Felszólalás adatai

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen bizonyos szokás vagy illemszabály azt diktálná, hogy ebben az esetben azzal az alkotmányos felhatalmazással éljen a kormányfő, hogy maga alakítja ki a kormányt. Én készséggel csatlakoznék ehhez a felfogáshoz, ha az elmúlt évek tapasztalatai nem azt indokolnák, hogy mégiscsak vessünk számot azzal, vajon a kormánymunka és a kormányszerkezet megfelel-e annak a követelménynek, amit joggal elvárhatnak tőlünk ebben az országban nagyon is sokan.

A személyi kérdésekkel magam nem kívánok foglalkozni. Úgy vélem, erről majd menet közben lehet véleményt formálni; úgy egyébként - ha jól tudom - szaggatják már őket eléggé mások, akik ilyen szaggatásokat szoktak végrehajtani.

Tisztelt Ház! Annak mindenképpen örülök, hogy egy olyan túlzottan nagy jelentőségűnek mímelt kérdés itt háttérbe szorult, hogy hány minisztérium van vagy hány miniszter van. Ha eggyel kevesebb, mint az előző ciklusban, az a jó kormányzat jele, amennyiben eggyel több, mint az előző ciklusban, akkor biztos, hogy a pazarló, rossz kormányzatnak lett ez a minősítése. Azonban itt először megelégedéssel kell nyugtázni azt a szándékot, hogy az a torz összevonás a minisztériumok számának csökkentésével kapcsolatban, amit volt alkalmunk tapasztalni a közlekedési és gazdasági tárca összevonásával, megszűnik, és visszaáll a dolog természetes rendje az elmúlt 150 év minden egészséges tapasztalatával együtt. Azt is jóleső érzéssel vehetjük tudomásul, hogy a tudomány, a műszaki fejlesztés kap egy külön miniszteri irányítást, de a leendő miniszter figyelmét felhívom, hogy a nemrég körünkből sajnálatos módon eltávozott nagy tekintélyű Pungor Ernő örökét veszi át, ha annak szellemében fog működni és magatartást tanúsítani.

Tisztelt Ház! A megelőző kormányról ilyenkor nem szokás szólni, de némi apropó kapcsán engedjék meg, hogy utaljak arra, hogy a kormányzati munka centralizálásának kétségtelen tünetei megjelentek itt is. Elfeledkezvén arról, hogy a magyar alkotmányban, akármilyen is ez az alkotmány, és most nem fogom minősíteni, azért mégis a kormány az ügydöntő testület, a kormány mint testület az ügydöntő szervezete a magyar végrehajtásnak, a magyar államigazgatásnak, és nem a Miniszterelnöki Hivatal, nem az a fajta centralizáció, amely nem egészséges módon nálunk divatként kezd elterjedni. Ráadásul a megelőző éveket az is megkeserítette, hogy még ez a centralizáció is féloldalas volt, mert a kormányzó pártpartner maga jelölte a minisztert, ellentétben azzal az ismert felfogással, hogy nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van kormánya. Ha most ebből némi konzekvenciát levonnánk a későbbi működésre vonatkozóan, úgy vélem, az nem lenne helytelen és ártalmas.

Amiért azonban nem lehet igazán szó nélkül elmenni eme kormányszerkezet mellett, az a Belügyminisztérium mellőzése. Ez számomra azért érthetetlen, mert nem találtam a politikai paletta túlsó oldalán ülők között sem senkit, aki ne helytelenítette volna ezt az igazságügy-miniszterhez áthelyezett sajátos félrendészeti funkciót, míg a másik fele pedig egy másik minisztériumban visszamarad. Nem egészen értem, hogy miért kellett ezt a modellt fenntartani minden józan megfontolás ellenére. Hogy milyen volt ez az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, hát mindnyájan, önök is, kedves barátaim, tapasztalhatták bizonyos eseményekre való reagálások során.

(17.00)

Nem hiszem, hogy egészséges tünet lett volna. Ha valaki előáll azzal, hogy az Igazságügyi Minisztérium megkapja a régi fazonját, amit úgyszintén már évszázaddal hosszabb ideje betöltött, és a bírósági igazgatás feladatai visszakerülnek oda, mert ez az Igazságszolgáltatási Tanács - nem tudom, önöknek mi a véleménye, aki ezt közelről látta -, különösebb elragadtatott dicséretre nem hiszem, hogy jogot formálhat.

De a másik a Belügyminisztérium hagyományos szerkezete. Egy ország élete az igazgatási szervezet és a rendészeti szervezet alapján működik. Ha ez a kettő nem működik rendesen, akkor nincs se gazdaságpolitika és semmi nincs. Ennek a visszaállítása és ennek visszaállításának az elmulasztása juttatott bennünket a Magyar Demokrata Fórumban arra a következtetésre, hogy nem nyomjuk meg az igen gombot ebben az esetben, mert ez egy súlyos hiba.

Még egy oka van ennek, tisztelt Ház, ez a közigazgatási államtitkárok ügyének a mellőzése. Nekem mindig jólesik, amikor baloldalról helyeslően bólogatnak, dagad tőle az önbizalmam. De hát az Isten áldjon meg bennünket! Hogy nem lehet azt megérteni, hogy egy minisztériumban hivatalvezető kell? Hivatalvezető! Hogy nem lehet azt megérteni, hogy amikor betántorog az új miniszter, egy tízéves gyakorlattal ott lévő közigazgatási államtitkár milyen nagy segítséget nyújt? (Gőgös Zoltán: Olyan még nem volt!) Hogy nem lehet azt megérteni, hogy a politika diktál, de a közigazgatási államtitkár működésében a végrehajtás törvényessége, a rendszeressége, az időbenisége saját felelősség útján rendben van? Hogy nem lehet ezeket a kérdéseket kellő komolysággal venni pusztán azért, mert történt egy rossz döntés?!

Egy igazi közigazgatási államtitkár egy jogszabályt, legyen az szociális tartalmú, háromféle módon is elkészít, ha a politika arra utasítja. De amit elkészít, az időben történik, az törvényes lesz, az alkotmányos lesz, az szerkezetileg megfelel minden elképzelhető követelménynek. Tehát hogy lehet egy ilyen eszköz nélkül - fura ez a szó -, egy ilyen feltétel nélkül hagyni a minisztériumokat, miért kell ügyetlenkedni ebben a kérdésben, és kitalálni azt, hogy csináljunk egy főtitkárt, az majd ugyanazt csinálja vagy majdnem ugyanazt, mint a közigazgatási államtitkár?

Látták önök a (Ujjaival csettint.) Miniszter úr című, karikírozott darabot - "Igenis, miniszter úr" címmel, azt hiszem, angol darabot, ami a televízióban ment? Az egy karikatúra, de mögötte ott van a lényeg. Mögötte ott van a bizonyos kérdésekben politikailag jól felkészült, de tájékozatlan miniszter, akinek segédereje van, hogy ne csináljon szamárságokat. Hát ha még olyan tanácsot is ad, hogy ne mondjon szamárságokat, mint az a közelmúltban is elhangzott pont a közigazgatási államtitkárok szerepkörével kapcsolatban! A miniszter vezet, irányít, és törvényességi felügyeletet gyakorol. Mindegyik benne van a funkciójában, de végrehajtani, az a közigazgatási államtitkár funkciója kell hogy legyen.

Tisztelt Ház! Talán még egyre hívnám fel a figyelmet a kormányfelelősséggel kapcsolatban. Nem tudom, mennyire egyértelmű, hogy minden miniszter elsősorban kormánytag, csak másodsorban tárca- vagy szakminiszter. Kormánytag! Olyan nincs, hogy az én szakterületem, mert nem azért felel. Minden miniszter a kormány egész ténykedéséért felel, ezért ne higgyenek a másfél meg kétórás kormányüléseknek, mert ott, azokon szokott bediktált feladatokra bólogatni az a miniszter, akit egyébként a törvény másra jogosít fel; részvételre, véleményalkotásra, ha kell, ellentmondásra, ha kell, vitára, de ott, a testület ülésén, és nem készen kapott anyagok elfogadására, azon a címen, hogy én azzal a szakterülettel nem foglalkozom.

Nem hiszem, hogy én most lehetőséget kapok arra, hogy erről a kérdéskörről nagyon hosszú ideig és még sok más elemet felsorakoztatva szóljak, de nagyon kérem a kormány képviselőit, hogy vegyék figyelembe ezeket a princípiumokat. Nem új dolog ez a magyar közjog történetében. Ezt mindig tudták valamikor régen, '45 előtt végig mindig tudták, egy évszázadon keresztül, hogy hogyan kell működni. Legyen ötórás a kormányülés, ha annyi az ügy, de adjon módot a kormánytagoknak, hogy megfelelő testületi döntés hozásának részesei és felelősei is legyenek ezzel együtt.

Tisztelt Ház! Végül befejezésül csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet; ez praktikus tanács talán. Meghökkenve tapasztaltam bizottsági munkában, hogy mily kevés dolgot old meg a tárca-közigazgatás, és milyen készséggel kapnak külső szervezetek megbízást olyan feladatokra, ami a tárca-közigazgatás feladata lenne. Ha jól tudom, még a legkisebb rendezvényt is szokás, amit a sajtópropaganda osztály maga szokott csinálni jobb időkben, hogy külső szervezetnek adják ki. Számolják össze, hogy mennyi forint csúszik itt el olyan irányban, ami talán teljesen fölösleges. Arról nem beszélve, hogy jogszabályt szerkeszteni közigazgatási hivatalon kívül szigorúan tilos. És mégis megtörténik, mégis ez a gyakorlat általánossá válik.

Ezeket a feladatkiadásokat javasolom nagyon komolyan felülvizsgálni, különben emiatt kerül az ember olyan helyzetbe, hogy ha bizottsági ülésen, mondjuk, kifogásolni kell azt, hogy a határőrség meg a rendőrség összefonódik, akkor 80 millióért ne akarják kiadni valamelyik külső testületnek, hogy szervezze meg azt, ami abszolút belső műhelymunka. Ezt tényleg, fogalmazzak így, baráti tanácsként mondanám el, nemcsak azért, mert illata is van az ilyen dolognak - mondják sokan, én ezt nem merem állítani -, hanem azért, mert a közigazgatásnak el kell látnia azt a funkcióját, ami funkciója miatt egyáltalán létezik.

Végtelenül sajnálom, hogy főleg a Belügyminisztérium ügyében, és a közigazgatási államtitkári poszt betöltésének elmulasztása miatt a Magyar Demokrata Fórum ezt az előterjesztést kénytelen nemmel minősíteni a következő szavazáson.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)