Felszólalás adatai

Nem tudok másra gondolni, államtitkár úr, mint hogy azért a belügyminiszter az előterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, mert pontosan tudják, hogy a kiemelt beruházások körül büntetőügyek sokasága lehet, volt és lesz a jövőben, pontosan tudják, hogy a kiemelt beruházások tekintetében bizony szükség van a rendőri jelenlétre. Nem igazán van más, ésszerű magyarázat itt a Belügyminisztérium szereplésére.

Az pedig, államtitkár úr, hogy pont a kolontári jelentés után, pont azután, hogy ön itt a parlamentben azzal zárja a szózatát, hogy soha többet ilyen katasztrófa, mint a vörösiszap-katasztrófa volt 2006. október 4-én, van képük beterjeszteni egy ilyen törvényjavaslatot, ami durván kinyírja a környezetvédelmi hatóság szerepét ezekben az engedélyeztetési eljárásokban, ez valami egész arcátlanság!

Ha ön komolyan gondolja azt, hogy soha többet ilyen környezeti katasztrófát, akkor ezt a törvényjavaslatot vissza kell vonnia. A garancia arra, hogy ne következzenek be olyan ipari katasztrófák, mint 2006. október 4-én Kolontáron, az, ha megerősítjük a közösségi ellenőrzést. Nem az, ha meglóbálják a bilincset, ahogy ezt önök szokták csinálni, hanem akkor, ha erős állami szerepvállalás van a veszélyes tevékenységek hatósági engedélyeztetésében, erős közösségi ellenőrzés van a környezetre veszélyes tevékenységeket illetően.

Államtitkár úr, a helyzet az, hogy 2010 júniusában-júliusában az önök miniszterelnöke nagyívű szónoklatokat tartott arról, hogy azért köszöntött be új korszak Magyarországon, mert végre az egyéni érdekeket fölülírják a közösség érdekei. Nem ezt látjuk. Azt látjuk, hogy az egyéni érdekek legfeljebb változtak, és önök éppúgy a közösségi érdekérvényesítés leépítésén munkálkodnak, mint az önök elődei is ezt tették. Ha önök komolyan gondolják azt, hogy a közösségi érdek előbbre való, mint az egyéni érdek, nem tesznek olyan törvényjavaslatokat, ahol a bürokráciacsökkentés mögé bújva valójában a közösségi ellenőrzést építik le. Nem határidő-csökkentésről van szó, hanem arról van szó, hogy önök módszeresen kivéreztetik a közösségi ellenőrzés intézményeit a megszorító költségvetésükkel, másrészt pedig a határidők csökkentésével egész egyszerűen nem is adnak lehetőséget arra, hogy a közösségi érdekek érvényesülhessenek a magánérdekekkel szemben. Erről van szó, itt is, mint annyi más ügyben, szemfényvesztést mutatnak, mást mondanak, mint amit tesznek, és mint ahogy a miniszterelnöktől tudjuk, a tettek beszélnek.

Államtitkár úr, a helyzet úgy áll, hogy a alapvető probléma - csatlakozom Kepli képviselőtársamhoz - maga a törvény. Maga a törvény, ami nem más, mint az oligarchák vastörvénye. Ezt a törvényt önök 2006 tavaszán, a 2006-os választások előtt a szocialista oligarchákkal együtt alkották meg. Ez egy olyan törvény, amit a Fidesz, az MSZP, az SZDSZ és az MDF együtt alkotott meg a magyar parlament nagyobb szégyenére 2006 tavaszán. Ez a törvény lehetővé teszi azt, hogy a mindenkori udvari beszállítók és a mindenkori kormánynak kedves multinacionális tőke kibújjon a közösségi érdekek alól, megengedi azt, hogy a különböző udvari beszállítók és a mindenkori kormányzatnak kedves befektetői csoportok mentesüljenek azok alól a szabályok alól, ami alól természetesen egy földi halandó, egy egyszerű magyar kis- és középvállalkozás nem tud mentesülni.

(19.00)

Egy olyan törvényt alkottak meg, aminek az az eredménye, hogy ha valaki, mondjuk, a Velencei-tó partján egy palacsintasütödét akar nyitni, akkor több bürokratikus akadállyal kell szembenéznie, mintha például egy kaszinóvárost akar ugyanott építeni. Ez az önök törvényének az eredménye. Ez a törvény, amit önök a szocialistákkal és az azóta a parlamentből kiesett pártokkal együtt megalkottak, tette lehetővé például a Sukoró-botrányt. Amikor önök itt Sukoró kapcsán gyurcsányoznak és mutogatnak az előző kormány felé, jó lenne, ha tükörbe is néznének. Ezeket a botrányokat az önök munkássága is tette lehetővé, és mióta kormányon vannak, nem tesznek mást, mint ennek az oligarchatörvénynek a hatályát próbálják folyton bővíteni. Ennek egész egyszerűen egyetlen magyarázata van. Kepli képviselőtársam nyerges vontatóról beszélt, de nyugodtan beszélhetünk szolnoki gyorsról is. Ennek a szolnoki gyorsnak az akadálytalanabb működését kívánják a kiemelt beruházási törvény hatályának a növelésével elősegíteni.

Arról is szó van, államtitkár úr, hogy ez a bizonyos kiemelt beruházási törvény, amit itt az akkori parlamenti pártok nagy egyetértésben megalkottak, egy elhibázott fejlesztéspolitikát próbál konzerválni. Egy olyan elhibázott fejlesztéspolitikát, aminek a levét issza az egész ország. Húsz év elhibázott fejlesztéspolitikáját próbálják a kiemelt beruházási törvénnyel, illetve az itt adható kedvezmények bővítésével konzerválni. Magyarországon a rendszerváltás után a mindenkor hatalmon lévő különböző pártok és miniszteriális személyek állandóan azzal jöttek, hogy hogyan lehet a külföldi tőke kegyeibe férkőzni. Egyetlen dolog volt fontos a mindenkori gazdaság, illetve fejlesztéspolitika számára, hogy az ország külföldi tőkevonzó képességét fokozzuk.

És természetesen még egy dolog fontos volt a mindenkori kormányzatnak, hogy a saját udvari beszállítóit hizlalja. Ennek eredménye a kettéosztott gazdaság, ennek eredménye az, hogy Kelet-Közép-Európában is példátlan módon nagy szakadék tátong a multinacionális szektor, illetve a hazai kis- és középvállalkozások között. Ezt a törvényt hatályon kívül kell helyezni. Ennek a törvénynek a hatályon kívül helyezésére tettünk javaslatot Jávor Benedek képviselőtársammal még 2010 nyarán, mert az a technika, hogy önök valakiket kiemeltnek neveznek, másokra meg természetesen érvényesek a bürokratikus szabályok, prolongálja azt, hogy Magyarországon továbbra is vannak olyanok, akik lefölözik a hasznot. Egyébként ez az a helyzet, ami az ország versenyképességét visszaveti.

Magyarországon azért nincs érdemi munkahelyteremtés, azért nem bővül a foglalkoztatottság hosszú-hosszú ideje, még a növekedés éveiben sem - az önök első kormányzása idején sem bővült -, mert pontosan a kettéosztott gazdaság az, ami korlátja annak, hogy érdemi munkahelyek jöjjenek létre. Ha valakiket kiemeltnek tekintenek, miközben másokat pedig nem, az azt jelenti, hogy a hazai kis- és középvállalkozói szektor továbbra sem lesz alkalmas arra, hogy érdemben munkahelyeket tudjon teremteni. Ez azt is jelenti, hogy önök szembemennek azzal a politikával, amit egyébként a kormányprogramjukban is meghirdettek.

Amikor itt a meglehetősen rövidke indokolásban arra hivatkoznak, hogy a nemzeti stratégiai referenciakeret hatékonyabb kihasználása ennek a törvényjavaslatnak az elsődleges célja, erről szerintem önök is pontosan tudják, hogy ez egy hatalmas nagy hazugság. Egyrészt - és ezt képviselőtársam már szintén elmondta - ez a törvény nemcsak az uniós fejlesztési források felhasználásából létesülő beruházásokra vonatkozik. Ez az egyik. A másik pedig, hogy ez a törvényjavaslat nemhogy segítené az uniós fejlesztési források felhasználását, hanem az a helyzet, hogy önök azt kockáztatják, hogy egy újabb kötelezettségszegési eljárás fog indulni Magyarországgal szemben. Kockáztatják azt, hogy ha például a környezeti hatásvizsgálati irányelvet vizsgálja meg egy uniós fórum, akkor egész egyszerűen nem fogják megengedni ezeknek a fejlesztési forrásoknak a lehívását. Azt kockáztatják, hogy adott esetben éppen hogy ha az Európai Unió szervei közbeavatkoznak azért, mert Magyarországon sem a társadalmi részvételt nem biztosítják, sem pedig a kellő mélységű környezeti hatásvizsgálatokat, akkor éppen hogy időveszteség fog keletkezni az ilyen típusú beruházásoknál.

Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ráadásul az a helyzet, hogy azok az országok, amelyekről azt szokás mondani, hogy versenyképesek, például a skandináv államok, ott sokkal szigorúbb előírásokat érvényesítenek, ott nem a hatósági eljáráson kívánnak spórolni, nem a hatósági vizsgálat alaposságán kívánnak spórolni. Éppen az a tapasztalat, hogy az igazán versenyképes országokban nem laza és elnéző a szabályozás, ahogy ezt önök kívánják, hanem éppenséggel sokkal komolyabb elvárások vannak. Az Európai Unióban éppen hogy a környezeti hatásvizsgálatok komolysága, illetve az állampolgári részvétel erősítése az irány, és ezt fogják bevasalni Magyarországon is. Tehát ne hivatkozzanak itt az uniós fejlesztési források lehívására, mert az, amit mondanak, hazugság, önök éppenséggel kockára teszik ezeket a fejlesztési forrásokat, illetve ezeknek a lehívhatóságát.

Az a helyzet, hogy ráadásul - ez persze nem újdonság - önök ezt a törvényjavaslatot úgy tették ide a Ház elé, hogy a saját maguk által megalkotott törvényeket is megszegték. Az önök által 2010 végén megalkotott 2010. évi CXXX. törvény, tehát az új jogalkotási törvény előírja, hogy mielőtt egy jogszabálytervezetet behoznak a Ház elé, előtte legyen hatásvizsgálat, legyen érdemi indokolás, és tegyék közzé az előkészítő minisztérium honlapján. Az a helyzet, államtitkár urak, hogy a Belügyminisztérium honlapján ez a jogszabálytervezet nem volt hozzáférhető. Nem tudjuk azt, hogy milyen előzetes hatásvizsgálatokat végeztek. Modellezték azt, hogy a környezetvédelmi hatóságok hogyan fogják tudni alkalmazni ezt a törvényt?

Nagy Andor képviselő úr elmondta azt, hogy ez semmilyen befolyással nincsen környezeti érdekekre. Honnan tudja? A jogalkotási törvény, amit önök elfogadtak, előírja azt, hogy az ilyen típusú törvényeknél tessék előzetes hatásvizsgálatot csinálni. Tessék modellezni azt, hogy egy ilyen törvény hogyan fog hatni az érintett hatósági eljárásokra és az érintett hatósági szervezetekre, különös tekintettel azokra a forráselvonásokra, amit a különböző megszorító csomagok miatt a hatóságok kénytelenek elszenvedni. Nem tették meg ezeket az előzetes hatásvizsgálatokat, és megszegték a társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény szabályait is, hiszen a benyújtott törvényjavaslatot megelőzően nem tárgyaltak az érdekelt társadalmi szervezetekkel, hacsak nem gondoljuk azt, bár a tegnapi nap óta úgy gondolom, hogy önök társadalmi részvétel és társadalmi egyeztetés alatt azt értik, amikor az önöknek kedves különböző befektetői körökkel és udvari beszállítókkal tárgyaltak. Ezt valóban nem vitatom el, a szolnoki gyors és a nyerges vontató üzemeltetőivel nyilván kimerítő tárgyalásokat folytattak a törvényjavaslat előkészítése előtt.

Megszegték a környezetvédelmi törvénynek is az ilyen jellegű jogszabályokra előírt szabályait, hiszen a környezetvédelmi törvény előírja azt, hogy az ilyen típusú törvényjavaslatokat önök nyújtsák be az Országos Környezetvédelmi Tanácshoz. Az Országos Környezetvédelmi Tanács véleményét önök nem kérték ki.

A helyzet úgy áll, és nem kívánom azt elismételni, amit itt a kisebbségi vélemény előterjesztője elmondott, hogy önök nem egyszerűen rövidítik a különböző környezetvédelmi hatósági eljárások határidejét, hanem radikálisan csökkentik. Van olyan típusú eljárás, az emlegetett összevont eljárás, ahol 75 százalékkal csökkentik a rendelkezésre álló határidőt.

Nézzünk már bele, hogy miről beszélünk pontosan! Nem véletlen az, hogy ilyenre korábban nem vetemedett a jogalkotás, nem véletlen az, hogy ezeknél az eljárásoknál négy hónapos határidőt hagyott meg. Nézzünk szembe azzal, hogy pontosan milyen természetű hatósági eljárásokról beszélünk! Egy-egy ilyen környezetvédelmi eljárásnál a környezeti kockázatot hordozó tevékenység teljes életciklusát figyelembe kell venni. Foglalkozni kell az esetlegesen országhatáron átterjedő hatásokkal. Jegyzem meg, erre nemzetközi egyezmény is kötelezi Magyarországot, az espooi egyezmény. Foglalkozni kell minden környezeti elemmel és az ezek közötti kapcsolódásokkal. A vizsgálandó kérdések komplexitásából adódóan nagy terjedelmű, gyakran több száz oldalas szakértői anyagokat kell értékelni, és egyedileg kell környezetvédelmi határértékeket, műszaki feltételeket meghatározni.

(19.10)

Tehát nem valami bürokratikus hókuszpókusz, hogy itt két-, illetve négy hónapos határidők vannak, hanem ha önök valóban el kívánják kerülni azt, hogy a kolontárihoz hasonló ipari katasztrófák következzenek be ebben az országban, akkor nem nyúlnak a környezetvédelmi hatósági eljárásokhoz, főleg úgy, hogy előtte kivéreztetik a környezetvédelmi hatósági szervezetrendszert.

Önök ezzel a törvénnyel szabad jelzést adnak annak, hogy különböző önöknek kedves befektetők szabadon szennyezzék el a földjeinket, szabadon szennyezzék el a vizeinket, szabadon szennyezzék el ennek az országnak a levegőjét. (Tállai András nevet.) Tállai Úr! Lehet, hogy ön ezt mulatságosnak tartja (Tállai András: Az is!), de higgye el, hogy az elmúlt tizenhét évben, mióta környezetvédelmi törvény van ebben az országban, nem véletlenül alakultak ki ezek az eljárási határidők, és nem véletlen az sem, hogy eddig ez a törvény, ez az oligarchatörvény az eljárások gyorsításáról beszélt, arról beszélt, hogy a kettő-, illetve a négy hónapos időtartamokon belül (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az ilyen típusú ügyeket sorolja előbb a hatóság. Amit itt önök tesznek, az a különböző önöknek kedves befektetők pofátlan kiszolgálása.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)