Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az 1. ajánlási ponthoz, Gaudi-Nagy képviselőtársam javaslatához szeretnék kapcsolódni.

Való igaz, hogy a gyülekezési joggal kapcsolatos hatalmi visszaélések nem kizárólag 2006 őszét jellemezték. Politikai motivációs rendőri jogsértésekre, a gyülekezési szabadság nyíltan politikai célú meghiúsítására 2003 és 2009 között számtalan esetben került sor. Az LMP maga is elszenvedője volt annak, hogy a szocialisták által felügyelt rendőrség több esetben is a politikai riválisokat vagy a nekik nem tetsző különböző társadalmi csoportok megmozdulásait szétverte vagy meghiúsítani próbálta. Ezért való igaz, hogy a vizsgáló szemeket nem elég 2006 őszére vetni, tabula rasát kell csinálni abban is, hogy mi volt az oka annak, hogy addig, amíg a gyülekezési törvény akadály nélkül tudott működni 1989 és 2003 februárja, tehát a béketüntetések ideje között, hogy lehet az, hogy hirtelen homokszem került a gépezetbe, és kiderült, hogy a gyülekezési törvénnyel mégis baj van.

Tehát ez egy fontos momentum, amit Gaudi-Nagy képviselőtársam feszeget, viszont az a probléma, hogy maga a keret, amiben ő is, illetve Balsai képviselőtársam a problémát meg akarja oldani, nem jogállami cselekedetekre, egy jogállamellenes fellépésre, a szocialista-liberális kormány jogállamellenes gyakorlatára egy nem jogállami választ ad.

Az elmúlt ciklus rendőrségi visszaéléseivel kapcsolatban, illetve a 2006 őszi eseményekkel kapcsolatban álláspontunk szerint két jogállami eszköz áll rendelkezésre. Az egyik jogállami eszköz az, ha önök valóban jogállami keretek között kivizsgálnák azt, hogy ha valóban hamisított vallomások, bizonyítékok születtek, ha valóban szervezett jogsértésekről volt szó, és nemcsak 2006 őszén, hanem akár azt megelőzően vagy később is, akkor kik a felelősök, kik azok, akik utasításokat adtak, kik azok, akik a jogsértéseket elkövették. Ezt szokták önök elszámoltatásnak nevezni. Ezt végre kell akkor hajtani, kik kell vizsgálni. Ha kijön az a folyamat végén, hogy itt komoly bűncselekményeket elkövettek, akkor megvannak a jogállami eszközök, rendkívüli perorvoslattal elégtételt lehet szerezni konkrét büntetőügyekben.

A másik jogállami eszköz, ami egy törvényhozásnak a keze ügyébe kerülhet, a közkegyelem. Szabó Timea képviselőtársnőmmel éppen ezért terjesztettünk elő egy törvényjavaslatot közkegyelemre arra az időszakra nézve, amikor nem egyszerűen jogállamellenes cselekedeteket lehetett beazonosítani, hanem egész egyszerűen a magyar államgépezet kilépett a jogállami mederből 2006 őszén. Erre a megfelelő jogállami válasz a törvényhozás részéről a közkegyelem. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, tisztában vagyok azzal, hogy a joghatása más a közkegyelemnek, mint a semmisségi törvénynek, ezért, ha önök végrehajtják az elszámoltatást, és kiderül az, hogy valakik törvényt sértettek, akkor az egyedi ügyekben rendkívüli perorvoslatra van lehetőség.

Ami viszont az alapvető vitánk a Fidesz-KDNP-pártszövetséggel, ami az LMP-nek az alapvető problémája a Fidesz-KDNP alkotmányossághoz való viszonyával, az nagyon szépen tetten érhető ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Akármekkora többséget is szereztek önök az állítólagos fülkeforradalomban, a helyzet az, hogy az alkotmányosság mindig korlátja a többség uralmának. A többség soha nem élvezhet a törvényhozásban korlátlan uralmat, ha alkotmányos demokráciáról van szó. Még akkor is, ha erkölcsileg adott esetben az önök érvelése alátámasztható, tudomásul kell venni azt, hogy egy parlament egy demokratikus jogállamban nem léphet át bizonyos határokat, nem vindikálhatja magának a jogot arra, hogy bírói ítéleteket minősítsen, bírói ítéleteket megsemmisítsen. Ha a bíróságok hamis bizonyítékokat mérlegeltek, rosszul mérlegeltek, erre kizárólag a megfelelő procedurális csatornákon keresztül lehet orvoslatot szerezni.

Éppen azt mondtam el egyébként, azt hiszem, a múltkori felszólalásomban is, hogy pontosan a korlátlan többségi uralmat az alkotmányos demokráciától álláspontom szerint az választja el, hogy hiába van valakinek egy tartalmi igazsága, hiába van mellette a kezében a törvényhozói hatalom, innen nem vezet egyenes út a formális igazságossághoz. Ezt tudomásul kell venni, vagy egyébként hiába kíván egy korábbi jogállamellenes cselekedetet orvosolni ez a törvényhozás, maga fog kilépni a jogállami mederből, és ez nagyon messzire visz.

Én nem pusztán a rendőrségre vagy a rendőri kar becsületére szeretnék utalni, mint ahogy korábban a képviselőtársaim tették, a bíróságokba vetett bizalmat meggyengíti az, ha a parlament - és ez most már nem az első eset - akár csak szóban is elkezd minősíteni bírói ítéleteket. Tudomásul kell venni azt, hogy erre egész egyszerűen nincs mandátumunk, éppen úgy, mint ahogy természetesen a bírói karnak sincs lehetősége arra, hogy a törvényhozói munkát minősítse, hiszen ők meg azt alkalmazzák. Ez egy kétoldalú dolog, ez így van, de ez köti magát a törvényhozást is.

(20.00)

Én éppen ezért arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, fontolják meg, hogy mégis egy jogállami eszközt válasszanak, és ez a közkegyelem.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)