Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Vitathatatlan, hogy az 1993-ban megalkotott lakástörvény módosítására az elmúlt több mint egy évtized változásai folytán megérettek a feltételek. A törvényjavaslathoz fűzött általános indokolás ugyan a törvénymódosítás hármas indokkörében ezt utolsóként említi, de véleményünk szerint, figyelemmel a törvényjavaslatban előirányzott új rendelkezésekre is, a lakástörvény módosítására irányuló javaslat létjogosultsága leginkább ezen a szemponton alapul. Természetesen nem kevésbé fontos az indokolásban elsőként említett ok, a lakásmaffia elleni küzdelem miatt szükségessé váló módosítások realizálása, ezen a területen azonban az előterjesztés meglehetősen szegényes. Meg kell jegyeznünk ezzel összefüggésben azt is, hogy a lakásmaffia visszaszorítására egyébként sem a lakástörvény módosítása tűnik a leghatékonyabb eszköznek, de ezekről a kérdésekről a későbbiekben Kosztolányi Dénes képviselőtársam részletesen fog szólni.

Végül nem mellékes a miniszteri indokolásban említett harmadik ok, az önkormányzatok tulajdonosi joggyakorlását segítő részletesebb törvényi szabályozások kialakítása sem, bár a lakásviszonyok területén a kormány adósságának aligha ez képezi a legfontosabb részét.

Ha már a lakáspolitika feladatainak prioritásait taglaljuk, megkerülhetetlen, hogy emlékeztessünk azokra a feladatokra, melyeket a kormányzatnak elsőbbséggel kellene kezelnie. Az egyik az otthonteremtés elősegítésének, támogatásának kérdése. Erről a feladatról sokat vitatkoztunk a múltban, és sokat fogunk még vitatkozni a jövőben. Erről most csak annyit, rendkívül sajnálatos, hogy a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány az Orbán-kormány e téren útjára indított programjának megvalósítását szárnyaszegetté tette, miközben a maga által meghirdetett Fészekrakó-program alkalmatlan a lakáshoz jutás és a lakáskörülményekben való továbblépés dinamikus kielégítésére.

A kormány másik nagy adóssága, hogy még mindig nem sikerült megteremteni a lepusztult állapotban levő, az államtól, illetve az önkormányzatoktól megvásárolt lakások felújításához szükséges és funkciójának hatékony betöltését biztosító kiterjedt hitelezési rendszert. Ennek fontosságát, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet eléggé hangsúlyozni. A lakások megvásárlására vonatkozó, alanyi jogon biztosított vételi jog a rendszerváltozás után százezreket tett az általuk lakott lakás tulajdonosává, ugyanakkor az új tulajdonosok a tulajdonnal átvették nemcsak a fenntartással járó terheket, hanem azt az örökséget is, melyet a diktatúra évtizedei teremtettek meg azáltal, hogy elmulasztották a lakásállomány karbantartását és időközönként szükséges rendbehozatalát. Ez a helyzet az elmúlt évtizedben egyre súlyosabbá vált.

Ma már azzal kell szembenéznünk, hogy lakóházak válnak életveszélyessé, otthonok, lakások válnak lakhatatlanná. Ez a helyzet és az abból következő tendenciák már a vételi jog biztosításakor láthatók voltak, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy a lakások rendbehozatalát az új tulajdonosok saját erejükből nem tudják majd megvalósítani. A felújítások támogatásához szükséges hatékony hitelrendszer kiépítése már akkor szükségessé vált, és sajnálatos, hogy ebben eddig kellő hatékonysággal nem sikerült előrelépni. Ma már súlyos késésben vagyunk, és ha a lakásviszonyok tekintetében valami cselekvésért kiált, akkor ez ilyen probléma. Bármennyire is fontosak azok a kérdések, melyek rendezését az előttünk fekvő törvényjavaslat célul tűzi ki, legelsőként a leromlott és esetenként a végállapotában levő lakásállomány felújításáról és rendbehozataláról kellene gondoskodni, illetve ehhez hathatós hitelezési rendszer működtetésével támogatást nyújtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magának a törvényjavaslatnak a rendelkezései vegyes érzéseket keltettek bennünk. Támogatandónak tartjuk a lakásbérleti szerződés írásbeli formához kötését. Megfelel a megváltozott viszonyoknak, hogy a lakás burkolatainak, más tartozékainak, berendezésének karbantartásával, felújításával, pótlásával és cseréjével kapcsolatos költségviselési szabályok a lakások jellegéhez igazodóan differenciáltabbá válnak. Egyetértünk azzal is, hogy a lakbérszabályozásban a lakások bérbeadási formáihoz kapcsolódó tagolt lakbérrendszer kerül kialakításra. Fontosnak tartjuk az ingatlanközvetítői, illetve az ingatlanvagyon-értékelő és -közvetítő tevékenység törvényben szabályozását, bár nem vagyunk arról meggyőződve, hogy ennek a szabályozásnak ebben a törvényben van a helye. Magunk is egyetértünk az önkormányzatok tulajdonosi pozícióinak erősítésével, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ezt nem szabad a lakás bérlőinek érdekei sérelmére megtenni.

Érzékenyek vagyunk a szerzett jogok védelmére és az alkotmányosság követelményeinek maradéktalan érvényesülésére. Ez utóbbi szempontok sajnos a törvényjavaslatban sérelmet szenvednek, és ez azért is igen sajnálatos, mert a több ok miatt fontos és előremutató szabályozást a sérelmet szenvedő elvek nagy jelentősége miatt ebben a formában nem teszi számunkra támogathatóvá. Mindenesetre reméljük, hogy az előterjesztésben foglaltak a vitatott részekben nem képeznek megváltoztathatatlan elképzeléseket.

Nézzük a legfontosabb vitatott szabályokat egyenként! A javaslatnak az a rendelkezése, mely a lakás vételárának törlesztőidejét 25 évről 15 évre szállítja le, az első törlesztőrészletet pedig 10 százalékról 20 százalékra emeli, a tulajdonosokra súlyosan méltánytalan, és alkotmányossági aggályokat is felvet. Vitatkoznom kell azzal az érveléssel, hogy a vevők fizetőképessége megengedi ezt a változást, annál is inkább, mert őket terheli a tulajdonukba került lakás felújításának egyre nagyobb és egyre nehezebben viselhető terhe, mint arra az imént utaltam.

(20.10)

A fizetési feltételeknek a törvénymódosítás következtében történő terhesebbé válása a már létrejött szerződések olyan módosítását jelentené, amely mögött nem mutatható ki a körülményekben bekövetkező és az eredeti szerződési feltételek tekintetében az önkormányzat, illetve az állam számára súlyos méltánytalanságot eredményező változás, márpedig enélkül az Alkotmánybíróság ismert gyakorlata értelmében a jogalkotónak, illetve az államnak nincsen alkotmányos lehetősége a szerződési feltételek módosítására.

Szerzett jogokat sért az önkormányzati tulajdonú helyiségbérleti jogviszony ötéves felmondási idejének minden átmenet nélküli, egy évre történő leszállítása is. E rendelkezés természetesen méltánytalan is, hiszen azt a bérlőt, aki, mondjuk, most vette határozatlan időre bérbe a helyiségét, ugyanazon számítások és feltételezések vezették, mint aki azt húsz évvel ezelőtt tette. Ezt a hibát a hatályba léptetés e rendelkezésre vonatkozó elhalasztásával lehet orvosolni.

Megfontolandó lehet az óvadék intézményének bevezetése, de a törvényben erre az intézményre nézve keretszabályozást tartunk szükségesnek. Nem szerencsés ugyanis egy ilyen természetű, a bérlők számára nem csekély anyagi terhet jelentő intézmény bevezetését a törvényi keretek meghatározása nélkül megvalósítani. Ezt keretszabályozás nélkül az önkormányzatokra bízni méltánytalanságokhoz és jogbizonytalansághoz vezetne.

Nem világos az életvitelszerű lakásban lakás kikötésére és az e kikötés megsértése esetére biztosított szankciókra vonatkozó szabályozás célja és a javasolt szabályozás hasznossága. Mi az értelme - kérdezzük - ennek az előírásnak, ha a bérlő bármilyen okból, ugyan bejelentés mellett, de jogkövetkezmények nélkül korlátlan időre távol lehet a lakástól?

A lakáscsere szabályainak módosításával kapcsolatosan is észleltünk problémát. Véleményünk szerint továbbra is meghatározóan fontos annak biztosítása, hogy a lakáscsere következtében az új bérlővel szemben nem állapítható meg az önkormányzat által terhesebb bérleti szerződési feltétel, mint ami a korábbi bérlőt, vagyis a cserepartnert megillette. E szabálynak az előterjesztésben javasolt eltörlésével gyakorlatilag az önkormányzat eszközhöz jut a csereszerződésekhez történő, törvényben előírt esetekben kötelező hozzájárulásának kijátszásához. Ez alól nyilvánvalóan az az eset kivétel, amikor az új bérlő személyi, anyagi viszonyai alapján a cserepartnerétől eltérő bérkategóriájú lakásra lesz jogosult.

Nem átgondolt az önkormányzati és állami lakásokra vonatkozó vételi joggal kapcsolatos rendelkezések hatályon kívül helyezése sem. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy rendezetlen jogi állapot következtében léteznek olyan függő jogi helyzetek, amelyek még nincsenek bírósági úton, és nem is kerülnének ilyen útra. A vételi jogra vonatkozó említett szabályozás hatálytalanítása az ilyen függő jogi helyzetekben zavart, esetleg megint csak szerzett jogokat érintő jogvesztéseket eredményezhet, vagy fölöslegesen kényszerítené az érintetteket bírói útra. E rendelkezések érintetlenül hagyásával e komplikációkat a törvényjavaslat céljának érintése nélkül el lehetne kerülni.

A javaslat több ponton tartalmaz feleslegesnek tűnő olyan módosításokat, melyek a most hatályos rendelkezésekhez képest érdemi eltéréseket nem mutatnak. Észleltünk olyan rendelkezést is a törvényjavaslatban, mégpedig a lakásbérlet felmondásával kapcsolatosan, ahol a törvényi feltételek változása nem illeszkedik célszerű és világos módon a hatályos törvény hatályban maradó részeihez. Ezeknek a kérdéseknek a részletezése azonban már a részletes vita tárgyát képezi, így most beérjük azzal, hogy felhívjuk képviselőtársaink figyelmét az ilyen jellegű hibák előfordulására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy bár a lakáspolitikai kérdésekkel kapcsolatos prioritásokat illetően komoly nézetkülönbségeink vannak a kormánnyal, ennek a törvényjavaslatnak a célkitűzéseivel, az egyes megoldásainak irányaival egyet tudunk érteni. Ahhoz, hogy a törvényjavaslatot támogatni is tudjuk, szükséges azonban az említett hibák kijavítása. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja ezt a célt módosító javaslataival igyekszik előmozdítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)