Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (független): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj.) Az elmúlt tíz évben háromszor kerültem olyan helyzetbe, hogy az volt az érzésem, hogy csípjenek meg, hogy ez velem megtörténhetett. (Moraj.)

Az elmúlt tíz év három... - nagy dolgai közül csak néhány mondattal engedjék meg, hogy utaljak arra, hogy a 2002-es választásra készültünk, és egyszercsak jön a hír, hogy Dávid Ibolya nem ért a focihoz. Talán a hírnél az utóélete még fájóbb volt, hiszen nem arra a kérdésre nem azt válaszoltam Kapolcson, ahol a politikát le kell tenni a bejáróban, és semmi komolyság nincsen, és álltunk egy választás kellős közepén, és állandóan magyarázkodtam azzal, hogy kérem szépen, nem arra a kérdésre nem azt válaszoltam, de a hír nagyszerű volt, dagasztásra alkalmas volt, mert a választások közeledtével valahogy önálló életet élnek különféle kitalációk.

Aztán jött a 2006-os választás. Képviselőtársaim közül sokan személyesen is - akár professzorok, akár képviselők - jólértesültségüket hangoztatták, hogy az én fiam Amerikában kábítószerbotrányba keveredett. A fiam egy napot nem töltött Amerikában. (Moraj.) Egy napot nem töltött Amerikában! A fiam nem keveredett sehol... (Moraj.) Kérem szépen, ne tessenek morogni, azért azt megengedik nekem, hogy a saját ügyeimben talán a legautentikusabban elmondjam önöknek, hogy a történetnek semmi alapja nem volt.

Egy egész választási kampányt lehetett arra ráépíteni, hogy bizony micsoda képviselő az; meg Tom Lantos-híreket (Közbeszólásra a jobb oldali hátsó sorokban helyet foglaló képviselők felé:) mint amit a képviselő úrnak köszönök, hogy bedobott. Ahogy önnek nem volt köze Tom Lantoshoz, úgy a lányomnak nem volt köze Tom Lantoshoz.

Szóval, valahogy fel kéne már nőni nekünk, országgyűlési képviselőknek ahhoz, hogy felelősek is vagyunk sok mindenért, és nem lehet fölöslegesen butaságokat összevissza beszélni, kérem szépen, akár Tom Lantosról, akár a fiam soha nem létező amerikai útjáról, mert nem volt ilyen. (Folyamatos moraj.)

Aztán jött a 2010-es választásokra való készülődés, és harmadszor éreztem azt, hogy csípjenek meg, hogy velem megtörténhetett. Akár volt ügyvédként, akár magánemberként mondom, e történet kapcsán, ami ezzel az egész CD-üggyel kapcsolatos volt, önök soha nem beszélnek arról, hogy senki nem vitatta annak a CD-nek a valóságtartalmát. Senki nem vitatta a CD valóságtartalmát, (Zaj. - Az elnök csenget.) ami nem állt másból, mint abból, hogy egy őrző-védő cég egyik vezetője fölhívja az egyik bankárt, és azt mondja neki, hogy megbízást kapott a kollégám egy vállalkozótól - aki korábban komoly Fidesz-kapcsolatokkal bírt -, és ez a vállalkozó elmondja az UD Zrt. vezetőjének - tessék még egyszer meghallgatni a CD-t -, hogy terhelő adatokat kellene gyűjteni Dávid Ibolyára. Elmondja a tényállás lényegeként azt, hogy miért kell terhelő adatokat gyűjteni: elnökválasztás lesz, nem ezt az elnököt kéne, hanem egy másik elnökjelöltet kéne támogatni, és kellene valami rossz vagy terhelő adatot gyűjteni.

(18.10)

Ezek után azt is megnevezi, hogy ki pénzeli ezt a történetet, név szerint megnevezi a hanganyagban. Ebből a CD-ből kiindulva én a legegyszerűbb megoldást választottam, szerintem azt, amit minden demokrata ma Európában választana, hogy kilép a nyilvánosság elé. S egyben elmentem az ügyészséghez, és az ügyészségnél - meg még a Nemzeti Nyomozó Irodában is - letettem a CD-t egy kísérőlevéllel, ami egy bejelentés volt, hogy szíveskedjenek ezt az ügyet kivizsgálni. Én magam is nagyon jól tudom, hogy emögött vagy magántitok-, vagy államtitoksértés volt, tehát vizsgálják meg. Az a szó nincs benne a beadványomban, hogy "feljelentés". Ez a szó nincs benne. 1 millió forintot ajánlottam az újságírónak, amikor faggattak, hogy keressék meg a szót, hogy én feljelentem X. Y.-t vagy bárkit. De ha feljelentésnek tekintették, akár Stumpf István elleni vagy Tombor András elleni feljelentésnek is tekinthették volna a beadványt. S ezt követően még egy panasszal megerősítem az én célomat, mire újból elutasítják azt a feljelentést, amit nem nyújtottam be. Erre mondtam azt, képviselőtársaim, s nem tudom ki volt az a kedves képviselő, aki azt mondta, hogy csípjen már meg valaki, hogy mégiscsak velem történhetett meg, hogy tényleg megtörtént velem ügyvédként, volt igazságügy-miniszterként, parlamenti képviselőként ez a tényállás.

Ezt követően, tisztelt képviselőtársaim, az az én álláspontom, hogy így a választások közeledtével azért mindegyiknek volt egy nagy stigmája, amit sikerült rányomni a homlokomra. S hogy mosolyogva, sikerrel vagy sikertelenül, a választók azt mondták, hogy szavaznak az MDF-re, de azért én ma a bőrömön érzem azt, hogy bármennyire igaztalan történet volt az első történet, a nem értek a focihoz, azt a jelzőt rá lehet sütni, hogy rasszista. Bármennyire igaztalan történet volt, és a Fidesz volt országgyűlési képviselőjelöltjével szemben is pert nyertem, aki terjesztette a fiam történeteit, bizony rám lehetett sütni azt a jelzőt, hogy a választási kampányban hogy beszélhet, milyen hiteltelenül beszélhet valaki, aki ilyen háttérrel rendelkezik.

Ugyanakkor hiába nyerem meg a pereket, tisztelt képviselőtársaim. 2006 kora tavaszán volt például az az előző történet, 2006 kora tavaszán. Három évre rá később született meg az ítélet. Minden pert megnyertem, tisztelt képviselőtársaim. Csak amíg százas hírértéke volt az alaphírnek, addig ötös hírértéke sincs annak, hogy három évvel később egy pert meg lehetett nyerni. De még azt is tegyék hozzá, a jogerős ítélet úgy rendelkezik, hogy a Fidesz volt képviselőjelöltje, aki ellenem terjesztette a fiamnak ezt az alaptalan történetét, köteles két újságban közzétenni az ítélet egy-egy rendelkező részét. Az egyik újság a Népszabadság, a másik újság a Magyar Nemzet. A Népszabadság lehozta, a Magyar Nemzet visszaválaszolt az ügyvéd úrnak, hogy kétszeres díjért sem fogja lehozni, mert ő nem fogja tájékoztatni - bocsánat, ez már csak az én véleményem hozzá -, tehát megtagadta, hogy az ítéletet lehozza, nyilván azért, mert a jobboldali olvasókat nem kellene befolyásolni abban a biztos tudatukban, hogy a fiam nem volt Amerikában, és nem követett el semmiféle cselekményt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a harmadik eset is egy újabb stigma vagy egy skarlátjel az ember homlokán arra, hogy már bűncselekményt is elkövetett. Tisztelt képviselőtársaim, nem követtem el bűncselekményt, mi több, szakmailag ott tartok, hogy nem is tudtam volna ezt a bűncselekményt elkövetni. Ezért javasoltam én magam is a korábbi levelemben is, hogy néhány kérdésre, alapvető kérdésekre választ szeretnénk várni. Olyan alapvető kérdésekre, hogy a büntető törvénykönyv 174. §-a fogalmazza meg a kényszerítés tényállását, és ez a 174. § néhány elemet is megfogalmaz, hogy mit kell ehhez teljesíteni. Például azt, hogy a bűncselekmény alanya hivatalos személy kivételével bárki lehet. Egy országgyűlési képviselő hivatalos személy. Eredmény-bűncselekmény; az elkövetési magatartás erőszakkal, fenyegetéssel valósul meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legalább némi adat, bizonyíték kellene ahhoz, hogy a gyanú alapos, hogy én a kényszerítést elkövettem. Tisztelt képviselőtársaim, gyanú van, mert egy ilyen - ahogy elnök úr fogalmazott - iratot el lehet küldeni a parlamentnek. De legalább minimálisan kellene igazolni, hogy a gyanú alapos, hogy összefüggés van az ott leírt papírok és a valóság között. Erre kért a bizottság kiegészítést, és én a bizottság tagjaként ezt természetesen megszavaztam. S nem csak azért, képviselőtársaim, mert rólam van szó. Bármelyikükről szó lett volna, bizton bízhatnak benne, hogy megszavazom, mert ilyen megalapozatlan eljárással képviselőnek a tisztességét kétségbe vonni nem lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Semmilyen választ nem kaptunk sem arra, hogy miért feljelentésnek minősítette az ügyészség, hogy miért nem tette meg az ügyészség azokat a lépéseket, amiket én javasoltam korábban az én magam eljárásában. És a mostani eljárásban sem kaptunk választ egyetlen dologgal, a kényszerítéssel kapcsolatban. Mert a másik ügy nem ügy, ez viszont bűncselekmény. És arra ment ki az egész, hogy egy bűncselekményi tényállást lehessen találni, de jelentem, képviselőtársaim, hogy semmiféle kényszerítést nem követtem el. S nem is szeretném mentegetni magamat ebben a kérdésben, mert szerintem a legfőbb ügyész válasza, amit másodszor küldött, önmagáért beszélt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legfőbb ügyész arra hivatkozik, hogy van egy 2003-ban született alkotmánybírósági határozat, és ez az alkotmánybírósági határozat az ügynök-vizsgálóbizottság kapcsán született. Ebben az alkotmánybírósági határozatban néhány olyan kérdés fogalmazódott meg, amiben az Alkotmánybíróság azt mondja ki, hogy a vizsgálóbizottságok eljárásában sok a szabályozatlanság, és nincsenek eljárási garanciák; még egyszer hangsúlyozom, a vizsgálóbizottság eljárásában. Erre született az Alkotmánybíróságnak ez a döntése. Az én véleményem az, hogy ezt a vizsgálóbizottságra megszületett javaslatot nem lehet a parlament állandó bizottságának, főként nem egy alkotmányban rögzített eljárási jogot, a mentelmi jogot biztosító mentelmi bizottságnak a működésére vonatkoztatni. Az ügyészség teljesen téves álláspontra helyezkedett akkor, amikor erre az alkotmánybírósági döntésre hivatkozott, csak azért, képviselőtársaim, hogy a nem létező bizonyítékok közül ne kelljen egyetleneggyel sem alátámasztani nem a gyanút, hanem az alapos gyanút, amelyik megalapozhatja a büntetőeljárást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem csak az Alkotmánybíróság döntését olvastam el alaposan, és figyelmükbe ajánlom önöknek is, hogy az nem a mentelmi bizottság eljárásáról szól, mert a mentelmi eljárás az alkotmányban és egy kétharmados törvényben biztosított jog, amelyiknek minden lépése szabályozott, az indítvány megtételétől kezdve a határidőkig sok mindenben. Ugyanakkor elolvastam a kommentárt is, képviselőtársaim, amelyik az alkotmány 20. §-ához fűzött kommentár. Ez a kommentár az alábbiakat mondja: "A mentelmi jog alapvető célja, hogy a képviselő parlament előtti felelősségét teremti meg." A parlament előtti felelősségét és nem az ügyészség előtti felelősséget. "A mentelmi ügyben fokozottan előtérbe kerül a bizottság és a parlament ítélőszék jellege, ami lényegét tekintve abban a rendelkezésben testesül meg, hogy a képviselővel szemben csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntető-, valamint szabálysértési eljárást indítani." Nem lehet tehát összekeverni a parlamenti vizsgálóbizottságok sokrétű tevékenységét egy alkotmányos jogintézménnyel, a mentelmi joggal és annak a felfüggesztéséhez szükséges döntést megalapozó vizsgálattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az is igaz, hogy ez a fajta műfaj, amivel önöket untatom itt most, és sokan másról beszélgetnek közben, egészen formálissá vált az elmúlt időszakban.

(18.20)

Én mégis úgy gondoltam, hogy az elmúlt évek kialakult gyakorlatához képest itt fogom és önök előtt, pontosan a parlamenti felelősség miatt elmondani azt, amit önökkel szerettem volna megosztani.

Az elmúlt nyolc évben 131 mentelmi ügy volt a magyar parlamentben, tisztelt képviselőtársaim, 131 mentelmi ügy, abból alig jutott el egynéhány abba a fázisba, hogy megtisztelte volna a parlamenti képviselő a mentelmi bizottság ülését azzal, hogy odajön, mert akár a bíróság, akár az ügyészség a mentelmi jogának felfüggesztését kéri. Az első ciklusban, a nyolc évre visszatekintve, 2002 és 2006 között 62 mentelmi ügy volt, 25-en jöttek el a bizottságba, és mindösszesen nyolcan álltak fel itt, a parlament elé, hogy önöket meggyőzzék arról, hogy igennel, nemmel vagy tartózkodással kellene szavazni. A második ciklusban, 2006 és 2010 között ugyan nőtt a mentelmi ügyek száma, 71 darab mentelmi ügy volt, itt már csak 23-an jöttek el a bizottság elé, és tíz ember szólalt itt fel.

Képviselőtársaim! Azért ez egy nagyon beszédes adat, hogy 133 képviselőből 18 vette a fáradságot és a bátorságot arra, hogy felálljon és meggyőzze önöket. Emögött nyilván semmi más nem húzódik meg, mint az, hogy értelmetlenné válik ebben a parlamentben - egyébként még nagyon sok minden műfajban - felszólalni, és megszólalni a Magyar Országgyűlésben, hiszen az oldalak igazsága ma már mindent felülír a magyar parlamentben. Az az oldalak igazsága, hogy feláll valaki, és azt nézem, hogy honnan szól, és ha a nekem tetsző oldalról szól, akkor tapsolok akkor is, ha butaságot mond, és odafigyelek rá akkor is, ha butaságot mond, de ha a nem tetsző oldalról szólal fel, akkor persze rögtön hörgés kíséri.

Én magam is arra készültem, hogy itt azért a mai felszólalásom kapcsán sok ember fog beszélgetni, vicceket mondani, mosolyogni, beszólni, mint ahogyan azt az elmúlt években már megszokhattuk, ugyanakkor legyen intő jel ez a felszólalás is arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne mellőzze az Országgyűlés az érvelést, a mérlegelést, akkor, amikor egy döntést meghoz, különösen, ha egy olyan döntést hoz meg, ami mentelmi jogot érint. Nem Herényi Károlyról és nem Dávid Ibolyáról van szó. (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Bocsánat, a mentelmi jog kapcsán arról van szó, hogy precedenst mire teremt a Magyar Országgyűlés.

Befejezésül azt is szeretném elmondani, bármilyen kedvesen mosolyognak néhányan, hogy van, amikor az ember tudathasadásos helyzetbe kerül, mert jogászként azt tudom mondani önöknek: soha ne szavazzanak meg mentelmijog-felfüggesztést egy ilyen megalapozatlan ügyben, soha, mint amilyen eljárással alapozta meg ezt a mentelmi ügyet a Legfőbb Ügyészség. Ugyanakkor, miután elmondtam önöknek, hogy semmiféle kényszerítést magam el nem követtem, én nyugodt lelkiismerettel állok a bíróság elé, mert az igazságszolgáltatás nem az ügyészség, hanem a bíróság, mert nincs semmi olyan takargatnivalóm ebben az ügyben, ez egy nyers politikai ügy, ami jogi köntöst kapott. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)