Felszólalás adatai

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő-kollégáim nagyjából tudják, hogy inkább a szakképzést és a közoktatás szakképzést érintő területeit szoktam szóvá tenni a költségvetés tárgyalásakor és minden más alkalommal, de Boross miniszterelnök úr szavai arra késztetnek, hogy én is megemlítsem azt az anomáliát, ami ma a magyar államigazgatásban van, és itt elsősorban mint tervezőmérnök, azt a fajta - hogy finoman fogalmazzak - kegyetlen eljárást, amit tanúsítanak ma békés gazdálkodókkal. Itt a mezőgazdaságban dolgozókra gondolok, akik a saját földjükön szeretnének öntözni, és ezt nem tehetik meg - nem tudom másként fogalmazni, nézzék el nekem a kemény szavakat - a hivatal packázása ürügyén, és az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik.

Csak egy összehasonlító adatot hadd mondjak: az 1990-es évek elején hat darab példánnyal lehetett egy vízjogi engedélyes tervet beadni. Most áprilisban másoltattam egy beadandó tervet 16 példányban, és elfogyott októberre a hivatali packázások eredményeképpen. Ez óriási bürokrácia, és még mindig nincs engedélyezve az a terv, amit május elején adtunk be. Újra és újra, újabb és újabb hivatalok, újabb és újabb, ugyanazon tényezőket kérnek, nem tudja a földművelésügyi hivatal, hogy mit csinál közben a zöldhatóság - akkor mi a fenének hoztuk létre a zöldhatóságot mint engedélyező hatóságot?

Szívemből beszélt a miniszterelnök úr a tanfelügyeleti rendszerrel kapcsolatban, hogy egy kicsit átvezessem a közoktatás területére a mondandómat, hiszen nem helyettesítheti egy önértékelési rendszer, nem helyettesítheti az Oktatási Hivatal állandó államigazgatási ellenőrzése azt a tantárgyi, tantervi külső kontrollt, amit joggal várhatnak el ma a közoktatási intézmények. Nem azt mondom, hogy helyezzük vissza ugyanazt a tanfelügyeleti rendszert, ami volt korábban, hanem egyfajta külső mérés kell, amely objektív mérés, és ne csak azokat mérje, akik önmaguk szeretnék, ha megmérnék, és aztán ők önmaguk megerősödnek a további munkában.

Tisztelt Ház! Megszorításokról beszélünk nap mint nap. Mindenki azt szeretné, hogy legyen megszorítás, de ne az én szakterületemen, hanem valamely más szakterületen. Azt gondolom, hogy azzal egyetértünk a patkó mindkét oldalán, hogy az oktatás területén dolgozók nyugodt szívvel kimondhatják, hogy nem szabad a jövőtől elvenni a pénzt. Tehát ha megszorításokról van szó, akkor tényleg inkább valamely más területen volnának vagy lesznek ötleteim, talán a módosítók kapcsán, azon a területen szükséges, példaként szoktuk emlegetni az államigazgatás imént is említett túlburjánzásának a területeit.

A hasonló országok, amelyek abban a cipőben jártak korábban, mint mi, rendre az oktatásba fektettek bele, akár GDP-arányos, százalékos számokat mondunk, akármi mást, ez elkerülhetetlen, és ha feladatellátásból adódó csökkenés következik be, mint ahogy rendre szoktuk mondani a tavalyi évben a kötelező óraszám emeléséből történő 30 milliárd kivonását, akkor bűn ezt más feladatra elkölteni, ezt a közoktatásban kellett volna hagyni. Tehát azt gondolom, hogy ezen a területen van még tennivaló.

A szakképzés, szakiskolai képzés: sajnos, néha összekeveredik a két fogalom, még döntéshozó szinten is. Néha egy-egy minisztériumi képviselő sem tud árnyaltan különbséget tenni a szakközépiskolai és a szakiskolai képzés között. Rendre emlegetjük ezt a 20-40-40 százalékot, ami ma a közoktatás, illetve a közoktatás középfokú szegmensében tapasztalható: 20 százalék szakmunkásképző, 40 százalék szakközépiskola és 40 százalék gimnázium, tehát 80 százalék az érettségit adók szakmák.

De ne feledjük el akkor, amikor ezeket a statisztikai adatokat értelmezzük, hogy a regisztrált munkanélküliek és a szakmunkások metszete - hogy úgy mondjam - komoly számosságot mutat. Tehát nem biztos, hogy minden hiányszakmában feltétlenül betöltetlen és a szakmában nem dolgozó emberekről beszélhetünk. Magyarul: bizonyos hiányszakmában nem regisztrált munkaerő-piaci résztvevőket találunk; ez tetten érhető. Tehát ezen a területen egyet tudok érteni azokkal a pozitív diszkriminációs törekvésekkel, amelyek jelenleg a kormányzat intézkedéseit jelentik, és ez is némely esetben tetten érhető.

De szeretném felhívni a figyelmet, hogy ma bármely oktatási szegmensre történő iránymutatás jövőbeli, egy éven túli adataira hivatkozni túl nagy bizonytalanság. Ez olyan, mint amikor három napra előre nem lehet igazából biztonsággal meteorológiai előrejelzést tenni. Számtalan szakirodalom ezt taglalja, hogy az ilyen típusú munkaerőpiacokon a munkaerőpiac igényeit egy éven túlra nem nagyon lehet előre jelezni, tehát ezzel óvatosan kellene bánni, de alapul kell venni mindenfajta oktatási koncepció kialakításánál.

A másik dolog, hogy hol érhető tetten, hogy néha keveredik a szakképzés és a szakiskolai képzés ezen a területen. Szeretném felhívni a figyelmet a költségvetési törvényben szereplő nagyon fontos normatívákra. A 9., 10. osztályban az orientációra elköltünk x ezer forintot mint gyakorlati kiegészítő normatívára. Maximálisan 5 órát foglalkoztathatjuk a gyereket erre a célra. Ugyanakkor a szakközépiskolai 11., 12. osztályban, amikor is 8 órában foglalkoztathatjuk szakmai alapozó képzésre, semmiféle kiegészítő forrása nincs az oktatási intézménynek, és túl azon, hogy ez javítja, rentábilisabbá teszi a gazdálkodást egy-egy oktatási intézményben, mert egy évvel rövidül a szakképzési időszak, ha a 9-12. évfolyamon megtanítunk a kétévesnek egy évet, tehát egy év ráképzéssel kerül ki az érettségit adó szakmákba a delikvens. Tehát megfontolásra javaslom azokat az intézkedéseket, amelyek ezt a célt szolgálják, hiszen jelentős előrelépést eredményezne.

Végül gyorsan, még a hátralévő egy percben szeretném megemlíteni a teljesítményértékelésre fordítandó 2,9 milliárd forintot; csak hogy értsük egymást, ami 1,1 milliárd volt, és aztán korábban talán 1 milliárd volt a módosítások kapcsán; ha a számok nem stimmelnek, nézzék el nekem. Ne felejtsük el, hogy amikor először volt ilyen, elég volt egy jó dokumentumot csinálni. Az idén azért volt annyira kevés nyertes pályázó, mert már eredményeket is fel kellett mutatni. Ha azokat az eredményeket... - amelyek egy kétéves visszamenőleges eredményességi mutatót kell felmutatni ezen területen, akkor emiatt esett ki az idei pályázatból számtalan intézmény.

Szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy most ugyan jelentősen megnövekedett ez az összeg, de jelentősen meg fog növekedni azok száma is, akik potenciálisan jogosan pályáznak erre, mert már több mint két éve a minőségirányítási rendszerüket, az IMIK-üket kiépítették, hiszen már kötelező szerepeltetni a saját IMIK-ükben ezeket a tételeket.

(13.20)

A másik problémára szeretném felhívni a figyelmet: a majdani pályázati kiírásra nagyon-nagyon oda kell figyelni, mert rengeteg intézmény összevonásra került, amely intézménynek nincs IMIP-es múltja mint újonnan integrált és új OM-azonosítóval regisztrált intézmény. Ezek az integrált intézmények, amelyeknek csak az egyes tagintézményei rendelkeznek ilyen múlttal. Tehát minden a részletekben van. Jelentősen növekedett ez az összeg, de megítélésem szerint nyilván nem lehet elég pénz a közoktatásban sohasem, de ez az összeg ezen problémák fölvetése kapcsán nem biztos, hogy az adott helyzetet és az adott problémát még inkább javítani fogja, tehát a pályázati kiíráson sok minden fog múlni, tulajdonképpen a teljesítményértékelésnél ezt szerettem volna elmondani.

Köszönöm a szót. (Taps a KDNP és az MSZP padsoraiban.)