Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy országunk, társadalmunk, nemzetünk életében kiemelkedő jelentőséggel bír történelmi egyházaink jelenléte, illetve működése. Azt gondolom, azzal is egyetértünk, hogy a gazdasági fejlődés alapját, a gazdasági nehézségek leküzdésének alapját egy erkölcsi és morális megújulás jelentheti társadalmunk és nemzetünk életében.

Szintén egyetérthetünk azzal az alapelvvel is, hogy az európai uniós csatlakozási folyamatban meghatározó szerepet tölthetnek be és kell betölteniük az egyházaknak. Ezért szeretném most, a költségvetési vitában is aláhúzni a költségvetésben az egyházakkal foglalkozó részt.

Az előttünk fekvő jövő évi költségvetési javaslat az egyházi támogatások terén olyan status quót szeretne helyreállítani, amely az elmúlt négy esztendőben, de különösképpen 1997-ben, illetve '98-ban megbomlott. Mintegy 25 százalékos emelkedést mutat viszont a most előterjesztett 1999. évi költségvetési javaslat.

Az 1997. évi egyházi törvénycsomag nyomán beláthatatlan következmények - és ha erősen akarnék fogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy kaotikus állapotok - alakultak ki az egyház-finanszírozás terén. Az 1997-ben beharangozott '98. évi költségvetési egyház-finanszírozási növekedés, az előző kormányzat sikerpropagandájaként megjelenített törvénycsomag egyházi költségvetési növekedése nem az egyház-finanszírozásban végbement változásoknak volt köszönhető, hanem az oktatási terület normatív finanszírozási törvénye szerinti végrehajtásnak. Azaz, a vatikáni megállapodás 1997. decemberi országgyűlési elfogadását követő évben, '98-ban, az egyházi oktatási intézmények, főként a felsőoktatás területén következtek be ezek a plusztámogatások, mivel az érintett intézmények idén januártól végre megkaphatják az állami intézményekkel azonos mértékű támogatást.

Engedjék meg, hogy a költségvetésben megjelölt jogcímek szerint fogalmazzam meg a gondolataimat. A költségvetési előterjesztésben, amennyire csak lehet, külön kell választanunk az egyházak támogatását az egyházak által ellátott közfeladatok ellátásának normatív támogatásától. A kettő ugyanis nem ugyanaz. Az egyik az egyházi szervezet és intézményhálózat működésének alapjául szolgál, s így biztosítja a hitéleti alapfeladatok ellátását, a templomok, a gyülekezeti intézmények működtetését, fenntartását, az egyházi személyek alkalmazottak ellátását.

Az előirányzat mindezeken túl az egyházi közfeladat-ellátás egyházi intézményi megalapozását is jelenti, azaz egy része - jelentős része - közvetve ismét csak a közfeladat-ellátás biztosítására jut úgy mint intézményigazgatási, igazgatási ellátás, börtönmisszió, kórházmisszió, drogmisszió stb. Ez az előirányzat az szja 1 százalékával való rendelkezés, ami valójában az szja 0,5 százalékára tartalmaz garanciát 2002-ig. Ezt a garanciát a költségvetés az ismert módon kipótolja. Az előirányzat növekedését a '98. évihez képest az okozza, hogy a végrehajtási norma, a törvényi norma alapján a kiegészítés kompenzációs elosztással történik.

A második jogcím az átadásra nem került egyházi ingatlanok utáni járadék, illetve a különmegállapodásokra vonatkozó keret. A járadék az intézményfenntartói feladatokat kell hogy megalapozza, és a járadékot az egyházak hitéleti és közcélú feladataik finanszírozására használhatják fel.

A járadék azonban a '98. évi költségvetésben nem az egyházi fenntartói feladatellátás megalapozását szolgálta, hanem a korábbi kötelező feladatok ellátásának alapját teljesíti. Tovább nehezítette, nehezíti a helyzetét, hogy a járadékkonstrukció jelenleg hatályos törvényi szabályzása a feladatellátás tekintetében indokolatlan különbséget tesz a történelmi egyházak között.

Az egymás közötti arányok költségvetési támogatottsága 1998 óta, az imént említett költségvetési év óta azonban tehát eltér.

(16.50)

Az egyházak között még '89-ben létrejött támogatási status quót, példátlan módon, az ez évi költségvetés felborította. A volt egyházi ingatlanokhoz kötődő járadékösszeg induló mértéke '98-ban a központi költségvetésben 3,2 milliárd forint volt. A vonatkozó törvényben előírt értéknövelési kötelezettséggel is számolva ez az előirányzat az előterjesztésben majd 5 milliárd forintot jelent, amely magában foglalja a tervezett, de egyeztetés alatt álló református, evangélikus, szerb, ortodox és baptista egyházakkal kötendő megállapodások tervezett részösszegeit is. A lényeges kérdés tehát ennél a jogcímnél az, hogy a protestáns egyházak felajánlott és felajánlható járadéktömege messze elmarad a katolikus egyház, illetve a Mazsihisz egykori ingatlanainak vagyontömegétől.

Ezt természetesen nem azért mondtam el, hogy innen bíráljam az egyházak számára előrelépést jelentő, már létrejött megállapodásokat, amely egyébként teljes mértékben nem is teljesült, hanem hogy elősegítsük a feladatellátást megalapozó, még hátralévő megállapodások létrejöttét, szolgálva ezzel is az egyházak működésének és feladatellátásának kiszámíthatóságát, biztonságát, ami közös feladatunk.

A harmadik nagyon fontos jogcím: a hittanoktatás támogatása. A hittanoktatás támogatása régi-új önálló feladatkör, amely azt gondolom, harmonizál a kormányprogramban megfogalmazott alapelvvel, amely középpontba helyezi az oktatás és nevelés harmonikus gondolatát és alapelvét, és nagyon fontosnak tekinti a hittanoktatás folytatását. Az egyházak, mint köztudomású, '98-ban nem részesültek ilyen jellegű támogatásban e feladat ellátása után, jóllehet az 1998/99-es tanév során több mint 430 ezer tanuló iratkozott be hittanoktatásra, több mint 44 ezer csoportban.

A költségvetésben megfogalmazott előirányzat összege tulajdonképpen a '97. évi támogatás szintre hozását jelenti. A feladat indokoltsága a kormányprogramban is szereplő, morális, előremutató képzési szegmensek beillesztése, újfent hangsúlyozva az európai uniós csatlakozásra készülő magyar társadalom számára.

Végül, de nem utolsósorban: nagyon fontos jogcímként az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciója és egyéb beruházások jogcíme jelenik meg. Az épületrekonstrukciók támogatását indokolja, hogy a visszakapott ingatlanok olyan állapotban vannak, amilyen állapotban a tanácsrendszer ráhagyta azokat az önkormányzatokra. S e helyről is hadd köszönjük meg azon önkormányzatok áldozatos munkáját, amelyek az átadásig és esetleg azt követően is gondoskodtak ezek jó karbantartásáról, netán fejlesztéséről.

Nem közismert, hogy az egyházi intézményeknek nyújtott normatív támogatások nem tartalmazzák a fenntartói támogatásokat: a normatívák csak a működési, üzemeltetési költségeket fedezik, s az egyház-finanszírozás jelenlegi törvényi formái sem garantálják az egyházak ilyen intézményfenntartó képességét. Ezért úgy gondoljuk, hogy szükség van, szükség lesz a járadékkonstrukció, illetve az szja-rendelkezések koncepcionális átgondolására - lehetőség szerint már a következő esztendőben, de minél sürgetőbben -, amely bizonyára tartalmaz majd jó megoldást, s jó megoldásokat eredményezhet majd a történelmi egyházak biztonságos és kiszámítható működésére, illetve az egyházi intézmények kiszámítható és biztonságos működtetésére.

Ezzel összefüggésben hadd idézzem a '97-es egyházi törvénycsomag benyújtásának az eredeti indoklási részében szereplő néhány gondolatot, amelyekkel, azt gondolom, ma is mindannyian egyet tudunk érteni, s amelyek közös alapelvek lehetnek az újragondolás folyamata során, hogy tudniillik a magyarországi egyházak az állampolgári szabadság, értékválasztás és akaratnyilvánítás alapján önálló bevételre jogosultak, amelynek ugyanakkor függetlennek kell lennie a közvetlen napi politikai vélekedések nemkívánatos befolyásától. Mindaddig azonban, amíg a tapasztalatokra támaszkodva megtörténik az átfogó elemzés, illetve ez nem valósul meg, addig hosszabb távon is megnyugtató és elfogadható garanciális jelleggel, a közfeladat-ellátás egyházi biztonsága a szükséges és javasolt költségvetési támogatás nélkül nem képzelhető el.

Mindezek figyelembevételével a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja jó szívvel támogatja a jövő évi költségvetési javaslat egyházi, és hadd mondjam kiegészítésképpen: társadalmi szervezeteket is érintő részét, fejezetét. Azt gondoljuk, hogy ezen beruházások a jövő beruházásai, azt gondoljuk, ezek abszolút eurokonform befektetést jelentenek. Azon túl, hogy magyar adófizető állampolgárok, azok gyermekei, illetve közfeladatok támogatását jelenti, de gyermekeinket, jövőnket is jelenti, a társadalom, a nemzet hosszú távú lelki és szellemi közérzetét, s egyben lelki egészségét is meghatározza és meghatározhatja.

Kérem, hogy ezzel a felelősséggel és pozitív jövőképpen támogassák képviselőtársaim az előterjesztett javaslatot! Köszönöm kitartó figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)