Felszólalás adatai

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb elhangzott a tartalékok kérdése, hogy az anyagban van tartalék. Aztán elhangzott az is, hogy vajon a külföld megítélése milyen, mármint a külföldiek megítélése és ítélete Magyarországról. Ehhez szeretném hozzáfűzni a következőket: az anyag tartalékként kezeli, hogy tovább kell liberalizálni. Na de hát, tisztelt hölgyeim és uraim, mit? A föld következik? (Dr. Kis Zoltán: Az már elkelt!) Ja, ezért kell megutáltatni a magyar paraszttal, ugye? (Dr. Kis Zoltán: Az is megtörtént!) - a mezőgazdaságot és az állattenyészést.

Aztán ilyen tartaléknak lehetne tekinteni - de erről nem ír az anyag - a barterkereskedelmet. Kérem, tudom, hogy ez egy retrográd nézet, nem is tartom olyan fontos ügynek, de azt nem értem, hogy miért kell erőnek erejével megakadályozni azt, hogy a felesleges készleteinket a barterkereskedelem útján értékesítjük. Azért nem értem ezt, mert a nálunknál ezerszerte gazdagabb Svájcnak, mondjuk, ez megéri, sőt mi több, még olyan központi szervezete is van, amely a barterügyleteket bonyolítja.

(12.00)

Nekünk ez nem kell! Ezek szerint mi gazdagabbnak érezzük magunkat, mint Svájc!

A harmadik tétel a külföldi megítélés. Kérem, tisztelt hölgyeim és uraim, ha mi mindig csak arra figyelünk oda, hogy a globalizáció urainak, a monetaristáknak, az európai uniós kibiceknek feleljünk meg (Közbeszólások az MSZP soraiból: Jaj!), és semmit nem törődünk azzal, hogy közben velünk, velünk, magyarokkal mi lesz, akkor nagyon nagy baj van, akkor ez a kormány nem magyar kormány. Ezt tessék tudomásul venni! (Zaj. - Közbeszólások: Hú! Akkor mi? Francia? Kínai? - Elmondtad az összes...)