Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti hozzászólások végére értünk. Soron következik a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/1819. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1819/1-8. számokon kapták kézhez képviselőtársaim.

Megadom a szót először Hankó Faragó Miklós igazságügyi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 25 perces időkeretben.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés!

A mai Magyarországon mindenki pontosan tudja, hogy korrupció ott van, ahol a közpénzek vannak. A korrupciómentes közélet a demokratikus jogállam olyan értéke, amelynek megteremtését az egész társadalom méltán várja el a kormányzattól, méltán várja el az egész politikai elittől. Ez a célkitűzés a kormányprogramnak is hangsúlyos eleme. Úgy gondoljuk, hogy erősítenünk, fejlesztenünk kell a közpénzek és a köztulajdon törvényes és ésszerű módon történő felhasználásának, működtetésének jogi garanciarendszerét.

Olyan átfogó szabályrendszert akarunk kialakítani, amely lehetővé teszi, segíti a költségvetési források felhasználásának hatékony ellenőrzését, a közpénzek és a köztulajdon hasznosításának átláthatóságát, a korrupciós lehetőségek kiküszöbölését. A jogszabályoknak emellett biztosítaniuk kell a költségvetési pénzeszközökből történő támogatások nyújtásának, a közvagyon használatának megfelelő nyilvánosságát, és lehetővé kell tenniük azt, hogy a nyilvánosság ereje kikényszeríthesse a közpénzfelhasználás átláthatóságát és a közpénzek kezelőinek jogkövető magatartását.

Ezeknek a céloknak az elérése érdekében hirdette meg a kormány az úgynevezett üvegzsebprogramot, és ezeknek a céloknak az elérését szolgálja az a törvénymódosítási csomag, amelyet most a tisztelt Ház elé terjesztünk. Módosítani kívánjuk a közpénzek és a köztulajdon felhasználásának ellenőrzésére és nyilvánosságára vonatkozó hatályos törvényi rendelkezéseket, a korrupciómentes közélet megteremtésének érdekében.

Számos jogszabály módosításáról van tehát szó, ezeknek az egy törvényben való, egységes elhelyezését az indokolja, hogy a módosítások szorosan összefüggnek egymással és a szabályozás tárgyával. Egyben kerek egészet alkotnak, és csak egymásra épülve, egymást kiegészítve, egymást támogatva érhetik el a kívánt célt.

A törvénymódosítási javaslat három fontos terület szabályozását foglalja magában. Egyrészt rendezi a közérdekű adatok nyilvánossága és az üzleti titok egymáshoz való viszonyát, megteremtve a két alkotmányos jog közötti összhangot, és biztosítva arányos érvényesülésük lehetőségét. Másrészt jelentősen megerősíti az Állami Számvevőszéknek, az állami ellenőrzés legfőbb szervének szerepét, és kiszélesíti annak hatáskörét.

(9.50)

A szabályozás harmadik területe pedig a költségvetési szervek működésének átláthatóbbá tételét, illetve gazdasági szerepvállalásuk korlátozását szolgálja.

Az előbb felsoroltakhoz kapcsolódóan szeretnék részletesebben szólni a törvényjavaslat néhány eleméről, és nyilván az idő hiányában a teljesség igénye nélkül. Talán először néhány szót az üzleti titokról. A javaslat az adatvédelmi törvény, a polgári törvénykönyv és az ezekhez kapcsolódó egyéb jogszabályok módosításával rendezni kívánja a közérdekű adatok nyilvánossága és az üzleti titok egymáshoz való viszonyát, megalapozva ezzel a két alkotmányos alapjog, tehát az adatvédelem és az információszabadság arányos érvényesülését. Elfogadhatatlan ugyanis az az eddigi gyakorlat, amely szerint a közpénzek felhasználása üzleti titoknak minősülhet csupán azért, mert az állam valamilyen gazdasági szereplőtől vásárol valamit.

Éppen ezért javaslatunk szerint az üzleti titok ezután csak olyan, az adott gazdasági társaság számára valóban értéket jelentő információkat védene, mint például valamely termék gyártási folyamata vagy egy különleges műszaki megoldás. Ezzel szemben a közpénzekből származó bevételek nem tartoznának az üzleti titok által védett körbe. Az üzleti titok intézménye ugyanis, tisztelt hölgyeim és uraim, arra szolgál, hogy a magántársaságok titkait megvédje a konkurenciától és nem arra, hogy a közpénzek elfolyásának útját leplezze. A demokratikus jogállam fontos értéke az, hogy az adófizetők nyomon tudják követni a befizetett adók sorsát. Mindennek érdekében a módosítás bevezeti a közérdekből nyilvános adat fogalmát. Nem lehet tehát többet az üzleti titokra hivatkozni, ha egy adat az állami vagy az önkormányzati költségvetés felhasználásával, illetve az állami és önkormányzati tulajdonvagyon kezelésével kapcsolatos. Úgy gondolom, hogy ezen a területen a közérdek, a közpénzek felhasználásának megismeréséhez fűződő érdek az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kell hogy kapjon majd.

A javaslat második fontos területe az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosítása. Ezzel az a célunk, hogy a Számvevőszék az eddigieknél sokkal hatékonyabban végezhesse a köztulajdon használatának, a közpénzek felhasználásának ellenőrzését. Az Állami Számvevőszék - az Országgyűlés ellenőrző szerveként - jelenleg ugyanis csak az állami költségvetésből juttatott támogatások felhasználását ellenőrizheti. A módosítás után viszont az állami vagyon, illetve a támogatások felhasználása jogszerűségének ellenőrzése céljából vizsgálhatja majd az államháztartás bármelyik alrendszeréből finanszírozott beszerzéseket, illetve a közvagyont érintő szerződéseket is.

A Számvevőszék hatásköre bővül majd; tehát az állami szervek körén túl a megrendelőként eljáró állami, önkormányzati szervnél, valamint a megrendelővel kapcsolatban álló, a szerződés teljesítésében közreműködő valamennyi gazdálkodó szervezetnél végezhet majd vizsgálatot. Ez a vizsgálat azonban nem jelenti azt, hogy az Állami Számvevőszéket a piaci szervezetek működésének ellenőrzésére jogosítanánk fel, hiszen ez nem lehet feladata. Ez csupán annyit jelent, hogy a Számvevőszék ellenőrzésének nem kell megállnia a költségvetési szervek portájánál, hanem azon túl is követheti azt, hogy pontosan mi is történik a közpénzekkel, azaz eljuthat a végfelhasználóig. A közpénzek elszivárgása ugyanis pontosan azt jelenti, hogy az állami költségvetésből magánzsebekbe csorog gyakran indokolatlanul sok-sok pénz. Ezt meg kívánjuk akadályozni, és ehhez szükséges az, hogy a Számvevőszék a költségvetési források esetleges elszivárgásának végső felhasználóinál is ellenőrzést végezhessen.

Ezenkívül a javaslat pontosítja az állami költségvetésből állami szerv által közvetlenül vagy közvetetten, tehát külön szervezetek útján nyújtott támogatások és az ilyen módon juttatott vagyon felhasználásának ellenőrzését szabályozó rendelkezéseket. Nevesíti azokat a szervezeteket, amelyek ellenőrzésére az ÁSZ külön törvények alapján már eddig is jogosult volt. A tervezet szerint az Állami Számvevőszék ellenőrzést végezhet a helyi önkormányzatnál, a kisebbségi önkormányzatnál, a köztestületeknél, a közalapítványoknál - ideértve a közalapítványok által alapított gazdasági társaságokat -, a közhasznú szervezeteknél és minden egyéb kedvezményezettnél, tehát magánalapítványoknál, társadalmi és gazdálkodó szervezeteknél is. Az ellenőrzés kiszélesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a közpénzek útja a költségvetésből pénzhez, vagyonhoz jutó valamennyi szervezetnél követhető legyen.

Pontosítja a módosítás az Állami Számvevőszéknek az állami vagyon kezelésével és gazdálkodásával kapcsolatos jogkörét, kibővítve azzal, hogy az államháztartás körébe tartozó vagyon elidegenítésére, illetve megterhelésére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzésére is feljogosítja a Számvevőszéket. A kormánynak feltett szándéka ugyanis, hogy becsukja azokat a kiskapukat, megszüntesse azokat a lehetőségeket, amelyeken át a közpénzek gyakran indokolatlanul átfolynak a magánszférába.

A javaslat legterjedelmesebb része a költségvetési szervek, illetve a költségvetésből juttatásban részesülő szervek működésének áttekinthetőbbé tételét célozza meg. Meggyőződésünk ugyanis, hogy nem képzelhető el valóban demokratikus közélet, ha az adófizetők nem tudhatják, hogy befizetett adójukból az állam mire és mennyit költ. Ehhez természetesen szükséges az Állami Számvevőszék már említett ellenőrző tevékenységének az erősítése is, de ez önmagában persze még nem elegendő.

Javaslatunk szerint az államháztartás bármelyik alrendszeréből az önkormányzatoknak juttatott célzott támogatások összege ezentúl nyilvános lesz. Ezzel az a célunk, hogy mindenki számára átlátható legyen, hogy melyik önkormányzat pontosan mire kap és mekkora összeget az államtól. Szintén nyilvánossá szeretnénk tenni azt, hogy az államháztartásból származó pénzből eszközöket, szolgáltatásokat rendelnek, vásárolnak a költségvetési szervek. A polgároknak joguk van megtudni, hogy mit vesznek az állam szervei az általuk befizetett adókból. A közpénzek nyilvános kezelésének, a visszaélések megelőzésének fontos garanciája lesz, hogy költségvetési szerv alapítására csak a pénzügyminiszter engedélyével kerülhet majd sor, illetve a Pénzügyminisztérium keretében létrejön a költségvetési szervek közhiteles nyilvántartása. Reményeink szerint ez már a jövő évben megvalósulhat.

A javaslat meg kívánja szüntetni azt a lehetőséget, hogy kellő kontroll hiányában mintegy újratermelődjenek az állami tulajdonú gazdasági vállalkozások. Meg akarjuk akadályozni, hogy a költségvetési szervek azért alakítsanak gazdasági társaságokat, hogy ilyen módon megkerülhetővé váljanak a költségvetési szervekre irányadó törvényi rendelkezések, mint például a köztisztviselői törvény vagy a közbeszerzési törvény. Erre tekintettel a javaslat szerint a jövőben központi költségvetési szerv csak a kormány előzetes jóváhagyása mellett alapíthat gazdasági társaságot, illetőleg társulhat be más, már létező vállalkozásba. A közpénzfelhasználás feletti állami kontroll fenntartásának lehetőségét szolgálja az, hogy ilyen esetben a költségvetési szerv részesedésének mértéke meg kell hogy haladja az 50 százalékot, ezzel is biztosítva, hogy a társaság feletti ellenőrzés a költségvetési szerv kezében maradjon.

Az előterjesztés további szigorítása, hogy a központi költségvetési szervek és a társadalombiztosítási szervek által működtetett gazdálkodó szervezetek újabb céget nem hozhatnak létre, abban részesedést nem szerezhetnek. Az állami gazdálkodó szervezetek továbbtársulása, a különböző többségi és kisebbségi részesedések szerzése egyrészt átláthatatlanná teszi a közpénzek útját, felhasználását, másrészt a piacgazdaság alapvető elve, hogy az állam a feladatait elsősorban az állami költségvetési szervek útján köteles ellátni, piacra lépésére csak kivételesen és csak a többi piaci szereplővel azonos feltételekkel kerülhet sor. A többségi állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezetek vonatkozásában az esetenként kirívóan, indokolatlanul magas javadalmazások, illetve végkielégítések korlátozását is felvállalja ez a benyújtott tervezet.

(10.00)

Ennek értelmében a társaságnál szabályzatot kell készíteni a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, valamint vezető állású munkavállalók javadalmazása mértékének főbb elveiről és rendszeréről. Ennek szempontjait a kormány fogja meghatározni. A munka- és menedzserszerződések megkötésére csak a szabályzatban foglalt keretek között kerülhet majd sor.

A törvénytervezet módosítást kezdeményez az önkormányzati törvény tekintetében is, többek között a társaságalapítás átláthatóbbá tétele, valamint annak érdekében, hogy az állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek működésére vonatkozó, már említett szabályozás a helyi önkormányzatok által működtetett vállalkozások esetében is megfelelően érvényesülhessen. Az önkormányzatok által alapított gazdasági társaságokra tehát szigorúbb ellenőrzési szabályok fognak vonatkozni, mint a magánszemélyek által alapított gazdasági társaságokra, hogy ezzel is kizárhassuk a közpénzek elszivárgásának lehetőségét.

A törvényjavaslat szigorítja a közpénzek felhasználására vonatkozó szabályokat a közhasznú szervezeteknél is, kimondja ugyanis, hogy a törvény hatálybalépése után az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyonból közalapítvány, illetve közhasznú társaság kizárólag akkor hozható majd létre, ha az megfelel a közhasznú szervezetekről szóló törvény rendelkezéseinek. Emellett a polgári törvénykönyvben és az államháztartási törvényben a közpénzek felhasználásában közreműködő, közvagyonból létrehozott közhasznú társaságok és közalapítványok alapítására és működtetésére vonatkozó hatályos szabályozás is következetesebbé, átláthatóbbá válik.

A javaslat érinti a közbeszerzési törvény alanyi hatályát is. A közbeszerzési eljárásokat alkalmazniuk kell azoknak a gazdálkodó szervezeteknek is, amelyek állami vagy önkormányzati feladat ellátásában vesznek részt, és erre tekintettel rendszeres költségvetési támogatást kapnak a működésükhöz, valamint azoknak a gazdálkodó szervezeteknek is, amelyek az állam, az önkormányzat, illetve az ÁPV Rt. tulajdonosi irányítása alatt állnak.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztés tartalma széles körű, többfordulós, az érdekképviseleti szervezeteket is bevonó egyeztetési folyamat eredményeként, az egyeztetés során elhangzott észrevételek figyelembevételével született meg. A benne foglaltakkal az érintettek, továbbá az adatvédelmi biztos úr és az Állami Számvevőszék elnöke is egyetértett. Az üvegzsebprogram következetes megvalósítása, a közpénzek elfolyását lehetővé tevő kiskapuk bezárása pártállástól függetlenül valamennyiünk közös érdeke, annak megvalósítása valamennyiünk közös feladata.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az átlátható közélet, a közpénzek felhasználásának nyilvánossága az egész társadalom elvárása, és a kormánynak feltett szándéka, hogy ennek az elvárásnak megfelel. A szükséges törvénymódosítások közül az Állami Számvevőszékről, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, valamint a helyi önkormányzatokról szóló törvények módosításának elfogadásához a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az egyéb törvények módosítása egyszerű többséget igényel majd.

Bízom abban, hogy meglesz a közös akarat a törvénycsomag valamennyi elemének támogatásához és elfogadásához. Kérem tehát önöket, hogy a most lefolytatandó vita után az esetlegesen szükséges módosító javaslatok elfogadásával szíveskedjenek támogatni a törvényjavaslatot a tiszta közélet érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a bizottsági előadók felszólalására és a kisebbségi vélemények ismertetésére 5-5 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Avarkeszi Dezsőnek, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. AVARKESZI DEZSŐ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmányügyi bizottság ülésén nem váltott ki igazán nagy vitát az előttünk fekvő törvényjavaslat, és örömmel tapasztaltuk, hogy a bizottság ülésén a felszólaló ellenzéki képviselők sem a törvényjavaslat célját vitatták. Két irányból érkeztek ellenvélemények. Az egyik, hogy a formát nem tartották megfelelőnek, salátatörvénynek nevezték ezt a törvényjavaslatot is, illetve egy konkrét rendelkezéssel kapcsolatban, az önkormányzatok által létrehozott gazdasági társaságokban a többségi tulajdon szabályaival kapcsolatban fejezték ki kételyeiket.

Voltak előzményei ennek a törvényjavaslatnak az előző ciklusban. Az akkori kormány is igyekezett a korrupció ellen fellépni, bár elsősorban a büntetőjog eszközeivel. A jelenlegi kormánypártok az előző ciklusban is nyújtottak be olyan törvényjavaslatokat, amelyek hasonló célt kívántak szolgálni, mint ez a törvényjavaslat. A Szabad Demokraták Szövetsége a kormányzati szintű korrupció visszaszorítására vonatkozó törvényjavaslatot nyújtotta be, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja pedig az úgynevezett demokráciacsomag részeként kívánta szabályozni a közpénzek felhasználásának fokozott ellenőrzését. Legnagyobb sajnálatunkra az akkori kormánytöbbség megakadályozta azt, hogy akár csak vita folyjon ezekről a kérdésekről a parlamentben.

A mostani bizottsági ülésen szóba kerültek a törvényjavaslat legfontosabb elemei, köztük az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosítása, az ÁSZ ellenőrzési jogkörének szélesítése olyan irányba, hogy amennyiben közfeladatot társaságok is elláthatnak, akkor szükséges, hogy a közpénzek felhasználását az ÁSZ az államháztartási körön kívül is vizsgálhassa.

A másik nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak az adatvédelmi törvény és a Ptk. egységes szabályozása az üzleti titkokkal, illetve a közérdekből nyilvános adattal kapcsolatban, ez az az új fogalom, ami aztán nemcsak a polgári törvénykönyvben jelenik meg, hanem számos egyéb törvényen is végigvonul.

Itt szeretnék visszatérni arra a vádra, hogy ez salátatörvény lenne. Meggyőződésem, hogy nem erről van szó, hanem valóban szükséges, hogy ez a fogalom egységesen jelenjen meg minden olyan törvényben, amelynek valamilyen köze van a közpénzek felhasználásához. Ne lehessen arra hivatkozni a közpénzek elköltésénél, hogy üzleti titokról van szó, és ezért akár még országgyűlési képviselők sem tekinthettek be például az előző ciklusban bizonyos szerződésekbe.

A harmadik nagyon fontos téma, amiről szóltunk, az államháztartási törvény módosítása. Ezen belül is kiemeltük a költségvetési szervek közhiteles nyilvántartását, valamint a társaságalapítási jog szigorú keretek közé szorítását.

Negyedszerre a nonprofit szférával kapcsolatos új szabályokkal foglalkoztunk. Eszerint közalapítványt és az államháztartás alrendszeréből közhasznú társaságot csak közhasznú szervezetként lehet létrehozni, illetve a közalapítványokra és a közalapítványok társaságaira ugyanazok a szabályok lesznek érvényesek, mint az állami pénzeszközökből létrehozott gazdasági társaságokra, utalnék itt a többségi tulajdon kérdésére, illetve a továbbtársulás tilalmára.

Végül érintettük a közbeszerzések kérdését. Itt nagyon lényeges változások nem lesznek, hiszen előkészület alatt áll a törvény módosítása. Itt a legfontosabb az, hogy amennyiben közfeladatot közfinanszírozásból gazdasági társaság lát majd el, akkor a közbeszerzés erre is vonatkozik, feltéve, ha ez állami, önkormányzati vagy közalapítványi tulajdonban van.

Foglalkoztunk az adatvédelmi biztos úr két felvetésével is, amit valószínűleg inkább majd egy külön törvényjavaslatban szeretnénk megoldani.

Végül a bizottságban ellenszavazat nem volt, 18 igennel 13 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartottuk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(10.10)

ELNÖK: Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményét Mikes Éva ismerteti.

DR. MIKES ÉVA, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy a többségi vélemény előadója is utalt rá, ez egy törvénysort módosító előterjesztés, ha jól számolom, 19 törvényt szándékozik módosítani, és ebből, mint ahogy elhangzott, három törvény kétharmados igényű.

Valóban hivatkoztunk arra, hogy ez úgynevezett salátatörvény, saláta-előterjesztés, és mint ahogy az egy sor jogszabályt módosító előterjesztéseknél elő szokott fordulni, ez okból egyenetlen logikával, színvonalon és szükségszerűséggel rendel módosítani különböző jogszabályokat. Szándéka szerint átláthatóbbá és követhetőbbé óhajtja tenni az eljárásokat, és természetesen vannak olyan célok és eljárások, amelyeket nem is óhajtunk alapjában vitatni, hanem majd módosító indítványokkal kívánunk jobbá tenni. Azt csak megjegyzem, hogy az üvegzsebprogram kifejezéshez ezeknek az eljárásoknak az átláthatóságban, ellenőrzésben ugyan van köze, de üvegzsebprogram ebből csak akkor lesz, ha ennek alapján hozzáférhetővé és láthatóvá is válnak azok az adatok és tények, amelyekről beszélünk. Azt pedig csak magánmegjegyzésként teszem, hogy politikai programoknak vajon miért törvényszerűsége a magyar politikában mindig valami, a magyar nyelvet meggyalázó, riasztó szlogent adni; ez csak a magánvéleményem.

Azonban valóban kisebbségben tartózkodtunk, és ennek az az oka, hogy ugyan az ellenőrzések és a titokvédelem területén a logikáját, az irányát az előterjesztésnek értjük, és módosító indítványokkal együtt ezt kezelhetőnek, tárgyalhatónak tartjuk, azonban - mint ahogy a többségi vélemény előadója is utalt rá - éppen az önkormányzatok tekintetében merültek fel kérdéseink. Míg az állami tulajdon körében a többségi fő szabálynak a kikötése legalább annyiban érthető, hogy egy saját - úgymond, idézőjelben: saját - területre történő szabálykikötés, addig az önkormányzatok esetében a többségi szabálynak a kikötése az önkormányzati autonómia kérdését óhatatlanul felveti.

A bizottsági ülésen én kértem arra vonatkozóan tényt, adatot, hogy milyen mértékben érinti ez az önkormányzatokat, számszerűségében, értékében avagy sikerben milyen módon érvényesül ez az önkormányzati szférában, hány ilyen befektetés van, milyen összegűek ezek a befektetések, illetve mi az ismert gazdasági sorsuk ezeknek a befektetéseknek. Erre nem kaptam választ, noha nyilvánvalóan erre vonatkozóan rendelkezésre áll adat, legalábbis ezt remélem.

Az indokolás ugyanakkor meglepő módon utal arra, mintha az állami, illetve az önkormányzati tulajdonban egyértelműen és feltétlenül nagyobb biztonságban lennének ezek a befektetések, noha én azt gondolom, hogy ennek a törvénynek semmiképpen nem ez a célja, ennek a törvénynek az ellenőrzés és az átláthatóvá tétel a célja. Olyan vitát felújítani, hogy vajon ez önkormányzati vagy állami többségi tulajdonban nagyobb biztonságban van-e, nem érdemes ennek a törvénynek a keretei közé bevonni, hiszen a gazdálkodás célszerűségéhez, hatékonyságához, sőt mi több, jogszerűségéhez sincs annak semmi köze, hogy a tulajdoni arányok az adott vállalkozásban hogyan érvényesülnek. Ráadásul, ezt mindannyian tudjuk, akik ezzel foglalkozunk, szakmai berkeken belül most már az önkormányzati rendszer kialakulása óta újra és újra fellángolnak azok a viták, hogy az önkormányzati gazdálkodás keretében vajon szükség van-e az önkormányzatok befektetései, gazdálkodása, vagy legalább nagyobb értékű befektetései, gazdálkodása vagy stratégiai befektetései, gazdálkodása tekintetében akár előzetes jóváhagyásra, akár egyfajta szoros követő, utólagos figyelemre.

Az önkormányzati autonómia védelmében a mégoly jogos és fontos szakmai felvetések sem öltöttek soha jogszabályi formát vagy bármifajta előterjesztési formát, mert mindig az adott előterjesztési joggal rendelkező visszariadt attól, hogy az önkormányzati autonómiát ilyen módon befolyásolja. Azt is szeretném még elmondani, hogy az önkormányzatok tekintetében a befektetéseket általában az önkormányzatok nem valamifajta szabadidős hiányból, hévből, vagy alkotói igényből teszik, hanem egyszerűen azért, mert az önkormányzatok próbálnak jövedelemhez jutni.

A költségvetéssel kapcsolatos vitánkat nem óhajtom feleleveníteni, de abban mindenesetre egyetértettünk, hogy az önkormányzatok bevételei nagyon kicsik. Tehát én szeretném, ha erre tekintettel pontos képet kapnánk arról, hogy ez az önkormányzatok tekintetében hogyan érvényesül. És csak még egy mondat, mert lejárt az időm: ráadásul logikátlannak tartom azt, hogy ha ez ilyen fontos kérdés (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akkor a hatályba léptető rendelkezések között miért nincs erre valamifajta időtáv meghagyva. Tehát ha és amennyiben ez az előterjesztő szerint lényegi, akkor miért nem rendelkezik arról, hogy ennek mikor kell beállnia, miért csak azt mondja, hogy a következőkben nem lehet ilyen helyzetet előteremteni?

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Tibornak, a gazdasági bizottság előadójának.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság február 5-ei ülésén tárgyalta a törvényjavaslatot, és én a bizottsági ülésen arra kaptam felhatalmazást, hogy a többségi vélemény mellett a kisebbségben maradt képviselők véleményét is kifejtsem a plenáris ülésen.

Itt a plenáris ülésen is szeretnék köszönetet mondani az Állami Számvevőszék elnökének és munkatársainak, akik a törvényjavaslat kapcsán egy rendkívül érdekes és színvonalas előadásban mutatták be a korrupció magyarországi helyzetét, legalábbis a rendelkezésre álló adatok alapján, illetve beágyazták ezt egy európai környezetbe, és a törvényjavaslat kapcsán és annak hatásait elemezve egy rendkívül tanulságos előadás volt, amelyet szeretnék ajánlani a képviselőtársaim figyelmébe is.

El kell még mondanom azt, hogy a törvényjavaslat szükségességét és indokoltságát senki nem vitatta a bizottsági ülésen sem, hiszen utalás történt már arra, hogy az előző kormányzati ciklusban is volt erre vonatkozó szándék, hogy ilyen jellegű törvényjavaslatra szükség van. Egyes ellenzéki képviselőtársaim a gazdasági bizottságban is utaltak arra, hogy ez ismételten egy salátatörvény, ugyanakkor ha valaki figyelmesen áttanulmányozta ezt a jogszabályt, tapasztalhatta azt, hogy itt logikusan és értelemszerűen egymásra épülő szabályozásról van szó, és technikailag sem lett volna megoldható az, hogy külön-külön benyújtott jogszabályokban fogadta volna el az Országgyűlés ezeket a törvényjavaslatokat, mert az időbeni eltérés miatt ebből óhatatlanul koherenciazavar jött volna létre. Tehát még egyszer szeretnénk hangsúlyozni azt, hogy itt egy egységes, egymásra épülő törvényjavaslatsorról van szó.

Ahogyan az államtitkár úr már ezt részletesen kifejtette, három legfontosabb területe van a törvényjavaslatnak: az egyik az államháztartási törvény jelentősebb módosítása, a másik a Ptk., a harmadik az ÁSZ szerepének jelentősebb módosulása. Itt, én úgy gondolom, el kell fogadnunk az ÁSZ képviselőinek azon megjegyzését, hogy ez olyan többletfeladatot jelent az ÁSZ számára, amelyhez finanszírozási oldalról is a feltételeket mindenképpen biztosítani kell.

A bizottság ülésén részt vett az adatvédelmi biztos úr, és a törvényjavaslat kapcsán kifejtette azon véleményét, hogy a parlamenti, illetve az önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatának jelenlegi szabályozása nem biztos - legalábbis az ő véleménye szerint -, hogy minden tekintetben kielégíti az adatvédelemmel szembeni összes követelményt; azt ajánlotta a parlamenti képviselők figyelmébe, hogy esetleg a törvényjavaslathoz kapcsolódóan módosító indítvánnyal ezeket a problémákat lehetne kezelni. Mint ahogy arra az államtitkár úr is már az expozéjában utalt, egy széles körű egyeztetés előzte meg a törvényjavaslat benyújtását, ez mind szakmai oldalról, mind politikai oldalról megtörtént, bár a kisebbségben maradt képviselők hiányolták, hogy véleményük szerint nem állt kellő idő rendelkezésre. De a minisztérium képviselője a bizottsági ülésen kifejtette azt, hogy a törvényjavaslat tartalma már az ellenzéki képviselők előtt is elég hosszú ideje részleteiben ismert, emiatt érthetetlennek tartotta ezt a megállapítását az ellenzéki képviselőknek.

(10.20)

Az is elhangzott - és éppen ellenzéki képviselők oldaláról -, hogy miután a törvényjavaslatnak kétharmados részei is vannak, ezért szerencsés lenne, ha a törvényjavaslatot a parlament szakmai oldalról kezelné, és nem a napi politika területére kerülne, ami végül is oda vezethetne, hogy a törvényjavaslat elfogadása elé akadályok gördülnének. Ennek ellenére arról tudok beszámolni, hogy jelentős többséggel, de nem egyhangúlag támogatta a bizottság az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár Lászlónak, a költségvetési bizottság előadójának.

MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Számvevőszéki Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság február 4-én megtárgyalta a fenti számon benyújtott törvénytervezetet, és többségi szavazattal - 2 szavazat ellenében és 6 tartózkodás mellett - általános vitára alkalmasnak tartotta.

Ennek a törvénytervezetnek az alapja az 1134/2002. augusztus 2-ai kormányhatározat, amely a korrupciómentes közéletről koncepcionális elemeket fogalmazott meg. Azért hangsúlyozom ezt, mert a Medgyessy-kormánynak szinte első intézkedései között volt a korrupció feltárására, az átláthatóság, a nyilvánosság és a visszaélések megakadályozására vonatkozó intézkedése.

Ez a törvénytervezet, amelyet most a tisztelt Ház tárgyalni kezd, a közpénzek, köztulajdon törvényes és ésszerű módon történő felhasználásának, működésének és ellenőrzésének garanciarendszerét hivatott szolgálni. A költségvetési bizottság elsősorban a gazdasági megközelítést, illetve az ellenőrzési lehetőségeket tárta fel; azokról a jogi összefüggésekről nem kívánok szólni, hogy hány törvényt és milyen módon szabályoz, ezt az előttem szólók elmondták.

Az a célunk, hogy olyan szabályozás szülessen, amely biztosítja az átláthatóságot, a nyilvánosságot, mert a világos szabályozás nagy visszatartó erő, a nyilvánosság pedig a legjobb ellenőrzési eszköz. Szeretnénk, ha nem lehetne többé olyan gyakorlatot folytatni, amilyent az előző kormány folytatott, amikor állami rangra emelte a köz vagyonának lenyúlását, illetve asszisztált ehhez. Mi azt szeretnénk, ha az Állami Számvevőszék ellenőrzési szerepe - ahogyan a tervezet is szól - teljessé válna, lehetővé válna, hogy tényleg a legfőbb ellenőrző szervként működjön. Ennek megfelelően az a véleményem, hogy nem helyes, ha olyan javaslattételi szereppel ruházzuk fel a Számvevőszéket, ami esetleg lobbiirodává teszi; nevezetesen a 200 millió forint fölötti jegyzett tőkéjű állami tulajdonú vagy többségi állami tulajdonú társaságok esetében az a véleményem, hogy ha szükséges, adjunk neki egyetértési jogot, véleményezési jogot, de a javaslattétel jogát, az előkészítés munkáit és lehetőségét tegyük át valahova. Az ellenőrző szervet ne kényszerítsük olyan helyzetbe, amely az ellenőrzések során esetleg nem kap egészen jó hangsúlyt.

Másik kérdésként szóba került a koncessziós szerződés kérdése. Ez is nagyon fontos gazdasági lehetőség, azonban azt kell mondjam, hogy nagyon sok koncessziós szerződés nem kellően, alaposan előkészített, így az a javaslatom, hogy gazdasági megtérülési számítás is készüljön a koncessziós szerződés megkötése előtt, amely anyagot meg kell küldeni a Számvevőszéknek.

Szintén ilyen garanciális elem az, ami a cégiratokra vonatkozik. Arról szól az előterjesztés, hogy meg kell küldeni a tulajdonos képviselőjének szerződését 30 napon belül. Azt gondolom, esetleg egy példánnyal többet kell elkészíteni, és ne csak a cégnyilvántartásnak, hanem a Számvevőszéknek is küldjük meg, hogy amikor majd ellenőriz, akkor ne ő mászkáljon utána, hanem amikor megkapja, megnézi, lehet, hogy azonnal reflektálni tud bizonyos törvénysértésekre, és ha egy ellenőrzés, mondjuk, egy-két év múlva történik, már nem olyan hatékony, mint amilyent itt szeretnénk.

Befejezésként: nagyon fontos az önkormányzati terület - itt többen érintették már. Azt gondolom, hogy e 3200 önkormányzat, amely nagyon jelentős vagyonnal működik, vagyonkezelésének a működési mechanizmusával, ahogyan az állami vagyon esetében történik, a továbbiakban kiemeltebben kell majd foglalkozni.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A költségvetési bizottság kisebbségi véleményét Szijjártó Péter ismerteti. Megadom a szót.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén a közpénzek felhasználásának és a köztulajdon használatának nyilvánosságáról, átláthatóbbá tételéről és ellenőrzésének bővítéséről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról történt szavazás során a bizottságban helyet foglaló ellenzéki képviselők 2 nem, valamint 6 tartózkodó szavazatot adtak le. Kérem, engedjék meg, hogy néhány mondatban indokoljam e szavazatokat.

A bizottság ellenzéki tagjai mindenekelőtt szerették volna, ha e rendkívül fontos törvényjavaslat bizottsági tárgyalásakor maga a közpénzügyi államtitkár is megjelenik; államtitkár úr azonban sajnos nem tudott részt venni ezen a bizottsági ülésen. Ekkor az ellenzéki képviselők kérték a napirendi pont tárgyalásának elhalasztását (Derültség a kormánypártok soraiban.), azonban ügyrendi javaslatunkat a kormányzati többség elutasította.

Jogalkotási szempontból is mindenképpen visszásnak tartottuk a törvényjavaslat előkészítésének és beterjesztésének módját, hiszen ez a javaslat 19 törvényt módosít, melyek között olyan fontosak is megtalálhatók, mint az államháztartási, az önkormányzati, az adatvédelmi, illetve a privatizációs törvény, a polgári törvénykönyvről már nem is beszélve. Úgy gondoljuk, nem szerencsés egy ilyen salátatörvény keretében kezelni e rendkívül fontos törvényeket.

A beterjesztés módjából pedig sajnálatos módon kiderül, hogy a kormányzat egyáltalán nem kíván együttműködni az ellenzéki pártokkal a törvény elfogadása érdekében, azok véleményére nem számít, csupán szavazataikra. Hiszen azok az egyeztetések, illetve az az egyeztetés, amely megtörtént a törvényjavaslat előkészítése folyamán és a törvényjavaslat beterjesztése előtt, inkább az egyeztetés színlelésének volt nevezhető. Az ellenzéki pártok nem mondhattak érdemi véleményt az előkészítés folyamán, és ez annál inkább furcsa, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis három kétharmados többséget igénylő módosítás is megtalálható a csomagban.

Mi úgy ítéljük meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat csak részben tesz eleget annak az egyébként a kormányprogramban is meghatározott célnak, amely szerint a közpénzek mozgása, a vagyonok megléte, illetve az azzal való gazdálkodás nyilvános és követhető legyen a jövőben. Ez a törvényjavaslat tehát így nem felel meg annak a célnak, amelyet a kormányzat megfogalmazott, és amellyel mi, ellenzéki képviselők természetesen egyet is tudnánk érteni. Magukkal a célokkal természetesen egyetértünk, hiszen a polgári kormány tevékenységének egyik legfőbb célkitűzése volt a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tétele (Derültség az MSZP soraiban.), valamint az ellenőrzés bővítése, és a mosolygás ellenére nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy Orbán Viktor kormánya hatalmas lépéseket tett a végső, helyes megoldás felé vezető úton (Derültség a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Így van! - Dr. Avarkeszi Dezső: Szerencsére nem volt elég ideje rá!), még akkor is, ha ez a jelenlegi kormánypárti képviselőtársainknak nem tetszik és nincs ínyére, az igazság ez.

Ebben a törvényjavaslatban, tisztelt képviselőtársaim, nincs áttörés, nincs generális szabályozás, és ezt maga az indokolás is elismeri. Az ellenőrzési rendszer áttekintése nem történik meg, csupán három-négy témakörben próbálnak áttörést elérni, illetve garanciális elemeket rendezni a törvényjavaslatban. Mi azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha egyszer az Országgyűlés belefog abba a kormánnyal együtt, hogy az ellenőrzések kapcsán rendet tegyen és előre tudjon lépni ezen a területen, akkor egy olyan törvényjavaslatnak kellett volna az Országgyűlés elé kerülnie, melynek beterjesztési módja egyeztetett, úgy, hogy nemcsak a kétharmados, hanem a feles többséget igénylő részekben is elfogadható az ellenzéki pártok számára.

A bizottsági ülésen egyébként több kérdést is feltettünk, tisztelt képviselőtársaim, az előterjesztő képviselőinek.

(10.30)

Szerettünk volna megbizonyosodni például arról, hogy a javaslat elfogadása esetén nem veszélyezteti-e a jogbiztonságot a banktitok és az üzleti titok bizonyos szintű feloldása, illetve ezen intézményeknek a jelenleginél mindenképpen korlátozottabbá való tétele. Felmerül bennünk az a gyanú is, hogy ezen módosítás kapcsán az állam ellenőrizheti önmagát.

Mivel ezen kérdéseinkre, tisztelt képviselőtársaim, nem kaptunk megnyugtató válaszokat, és felsorolva korábbi aggodalmainkat, a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát nem támogattuk, ugyanakkor mindvégig hangsúlyoztuk azt, hogy az eredeti célokkal való egyetértés miatt bármikor készen állunk az érdemi egyeztetésre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Most az önkormányzati bizottság előadója következik. Papp József úrnak adom meg a szót.

PAPP JÓZSEF, az önkormányzati bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság február 4-én tárgyalta a törvényjavaslatot, és a törvényjavaslatnak kifejezetten az önkormányzatokat érintő részeivel foglalkoztunk.

Komoly vita alakult ki az önkormányzati bizottság ülésén. A vita három fő kérdés köré csoportosult. Ellenzéki képviselő felvetette azt, hogy minősíti-e az önkormányzatokat ez a javaslat, egész egyszerűen hogy lekorruptozza-e az önkormányzatokat ez a javaslat. Az elmúlt évek után, azt gondolom, nagyon sokan várják ezt a törvényjavaslatot, és nagyon fontos az, hogy a lehető legszabályozottabb formában történjen a közvagyonnal és a közpénzekkel történő minden foglalatosság.

Láttunk már példát arra, hogy hogyan használt ki vagy teremtett joghézagot egy-egy gazdasági vagy gazdaságival összefüggő politikai szándék. A közvagyon működtetésének, a közpénzek felhasználásának törvényes és tisztességes módja nem szabad, hogy csak a döntéshozó morális állapotától függjön, hanem olyan szabályokat kell alkotni, amelyek betartása a lehető legnagyobb mértékben garantálja azt, hogy a közvagyonnal és a közpénzekkel morálisan, tisztességesen és törvényszerűen bánnak.

A másik kérdéskör a bizottsági ülésen az volt, hogy minden problémát megold-e ez a törvényjavaslat. Ebben, mondhatom azt, egy megállapodás vagy egyetértés született, hiszen nincs abszolút szabályozás, és sajnos, nincs olyan szabályrendszer sem, amely mindent meg tud akadályozni, meg tudja akadályozni azoknak a szándékát, akik direkt a szabálykerülésre játszanak, vagy teljes mértékben elrettentené azokat, de legalább a dolgukat nehezítsük meg.

Az előterjesztő kormány képviselője jelezte is, hogy a törvény alapvetően nem szankciókra épít, hanem fő feladatának a nyilvánosság erejét tartja.

A harmadik kérdéskör az volt, amit itt már más bizottságok is jeleztek, hogy csorbítja-e az önkormányzatok önállóságát ez a szabályozás. Megítélésünk szerint nem csorbítja az önkormányzatok önállóságát, viszont egy nagyon fontos dolgot megtesz: védi a tisztességeseket, védi azokat, akik törvényes és morális eszközökkel bánnak a közvagyonnal és a közpénzekkel, és mivel a szabályok átláthatóbbak, szigorúbbak, ezért a tisztességesek tevékenysége is átláthatóbb, és természetesen védhető is abban az esetben, ha alaptalan támadás éri őket.

Kérdéseket is felvetett a bizottsági vita, amiben megállapodás nem született, itt három kérdéskörben gondoljuk úgy, hogy még a tárgyalás további szakaszában megállapodásra kellene jutni.

Az első, hogy minden esetben megfelelő-e a szabályozás módja, más bizottsági előadók is érintették már azt a kérdést, hogy csak többségi tulajdonú társaságot alapíthat az önkormányzat. Azt mondja a javaslat, hogy a kötelező feladatok ellátását nem veszélyeztetheti a vállalkozásalapítás, és a felelősségvállalás nem haladhatja meg a vagyoni hozzájárulás mértékét, illetve csak többségi irányítás lehetséges, ami viszont nem vonatkozik a későbbiekben sem a már meglévő társaságokra.

Felvetődött mint kérdés, és gyakorlatilag kérdés is maradt a javaslat azon része, hogy az állami és önkormányzati tulajdonú társaságok felügyelőbizottsági elnökeit az Állami Számvevőszék jelölje. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez megfontolás tárgyát kell hogy képezze.

Felmerült az önkormányzatok belső ellenőrzésének kérdése. E vita után az önkormányzati bizottság a javaslatot egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Most a számvevőszéki bizottság előadója következik. Gráf József képviselő úrnak adom meg a szót.

GRÁF JÓZSEF, a számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A számvevőszéki bizottság 2003. február 6-ai ülésén megtárgyalta a T/1819. számon benyújtott, a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A kormány már nyáron hozott egy határozatot e törvény előkészítésének alapelveiről, amelyben a cél a korrupciómentes közélet kialakítása felé egy nagy és jelentős lépés megtétele. Ez a törvény természetesen – és ez a vitában is elhangzott – nem old meg minden olyan feladatot, amit mi és a társadalom döntő többsége az úgynevezett üvegzsebtörvénytől elvárna. Ezért szerepel a törvény címében is már csak három témakör, de azt hiszem, ezek fontosságát, elkerülhetetlenségét senki nem vitatja, hiszen már nagyon sok negatív példa alapján mindannyian fontosnak tartjuk a közpénzek és a köztulajdon törvényes és ésszerű módon történő felhasználását, működését és ennek az ellenőrizhetőségét.

Felvetődött a mi bizottságunkban is, hogy célszerű-e ezt a kérdést egy újabb, úgynevezett salátatörvény formájában tárgyalni, vagy elegánsabb lenne-e nyilvánvalóan egyenként ezeket a törvényeket megtárgyalni és módosítani. A többségi vélemény szerint ez most így indokolt; igaz ugyan, hogy első megközelítésben egy olyan törvény, amely egymástól igen eltérő, szerteágazó tárgyú törvényeket módosít, ha jól számoltam, mintegy 19 törvényt, de igazán lényegesen három törvényt változtat, a többinél a szükséges átvezetéseket végzi el, és a jogszabályok közötti összhangot teremti meg.

A törvényjavaslat – és a legfontosabb elemének ezt tartottuk – erősíti az Állami Számvevőszék szerepét és hatáskörét. Az ÁSZ olyan közjogi felhatalmazást kap, amelynek során ellenőrzéseikor az állami vagyon, illetve a támogatások felhasználása, ellenőrzése során az állami szervek körén túlléphet.

A törvényjavaslat feloldja az üzleti titok és a közérdekű adat ellentmondását. Rögzíti az alapelveket, aminek alapján összhang jön létre az üzleti titokra hivatkozás és a bizottság tagjainak megítélése szerint az információ visszatartása, valamint a közérdekű adatokhoz jutás szabadságának a biztosítása között. Egyértelművé válik, hogy a költségvetési pénzek felhasználására, valamint a közvagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát a titok védelme nem korlátozhatja.

Fontos - és a bizottsági tagok véleménye szerint is így hangzott el -, hogy a törvény elfogadása után átláthatóbbá válik a költségvetési szervek működése, és korlátozottabb lesz gazdasági szerepvállalásuk lehetősége. Azt hiszem, az elmúlt időszak sok negatív példája hitelesen igazolja ennek a szükségességét.

A törvény ugyanakkor szigorítja a gazdasági társaságok alapításához, valamint a megszüntetéséhez, átszervezéséhez való jogokat, és ezeket a jogosítványokat a pénzügyminiszter engedélyéhez köti, amivel a bizottság tagjainak többsége szintén egyetértett.

(10.40)

A törvényjavaslat szigorítja az állami, önkormányzati szervek legalább többségi befolyás alatt álló gazdálkodó szervezetei működésének a szabályait, és - mint ahogy más bizottságokban is elhangzott - szóba került, hogy a többségi tulajdonnál és a 200 millió feletti vagyonnal rendelkező szerveknél felügyelőbizottságot kell létrehozni, és a felügyelőbizottság elnökére való javaslattételt, illetve a kijelölését az ÁSZ javaslata alapján kell megtennie a kinevező szervnek.

A törvényjavaslat ugyanakkor szigorítja a közhasznú szervezeteknél a közpénzek felhasználására vonatkozó szabályokat is, kimondva, hogy a közalapítvány és az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyonból közhasznú társaság kizárólag akkor hozható létre, ha az megfelel a közhasznú szervezetekről szóló törvény rendelkezéseinek is.

A bizottság többségi véleményében megfogalmazódott az a remény, hogy mindenki átérzi a törvény szükségességét, a hozzá fűződő nagy társadalmi elvárást, és így kellő támogatást kapnak a kétharmados támogatást igénylő törvénymódosítások is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Most pedig a társadalmi szervezetek bizottságának előadója következik. Béki Gabriella képviselő asszonynak adom meg a szót.

BÉKI GABRIELLA, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalmi szervezetek bizottsága február 5-én tárgyalta meg a szóban forgó törvénymódosítást. Először az Igazságügyi Minisztérium képviselője szólt a törvény céljáról, majd az ÁSZ jelen lévő képviselője is tájékoztatott bennünket az ÁSZ álláspontjáról. Megnyugtató volt számunkra, amikor azt hallottuk, hogy az ÁSZ-szal egyeztetve volt a javaslat, hogy lényegében egyetértés van, bár elhangzott, hogy apróbb módosítást az ÁSZ is szükségesnek tart.

A társadalmi szervezetek bizottságában meglehetősen hosszú vita bontakozott ki a javaslatról, bár meg kell mondanom, hogy ez a vita több kérdésben rendesen túlterjeszkedett az előterjesztésen.

A bizottság profiljából fakadóan a kérdések zöme a közalapítványokkal kapcsolatos szabályozás módosulására irányult. Érdemben a 13. és 15. §-okat érintette, az államháztartási törvénynek e pontokon történő módosításait, a közhasznú szervezetekről szóló törvénymódosítást, illetve a polgári törvénykönyvről szóló törvénymódosítási részleteket.

Kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, hogy miért van szükség egyes szerződések cégbíróságon történő letétbe helyezésére, miként fog zajlani, hogy a közalapítványok alapítói jogokat átruházhatnak a jövőben. Kérdésként fogalmazódott meg a közalapítványokat illetően, hogy már működő közcélú, nem közalapítványként létrejött alapítványok is átalakulhatnak közalapítvánnyá.

A bizottság tagjai leghosszabban azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy a törvénymódosítás szerint közalapítvány a jövőben csak közhasznú szervezetként jöhet létre. Ez rendben is van, de kérdésként fogalmazódik meg, hogy miért nem követelmény a közhasznú minősítés megszerzése a már működő közalapítványok esetében, mi több, miért nem azt célozza meg a törvényjavaslat, hogy kiemelkedően közhasznú fokozatot szerezzenek a közalapítványok.

Az imént már jeleztem, hogy olyan kérdésekkel is hosszan foglalkozott a bizottság, amelyek szűk értelemben a törvénymódosításban nem találhatók meg, viszont a közpénzek felhasználásával kapcsolatban vannak. Így például kérdésként hangzott el, hogy miért nem foglalkozik a törvénymódosítás a közalapítványok kezelő szerveinek határozott időre történő kinevezésével. Hosszan vitatkoztunk a közhiteles nyilvántartások szükségességéről általában a civil szervezetek vonatkozásában, hiszen ismeretes, hogy közpénzeket nemcsak közalapítványok, hanem általában civil szervezetek is felhasználnak, hiszen kapnak ilyen támogatást, és meglehetősen nagy a bizonytalanság a civil szervezetek háza táján azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen hány működő szervezet létezik; tehát egészen statisztikai nyilvántartások igényléséig is elment a vita.

Ellenzéki oldalról felvetett kérdés volt, hogy történt-e egyeztetés a törvénymódosítás kétharmados részeivel kapcsolatban, hiszen jó lenne, ha ellenzéki támogatással lennének megszavazva ezek a részletek, és kétharmados szavazatot igényel az önkormányzati törvény, az adatvédelmi törvény és az ÁSZ-törvény módosítása is.

Végül is a hosszú vita után a társadalmi szervezetek bizottsága 6 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodás mellett általános vitára javasolta a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A társadalmi szervezetek bizottságának kisebbségi véleményét Halász János ismerteti.

Megadom a szót.

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottságának ellenzéki tagjai is fontosnak tartották-tartják ezt a törvényt, de ebben a formájában inkább egy szocialista választási ígéret kipipálásának tekinthetjük-tekintjük - nem teljesítésének, csak kipipálásának.

A bizottsági ülésen természetesen a hatáskörünkbe tartozó témákról beszéltünk elsősorban, a civil szervezetekről, a nonprofit szervezetekről. A törvénytervezet e tekintetben a közalapítványokkal és a közhasznú társaságokkal foglalkozik. Felvetődött kritikaként, hogy foglalkozhatna mással is, hiszen a magyar nonprofit szféra, az egyesületi-alapítványi világ a közalapítványokon és közhasznú társaságokon kívül is jelentős állami támogatást kap, azaz nemcsak ők, hanem például egyesületek, szövetségek is jelentős állami támogatást kapnak. Gondoljunk csak akár egy-egy minisztérium fejezetére, ahol több szervezet, szövetség nevesítve is szerepel-szerepelhet. Csak e tekintetben sok száz millió forint jut szövetségekhez, egyesületekhez.

Azt gondoljuk, jó lett volna, ha a törvény a közalapítványokon, közhasznú társaságokon túl más civil szervezetek kapcsán is foglalkozik ezzel az üggyel. Ezt hiányosságnak tekintettük-tekintjük, persze nem pótolhatatlan hiányosságnak.

A javaslat szigorítja a közalapítványok lehetőségeit gazdálkodó szervezet alapítására. Ezt általában helyesnek tartjuk, de úgy gondoltuk, hogy ez a pont a civil szféra sokszínűségét nem veszi igazán figyelembe.

A közmédiumokra gondolva sok kérdés vetődött fel e pont kapcsán. Ez egy különleges helyzet, hiszen közalapítványok hoztak létre gazdasági társaságokat, részvénytársaságokat. Így működik például a Magyar Televízió, a Duna Televízió vagy a Magyar Rádió. Tehát itt egy közalapítvány már létrehozott egy részvénytársaságot. A törvény ezután nem engedné meg, hogy ezek a részvénytársaságok további gazdasági társaságokat hozzanak létre. Ha például a Magyar Televízió képújságja a részvénytársaság által létrehozott kft. által működik, akkor ezután ez így már nem jöhet létre. Felmerült, hogy gondoltak-e a törvényalkotók erre a speciális helyzetre. Érdemes lenne ezt áttekinteni, mert fölmerülhet, hogy a közmédiumok működését rövid, közép- és hosszú távon is - ha kivételt az ő esetükben nem teszünk - ez a passzus esetleg hátráltathatja. Ezt érdemes lenne meggondolni, ezt felvetettük a bizottsági ülésen, és reméljük, hogy a részletes vitában erre majd sor is kerülhet.

(10.50)

Az anyag a közalapítványokról más tekintetben is rendelkezik. A közalapítvány a polgári törvénykönyv meghatározása szerint olyan alapítvány, amelyet közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából hoznak létre. A jelenlegi szabályozás szerint ezt a közfeladatot jogszabály állapítja meg, azaz törvény, önkormányzati rendelet vagy kormányrendelet. A tervezet a jogszabály fogalmát pontosítja, és a jövőben közfeladatot csak törvény és önkormányzati rendelet állapíthat majd meg a tervezet szerint, vagyis kormányrendelet nem. Azt írják az indoklásban, hogy így elkerülhetővé válik, hogy például a közalapítvány alapítására vonatkozó döntést követően mintegy utólag fogadja el a kormány a közfeladatot megállapító rendeletet.

Szinte sugalmaz ez a mondat, mintha nagyon sok ilyen lett volna az elmúlt időszakban. Megkérdeztem, utánanéztünk; természetesen kiderült, hogy egy ilyen eset sem volt, egyetlenegy ilyen eset sem volt. Helyesnek tartjuk a módosítást, csak például ezt a visszamutogató sugalmazást feleslegesnek gondoljuk ebben az anyagban. Helyes, hogy becsukjuk egyébként a jelenlegi kormány előtt ezeket a kiskapukat, mert láthatjuk, több jel mutat arra, hogy a közalapítványi rendszert egyébként igyekszik a saját arcára formálni a jelenlegi kormány.

Összegezve tehát: fontosnak tartjuk, de inkább egy szocialista választási ígéret kipipálása és nem teljesítése ez a törvény a jelenlegi formájában, ezért tartózkodtunk a bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 20-20 perces időkeretben. Ez idő alatt kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Molnár Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

MOLNÁR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! ÁSZ-elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány az elmúlt év augusztusában koncepcionális programot fogadott el, amely a korrupció visszaszorítására irányult. Ennek megfelelően történt a törvény jelenlegi előkészítése. Ez a törvény 3 kétharmados törvényt és 16 többségi, 50 százalékos törvényt tartalmaz. Azzal, hogy az üzleti titok fogalmát szabályozza, és átvezeti több törvényen, nyilvánvalóan olyan képzetet kelt, mintha - itt a hozzászólók elmondták - úgynevezett salátatörvény lenne. Nem erről van szó.

Arról van szó, hogy koherens szabályozást kell elvégezni ebben a nagyon nehéz, szövevényes, és azt kell mondanom, az elmúlt időszakban bizony nagyon sok tekintetben fedett, elfedett témakörben. Ne feledkezzünk meg arról, hogy akkor, amikor 1989-ben megszületett az Állami Számvevőszékről szóló törvény, a fiatal demokrácia olyan garanciális eleme született, amely a legfőbb állami ellenőrző szervként jelenítette meg a Számvevőszéket, a parlament alárendeltségében, illetve a parlamentnek történő beszámolással.

Most arra van lehetőség, hogy a közpénzek, a közvagyon, az emberek adóforintjait nyomon követhessük azáltal, hogy a magánszférára is kiterjed az Állami Számvevőszék ellenőrzése a tekintetben, amikor a költségvetési források felhasználásáról van szó. Ebben a törvényben, amely az önkormányzati törvény kétharmadosságát, az adatvédelmi és a számvevőszéki törvény kétharmadosságát irányozza elő, teljesen természetes az, hogy közös céljainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, amennyiben az ellenzéknek a kormánypárttal való - és fordítva - egyeztetése történik, beleértve a Számvevőszék szakmai véleményét is. Akkor, amikor az adatvédelemre, a közérdekű adatok védelmére vonatkozó előterjesztésről beszélünk, teljesen természetes módon az adatvédelmi biztos véleményének kikérése is napirenden van.

Akkor, amikor a polgári törvénykönyv szabályozottsága megtörténik, akkor, amikor a Számvevőszék jogosítványai olyan mértékben nőni fognak, hogy az átláthatóság, a nyilvánosság és azok a garanciális elemek, amelyek vonatkozásában a számviteli törvény is megnyilatkozik, én úgy gondolom, lehetővé válik a közpénzek átlátható kezelése, a közpénzek vonatkozásában az ellenőrzés.

Az államháztartási törvény kérdéskörében mindenféleképpen szeretném elmondani, hogy itt az önkormányzatok, az állam és a szabályozottság kérdésének a viszonyrendszere, fontossága megjelenik. Szeretném elmondani, amit már a költségvetési bizottság előadójaként is megtettem, hogy a koncessziós szerződéseknél, amelyeknél nagy valószínűséggel az önkormányzatok, az állam külön forrásbevonásának van lehetősége, olyan gazdaságossági, megtérülési számításokat is szükségesnek tartanánk, amelyek lehetővé teszik azt, hogy akkor is követhető legyen, mondjuk, 1-2-3 év után a koncessziós szerződés gazdaságossági kérdésköre, amikor ezek a szerződések bizony már az idő távlatában egy kicsit átláthatatlanabbnak tűnnek.

A gazdasági szervezetek és az állam, az önkormányzat vonatkozásában azt szeretnénk, ha olyan közélet alakulna ki, hogy az adófizető magyar embereknek, azoknak a szervezeteknek, amelyek tisztességesen gazdálkodnak, külön félelmük ne legyen az ellenőrzésektől. Az ellenőrzéseket preventív módon szeretnénk. Azt szeretnénk, ha olyan megelőzési és olyan feltáró tevékenység történne, amely a későbbi időszakban az előremutatást jelentené.

Köszönjük. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Répássy Róbertnek, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak valóban van kétharmados része, mégpedig három törvény, az Állami Számvevőszékről szóló törvény, az önkormányzati törvény és az adatvédelmi törvény tartozik ebbe a körbe. Ezt már előttem szólók is elmondták. Szeretném tisztázni és leszögezni, hogy az egész törvény kulcsa ezek a bizonyos kétharmados részek. Ha a számvevőszéki törvényről szóló módosítást nem fogadja el az Országgyűlés, akkor lényegében ez a törvény nem tud működni.

Ezért kérem, és felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy nyugodtan kezelhetjük a törvényt kétharmados törvényként, lényegében ez egy kétharmados törvény. Ennek a törvénynek az elfogadása során éppen ezért önmérsékletet kérek mindenkitől, és azt kérem, hogy a törvény vitája ne a politikai vádaskodás szintjén történjen. Én a magam részéről tartózkodom is ettől, és erre fogom biztatni saját képviselőtársaimat is.

(11.00)

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat céljaival, indokaival egyetértünk, nem kifogásoljuk a törvény elfogadását. A törvény kétharmados részeinek elfogadásában készek vagyunk együttműködni a kormánykoalícióval. A javaslat bizonyos részeit azonban csak módosításokkal tudjuk elfogadni. Néhány kérdésben eltér az álláspontunk a javaslat előterjesztőinek álláspontjától. Ez talán érthető is egy olyan törvényjavaslat esetén, amely egyszerre 19 törvényt akar módosítani.

Kérem az előterjesztőket, fontolják meg azokat a bizottsági észrevételeket, amelyeket, ha jól hallottam, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is megfogalmaztak. Ezekben a bizottsági észrevételekben volt számos olyan fontos elem, amely a törvényt javíthatja, jobbá teheti, bizonyos részeit működőképessé teheti.

A következőkben néhány, a törvényjavaslatban foglalt külön törvénymódosításról szeretnék beszélni, ezek között is kiemelten az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításáról. A tervezet első szakasza módosítja, kibővíti azon szervezetek körét, amelyeket az Állami Számvevőszék vizsgálhat. A vizsgálható szervezetek körébe a törvényjavaslat beemeli azokat a gazdálkodó szervezeteket is, amelyek állami költségvetésből nyújtott támogatást vettek igénybe, vagy az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyont használtak fel.

A tervezet szerint az Állami Számvevőszék vizsgálja az államháztartás alrendszereiből finanszírozott beszerzéseket, és az államháztartás alrendszereinek a vagyonát érintő szerződéseket a megrendelőnél, a megrendelő nevében eljáró természetes és jogi személynél, a szerződéses partnereknél, illetőleg a szerződés teljesítésében közreműködő valamennyi gazdálkodó szervezetnél. Ezzel a kiterjesztéssel elvileg egyetértünk, a módosítás azonban véleményünk szerint indokolatlanul tágítja az Állami Számvevőszék által ellenőrizhető társaságok körét, amikor a megrendelő gazdálkodó szervezeteken kívül az ellenőrzést azok szerződéses partnereire is kiterjeszti.

Aggályos a szerződéses partner fogalmának a használata. Jogbizonytalanságot okozhat, önkényes jogértelmezéshez vezethet a szerződéses partner fogalmi tisztázatlansága. A szerződéses partner kifejezés túl általános, ebbe a körbe minden egyéb, az állami beszerzéssel kapcsolatba nem hozható szerződéses partner is beleérthető. Valószínű, hogy ez a fogalom azt a gazdasági szereplőt takarja, akitől a beszerzés történik, de tágan értelmezve az lehet bárki is, akár a megrendelő bármely szerződéses partnere. Vajon a szolgáltató szerződéses partnernél mit vizsgálhat az Állami Számvevőszék, mire terjed ki a vizsgálat jogköre? Erre nem kapunk választ a törvényjavaslat szövegéből.

Megfontolandó, hogy szükségtelen a vizsgálhatók körének ilyen irányú kiterjesztése, és ez a rendelkezés talán felesleges is, mivel az Állami Számvevőszék a szerződéseket megtalálhatja a megrendelőnél. A szerződésből pontosan kiderül, mennyiért történt a beszerzés, ki volt a teljesítő szerződéses partner, és minden más további információt is megismerhet az Állami Számvevőszék a megrendelő vizsgálatakor.

Amennyiben a javaslatban mégis benne marad a szerződéses partner vizsgálhatósága, annak korlátait feltétlenül pontosítani kell, mert így indokolatlanul kiterjeszthető a vizsgálat alá vont szervezetek köre. Ezenfelül a kiterjesztés a vizsgálat tárgyának kifejtése, részletezése nélkül visszaélésekre adhat lehetőséget, az Állami Számvevőszék így korlátlanul alkalmazhatná a nyilvánosság eszközét a megrendelő bármilyen szerződéses partnerénél. A törvényjavaslatnak ez a része álláspontunk szerint feltétlenül módosításra szorul.

Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban a következőket kívánom elmondani. A támogatások odaítélésére vonatkozó döntéshozatalban részt vevő személyek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének előírását támogatjuk. A döntés-előkészítésben részt vevő személyekre kiterjeszteni azonban a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget azonban álláspontunk szerint felesleges és eltúlzott. A döntés-előkészítő szervvel munkaviszonyban állókra, tehát ügyintézőkre talán még jogos lehet a vagyonnyilatkozat-tétel előírása, de ne feledjük, hogy nagyon sokan külső szakértőként, megbízottként vesznek részt a döntés-előkészítésben, például a gazdasági kamarák munkatársai, megbízott ügyvédek, külső szaktanácsadók, akik nem rendszeresen, csak eseti jelleggel vesznek részt a döntés-előkészítő munkálatokban. A javaslat szövege szerint rájuk is kiterjedne a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség.

Továbbá a döntés-előkészítésben részt vesznek adminisztratív munkatársak, akár titkárnők is. Tehát hatalmas, nem köztisztviselői jogállású személyi körre kiterjedne a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség.

A területfejlesztési tanácsok mellett ügynökségek működnek, annak minden munkatársa, külső megbízottja részt vesz a döntés-előkészítésben. Ez a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség felesleges kiterjesztését jelenti, túlzott és felesleges adminisztrációt idéz elő, az adatvédelmi szempontokról nem is beszélve.

A törvényjavaslat túlságosan általános megfogalmazást alkalmaz, amikor egyéb közreműködő szervezetek vonatkozásában terjeszti ki a vagyonnyilatkozat-tevők körét. Az államháztartási törvény módosításainak céljával, céljaival egyetértve elegendőnek tartjuk csak a döntéshozatalban ténylegesen részt vevő, azaz a döntési jogosultsággal rendelkező személyekre ezt a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget kiterjeszteni.

Szintén az államháztartási törvény módosítását érinti egy meglehetősen szokatlan megoldás. A gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében a felügyelőbizottság saját tagjai sorából választja az elnökét. A törvényjavaslat szövege szerint az állami többségi befolyással rendelkező gazdálkodó szervezeteknél, ha a jegyzett tőke a 200 millió forintot meghaladja, a felügyelőbizottság elnökének személyére az Állami Számvevőszék tesz javaslatot. A javaslattételi jog így ellentétbe kerülhet a társasági törvény jelenleg hatályos rendelkezéseivel, és korlátozza a felügyelőbizottsági tagok önálló, szabad döntését az elnök kijelölésében.

Két megoldás lehetséges: vagy el kell hagyni ezt a szabályt, és így kiküszöbölni a társasági törvénnyel ellentétes rendelkezést, vagy a törvényjavaslattal szemben az Állami Számvevőszéknek nem javaslattételi joga kell hogy legyen, hanem az ÁSZ jelölje ki a felügyelőbizottság elnökét. Ebben az esetben persze a társasági törvényt megfelelően módosítani kell.

Még egy törvénymódosításhoz szeretnék észrevételt tenni, ez pedig a munka törvénykönyvének módosítása. A munkavállalók titoktartási kötelezettségének szabályozása, részletezése helyes, hogy belekerül a munka törvénykönyvébe, ezzel egyetértünk, hiányoljuk viszont az időtartam meghatározását. A jelenlegi tervezet nem mondja meg, hogy milyen időtartamra vonatkozzon a titoktartási kötelezettség. A munkaadók kiköthetik, hogy hány évig köteles a munkavállalójuk megőrizni az üzleti titkot, de célszerű lenne rögzíteni egy minimális időpontot, például a munkaviszony fennállása alatti időtartamra adni ezt a titoktartást, vagy azt követően bizonyos évig, amit a törvényben rögzíteni kellene. Így, ebben a formában, időtartam nélkül azonban ez a szabály nem fog érvényesülni, vagy legalábbis önkényes jogértelmezéshez vezethet.

Tisztelt Ház! Még egy dologról szeretnék beszélni, ami szerencsére egy bizottsági beszámolóban már említésre került, mégpedig, ha jól emlékszem, a költségvetési bizottság említette, hogy a törvény elfogadása esetén az Állami Számvevőszékre újabb, megnövekedett feladatok fognak hárulni. Ez természetszerű a törvény logikájából következően, de az Állami Számvevőszéknek ehhez a megfelelő költségvetési forrást is biztosítani kell, mégpedig nem is kis pénzről van szó. Ha az Állami Számvevőszék ilyen jelentős ellenőrzési feladatokat fog ellátni, akkor ahhoz valószínűleg létszámbővítésre lesz szüksége, akár dologi kiadásai is nőhetnek. Ezért javasoljuk, hogy a költségvetésből, akár a folyamatban lévő költségvetésből, annak tartalékalapja terhére biztosítsa a kormány az Állami Számvevőszék többletköltségeit, természetesen a következő évben pedig már jelenjen meg a költségvetésben ez a pluszkiadás.

Mindezeket összefoglalva, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, úgy ítéljük meg, hogy a törvény indokai, céljai helyesek, a törvény egy lépést jelent a közélet tisztaságának irányába, a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tételéhez.

(11.10)

Természetesen a végrehajtásában, a törvény gyakorlati életben való működésében rejlik az a kulcs, amit most még egyelőre nem tudunk megjósolni: hogyan fogja tudni ez a törvény a közélet tisztaságát szolgálni? Ebben a tekintetben ugyan vannak fenntartásaink, de mindenképpen a tisztelt Háznak elfogadásra javasoljuk a módosító javaslatok mellett az elénk került törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeink szerint nagy jelentőségű törvényjavaslatról tárgyal most az Országgyűlés, és nagyon jó lenne, ha a parlamenti pártok meglehetősen nagy egyetértés mellett fogadnák el ezt a törvényt; ahogy látom, természetesen módosító indítványok benyújtása és egyeztetése után.

Ezért is fontos persze, hogy ha egy ilyen horderejű törvényt tárgyalunk, akkor valóban legyen egyeztetés a parlamenti pártok között. De a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, szemben az eddig a Fidesz részéről megszólalókkal, hogy ezek az egyeztetési tárgyalások, illetve az egyeztetési kísérletek megtörténtek.

Hadd hívjam fel arra a figyelmet - itt tartom egyébként a kezemben a jegyzőkönyvet -, december 12-én a Fidesz részéről ketten is részt vettek a tárgyaláson, ahol Horváth Balázs volt az MDF részéről, és érdemben tett észrevételeket a törvényjavaslattal kapcsolatban. A Fidesz képviselői azt mondták, hogy a rendelkezésükre álló egy hét nem volt elegendő a törvényjavaslat áttanulmányozásához, és további szakértői véleményekre van szükségük. Erre az volt a válasz, hogy kezdeményezzenek majd egy időpontban tárgyalást abban az esetben, ha a szakértői véleményeket beszerezték. Szemmel láthatóan nem voltak felkészülve a javaslat tárgyalására, azóta sem jelentkeztek.

Ahhoz, hogy egyeztetés legyen, többek között arra is szükség van, hogy az egyeztetésben részt vevők törekedjenek arra, hogy érdemben tudjanak véleményt mondani. Ez itt elmaradt. De nem baj, mert most hallottuk a Fidesz véleményét a kérdésben, és azt gondolom, hogy a felszólalásban vannak megfontolható elemek is, természetesen.

Miért szükséges, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat? Azért, mert sajnos Magyarországon van korrupció. Hozzáteszem persze, hogy a világon mindenhol van, annak mértéke lehet kérdéses. De nekünk itt, Magyarországon törekednünk kell arra, hogy szorítsuk vissza azt a mértékű korrupciót, amivel jelenleg szembe kell néznünk.

Az is világos, egyetértek államtitkár úrral, hogy korrupció elsősorban az állami pénzek, a közpénzek felhasználása környékén merülhet fel. Lehet máshol is természetesen, a magánszférában, de annak kiküszöbölése a magánszféra ügye. Ezért nekünk a közpénzek felhasználásával kapcsolatban kell szigorú szabályokat alkotnunk. Már csak azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert az elmúlt 12 évben számos alkalommal merült fel a korrupció lehetősége vagy gyanúja bizonyos ügyekben. Meg kell említenem, hogy az elmúlt négy évben erre különösen sok példát kaphattunk. Az egyik probléma éppen az volt, hogy amikor valamilyen visszásságra utaló jel merült fel a közpénz felhasználásával kapcsolatban, és ellenőrizni akarta például az ellenzék az adott ügyet, akkor ezt az ellenőrzést megakadályozták.

Ez azért történhetett meg, mert nem voltak egyértelmű, világos szabályok a tekintetben, hogy milyen módon történhet meg a közpénzek ellenőrzésének lehetősége. Másrészt számos példát láthattunk sajnos az elmúlt négy évben a törvények kijátszására. Gondolok itt arra a sajnos generálissá vált megoldásra, amikor gazdasági szervezet alapításával kerülték meg a közpénzek felhasználásával kapcsolatban egyébként meglévő törvényi szabályozásokat. Ennek legnagyobb példája az autópálya-építés volt, ahol ezzel a módszerrel kerülték ki a közbeszerzés előírásainak alkalmazását.

De erre, mármint a közbeszerzés szabályainak kijátszására más esetekben is láthattunk példát az elmúlt négy évben. És persze számos példája van annak, hogy különböző ellenzéki törekvések hogyan akadtak el azért, mert az ellenőrzés lehetőségét éppen az egyértelmű, világos szabályok hiányában nem teremtették meg.

Szükséges, tisztelt képviselőtársaim, már csak azért is a szabályozás, mert a közpénz adóforint, vagyis lényegében az adófizetők pénze. Az adófizetők persze még mindig nem eléggé állnak ki a saját forintjaik felhasználása mellett vagy amellett, hogy ők pontosan akarják tudni, hogy mire költi például az állam az ő adóforintjaikat. De ez a tudat Magyarországon is egyre erősödni fog nyilván, hiszen az adófizetőknek joguk van megismerni, hogy mire használják az ő pénzüket, milyen módon használják fel azt a pénzt.

Ennek nincs más módja, mint a nyilvánosság, nincs más módja, mint az adatok folyamatos nyilvánosságra hozatala és ezen keresztül is, a nyilvánosság kontrolljának felhasználásával az ellenőrzés lehetőségének megteremtése. Egyébként általánosságban helyes törekvése a törvényjavaslatnak, hogy a nyilvánosság erejét is rendre fel akarja használni az ellenőrzés lehetőségének megteremtése érdekében.

A javaslat célja tehát, tisztelt képviselőtársaim, a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóbbá tétele, illetve az ellenőrzés kiterjesztése. Ha végigmegyünk magán a törvényjavaslaton, akkor először is, ahogy azt már említettem, az tűnik fel, nagyon helyes törekvésként, hogy a közvagyon használatának megfelelő nyilvánosságát akarja a törvényjavaslat megteremteni; azzal, hogy a nyilvánosság ereje is kényszerítse ki a közpénzfelhasználás során annak átláthatóbbá tételét, illetve ezen keresztül kényszerítse ki - mármint a nyilvánosság erején keresztül - a jogkövető magatartást is.

Az elmúlt négy évben merült fel problémaként, bár az Állami Számvevőszék már korábban is jelezte, hogy a törvények korlátokat szabnak számára a közpénzek felhasználását illetően, mert abban a pillanatban, amikor a pénz kikerült az állami szférából, a jelenleg meglévő jogosítványai mellett nem ellenőrizheti annak további útját. És ez megint az elmúlt négy évben, a már említett autópálya-építések kapcsán például felmerült problémaként.

Nyilván ezekből a tapasztalatokból vonta le a kormány, illetve a jogszabály előkészítője azt a tanulságot, amiben, megjegyzem, korábban, az egyeztetések kapcsán már volt egyetértés. Hiszen például a Szabad Demokraták Szövetsége is nyújtott be törekvéseiben hasonló tartalmú javaslatot az Országgyűlés elé, hogy ezen változtatni kell. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az Állami Számvevőszék megfelelő módon követhesse a közpénzek felhasználásának útját akkor is, ha az különböző szerződéseken keresztül már az állami szférából kilép, és az üzleti szférában található.

Részben lehetnek jogosak azok az észrevételek, amelyek a törvényjavaslattal kapcsolatban arról szólnak, hogy az Állami Számvevőszék lehet, hogy többletforrásokra tarthat igényt a törvényjavaslat elfogadását követően. Ugyanakkor azonban azt látni kell, hogy az Állami Számvevőszéknek nem kell minden egyes közpénzfelhasználást ellenőriznie, hanem abban az esetben kell ezt megtennie, ha a saját tevékenysége kapcsán úgy ítéli meg, hogy ez szükségessé válhat.

Ha viszont ez így van, márpedig a gyakorlatban természetesen így lehet, hiszen az Állami Számvevőszék sem képes arra, hogy minden egyes forintot elkísérjen a végső felhasználásáig, akkor valószínű, hogy módosítani kell a törvénynek azt a részét, ahol például úgy fogalmaz, hogy vizsgálja az adott ügyet, és nem pedig úgy fogalmaz, hogy vizsgálhatja.

(11.20)

Itt nyilván módosítani kell majd a törvény szövegét annak érdekében, hogy az valóban a gyakorlatban is végrehajtható legyen, ne tartalmazzon olyan előírást, ami utána adott esetben nem hajtható végre. Ennek az ellenőrzésnek a keretében egyébként a finanszírozott beszerzéseket, illetve a közvagyont érintő szerződéseket az Állami Számvevőszék vizsgálhatja akár az eljáró állami szerveknél, akár az önkormányzati szerveknél, illetve mindenkinél, aki a megrendelővel kapcsolatban áll, valamennyi közreműködő gazdálkodó szervezetnél tehát. Azt gondolom, hogy ez így helyes, és ez lehetőséget ad valóban a hatékonyabb ellenőrzésre, és lehetőséget ad arra is, hogy megnyugtató módon kísérjük figyelemmel a közpénzek felhasználását.

Többen szóltak már előttem a közérdekű adatok nyilvánossága, illetve az üzleti titok egymáshoz való viszonyáról - s megint hadd mondjam, hogy a kérdésnek fel kellett merülnie. Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége megfogalmazta még 2002-ben a közpénzek felhasználásának nyilvánosságával kapcsolatos problémát, akkor hívta fel a figyelmet arra a problémára, hogy sokszor azon az alapon nem kaptak országgyűlési képviselők válaszokat a saját kérdéseikre, mert a kormánypártok rendre az üzleti titok fogalma mögé bújtak akkor, amikor a közpénzekkel kapcsolatos kérdésekre kellett volna válaszolniuk. Ez nem volt helyes, ezért ezen is változtatni kellett. Nagyon egyetértünk azzal, hogy a minisztérium ezt a változtatást beterjesztette. Lehet vitatkozni, tisztelt képviselőtársaim, persze a határokról - véleményünk szerint egyébként a törvényjavaslat megfelelő módon szabályozza a kérdést -, de azt alapkritériumnak kell tekinteni, hogy a közpénzek felhasználásának nyilvánossága és ellenőrzése prioritást kell hogy élvezzen, természetesen a törvényjavaslatban egyébként megszabott keretek között.

Ami a törvényjavaslat további részét illeti, jönnek azok a részek, amelyek az adatok nyilvánosságával foglalkoznak. Ez is nagyon helyes, hogy így van, hiszen mindenütt, ahol közpénzt használnak fel, ha egyetértünk azzal, amit a bevezetőben mondtam, hogy az ellenőrzést a nyilvánosság erején keresztül is biztosítani kell, akkor helyes, ha bekerülnek a törvénybe olyan szabályok, amelyek kötelezővé teszik a közpénzek felhasználásával kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalát, vagy valamilyen technikával, amit itt egyébként a törvény véleményünk szerint megfelelően szabályoz. Megint azt kell mondanom, hogy itt is lehet a határokon vitatkozni, de annak kell alapszabálynak lenni, hogy minden, közpénz felhasználásával kapcsolatos adat nyilvános kell hogy legyen bárki számára, aki érdeklődik vagy adott esetben, mondjuk, érintett, mert az önkormányzat területén lakik, és az ő adóforintjai is benne vannak az önkormányzat költségvetésében, lehetővé kell tenni az ezen adatokhoz történő hozzáférést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a továbbiakban az államháztartás pénzeszközeinek felhasználásával, illetve az államháztartáshoz tartozó vagyonnal való gazdálkodással összefüggő kérdések kapcsán azt mondja, és ezt fő szabályként mondja ki, hogy minden 5 millió forint feletti szerződés esetében nyilvánosságra kell hozni, közzé kell tenni a szerződést kötő szerv hivatalos lapjában vagy honlapján a szerződések listáját. Ez egy újabb lépés a nyilvánosság felé, és ez is azt jelenti, hogy a nyilvánosság megfelelő módon ellenőrizheti már azt is, hogy kikkel lép üzleti kapcsolatba az, aki közpénzek felhasználásáról különböző módon, illetve mértékben dönt.

Észrevételek hangzottak el a társaságalapítás szabályainak szigorításával kapcsolatban akkor, ha a közpénz felhasználója társaságot alapít, és ezzel kapcsolatban megkérdőjelezik többen az Állami Számvevőszék részvételét a 200 millió forint fölötti tőkével rendelkező társaságok felügyelőbizottsága elnökének javaslattétele kapcsán. Érdemes megfontolni ezeket az észrevételeket is, és lehet itt megfelelő megoldást találni. Az Állami Számvevőszék részvételét a folyamatban azért tartom fontosnak, mert lehet, hogy ez megfelelő garanciája lehet annak, hogy megfelelő felkészültséggel és szakmai háttérrel rendelkezők kerülnek ebbe a fontos pozícióba. Hogy aztán mi lehet a pontos megoldás, arról a továbbiakban lehet vitatkozni, és az ember érdeklődéssel várja a kifogásokat megfogalmazók különböző javaslatait, módosító indítványait.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal kapcsolatban mi néhány észrevételt is szeretnénk tenni, részben azért, mert azt gondoljuk, hogy lehet természetesen javítani a törvényjavaslaton, másrészt meg azért teszünk észrevételeket, mert van néhány dolog, ami nem szerepel a törvényjavaslatban, mi pedig megfontolandónak tartjuk, hogy bekerüljön. Szabályozza a közpénzek felhasználását a törvényjavaslat, illetve a 4. §-ban említést tesz az Európai Unióból származó források felhasználásával kapcsolatban, ugyanakkor viszont az európai uniós források további felhasználásával, illetve ezek figyelemmel kísérésével és ellenőrzésével kapcsolatban véleményünk szerint a szabályozás nem elégséges. Úgy ítéljük meg, tekintettel arra, hogy az Európai Unióból származó források megfelelő felhasználása, illetve a felhasználás nyomon kísérése ugyanolyan fontos érdek, mint a közpénzek felhasználása, ezért a szabályozást ebbe az irányba is ki kell terjesztenünk.

A köztisztviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségével kapcsolatban még az előző ciklusban az akkori ellenzék, így a Szabad Demokraták Szövetsége is fogalmazott meg ellenvéleményeket. Szükséges lenne megvizsgálni, hogy vajon a gyakorlatban hogyan működik a törvény és kell-e azt korrigálni. Ez azért lehet érdekes, mert most a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a törvényjavaslat kiterjeszti, amit mi nem kifogásolunk egyébként és megszavazunk, de a későbbiek során célszerű lesz az egész kérdésre visszatérni majd.

Hiányzik véleményünk szerint a rendszerünkből - tehát nem feltétlenül a törvényjavaslatból - a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségek kapcsán a hamis adatszolgáltatás szankcionálása. Ez, megjegyzem, az országgyűlési képviselők esetében is fel kellene hogy merüljön - nevek említése nélkül hadd utaljak az elmúlt négy évben ezzel kapcsolatos vitákra -, ennek nagyobb visszatartó ereje lehetne. Esetleg felvethető még szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok megfogalmazása is, hiszen sokszor a korrupció lehetősége úgy is felmerül, hogy a döntéshozó valamilyen távolabbi hozzátartozója jut juttatásokhoz, célszerű lenne ezért itt még szigorúbb, még egyértelműbb szabályokat is felsorolni.

S engedjék meg, hogy még egy kérdést említsek. A Ptk. módosítását érinti az a kérdéskör, ami a közszereplők tevékenységéről szóló sajtóbeszámolók kapcsán vár rendezésre. Az elmúlt években ugyanis e tekintetben az Alkotmánybíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság egymással ellentétes joggyakorlatot alakított ki, ideje lenne ennek az ellentmondásnak a lehetőségét feloldani. A mi véleményünk szerint az Alkotmánybíróság által megfogalmazott követelményeket kellene a Ptk.-ba beépíteni, vagyis törvényben kellene rögzíteni, hogy a közszereplők a nyilvánosság nagyobb kontrollját kötelesek elviselni, mint azok, akik nem közszereplők.

Ugyancsak indokolt lehetne e tárgykörben a helyreigazítási szabályok rendezésével megszüntetni azt a lehetőséget, hogy a sajtóterméket akkor is helyreigazításra lehessen kötelezni, ha az egyébként pontosan tájékoztat egy nyilvános rendezvényről, adott esetben az Országgyűlés vagy az önkormányzati testület működéséről. Ezekre a változtatásokra már csak azért is szükség van, mert a javaslat koncepciója szerint a korrupció megelőzését szolgálja a nyilvánosság, ez azonban nem jelentheti csak a pénzek mozgásának átláthatóságát, hanem szükség van a pénzeket kezelő közszereplők tevékenységének átláthatóságára is.

(11.30)

Amennyiben a sajtó retorziótól tartva nem közölhet bizonyos tényeket, ez korlátozhatja a nyilvánosság kontrollját. Tudom, hogy sokszor kellemetlen, ha az emberről írnak az újságok, de abban az esetben, ha tényeket írnak, akkor a közszereplőnek ezt tudomásul kell vennie.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felmerült ügyekben módosító indítványokat nyújt majd be frakciónk, egyébként pedig a törvényjavaslat koncepciójával, annak megfogalmazásaival, beleértve a kétharmados törvényeket is, egyetértünk és azt támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Ház! Tisztelettel köszöntöm önöket. Most pedig megadom a szót Horváth Balázsnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabályozottság értelmes rend teremtése. Az egyértelmű szabályozás nemcsak korlátozás, a contrario, a szabadság feltétele. Ha ezt alapelvként elfogadjuk, akkor vizsgálva a törvényjavaslatot, a következő konklúziót kell levonnunk. Ez egy gyönyörű mozaik - és most a saját álláspontomat mondom -, valóban szép mozaik, gyönyörű mozaikkockák, de össze kell rakni egésszé és széppé, hogy egységes legyen, amire minden lehetőség megvan. Tartalmilag következik az általam imént elmondottakból az, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja módosító indítványokat fog benyújtani, és a törvényjavaslatot ezekre is figyelemmel elfogadja és önöknek is elfogadásra ajánlja.

Ahhoz, hogy a célját egyrészt a törvényalkotás folyamata, másrészt maga a törvény is elérje, feltétlenül szükséges azonban az, hogy ne politizáljuk túl a törvényt, és én óva intek mindenkit attól, hogy bármilyen aktuálpolitikai kötődést véljen felfedezni, nemcsak azért, mert azt az inkriminált árkot, amiről mindenki öt percenként beszél, még mélyebbre ássa, hanem azért, mert egyszerűen csacsiság. Ostobaság azért - hogy durvábban és közönségesebben fogalmazzak -, mert korrupció mindig volt és mindig lesz, és ha nekem akárki a jelenlevők közül ki meri jelenteni azt, hogy mit tudom én, a Horn-kormány idején nem volt korrupció, akkor valótlant állít, vagy ha az Antall-kormány idején, hogy magamra gondoljak, nem volt korrupció, akkor valótlanságot állít. Sajnos bűncselekmény - a szovjet büntetőjog dogmatikájától eltérően - mindig volt, és bármennyire is igyekszik mindenki, akár Salgó főkapitány, akár bárki, bűncselekmény mindig lesz. Ezért mondtam az imént azt, hogy ez egy nagyon szép kockákból álló mozaik, és össze kell rakni. Megpróbáljuk, megkíséreljük a kiskapukat bezárni, amit soha nem fogunk tudni megtenni, az biztos, de szűkítsük a bűnt elkövetni szándékozók mozgásterét. Ezért is támogatjuk, mondom, a törvényjavaslatot.

Néhány fenntartásomat, fenntartásunkat szeretném azért megfogalmazni. Ha jól emlékszem, Répássy képviselő úr beszélt az ÁSZ-szal kapcsolatos hatástanulmányról, és itt meghatározó módon a költségvetésre gondolok; általam nem ismert, lehet, hogy van ilyen, ebből implicite következik az, hogy az ÁSZ fajsúlyosabb, nagyobb területet lefedő működéséhez szükséges többletköltség megállapítását én nem látom sem az ÁSZ-költségvetésben, sem a köztársaság 2003. évi költségvetésében. Erről feltétlenül gondoskodni kell, ha már az ÁSZ-elnök úr feladata, hogy a személyi állományról, a szélesebb körű feladatok elvégzése céljából a szükséges nagyobb létszámú személyi állományról gondoskodjék.

Kiemelnék néhány körülményt, amelynek nagyon örülök, illetve amellyel kapcsolatban fenntartásaim vannak. Rendkívül örömteli számomra az, hogy a közérdekű adat fogalmát - akár nyilvánosságra lehet hozni, akár más esetben nem lehet nyilvánosságra hozni - egyértelműen definiálja a törvény, és tulajdonképpen ezt a definíciót megkísérli átvezetni végig a törvényi javaslatcsomagon. De akkor, amikor az imént azt mondtam, hogy megkísérli átvezetni végig, egy-két helyen hiányzik; én javasolnám az államtitkár úrnak, és kérem azt, hogy e vonatkozásban vizsgálják meg a Btk.-t, a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt is, hiszen ott is a fogalmak tisztázása és a magyar jogrendszer belső harmóniája és egysége tekintetében feltétlenül szükséges az azonos tartalmú terminológiák használata.

Töredelmesen bevallom önnek, államtitkár úr, hogy a Btk.-t nem néztem meg, az indokolásában viszont, bár az indokolás nem normaszöveg, de nagyon célszerű ott is - hiszen nekünk, jogászoknak kézikönyv - belenyúlni az indokolásba, a Btk.-indokolásba ezen új terminológiákat átvezetendő.

A polgári perrendtartásról szóló törvényt módosítja az indítvány, nevezetesen a tanú mentességi jogát tekintve, hogy mikor tagadhatja meg, illetve mikor nem tagadhatja meg a mentességet. Indítványozom - és a Fórum ezzel kapcsolatban módosító indítványt is fog benyújtani, amihez kérem már most az államtitkár úr segítségét - a szabálysértési törvény módosítását; hasonló tartalmú mentességi lehetőséget biztosít a tanúnak szabálysértés vonatkozásában. Értelemszerűen, ha a polgári perben nem adom meg a mentességi jogot, akkor célszerűtlennek tűnik a szabálysértési eljárás során megadni a tanúnak a mentességi jogot.

Tudom persze, hogy mindezek csak apró és nem az általános vitára tartozó fenntartások, de rendkívül fontosak, hiszen így áll össze az egész, tudatosan nem használom, hogy salátatörvény, hanem az egész törvénycsomag egy egységes, koherens egységgé, és ekkor éri el azt a célt, amellyel nyitottam a beszélgetésemet, hogy a szabályozottság az értelmes rend megteremtése.

Bár megfogadtam az imént, hogy nem beszélek történelemről, de azért egy mondat erejéig hadd térjek ki: Kuncze Gábornak nagyon pontosan kell emlékeznie az önkormányzati törvény elfogadására, az akkor beterjesztett önkormányzati törvényre, és nem csak a személyes emlékek okán. Mi annak idején a leghatározottabban ragaszkodtunk ahhoz, hogy egészen szűkre szorítsuk a gazdálkodó önkormányzást, a gazdálkodó önkormányzatokat. Az SZDSZ és a Fidesz nagyon határozott álláspontja volt, hogy bővítsük a keretet, és hagyjunk gazdasági mozgást az önkormányzatoknak. Én nagyon örülök annak, és az akkori álláspontunk beigazolódását látom abban - ezért is fogjuk támogatni az Ötv. e vonatkozású szűkítését -, hogy a gazdálkodó önkormányzatok mozgásterét egyrészt direkt, másrészt indirekt módon e törvényjavaslat szűkíteni kíséreli meg, remélem, hogy sikerrel, hiszen ez azt jelenti, hogy 1990. június 22-én aránylag elfogadható törvényjavaslatot kíséreltünk meg benyújtani.

A fentiekre figyelemmel is ismét és sokadszor elmondva, hogy a szabályozottság az értelmes rend teremtése, teremtsük ezt meg, és ezért a törvényjavaslatot megfelelő módosításokkal el fogjuk fogadni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/2016. számon, az emberi jogi bizottság ajánlását pedig a T/2016/1. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklós igazságügyi minisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

(11.40)