Felszólalás adatai

A Szovjetunió legfelsőbb vezetésének Lavrentyij Berija nevéhez fűződő, 1940. március 5-én kelt úgynevezett katyni döntése alapján eddigi ismereteink szerint közel 22 ezer lengyel katonatisztet és az értelmiségi elitbe tartozó személyeket deportáltak és végeztek ki Oroszország területén. A foglyokat, kezeiket hátra kötve, hátulról tarkón lőtték, holttesteiket pedig jelöletlen tömegsírokba dobták. Sztálin célja nem ismert előttünk, azonban a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a lengyel nemzetet meg akarta fosztani vezetőitől, hogy így akadályozza meg a lengyel állam újjáépítését. Hetven évvel ezelőtt, 1943. április 13-án hozták nyilvánosságra a németek, hogy az oroszországi Katyn erdeiben felfedezték az első tömegsírokat, a lengyel hadsereg tisztjeinek tömegsírjait. Külön előadás szólhatna az ezt követő szovjet hazugsággépezetről, mellyel letagadták a bűntényt, majd megpróbálták a németekre kenni. Erre csak Mihail Gorbacsov tett pontot csaknem 50 évvel a tömeggyilkosság után, amikor 1990. április 13-án elismerte a Szovjetunió felelősségét. Ettől kezdve tekintették ezt a napot a katyni áldozatok világnapjának. A lengyel szejm döntése alapján 2007-től számít hivatalosan ez a nap a katyni bűntény áldozatai emléknapjának.

Mindaz, ami Katynban 1940-ben és azután itt, Közép-Európában történt, közös történetünk. Nem véletlen, hogy Budapest az első főváros Közép-Európában, ahol 2010-ben a katyni vérengzésként elhíresült tömeggyilkosság mementójaként emlékparkot létesítettek.

A vérengzéseknek magyar áldozata is volt, Korompay Emánuel tartalékos százados, a varsói egyetem magyar lektora, a lengyel hadsereg tartalékos századosa. A mártírok között található még a magyar családból származó, de már Lengyelországban született Oskar Rudolf Kuehnel hivatásos tüzértiszt.

A tömegsírok vizsgálatában a magyar Orsós Ferenc patológus is részt vett. Ez ügyben adott szakérői véleményéért háborús főbűnösnek nyilvánították. Az ő ügyében egyébként a teljes igazság elismerése még mindig várat magára néhány szervezet részéről.

A katyni mészárlás sajnos nem egyedülálló módon, de nagyon jól mutatja a tömeggyilkos szovjet kommunista diktatúra valódi, embertelen természetét. Nekünk, magyaroknak a közép-európai térség más országaival együtt fontos küldetésünk, hogy a nyugati világ szemét is felnyissuk, hiszen Európa szerencsésebb felén sokan még ma sem ismerik a kommunizmus valódi arcát. Különösen a fiatalok iránti elengedhetetlen kötelességünk a nemzeti- és nemzetközi szocialista diktatúrák valódi arcának megismertetése, hiszen az ilyen szörnyűségeknek nem szabad megismétlődniük a történelemben. Elszomorító, hogy még ma is vannak hazánkban olyan politikai erők, amelyek a kommunista diktatúra jelképeit és örökségét felvállalják. Sajnos még ma is vannak, akik akár parlamenti képviselőként a kapitalizmus megdöntéséről, a szocializmus visszaállításáról a nyilvánosság előtt merengenek.

A mai napig vannak ezért tennivalóink a XX. század tömeggyilkos diktatúrái örökségének lebontásában, az igazság minél szélesebb körű megismertetésében. A történelmi tisztánlátáshoz ugyanis csak akkor juthatunk közelebb, ha megragadjuk a kínálkozó alkalmakat az igazság megismertetésére.

(21.00)

Ezért különösen fontos, hogy a diktatúrák áldozatairól, köztük a katyni tömegmészárlás áldozatairól itt az Országgyűlésben is megemlékezzünk. Mint oly sok más területen is, lengyel testvéreinkkel ebben a kérdésben is együtt kell cselekednünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)