Felszólalás adatai

BECSEY ZSOLT (Európai Néppárt, Kereszténydemokraták és Európai Demokraták): Köszönöm, elnök úr. A költségvetéshez szólnék hozzá. Ami itt elhangzott, hogy a költségvetés kulcsfontosságú az ország számára. Ezt tudjuk, tisztelt Ház, és azért kulcsfontosságú, mert nem az euró 2010-es bevezetéséről lenne most már szó, ennél reálisabb célt kell hogy kitűzzünk magunk elé, vagy kellene kitűznünk magunk elé, ez pedig a hitelesség helyreállítása és a kármentés jeligével foglalható össze.

Mire is alapozom ezt? Először is, 2002 nyara óta a magyar államháztartási hiány fényévnyire van attól, amit mi a csatlakozás előtti gazdasági programokban és a konvergenciaprogramban jeleztünk, az Európa-rekordot 2002-ben tartjuk, több mint 5 százalékos különbséggel. Másrészt most is folytatódik, de remélem, hogy mégsem fog folytatódni az a kreatív könyvelési technika, amit már néhány szellemes megoldással próbáltunk eladni, úgymint a magán-nyugdíjpénztári befizetések vagy a Gripen-beszerzések. Ezek ugyan kifizetéssel járnak, de nem teremtenek keresletet, átcsúsztatjuk az egyik helyről a 13. havi kifizetéseket, áfákat.

Azt mondom, hogy vissza kéne térni az uniós elgondolásra, elszámolási egységre, amely az eredményszemléletet tükrözi. Nincs értelme ezekkel varázsolni. Draskovics úr parádés teljesítményt nyújtott Brüsszelben idén márciusban, hogy öt évig nem kell a magán-nyugdíjpénztári befizetést leírni, csakhogy mivel 2010-ig nem fogunk belépni az euróövezetbe, ennek semmi értelme nem volt. Ehelyett, azt hiszem, sokkal jobb volna, ha visszatérnénk arra, hogy a tényleges hiány szerint járjunk el, és ezt próbáljuk Brüsszelnek is bemutatni.

Azt ajánlom a kormánynak, és szerintem ez mindenféleképpen hasznos lenne, ha a november 8-i vesszőfutásszerű konklúziók után, amit a Tanács meg fog hozni, megvárja a Bizottság gazdasági előrejelzését, hogy jövőre megalapozott-e a 4 százalékos elgondolásunk, és utána december elsején egy új felfogásban olyan számokat adjunk be, ami végre már valamelyest köszönő viszonyban lesz azzal, amit jövőre teljesíteni fogunk. Hiszen ez a hitelesség első számú visszaállítási célja, hogy legalább tudjuk, ha már nem is tudunk jobban teljesíteni, hogy mi folyik ebben az országban.

Van a hitelességnek egy másik síkja is, amelyet helyre állítani, nevezetesen, ha kapunk ajánlásokat egy komoly európai testülettől, márpedig a Tanács az, ahol a miniszterünk is ott van, és a Bizottságtól, akkor nem illik azt mondani, hogy ezt teljesíteni fogom, majd amit csinálunk, az ennek szöges ellentéte lesz. Ugyanis Brüsszel presztízse miatt előbb-utóbb ezt meg fogják unni, és először rajtunk próbálnak példát statuálni szankciókkal. Ezek a figyelmeztetések, amelyek most jöttek, már a szankciók előszobái, amit természetesen én sem fogadok el, de mégis jó volna, ha olyan magatartást folytatnánk, amivel ezt ki tudjuk zárni.

A 2006-os költségvetésről csak annyit mondanék, és ez egy nagyon lényeges dolog, hogy sok mindent ígértünk, és a második figyelmeztetés be nem tartása is erre a problémára világít rá, nevezetesen azt mondtuk, hogy csak akkor fogunk adót csökkenteni, ha ezzel együtt, és ezt ajánlotta Brüsszel, elkezdjük a strukturális reformokat. Ők az oktatást, egészségügyet és a közigazgatást említették. Nos, mi egy adócsökkentésbe belementünk anélkül, hogy bármilyen ellentételezést is hoztunk volna, ez a második figyelmeztetés után igen súlyos dolog. Hallom, olvasom, hogy igazgatási soron a kormányzati, közigazgatási kiadások nem csökkennek, ezt nemcsak én olvasom, hanem a brüsszeliek is, egyéb strukturális reformoknak pedig se híre, se hamva.

Az 5 százalékos áfacsökkentés nagyon szép dolog, csak arra hívnám fel a figyelmet, nehogy az legyen, hogy se az Államkincstárba nem kerül be, se a fogyasztókhoz, hanem közben a kiskereskedés nyeli le. Egyébként ha valaki áfát akart volna csökkenteni, elkezdhette volna nyugodtan a villamos energia áfájánál, amelyet kedvezőbb kulcsba is lehet rakni.

Végül még egy dolgot mondanék, és ez a legsúlyosabb: teljesen mindegy, hogy most 3 vagy 4 százalékos egy költségvetési hiány - az már nem mindegy, ha 7 vagy 8 -, de a legnagyobb probléma az, hogy az országnak a GDP-hez mért eladósodottsága nő. Ez azt jelenti, hogy ha 4 százalékos a gazdasági növekedésünk, akkor reálértékben ennél jobban adósodunk el, ami a legveszélyesebb trend. És most már ráadásul jóval 60 százalék fölött is vagyunk, ezt a trendet kéne megállítani, ráadásul úgy, hogy most már nem volna szabad ezt a trendet azzal súlyosbítani, hogy ha kell, ha nem, mindent eladunk, és ennek ellenére is eladósodunk, hanem ennél egy felelősebb gazdaságpolitikát kellene elkezdeni. Erre szeretném biztatni most a tisztelt kormányt, mert, még egyszer mondom, itt most már hitelesség és a kármentés megőrzése a cél.

Köszönöm a kedves figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)