Felszólalás adatai

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen az államtitkár úr reagálását. Csak annyit az ügy tisztázása érdekében, hogy ha ön is végiggondolja és megnézi a 2002-es ígéreteket, akkor azért eljuthat oda, hogy azt mondhatja - ha önkritikusan a tükörbe néznek, akkor ezt mondhatják -, hogy igen, sajnos túlígértük magunkat, és mondtunk bizony zagyvaságokat, pontosan azért, hogy esetlegesen jobb fényben tüntessük föl magunkat majd négy év múlva.

Nevetségesnek tűnik számomra az az állítás, amikor azt mondják, hogy 2002-ben a NATO fekete báránya voltunk az Orbán-kormány tevékenységének köszönhetően, amikor a GDP 1,81 százalékát fordítottuk a védelemre. Most 1,17 százalékát fordítják a védelemre. Önmagáért beszél ez a két szám is.

Amikor a NATO-ban megnézzük, hogy minek alapján ítélik meg az egyes tagországokat, ha azt mondom, hogy a nemzetközi feladatvállalások: ugyanannyi katonánk van jelenleg is külföldön, mint az Orbán-kormány időszakában volt, körülbelül ezer fő. GDP-arányosan nézve a védelemre sokkal többet fordítottunk, mint most, és egyébként pedig a fejlesztéseket is komolyan gondoltuk, hiszen beindult egy igen jelentős laktanya-rekonstrukciós program, évente több mint ötszáz lakást adtunk át a katonák számára. Ezek a folyamatok mind-mind lelassultak. Olyan fejlesztéseket indítottunk el, mint például a gépjárműprogram, a rádiótender kiírása és a Gripen-beszerzések elindítása, hogy csak néhányat soroljak, de többek között a vezetésirányítási rendszerek kialakítását is megemlíthetem. Tehát ha összemérjük a két kormány ilyen irányú tevékenységét, semmiképpen sem ott tartunk, hogy gyakorlatilag most a 2002-ben állított kijelentések hitelesek lettek volna. Ha tényleg létezne a kizárás intézménye, mondta Juhász Ferenc, akkor kizárnának minket 2002-ben a NATO-ból. Na most akkor hol tartunk? Sokkal gyengébb a mostani teljesítmény, most viszont megbecsült tagjai vagyunk a NATO-nak. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Azt mondja a kolléga, hogy így van. Sajnos nem így van, kedves kolléga. Úgy van, hogy sokkal rosszabb a teljesítményünk, és sokkal rosszabb a megítélésünk is. Ez a helyzet, és ezen kellett volna változtatni. Esély lett volna erre a mostani költségvetéssel, de ezt az esélyt sajnos eljátszották.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)