Felszólalás adatai

LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a tisztelt Ház előtt ismert, a feladat a gazdasági kamarákról szóló törvény módosításával kapcsolatos részletes vita és lehetőség szerint a sikeres parlamenti megtárgyalás. Mint a tisztelt kollégák, képviselőtársak előtt ismert, a kamarai rendszernek Magyarországon jelentős hagyományai vannak. Gondolom, főleg a jogász képviselők emlékeznek arra, hogy körülbelül 1850-től, az 1868. évi kamarai törvény szabályozásán keresztül lényegében töretlen a magyar kamarai rendszer fejlődésének útja, egészen a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi törvény elfogadásáig.

A gazdasági kamaráknak a fejlett piacgazdaságban jelentős szerepük van úgy a gazdaság fejlődésében, mint az önszerveződés előmozdításában. A '94-ben elfogadott kamarai törvény a nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá történő átalakulásához, az állam gazdasági szerepvállalásának mérsékléséhez, a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének önigazgatás útján történő ellátásához kíván megfelelő szervezeteket létrehozni. A kamarai törvény ezen célok megteremtésében fontos szerepet töltött be, a törvény alapelveit a gyakorlat lényegében igazolta.

A gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozat alapján a kormány áttekintette a gazdasági kamarák működési tapasztalatait. E felülvizsgálat azt jelezte, hogy a törvényben megjelölt közfeladatok ellátása a vártnál lassabban bontakozott ki, a kötelező kamarai tagság és az ebből eredő kötelező kamarai tagdíj nem ösztönzi kellően a gazdasági kamarákat, a tartalmi tevékenységük fejlesztése mind a vártnál, mind a szükségesnél lassúbb volt. A gazdálkodó szervezetek egy része felvetette, hogy a lényegében adóbevétel jellegű kötelező tagdíj nincs arányban a kamarai szolgáltatásokkal, azok társadalmi eredményességével és hatékonyságával. A kormány mindezek ismeretében is megerősítette a gazdasági kamarák köztestületi jellegét. A kamarák sajátossága éppen az, hogy tagjaik általános, együttes érdekeit juttatják kifejezésre, az összérdekek hiteles meghatározása iránti állami igény emeli a kamarák feladatát közfeladattá, és ez jelent többletet az önkéntes alapon szerveződő egyesületekkel szemben.

A kamarai közfeladatok ellátása, a köztestületi jelleg fenntartása nem teszi szükségessé, hogy e törvény a gazdálkodó szervezeteket a kamara tagjának nyilvánítsa, a kamarák köztestületi jellegét az európai, de meg kell említenem, hogy a háború előtti magyar szabályozáshoz hasonlóan nem a kötelező tagság, hanem a valamennyi, törvényesen piacra lépő vállalkozó választási joga legitimálja.

A kamarai törvény a gazdasági kamarák három típusának létrehozását határozta el. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az egyes kamarákat elhatároló ismérvek viszonylagosak, különösen a kézművesipar tekintetében, és a kamarák számát megháromszorozó, állandó vitákat gerjesztő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és költséges szervezeteket célszerű összevonni.

Köszönöm, tisztelt elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)