Felszólalás adatai

(19.20)

Arra viszont igen, szívesen fölhívom a kormányzat tisztelt képviselői, illetve a többségi frakciók figyelmét, amiről ma még nem esett szó. Kérem, gondolják ezt végig! Több hozzászólásban is elhangzott az expozéban, illetve korábban, a bejelentéskor is szó volt erről, Hoppál képviselő úr is mondott egy számot. Ezt önök konzekvensen használják, hogy történetesen nem ebben a naptári évben, hanem amikor kiteljesedik a rendszer egésze, akkor ez a jelenlegihez képest 153 milliárd forint pluszt jelent; történetesen az a rendszer, amit bevezetni kívánnak.

Azok a pénzügyi számítással, oktatásfinanszírozással foglalkozó emberek, akik nekem, nekünk segítenek a felkészülésben, ezt a számot nagyon erősen vitatják. És ha a későbbiekben egy kicsit végiggondolják, történetesen most már nemcsak az államosított iskolákra, a korábbi önkormányzati iskolákra, hanem a teljes magyar közoktatási rendszerre ki akarják terjeszteni ezt, akkor kérem, gondolják végig, amit néhány évvel ezelőtt, történetesen amikor a szegény Széll Kálmánról elnevezett programjuk második verziójában Matolcsy miniszter úr, amikor éppen felfüggesztette a pedagógus-életpályamodellt, számítással igazolt.

A Matolcsy-féle számítások és a mi számításaink összecsengenek; a Matolcsy-féle számítások és az önök jelenlegi számításai azonban nem. Akkor 72 milliárd forint elvonásáról volt szó, ez egy bruttó összeg. A 72 milliárd forint elvonása a pedagógus-életpályamodell ez évi, 2013. évi fedezetét jelentette. Mindazok a számok, amelyek a pedagógusok, illetve a közoktatásban dolgozók létszámát jelentik és mindazok a táblázatok, amelyekkel önök is dolgoznak, a 153 milliárd forintot egy teljes évben, amikor a rendszer egésze működik, nem fogják tudni kiadni. Ezt az egyébként, amint említettem, a pedagógusok életkörülményeit és a közoktatásban dolgozók életkörülményeit, fizetését emelő javaslatot egyébként mi támogatjuk. Azt a számítást azonban, amelyet önök közzétettek és amely ellentétes az önök azon korábbi közlésével, amikor elvonták ezt, erősen kétségbe vonjuk.

De minthogy ebbe a rendszerbe önök már belementek, nagyon nem lesz mit tenni, mint a számlát kifizetni. Ez a számla egy teljes évben akár önöket terheli, akár más kormányt, a végén nem 153 milliárd forint lesz, mint amit önök itt most mondanak. Ráadásul a különbség a számítások között nem elenyésző. Ha itt most 2-3 milliárd forintról lenne szó, akkor ezt a plenáris ülésen nem vetném föl, de kérem, nézzenek utána, akár az államapparátus, akár az oktatási kormányzat ezzel foglalkozó csoportja, hogy milyen számításokat végzett el a Matolcsy-féle társaság annak idején, amikor bejelentette a visszavonást, mert az akkori szám és a mostani szám egész egyszerűen nincs összhangban egymással.

A dolog második része részben itt elhangzott, részben a parlament szakbizottságában elmondott véleményre egy reflexió, kiegészítés. Lehet ilyen politikai szöveget mondani - végül is kampányév közeledik -, hogy savanyú a szőlő. Ilyen közvetítési időben egymás előtt szerintem megtakaríthatjuk, sok értelme nincs. Az a helyzet, hogy nem ahhoz képest mondanak önök 60 százalékot, amit valamiféle külső erő igényelt, esetleg mi mondtunk, hanem amit önök. Ez nem egy kikényszerített összeg 60 százaléka, hanem a saját ígéretük. Az egyébként, hogy ennyi pénzt a költségvetésből kipréselnek, tulajdonképpen tiszteletre méltó. A mondatomat felhasználhatják.

Az, hogy korábban megalapozatlan ígéretet tettek, aláássa a saját jelenlegi teljesítésük hitelét. Ha nem mondtak volna korábban semmit, és így állítanák most ezt a bizonyos - nevezzük így - 153 százalékot, akkor azt kell mondjam: ellenzéknek vagy éppen szakembernek nagyon kevés kritizálnivalója marad ebben a financiális részben. De önöknek sikerült megint túlígérni, megint nagyobbat dobni, mint amennyit kellett volna, ismét túlteljesíteni a még be sem vállaltat, ehhez képest kell most úgy a tükör előtt állniuk, hogy a saját ígéretükhöz képest vannak deficitben. Ezzel nagyon nehéz elszámolni. És mivel a korábbiakban ezt beleitatták a pedagógustársadalomba, nem önmagában az a kérdés, hogy egy pedagógusnak jó-e az, ha több pénzt kap - mindenkinek jó -, hanem elszúrták az elmúlt másfél évet: többet ígértek, többet mondtak, és ehhez képest kevesebbet adnak.

Nem ahhoz képest adnak kevesebbet, amit mi mondtunk, nem ahhoz képest, amit a szakszervezetek kértek, hanem a saját maguk által kimondott ígérethez képest, amit önök vittek be a köztudatba és a pedagógusokba. Azt gondolom, hogy ez az a deficit, amivel nem nagyon tudnak mit csinálni. Nem a szőlő savanyú, hanem a korábbi ígéret volt megalapozatlan. Így aztán mást nem nagyon tudnak csinálni, mint saját, egyébként akár elismerésre is méltó teljesítményüket defenzívába tenni. Ez a probléma.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)