Felszólalás adatai

De mielőtt erre kitérek, szeretném azt hangsúlyozni, hogy nagyon jó lett volna, ha itt a miniszter úr expozéjában ismertetett számok, ezek a számadatok, a 32 milliárdtól kezdve további milliárdokon át a többi számszerű információkig, ezek az előterjesztés indokolásában megjelentek volna. Ugyanis nem hoznak minket olyan helyzetbe - nem először, sőt rendszeresen nem hozzák olyan helyzetbe a kormány részéről az előterjesztők a képviselőket -, hogy abból megérthessék, áttekinthessék a számadatokat, és eligazodjanak ezekben az összefüggésekben. Tehát itt ilyen hiányossága is van ennek a törvényjavaslatnak, de nem ez a fő problémám nekem, hanem van egy morális probléma is.

Kedves Államtitkár Asszony! Ön 2011 decemberében, amikor a 40 perces expozéját tartotta - elolvastam most itt utólag -, többek között azt állította, azt ígérte, hogy vállalnak minden olyan konzekvenciát, ami ezzel jár, mármint ami azzal a törvénnyel jár, amelynek most a módosításáról beszélünk, vállal minden konzekvenciát. Nem vállalja, kedves államtitkár asszony, ezt a konzekvenciát; az ön megítélésére bízom, hogy milyen konzekvenciát von le abból, hogy egy vállalást nem tud teljesíteni.

Hogy a kormányon belüli érdekérvényesítő képessége az oktatási tárcának gyengébb, mint másoké, én ezt nem tudom megítélni, és azt sem tudom megítélni, hogy az önök információi költségvetési és pénzügyi kérdésekben milyen mélységűek. Mert hogyha elegendő mélységűek lennének, akkor érvelhettek volna önök a pénzügyi kormányzattal szemben, hogy igenis megvan, megteremthető az a fedezet, amelynek a talaján az eredetileg megígért 180 százalékos, illetve 200 százalékos kulcsok a minimálbérhez képest realizálhatók. Nem kívánom, mert nincs rá időm, hogy itt ezt fölsoroljam, hogy milyen tartalékok vannak a költségvetésben. Több mint 900 központi költségvetési szerv van a Magyar Államkincstár nyilvántartása szerint, ezek között számos olyan intézmény van, ami úgy, ahogy van, fölösleges. Ezekről majd fogok beszélni a költségvetési vitákban, most erre nem térek ki. Belátom azt, hogy szeptemberi érvénnyel nem szüntethetők meg intézmények, még akkor sem, hogyha egyébként a létük megkérdőjelezhető. De 2014-től már megkérdőjelezhető ebből a kilencszázvalahányból már számos intézmény, ha megvizsgálnák önök, hogy melyek azok és milyen indokkal működtetik; mondjuk, hogy a témájánál maradjak, a parlamenti őrség szakmai indokait és a kétmilliárdos költségvetését teljesen fölöslegesnek tartom. Nyilván erről is lehetne vitatkozni, de sorolhatnék ilyen példákat sokáig. Azonban mivel lehetne megoldani, azt a lyukat mivel lehetne betömni, ami a 2013-as aktuális költségvetésben van, hogy tudniillik ezt a 32 milliárd forintot, amivel növekszik most, a módosítás szerint növekszik az ez évi kiadás, ez fölmenjen arra a szintre, fölmenjen vagy 20-22 milliárd forinttal arra a szintre, amire föl kéne mennie, ha maradhatna a 180 és a 200 százalékos kulcs.

Kérem szépen, az idei központi költségvetésben óriási mértékű tartalékokat fogadtatott el a tisztelt kormány az Országgyűléssel. 100 plusz 400, összesen 500 milliárd forint tartalék van az ez évi költségvetésben. Ezt tulajdonképpen én elvileg is mindig elleneztem, mert ez a kormány zsebpénze, ennek az elköltéséről soha nem képes a parlament áttekintést kapni, jól-rosszul elszámolnak vele, s aztán utólag meglátjuk, hogy mire költötték ezt a pénzt. Nos, ebből a horribilis összegből minden további nélkül meg lehetne oldani a 2013-as négy hónapra járó többletet, ami 20-22 milliárd forint az én magánszámításaim szerint. 2014-ben - a költségvetési vitára még nyilván nem lehet kitérni - szintén előteremthetők azok a többletforrások, amiknek a nagyságrendje tízmilliárdos nagyságrend. Megint a magánszámításaim szerint 65-70 milliárd forinttal kellene majd többet adni 2014-ben ahhoz képest, amit önök most adni akarnak.

Kérem szépen, Magyarország jobban teljesít, mint tudjuk. Itt elhangzottak győzelmi jelentések Hoppál Pétertől, Puskás Sándortól (sic!), Pósán Lászlótól és másoktól, jobban teljesítünk, stabil a költségvetés, minden rendben van - akkor miért kell ekkora tartalék jövőre? Nyilvánvalóan nem kell ekkora tartalék, tehát a bázisból kikerül ez a horribilis összeg, és megteremthető a fedezete annak a béremelésnek, amit itt hiányolunk.

Még egy gondolat, elnök úr, befejezésképpen. Szintén nem értek egyet azzal az elgondolással - itt nem került eddig erről szó -, hogy a kormány hatáskörébe kívánja adni most már a parlament az önök javaslata szerint azoknak a százalékos kulcsoknak az eldöntését, amivel majd aztán emelkedik a remélt emelése a mindenkori minimálbérhez képest a pedagógusoknál. Ad absurdum, ezeknek a kulcsoknak a kormány hatáskörébe adása, úgy fogalmaz a törvény, hogy ad absurdum vissza is mehet a kormány a saját hatáskörében azokhoz a megígért mértékekhez képest, amik most a törvényben vannak.

Summa summarum, tehát én azt gondolom, hogy költségvetési okai, pénzügyi okai nincsenek annak, hogy a parlament lemondjon a 2011 végén megszavazott mértékű pedagógusbér-emelésről, mert megteremthető a központi költségvetésben idén is, jövőre is és azt követően is, remélve, hogy a GDP növekedése majd azért meglódul; erre vannak remények és vannak most már számadatok is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.20)