Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Amikor az államnak kevesebb a bevétele egy adott évben, mint volt az előzőben, akkor azt gondolom, hogy mindannyiunknak belátással kell lenni. Ezt tették a felelősen gondolkodó fogyatékosszervezetek vezetői is. Köszönöm a nagy országos szervezetek vezetőinek, akik maguk éltek azzal a javaslattal, hogy tudomásul veszik, ha a szociális tárca költségvetése 9 százalékkal csökken, akkor az ő érdekvédelmi munkájukra fordított állami támogatás is 9 százalékkal csökken; bölcs vezetők, és én köszönettel tartozom nekik.

Képviselőtársaim pontosan tudják, hogy évről évre egyfajta szokásjog alapján különböző fogyatékosszervezetek az érdekvédelmi munkájuk elvégzéséhez különböző állami támogatásokat kaptak, de mivel ezek a támogatások egyáltalán nem voltak arányban sem az elvégzett munkával, sem a hiánypótló szolgáltatások működtetésével, sem a taglétszámmal, a szervezetbe tömörült tagok létszámával, már az előző évben eljutottunk oda, hogy egy picit arányosítsunk ezeken a támogatásokon. Azt gondolom, nem ördögtől való az, ha lajstromba vesszük az ellátandó feladatokat, megnézzük, hogy hány embert szolgálnak ki, és megnézzük, hogy milyen tevékenységet folytatnak az érdekvédelmi szervezetek, és ennek függvényében kerüljenek megállapításra az állami támogatások.

Elfogadták a szervezetek, hogy a hiánypótló szolgáltatásokat finanszírozza az állam. Elfogadták a szervezetek azt is, hogy mint a suszterszéknek, három lábon kell állni a források megszerzésében. Az egyik lábat biztosítja az állami támogatás, a másik lábat össze kell szedniük pályázati forrásokból, és nagyon sok fogyatékosszervezet az érdekvédelmi munkájának a kielégítése érdekében bizony a piacról is tud bevételekre szert tenni, hiszen szolgáltatnak, mégpedig piaci alapon szolgáltatnak. Megértették ezt a fogyatékosszervezetek, és ez alapján került aláírásra ez a megállapodás.

Nem gondolom, hogy ördögtől való dolog az, ha a támogatások egy része automatizmusként kerül finanszírozásra. Hadd mondjak egy példát! A legnagyobb támogatással rendelkező Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének az elmúlt évben elfogadott és erre az évre kapott támogatása 207 millió forint volt, amiből ők csak az érdekvédelmi munkájukat végezték. Amikor munkatársaink és a fogyatékosszervezet vezetői együtt végignézték az elszámolást, akkor az látszott, hogy mintegy 41 millió forintot fordítottak érdekvédelmi munkára. Hangsúlyozom: 207 millió forintból az érdekvédelmi tevékenység támogatására 41 millió forintot fordítottak. Ehhez képest az automatizmus több mint 70 millió forint volt, és a pályázatnál az égvilágon semmi nem fog történni, kedves barátaim, csupán látni szeretné a tárca, hogy mire akarják fordítani a pályázati pénzt. Az égvilágon semmi más nem történik. Írják le, hogy melyek azok a hiánypótló szolgáltatások, amelyeket ők akarnak megcsinálni a tagjaik érdekében. Ezeket nyuszifülszerűen fel lehet sorolni: igen, én működtetni akarok kutyakiképző iskolát; igen, én működtetni akarok hangoskönyvtárat; igen, én működtetni akarok segédeszköz-kölcsönzést. De legalább tudjuk már, hogy mit akarnak működtetni.

A másik dolog pedig: én ezt a pályázatot inkább automatizmusnak tekinteném, mivel arra mások nem pályázhatnak. Ugyanis az öt nagy országos szervezeten kívül oda más nem pályázhat. A kis civil szervezetek, amelyek nagy szövetségekbe nem tömörültek, külön pályázati keretből pályázhatnak a saját maguk tevékenységére, és az nem is feltétlenül érdekvédelmi munka kell legyen.

No már most én azt gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy ilyen aspektusokból megközelítve meg látva a dolgot nemhogy szégyenkeznivalója nincs a kormánynak, hanem hála a jó istennek, elindultunk abba az irányba, aminek a jövőben be kell következnie.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)