Felszólalás adatai

Az történt, hogy megvalósult a foglyul ejtett állam esete, hiszen kialakult egy új korrupciós minta: az állam egyes érdekcsoportok fogságába került. A félelem még kollektív hallgatásba burkolja a rendszert, azonban már van, ahol a lelkiismeret rést ütött a falon. Hiába tagadják, hiába akarják elbagatellizálni, kiderült, hogy csak az nyerhetett a pályázatokon, aki elkötelezett jobboldali. De honnan tudhatták a bírálók, hogy ki az elkötelezett jobboldali? A szekszárdi eset azt bizonyítja, hogy előzetesen helyben ezt lerendezték. De honnan tudhatták, hogy egyáltalán kik pályáztak, és hogyan kerültek ezek a listák vissza a bírálókhoz, ha olyan zárt volt az a rendszer, mint ahogy mondják? De ha még hinnénk is a szánalmas magyarázkodásnak, hogy ez csak egy informális magánbeszélgetés volt helyi ügyben, ezt már nem lehet a süket komondorra fogni.

Továbbra is az a kérdés, honnan tudták a bírálók, hogy ki az, aki elkötelezett jobboldali és nyerhet. Van még egy lehetőség: az üzleti tervekbe az előrelátó pályázó beírta, hogy mennyi kopogtatócédulát adott le a helyi Fidesz-irodában az előző választásokon, és így már könnyű dolga volt a bírálóknak. Mert a pályázatoknál a lényeg az üzleti tervben van: a valódi információkat ez tartalmazza, a bírálók a döntést ez alapján hozzák meg. Az összes adható pont felét az üzleti terv tette ki, ami nagyon szubjektív döntésre adott lehetőséget.

(13.20)

Ezért is szerettem volna magam is meggyőződni róla, hogy nem politikai, hanem tisztán szakmai döntés született. Ezért is akartam betekinteni a pályázatokba, az üzleti tervekbe. Derüljön ki végre, hogy milyen üzleti tervet készíthetett az, aki korábban soha nem foglalkozott ilyen tevékenységgel, még üzlethelyiséggel sem rendelkezik, azt sem tudja, hol lesz neki majd, hogy milyen költségei lesznek, mennyi lesz az üzlet bérleti díja. Arról sincs fogalma, hogy honnan, mennyiért lesz áru a még nem létező boltjában. Milyen üzleti tervet tudott összeállítani az, akinek semmilyen helyi ismerete nincs, fogalma sincs arról, hogy milyen árbevételre számíthat. De ennek ellenére sok esetben nemcsak egy, hanem akár öt koncessziót is szerencsésen elnyert. Joggal panaszkodnak a vesztes boltosok, hogy hiába volt a tapasztalatuk, a tudásuk, a piacismeretük, az évtizedek óta működő boltjuk, a pályázaton mégsem nyertek.

Rengeteg kérdés, amelyekre csak az üzleti tervek tudnak választ adni. Ezért is mentem el a múlt héten a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-hez, hogy belenézzek az üzleti tervekbe. Azt gondoltam, ha nincs semmi titkolnivalójuk, ha nincs semmi takargatnivalójuk, akkor minden további nélkül erre lehetőségem lesz. Kérésemet azonban elutasították, arra hivatkozva, hogy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. nem állami szerv, így nincs lehetőségem országgyűlési képviselőként sem betekinteni a pályázatokba. Álláspontjuk szerint a százszázalékos állami tulajdonú gazdasági társaság, amely állami pénzből, az adófizetők 450 millió forintjából állami feladatokat lát el, állami vagyonnal gazdálkodik, az nem minősül állami szervnek.

Továbbirányítottak a miniszter asszonyhoz. A miniszter asszony nagyon segítőkész és megértő volt a problémát tekintve, de a minisztérium jogászai tudtak olyan szakvéleményt adni, amelyre hivatkozva a kérésemnek nagy sajnálattal, de nem tudott eleget tenni. Pedig az egész botránynak egyszerűen véget lehetett volna vetni. Az üzleti tervekből kiderülhetett volna, hogy megalapozott szakmai és nem politikai döntések születtek. Így azonban marad a titok, marad a gyanú, hogy itt valami nagyon nincs rendben, valamit nagyon takargatnak. De csak addig, amíg nem lesz egy újabb lelkiismeret, ami megszólal valahol. Talán már nem kell sokat várni, hogy megszólaljon az a bizonyos pentito, a bűnbánó maffiózó, aki feldobja az egész korrupt rendszert.

A dohánypiac újrafelosztásának csak egy célja volt: elvenni sok tízezer ember megélhetését és gátlástalanul átjátszani a kiválasztott rokonoknak, barátoknak, építeni és feltőkésíteni a klientúrát. Még nem késő, még meg tudják tenni, érvénytelenítsék a pályázat eredményét és átlátható, tisztességes módon bonyolítsanak le egy újat úgy, hogy azoknak, akik ebből szerényen megéltek, legyen lehetőségük ezt folytatni, és csak azok nyerjenek, akik saját maguk akarnak dolgozni és ezzel a családjuk megélhetését biztosítani.

Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)