Felszólalás adatai

De hogy megmagyarázzam, vissza kell térnünk ennek a törvénynek, az eredeti törvénynek az elfogadási időpontjához, amikor is önök ezt a jogszabályt a tavalyi év október 27-én nyújtották be, a belügyminiszter úr, és már november 6-án le is zárult az általános vita. Mi akkor is szóvá tettük, hogy véleményünk szerint ilyen ütemben nem megfelelő tartalmú és minőségű szabályrendszereket lehet kidolgozni. De tudjuk, hogy akkoriban más volt a világ, ugye, hiszen ez alatt a több mint fél év alatt mi változott lényegesen? Az változott lényegesen, hogy akkoriban ez a BÖSZ, a Fővárosi Közgyűlésben ülő polgármesterek, akik országgyűlési képviselők is, még nagyon nagy harcban álltak Tarlós Istvánnal, és Orbán Viktor akkor nem vett részt ebben a harcban. Majd utána volt egy látványos - azt mondom - kibékülés Tarlós István és Orbán Viktor között, és rögtön megváltoztak talán az erőviszonyok, és tudnak olyan törvények is bekerülni a Ház elé, amelyek valóban Budapest érdekében és Budapest fejlődését szolgálhatják.

Tehát a budapesti rakpartok ügye valóban komoly relevanciával bír, például a nemzetközi turistahajók kiszolgálásához kapcsolódó infrastruktúra megfelelő biztosítása a főváros turisztikai vonzereje szempontjából kiemelkedő fontosságú. Éppen a tavalyi nyári események mutattak rá arra, hogy a szabályozás hiányosságai, illetve egyes fővárosi kerületi önkormányzatok magatartása mekkora károkhoz vezethet; gondolom, emlékeznek még rá, hogy a budai rakpartok kikötői éppenséggel a turisztikai szezon derekán maradtak üresek, míg a pesti rakparton méltatlan körülmények között állomásoztak a több száz külföldi turistát befogadó szállodahajók. Nem szeretnék visszatérni erre az ügyre, de gondolom, mindenki előtt világos és tiszta, hogy mi volt. Ugye, akkor történt ez úgy, hogy a Duna-delta és Budapest - ideértve a Duna két partját - 1991 óta az UNESCO-világörökség része. Az Európai Parlament 2011. február 17-én meghozott, a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló állásfoglalása leszögezi, hogy a fejlett belvízi kikötők, a belvízi hajózás és a vasúti közlekedés logisztikai kombinációja fontos gazdasági fejlődési lehetőséget jelent a Duna-régió EU-val szomszédos államai számára is, és hozzájárulhat a közlekedési akadályok felszámolásához.

Ugyancsak a Duna-régióra vonatkozó stratégiában foglaltak szerint a régió kulturális, etnikai és természeti gazdagsága egyedülálló, a Duna mentén világvárosok és történelmi emlékhelyek találhatók, és nincs a világon még egy olyan folyam, amelynek partján ennyi főváros terülne el. Modern turisztikai kínálatra és infrastruktúrára van tehát szükség, hogy mind a vendég, mind pedig a szolgáltató jól járjon.

Mi konstruktív ellenzékként akkor, amikor ezt a törvényt benyújtották, konstruktív ellenzéki magatartásunkat ismételten bizonyítva igyekeztünk a javaslathoz jobbító szándékkal hozzáállni, és a rendelkezésünkre álló szűkös idő ellenére olyan irányba terelni a jogalkotás folyamatát, hogy ezáltal valóban a közösség, a főváros gyarapodása valósuljon meg.

Mit is mondtunk akkor? Azt mondtuk, hogy a legfontosabbnak tartjuk azt, hogy a szóban forgó ingatlanok esetén a Fővárosi Önkormányzat ne használati jogot, hanem azt mondtuk, hogy tulajdonjogot szerezzen. Azt mondtuk, hogy ne használati jog legyen. Feltétlenül el szerettük volna kerülni azt a nemkívánatos helyzetet, hogy az egyes kerületek a saját érdekeiknek megfelelően és a számukra fenntartott tulajdonjog alapján esetleg bármilyen vétót gyakoroljanak az egységes fejlesztés irányába ható törekvésekkel szemben. Hiszen a kétszintű önkormányzatnál ez a lehetőség állt fenn, és mi azt mondtuk, hogy ez nem megfelelő, nem lehet megfelelő fejlődést elérni.

Azonban azt tapasztaltuk, hogy éppen az egyes fideszes képviselők, akik benyújtottak módosító javaslatot is, igyekeztek szétverni és megakadályozni már akkor bármiféle egységes koncepcióra irányuló törekvést. A módosító javaslat arról szólt, hogy a fővárosnak éppen hogy ne az egységes városkép kialakítására, hanem helyette kizárólag az árvíz- és belvíz-védekezési és közlekedésfejlesztési feladatok ellátására legyen jogköre.

Hogy kik nyújtották be akkor ezt a módosító javaslatot, az is érdekes, mert ugye választ adhat arra, hogy vajon a BÖSZ hogy állt hozzá akkoriban ehhez a kérdéshez. Hiszen a módosító indítvány előterjesztői között a következők szerepeltek: Láng Zsolt, II. kerület polgármestere, Kovács Péter, XVI. kerület polgármestere, Bácskai János, IX. kerület polgármestere, Bús Balázs, III. kerület polgármestere, Németh Szilárd, Csepel polgármestere, Borbély Lénárd, Csepel önkormányzati képviselője, Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere, Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere, a Fővárosi Közgyűlés tagja, Vas Imre, Pesterzsébet polgármestere (sic!), Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere.

(23.10)

Akkor még, el lehet mondani, megannyi kiskirály állt útjába annak, hogy egy nemzetközi egyezményben is kimondott, számtalan tanulmányban rögzített egységes városkép kialakítására vonatkozó igény teljesedésbe fordulhasson. Ugye, azóta, mint említettem, változott a világ, hiszen lehet, hogy más erőviszonyok vannak jelen pillanatban, akár a Fideszen belül, akár a főváros és a kormány vonzatában.

A Jobbik kiállt akkor is a Fővárosi Önkormányzat tulajdonjogából eredő és az egységes városkép kialakításához szükséges, szinte teljes körű rendelkezési jog megadása mellett. Tehát mi tulajdonjogot szerettünk volna akkor biztosítani. Ennek a rendelkezési jognak csupán egyetlenegy korlátját tartottuk elfogadhatónak, amelyre vonatkozólag szintén akkor módosító javaslattal éltünk. Ez pedig a főváros részére átadandó ingatlanokon létesített elidegenítési tilalom lett volna.

Tehát ez volt az akkor kialakult helyzet, és mit tapasztalunk most? Azt tapasztaljuk, hogy ha összehasonlítjuk ezt a törvényt, a jelenlegi törvényt, és szó szerint fogom majd idézni, és ha megengedik, szó szerint idézem majd az akkor benyújtott módosító javaslatainkat, akkor szinte szóról szóra megegyezik azokkal a módosító javaslatokkal, amiket akkor benyújtottunk, és önök nem fogadtak el. Ha akkor elfogadták volna a Jobbik javaslatát, ha akkor ezeket a módosító javaslatokat elfogadták volna, akkor jelen pillanatban nem kellene itt ülnünk, és nem kellene ezt a törvényt újra módosítani. Hiszen önök benyújtották szinte szóról szóra az akkori jobbikos javaslatokat. Tehát mi akkor is arra próbáltunk fókuszálni, hogy az egységes városkép kialakításának meglegyen a követelménye, amire véleményünk szerint alapvetően szükség van.

Ezzel a véleménnyel egyébként, mint ahogy elmondtam, nem vagyunk egyedül, nem voltunk akkor sem egyedül. Hiszen e tárgykör fontossága okán került kidolgozásra a Duna-stratégia, illetve az annak végrehajtásáról szóló európai parlamenti állásfoglalás. Tehát már akkor is fontos volt ez a kérdés, és mi akkor is szerettük volna elérni, hogy egy egységes városkép alakuljon ki, és a Fővárosi Önkormányzatnak lehetősége legyen, ha nem is az, hogy a feladatát a hozzá szükséges jogosítványok legteljesebb körének birtokában maradéktalanul el tudna látni, ehhez pedig a korlátozásoktól mentes jogra, az előterjesztésben foglalt használati jog helyett véleményünk szerint tulajdonjogra lett volna szüksége. De a használati jog, akkor is elmondtuk, kevés. Hiszen pusztán a használati jog biztosítása álláspontunk szerint nem jelentett érdemi előrelépést a jelenlegi helyzethez képest. Bármilyen átfogó beruházásba kezdene ugyanis a főváros, a megvalósítást megelőzően értelemszerűen ki kellene kérnie a tulajdonosok véleményét.

Márpedig ugye, ahogy említettem, hogy milyen módosítót nyújtottak be, egyértelmű lett volna, azt tapasztalhattuk volna, amit az elmúlt években a főváros lakossága tapasztalhatott egyébként, hogy az egyes fővárosi polgármesterek nem egy esetben, felhasználva a párhuzamosan fennálló országgyűlési képviselői mandátumukat is, éppen a kerületi érdekeket részesítik előnyben az átfogó fővárosi érdekekhez képest. Ugyanígy elmondható, hogy a beruházásokkal kapcsolatban felmerült tetemes forrásigény részben hitelfelvétellel vagy állami, valamint európai uniós támogatással biztosítható. E források bevonása az önálló tulajdonjog esetén zökkenőmentes lenne, míg a használati joguk esetében egyáltalán nem vagy csak a tulajdonos fővárosi önkormányzatok bevonása mellett, vagy azok egyező szándéka mellett lenne lehetséges. Tehát a használati jog semmiképpen nem elég.

Engedjék meg, hogy idézzem az akkori felszólalásomat, mit kértem itt önöktől. Szóról szóra ezt mondtam: "Összegezve tehát, mi üdvözlendőnek tartanánk, ha a Fővárosi Önkormányzat korlátozásmentesen el tudná látni ezt a feladatot. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az egységes városkép kialakításának megvalósítása a Duna partszakaszaival határolt kerületek számára is sokkal nagyobb hasznot hajt, mint ha maguk vágnak bele egyes helyeken emilyen, más helyeken pedig amolyan fejlesztésekbe. Kérem képviselőtársaimat, próbálom meggyőzni, akik nincsenek a teremben, még azokat is, fontolják meg a módosító javaslatunkat, és esetleg támogassák azt."

Kértem ezt 2012 novemberében, és akkor önök nem fontolták meg. Önök leszavazták ezeket a módosítókat. Akkor olvasom, hogy mi volt az egyik módosító javaslat. Ez a módosító javaslat az volt, hogy a kerületi önkormányzatok tulajdonában álló... - és a budai, pesti alsó rakparton a Fővárosi Önkormányzat tulajdonába kerülnek, az ingyenes tulajdonba adott ingatlanokon a törvény erejénél fogva 50 évig elidegenítési tilalom áll fenn. Az indoklásban azt mondtuk, hogy egységes városkép kialakítása és a közlekedés fejlesztése alapvetően hosszú távú célok, amelyek megvalósítása tipikusan nem egyszeri korszerűsítést vagy felújítást, hanem folyamatos fejlesztést igényel. A tetemes forrásigény részben hitelfelvétellel, állami vagy európai uniós támogatással biztosítható, ezen források bevonása az önálló tulajdonjog esetén zökkenőmentes, míg a használati jogok esetében vagy egyáltalán nem, vagy csak a tulajdonos fővárosi önkormányzatok bevonása mellett, azok egyező szándéka mellett lehetséges. Az egységes koncepció megvalósításának alapvető feltétele ezért, hogy az ingatlanokkal a Fővárosi Önkormányzat korlátozásmentesen rendelkezzék, a fejlesztési koncepció megvalósítása ne függjék külső tényezőktől, különösen ne a gyakori esetben eltérő szándékú fővárosi önkormányzatok hozzájárulásától, a tulajdonjog - mint a legteljesebb jogi hatalmat biztosító dologi jog - az egységes városkép kialakításához tehát nélkülözhetetlen."

Mi szerepel a most benyújtott törvényben? Azt találjuk benne, azt mondják önök, hogy a fővárosi kerületi önkormányzatok és az állam tulajdonában álló, a Duna-part partvonalával közvetlenül határos, egységes városkép kialakítása és a közlekedés fejlesztése érdekében a törvény erejénél fogva, vagyonkezelési szerződés megkötése nélkül, ingyenesen 99 évre a Fővárosi Önkormányzat vagyonkezelésébe kerül. Tehát nem tulajdonjogot adtak, de sokkal nagyobb jogot, mint a használati jog, hiszen vagyonkezelési jogba adták 99 évre a fővárosnak ingyenesen ugyanazt, amit mi is kértünk, hogy ingyenesen tulajdonba adott ingatlanokat megkapja a főváros. És mi szerepel az önök indoklásában? Hiszen az előbb azt is fölolvastam. Az szerepel az önök indoklásában, hogy: "Másfelől a használati jog nem biztosítja az egységes városkép kialakítása és a közlekedés fejlesztése érdekében szükséges mértékű jogokat a Fővárosi Önkormányzat részére, ezért használati jog helyett vagyonkezelési jogot indokolt biztosítani. A hosszú távú vagyonkezelés biztosíthatja a kormány és a főváros közös célját, a főváros Duna menti területeinek egységes elvek mentén történő fejlesztését, hasznosítását." Szinte szóról szóra az, amit a Jobbik benyújtott akkor.

És ugye, benyújtottunk még egy módosító indítványt. Az önök most benyújtott módosító indítványában az szerepel, mondom, hogy mi mit nyújtottunk be. Mi azt nyújtottuk be módosító indítványként, amit szintén nem fogadtak el, leszavaztak, hogy a Fővárosi Önkormányzat intézkedik tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt; tehát az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. Mi van benne a mostani törvényben? A Fővárosi Önkormányzat kérelme alapján az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

Uraim! Meg kellett volna csinálni fél évvel ezelőtt, és most nem kellene törvényt módosítani. Úgy érzem, most bebizonyosodott, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom akkor is segítő szándékkal és szakmaiságról ismét tanúbizonyságot téve elmondta önöknek, hogy mi lesz a probléma azzal a törvénnyel, amit önök akkor elfogadtak. Kértük, hogy ezeket a módosító javaslatokat fogadják el, és akkor jobbá tudjuk tenni ezt a törvényt. Önök leszavazták ezt a módosító javaslatot, majd most, amikor rájöttek arra, hogy valóban igaza volt a Jobbiknak, benyújtottak egy újabb módosító javaslatot, amit itt tárgyalunk, köszönhetően szerintem annak, hogy a BÖSZ már nem olyan erős, mint amilyen volt. Mert ha olyan erős lenne, mint amilyen akkor volt, akkor ez a javaslat nem kerülhetett volna be a tisztelt Ház elé.

Azt viszont még utolsó mondatként elmondom, gondolom, ebbe az egy percbe belefér, elnök úr, kérek szépen egy percet, hogy felháborítónak tartom, hogy egy ilyen törvényjavaslat tárgyalásánál egyetlenegy olyan országgyűlési képviselőt nem látok bent itt, a teremben, aki egyébként a Fővárosi Közgyűlésben is bent ül, és akik polgármesterként Budapesten az önkormányzatokat irányítják, és feladatuk lenne az, hogy itt üljenek és elmondják a véleményüket erről a törvényről.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)