Felszólalás adatai

Az első súlyos hibát akkor követték el, amikor elmulasztották a halálbüntetés visszaállítását a súlyos, élet elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben. Itt nem a társadalomnak, hanem az Európai Unió elvárásainak és nemzetközi egyezményeknek akartak megfelelni, holott nemzetközi, külföldi elvárások helyett ilyen fajsúlyú kérdésekben mindig a társadalom jogos igényeit, jogos elvárásait kellene figyelembe venni. Ha ezt a büntetési nemet bírói mérlegelés tárgyává tesszük, és nem kötelezően kiszabható büntetésként határozzuk meg, akkor komoly visszatartó ereje van, és nem indokolatlan, nem aránytalan és nem túlzottan súlyos azokkal szemben, akik mások életét elveszik. Nem indokolatlan, nem aránytalan olyanokat reménytelen helyzetbe taszítani, akik galád tettükkel reménytelenségbe taszították áldozataik hozzátartozóit.

A következő hiba az életfogytig tartó szabadságvesztés kérdése. Ugyanis sokszor azzal magyarázzák a halálbüntetés indokolatlanságát, hogy létezik a tényleges életfogytiglan Magyarországon. Igen ám, csak ha megnézzük a szabályozást, akkor azt is látjuk, tisztelt államtitkár úr, hogy ezt csak abban az esetben lehet kiszabni, ha az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Itt mindig a Mansfeld-ügyre hivatkoznak, holott az egy politikai jellegű ügy volt, ráadásul ott halálbüntetésről beszélhetünk, itt köztörvényes bűncselekményekről beszélünk, és életfogytiglanról van szó. Emlékezzünk csak a tavalyi gödöllői gyilkosságra vagy a soproni lövészklubban elkövetett kettős gyilkosságra: az elkövetők 18 és 20 év közöttiek, és a társadalom szempontjából legjobb esetben 20 év múlva már ismét élvezhetik a szabad élet minden örömét azért, mert nem lehet őket végleg kizárni a társadalomból. Miért kell megvárni egy újabb súlyos, életellenes bűncselekmény elkövetését? Miért kell idáig fajuljon a helyzet ahhoz, hogy ezeket végleg kizárjuk a társadalomból?

A következő lényeges hiba a jogos védelem szabályozása. Nagyon veszélyes, hogy az emberek azt hiszik, hogy most már mindig, minden körülmények között őket védi a törvény, nem a bűnözőket. Önök időponthoz, helyszínhez, az elkövetők számához kötötték a jogos védelem újraszabályozását, holott ezt teljeskörűen meg kellett volna tenni, így lett volna helyes és életszerű. Vegyék tudomásul a bűnözők, ha jogtalanul megtámadnak másokat, akármilyen időpontban, helyszínen és bárhányan követik azt el, akkor ők, ha megsérülnek, illetőleg otthagyják a fogukat, akkor a sértett, a védekező sértett fél nem vonható felelősségre. Ehelyett egy mezőcsáti eset kapcsán is azt látjuk, hogy most is a sértetteknek kell kimagyarázni magukat, hogy közeli hozzátartozójukat megvédik.

Államtitkár Úr! Az a kérdés tehát, hogy ezekben a kérdésekben miért végeztek félmunkát. Belátják-e végre, hogy a súlyos gyilkosságok esetén, a súlyos, életellenes bűnözőkkel szemben alkalmazni kell, kiszabhatóvá kell tenni a halálbüntetést? Belátják-e, hogy már a 18. életévtől kiszabhatóvá kell tenni akár a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, és azt is, hogy teljeskörűen szabályozzák a jogos védelem kérdését?

Várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)