Felszólalás adatai

Aztán jó lenne megismerni például annak a hátterét, ami alapján a kormány kiadta a több mint 20 milliárd forintos megbízást annak a társaságnak, amely egyébként 4 milliárd forintos alaptőkével működik, és soha 100 milliós nagyságrendű megrendelése a korábbi időszakban nem volt, és most egyszer csak az ölébe hull egy 20 milliárdos megrendelés a kormány részéről, és elindul a folyamat, és talán néhány hét elteltével a kormány benyújt egy törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, amely megpróbálja úgymond szabályozni és bemutatni, hogy milyen módon és hogy kívánja a kormány ezt a rendszert Magyarországon bevezetni. Ezek az előzmények. Jó lenne természetesen, nincsenek illúzióim, soha nem fogjuk megtudni a valós okokat és indokokat. Sejtésünk természetesen van a dolog körül, hogy milyen gazdasági érdekek jelentek meg és befolyásolták a kormány döntéseit, hogy nem azt a rendszert fogadták el és valósították meg, hanem azt, ami lesz majd valamikor. Nem tudjuk, hogy mikor, és nem tudjuk, hogy hogyan és mint fog ez a rendszer létrejönni. Manninger Jenő ezt úgy interpretálta, hogy máshol is hosszú ideig tartott ennek a rendszernek a bevezetése.

De itt nálunk mennyi ideig fog tartani, tisztelt képviselő úr, ha az érintettekkel... - és itt számos kérdést szeretnék felsorolni a törvényjavaslattal kapcsolatban, de például az egyik dolog az, hogy egyáltalán az érintettekkel, a nagy fuvarozótársaságokkal vagy más hasonló érdek-képviseleti szervezetekkel történt-e valamiféle egyeztetés a tekintetben, hogy nekik mi a véleményük erről a rendszerről, vagy egyáltalán semmi közük hozzá, alkalmazkodjanak, fogadják el úgy, ahogy azt a kormány gondolja.

Kérdés, hogy alkalmas-e az a rendszer azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyeket államtitkár úr is, de Manninger képviselő úr is felsorolt, vagy egyszerűen pénzbehajtásról szól a történet. Egyre inkább ez látszik, mert az a július 1-jei bevezetési határidő nyilvánvalóan arról szól csak, hogy valamennyi pénz a dologból jöjjön be, merthogy a fővezér bejelentette, hogy ennek működnie kell, tök mindegy, hogy ez most mennyire stabilan, és hogy fog a rendszer működni, de valamennyi pénz jöjjön be a dologból, és aztán majd meglátjuk, hogy mit fogunk csinálni, és hogyan tudjuk működtetni tovább a rendszert.

Vagy felmerül a kérdés, hogy mennyire átlátható ennek a rendszernek a működése, amit itt a törvényben megfogalmaznak. Biztos, hogy az Európai Bizottság majd csuklás nélkül tudomásul veszi ezt a rendszert, és nem fog elindítani egy vizsgálatot, hogy milyen rendszert hoztak létre Magyarországon és ez megfelel-e az európai jogi normáknak? És hogy egyáltalán ez a transzparencia és a működőképesség fenntartható módon fog-e működni a következő időszakban, és nem nyújt-e lehetőséget számos visszaélésre, mint amit az egyik mai napilap fogalmazott meg, hogy az első időszakban valamiféle önbevallásos módon fog működni ez az egész rendszer, és lesznek olyanok nyilvánvalóan, akik fizetnek.

Ez is kérdésként már megfogalmazódott a bizottságban is, hogy volt-e itt valami, mert ez is elképzelhető, hogy van valami paktum a legnagyobb magyar áruszállító cégekkel, amelyek azért nem szólaltak meg eddig a nyilvánosság előtt, merthogy velük lepaktált a kormány valamiben, és az összes költségeit és a terheit ennek az egész rendszernek majd az átlag magyar állampolgár fogja megfizetni nyilvánvalóan a szállítási költségek drasztikus növekedésével, mert senkinek illúziója ne legyen a tekintetben, hogy ez az áruszállítási költségeknek a drasztikus növekedését fogja eredményezni. Ezt valakinek meg kell fizetni. Ezt a magyar állampolgárok fogják nyilvánvalóan, ha nem is direkt módon, de indirekt módon megfizetni. Vagy hát kérdésként merülhet fel az is, hogy az érintettek képesek lesznek-e egyáltalán erre a rendszerre felkészülni és azt megfelelőképpen alkalmazni. A szankciók, azok, amelyeket megfogalmaz a törvény, meglehetősen drákóiak és fenyegetőek azokra nézve, akik egyébként úgymond nem tartják be a szabályokat. Csak az a kérdés, hogy ennek a rendszernek az ellenőrzése mennyire lesz hatékony, és mennyire fog jól működni és mindenki számára elfogadható módon működni.

Nem tudunk mást mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy az Országgyűléstől azt várják el, hogy fogadjon el egy olyan törvényjavaslatot, amiről fogalma sincs, hogy milyen következményei lesznek az állampolgárokra nézve, mert hiszen a díjtételekről, a kedvezményekről, hogy kire vonatkozik, kire nem vonatkozik... - hogy néhány fegyveres testületre nem vonatkozik, nyilvánvalóan ez egy mellékes tétel. De hogy mennyibe fog kerülni az egyes utakon, vagy a járműkategóriákban mennyit kell majd fizetni, hát arról szó nincs ebben a törvényjavaslatban. Majd a kormány valamit előterjeszt. Akkor erre egyébként közgazdaságilag a szállítmányozó cégek hogyan tudnak felkészülni a következő időszakban, ha fogalmuk sincs elméletileg, hogy ez nekik majd mennyibe fog kerülni?

Ebből adódik természetesen az a következtetés, hogy a parlamentnek semmiféle ellenőrzési funkciója vagy szerepe a törvényjavaslattal kapcsolatban nincs. Hogy milyen gazdasági érdekeket szolgál, és kik fognak profitálni ebből a törvényjavaslatból, az majd természetesen utólag ki fog derülni. Most még természetszerűleg nem lehet látni.

(22.10)

És itt kell beszélni arról a dologról, amiről már szó esett, amit kritizáltunk, hogy ki lesz az egyes számú haszonélvezője ennek a rendszernek. Nyilvánvalóan az, aki létrehozza és majd a továbbiakban működteti, mert hiszen az első filléres bevételek nála fognak landolni. Az, hogy mennyiért fogja ezt az egész rendszert működtetni, ezért majd a magyar adófizetők mennyi pénzt fizetnek neki, ez se derül ki most az előterjesztésből, hanem majd valamikor később fog kiderülni, és konstatáljuk, hogy a nagyobb pénz nem a büdzsébe fog befolyni, hanem a rendszer működtetői és létrehozói fognak ebből profitálni.

Jó lenne, ha az államtitkár úr válaszolna arra, hogy a kormány mit tervez, hogy a július 1-jei bevezetéssel egyáltalán az érintettek hány százaléka fogja ezt igénybe venni vagy megfelelően finanszírozni és fizetni ennek a költségeit. Vagy ez a veszteség most nem érdekes, majd a későbbiekben látjuk mindezeknek a következményeit? Nem ismert természetesen az, hogy kitől, milyen feltételekkel és hogy s mint, mert a közbeszerzést elvetették, azt mondták, hogy ez így nincs rendjén.

Azt, hogy kellőképpen összekavarják a dolgokat, és még a kormány egyes képviselői se legyenek tisztában azzal, hogy mik zajlanak a háttérben, mi sem mutatja jobban, mint hogy természetesen a legilletékesebb bizottságot jelölték ki, a honvédelmi bizottságot arra, hogy járuljon hozzá, hogy közbeszerzés nélkül szerezzenek be bizonyos eszközöket. Bizonyos elemeit meg lehet a dolognak magyarázni, mert azt mondjuk, hogy olyan adatbázisokat kell majd kezelni, ami államtitoknak minősül, de miért pont a honvédelmi bizottságba kellett vinni ezeket az ügyeket, amikor van nyilvánvalóan erre megfelelő bizottság, ott a nemzetbiztonsági bizottság. Ez is azt a célt szolgálja nyilván, hogy minél szétszórtabbak legyenek az információk, hogy senki ne tudja, hogy mi a dolog lényege és hogy fog működni a háttérben, ki lesz a dolog legnagyobb haszonélvezője. Remélem, hogy államtitkár úr legalább tudja, bár ebben sem vagyok teljesen biztos, hogy ő is tudja, hogy most akkor kik állnak a dolog mögött, és kik intézték úgy a folyamatot, hogy a korábbi közbeszerzési eljárást sikerült negligálni, és ez a megoldás született, amit most benyújtottak az Országgyűlésnek. Arról nem beszélve, hogy átfogó rendszerkoncepció se derül ki ebből a javaslatból.

Rendkívül sajnálatos, hogy nem látható, hogy ebből hogyan fog kialakulni és kifejlődni egy olyan valóban egységes és talán majd néhány év vagy évtized múlva Európában is egységesen használható elektronikus útdíjrendszer, amit úgy mutatott be államtitkár úr, hogy majd lesz egy olyan rendszer, hogy a magyar fuvarozó beül itt a kamionjába, végigmegy egész Európán, és itthon majd a működtetőnek fog fizetni az egész úthasználatért. Vannak kétségeim, hogy ez mikorra fog valójában megvalósulni.

És itt van az a probléma, amit már felvetettem, és megmondom őszintén, hogy az előző kormány idején, amikor erről vitáztunk, erre nem találtunk megfelelő megoldást, és ez az a probléma, hogy Magyarország vállalkozóit nem ugyanolyan mértékben sújtja ez - és jó a szóhasználat - a szabályozás, függ attól, hogy ez a vállalkozás hol működik, például Budapesten működik vagy Nyíregyházán, vagy Nyírbátorban, vagy Szombathelyen, az ország más részén. Ugyanis Budapesten számos olyan vállalkozás, nagyon nagy vállalkozás is tud működni, amely soha az életben nem fog egyetlenegy fillér úthasználati díjat sem fizetni, míg egy vidéki vállalkozás nem tud úgy működni, hogy ha elhagyja a telephelyét, akkor azonnal úthasználati díjat kell fizetni. Ez mérhetetlenül igazságtalan, és ezzel a problémával valamit kezdeni kell, mert ez a megoldás pontosan azokat a vállalkozásokat sújtja a leginkább, amelyek vidéken dolgoznak, és ott kell megszerezniük a jövedelmet. Ő, ha kiteszi a lábát a telephelyéről, azonnal fizet, míg egy budapesti vállalkozás vígan elvan egész életében anélkül, hogy egyetlen fillért is fizetne. És ez azért probléma, mert a budapesti közúthálózat fejlesztését is a költségvetési forrásokból is finanszírozzák, tehát nemcsak a budapesti bevételekből, hanem költségvetési forrásokból is, tehát a köz pénzéből.

Arra hivatkozott államtitkár úr meg az előterjesztői is, hogy a közúthálózat fejlesztésére kívánják egy részét fordítani az innen származó bevételeknek. Ez az a kérdés, amit, úgy gondolom, valamilyen módon kezelni kell, mert ez mérhetetlenül igazságtalan a vidéki vállalkozásokra nézve. Ha erre nem tudnak megfelelő megoldást találni, akkor az egész megoldás hitelessége kérdőjeleződik meg, és joggal kérik számon majd a vidéki vállalkozások, hogy hogy van az, hogy a terhek ismét csak őket sújtják és másokat pedig nem ennek megfelelően arányosan.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy bár a használatarányos útdíj megfizetése perspektivikusan szükségszerű megoldás, de ha nem látjuk és nem tudjuk azokat a terheket, amelyek ezeket a vállalkozásokat sújtják majd Magyarországon, és erre ők nem tudnak felkészülni, és nem lesznek ezáltal versenyképesek más gazdasági társaságokkal szemben, akkor nagy az esélye annak, hogy ez a kezdeményezés a kormány részéről - ugyanúgy, mint a korábbi időszakban is - nem lesz sikeres, és a társadalom és a gazdasági vállalkozások nem fogják elfogadni ezt a megoldást. Köszönöm szépen.