Készült: 2024.04.30.01:10:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

276. ülésnap (2013.05.13.), 235. felszólalás
Felszólaló Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:30


Felszólalások:  Előző  235  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a megállapodás és a magyar kormány részéről követett eljárás egy tipikus példája annak, hogy hogyan korlátozza a nemzet szuverenitását az Európai Unióhoz való csatlakozás, hiszen ez egy Európa tanácsi megállapodás, egy elég régi megállapodás, 1957 decemberében kelt megállapodás.

Ésszerű szabályokat tartalmaz, egyébként el is lehet gondolkodni azon, hogy vajon mi tartott ennyi ideig, hogy a mindenkori magyar kormányok végül is rászánják magukat, hogy csatlakozzanak ehhez a megállapodáshoz, ami azt célozza, hogy az Európai Gazdasági Térség tagállamain belül az aláíró államok keretében - 16 részes állam van jelenleg - biztosítsa az utazás, a határátlépés lehetőségét oly módon, hogy nemcsak az érvényes útlevelek, hanem adott esetben már egy bizonyos idővel a lejárat után az útlevél felhasználható legyen, hiszen gyakorta fordul elő polgárokkal, hogy erre nem tudnak naprakészen ügyelni.

Tehát önmagában egy helyes, jó irányú megállapodáshoz való csatlakozásról van szó, csak a probléma ott kezdődik, amit Németh Zsolt képviselőtársam említett, és ezen kellene jobban elgondolkodnunk, hogy miért kell nekünk mindenáron mechanikusan, automatikusan követni egy olyan uniós elvárást, amely jelen esetben azt eredményezi, hogy Törökország és Ukrajna vonatkozásában ezt a gesztusértékű szabályrendszert Magyarország a saját vonatkozásában nem kívánja alkalmazni.

Vizsgáljuk meg, hogy jó-e ez nekünk vagy nem, hiszen elsősorban egy nemzetiérdek-kérdést kell megvizsgálnunk minden ilyen nemzetközi egyezmény során. A múlt héten tárgyalta az Országgyűlés a Magyarország-Ukrajna közötti vasútforgalmi megállapodásról szóló egyezményt, akkor is felvetettem, és most is elmondom, hogy különösen, ha olyan állammal kerülünk valamilyen nemzetközi megállapodásból fakadóan jogviszonyba, vagy lehetőségünk van arra, hogy esetleg valamilyen nyomást gyakoroljunk vagy valamilyen előírást elérjünk az elcsatolt területen élő magyar közösségek számára, akkor ezt nekünk meg kell fontolnunk, és ennek megfelelően kell a döntéseket meghozni.

Jelen esetben, ha most azt teszi a kormány, hogy Törökország, Ukrajna vonatkozásában ezen megállapodás hatályát nem kívánja alkalmazni, azaz egy kárpátaljai magyar sem fog olyan könnyítésekkel belépni Magyarországra, ahogy ezt, mondjuk, megteheti egy svájci polgár, de ugyanezt egy török állampolgár sem teheti meg.

Mind a két országgal különleges kapcsolata van Magyarországnak, a magyar nemzetnek; a Törökországgal való kapcsolatról Németh Zsolt képviselőtársam hosszan szólt. Én csak annyit tudok megerősíteni még ebből, hogy Törökország kifejezetten pozitívan és komoly várakozásokkal viszonyul Magyarországhoz, ezt kimutatják rendszeresen az Európa Tanács közgyűlésének ülésein is. Sok más relációban van kapcsolata a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak is török állami képviselőkkel, török szervezetekkel, akik tulajdonképpen egy nagyon fejlődő, valóban nagyon dinamikusan növekvő régiót képviselnek, amelyben ráadásul a magyarokkal szemben egy nagyon pozitív, nagyon különleges, nagyon jó hozzáállást tapasztalhatunk.

Tehát miért kell nekünk mindenáron, amikor elérhetnénk kedvező előnyöket, kedvező, akár üzleti, gazdaságfejlesztési lehetőségekhez jutnánk Törökországgal, hogyha ezt a lehetőséget nekik is biztosítanánk, miért kell mindenáron az uniós vízumrendeletre hivatkozva ugyanazt az elhalasztást, korlátozást bevezetnünk, mint amit a többi tagállam nyilván megtehet? Hiszen erről van szó.

Ugyanez a kérdés felvetendő Ukrajna tekintetében egy kicsit másként. Mint ahogy hiba volt Romániát úgy, feltételek nélkül európai uniós tagállammá alakítani, hogy nem követeltük meg az Erdélyben élő magyar közösség jogainak biztosítását, az egyházi javak visszajuttatását, a magyar felsőoktatás vagy oktatás kérdésének rendezését, az összes nyitott, magyar közösséget érintő rendezetlen kérdés rendezését, ugye feltételül szabhattuk volna Románia uniós csatlakozása elé, itt is megtehette volna azt a kormány, és kérjük is, hogy tegye meg, hogy forduljon Ukrajna kormányához, és kérdezze meg őket, hogy érdekli-e őket az a lehetőség, hogy Magyarország - mint Nyugat-Európa kapuja - területére állampolgárai könnyítettebb úton léphetnek be, de ennek fejében követeljük meg azoknak az ügyeknek a rendezését, ami a kárpátaljai magyarságot nyomja. Többek között, amiről már múlt héten is beszéltem - és komoly hírek látnak napvilágot -, egyre agresszívebb, erőteljesebb támadások a magyar közösség tagjai ellen, főleg a Svoboda nevezetű szervezet egyre gátlástalanabb módon iskolákat, magyar közösségeket fenyeget, céloz meg, és próbálja ellehetetleníteni, elvenni a kedvét az ottani magyaroknak attól, hogy vállalják magyarságukat.

Ez különösen azért fájó, hiszen sok-sok éven át, Juscsenko kormányzata idején nagyon kemény magyarüldözés zajlott, legalábbis magyarellenes kormányzat volt. Most egy picit azt lehet mondani, hogy kedvezőbb a csillagok állása, nyilván nem ideális, hiszen a regionális nyelvek törvénye még mindig nem lépett hatályba, vagy a Bereg-vidéki autonómia még mindig megoldatlan, vagy még mindig a magyar államnak kell félmilliárdos költségvetési támogatást adni a beregszászi magyar főiskolának, miközben ez ukrán állami feladat lenne. Vagy pedig a magyarnyelv-oktatás, a magyar oktatási rendszer kiépítése, működtetése ennek a 150 ezer fős magyar közösségnek igenis döntő jelentőségű kötelezettsége az ukrán államnak. Nem beszélve a régió gazdaságfejlesztéséről, amelyben rendszeresen hátrányos helyzetbe kerülnek a magyarlakta területek.

Tehát sok olyan nyitott kérdés van, amit igenis fel kellett volna és fel kell vetni Ukrajna számára, felkínálva a lehetőséget arra, hogy egy olyan kormánya van Magyarországnak, amely az eddigi gyakorlattal szakítva, nem követi szervilis módon az Európai Unió előírásait, hanem saját mozgásteret alakít ki a lehetőségek keretei között. Hiszen nemzetpolitikai érdekünk fűződik ahhoz, hogy ha Ukrajna felé teszünk esetleg egy engedményt, nyitunk egy lehetőséget, akkor ennek fejében a Kárpátalján élő magyar közösség számára a legmaximálisabb áttörést esetleg el tudjuk érni.

Hosszú évek óta ezt a magyar diplomácia nem tudta elérni. Folyamatos, mondom, egyre erősödő a magyarellenes tendencia Kárpátalján, úgyhogy ennek a feladatnak tökéletesen jó eszköze lehetne ez az egyezmény. Ezért azt kérjük a kormánytól, hogy fontolja meg ezt az ajánlatot, és ne tekintse eleve elrendeltnek, hogy az Unió által elvárt úton kell járni, hanem nemzetpolitikai felelősséggel tartsa szem előtt mind a különös viszonyunkat Törökországgal, jelen esetben pedig a kárpátaljai magyarságra tekintettel érvényesítse jogaikat, érdekeiket, és ennek teljesítése esetén biztosítsa Ukrajna számára a kedvezményben való részesedést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  235  Következő    Ülésnap adatai