Felszólalás adatai

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön miniszterének elődje - okulva előző működése kudarcaiból - 2002-ben arra gondolt, hogy ezúttal másképp dolgozik: ha nem is jobban, de gyorsabban. Gyorsan minden intézkedést meghoz, mindent bevezet, és akkor az már visszafordíthatatlanná válik.

Ezért aztán az oktatás szereplőivel való egyeztetés és előkészület nélkül, hatalmas reformdühvel vágott a terveibe. Elkezdte erőltetni a speciális iskolákba járók és a roma kisgyerekek iskolai integrációját. Hamar kiderült, az integrációhoz épp csak a lényeg hiányzik: a szükséges program és a felkészített pedagógus. A sajátos nevelési igényű gyerekek miatti panasztól volt hangos a média; a szülők, a pedagógusok jogosan féltették a gyerekek fejlesztésének sikerét az erőszakolt integrációtól. Pénz az volt temérdek, a Fidesz fel is hívta a figyelmet arra, hogy program nélkül csak ablakon szórják ki azt - mindhiába.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet nem oly rég vizsgálta, miként zajlik az integráció. Az eredmény megdöbbentő. Vannak olyan intézmények, ahol ez nem több, mint pénzszerzési mód. A pedagógusok egy része arra a kérdésre, hogy mit jelent az integráció, nem is tudott felelni, többségük maga sem volt az integrációnak elkötelezett. Sőt a kutatók jártak olyan intézményben is, ahol integráció címén szegregációt találtak. Olyannyira kiérleletlen az integrációs próbálkozás, hogy a kormány tíz településen félmilliárd forintot szeretett volna szétosztani az integráció elindítására az iskolák között, és mindössze kettő értékelhető pályázat érkezett be.

(16.20)

Tisztelt Államtitkár Úr! Eddig hány millió forintot fektetett a kormány az integrált oktatásba? A másik kérdésem: immár öt éve folyik az állítólagos integráció valódi program nélkül. Meddig játszik a kormány felelőtlenül a gyerekek sorsával?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)