Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm az interpellációját, kedves képviselő úr. Ahogy ön is említette volt, az 1997. évi XXXI. törvény szól a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról. Ez a szabályozás jelentősen eltér az azt megelőzőektől, hiszen hatékonyabbá tette a megelőző tevékenységet. A személyes gondoskodást nyújtó alapellátás keretén belül olyan új lehetőségek nyílnak meg, mint például a gyermekjóléti szolgáltatás, a gyermekek napközbeni ellátása, a gyermekek átmeneti gondozása. Ezek igénybevételére korábban nem volt lehetőség, és a veszélyeztetett környezetben élő gyermeket többnyire ki kellett emelni a családjából.

Ahogy a képviselő úr is említette volt, ezen intézkedéssornak az a lényege, hogy a gyermek lehetőség szerint a vér szerinti családjában nevelkedjen fel.

A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése, ezen túlmenően a családok számára tájékoztatás adása a gyermekek nevelését elősegítő támogatásokról, felvilágosítás, mentálhigiénés tanácsadás, szociális válsághelyzetben lévő anyák segítése, hivatalos ügyek elintézésének elősegítése, sőt azt is mondhatjuk, hogy gyermekek szabadidős programjainak szervezése is.

A gyermekjóléti szolgáltatás azonban nem hatósági tevékenység, hiszen szerepe éppen abban van, hogy megelőzze vagy minél későbbre tolja a hatósági beavatkozást egy család életében. Ebből következően az elfogultság vagy a pártatlanság kérdése ritkán merül fel, hiszen itt alapvetően szolgáltató, segítő tevékenységről van szó. Tény ugyanakkor, a gyermekjóléti szolgáltatásnak az is feladata, hogy például hatósági intézkedést kezdeményezzen az általa gondozott család ellen, mert nem tartják be javaslatait. Ilyenkor előfordulhat, hogy megromlik a kapcsolat a gyerekjóléti szolgálat vagy a kirendelt családgondozó és a család között.

A szülők elfogultságot jelentenek be. Mint az imént említettem, a gyermekjóléti szolgálat tevékenysége nem hatósági tevékenység, ezért jogilag nem is szabályozott, hogy mi a teendő, ha a családgondozót vagy a gyerekjóléti szolgálatot elfogultsággal vádolják. A megoldás ilyen esetekben a települési önkormányzat jegyzőjének a kezében van, mérlegelnie kell, hogy a bejelentés megalapozott-e, a családgondozó a jövőben a gyermek érdekében együtt tud-e működni a családdal, és amennyiben megállapítja, hogy a bejelentés, illetve kifogás megalapozott, kísérletet kell tenni egy másik családgondozó kijelölésére. A jogszabály szerint ugyanis a személyes gondoskodást lehetőség szerint a jogosult lakókörnyezetéhez legközelebb eső szolgáltatónak kell biztosítania.

Megemlítem, hogy a gyermekjóléti szolgálatok között - különösen a kistelepüléseken - sok helyen egyszemélyes szolgáltatásként önálló családgondozó látja el a feladatot, és ezért ilyen esetben nehéz megoldást találni.

(15.00)

Tapasztalatom szerint egyébként ritkán fordul elő hasonló bejelentés, ám ilyenkor a települések megoldást találnak egymás között.

A gyermekjóléti szolgálatok elősegítik a jegyzők és a gyámhivatalok hatósági tevékenységét. A döntés mindig a hatóság kezében van, tehát akár a jegyző, akár a gyámhivatal hozhat a gyermekjóléti szolgálat javaslatával ellentétes döntést is. A gyermekjóléti szolgálatot azonban az államigazgatási eljárásban ügyfélként kell tekinteni, aki a döntés ellen fellebbezést nyújthat be a felettes államigazgatási hatósághoz.

Kérem képviselő urat, hogy fogadja el a válaszom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)