Felszólalás adatai

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Először is engedjék meg, hogy kifejezzem örömömet, hogy (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) ez a napirend itt lehet az Országgyűlés asztalán. Hosszú és igen nagy jelentőségű programról van szó, és fontosnak tartom, hogy valamennyi parlamenti párt által támogatott, támogatható stratégia szülessék meg.

Ez a roma integráció évtizede program egy olyan nemzetközi együttműködés, amelynek keretében kilenc közép- és kelet-európai ország a legmagasabb szinten vállalt kötelezettséget a roma lakosság helyzetének javítása érdekében. A részt vevő országok kormányfői kifejezték politikai elkötelezettségüket a roma és nem roma lakosság életkörülményei között meglévő szakadék csökkentése iránt, és ígéretet tettek arra, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket a romák gazdasági és társadalmi felemelkedése, integrációja érdekében.

A megvalósítás érdekében négy prioritási területet jelöltek meg: az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területét, valamint megjelöltek három horizontális célt is: a szegénység felszámolását, a diszkrimináció csökkentését és a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését.

Kialakították az évtized programja munkaszervezetét. Ennek érdekében létrehozták a nemzetközi irányító bizottságot, valamint a részt vevő országok által egy előre meghatározott rotációs rendszerben betöltött, az elnökség munkáját segítő titkárságot. Örömmel tájékoztatom önöket, hogy 2007. július 1-jétől egy év időtartamra Magyarország látja el az elnökségi teendőket, és ez különös aktualitást ad annak, hogy tárgyalunk erről az országgyűlési határozatról.

Szeretnék önöknek a helyzetet bemutatandó néhány pillér mentén számszerű megjegyzést tenni, hogy mi is az a kihívás, mi is az a kiindulópont, amelyik indokolttá teszi, hogy egy önálló programot alkossunk. 2001-ben a népszámlálási adatok szerint a nemzetiségi hovatartozás alapján 190 ezren vallották magukat cigánynak, míg az általánosan elfogadott reprezentatív szociológiai felmérések a roma népesség számát 520-650 ezer főre tették. Önmagában is elgondolkodtató az a tény, hogy milyen helyzetben van ma Magyarországon a roma lakosság, hogyha 190 ezret mutat be az önbevallás alapján a statisztika, és a szociológiai felmérések ennek a sokszorosát mutatják.

A roma népesség helyzetét alapvetően azon négy pillér mentén lehet jellemezni, amelyet mint kitörési programot jelöl meg ez az integrációs program. Az első az oktatás, a képzés. Óvodába a 3-5 éves gyermekek közül országosan 88 százalék jár, a roma gyermekek közül csak 42 százalék.

Országosan - ez 2001-es adat - a 18 évesek 54,5 százaléka érettségizett, a cigány fiatalok esetében ez 5 százalékos. Ennél kisebb arányú az egyetemre, főiskolára járó cigány hallgatók száma: 1,2 százalék, miközben tudjuk, hogy ma a korosztály 40-50 százaléka felsőoktatásban tud tanulni.

A foglalkoztatás: a roma férfiak kevesebb mint harmadának volt valamilyen munkajövedelem az elsődleges megélhetési forrása, és tudjuk, hogy a roma nők mintegy hatodának volt csak valamilyen rendszeres munkája.

A harmadik az egészségi állapot; azért sorolom ezeket, képviselőtársaim, mert ahhoz, hogy hathatósan avatkozhassunk be, szembe kell nézni végre a tényekkel, a helyzettel. Az egészségi állapotukat tekintve a romák születéskor várható élettartama tíz évvel alacsonyabb, mint az országos átlag, s nyilván ebből adódóan jelentősen alacsonyabb, mint a többségi társadalom várható élettartama.

S ami a lakhatási körülményeket illeti, elegendő két szám: 90 százalékuk a legkisebb vidéki településeken él, és ezeken a településeken - sajnos máshol is - mintegy 550 romatelep van ma Magyarországon. Ez az a kihívás, amire a programunk válaszolni kíván.

Az együttműködés keretében valamennyi ország vállalta, hogy a lehetőségeinek megfelelően, közösen kialakított keretek között megfogalmazza saját stratégiai tervét is. A hazai stratégiai terv kidolgozását hosszas előkészítő munka előzte meg. A tervezetet a Roma Integrációs Tanács napirendjén is több alkalommal megtárgyaltuk, egyeztettünk az érintett kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel és a legnagyobb roma civil szervezetekkel, amelyek írásban is megerősítették a támogatásukat.

(18.10)

Letették a voksukat amellé, hogy véget kell vetni annak az időszaknak, amikor is a szerény hazai források korlátozták a beavatkozási lehetőséget. Arra kell az európai forrásokat kihasználni, hogy nagyságrendi források álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy hatékony, hathatós változást érhessünk el. Szóval, velük együtt, közösen sikerült egy olyan hosszú távú stratégiát megfogalmaznunk, ami nem az íróasztal mellett, hanem az érintettek aktív szerepvállalásával készült, és amely megoldásának, megvalósításának a kulcsa az ő hathatós részvételük a program megvalósulásának ellenőrzésében és természetesen ennek helyi, civil megvalósításában is.

Ma Magyarországon és az egész Európai Unióban az egyik legfontosabb, leggyorsabban megoldandó feladat a roma népesség társadalmi integrációjának felgyorsítása. Európa egyik legnagyobb, legszegényebb és leggyorsabban növekvő kisebbsége a roma közösség. A romák becsült száma Európában 7-9 millió fő, ez mintegy 2 százaléka az Európai Unió össznépességének. Mint az önök előtt is bizonyára ismeretes, Magyarországon a roma népesség helyzetének javítása érdekében az elmúlt másfél évtizedben számos kormányzati és civil erőfeszítés, intézkedés történt. Több program el is indult, sikeresen be is fejeződött. '97 óta a kormányok több intézkedési tervet is megfogalmaztak, azonban az elért sikerek mellett sem lehetünk elégedettek. A helyzet az, amit a négy pillér mentén az előbbiekben vázoltam.

A magyarországi romák szegénységi mutatói tehát még mindig, minden eddigi intézkedéssel együtt is 5-10-szer rosszabbak a nem roma lakosság hasonló mutatóival összehasonlítva. A cigányok jelentős része az ország gazdasági, infrastrukturális, foglalkoztatási hátrányokkal sújtott kistérségeiben, kistelepülésein él, emellett helyzetüket tovább nehezíti az élet szinte valamennyi területén fellelhető diszkrimináció is. A roma integráció évtizede program keretében kialakított magyar stratégiai terv a korábbi évek tapasztalataira épít, és nyilván az ott kialakított példákból, projektekből, mintakísérletekből akar általánossá tett sztenderdek szerint eljárni.

Elsődleges célunk az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy, úgy, ahogy az előbbiekben már szóltam erről, hiszen ha itt jelentős beavatkozásokat teszünk, erős segítséget nyújtunk, segítünk startvonalra állni, ennek révén a mélyszegénységben élő romák száma csökkenhet, foglalkoztatási és képzettségi szintjük emelésére esély van, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítható. A stratégia emellett az egyenlő bánásmód érvényesítésével, a diszkrimináció csökkentésével kapcsolatban, továbbá a kultúra, a média és a sport területén határoz meg célokat, és megfelelő eredményességi mutatókat is rendel ezekhez a célokhoz.

Külön szeretném kiemelni, hogy az elmúlt évek intézkedési terveitől eltérően a stratégiában rögzített feladatok elsősorban területi és szociális szempontok, például hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek nyilvánvalóan nem egyszeri beavatkozást jelentenek, hanem hosszú távon is kitörési pontot jelenthetnek, biztosíthatják a legszegényebbek társadalmi és gazdasági integrációját is. A négy prioritási területen elsősorban a szociális és területi szempontok alapján indokolt a feladatokat megfogalmazni. Így is tettük ezt. Az antidiszkrimináció és kultúra területén ugyanakkor lehetőség van arra, hogy az egyes intézkedésekben a romákat mint önálló célcsoportot célozzuk meg.

Az önök előtt fekvő stratégiai terv azért is különös jelentőséggel bír, mert meghatározza a hazai romapolitika kereteit a 2015-ig tartó időszakra. A megfogalmazott célkitűzéseket kétéves intézkedési tervek keretében kívánjuk megvalósítani, amely konkrét feladatokat, konkrét felelősöket és konkrét forrásokat jelöl meg. A kétéves időszak alkalmas lesz arra, hogy egyszeri intézkedést igénylő beavatkozásokat tegyünk, valamint arra is, hogy hosszabb távú programokat valósítsunk meg, és szükség esetén ezeket a mindenkori problémákhoz igazodva felülvizsgáljuk. Ilyen értelemben a programunk egyfajta iteráció. Nem önmagában a programot akarjuk megvalósítani, hanem a helyzetre akarunk választ találni. Ezt nyilvánvaló módon csak akkor tehetjük jól, ha a program figyelésében, a monitorozásában szerepet vállalnak a civil szereplők, a roma civil és érdekvédelmi szervezetek.

Nem gondoljuk azt, hogy a politikai kötelezettségvállalás itt elegendő lenne. A sikerek érdekében szükség van, ahogy már szóltam róla, a hazai és uniós források, pénzek bevonására. Az éves költségvetések tervezése során figyelmet fordítunk a stratégiai tervben megfogalmazottak megvalósítására. Azért is szerencsés, hogy most közös munkával elértünk oda, hogy asztalra letehető a stratégiai terv, mert ez így összhangba hozható az európai fejlesztési forrásokkal. Akkor ér valamit ez a program, ha képesek vagyunk, és úgy látom, képesek vagyunk rá, az európai forrásokat e mögé a program mögé állítani, azt remélve, hogy a stratégia elfogadásával Magyarország az integrációs folyamat zászlóvivőjévé is válhat az Európai Unióban, azt remélve, hogy ezzel a programmal nemcsak hazai válaszokat adunk, hanem válaszokat adunk az Unió más országai számára is. Remélem, hogy az országgyűlési vita eredményeként sikerül egy olyan stratégiát elfogadnunk, amelyet a kormány mellett, pártállástól függetlenül, a romaügyért elkötelezettséget vállalók is magukénak éreznek, abban aktívan részt vesznek, kezdeményező szerepet vállalnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném elérni, hogy közös munkánk eredményeképpen Magyarországon ne csak a roma kisebbség, a roma civil és érdek-képviseleti szervezetek, hanem a többségi társadalom is az ügy mellé álljon. Ezt tartom a program megvalósulása kulcskérdésének. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)