Készült: 2020.07.10.16:16:19 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 167 1998.09.08. 4:09  164-170

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértünk: egy olyan fontos kérdésről van szó, amely politikai hovatartozás nélkül mindannyiunknak közös érdeke, hogy az ítéletek végrehajtásra kerüljenek.

A büntetés-végrehajtás megkezdésének elhalasztása két területen merülhet fel: az egyik a kegyelmi eljárás - ez nem képezte vita tárgyát -; a másik terület azonban - és minden más ebbe a körbe tartozik -, hogy értelemszerűen jogerős büntetés kiszabása után az ügyben eljáró bíróságoknak kell dönteniük a végrehajtás megkezdése ügyében. E körben is csak egy terület volt vitás az elmúlt fél évben - és ez igen nagy port kavart fel -, az egészségügyi indokokra való hivatkozással benyújtott halasztás iránti kérelem. Önnek teljesen igaza van abban, hogy néhány elítélt bankvezető ügye volt az, amely felkorbácsolta a hangulatot. Ezt észlelve, a kormány '98. augusztus 6-ai ülésére egy jelentést készítettem arról, hogy a halasztás és a félbeszakítások ügyében mi a jogszabályi háttér.

Való igaz, ami a legszembetűnőbb volt, hogy a halasztási kérelem bírósági hatáskörben történő elbírálásának szabályait egy igazságügy-miniszteri utasítás szabályozta. Így sem az előírt szempontrendszer - egy orvosi igazolás -, sem pedig a szabályozási szint nem volt elfogadható a részünkről, éppen ezért olyan jogszabályi változásokat készítettünk elő, amely szerint utasítás helyett egy miniszteri rendelet fogja szabályozni a feltételeket.

Itt azonban a feltételek szigorítását értük el több formában is. Az egyik megoldást tartalmazza maga a rendelet, ami úgy szól, hogy az egészségügyi állapotra vonatkozó bírói döntést megelőzően már nemcsak orvosi igazolás, hanem igazságügyi orvosszakértői igazolás szükségeltetik, és emellé be kell szerezni a büntetés-végrehajtási országos parancsnokság egészségügyi szolgálatának azt a nyilatkozatát, amely megerősíti, hogy az adott betegség kezelhető-e a büntetés-végrehajtás kórházában, meg tudják-e oldani vagy sem, hogy polgári kórházba elszállítsák a beteget. Ezt meghaladóan a halasztást nem lehet engedélyezni egyetlenegy esetben sem akkor, ha súlyosan veszélyezteti a közbiztonságot vagy a közrendet, illetőleg az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani.

A harmadik változás ezen a területen az, hogy jogorvoslatot kívánunk biztosítani, és ez már törvényi szabályozást igényel. Az új büntetőeljárási törvényben ezt megfogalmaztuk: jogorvoslatot kell biztosítani abban az esetben, ha a büntetés elhalasztását tartalmazó bírói határozat ellen az ügyésznek megadjuk azt a lehetőséget, hogy bizony éljen fellebbezési jogával. Ezáltal egyrészt erősödik az ügyész, és ha az ügyészség a kormány alá kerül, akkor bizony a kormányzati büntetőpolitika érvényesítő eszköze is.

A másik jogszabályi változás e kérdéskörben talán ennél még fontosabb. Amennyiben a vádlottat az elsőfokú bíróság szándékos bűncselekmény miatt legalább három évi végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, az ügyész indítványára a bíróság köteles elrendelni az előzetes letartóztatást. Ha ez a szabály létezett volna, egészen biztos, hogy nem lett volna lehetősége például a másik nagy port kevert Tribuszer-ügyben a vádlottaknak arra, hogy kivonják magukat a büntetés-végrehajtás alól.

Köszönöm szépen, a választ itt befejezem. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 181 1998.09.08. 4:01  176-184

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány rendkívül fontos szerepet szán az ifjúság és a sport ügyének, és ezt abban is tükrözte, hogy egy kormányzati struktúrában önálló minisztérium felállítását határozta el. Hogy ez a kormányzati struktúra hogy áll fel, ez a miniszterelnök úr javaslatán múlik. Hogy ki lesz a miniszter, ez megint csak a miniszterelnök úr javaslatán múlik. A miniszterelnök úr megjelölte, hogy majd Deutsch Tamás miniszter lesz, azonban még csak várományos. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ám, ha tovább folytathatom, talán a képviselő urak figyelmét elkerülte az a Magyar Közlöny, amelyben néhány határozat megjelent.

A határozat szerint pedig az új minisztérium megalakulásáig átmeneti jelleggel a kormány megalkotta a 129/1998. számú kormányrendeletét az Országos Testnevelési és Sporthivatal felügyeletét ellátó miniszter kijelöléséről - az egyik kérdése erre irányult. Ez a jogszabály a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert nevezte meg az OTSH felügyeletét ellátó miniszternek. E rendelkezésnek megfelelően fogadta el a kormány az 1998. szeptember 3-ai ülésén a kormányzati ifjúsági és sportfeladatok átmeneti ellátásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló kormányhatározatát, ezzel összefüggésben az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával kapcsolatos feladatokról szóló kormányhatározatot.

E kormányhatározat szerint az új minisztérium létrehozásának előkészítése tekintetében Deutsch Tamás képviselő úr kormánymeghatalmazotti megbízást kapott. Ez a kormánymeghatalmazotti megbízás kiterjed például a minisztérium hatáskörének kialakításával, költségvetésének előkészítésével, a kapcsolódó háttérintézmények helyzetének áttekintésével összefüggő elképzelések kimunkálásában való részvételre. A kormányhatározat hangsúlyozza azonban, hogy a jelzett tevékenységek végzése a kormányzati munkamegosztásban jelenleg ezt a feladatot a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter nevében ténylegesen ellátó politikai államtitkárral együttműködve történik, illetve hogy a kormánymeghatalmazott hatásköre nem érintheti miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetőinek jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörét.

Természetesen egyetértek önnel abban, hogy a magyar jog nem ismer "kijelölt" vagy "leendő miniszter" kifejezést, ebből adódóan jogok és kötelezettségek a kijelölt miniszterségből nem eredeztethetőek. Álláspontom szerint azonban a hatályos jogszabályok nem tiltják ezt a kormánymeghatalmazotti megbízást és azt sem, hogy a kormány valakit megbízzon ezzel az egyébként kompetenciájába tartozó előkészítési munkával. Nagyon örülök, hogy a képviselő úr maga is úgy látta, hogy egy igen alkalmas személyt bízott meg a miniszterelnök úr e feladat ellátásával, hiszen ő korábban sportügyekben is járatos volt. Egyébként a nyilatkozataira hivatkozva hadd mondjam el, hogy a Magyar Országgyűlés teljes jogú képviselője és a sportbizottság tagja. Tudja be képviselő úr minden nyilatkozatát annak, hogy ő képviselőként is megteheti ezeket a nyilatkozatokat.

Tisztelt Képviselőtársam! Nem osztom önnek azt a véleményét, hogy bárminemű bizonytalan helyzet előállt volna, hiszen a miniszter kinevezéséig terjedő időre világos, egyértelmű, jogilag rendezett viszonyokat teremtett a kormány, tehát senkinek nincs oka arra - önnek sem, még a sportbizottságnak sem -, hogy bizonytalanságban érezze magát a kormány szándékai felől.

Mindezekre figyelemmel nem osztom képviselő úr aggályait, képviselőtársaimat pedig a válaszom elfogadására kérem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 14 1998.09.15. 5:02  9-14

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Képviselő Úr! A kormány készséggel válaszol minden olyan felvetésre, amely napirend előtti előadásban elhangzik, és a kormányzati felelősség körébe tartozik. Ezért egyetértésemet szeretném elmondani Pokol képviselő úr felvetésére abban, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek bizony nagyon túlzsúfoltak. Ennek az okai szinte teljesen megegyeznek azzal, amit a képviselő úr elmondott. Csak néhány dolgot szeretnék kiemelni.

Évtizedeken keresztül elmaradt a börtönépítés Magyarországon, mert elődeink abban hittek, hogy a szocializmussal meg fog szűnni a bűnözés is, ezért a büntetés-végrehajtási intézeteink bizony a századfordulón épültek az akkori igényeknek megfelelően. A másik nagyon nagy problémánk az azóta folyamatosan növekedő bűnözés, a harmadik igen nagy probléma pedig, hogy hosszú távon kell számolnunk azzal, hogy még nagyon hosszú ideig szükség lesz a büntetés-végrehajtási intézetekre. A büntetés-végrehajtási intézetek európai normái azonban számos olyan előírást tartalmaznak, amelyeknek a magyar intézetek nem felelnek meg.

Ma Magyarországon 33 büntetés-végrehajtási intézetben közel 14 ezer fogva tartott van. Ha ezt szembeállítjuk azzal a követelménnyel, hogy a mai szabályozók szerint egy férfi fogva tartottra minimum 3 négyzetméter, egy fiatalkorú és egy női fogva tartottra minimum 3,5 négyzetméter kellene hogy jusson, akkor bizony nagyon szomorú a jelenlegi magyarországi helyzet.

A zsúfoltság, a szükséges mértékű élettér hiánya fokozza a fogva tartottak feszültségét, ezzel közvetlenül veszélyezteti magának az intézetnek a rendjét, és ne felejtsük el: a büntetés-végrehajtási intézet munkahely is, tehát veszélyezteti az ott dolgozók munkakörülményeit is. Különösen aggályos ma Magyarországon az előzetes letartóztatottak helyzete. Ebben a legrosszabbak a statisztikáink. 17 megyei intézetből, ahol az előzetes letartóztatást hajtják végre, egy intézetünkben 300 százalék fölött van a telítettség, 6 intézetben 200 százalék fölött, és 4 intézetben több mint 150 százalékos a telítettség.

Teljesen egyetértek önnel. Az új büntetőeljárási törvény hatálybalépését követően ez a helyzet még inkább rosszabbodni fog, hiszen az előzetes letartóztatottak sokkal hamarabb kerülnek a büntetés-végrehajtási intézetekbe. A mi felméréseink is alátámasztják azt, hogy 7-800 személy újabb elhelyezésére lenne szükség, ami azt jelenti, hogy ha ma jelenleg 3 600 fő van előzetes letartóztatásban, akkor az elkövetkező időszakban közel egynegyedével fog nőni a számuk.

A fogva tartottak elhelyezése - amit ön is említett - új férőhelyek biztosításával oldható csak meg. Az elképzelései szerint az előző kormányzat az utolsó félévben megalkotott egy hosszabb távú tervet - amely sajnos, még csak a tervezés fázisáig jutott el - a jelenlegi elmaradottság felszámolására. Az elkövetkező tíz évben ebből a tervből fakadóan is az előzetes letartóztatottaknak minimum 1500 plusz férőhelyet kellene biztosítani, fiatalkorúaknál minimum 150 férőhelyet, a nőknél minimum 100 férőhelyet, és a jelenlegi intézeti átalakítással évente körülbelül 100-100 fő fogva tartott férőhelyének korszerűsítését teszi lehetővé - hangsúlyozom még egyszer - ez a tervezet.

Az intézetrendszer fejlesztésének megvalósítási ütemében azonban az új létesítmények működtetéséhez és a magasabb szintű előzetes fogva tartás biztosításához a létszámban is hihetetlen változást kellene megvalósítani, és 2006-ig közel 1200 hivatásos állományú, illetőleg körülbelül 70-100 fő közalkalmazotti létszámfejlesztést kellene még elvégezni. Ez a hosszú távú fejlesztési program, amelyet megörököltem elődömtől, jelenleg olyan stádiumban van, hogy ennek a felülvizsgálatát kértük: melyek azok a költségvetési és sürgősségi tételek belőle, amelyeket a kormányzatunknak nagyon rövid időn belül meg kell oldani. Amint az előkészület olyan stádiumba kerül, hogy a tisztelt Országgyűlést erről tájékoztatni tudom, a képviselő urat és a Házat is, a képviselőket is nagyon szívesen tájékoztatom erről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 16 1998.09.22. 3:26  13-17

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Egy olyan ügy van az Országgyűlés előtt ismét, aminek a füstje sokkal nagyobb, mint a lángja. Az alkotmány biztosítja minden képviselőnek a törvénykezdeményezési jogot, az Országgyűlésben egy képviselő élt ezzel a törvénykezdeményezési jogával - azért vannak a szabályaink, hogy a végszavazásig mindenki különféle eljárási keretben kifejthesse a véleményét.

Ezt azért mondom el, mert a kormány ebben a kérdésben még nem foglalt állást, és nem is kellett még ebben a kérdésben állást foglalnia. Vannak olyan előzetes szakaszok, mint például a napirendrevétel, ahol szigorúan olyan szempontok alapján kell dönteni, hogy az adott jogi probléma megoldásához kell kodifikáció vagy nem kell, kell jogszabály vagy nem kell. Abban biztosan egyetért velem, hogyha ezt szabályozni kívánja majd a Ház, ezt csak törvényi formában lehet.

Ezért én az érdemi részével most nem foglalkoznék, mert a kormány még nem tudott ebben állást foglalni. Ehhez nyilván az általános vitában és a végszavazás előtt teszi meg a saját álláspontját.

Ezért kérem, ne tessék használni azt a formulát, hogy ebben az ügyben a kormánynak bármiféle felelőssége lenne még ebben a stádiumban.

(9.40)

 

Az ön által említett formai vagy hangulati elemek alapján azonban néhány dolgot szeretnék elmondani. Az első, hogy a most hatályos jogszabályaink között bizony van sajtó-helyreigazítási per. Ennek meghatározott tárgyköre és formája van személyiségi jogsérelem esetén, mi több, a polgári perrendtartás még soronkívüliséget is szabályoz. Ismerünk egy teljesen speciális eljárást is, a Panaszbizottságét - nagyon szűk körben - a rádió és a televízió esetében, ami például azt is lehetővé teszi, hogy olyan véleményt kell közölnie a rádiónak, illetve a televíziónak egy eljárás után, amit ő korábban nem akart megtenni. Ilyen értelemben nem értem tehát a magánjogi és közjogi megkülönböztetést, amit képviselő úr elmondott. Az általam említett két jogorvoslati eljárásnak egyaránt az a lényegi eleme, hogy nyilvános elégtételt kell adni egy olyan ügyben, amivel egyébként maga a sajtó - teljesen mindegy, hogy írott sajtó vagy nem írott sajtó - nem értett egyet. Az pedig, hogy a nyilvános elégtétel szabályain hogyan kell változtatni, kiderül majd az általános vitában.

Az ön elmondása szerint itt valamiféle kormányzati felelősség és cenzúra készülődik. Tisztelt Képviselő Úr! A cenzúra a sajtótermék kiadásának állami engedélyhez, illetőleg ellenőrzéshez kötött jogintézménye. Ha nagyon nagy rosszindulattal olvasom el a képviselő úr indítványát, az akkor sem erről szól!

Egyebekben pedig a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban. Három országban - Franciaországban, Németországban és Ausztriában - van hasonló intézmény, bár Németországban ezt újságírói etikai szabályokba foglalják, amit azonban a gyakorlat alapján hajtanak végre.

Befejezésül tisztelettel kérem képviselő urat, mindaddig maradjon meg ez az indítvány egyéni képviselői indítványnak, amíg a kormányzat ebben az álláspontját nem fejti ki.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 187 1998.09.22. 2:27  184-188

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdés elhangzása utáni mosoly a szocialista képviselők részéről mégiscsak meggyőzött engem arról, hogy jó, hogy elhangzott a Magyar Országgyűlésben ez a kérdés (Zaj a bal oldalon.), hiszen most egyértelműen tisztázhatjuk, mert úgy tűnt, hogy önöknek sem egészen egyértelmű az, hogy volt-e az előző kormányzatnak, a Horn-kormányzatnak olyan terve, hogy az ügyészség kormány alá rendelését kérje.

Szeretném elmondani, hogy először 1994 tavaszán volt egy ilyen terve a Szocialista Pártnak, mely bekerült a kormányprogramba. Ez a kormányprogram 122. oldalán olvasható, és pontosan úgy szólt, hogy újraszabályozza az ügyészség alkotmányos helyzetét. Ha alkotmányos helyzetről van szó és újraszabályozásról, nem lehet más, mint az a javaslat, ami ezt megerősítette 1998. február 25-én, amikor elfogadta a kormányzat az állami büntetőpolitika hatékonyabb érvényesítése érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló határozatot. Ez a határozat a 8. pontjában előírta, hogy át kell tekinteni az ügyészség alkotmányjogi helyzetét, és erre '98. március 30-ai határidőt szabott az akkori igazságügy-miniszternek.

És ha még mindig nem elég egyértelmű, hogy mit jelent az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása, akkor nagy tiszteletű elődömet, Vastagh Pál igazságügy-miniszter urat szeretném idézni, aki '98. március 12-én a Magyar Hírlapban úgy nyilatkozott, hogy a jelenleg a parlamentnek felelős ügyészség a nyomozásra feljogosított szervekhez hasonlóan kerüljön kormányirányítás alá. Néhány helyen még nyilatkozott, de azt hiszem, hogy ez a három tétel csak megerősíti azt, hogy bizony függetlenül attól, hogy ki van kormányon, az ügyészség kormány alá helyezése egy nagyon fontos kérdés. Én azt hiszem, hogy a jogbiztonság valamiféle folyamatosságot megkövetel, mi tovább folytattuk azt a munkát, amelyet az előző kormányzat elkezdett, és jelenthetem, hogy csak garanciákkal bővítettük ezt a törvénytervezetet, és remélem, jövő héten figyelmükbe ajánlhatom a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 230 1998.09.22. 3:11  229-231

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő három javaslat közös jellemzője, hogy meghozatalukat az európai emberi jogi egyezmény ez év november 1-jén életbe lépő intézményi reformja teszi szükségessé. Ennek lényege az, hogy az Emberi Jogok Európai Bizottsága és az Emberi Jogok Európai Bírósága helyett egy nemzetközi bírói fórum jön létre, és ez az Emberi Jogi Bíróság.

Eltérően a jelenlegi helyzettől, az új bíróság nemcsak időszakonként és az év meghatározott részeiben ülésezik, hanem állandó jelleggel működik, s az új bíróságtól szerte Európában, így mi magyarok is azt várjuk, hogy ítélkezésének magas színvonalát megtartva bizony képes lesz sokkal rövidebb idő alatt elbírálni az előterjesztett ügyeket. Ezt az intézményi reformot az egyezmény tizenegyedik jegyzőkönyve vezette be, melyet az Országgyűlés már 1994-ben elfogadott. A jegyzőkönyv november 1-jén lép hatályba, s ekkor kezdi meg a működését is az új bíróság.

A tizenegyedik jegyzőkönyvnek a bíróság működésére vonatkozó rendelkezései közelről érintik a magyar magánszemélyek jogait is. Az emberi jogi egyezmény Magyarország által '92-ben történt ratifikációja óta nekünk is lehetőségünk van panasszal fordulnunk a bírósághoz, ezért a jegyzőkönyvet ki kell hirdetnünk. Ezt a célt szolgálja az önök előtt fekvő T/49. számú törvényjavaslat.

Az Európa Tanács a tizenegyedik jegyzőkönyvvel egyidőben két másik nemzetközi egyezményt is elfogadott az új bíróság működésének megkönnyítése céljából. Az egyik az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szól, a másik pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága eljárásában részt vevő személyekről szól. Az Országgyűlés mindkét egyezményt megerősítette. Az első egyezmény november 1-jén lép hatályba, ennek kihirdetéséről gondoskodik a T/47. számú törvényjavaslat, a második egyezmény hatálybalépéséhez azonban a szükséges számú ratifikáció még nem gyűlt össze, ezért kihirdetésére a kormány csak egy későbbi időpontban tud majd javaslatot tenni, ez azonban nem késleltetheti azt, hogy ez év november 1-jén a két egyezményt együtt kihirdessük.

A H/50. számú országgyűlési határozati javaslat azt a célt szolgálja, hogy az emberi jogok és szabadságjogok védelméről szóló egyezmény szövegének a tizenegyedik jegyzőkönyvvel módosított szövege egységes szerkezetbe kerüljön. Ennek az egységes szerkezetű szövegnek kell megjelennie a Magyar Közlönyben, ezért tisztelettel kérem a kormány nevében az Országgyűlést, hogy mindhárom javaslatot támogatni szíveskedjen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 232 1998.09.22. 2:38  231-237

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ismét egy nagyon fontos egyezmény van előttünk. Ez az egyezmény úgy született meg, hogy sürgetővé vált Európa számos országában - és így Magyarországon is - az üzleti kapcsolatokban elterjedt korrupció miatt, hogy a piaci versenyt torzító tényezőket csökkenteni lehessen. Ez a körülmény komolyan veszélyezteti a kevésbé tőkeerős kis- és középvállalkozások piacra jutását és piaci érvényesülését, valamint elősegíti a tisztességtelen piaci magatartás elterjedését.

Az egyezménynek alapvető célja, hogy a tagországok saját büntetőjogukban teremtsék meg annak lehetőségét, hogy a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése is megfelelő erővel büntethető legyen. Ennek oka az, hogy a legtöbb ország büntetőjoga - és ilyen jelenleg a magyar büntetőjogi törvénykönyv is - csak a belföldi hivatalos személyek vesztegetéséhez fűz szankciót. A büntető törvénykönyv erre vonatkozó módosítása a közeljövőben az Országgyűlés elé kerül.

Az egyezmény pontosan megállapítja a büntetendő tényállás szövegét, és előírja a szerződő felek részére, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy szándékos elkövetés esetén a külföldi hivatalos személyeknek adott, ígért vagy felajánlott bármilyen jogellenes pénzügyi vagy egyéb előny bűncselekménynek minősüljön. Fontos követelmény az is, hogy a vesztegető célja a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban valamely üzlet megszerzése, megtartása vagy egyéb jogtalan előnyhöz jutás legyen. Az egyezmény értelmező rendelkezésként határozza meg a külföldi hivatalos személyek körét, ebbe a körbe tartozónak kell tekinteni azokat a személyeket, akik jogalkotási, közigazgatási, igazságszolgáltatási, illetőleg nemzetközi szervezetek tisztségviselőit és ügynökeit jelentik.

Az egyezményt aláíró országok arra vállaltak kötelezettséget, hogy az egyezmény megerősítését és a megerősítésről szóló okirat letétbe helyezését ez év végéig teljesítik. Elkötelezték magukat a tekintetben is, hogy a szükséges jogszabály-módosításokat az év végéig hatályba léptetik, ezt követően az egyezmény hatálybalépése jövő év elejére várható.

Az elmondottak alapján tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák az általunk benyújtott határozati javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 236 1998.09.22. 1:37  231-237

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Rendkívül nagy öröm számomra, hogy ilyen mélységű felkészültséggel rendelkezik ebben a kérdésben. Az OECD-tagállamai között - ahogy ez az egyezmény szövegéből kiderül - itt egy egyezmény megerősítéséről van szó, ami azt jelenti, hogy utána vagyunk egy olyan egyeztetési folyamatnak, amely az előzetes iratok szerint 1995 óta folyamatosan történt, és '97-ben került elfogadható állapotba.

Ahogy említettem is, az anyag megfogalmazza, hogy mit jelent a külföldi hivatalos személy. Ez az öt kategória egyike, amit ön is említett, hogy e körbe tartozónak kell tekinteni azokat a személyeket, akik jogalkotási, közigazgatási, igazságszolgáltatási tisztséget viselnek, valamint nemzetközi szervezetek tisztségviselőit. A jogalkotási körben nyilvánvalóan a politikusok azon része, amelyik a jogalkotásban részt vesz, lefedheti ezt a kört.

Még egy terület van az értelmező rendelkezés szerint: a külföldi ország fogalmába tartozik a kormányzat minden szintje és szervezeti egysége a nemzetitől a helyi szintig - ami megint csak megerősíti azt, hogy az a politikai kör, amelyet ön sérelmezett, fedve van az egyezmény által.

Köszönöm szépen a felszólalását, és esetleg egy következő megállapodásban más részét is figyelembe lehet majd venni, de itt eddig terjedt a felek szándéka.

Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 238 1998.09.22. 2:09  237-241

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az egyezményhez csatlakozásunk nemzetközi kötelezettségünktől függetlenül is időszerű volt, mivel a római egyezmény a szerzői joggal szomszédos jogokat illetően a nemzetközi együttműködés alapdokumentumának számít. Az egyezménynek több mint ötven állam részese.

Az egyezmény rendelkezik az előadóművészeket megillető jogi védelemről, amelynek alapján az előadóművészek megakadályozhatják előadásuknak a hozzájárulásuk nélküli sugárzását és közönséghez közvetítését, rögzítetlen előadásuk rögzítését és meghatározott feltételek esetén rögzített előadásuk többszörözését.

A római egyezmény egyes felhasználási módokra vonatkozóan kizárólagos jogokkal ruházza fel a hangfelvételek előállítóit és a műsorsugárzó szervezeteket is. A hangfelvétel-előállítók kizárólagos joga hangfelvételeik többszörözésének engedélyezése vagy megtiltása. A műsorsugárzó szervezetek kizárólagos joga sugárzott műsoraik továbbsugárzásának, rögzítésének és a rögzítések többszörözésének engedélyezése. Az egyezmény díjigényt ismer el a kereskedelmi célból kialakított hangfelvételek és másolatok közvetlen sugárzásáért vagy más módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók javára.

Az egyezmény kimondja, hogy a szerződő államoknak nemzeti elbánásban kell részesíteni az előadóművészeket, a hangfelvétel-előállítókat és a műsorsugárzó szervezeteket. Mindez komoly előnyt jelent a magyar előadóművészeknek, hangfelvétel-előállítóknak és műsorsugárzó szervezeteknek, hiszen az egyezményt aláíró államokban is biztosított a jogaik egyezmény szerinti védelme. Ezért a kormány nevében tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogatni szíveskedjenek határozati javaslatunkat.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(18.10)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 242 1998.09.22. 2:32  241-243

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szerzői jogi szerződés kiterjeszti a nyilvánossághoz közvetítés szerzői jogát az összes műfajtára, illetve a számítógépi hálózaton történő úgynevezett interaktív rendszerre is. Ez azt jelenti, hogy az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik számítógépi hálózaton történő nyilvánossághoz közvetítését.

Az előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződés kizárólagos engedélyezési jogot biztosít az előadóművészeknek és hangfelvétel-előállítóknak a hangfelvétel számítógépes hálózati interaktív lehívásos terjesztésével kapcsolatban. Az új egyezményeket ezért Internet-szerződéseknek is nevezik.

Mindkét egyezményben jelentős újítás az engedély nélküli felhasználást kizáró műszaki eszközök jogi védelmét, valamint a műhöz vagy a szomszédos jogi teljesítményhez kapcsolt jogkezelési adatok védelmét előíró rendelkezés. Az egyezmények a dekóderek segítségével megvalósuló jogsértő felhasználással szembeni, a szerzőt azonosító adatok eltávolítása elleni hatékony védelem követelményét fogalmazzák meg. Ilyen azonosító adat például a filmekben, zeneművekben a lejátszáskor ugyan nem látható, nem hallható, de gépi eszközökkel azonosítható digitális kód.

Magyarország '97 januárjában írta alá a Szellemi Tulajdon Világszervezete Szerzői Jogi Szerződését és az előadásokról, hangfelvételekről szóló szerződést. Az aláírók között van - az Európai Közösség tagállamai mellett - maga az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok, s több dél-amerikai ország is.

 

 

(18.20)

 

 

A Szellemi Tulajdon Világszervezetében létrejött két új egyezmény megerősítése az európai integráció szempontjából is elengedhetetlen, mivel az Európai Közösségben már irányelvtervezet készült, amely az egyezményeknek megfelelő szabályozását és végrehajtását tartalmazza.

Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy erősítse meg a szerződést és az előadásokról, hangfelvételekről szóló előterjesztésünket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 22 1998.09.29. 38:27  21-48

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Legfőbb Ügyész Úr! Az ügyészség alkotmányos helyzete a rendszerváltozás óta foglalkoztatja a politikusokat és a közjogi tudomány művelőit. Ezek a viták részben az ügyészséggel mint szervezettel, illetőleg az általa ellátott funkciók sajátosságaival függnek össze. Az ügyészség egy olyan sajátos, komplex hatáskörű szerv, amely egyetlen szervtípushoz sem sorolható egyértelműen, de amelynek tevékenysége döntően mégiscsak az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódik.

Nincs olyan ismérv, amelynek alapján kétséget kizá

róan eldönthető, hogy az ügyészség csak egy meghatározott módon kapcsolódhat az állam más szerveihez, ezért önmagában nem tekinthető a jogállamiság elvével ellentétesnek sem az a hatályos megoldás, amely szerint az ügyészség a végrehajtó hatalomtól függetlenül az Országgyűlés ellenőrzése mellett működik, sem pedig az a tárgyalandó, a törvénycsomagunkban megfogalmazott modell, mely szerint az ügyészség a kormány alá rendelten fejti ki majd a jövőben a tevékenységét. A törvényhozás felelőssége, hogy az államszervezet tudatos építése keretében melyik megoldást fogja választani.

Kétségtelen tény, hogy a parlamentáris demokráciák elvén alapuló pol

itikai berendezkedésű nyugat-európai államok döntő többségében a kormány alárendeltségében működő ügyészségi modell érvényesül. Ennek eredeti formája a napóleoni időkben kialakult francia modell, amelynek lényege, hogy az ügyészség szigorú, szinte katonai rendben működve, a kormánynak alárendelten látja el a nyomozás felügyeletét és képviseli az állam nevében a közvádat a bíróság előtt. A kormányt az egyedi ügyekre is kiterjedő utasítási jog illeti meg, és az ügyész személyével kapcsolatban is bizonyos jogai vannak, mint például a felfüggesztés.

Ettől kisebb-nagyobb mértékben eltérő megoldások érvényesülnek a meghatározó európai országokban, amelyek azonban abból a szempontból egységesek, hogy a kormánynak az ügyészség felett konkrét jogosítványai vannak. Ezek a jogosítványok hol a legfőbb ügyész

kinevezésével kapcsolatosak - mint például Spanyolországban -, hol pedig az ellenőrzéssel - mint például Németoszágban, Svédországban, Finnországban -, tehát az ellenőrzés lehetőségével összefüggésben jelentenek hierarchikus kapcsolatot a kormányzat és az ügyészség között. Máshol, például Hollandiában, maga az igazságügy-miniszter a legfőbb ügyész.

Három ország tekinthető kivételnek az általános e

urópai modell alól. Az egyik Norvégia, ahol például királyi alárendeltségben áll az ügyész; vagy a parlamentnek felelős: Portugáliában látunk ilyet; illetve egészen sajátos és a kontinentális jogrendszerek szempontjából mintaként egyáltalán nem szolgálható megoldás érvényesül Nagy-Britanniában, ahol az uralkodó által kinevezett tisztségviselők feladata az ügyészek tevékenységének felügyelete, de akik maguk azonban a parlamentnek felelősek.

Engedjenek meg egy rövid történeti visszatekintést, amelyből kitűnik, hogy a most önök előtt fekvő törvén

ycsomag messze nem tekinthető előzmény nélkülinek a magyar közjogban. A királyi ügyészség létrehozása óta ugyanis hetvennyolc éven át kormánynak alárendelt ügyészség működött Magyarországon, és az első szabad választások óta pedig a jelenlegi már a negyedik alkalom, amikor erőfeszítések történnek arra, hogy az ügyészség kormány alá kerüljön.

A modern értelemben vett ügyészséget Magyaroszágon 1871-ben, a kiegyezést követően hozta létre az első ügyé

szségi törvény. Ez a törvény az ügyészség francia modelljét vette át, amely akkor már Nyugat-Európa meghatározó kontinentális államaiban elterjedt. Az első magyar ügyészségi törvény ennek megfelelően az ügyészséget az igazságügy-miniszter alá rendelte, aminek alapján a miniszter utasítási jogot gyakorolt az ügyészség felett, illetőleg az ügyészeket bármikor elmozdíthatta. Hangsúlyoznom kell, hogy bár az akkori ellenzék is komolyan támadta a törvényjavaslatnak az ügyészség alárendeltségére vonatkozó rendelkezéseit, azonban akkor ennek más volt az indoka. Elsősorban az, hogy teljes felügyeleti jog illette meg akkor a kormányzatot, illetőleg kodifikált büntető-, anyagi és eljárási jog hiányában bizony jogos volt a félelmük. A királyi ügyészség létrehozása ezzel együtt is óriási előrelépés volt az abszolutikus önkény felszámolása és a büntetőeljárások törvényes útra terelése felé, egyben felzárkózást jelentett az akkori modern európai igazságszolgáltatási rendszerhez.

Az ügyészség irányításának ez a röviden vázolt mo

dellje egészen jól működött 1949-ig, amikor is az új alkotmány az Országgyűlésnek rendelte alá az ügyészséget. Ez azonban nem a magyar jogfejlődés önálló eredménye, hanem a kommunista hatalomátvétel következménye volt, és az 1936. évi szovjet alkotmányhoz való szolgai igazodást célozta. Ezzel egy látszólagosan demokratikus megoldást vezetett be, valójában azonban az ügyészség a szovjet típusú pártirányítás feltételeit teremtette meg ezzel. A parlamenti alárendeltség ugyanis azt jelentette, hogy az ügyészséget ténylegesen egyetlen alkotmányos testület sem ellenőrizte és nem ellenőrizhette, így korlátlanul érvényesülhetett az állampárt meghatározó befolyása az ügyészség minden szintű tevékenységére.

A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások során 1989-ben az ügyészség kérdése azért nem került napirendre, mert a tárgyalásokon részt vevő pártok úgy gondolták, hogy csak a demokratikus átmenet szempontjából kiemelkedő fo

ntosságú és első alkalommal olyan kérdések kerüljenek a Nemzeti Kerekasztal elé, amelyek halasztást nem tűrnek, s akkor abban egyezség volt, hogy az ügyészség kormány alá rendelése egy olyan terület, melyet majd a szabad választásokat követően, az új alkotmány kidolgozásában fognak megfogalmazni.

A demokratikus átalakulást követően az ügyészség kérdése első ízben - pontosan a kerekas

ztal-tárgyalásoknak megfelelően - 1991-ben került napirendre, amikor már világosan látszott, hogy az új alkotmány megalkotására az adott parlamenti arányokra tekintettel nincs valós esély.

Kétéves előkészítés után, 1993-ban az Antall József kormánya által benyújtott alkotmánymódosítás tett k

ísérletet a változtatásra, amely az ehhez szükséges kétharmados többség hiányában nem vezetett eredményre.

 

(9.30)

 

A következő parlamenti ciklusban az új kormány a programjában az új alkotmány megalkotása mellett e

lkötelezte magát amellett, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét megváltoztatja. Az alkotmányozás során egy kivétellel minden parlamenti párt egyetértett az előző ciklusban az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatásával, a Magyar Szocialista Párt azonban a kormányprogramban foglaltakkal ellentétben a jelenlegi szabályozás fenntartását tartotta helyesnek és élt vétójogával, így az erre irányuló elképzelés nem került bele az új alkotmány szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozatba.

A harmadik kísérletre az előző kormány utolsó idő

szakában került sor. A közbiztonság erősítésére irányuló törekvések és intézkedések sorában kormányhatározat írta elő februárban elődömnek, Vastagh Pál igazságügy-miniszter úrnak, hogy készítsen előterjesztést a kormány részére az ügyészség alkotmányjogi helyzetének áttekintéséről, valójában az ügyészség kormányzati felügyeletének megteremtéséről. Az 1998 márciusában elkészült előterjesztés-tervezet az elvégzett elemzések eredményeként az ügyészség kormányzati irányítás alá helyezését javasolta. Az előterjesztés egy komolyan kidolgozott koncepciót tartalmazott a szükséges alkotmány- és törvénymódosítások fő szabályozási megoldásaira, azonban akkor már a közelgő választások miatt nem kerülhetett sem a kormány, sem az Országgyűlés elé.

Indokolt ezek után feltenni a kérdést, vajon miért tett kísérletet a mindenkori kormány makacsul újra és újra az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatására. Az alkotmány a kormány feladatává teszi az alkotmányos rend, az állampolgárok jogainak védelmét és a törvények végrehajtásának biztosítását. Az alkotmány alapján a kor

mány felelősségi körébe tartozik az állami büntetőpolitika meghatározása és a rendelkezésre álló törvényes eszközeivel annak végrehajtása.

Jelenleg azonban a kormányzat a büntetőeljáráso

knak csak a két végpontján rendelkezik érdemi jogosítványokkal, az eljárások kezdetén a nyomozó hatóságon keresztül, majd az eljárások legvégén a büntetés-végrehajtáson keresztül. A két végpont között azonban nem rendelkezik a kormányzat büntetőpolitikájának megvalósításához szükséges eszközökkel, csupán a jogalkotáson keresztül, a jogszabályok megalkotásán keresztül van lehetősége a büntetőpolitika befolyásolására.

Azt azonban törvényalkotók előtt nem is kell eml

ítenem, hogy ennek a hatása mennyire viszonylagos. Az előző kormányzat is több kísérletet tett arra, hogy bizony a büntető törvénykönyv szigorításán keresztül próbáljon a bűnözési hullámra választ adni, azonban ezt nem követte a jogalkotó által elvárt mértékben a büntetőbíróságok büntetéskiszabási gyakorlata. Bebizonyosodott emellett az is, hogy a jogalkotás csak az egyik oldala, éspedig a statikus oldala a bűnözéssel szembeni állami fellépés folyamatrendszerének. Ha a kormányzat főként a jogszabályok módosításával tudja büntetőpolitikai elképzeléseit érvényesíteni, annak nemkívánatos és a szándékolttól eltérő következményei is lehetnek. A büntetési tételek szigorítása ugyanis a bírói mérlegelési lehetőségek szűkülését is jelenti, ami végső soron az igazságszolgáltatás mozgásterének korlátozását eredményezi. Mindez nem szerencsés, mert nehezebbé válik az egyénre szabott ítélkezés, a jogi szabályozás ugyanis szükségképpen mindig általánosít, a gyakorlatban viszont nincs két egyforma ügy, nincs két egyforma társadalomra veszélyesség, és nincs két egyforma olyan elkövető, akinek személyében egyforma a társadalomra való veszélyessége.

A bírói mérlegelés orientálását ezért nemcsak az alkalmazandó jogi rendelkezések meghatározásával, hanem a bírósági eljárás folyamatában is indokolt érvényesíteni. Erre azonban a kifejtettek alapján jelenleg a kormánynak nincsen módja, annak ellenére, hogy az alkot

mány alapján felelősséget visel a büntetőpolitikáért. Ellentmondás áll fenn tehát a kormányt az alkotmány alapján a közbiztonság fenntartásáért, a bűnözés visszaszorításáért terhelő felelősség és az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásához szükséges szegényes eszközrendszer között.

Az ügyészség kormány alá rendelése nem kritikát jelent az ügyészség vagy a legfőbb ügyész felé. Ez egyá

ltalán csak annyit jelenthet számomra, hogy a büntetőpolitika eszközrendszerét illetően a kormány rendelkezésére álló eszközök nem elégségesek, s a kormány felelősséget kíván vállalni büntetőpolitikájának megvalósításáért. Hangsúlyozom még egyszer: számomra ez nem eredményességi kérdés, hanem felelősségi kérdés elsősorban.

További ellentmondást jelent, hogy a legfőbb ügyésznek az Országgyűlés irányában fennálló felelőss

ége, amely részben beszámolási kötelezettségben, részben interpellációs, illetőleg kérdésre adandó válaszadási kötelezettségben testesül meg, politikai felelősséget jelent, ugyanakkor valamennyi ügyész, köztük a legfőbb ügyész politikai tevékenysége az alaptörvény szerint tiltott. Mindez azt jelenti, hogy vitathatatlanul szakmai tevékenységet ellátó testület vezetője politikai felelősséget visel a Magyar Országgyűlésben. A jelenlegi rendszerben ez az ellentmondás sem oldható fel. Ugyanakkor ez a felelősség mégsem jelent valóságos ellenőrzést az ügyészség irányában, mert egy szakmai szervezet tevékenységének ellenőrzésére egy ilyen politikai jellegű eszközrendszer és testület, mint az Országgyűlés, nem alkalmas. Az ügyészség ilyen körülmények között továbbra is valójában ellenőrizetlen módon látja el igen fontos feladatát.

Az említett eszközök azért alkalmatlanok az elle

rzésre, mert a politikai megítélés mindig más szempontok szerint alakul, mint a szakmai értékelés. Az Országgyűlés ellenőrző szerepe szükségképpen politikai jellegű, amit alátámaszt az is, hogy ha az Országgyűlés nem politikai, hanem valóban szakmai ellenőrzést és felügyeletet kívánt gyakorolni, akkor létrehozott egy arra jogosult testületet, mint például az Állami Számvevőszéket vagy az ombudsmant. Az ügyészség azonban nem sorolható ilyen ellenőrző szervek közé, hiszen az ügyészség az állam büntetőigényét érvényesíti. Erre tekintettel tevékenységének operatív jellege inkább a végrehajtó hatalmat gyakorló kormányhoz közelít, mint a törvényhozó Országgyűléshez.

Az ügyészség tevékenységét a kormányzati szervek

kel való mindennapos együttműködés jellemzi, ezzel szemben az Országgyűléssel való kapcsolata annyiban ragadható meg, hogy a legfőbb ügyész évente egyszer beszámol az ügyészség tevékenységéről az Országgyűlés előtt, illetőleg hozzá intézett interpellációkra, kérdésekre válaszol. Ellentmondást jelent tehát az is, hogy amíg az ügyészség tevékenysége a kormányhoz kötődik, addig felelőssége az Országgyűléssel szemben áll fenn.

Alappal vetődhet fel a kérdés, hogy a felsorolt pro

blémákat mennyiben orvosolná az ügyészség kormány alá rendelése. Ahogy a bevezetőben mondtam, az ügyészség rendkívül összetett feladatkört lát el, nem vitatható azonban, hogy valamennyi tevékenysége közül kiemelkedik a vádhatósági funkciója. Úgy tudom, hogy e tényt illetően úgy a szakmában, mint a politikában egyaránt konszenzus van. Az ügyész a hatályos jogrendszerben a bűnözés minden fázisában részt vesz, a nyomozati eljárás megindításától egészen a büntetés-végrehajtás befejezéséig. Ennélfogva az ügyészség rendelkezik a legszélesebb körű tapasztalatokkal a bűnüldözés terén, átfogó képe van a büntetőügyekben folytatott nyomozati tevékenységről, annak eredményességéről, a bíróságok eljárási, ítélkezési gyakorlatáról, végül a büntetés-végrehajtás törvényességének helyzetéről.

Ez a sajátosan széles körű büntetőjogi jogosítván

yrendszer az, ami alkalmassá teszi az ügyészséget a kormányzati felelősségből fakadó büntető-politikai igények érvényesítésére. Az ügyészség kormány alá rendelése esetén az ügyész eljárásban elfoglalt pozíciója révén mód nyílna a kormányzati büntetőpolitika fokozottabb érvényre juttatására a nyomozási és a vádemelési gyakorlat alakításával, illetve az eljárási törvények által biztosított eszközök, például az ügyészi indítványtételi és jogorvoslati jog révén lehetővé válhat az ítélkezési gyakorlat befolyásolása is.

Lényeges arról is szólni, hogy a büntetőeljárásról szóló új törvény a jövőben sokkal szélesebb körben teszi lehető

vé az ügyész mérlegelését, adott esetben arra is, hogy indítson-e büntetőeljárást.

 

(9.40)

 

E gyakorlat elvének meghatározása büntetőpolitikai döntést igénylő feladat, amely jellegénél fogva a kor

mány alkotmányos feladatkörébe illeszkedik. A gyakorlat elveinek meghatározása olyan rugalmas eszközt jelent, amely - a gyorsan változó bűnözési folyamatokra tekintettel - a büntetőpolitika dinamikus oldalát jelentheti, szemben a statikus, nehezen változtatható jogszabályi környezettel.

Az ügyészség kormányzati alárendeltségével szem

ben az egyik legdöntőbb érv az elmúlt években az volt, hogy a kormány az igazságszolgáltatás ügydöntő ágával, a bíróságokkal kapcsolatban ellát bizonyos igazgatási jellegű jogosítványokat, már önmagában veszélyeztetve ezzel is a bírói függetlenség teljes érvényesülését, ha pedig az ügyészség szintén kormányzati alárendeltségbe kerül, a kormány befolyása az igazságszolgáltatás tekintetében megengedhetetlen mértékűre növekedne. Mára az igazságügyi reform következtében ez az aggály okafogyottá vált, tekintve, hogy a bíróságok napjainkra már szervezetileg is teljesen elváltak a végrehajtó hatalomtól. Mindezek a megfontolások vezették a kormányt abban az elhatározásban, hogy - az európai gyakorlatnak megfelelően - kidolgozza és az Országgyűlés elé terjessze az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatásával összefüggő törvénycsomagot.

A kormány az ügyészséggel kapcsolatos elképzelései és a konkrét törvényjavaslatok kidolgozása során messze

menően támaszkodott elődei munkájára, és azokat továbbfejlesztve terjesztette az Országgyűlés elé ezt a törvényjavaslat-csomagot. Ami leginkább eltérést jelent az előző kormány koncepciójától, az a garanciák sokkal szélesebb és kiegyensúlyozottabb kidolgozása, amely azt szolgálja, hogy a kormánynak ne legyen lehetősége az ügyészség tevékenységének nemkívánatos politikai befolyásolására. Hangsúlyozom: a mindenkori kormánynak ne legyen erre lehetősége. Ezért jó szívvel kijelenthetem, hogy a benyújtott törvényjavaslatok nem csupán a mostani kormány eredményének tekinthetők, hanem a magyar demokrácia közös művének.

Az ügyészség jelenlegi alkotmányos helyzetét az fémjelzi, hogy a legfőbb ügyészt az Országgyűlés v

álasztja hat évre, amelynek felelős. Az alkotmánymódosításról szóló javaslat az alárendeltség rendjén úgy változtat, hogy egyrészt a kormány alkotmányos feladatkörét meghatározó alkotmányi rendelkezést kiegészíti az ügyészség irányításának feladatával - amit a kormány az igazságügy-miniszter útján lát el -, másrészt pedig a jövőben a legfőbb ügyész választás helyett a köztársasági elnök általi kinevezéssel nyerné el megbízatását, amelyre a miniszterelnök tesz javaslatot az igazságügy-miniszter előterjesztése alapján. A kinevezés pedig határozatlan időre szól, ami a legfőbb ügyész funkciójának szakmai jellegéhez igazodik, és mentesíti az alól a politikai jellegű megmérettetés alól, amit a választás jelent számára.

Az ügyészség kormányzati irányításának rendjét az alkotmánymódosítás úgy határozza meg, hogy az ügyész

séget az igazságügy-miniszter irányítja a legfőbb ügyész útján, a legfőbb ügyész feladatait pedig az ügyészség vezetése. E megfogalmazással a javaslat az ügyészséggel kapcsolatos kormányzati irányítást elhatárolja az ügyészség belső igazgatási feladatától, amelyre nincs befolyása a kormánynak. Az ügyészség ennek megfelelően továbbra is önálló, tevékenységében az igazságszolgáltatáshoz kötődő egységes szervezet marad, amely nem tagozódik be a közigazgatás rendszerébe.

Az önállóságot támasztja alá az is, hogy nem változik az ügyészek szolgálati viszonyának, illetőleg előm

enetelének és javadalmazásának a bírákéval összehangolt szabályozása sem. Az ügyészség irányítása így külső felügyeletként fogalmazható meg, és a kormány, valamint az ügyészség között a kapcsolatot főként a legfőbb ügyész személye jelenti. Az ügyészség feladatköre is alapjaiban változatlan marad, és csak a kormányzati irányítással össze nem férő feladatai szűnnének meg.

Az ügyészség kormányzati alárendeltségének az irányítási jogok terjedelme a legérzékenyebb kérdése. Miután az irányítás az utasítási jog gyakorlásával történik, ennek szabályozásában mutatkozik meg legkézzelfoghatóbban a kormánynak az ügyészség irányításával kapcsolatos filozófiája, más szóval az, hogy a kormánynak milyen szándékai vannak az ügyészséggel. A mindenkori ellenzéki félelmek szerint a kormányzat az ügyészséget politikai célzatú utasításokkal saját közvetlen pártpolitikai törekvéseinek eszközévé teheti, ezért a javaslat az utasítás kiadását többoldalú garanciarendszerrel szorítja korlátok közé az említett veszélyek kiküszöbölése érdekében.

A javaslat az irányítás fő eszközeként a normatív tartalmú utasítást jelöli meg. Ez az utasítás általános érvénnyel határoz meg követelményeket az ügyész rés

zvételével folyó eljárásokban gyakorolt ügyészi tevékenységre. Ezzel az eszközzel érhető el, hogy például egyes bűncselekménytípusok esetében az ügyész a törvények által lehetővé tett mérlegelési jogával, intézkedési lehetőségeivel a kormányzat büntetőpolitikájának megfelelő elvek szerint éljen.

Az utasítás másik fajtája az egyedi utasítás, amely meghatározott konkrét ügyre nézve ír elő ügyészi inté

zkedést. Valójában az egyedi utasítás az, amellyel kapcsolatban többször felmerülhet a politikai beavatkozás veszélye, ezért a javaslat alkotmányos szabályként határozza meg ennek legfőbb korlátait. Az egyedi utasítást mindenekelőtt kivételes eszköznek minősíti, amelyet a miniszter írásban, indokolással ellátva adhat a legfőbb ügyésznek. Az egyedi utasítás tartamára vonatkozó korlátozás, hogy az csak az ügyész mérlegelési jogkörébe tartozó kérdésekre irányulhat. Nincs azonban lehetősége a miniszternek arra, hogy az ügyészi intézkedéstől való tartózkodásra vagy az eljárás folytatását akadályozó intézkedésre adjon utasítást, tehát az utasítás kizárólag pozitív, az eljárást előbbre vivő jellegű intézkedéseket írhat elő. Ez a szabályozás kizárja, hogy a kormányzat az ügyészséget valamely, számára politikailag kényelmetlen eljárás leállítására tudná utasítani. Az utasítás mindezeken túlmenően a vádemelés kérdését, illetőleg az eljáró ügyész személyét sem érintheti, ebben a körben tehát semmilyen utasítás nem adható.

A javaslat lehetőséget ad például arra, hogy az ig

azságügy-miniszter - kivételesen indokolt esetben - valamely ügyben utasítsa a legfőbb ügyészt a nyomozás elrendelésére, vagy a nyomozati eljárás során bármely előrevivő tartalmú intézkedésre. A nyomozás lezárását követően azonban már az ügyészség szakmai kompetenciájába tartozó kérdés az, hogy a nyomozás során felderített bizonyítékok alapján az ügyész vádat emel-e, milyen tartalommal, illetőleg a bírósági eljárás során a vádat miként módosítja vagy elejti-e. Hasonlóképpen jelentős korlátozás, hogy az utasítás az ügyész személyét sem érintheti.

Az egyedi utasítá

ssal összefüggő garanciális szabály az is, hogy a legfőbb ügyésznek sajátos joga van az olyan utasítással szemben, amelyet jogi meggyőződésével vagy jogszabállyal nem tart összeegyeztethetőnek. Az ügyészeket ilyen esetre az a jog illeti meg, hogy kérhetik az utasítás végrehajtása alóli mentesítésüket, amely nem tagadható meg. A legfőbb ügyész esetében ez azért nem járható út, mert a javaslat azt is kimondja, hogy az igazságügy-miniszter csak a legfőbb ügyészt utasíthatja. Ha a legfőbb ügyészre is maradéktalanul érvényesülne az ügyészekre egyébként vonatkozó említett rendelkezés, akkor elméletileg a legfőbb ügyész jogszerűen meghiúsítaná minden utasítás végrehajtását, és az ügyészség irányítását ellehetetlenítené, ezért erre a körre más megoldást kellett kidolgozni.

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényt módosító javaslat ezt a helyzetet úgy rendezi, hogy a szóban forgó esetben azt a jogot biztosítja a legfőbb ügyésznek, hogy eltérő álláspontját közzéteheti, eltérő álláspontját nyilv

ánosságra hozhatja. Ez a megoldás egyrészt a nyilvánosság erejét használja fel garanciális elemként, mert egy ilyen ellentmondási lehetőség a kormányzatot is megfelelő körültekintésre ösztönzi az utasítás kiadása előtt. Más oldalról pedig a legfőbb ügyész részére nyit megfelelő lehetőséget, mely elkerülhetővé teszi, hogy az említett konfliktus esetén a legfőbb ügyész csak a meggyőződésének nem megfelelő utasítás végrehajtása és a lemondás között választhat.

Az említett törvényjavaslat emellett előírja mi

nden - tehát mind az általános érvényű, mind pedig az egyedi - utasítás közzétételét az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában, tehát az utasítás ténye és tartalma minden esetben nyilvánosságot kap.

 

 

(9.50)

 

Ezen túlmenően egy további szervezeti garanciát is beépít a módosítás, amikor felállítani rendel egy ügy

észekből álló tanácsadó, véleményező testületet az igazságügy-miniszter mellett. A testület kilenc tagját az ügyészségeken működő választott szakmai testületek, az ügyészi tanácsok javaslata alapján kéri fel a miniszter.

A testület az ügyészséget érintő előterjesztések, jo

gszabálytervezetek mellett az igazságügy-miniszter ügyészség részére adandó utasításainak tervezetét is véleményezi, és ezzel összefüggésben javaslatot is tesz az igazságügy-miniszternek. Ezzel biztosítja az előterjesztésünk, hogy a miniszter az utasítások kidolgozása során az ügyészségi tapasztalatokat is felhasználja, és mérlegelje az ügyészség véleményét és szempontjait is.

Megítélésem szerint ez a testület olyan szakmai ös

szekötő kapocs lehet, amely komoly lehetőséget teremt arra, hogy ne egyszerűen irányítási viszony, hanem valódi együttműködés legyen a miniszter és az ügyészség között; az ismertetett garanciális rendelkezéseknek megfelelő keretet biztosítanak arra, hogy az igazságügy-miniszter utasításai a jogállamiság követelményeinek megfelelőek legyenek, ugyanakkor kielégítsék az utasítás operativitásához fűződő igényeket is.

Korábban említettem, hogy a törvényjavaslatok kimunkálása során nagyban támaszkodtunk a korábbi kormányok törvén

y-előkészítő munkájának eredményeire, de azokat továbbfejlesztettük. A most benyújtott törvényjavaslatok mindezeket a korlátozásokat tartalmazzák, és további gyakorlati biztosítékokkal kiegészítik, teljessé téve az ügyészség irányításával kapcsolatos garanciarendszert.

Röviden utalva az előbb kifejtettekre, az új garan

ciális elemeket szeretném összefoglalni. Az utasítás csak az ügyészi mérlegelés jogkörébe tartozó kérdésre vonatkozhat. Az utasítást írásban indokolva kell beadni. Minden utasítást közzé kell tenni az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában, amely azonban személyes adatot nem tartalmazhat az érintett személy jogaira tekintettel. Az utasítást az érintett ügy irataihoz kell csatolni. Az utasítás előkészítésében ügyészi tanácsadó testület működik közre. Ez a tanácsadó testület véleményezési joggal rendelkezik. A legfőbb ügyész pedig az utasítással kapcsolatos eltérő véleményét közzéteheti.

Mint a felsorolásból is jól érzékelhető, a benyújtott javaslatok a korábbi tervezetek biztosítékain messze

túlmutató garanciarendszert intézményesítenek mind a garanciális elemek számát, mind pedig érdemi jelentőségüket tekintve. Mindez kellő alapot szolgáltat arra, hogy kijelenthessem: a törvényjavaslatok kizárják annak lehetőségét, hogy a kormány direkt vagy indirekt eszközökkel instruálja az ügyészség napi tevékenységét, annál kevésbé, hiszen az ügyészi szervezet felépítése és az eljáró ügyész jogai és kötelezettségei törvényben meghatározottak. Ugyanígy pontosan kimunkált a javaslatokban a kormány és az ügyészség kapcsolatrendszere is.

A tervezett szabályozás teljes mértékben megfelel az Európa Tanács vonatkozó ajánlásainak is, mert az utasításadási jog törvényen alapul, szigorú korlátozások között nyilvános, és nem érinti az ügyészi szervezet autonómiáját.

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló tö

rvénymódosítási javaslat az alkotmánymódosítás szerint új alkotmányos helyzetnek megfelelően vezeti végig az ügyészségre vonatkozó szabályok módosítását. Ennek körében az igazságügy-miniszter utasításának egyes részletszabályait ez a javaslat fogalmazza meg. A javaslat az ügyészség megváltozott alkotmányos helyzetéhez igazítja a legfőbb ügyész jogszabály-kezdeményezési jogát. Ennek lényege, hogy a legfőbb ügyész nem közvetlenül a jogalkotónál indítványozhatja jogszabály, illetőleg állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadását, módosítását, hatályon kívül helyezését, hanem ezekre az igazságügy-miniszternek tehet javaslatot. Ez a megoldás következik ugyanis az ügyészség kormányzati irányítás alá helyezéséből.

Szintén e

bből az okból szűkül az ügyészség törvényességi felügyeleti jogkörébe tartozó ügyek köre. E jogkör továbbra is a kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervekre terjed ki, de az e szervek által kiadott jogszabályokra és az állami irányítás egyéb jogi eszközeire nem vonatkozna, hiszen nem lenne összeegyeztethető az ügyészség megváltozott alkotmányos pozíciójával, ha a legfőbb ügyész a kifogásolt rendelkezésekkel összefüggésben önállóan léphetne fel, és akár az Alkotmánybírósághoz is fordulhatna.

Az ü

gyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvényjavaslat a legfőbb ügyész jogállása megváltozásának megfelelően rendezi a legfőbb ügyész szolgálati viszonyának részletszabályait. Többek között kimondja, hogy a megbízatás keletkezésével és megszűnésével összefüggő jogok kivételével a munkáltatói jogkört az igazságügy-miniszter gyakorolja a legfőbb ügyész felett. Jelentős hiányt pótolva kiegészíti továbbá a hatályos szabályozást a legfőbb ügyész kártérítési felelősségére vonatkozó szabályokkal, amiről jelenleg nincs rendelkezés.

A kártérítési felelősség mértékét pedig a legfőbb ügyész és helyettese fokozott felelősségéhez mérten, a többi ügyészre vonatkozó mértéknél jóval magasabban állapítja meg. A javaslat a legfőbb ügyész hivatalveszt

ésének esetköreit kiegészíti az igazságügy-miniszter utasítása teljesítésének elmulasztásával. Az utasítás végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségszegés önálló nevesítése azért indokolt, mert a legfőbb ügyész az utasítás nem teljesítésével meghiúsíthatja az irányítás gyakorlati megvalósítását. Ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy ez a szabály csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor jogszerűtlenül tagadja meg az utasítás végrehajtását.

Jelentős előrelépés a hatályos szabályozáshoz képest, hogy a javaslat garanciális szempontokra tekintettel a legfőbb ügyész felmentésének, összeférhetetlenségének, továbbá hivatalvesztésének kimondása esetére jogorvo

slati lehetőséget biztosít. A felmentést kivéve ugyanez irányadó a legfőbb ügyész helyettese esetében is.

Az említett módosítás felszámolja azt az alkotmányos szempontból vitatható szabályozást, amellyel jelen

leg kizár minden, a legfőbb ügyész és a legfőbb ügyész helyettese megbízatásának megszűnésével összefüggő döntést érintő jogorvoslatot.

Kiemelendő még a javaslatnak az az átmeneti re

ndelkezése, amely a hivatalban lévő legfőbb ügyész megbízatási idejével kapcsolatban kimondja, hogy a javaslat nem érinti a hatálybalépés előtt megválasztott legfőbb ügyész megbízatásának időtartamát. Ezáltal elejét veszi annak, hogy a hivatalban lévő legfőbb ügyész megbízatásának érvényessége megkérdőjeleződjék, és biztosítja, hogy megbízatási idejének lejártáig hivatalban maradjon. Ez a megoldás messzemenően figyelemmel van a jogbiztonság szempontjaira, és egyben azt a folyamatosságot is biztosítja az ügyészség vezetésében, ami a jogállás és a feladatok megváltoztatásakor elengedhetetlen a zökkenőmentes működéshez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb ismertetett tö

rvényjavaslatok elfogadása megteremti a lehetőségét annak, hogy az ügyészség jogállása az európai országok többségében alkalmazott módon nyerjen szabályozást. Őszintén remélem, hogy a javaslatokban foglalt garanciális előírások sora oldani fogja azt a bizalmatlanságot, amely jelenleg még a sajtón keresztül olvasható. Ezzel szemben meggyőződésem, hogy a tervezett változtatások már rövid távon is igen komoly előnyöket fognak eredményezni nemcsak a kormányzati felelősség, de a bűnüldözés terén anélkül, hogy az ügyészség szakmai kompetenciája sérülne. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy önmagában az ügyészi szervezet közjogi helyzetének megváltoztatása a büntetőeljárásokat nem teszi gyorsabbá, hatékonyabbá. Az ügyészséget azért kell kormány alá rendelni, hogy a kormánynak legyen rálátása a büntetőeljárásra, és legyen felelőssége az országban a büntetőpolitikáért.

Az ügyészség új helyének szabályozásával kapcsolatban mindenképpen ki kell emelni, hogy a javaslatokban megfogalmazott garanciarendszer természetesen nem ennek vagy annak a kormánynak, hanem a mindenk

ori kormánynak szóló szabályozás, amely a mindenkori kormány mozgásterét szabja meg. Más oldalról pedig a mindenkori politikai ellenzéknek, illetőleg a civil szférának és az állampolgároknak jelent biztosítékot a mindenkori kormány esetleges túlhatalomra való törekvésével szemben. A jogállam alapvető jellemzője ugyanis, hogy a politikai hatalmat birtokló politikai erő nem korlátlanul, hanem a törvények által korlátozottan gyakorolhatja hatalmát.

 

(10.00)

 

Talán az elmondottak meggyőző erejét még inkább alátámasztják annak a szavai, akit a javaslatok tartalma a legközvetlenebbül érint. A legfőbb ügyész úr is olyan igényes, tisztességes jogi munkaként jellemezte a java

slatot, amely a kényes kritikusok ízlését is kielégíti. Úgy vélem, ha maga az első számú érintett a kormánynál így nyilatkozott, akkor a szabályozás korrektségét másnak sem ildomos kétségbe vonni.

Meggyőződésem az is, hogy ha az ellenzéki pártok képviselői azzal a szemmel nézik ezt a törvénycsomagot, hogy a saját korábbi írásba foglalt elképzelés

eiknek mennyiben felel meg, akkor a javaslatokat nyugodt szívvel fogadhatják el akár a magukénak is.

Ebben bízva tisztelettel kérem az Országgyűlést, v

itassa meg a törvénycsomagot, majd pedig az érveimre tekintettel fogadja el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 114 1998.09.29. 2:28  111-119

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Képviselő Úr! Sajnos született egy rossz döntés 1995-ben, amelynek közvetlen okait két percben boncolgatni rendkívül nehéz lenne. Egy azonban egészen biztos, hogy a Horn-kormány felkészületlensége volt az, amelynek következtében az utolsó percben - miután nem volt elképzelése arról, hogy az önkormányzati törvénynek megfelelően hogyan kellene eljárni - született meg egy olyan kiegészítés, amely arról szólt, hogyan bújjon ki a kormány az alól a felelősség alól, hogy az önkormányzatokat megfelelő gázművagyonnal vagy abból való résszel el kellene látni.

A rossz megoldás hátterében azonban két dolog biztosan volt: az egyik a jogszabályi, a másik a gyakorlatnak betudható háttér.

 

 

(15.00)

 

A jogszabályi háttér az, amely meggyőződésem sz

erint jogalkotási törvényünk hiányosságából ered, ezért kérem tisztelettel a képviselőtársaimat, hogy ha ide kerül a jogalkotási törvény, akkor ez az eset is jusson eszükbe, hogyan lehet például egy ilyen horderejű törvénynél - hogy az Alkotmánybíróság döntését idézzem - olyan helyzetbe kerülni, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak nem volt lehetősége támpontokat adni a törvény értelmezésére, így született meg a megoldás.

A másik, a rossz megoldás hátterében az a gyakorlat áll, amely elég hosszú időn keresztül gyakorlat volt az Országgyűlésben, hogy igazán nagy horderejű kérdése

kben az utolsó percben, sokszor kapcsolódó módosító indítvány formájában, mindenféle külső ellenőrzés nélkül, koncepciójában születtek új jogszabályok, illetőleg új jogszabályi előterjesztések.

Az előterjesztés is azt bizonyítja, hogy bizony súly

osan gondatlan törvény-előkészítési eljárás folyt, amely a gazdasági, a számszaki és az alkotmányjogi követelményeket alapvetően nem vette figyelembe. Hogy ez hogyan kerülhető el, ehhez nyilván kell egy nagy adag szerencse, amellé azonban módosítani kellene a jogszabályt, a gyakorlatot így kellene kialakítani, figyelembe kellene már venni az Alkotmánybíróság kilencéves gyakorlatát, és azt az igazságügyi minisztériumi apparátust, amely elég nagy szakértelemmel lett volna elődeink segítségére is abban, hogy ismételten elkerüljünk egy alkotmánysértő döntést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 118 1998.09.29. 0:46  111-119

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Kérdésére tovább válaszolva, hogy ki fizeti a pótvizsgadíjat, egy mondattal szeretnék még visszatérni. Nyilvánvalóan az eset tanulsága az, hogy mások vizsgáztak rosszul, de mi - a kormány, a költségvetés és mindannyian, az önkormányzatok és az állampolgárok - fogjuk megfizetni azt, ami ennek káros következménye, miközben az elmúlt három évben az alapul szolgáló vagyont privatizálták.

A kormány két héttel ezelőtt, az Alkotmánybíróság döntése után hozott egy határozatot. Ebben a határoza

tban két lényeges pont van: teljeskörűen fel kell mérni a gázközművagyont, és februárig a kormány javaslatot fog tenni a célszerű megoldásra az Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 14 1998.10.20. 3:36  11-15

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Frakcióvezető Úr! A napirend előtti felszólalás nagyszerű és tipikus műfaja a kormány ellenőrzésének. Ebben a vonatkozásában meg is köszönöm, hogy frakcióvezető úr lehetőséget biztosít arra, hogy magam is értékeljem a kormány száz napját. Öntől pedig igazán hiteles az, hogy kritizálja a kormány száz napját, hiszen komoly tapasztalata van arról - mint miniszternek és egy kormánypárti programmal a miniszter mögött -, hogy milyen veszélyekkel járhat az a tétlenkedés, amellyel 1994-ben szembesülhettünk. Hová vezetett az 1994-es tétlenkedés? A Bokros-csomaghoz. A frakcióvezető úr által említett dinamikus indítás szerintem teljesen természetes következménye egy olyan kormányzatnak, amely 1994-ben szembesült azzal, hogy az időt nem lehet halogatni, és a kormányprogram végrehajtását minél hamarabb meg kell kezdeni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Konkrétan arról, hogy mi volt a kormányzat célja az elmúlt időszakban: elsősorban az, hogy egy átláthatatlan területen, a privatizáció területén tiszta viszonyokat teremtsen, és a közpénzek területén is konkrét intézkedéseket tett. A legfontosabb feladat - amivel biztosan egyetért velem frakcióvezető úr, hiszen korábban gazdája volt ennek a területnek - a közbiztonság megerősítése, míg a harmadik terület, amiben az előző száz napban prioritást élvezett a kormányzat intézkedése, a fiatalok és a családok szociális viszonyainak és a társadalmi igazságosságnak megfelelő néhány intézkedésünk volt.

Egyetérthetünk abban, hogy ma nincs fontosabb feladata a kormányzatnak, mint hogy eredményeket érjen el a közbiztonság megerősítése területén. Július 8-án alakult meg a kormány, július 9-től kezdődően egy olyan törvénycsomagot készítettünk elő - ami már itt van az Országgyűlés előtt, és megkezdhetjük a tárgyalását -, amely pontosan a közbiztonság megerősítését szolgálja. E körben 2 milliárd forinttal megsegítettük a rendőrséget azért, nehogy csak a jogalkotásban bízzunk, hanem a végrehajtás és a felderítés területén is tudjunk segítséget nyújtani a közbiztonság megerősítéséhez.

A másik ilyen terület a fiataloké és a családoké, ahol a kormányzat már első intézkedéseivel próbált segíteni a legrászorultabbaknak, hiszen előkészítettük a tandíjmentességet, előkészítettük a személyi jövedelemadóban a gyerekkedvezményt, és előkészítettük az alanyi jogú családi pótlék bevezetését is. Ezek mind-mind olyan intézkedések, amelyek a legégetőbb problémákra adnak orvoslást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig adhatunk okot arra egy négyéves kormányprogram megvalósítása során, hogy valaki felálljon és hiányolja azt a három és fél évet, ami még előttünk van. Mi abban bízunk, ha ilyen ütemben halad a kormányzat a programja végrehajtásában, mint ahogy azt megkezdte, akkor egészen biztos, hogy jól fogja befejezni a munkáját, mert ez a százhúsz nap bizony nagyon komoly munkával telt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 18 1998.10.26. 3:37  15-19

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisz

telt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A felszólalásából az már egészen biztos, hogy a képviselő úr a Népszavát olvassa: az "egészpályás letámadást" szinte szó szerint tudta idézni. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) De a felszólalása még egyre bizonyíték volt: a Házszabályt nem szokta képviselő úr olvasni. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

A mai napra benyújtott felszólalását a képviselő úr így nyújtotta be: "Felszólalásom oka a Házszabály sorozatos megsértése, tárgya országos jelentőségű, a felszólalás halaszthatatlan (Derültség a kormánypárti padsorokban.), mert gyakran tapasztalt jelenségekkel kapcsolatos, és a felszólalás tárgya rendkívüli, mert a demokratikus játékszabályok védelmében hangzik el". (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Úgy van! - Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Képviselő Úr! Amit ön ma elmondott - és én csak arra hagyatkozom, amit írásban benyújtott, mert a többi még kevésbé volt komoly kérdés, és nem is kívánok rá reagálni -, amit a Házszabállyal kapcsolatban és az ülésvezetéssel kapcsolatban elmondott, olyan képet váltott ki belőlem - hogy a tárcámnál maradjak egy hasonlat erejéig -, mint amikor valaki az elsőfokú ítélet meghozatala után, amikor nem tetszik neki az ítélet, akkor az MSZP székházától akar kérni segítséget jogérvényesítésre. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A Házszabály akként rendelkezik - az MSZP-SZDSZ kormánytöbbség hozta a Házszabálynak ezt a módosítását (Vancsik Zoltán: Igaza van!) -, hogy az elnöknek, a levezető elnöknek a levezetéssel kapcsolatos döntése az ülésen nem megkérdőjelezhető. Azonban rögtön beiktatott olyan eljárási szabályokat, hogy ezt hogyan lehet megtenni. Nem rendkívüli házbizottsági ülést kell kérni, nem napirend előtti felszólalást, hanem a frakció nevében az ügyrendi bizottságtól kell kérni, amely abban a helyzetben lesz, hogy a tényállást ismeri. (Dr. Orosz Sándor: Ott van a Fidesz frakcióvezetője!) Nem hiszem, hogy a televíziónézők vagy 386 képviselő ma annak az ismeretében van, hogy akkor, annak a bizonyos döntésnek a meghozatalakor egy ügyrendi döntésről volt-e szó, vagy az elnök úr azért vonta meg öntől a szót, mert esetleg nem ügyrendi kérdésnek minősítette. Ezért a Házszabály beiktatta azt az eljárási módszert, hogy az ügyrendi bizottságtól tessék döntést kérni.

Az ügyrendi bizottság ebben kétféle döntést hozhat: eseti ügyben, az ön kérése alapján egy konkrét ügyben, de hozhat általános érvénnyel is hosszú távra, ha az elnöki levezetéssel kapcsolatban észrevétele van.

 

 

(15.50)

 

Az ügyrendi bizottságnak ez a döntése még mindig az Országgyűlés elé hozható, az Országgyűlés előtt megvitathatjuk annak valós tartalmát, és mérlegelhetjük a döntést. Úgy látom azonban, hogy a képviselő úrnak nem a valós eredmény volt a célja, hanem az, hogy ma napirend előtt szóvá tegye. Akár meg is köszönhetném önnek azt, hogy akkor, amikor annyi probléma van az országban (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Bizony!), amikor a költségvetésre készülve igazán (Felzúdulás az MSZP padsoraiban: Hol van?) komoly problémát jelent a társadalom jogos elvárásainak megfelelő költségvetés elkészítése, akkor a Szocialista Párt frakciójának ma ez volt a legfontosabb problémája.

Köszönöm a figyelmüket. (Kuncze Gábor: Nem kéne benyújtani esetleg?- Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok padsoraiban. - Hegyi Gyula, két kézzel fölfelé mutogatva a kormánypártok felé: Álljatok föl!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 22 1998.11.02. 2:55  19-23

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A súgást is meghallottam a szocialista képviselők részéről, hogy a Házszabály... És akkor nem az érdemi részével kezdem, hanem amiben segítettek, az eljárási részével. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Van egy Házszabályunk, tisztelt frakcióvezető úr, amely Házszabály úgy készült el 1994-ben, és úgy módosult 1996-ban, hogy önök részletesen leírták: ki, mikor, milyen feltételekkel beszélhet napirend előtt. Ez az ismételten a Szocialista Párt részéről benyújtott javaslat a minimális formai kellékeket nem meríti ki, ezért én tisztelettel kérni fogom elnök urat, hogy szíveskedjék ezeket a napirend előtti felszólalásokat a Házszabály... (Horn Gábor: Erre van az elnök! - Dr. Hack Péter: A Fidesz frakcióvezetője ugyanerről beszélhetett?! - Taps az MSZP padsoraiban. - Moraj a kormánypárti padsorokban.) Már bocsánat!

Szóval, tisztelt elnök úr, akkor felolvasom (Dr. Hack Péter: A Fidesz frakcióvezetője is ugyanerről beszélt!) azt a javaslatot, amit az MSZP és az SZDSZ együtt fogadott el (Kuncze Gábor: A Bánk Attiláét kellene!) két évvel ezelőtt. Egyértelműen meghatározza a Házszabály, hogy milyen esetben van lehetőség, és a Házszabály 19. § (2) bekezdése alapján az Országgyűlés elnökének feladatává teszi (Vancsik Zoltán: Bánk Attila!), hogy ügyeljen a Házszabály betartására. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Dr. Hack Péter: Mondjon le az elnök!) Ezekből a felszólalásokból nem derül ki... (Általános zaj. - Kuncze Gábor: Nem engedjük ám az elnököt bántani! - Derültség. - Horn Gábor: Mondjon le az elnök!) Elnök Úr! Ezekből a felszólalásokból nem derül ki a minimális tárgya sem ennek a felszólalásnak.

A képviselő úr azt a címet adta a felszólalásnak, hogy "A demokratikus jogállam követelményeinek érvényesítéséért", és a felszólalás halaszthatatlan (Kuncze Gábor: Vlagyimir Iljics! - Derültség.), mert kedvezőtlen tendenciák folytatódása a demokrácia korlátozását eredményezi. (Hosszú taps az MSZP padsoraiban.) Ehhez a mondathoz csak gratulálni tudok, és a lelkes taps is azt bizonyítja számomra, hogy utoljára a tudományos szocializmus tankönyvében (Derültség a kormánypárti padsorokban.) és a pg-tankönyvben olvasott (Taps a kormánypárti padsorokban.) hasonló magvas mondatot. (Horn Gábor: Számonkérhető! - Dr. Medgyasszay László: Mit kiabálsz, Gábor? - Általános zaj.)

Ezért tisztelettel felkérem a képviselőcsoportot, hogy a Házszabály minimális alaki feltételeit és a minimális eljárási szabályokat tartsák be, és ha legközelebb a képviselő úrnak az a kívánsága, hogy elmondja azt a szokásos kifogássort, amelynek egyetlen eleme sem meríti ki a rendkívüli, a halaszthatatlan és a sürgős kitételt, akkor ezt legyen szíves leírni (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Bánk Attiláét! - Zaj az MSZP padsoraiban.), mert ez esetben az elnök úr el tudja utasítani mint tárgyalásra alkalmatlan bejelentést.

Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 33 1998.11.09. 31:55  32-52

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Százhúsz esztendeje annak, hogy hazánkban hatályba lépett az akkori Európa egyik legkorszerűbb büntető törvénykönyve, a Csemegi-kódex. A jogtörténetből tudjuk, hogy ez a jogszabály mennyire időtállónak bizonyult. Ehhez nem kis mértékben hozzájárultak az úgynevezett nagy büntetőnovellák. A novellák az eredeti kódexet korszakonként és időközönként bekövetkezett változásoknak, a közösség elvárásainak megfelelően egy vagy több tárgykörben átfogóan módosították.

A mai büntető törvénykönyv megalkotása óta eltelt húsz évben 46 esetben módosult a büntető törvénykönyvünk. Az elmúlt tíz esztendőben a jogalkotó döntése alapján 37 ízben, míg az Alkotmánybíróság döntése nyomán 5 alkalommal változott meg a joganyag. Rendszeressé vált, hogy a parlament évente legalább kétszer foglalkozott büntetőjogszabály-módosítással. A tapasztalatok mindennek ellenére azt mutatják, hogy folyamatos az igény a jogalkotó, a jogalkalmazás és a közvélemény részéről a hatályos joganyag továbbfejlesztésére. Ehhez kapcsolódnak a hazánk által vállalt nemzetközi kötelezettségből adódó elvárások is. Ezek ugyancsak napirenden tartják a hazai büntetőjog folyamatos karbantartását, módosítását.

A kormány által most beterjesztett, a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat több mint száz helyen kívánja módosítani a büntető törvénykönyvet. Jelentős kérdésekben alapvetően új szabályozást ajánl az Országgyűlésnek. Terjedelmét és súlyát tekintve egyaránt megkülönböztetett helyen áll a rendszerváltozás óta történt büntetőjogszabály-módosítások sorában. A kormány világos megfontolások alapján cselekedett úgy, hogy hivatalba lépésének elején tett erőteljes intézkedéseket az anyagi büntetőjog szigorítására. Ez ugyanis a bűnözés elleni állami fellépés egyik legfőbb eszközrendszere. A kormányprogram a Btk. több pontján helyez kilátásba szigorítást. Ezek között vannak azok a bűncselekmények, amelyeket a gyermekek és kiskorúak ellen követnek el, de ilyenek a kábítószerrel visszaélés és az illegális fegyverkereskedelem vagy fegyvertartás is.

A program elvárásai közé tartoznak a személyfuvarozók fokozott büntetőjogi védelmének megteremtése, a vagyonelkobzás lehetőségének kiszélesítése. Itt szerepel az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályozás olyan módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a végrehajtás valóban az elítélt élete végéig tartson. Korunkban a kemény bűnözésnek jelen vannak olyan megnyilvánulásai, amelyekkel szemben bizony a szigorú fellépés indokolt. Ehhez pedig a büntetőjognak kell biztosítania a megfelelő eszközöket. Ilyen cselekmények elsősorban azok, amelyek szervezett elkövetése a társadalom érdekeit leginkább sérti, leginkább veszélyezteti. Ezek a társadalmi érdekek leginkább a személyek szabad önrendelkezési jogához, a vagyonbiztonsághoz, az egészséges élethez, a gazdasági és pénzügyi élet biztonságához, annak tisztaságához és a bűnös befolyásolástól való mentességéhez kapcsolódnak.

A javaslat a következőkből indul ki: a büntető törvénykönyv egyfelől biztosítson a bűnüldözés számára megfelelő lehetőséget a szigorú fellépéshez, fenyegesse mindazokat az elkövetőket és magatartásokat, amelyek a szervezett elkövetés folytán alapvetően kockáztatják a társadalmi békét; másfelől érvényesüljön a jogalkotó azon akarata, amely e magatartások esetében elsődlegesen a megtorló büntetések kiszabására irányul.

 

 

(16.20)

 

Ezzel az állami büntetőigény érvényesülése találkozzon a közvélemény, a társadalom érzületével, értékítéletével és elvárásaival. Önmagában a büntetőjogi fellépés kilátásba helyezése természetesen nem elegendő ahhoz, hogy az üldözendő magatartásokat megelőzze, illetőleg visszaszorítsa. Ehhez kapcsolódnia kell a gyakorlati eredményességnek, a hatékony bűnüldözésnek. Ez utóbbihoz is keretet kívánunk biztosítani e javaslattal.

Nem lehet célunk azonban a büntetőjog egészének szigorítása, hiszen ez egyfajta kíméletlen, differenciálatlan büntetőjog kialakulását segítené. Ennek pedig társadalmilag igen kedvezőtlen hatása lenne az úgynevezett átlagbűnözésre. A kisebb vétségek elkövetőivel szembeni kemény fellépés vélhetően ellenkezne a társadalom értékítéletével is, ráadásul ezeket az elkövetőket valószínűleg a kemény, az életvitelszerű bűnözés felé terelné. A jelenlegi szigorító rendelkezésekkel egyidejűleg a jogalkotás nem veszi és nem is veheti le a jogalkalmazás válláról azt a terhet, amelyet az ügyek egyedi elbírálása jelent. Valóban kialakulni látszik egy, a jelenleginél szigorúbb anyagi büntetőjog. Ugyanakkor nem lehet elfelejteni, hogy már ma is, de az új büntetőeljárási törvény életbe lépésével van és lesz hazánkban egy igen tág mozgásteret biztosító eljárási szabály is. Ez lehetőséget ad a jogalkalmazónak, az ügyésznek, majd vele együtt a bírónak, hogy büntető hatalmát a közjó érdekében egyedesítve tudja gyakorolni. A joggyakorlás tisztessége egyben valamennyi jogalkalmazó felelőssége is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett elvi büntetőpolitikai megfontolások után a javaslat egyes tételes rendelkezéseiről szeretnék szólni.

A javaslat rendelkezései a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében erősítik az állam reagálási képességét. E körben találjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek jelentősen szigorítják a robbanóanyaggal, a robbanószerrel visszaélés, a lőfegyverrel, a lőszerrel visszaélés, a fegyvercsempészet, a kábítószerrel visszaélés, a közveszélyokozás, az embercsempészés büntetési tételeit, valamint kiterjesztik a pénzmosás tényállásának alkalmazhatóságát. A javaslat által megalkotott új tényállások közül idetartoznak a súlyosan fenyegetett emberkereskedelem bűncselekménye és a prekurzorok vagy kábítószer elő-, illetve alapanyagok készítését fenyegető bűncselekmény is.

A szervezett bűnözés profitéhsége ismeretében egyértelmű, hogy vele szemben a leghatékonyabb fellépést anyagi, vagyoni alapjainak az elvonása jelentheti. A javaslat a vagyonelkobzás új szabályozásával biztosítja, hogy az állam a bűnös eredetű vagyont kivétel nélkül minden esetben vonja el.

Külön említeném a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó jelenlegi szabályozás megváltoztatását, ami a közvélemény előtt már most is viták kereszttüzében áll. Tény az, hogy ha csak a legutóbbi, az 1993-as vonatkozó módosítást követő időszakot tekintjük, nőtt a kábítószerrel visszaélés miatt ismertté vált bűncselekmények száma, három év alatt 256-ról 946-ra. Nőtt a kábítószerrel visszaélés miatt ismertté vált elkövetők száma, három év alatt 258-ról 903-ra. Növekszik az egyéb bűncselekmények körében a kábítószeres elkövetők által elkövetett bűncselekmények száma, két év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a kábítószerrel összefüggő halálozások száma, folyamatosan nő a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók száma, és itt az emelkedés különösen súlyos, három év alatt több mint háromszorosára nőtt. Végül: évről évre nő a lefoglalt kábítószerek tonnányi mennyisége.

Minden drogstratégia az olyan társadalmi környezet kialakítását célozza, amelyben nem csupán az állami intézmények köteléke, hálója szolgálja a kábítószerkérdés megoldását. A társadalom teljes egészének felelőssége az e téren való összefogás, az a puszta és elkoptatott kijelentés azonban, hogy mindez össztársadalmi feladat, így túl általános és semmitmondó.

A tényleges gyakorlati megvalósítás három nagy területre osztható. Az első az állam által hozott törvények, rendeletek, szabályok. A második egy erre a célra kialakított intézményrendszer, amely a pszichológiai tanácsadást, orvosi tennivalók körét is magában foglalja. A harmadik a széles körű felvilágosítás, a nevelés és a kommunikáció. Mindez egy szorosan egymásra épülő rendszer kell hogy legyen. A rendszer elemei pedig - minden intézkedés - egymást kell hogy segítsék. Az egyes feladatoknak nem a másik ellenében, azt kioltva, hanem egymás mellett, a kábítószer-ellenes fellépés közös célja jegyében kell megvalósulniuk.

Egy ország drogpolitikájának tehát soha nem a büntetőjogi szabályozás az egyetlen eleme. Az viszont, hogy a büntetőjognak meghatározó szerepe van-e, attól függ, hogy az állam egyéb intézményrendszerei, ideértve a megelőzéstől kezdve az egészségügyi szférán át az oktatást, a nevelést, de a kommunikációt is, mennyiben képesek a probléma megoldásához hozzájárulni. Magyarországon ezért ma számos ismert ok miatt a drogpolitika központja - egyáltalán nem örvendetes módon, de - a büntetőjog. De bármi - és bármi is lenne - a helyzet, bizonyos kérdésekben akkor is világos állami értékrendet kell tükrözni. Így a büntetőjog számára még inkább elengedhetetlen, hogy egyértelmű kiindulópontokat határozzon meg.

A legnagyobb baj, és ezt az eddigi viták és sajtóviták is mutatják, hogy az egész állami intézményrendszer eddig nem közölt egyértelmű értékítéletet a társadalommal. Ennek pedig az a következménye, hogy a társadalom egy része már elkezdett szocializálódni a kábítószerrel. Ezért a közvélemény egy sajátos, folyamatosan növekvő hányada csak most kérdez rá vagy ébred rá először, hogy tényleg nem szabad a kábítószerhez nyúlni. Miközben tehát egyik oldalon nő a kábítószer-fogyasztás, az emberek egy tömege úgy gondolja, hogy a kábítószer-fogyasztás ma bocsánatos bűn. Ez viszont már a politikai felelősség kérdése és világos értékrend kérdése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a téren a jövő útja, hogy a fiatal és a fiatal középgeneráció felfogását pozitív irányba tudjuk befolyásolni, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy a felnövekvő nemzedék egy tisztább értékrend mellett nőhessen fel. A javaslat céljai egyértelműek: megállítani a kábítószer-fogyasztás terjedését, szűkíteni a kábítószerhez hozzáférés lehetőségét, megtorolni a kábítószer-terjesztést és megkülönböztetett módon bánni a már függő helyzetbe jutottakkal.

Végső elvi célunk, amely természetesen csak törekvés lehet, hogy a kábítószer semmilyen kábítószer formájában ne kapjon helyet társadalmunkban. Ennek érdekében kell elzárni a kábítószerhez jutás lehetőségét az egészséges emberek számára. Ennek érdekében kell a legszigorúbban fellépni a terjesztőkkel szemben, és ennek érdekében kell a már kábítószerfüggő embereket a gyógyulás irányába terelni. Ezért az úgynevezett elterelést, ami a büntetés helyett biztosítja a gyógyítást, csak a kábítószerfüggő számára kívánjuk biztosítani. Az a fogyasztó ezért, aki még nem függ a kábítószertől, bizony büntetendő a javaslat szerint. Egyes helyszíneken, különösen a közösségi élet színterein, a gyerekek életszínterein a kábítószerhez kapcsolódó magatartások szigorúbban büntetendők. Ebben minden értelmiséginek egyforma a mintaadó felelőssége, akár a politikában, akár az oktatásban, akár az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben vagy a kommunikációban tevékenykedik.

A büntetőjog-alkotásnak itt az a felelőssége, hogy szabályozzon egyértelműen, ugyanakkor kellőképpen differenciált legyen. Nyilván lesznek vesztesei ennek a javasolt szabályozásnak. Ugyanakkor mindig fennáll a választási lehetőségük arról, hogy vesztesek kívánnak-e lenni, vagy vesztesek kívánnak-e maradni.

A javaslatban a jogalkotó a büntetőjog egésze felé irányuló elvárásait a jelenleginél hatékonyabban kívánja érvényesíteni. 1994 és '98 között megválaszolatlan maradt a büntető törvényhozás és a büntetőítélkezési gyakorlat viszonyának kérdése. Ugyanakkor az elmúlt években a Btk.-nak a büntetésekre és az intézkedésekre, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó általános szabályai körében lényegi, koncepcionális és kimutatható változást eredményező módosítás nem történt.

 

 

(16.30)

 

A szankciórendszerrel kapcsolatos változtatások csupán az életfogytig tartó szabadságvesztést, a közérdekű munkát, valamint egyes mellékbüntetéseket és intézkedéseket érintették. A különös rész tényállásai, illetőleg azok büntetési tételei sem változtak oly mértékben, amely a büntetéskiszabási gyakorlatra hatással lehetett volna.

Tény, hogy általában a büntetéskiszabási gyakorlat konkrét szankciói jelentősen alatta maradnak a törvény szerint kiszabható felső határnak. Még a középmérték sem tekinthető tipikusnak. Ennek igazolására néhány adatot szeretnék ismertetni. 1991 és '97 között például a szándékos súlyos testi sértés miatt elítéltek száma megkétszereződött, 2436 főről 4452 főre emelkedett, és nőtt - ugyanilyen arányban - a halmazati elítélések száma. Ennek ellenére a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya 17 százalékról 10 százalék alá csökkent. A nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények, az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, a természet elleni erőszakos fajtalanság eseteiben a középmértéknek tekinthető ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetésre az elkövetők alig 20-25 százalékát ítélték. A hivatalos személy elleni erőszak miatt elítéltek esetében a 6 hónapi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek aránya 9 százalékról 30 százalékra nőtt, az 1 és 2 évi büntetéseké 35 százalékról 24 százalékra csökkent. A 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő alapeset miatt elítéltek háromnegyedénél a kiszabott büntetés nem lépte túl az 1 évet. A rablás miatt elítéltek száma viszonylag állandó, ugyanakkor a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazási aránya 95 százalékról 89 százalékra csökkent.

A büntetéskiszabási gyakorlat ilyen alakulása és a bűnözési helyzet rosszabbodása együttesen azt eredményezte, hogy a büntetőjogi fellépés kezdett eltávolodni a társadalom érzületétől. Az elmúlt időszakot alapvetően az jellemezte, hogy az egyes bűncselekményekre kiszabható büntetések érezhetően nem emelkedtek, ugyanakkor a Btk. általános részének rendelkezései kifejezetten enyhültek. Világossá vált: ez az elgondolás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért a mostani javaslat más szemlélettel közelít a növekvő bűnözéshez.

A büntetéskiszabási gyakorlatot erősítő módosítások a javaslat több rendelkezésében találhatók. A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége szigorodik; a pénzbüntetés összege háromszorosára, 10 millió forint fölé emelkedik. Általában válnak erőteljesebbé a büntetéskiszabás elveire, a próbára bocsátásra, a halmazati büntetésre, a büntetés enyhítésére, illetve a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések.

A szankciórendszeren belül külön helyet foglal el az életfogytig tartó szabadságvesztés. A javaslat szerint az életfogytigra ítélt feltételes szabadságra bocsátásának kérdésében az ítélkező bíró a meghatározó. A bíró az ítéletben dönthet úgy, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátható. Ennek legkorábbi időpontjaként a tervezet a 20. év elteltét határozza meg, és az ítélő bíróra bízza, hogy milyen - 20 évnyi vagy annál hosszabb - konkrét időtartamot állapít meg. Ugyanakkor az ítélő bíró határozhat úgy is, hogy a terhelt soha nem bocsátható feltételes szabadságra. Ebben az esetben az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása valóban az elítélt élete végéig tart.

A javaslat több rendelkezésének hátterében nemzetközi elvárások állnak. Ilyen az 1997. december 17-én hazánk által aláírt OECD-egyezmény, egyezmény a külföldi hivatalos személyek megvesztegetéséről és a nemzetközi üzleti tranzakciókban. Erre azért van szükség, mivel a nemzetközi korrupció súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, károsan hat a gazdaság fejlődésére, és zavarja a nemzetközi verseny feltételeit.

A hatékony fellépéshez elengedhetetlen, hogy az ilyen jellegű vesztegetést összehangoltan, minden tagállamban, így a Magyar Köztársaságban is megfelelően büntessék. Hazánk az elmúlt időszakban több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amely valamely fegyverfajta kifejlesztését, gyártását, felhasználását tiltja, és előírja, hogy az egyezmény által tiltott tevékenység büntetőjogilag üldözendő. A javaslat ezeknek tesz eleget a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása bűncselekménye és a visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel bűncselekmény tényállásainak megfogalmazásával.

A javaslat több, terjedelmében kisebb, de igen fontos módosítást tartalmaz. A büntetőjog által közfeladatot ellátó személyekként fokozott védettséget élvező személyek körét kitágítja. A közfeladatot ellátó személy fogalmát a Btk. általános részének értelmező rendelkezései közé építi, valamint az emberölés, a testi sértés, a rablás új, súlyosabban minősülő eseteit határozza meg, a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett ilyen cselekményeket. Ezzel összefüggésben módosítja a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tényállását is.

A javaslat kiegészíti a Btk.-nak a gazdálkodással összefüggő bűncselekményekre vonatkozó szabályait. Ezek körébe tartoznak az áru hamis megjelölésének, a fogyasztó megtévesztésének, a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői visszaéléseinek, a valótlan értékmegjelölésnek az új büntetőjogi szabályozásai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő másik törvényjavaslat a büntetőeljárásról szóló törvényt kívánja módosítani. Ez a jogszabály egyrészt olyan kérdésekre ad választ, amelyek napjaink szakmai és közérdeklődésének központjában állnak, másrészt pedig az Alkotmánybíróság határozataiból adódó parlamenti kötelezettségünknek tesz eleget.

Az Országgyűlés az elmúlt ciklus egyik utolsó nagy törvényhozási munkájaként megalkotta az 1998. évi XIX. törvényt, amely 2000-től felváltja a jelenleg hatályos, 25 éve alkalmazott büntetőeljárási kódexet. Ez a törvény néhány olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek bevezetésével nem érdemes megvárni 2000 januárját.

A javaslat lényegében az új eljárási kódexnek azokat a rendelkezéseit emeli át a még hatályos törvénybe, amelyek a tanúk védelméhez, a nyomozás eredményességét elősegítő fedett nyomozó intézményének bevezetéséhez kapcsolódnak. A javaslat által a hatályos büntetőeljárás-jogba bevezetni javasolt változások közül vannak olyanok is, amelyek az eljárások gyorsaságát, hatékonyságát, valamint a büntető ítéletek végrehajtását kívánják szolgálni.

A javaslat e rendelkezéseken túl két olyan, alkotmányos alapjogokat is érintő kérdéskört szabályoz, amely méltán érdemel külön figyelmet. Az egyik a büntetőeljárásban részt vevő személyek azon joga, hogy az eljárás során keletkezett hatósági iratokból másolatot kapjanak. A másik pedig a büntetőeljárás keretében elkobzott tulajdon kérdése.

A javaslat gerincét azonban a tanúk védelmével összefüggő rendelkezések alkotják. Ezt egészíti ki a fedett nyomozók alkalmazásának eljárási szabálya.

A szervezett bűnözés és a szervezett jellegű bűnözői csoportok megjelenésével új bűnelkövetési magatartások kialakulása miatt először az észak-amerikai és nyugat-európai országokban, majd a rendszerváltást követően a közép-európai országokban és így hazánkban is egyre inkább előtérbe kerültek a tanúk védelmének jogszabályi igényei. A hagyományos magyar és a kontinentális eljárási jogokban általában is a tanú az eljárás során a bizonyítási eszköz forrása.

A tanúvallomás perrendszerűen felhasználható bizonyíték, így ebben a hagyományos felfogásban a tanú vallomástételi kötelezettsége igazságszolgáltatási érdek. A hatályos magyar büntetőeljárási törvényben a tanúk személyi adatainak zártan történő kezelését a hatóságok mind kérelemre, mind hivatalból az eljárás bármely szakaszában elrendelhetik. E szabályon kívül a mostani Be. csak áttételesen védi a tanút, így például a nyilvánosságot a tárgyalási szakaszban kizárja, ha az erkölcsi okokból indokolt.

Tartalmazza továbbá azt is, hogy a gyermekkorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha vallomása olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatólag más módon nem biztosítható.

 

 

(16.40)

 

Javaslatunk ezzel szemben már számos olyan eljárásjogi intézményt vezet be, amelyek a tanúk tényleges, valóságos védelmére hivatottak. Az új törvény bevezeti a tanúk névtelenségének lehetőségét. Biztosítja azt, hogy így az úgynevezett különösen védett tanú vallomása a bírósági eljárásban felhasználható legyen. Megengedi, hogy kivételesen a tanú nevének zártan kezelése is elrendelhető, rendelkezik arról, hogyha a tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését is mellőzni kell. Szabályozza a felismerésre bemutatás lefolytatását akkor, ha nem kívánatos, hogy a tanút a felismerésre bemutatott személy felismerje.

A törvényjavaslat ezenfelül a hatályos eljárási törvény kereteibe illeszti a különösen védett tanúk intézményét. A különösen védett tanú bíróság általi kihallgatásán a bírón és a tanún kívül csak az ügyész lehet jelen. A tanú különösen védetté nyilvánításáról szóló határozat és a meghallgatásról készült jegyzőkönyv, amely a tanú vallomását tartalmazza, a nyomozás szempontjából olyan fontos bizonyítékok, amelyeknek a gyanúsított és a védő általi megismerésére a nyomozás során nem lesz vagy nincs lehetőség. Ha az ügyész a vád bizonyítására a különösen védett tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot kívánja felhasználni, akkor a vádemeléskor azt a vádirathoz csatolva nyújtja be a bíróságnak. A vádlottnak és védőjének csak ezt követően nyílik lehetősége arra, hogy az ilyen tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot megtekintse. Ekkor írásban a különösen védett tanúhoz kérdés felvetését indítványozhatják.

A javaslat további, a tanúkat védeni kívánó rendelkezése, hogy az új büntetőeljárási törvény felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a tanúk fizikai, személyi védelmére vonatkozó szabályokat dolgozza ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a tanúvédelem az, amelynek átvételét javasolja a törvényjavaslatunk, hanem egyéb más szabályokat is, így fontosnak tartja a zár alá vételre és a biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályozások átvételét, amikor az értékpapírokra is kiterjeszti az alkalmazását.

Ezt meghaladóan egyéb büntetőeljárási törvényalkotási feladataink a csomagban az alábbiak:

Az Alkotmánybíróság egy 1998. évi határozatában megállapította, hogy a büntetőeljárási törvény 114. §-ának (4) bekezdése a terhelt, a védő és a védő jogait élvező törvényes képviselő, illetve a törvényes képviselő helyébe lépő eseti gondnok vonatkozásában alkotmányellenes. Ezért a rendelkezést 1998. december 31. napjával megsemmisíteni rendelte. Az Alkotmánybíróságnak ez a határozata másról is rendelkezett, és emiatt szükséges az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó iratok kézbesítésére vonatkozó eljárás módosítása is.

A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat szerint megváltozna az elkobzás büntetőjogi intézkedésének szabályozása. Az elkobzást jelenleg, de a jövőben is el lehet rendelni arra a dologra, amely nem az elkövető tulajdona. Ez a rendelkezés büntetőjogi szempontból ugyan feltétlenül indokolt, egyúttal sértheti a nem elkövető tulajdonos tulajdonához fűződő alkotmányos jogát. Ezért a javaslat új szabályt épít a büntetőeljárásba, ez a tulajdonos számára tulajdoni igényének érvényesítésére lehetővé teszi a büntetőeljáráson kívüli perlés lehetőségét.

Végül szólnom kell a büntetés végrehajtásával kapcsolatos új szabályozásról. A büntetés végrehajtása ugyanis az a pont, ahol a büntetés célja megvalósul. Ha az elkövető a végrehajtást annak ellenére el tudja kerülni, hogy a bíróság azt számára előírta, végső soron az egész megelőző büntetőeljárás válik teljesen feleslegessé. A jogállamiság és az állampolgári jogegyenlőség elve megköveteli, hogy amikor a bíróság a jövőben dönt a büntetés végrehajtásának elhalasztásáról, mindenkire egyforma mércét alkalmazzon. Ezért a döntés nem személyes elemek, hanem mérhető, objektív tények alapján kell hogy történjék. A javaslat ezért az eljárási törvénybe emeli a büntetések és intézkedések elhalasztásának részletes szabályait, melyet eddig igazságügy-miniszteri utasítás, illetőleg rövid idő óta igazságügy-miniszteri rendelet tartalmaz.

A szabadságvesztés és a közérdekű munka végrehajtásának elhalasztását a jövőben az életveszélyes állapot fenntartása, illetőleg a negyedik hónapot meghaladó terhesség alapozzák meg. Ennek igazolására azonban kizárólag igazságügyi orvos szakértő véleménye szolgálhat. Ezt követően még a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának egészségügyi szolgálatától is be kell szerezni egy nyilatkozatot arra nézve, hogy fennáll-e az esetleges kezelés lehetősége a büntetés-végrehajtási intézetben, vagy tud-e gondoskodni a büntetés-végrehajtás esetleg polgári kórházba történő kiszállításról.

Mindezzel együtt a bíróság elutasítja a kérelmet akkor, ha a halasztás súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot, a közrendet, illetve az elítélt szökésétől, elrejtőzésétől kell tartani. A korábbi szabályozásban a mostanival ellentétben nem volt az elutasító határozat ellen fellebbezésre lehetőség. A javaslat elfogadásával minden elítélt számára egyformán megnyílik a jogorvoslat útja, ám megnyílik az ügyészség számára is a fellebbezés lehetősége. Ez a fellebbezés azonban nem lesz halasztó hatályú.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő törvényjavaslatok csak arra vállalkozhatnak, hogy a büntetőjoggal szembeni társadalmi igényeknek eleget tegyenek, és ezekre a büntetőjog-alkotás eszközeivel válaszoljanak. Természetesen ennek a válasznak minden más jogi eszköznél nagyobb a súlya, hiszen a büntetőjog az állam legerősebb eszköze arra, hogy beavatkozzon a polgárok életébe. Ezért a vitában a kormány minden olyan észrevételt megfontol, amely a javasolt beavatkozások arányosságát vagy szükségességét, azaz célravezető voltát megalapozottan vitatja.

Ugyanakkor kérem, fogadják el: a kormányzat felelőssége az is, hogy a jogkövető társadalom békés életének biztonságához szükséges büntető anyagi és büntető eljárásjogi intézkedéseket időben és kellő hatékonysággal az állampolgárok védelme érdekében megtegye.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 77 1998.11.10. 2:23  74-82

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tény, hogy az Orbán-kormány elmúlt négy hónapos tevékenysége bizonyította, hogy családbarát - ezért nem drogbarát, semmilyen mértékben és semmilyen módon. A kormányzat határozott intézkedéseket tesz mind a kábítószer-fogyasztás, mind a kábítószer-terjesztés visszaszorítása érdekében.

Sajnos, riasztóak az utóbbi időben napvilágot látott statisztikák. 1994 és 1997 között a kábítószerrel való visszaélés miatt ismertté vált bűncselekmények száma 256-ról 943-ra nőtt. Az összes ismert bűnelkövető 258-ról 903-ra emelkedett, a jogerősen elítéltek száma 93-ról 225-re növekedett. Ami azonban... (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Bezzeg Hollandia!) - nem tudom, esetleg keveslik a képviselő urak a hangos beszólással, de ezek a statisztikai adatok riasztóak. Ami azonban igazán kétségbeejtő: az 1994-ben nyilvántartott 2800 kábítószer-fogyasztó száma 1997-re 11 ezer főre emelkedett. Nem véletlen, hogy a kormány az első intézkedései között szigorította meg a kábítószer-fogyasztásra és a kábítószer-terjesztésre vonatkozó szabályokat.

Kitűzött célunk, hogy meg kell torolni a kábítószer terjesztését. Kitűzött célunk az is, hogy a fogyasztás tekintetében kapjon kedvezőbb elbírálást a már függő személy, de egyébként a kábítószer-terjesztés minden formájában szigorítani kívánjuk az állami fellépést.

Tisztelt Képviselőtársam! Nyilvánvaló, hogy a legenyhébb elkövetési mód a fogyasztás, az is nyilvánvaló, hogy az enyhébb fogyasztási alakzathoz enyhébb reagálás illik. Ezért az alapeseti fogyasztás büntetési tételei is alacsonyabbak, és a szabadságvesztés mellett alkalmazható marad a felfüggesztése, illetve fiatalkorúak esetén ennél enyhébb büntetési nemek, akár a próbára bocsátás vagy más intézkedés is. Nem tényszerű tehát semmilyen olyan állítás és riogatás, hogy a törvény elfogadásával fiatalok tízezreinek kellene börtönbe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vonulniuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 81 1998.11.10. 1:02  74-82

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az a bekiabálás, hogy bezzeg Hollandia, hadd késztessen arra, hogy egy statisztikát elmondjak Hollandiával kapcsolatban. A liberalizált Hollandiában 1984 és 1992 között több mint 200 százalékkal nőtt a marihuánafogyasztás a serdülők körében. Ez az "alig" 200 százalékos emelkedés aztán azt jelentette, hogy 30 grammról 5 grammra csökkentették az egy személy által vásárolható adagot. A másik liberalizált országban, Olaszországban ma több mint 300 ezer ember a heroin rabja.

Tisztelt Képviselő Úr! Biztosíthatom önt afelől: alappal számíthatnak a magyar állampolgárok arra, hogy nemcsak a büntetőjog eszközeivel, hanem a büntetőjog eszközein kívül is biztosan rendezni fogjuk a kábítószerrel szembeni fellépést az egészségügy területén is és az egyéb intézkedések területén is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 111 1998.11.10. 2:19  108-114

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Kunos Péter elítélt 1998. június 15-én nyújtotta be kegyelmi kérelmét a köztársaság elnökéhez, s egyben kérte a büntetés végrehajtásának elhalasztását a kegyelmi döntésig. A bíróság az elítélt részére 1998. július 29-éig, majd egy újabb kérelemre október 29-éig ismételt halasztást engedélyezett a büntetés-végrehajtás megkezdésére. Ez idő alatt indokolatlan lett volna az Igazságügyi Minisztérium részéről külön döntést hozni a halasztás kérdésében, különös tekintettel arra, hogy az elítélt a kérelme indokolásának alátámasztására újabb orvosi igazolások benyújtását helyezte kilátásba. Felhívtuk a figyelmét igazságügyi orvosszakértői intézeti vélemény becsatolására.

Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakvéleményét az elítélt meghatalmazott védője október 27-én juttatta el a minisztériumba. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény nem alapozta meg a korábbi, súlyos betegségre vonatkozó állításokat. Ennek alapján az Igazságügyi Minisztérium október 28-án elutasító döntést hozott a további halasztás kérdésében. Ezt követően október 31-én az elítélt kegyelmi kérelmét előterjesztettük a köztársasági elnök úrhoz. A minisztérium tehát a hiányzó iratok beérkezését követő négy napon belül intézkedett mind a halasztás, mind a kegyelmi kérelemre vonatkozó javaslattétel tárgyában.

A köztársasági elnök úr november 9-én arról értesített, hogy kegyelemben részesíti Kunos elítéltet, és kegyelemből a büntetés végrehajtását három évre felfüggeszti. A köztársasági elnök úr jogszerűen járt el, de a kegyelmi döntés érvényességéhez még egy jogi aktus szükséges, az igazságügy-miniszteri ellenjegyzés. Hogy bizonytalanság hosszú ideig ne legyen, ezért egy napon belül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) az ellenjegyzés ügyében is megszületik a döntés.

Válaszom tehát az, hogy a konkrét ügyben az igazságügy-miniszter részéről és az Igazságügyi Minisztérium részéről semmilyen mulasztás és késlekedés nem történt.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 137 1998.11.10. 4:37  134-140

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Asszony! Interpellációjának címe, hogy "Börtönbe ballagnak-e végre a bűnös bankárok és brókerek?". Ha erre röviden kívánnék válaszolni, akkor azt mondom, hogy igen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Köszönöm.

Igen, ha végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és ez az ítélet jogerős. Ez általában nem szakma, hivatás vagy foglalkozás kérdése, hogy valaki bankár vagy bróker, hanem minden esetben bűnösség és jogerős ítélet kérdése. A probléma azonban, amit ön is elmondott, élő, mert a fehérgalléros bűnözőkkel szemben viszont elég nehéz a bizonyítás, hiszen nem a klasszikus módszerekkel, egy pisztollyal a bankból visznek el pénzt, aminek a bizonyítása elég egyszerű, hanem szerződéses jogviszonyok köntösében rendkívül nehéz helyzetbe hozzák az eljáró rendőrséget és a bíróságot is, ami a bizonyítást rendkívüli módon megnehezíti. Ez a kérdéskör egyik része.

A másik része pedig, hogy a már jogerősen elítéltek esetében is nagyon sokszor találkoztunk az elmúlt hónapokban azzal, hogy bizony kibúvókat keresnek a büntetés-végrehajtás megkezdése alól. Biztosíthatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy az igazságügyi tárca 1998. július 8-a óta egyetlenegy esetben sem volt partner az ilyen jellegű kezdeményezésekhez. A minisztérium nemcsak az új, a szigorúbbnak látszó, korrektebb gyakorlatot alakította ki, hanem - amint tegnap a vezérszónoki felszólalások kapcsán is már elmondtam - törvényi rendelkezés szintjére kívánta emelni azt, hogy nem mérhetünk embereket különböző mércékkel, nem adhatunk embereknek különböző mércével kedvezményeket. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Simicska!)

Minderre a legutóbbi időszak felemás gyakorlata adott alapot nekünk. Csak egyetlen példán keresztül szeretném bemutatni az említett személyi körből az alábbi esetet. A bankvezető elítélt büntetését 1997. február 5-én félbeszakította az Igazságügyi Minisztérium. Az azóta eltelt másfél esztendőben egészségügyi okokra hivatkozva ez a félbeszakítás kilenc ízben, újból és újból meghosszabbodott. Így az elítéltnek '97 februárja és ez év nyara között nem kellett a büntetés-végrehajtását továbbfolytatnia. Az elítélt ez év július 15-én újból kérelmet nyújtott be, kérelme kapcsán kértük, hogy az állítólagos betegségével összefüggő igazságügyi orvosszakértői intézeti véleményét csatolja.

 

 

(15.30)

 

Ennek augusztus 3-áig nem tett eleget, de nem is jelentkezett a büntetés-végrehajtási intézetben, magyarul eltűnt. Elővezetése is sikertelen volt, elfogató parancsot kellett kibocsátani. Védője augusztus 15-én ismét halasztást kért, és csatolta azt az igazságügyi orvosszakértői véleményt, melyet idézek: "Az elítélt egészségi állapota sem aktív kezelést, sem speciális intézeti kezelést nem igényel."

Az ilyen és ehhez hasonló esetek voltak azok, amelyek a kormányt arra a megfontolásra vezették, hogy a büntetőeljárási törvény legyen az, amely szigorú feltételek mellett megadja a lehetőséget, mindenkire egyformán mérve, ne pedig igazságügy-miniszteri utasítás szabályozza ezt a kérdéskört.

Beterjesztettük a képviselő hölgyek és urak elé azt a javaslatot, melynek elfogadásáig viszont egy igazságügy-miniszteri rendelettel biztosítottuk azt, hogy az elkövetkezőkben ilyen címen lehetőséget csak valóban beteg, igazságügyi orvosszakértői véleménnyel rendelkező és a büntetés-végrehajtás egészségügyi parancsnoka által igazolt olyan igazolás alapján lehessen megadni, ha valaki az életét valóban veszélyeztető helyzetben van.

A kérdésének másik része (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kormány programjára vonatkozott, amennyiben megerősíti a rendvédelmi szerveket, a támogatási és az egyéb olyan lehetőségeket, amelyek kapcsán az eddigi intézkedések is bizonyítják, hogy a kormány elkötelezett híve annak, hogy a kibúvókat mindenféle lehetőség alapján megszüntesse.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 143 1998.11.10. 4:17  140-148

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Úr! A kormány szilárd meggyőződése, hogy igazságügyi reformra szükség van. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e igazságügyi reform, hanem az, hogy milyen reform legyen, melyek legyenek a reform fő célkitűzései, mennyibe kerül a reform, és egyszerre vagy lépcsőzetesen valósuljon-e meg, s az utóbbi esetben milyen legyen az időbeli ütemezés. Vagy önök úgy gondolták, hogy ezzel a reformmal elértük a Kánaánt? (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Az ítélőtáblák ügye a reformcsomag egy eleme. A kormány azonban komplex kérdésként kezeli a reformot, amelyből nem szabad egy elemet kiragadni és kizárólag arra összpontosítani, hanem egymással összefüggésben kell vizsgálni a reform egymással szoros összefüggésben álló szervezeti, szervezési, eljárásjogi és financiális elemeit. Amikor a kormány úgy döntött, hogy törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé az ítélőtáblák felállításának elhalasztására, nem az alkotmányban meghatározott szervezeti modell létjogosultságát kérdőjelezte meg; még kevésbé az volt a szándéka, hogy egy egyszerű többséggel elfogadható törvény segítségével bizonytalan időre elhalassza az alkotmány végrehajtására irányuló kötelezettségét.

A kormány nyílt, világos szóval elmondta, nem kell mögé látni a döntésének. A kabinet mindössze arra kért időt, hogy módjában álljon áttekinteni és a kormányprogramban meghatározott prioritásokkal egybevetni a reform egészét. Egyidejűleg kötelezettséget vállalt arra, hogy fél év múlva visszatér a kiemelkedő fontosságú ügyre, és nem csupán hatásvizsgálaton és más elemzéseken alapuló álláspontját tárja a közvélemény elé, hanem a szükséges törvényjavaslatokat is az Országgyűlés elé terjeszti, és ebbe bevonja a Legfőbb Ügyészség és az országos igazságszolgáltatás szakmai tapasztalatát.

A kormány véleménye szerint az állampolgárok jogos érdekei, biztonságérzete és a jogállamiság szempontjából az az alapvető követelmény, hogy a bírósági útra tartozó jogviták elbírálása a jelenleginél lényegesen rövidebb idő alatt, ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog és más eljárási garanciák mellett történjék. Nehezen viselhető ugyanis az eljárások egy részének három-öt évig történő elhúzódása. Büntetőügyekben az eljárások időtartamának alakulása szempontjából feltétlenül figyelembe kell venni azt az időtartamot is, ameddig a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyészség dolgozik az ügyön, hiszen a bíróság csak ezt követően kerülhet döntési szituációba. Megengedhetetlen, hogy az ügyek elhúzódása miatt a gazdasági élet elbizonytalanodjék, a gazdaság egyik szereplőjének tartozása egész sor más érintettet lehetetlenítsen el.

Ugyanígy elfogadhatatlan, hogy számos bűnelkövető csak hosszú évekkel a bűncselekmény elkövetése után álljon bíróság elé, s még később ezt javára is ítélje egy bíróság. A kormány feltett szándéka, hogy feltárja az igazságszolgáltatási eljárás szűk keresztmetszeteit, és először ott nyújt segítséget ezek felszámolásához, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Mivel a legnagyobb a technikai elmaradottság és a legtöbb ügy a helyi bíróságokat terheli, a kormány ezek megerősítésének ad elsőbbséget.

 

(15.40)

 

Összegezve: a kormány eltökélt abban, hogy az igazságszolgáltatás számára minden tőle telhető segítséget megad a gyorsabb és hatékonyabb munkavégzéshez, ugyanakkor az 1998-as választások nyomán létrejött Országgyűlés és kormány nem mechanikus folytatója a korábbi parlamenti ciklusban elkezdett reformfolyamatnak, hanem fenntartja magának a jogot a reform átfogó felülvizsgálatára és a reform kiszélesítésére is. Ebből adódóan az elsőbbséget élvező prioritásokat kritikus pontokként határozza meg - mindezt természetesen az alkotmány és a hatályos törvények tiszteletben tartásával teszi.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 16 1998.11.17. 5:27  13-17

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az a kérdés, amelyet ön ma napirend előtt felvetett, alkotmányos jelentőségű kérdés - számomra ez ma nem konkrét ügy.

A végrehajtó hatalom és a köztársaság legfőbb közjogi méltóságának kapcsolatrendszerét elsősorban az alkotmány szabályozza, azonban az alkotmány mellett egy nagyon alapos és mindenre kiterjedő alkotmánybírósági határozat rendezi, amely még a rendszerváltozás első kormányának idején született meg. A köztársasági elnök ugyanis számtalan döntési körben kapcsolódik a kormányzat konkrét tevékenységéhez. Ezeket fel is sorolja az alkotmány; ezek köre a nemzetközi szerződések megkötésétől kezdve a nagykövetek és követek megbízásán keresztül egészen állampolgársági ügyekben való döntésig terjed.

Az Alkotmánybíróság nagy ívű körben kifejtett álláspontja - amely a törvényhozó, a végrehajtó és az elnöki hatalom egymáshoz való viszonyát kimerítően elemezte - számomra kiindulópont. Ez az alkotmánybírósági határozat egyrészt szigorúan vett jogi kereteket fejteget, másrészt utal egy legalább ilyen fontos kitételre, miszerint a hatalmi ágak együttműködésének vannak bizonyos íratlan szabályai. Ezen íratlan szabályok sora óhatatlanul korlátozza mindegyik szereplő mozgásterét. Ám a politikai és jogi felelősséget viselő kormány vagy kormánytag tevékenységét erősítette az alkotmánybírósági határozat a felelősséget nem viselő köztársasági elnökkel szemben. Az íratlan normák felrúgása és az ebből adódó esetleges további ütközések, a helyzet elmérgesedése valóban alkotmányos válság veszélyét rejtheti magában.

Ennek az együttműködési sorozatnak egy eleme a kegyelem intézménye. A kegyelem - bár a képviselő úr említett európai példákat, én hadd mondjak néhány magyar példát - a magyar államiság kialakulása óta ismert intézmény, és ez mindig uralkodói felségjog volt, egészen 1848-ig, amikor az áprilisi törvények szabályozták a király kegyelmezési jogát, úgy, hogy a mindenkori igazságügy-miniszter ellenjegyzésével gyakorolhatta csak azt. Ez az elv az 1867. évi kiegyezést követően is érvényesült, sőt a két világháború között a kormányzót illette ez a jog, majd az 1946. évi I. törvény a kegyelmi jogkört a köztársasági elnökre ruházta. 1949-89 között az Elnöki Tanács gyakorolta ezt a jogot, elég furcsa módon. Az egyéni kegyelmi kérvények ugyanis csak akkor kerültek az Elnöki Tanács elé, ha a legfőbb ügyész, illetve az igazságügy-miniszter a kérelmezőt arra méltónak tartotta és felterjesztette. Ez az eljárás nemhogy az abszolút alkotmányosságnak, de még az akkori alkotmány rendelkezéseinek sem felelt meg.

Meggyőződésem, hogy a büntetőeljárás azon rendelkezése, mely szerint a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügy-miniszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést, a jelenlegi alkotmányon alapul, miszerint - az alkotmányunk szerint - a köztársasági elnök gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát.

Röviden összefoglalva a kegyelmezési eljárást: két főszereplője van, az egyik az igazságügy-miniszter, aki az előterjesztést megteszi, mérlegel, és leírja az általa figyelembe vehető méltányolható szempontokat. Itt - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - kizárólag a jogerős bírói ítélet meghozatala után felmerült méltányolható körülményeket vesszük figyelembe; olyan körülményeket tehát, amelyeket a bíróság a jogerős döntése meghozatalakor még nem tudhatott figyelembe venni. Az előterjesztő miniszter szakmai felelőssége annak feltárása, hogy azok a körülmények, amelyekre a védő és az elítélt hivatkozik, valóban fennállnak-e. Így ezek nem egyszerű hivatkozások, hanem nekünk ténylegesen fel kell tárni, ellenőrizni és hiteles dokumentumokra kell alapítani az álláspontunkat, környezettanulmányt végzünk, hatósági igazolásokat szerzünk be. A köztársasági elnök ebben a jogkörében az előterjesztésünk alapján győződik meg arról, hogy a miniszter szakmai érvei fennállnak vagy nem állnak fenn.

A kegyelmi eljárás kivételes méltányossági eljárás, de az alkotmánnyal összhangban kell gyakorolnia mindenkinek, és miután az alkotmányban az is alapelv, hogy a Magyar Köztársaság területén a független bíróság ítéletét végre kell hajtani, ezért a két hatalmi ág képviselőitől rendkívül nagy körültekintést vár el. Több tízezer ügyben gyakoroltuk a köztársasági elnökkel a rendszerváltozás óta a kegyelmezés jogát - ez általában folyamatos és töretlen volt. Az, hogy kilenc éve ez az egyetlen ilyen eset, ami előfordult, számomra azt bizonyítja, hogy ez az intézmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és én abban bízom, hogy hosszú időn keresztül kivétel is marad ez az egy eset, ami a héten megtörtént.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 189 1998.11.17. 2:17  186-190

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett támadásnak egyetlen célja van, hogy a fogyasztás legyen büntetlen. A fogyasztás büntetlenné tétele azonban burkoltan a kábítószerek legalizálását jelenti. Szeretném egyértelművé tenni, hogy a kormánynak nem áll szándékában sem a fogyasztás fölött szemet hunyni, sem a kábítószerek bármelyikét is legalizálni.

Kérdésére válaszolva - miben felel meg ez a szabályozás az európai normáknak - egy sort fogok önnek elmondani:

Vannak olyan országok, ahol önmagában a kábítószer-fogyasztás kifejezetten bűncselekmény. Ilyen Norvégia, ahol a fogyasztás 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Svédország: a fogyasztás 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Anglia: az ópium fogyasztása legkevesebb 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel; Írország: az ópium fogyasztása legkevesebb 1 évig terjedő; Portugália: a kábítószer-fogyasztás 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Luxemburg: a fogyasztás 3 évig, csoportos fogyasztás esetén 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Görögország: a fogyasztás 5 évig terjedő szabadságvesztéssel; Franciaország: a fogyasztás 1 évig terjedő; Finnország: a fogyasztás 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Belgium: a csoportos fogyasztás büntetendő, ez esetben 3 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel.

Vannak olyan országok, ahol maga a kábítószer-fogyasztás kifejezetten nem, de az e célból való -tartás és -birtoklás, -megszerzés bűncselekmény. Ilyen Ausztria, ahol a kilátásba helyezett joghátrány 6 hónapig terjedő szabadságvesztés; Dánia, ahol a szankció 2 évig terjedő szabadságvesztés, és Németország, ahol a büntetési fenyegetettség 5 évig terjedő szabadságvesztés.

Az említett országok szabályozása e tekintetben hasonló a jelenlegi magyar szabályozáshoz, vagyis a fogyasztás tiltása el van rejtve a megszerzés, a tartás elkövetési magatartása mögé.

Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését. Ennyit az európai uniós gyakorlatról. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

 

(16.20)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 20 1998.11.23. 2:01  17-21

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Osztom a frakcióvezető úr szavait, hiszen a leköszönő tagok szerepe - túlzás nélkül állíthatjuk - kiemelkedő jelentőségű volt az elmúlt kilenc évben. Hallhattunk a képviselő úrtól példákat arra, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt egy évtizedben milyen sorsdöntő kérdésekben, milyen lényeges alkotmányértelmezési kérdésekben mutatott példát, és milyen különböző ügyekben fogalmazta meg az alkotmányértelmezést és a majdani magyar alkotmánynak adott iránymutatást.

Hol ilyen, hol olyan irányokból illették - akár hangos ovációval, akár rosszalló kritikával - az Alkotmánybíróság egyes döntéseit az elmúlt kilenc évben; egy azonban bizonyos volt: míg a lelkesen éljenzők vagy a rosszalló bírálók mindig is különböző politikai nézeteket és eszmeáramlatokat képviseltek, addig a testület valóban a semlegesség helyzetét el tudta fogadtatni. Ez a semleges és kikezdhetetlen magatartás vezetett oda, hogy ma már az Alkotmánybíróságot minden felelős politikai erő a magyar jogélet megkerülhetetlen alfájának és ómegájának tekinti. Ez a testület vezető szerepet vívott ki a rendszerváltozás utáni magyar alkotmányosság kiépítésében, és méltán tartják számon úgy, mint Európa egyik legfelkészültebb és legkiemelkedőbb iránymutatásokat adó Alkotmánybíróságát.

A kormány nevében megköszönöm a leköszönő elnök úrnak, Sólyom Lászlónak és az Alkotmánybíróság két tagjának, Ádám Antalnak és Kilényi Géza professzor uraknak a munkáját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 28 1998.11.23. 4:16  25-29

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány és magam nevében is osztom azokat a félelmeket és aggályokat, melyeket napirend előtti felszólalásában megfogalmazott, és ez nem egy szubjektív értékítélet, mert ha megnézzük az elmúlt évek statisztikáját, akkor bizony ez a statisztika is fel kell hogy nyissa mindenkinek a szemét, hogy a kábítószerrel szembeni korábbi politikának, mely arra épült, hogy a kábítószer-fogyasztás bocsánatos bűn, véget kell vetni.

Néhány statisztikai adatot szeretnék mondani. A kábítószerrel való visszaélés miatt 1994-ben 250 eljárás indult, míg 1997-ben 943. Ismertté vált fiatalkorú elkövető 1994-ben még csak 8 volt, 1997-re 92-re emelkedett a számuk. Jogerősen elítélt felnőtt korúak száma 88-ról 280-ra nőtt. A nyilvántartás szerint a kábítószer-fogyasztók száma az 1994-es adat 2800 fő, 1997-re a 11 ezer főt közelítette meg a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók száma. A halálesetek száma is riasztó emelkedést mutatott, hiszen 1995-ben 204 volt a kábítószerrel összefüggő halálesetek száma, míg másfél évvel később 333-ra emelkedett.

Ezek az adatok statisztikák, az ön által elmondott eset egy valós és nagyon szomorú eset volt. Ön azonban felhívta a figyelmünket a tüntetésre is. A tüntetésen számos olyan kérdést fogalmaztak meg, amely egyszerűen nem volt igaz. Sokan úgy gondolják, hogy a kormány mostani javaslata elvesz valamit tőlük, amit eddig egy jogszabály biztosított számukra, vagy amivel eddig ők bírtak. Világossá kell tenni mindenki számára, hogy Magyarországon eddig sem volt a jogalkotókban olyan szándék, hogy a kábítószer-fogyasztás ne legyen tiltott.

A tolerancia mindig csak az enyhébb elbírálásban, illetve a büntetőjogi elbánás anyagi és eljárásjogi eszközeinek differenciált alkalmazásában volt értelmezhető. Szakmai kérdésnek tartom azt, hogy a büntetőjog a legenyhébb elkövetési magatartás tekintetében a legenyhébb büntetést helyezze kilátásba. Nem igaz, hogy több tízezer személy kerül börtönbe, hiszen aki a büntető törvénykönyvet ismeri, az azt is tudja, hogy létezik először a próbára bocsátás, a megrovás, a pénzbüntetés, a vádemelés elhalasztása, a vádemelés mellőzése, a szabadságvesztés felfüggesztése, majd csak ezt követően szabják ki a végrehajtandó szabadságvesztést, és ez egyébként fiatalkorúak esetében még inkább igaz. A kormány célja a büntetőjogi szabályozással általában véve az, hogy a szabályozás legyen egyértelmű. A büntetőjog szempontjából ez a záloga annak, hogy a büntetés elkerülhetetlenségének tudata, mint a legerősebb visszatartó erő a bűnmegelőzés eredményességéhez hozzájárulhasson.

Az államnak igenis joga van a közveszélyes önpusztítás ellen védekezni. Igenis legitim eszköz és módszer, ha elrettentéssel is fellépünk a kábítószer-terjesztők ellen. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell törekedni a lehetséges megelőzésre, de azt jelenti, hogy a kettőt nem lehet egymással szembeállítani. Az emberi együttélés és a kultúra sok szabálya mind-mind azt szolgálja, hogy a demokratikus állam bizony küszöbölje ki a felelőtlen emberek magatartásából származó terheket, különösen akkor, amikor ez a teher az egész társadalmat és az egész magyar nemzet jövőjét is veszélyezteti.

Az állam a büntetőjogi szabályozással nem oldja meg a problémákat, de világos kereteket rajzol egyes magatartások elé, jelezve ezzel, hogy azt, aki túllép rajta és ezt a kockázatot vállalja, bizony a büntetőjog eszközeivel fogja büntetni. Épp azt a kockázatot vállalja, mint amit az ő magatartása jelent a társadalom számára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

 

 

(16.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 16 1998.11.24. 5:27  13-17

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nem ez az első olyan napirend előtti felszólalás, ahol zsákbamacskát játszunk napirend előtt. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Most jön a házszabályi kioktatás!) Egyetlenegy mondat, szó nem hangzott el a napirend előtti anyagban a kábítószerről; a jogalkotási törvényről beszélt a képviselő úr, bár kétségtelen tény, hogy az ön személye rögtön eszembe juttatta, hogy csak erről a kérdésről fog beszélni ma. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Azon a tüntetésen, amelyről ön beszél, a média tájékoztatása szerint, az egyik újság szerint ötszázan, a másik újság szerint ötezren vettek részt. Ha az ötszázat és az ötezret összeadom, akkor az 5500 fő, amely sajnos olyan létszám, amely a felét teszi ki a ma Magyarországon nyilvántartott drogfüggőknek. Ennyit a létszámáról, arról a nagyszabású tüntetésről, amelyekre ön is és a sajtó is többször hivatkozott.

Nem tudom, miről beszél a képviselő úr, amikor szakmáról beszél. A szakma nem egy ember, nem egy homogén ember, nem egy homogén testület. Nyilvánvalóan a szakma pontosan olyan megosztott ebben a kérdésben (Bauer Tamás: Ebben nem! - Dr. Fodor Gábor: De nem ebben! A szakma egységes!), mint amilyen megosztott ebben a magyar társadalom, és mint amilyen megosztott ebben a magyar politikusok többsége is. Ezért ha ön arra hivatkozik, hogy nem veszi a kormány figyelembe a szakma véleményét, akkor felhívom az ön figyelmét arra, hogy a szakma megosztott ebben, és mi figyelembe vettük azoknak a véleményét is, akik ezt ellenezték (Dr. Fodor Gábor: Hol van az ellenvélemény?!), azoknak a véleményét is, akik ezt támogatták, képviselő úr, és önnek lehetősége lesz még egy formában (Dr. Fodor Gábor: Hol van az ellenvélemény?!), az alkotmányügyi és egyéb bizottsági eljárásba is a Házszabály alapján bevonni az ön által megnevezett szakmai testületeket. (Dr. Fodor Gábor: Sehol nincs ellenvélemény!)

De ez a kérdés nem szeptember óta ismert sem a szakma, sem a politikusok előtt, hiszen elkészült a nemzeti drogstratégia. A nemzeti drogstratégia figyelembe vette már korábban is a szakmában jeleskedő képviselők véleményét, összegezte azt a szakmai álláspontot, amelyben egy év vagy másfél év óta minden jeles képviselőjük megnyilatkozott. Ugyanez történt az eseti bizottság jelentése kapcsán is, hiszen a bizottság is mást nem csinált, mint összegezte ezeket a véleményeket.

Úgy gondolom, a kormány, amikor ezt a döntését meghozta, és - az egyik oldalról a drogstratégiában összegyűlt szakmai anyagra, a másik oldalról pedig az eseti bizottság által felhalmozott szakmai anyagra építetten - meghozta azt a kristálytisztán, világos logikára felépülő törvényjavaslatát, nem tett semmi mást, mint megerősíti az eddig hatályban lévő törvényt. (Bauer Tamás: Nem igaz!) A képviselő úr biztos rosszul olvasta el az eddigi törvényeket: eddig sem volt szabad a drogfogyasztás. Eddig is hatályban volt Magyarországon egy csomó olyan hatósági rendelkezés, amely külön engedélyhez köti a drog felhasználását; ebből kizárható az a lehetőség, hogy az a drogfogyasztó, aki megszerzi a drogot, az legálissá teheti azt, hogy az általa elfogyasztott drog megszerzése így válik legálissá.

Tisztelt Képviselő Úr! Abban mi maximálisan egyetértünk, hogy a drogkereskedőket büntetni kell. Azzal már nem értünk egyet, amit ön állít, hogy nem bünteti kellőképpen a szabályozásunk sem a drogkereskedőket, hiszen életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető a drogkereskedő.

A fogyasztás egyedül az, amiben a megítélés kérdésessé tehető. És itt én is szeretném kiemelni, hogy nem egy egyszerű problémáról van szó, hiszen a fogyasztás és a fogyasztó megítélése nem választható le a kábítószerek, vagyis a kábítószerek legalizálásának a kérdéséről. Logikai következtetésével könnyen eljuthatunk oda, hogy amennyiben a fogyasztást nem tiltjuk, akkor az a kábítószer, ami elfogyasztásra kerül, innentől kezdve legálisnak tekinthető.

Mi nem kívánunk változtatni azon a hatályos rendelkezésen, amelyek a mai napig előírják, hogy orvosi, egészségügyi és gyógyászati célból lehet csak a kábítószert fogyasztani, megszerezni és tartani; és ehhez képest az 1961-es és az 1978-as Btk.-módosítás is kiemeli, hogy tilos a kábítószer-fogyasztás.

Az tény, hogy a jogalkalmazás területén nagyon rossz gyakorlatra került sor, és ez a nagyon rossz gyakorlat az elterelés lehetőségét biztosította azoknak a kábítószer-fogyasztóknak, akik nem függők. (Dr. Fodor Gábor: És ez miért rossz?)

Kérdezem én, képviselő úr, hogyan lehet egészségügyi gyógyításra kötelezni azt a kábítószer-fogyasztót, aki nem függő? (Dr. Kóródi Mária: És akkor börtönbe kell zárni? - Dr. Fodor Gábor: Persze, jobb ha börtönben van!)

Ez egy kibúvó volt a jogszabály adta lehetőségek alól, de a mi jogszabálytervezetünk is továbbra is fenntartja, hogy minden kábítószerfüggőt megillet az elterelés lehetősége, kivéve azt, aki nem függő. De nem kínáljuk tálcán a drogkereskedőknek azt a lehetőséget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy használják ki azokat a fiatalokat a terjesztésre, akik kábítószer-fogyasztók, de még nem függők, hogy az ön értelmezésében büntetlenséget élvezzenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 20 1998.11.24. 3:25  17-21

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A nemzet fogyásáért viselt aggodalmát magam is osztom. Bár a képviselő úr nem említette, de a kormány programjának egyik nagyon fontos pontjára szeretném felhívni a figyelmét: a kormány család politikájára. Pontosan ettől az aggodalomtól vezérelve születtek meg azok az intézkedések, amelyek meghatározzák az elkövetkező évben a családok támogatási rendszerét, hiszen ilyenek a gyermekneveléshez biztosított támogatási formák, akár az alanyi jogon járó családi pótlék, akár a személyi jövedelemadóban elismert gyerekkedvezmény, akár a gyermekgondozási segély visszaállítása, akár a főállású anyaság, amit ön ugyan hiányolt, de felhívom a figyelmét, hogy ez a költségvetési törvényben benne van. Jogszabályunk ismeri a főállású anyaságot, azonban csak a harmadik gyerek megszületése esetén, és a harmadik gyerek hároméves korától nyolcéves koráig biztosítja az anyának azt a lehetőséget, hogy választani tudja a főállású anyaságot.

A képviselő úr figyelmét arra is felhívnám, hogy egy új tantárgy formájában, az egészségnevelés körében pontosan ennek az összes egészségügyi és morális követelményeire felhívjuk a figyelmet, amikor az egészségnevelésben bizony kiegészítjük ezzel a tantárggyal az oktatást.

Az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban kifejeztük örömünket az Alkotmánybíróság által meghatározott két út biztosítása iránt. Az egyik út, hogy az Alkotmánybíróság csak egyetlen pontban minősítette alkotmányellenesnek a magzati élet védelméről szóló törvényt, és ez az egyetlenegy pont az anya egyoldalú nyilatkozatára alapított eljárás volt. Ezt helyezte jövő év közepétől hatályon kívül az Alkotmánybíróság, és két reális megoldási lehetőségre hívta fel a jogalkotók figyelmét. Az egyik az, hogy a válsághelyzet fennállását ellenőrizhetővé vagy ellenőrzötté kellene tenni. Ez a megoldás összeegyeztethető az alaptörvénnyel, ha az állami beavatkozás célja nem az állapotos nő önrendelkezési jogának korlátozására irányul, hanem a nő krízishelyzetében való érdemi segítségnyújtás törvényi garanciáinak megteremtésére törekedik. Tehát a második megoldás azt jelentette az Alkotmánybíróság döntésében, hogy bizony el lehet fogadni az anya válsághelyzetre alapított kérelmét is, azonban biztosítani kell, hogy ez ne egy semleges eljárásban, hanem egy célra orientált eljárásban történjék, ahol alternatívaként az anyának meg kell mutatni, hogy milyen más lehetősége adott, és az állam milyen segítséggel tud ahhoz hozzájárulni, hogy a jobbik megoldást válassza: a gyermek életét.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a következő évben a kormány a két javaslat között választva be fogja terjeszteni a törvényjavaslatát az Országgyűlésnek. Ezzel elő fogjuk segíteni azt, hogy bizony itt egy célra orientált eljárás legyen, és minden segítséget meg tudjunk adni az anyának ahhoz, hogy a mellett döntsön, hogy a gyermekét megtartja. Köszönöm a figyelmét. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 12 1998.12.01. 3:47  9-13

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az ön mai felszólalása egy újabb példa volt arra, hogy a nyúl viszi a puskát. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Önök közül ma itt, az Országgyűlésben nagyon sokan ülnek olyanok, akik tíz évvel ezelőtt még valamiféle belső, saját szocialista ellenzékükkel akarták megoldani azt a problémát, hogy kibújhassanak a történelmi kényszerből, hogy többpártrendszernek kell lenni Magyarországon. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiáltások az FKGP padsoraiból: Így van!) Elég hosszú időn keresztül tapasztaltuk, hogy egyrészt ezekkel a finom praktikákkal - mint amivel élt ma a frakcióvezető úr - hogyan lehet a megtévesztés látszatát kelteni, de volt példa arra is, hogy puskatussal és csizmatalppal tették ugyanezeket. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nincs megtévesztés! - Közbekiáltások a kormánypártok padsoraiból: Így van! - Taps a kormánypárti oldalon.)

Az előző kormánykoalíció képviselői közül sajnos nem mindenki szótárában értelmezhető a politikai váltógazdaság fogalma. Az önök soraiból jó néhányan egyfajta forradalomban élnek, a demokráciában is az utcát tekintik a politikai fellépésük terepének, de persze csak akkor, ha éppen ellenzékben vannak. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Miről beszél?) - Kökény képviselő úr minapi tüntetéséről, és sorolhatnám. (Egy hang az MSZP padsoraiból: Postabank!) '90 és '94 közötti politikusok agitáltak korábban az elhíresült taxisblokádba, aztán a Chartába mentek egy kormányellenes politika élén. (Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Igen!)

Tisztelt Képviselő Úr! '94 és '98 időszakában a bizonyos Metész-mozgalom felhívására sem mentünk mi, akkori ellenzéki pártok az utcára, ami hozzájárulhatott (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ahhoz, hogy önök néhány idős ember bántalmazásával mutathassák ki a rendkívüli elszántságukat. (Közbekiáltások a FKGP padsoraiból: Így igaz! - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ismét változtak az idők, ma jobbközép kormányzat van, és baloldali az ellenzék.

Önöknek ma még a népszerűségi mutatók azt nem tanácsolják, hogy ismét az utcára menjenek (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: MDF!), marad tehát a politika színterének a parlament, a fortély, a megtévesztés és a félelem hívó szavainak előcsalogatása, bár nem olyan szépen, ahogy ez József Attila költőiségéhez illene; és sorozatosan törvénysértésekre hivatkoznak az Országgyűlésben.

Kezdetben, a kormány megalakulásakor nagykoalícióban reménykedtek, de erről sajnos le kellett tenniük. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Aztán az újabb hadszíntér arról szólt, hogy hogyan lehet egy feles kormányzást megbuktatni; és itt veszi kezdetét a mostani felszólalások egész sora.

Hiszen minden napirend előtti felszólalás arról szól, hogy önök - akár házszabályellenesen - hogyan tudnak egy olyan új műfajt megteremteni az Országgyűlésben, amiben házszabályellenesen, az önök által készített Házszabállyal ellentétben sem okát, sem tárgyát, sem a felszólalás halaszthatatlanságát meg nem jelölve próbálják azt a zsákbamacskajátékot eljátszani velünk, hogy majd itt kitaláljuk, hogy mit fogunk válaszolni. (Dr. Torgyán József: Így igaz! Így igaz! - Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ahogy ezt az államtitkár úr tegnap elmondta, egyfajta politikai talk-show-t játszanak az Országgyűlésben. Én Babits szavaival szeretném befejezni, ha ön József Attila szavaival kezdte: "Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen..." - amit ön hetek óta az Országgyűlésben tesz, az a vak erők harca.

Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 124 1998.12.01. 2:12  121-129

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mindannyian ismerjük azt a régi mesét a farkast kiáltó pásztorfiúról - ilyen az érzésem akkor, amikor, immár ki tudja, hányadszor, a kormány sorozatos törvénysértéseiről hallunk. Mondom ezt általában, és talán meg is maradhatnék az általánosság szintjén, mert a képviselő úr csak ezt az egyetlenegy mondatot írta le, semmi konkrétumot nem tett a kérdése mellé (Csige József: Persze hogy nem!), ami egyébként nem kérdés formáját öltötte, csak egy megállapítás volt, hogy a kormány törvénysértéseiről fog beszélni a képviselő úr.

Ám ez nem mentesít attól, hogy itt prompt se bújjak ki a válaszadás alól. Hátulról kezdem, képviselő úr, hiszen az adatvédelmi biztos véleményét megkaptuk a törvénytervezet elkészítésekor. Ahogy ezt az alkotmányügyi bizottsági ülésen az adatvédelmi biztos úr elmondta, egy második tervezetről beszél, hiszen az első tervezet arról szólt, hogy hogyan tudtuk beépíteni az adatvédelmi biztos kifogásait. Szinte minden lényeges ponton, amit az első körözéskor kiadott javaslatunkra tett az adatvédelmi biztos úr, be is építettük a törvénytervezetbe - kétségtelen, hogy nem mindet, de a meghatározó többséget. Olyan törvényi előírás azonban nincsen, amelyik azt írja elő, hogy ha az adatvédelmi biztos észrevételt tesz, akkor viszont minden pontját be kell építenünk a javaslatba. Különösen ma reggel lepett meg, amikor már egy kormányhatározati formáról is véleményt nyilvánított az adatvédelmi biztos úr, ami nyilvánvalóan már nem a feladatkörébe és a hatáskörébe tartozó kérdés.

A másik két törvénnyel kapcsolatban a képviselő úr az alkotmánybírósági törvényre és a bírósági szervezeti törvényre hivatkozott. E költségvetési törvény beterjesztője a Pénzügyminisztérium volt. Tudomásom szerint az indokolási kötelezettségének eleget tett a Pénzügyminisztérium, amikor megindokolta például a bírósági szervezeti törvénynél, hogy azért kapnak kevesebb pénzt a bíróságok, mert az ítélőtábla felállítását nem tervezi a kormány.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 128 1998.12.01. 0:45  121-129

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Képviselő úr, egy mondattal: nem ismertem el a törvénysértést, szerintem jogszerűen járt el a Pénzügyminisztérium mind a két, ön által hivatkozott esetben. (Dr. Hack Péter: Három!) Az az érzésem az ilyen felszólalások után, hogy a köztünk lévő politikai nézetkülönbségeket próbálják valamiféle jogi csomagolásba betenni. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) Ha ellentétes álláspontokat képviselünk - adott esetben én ezt elfogadom úgy az adórendőrség vonatkozásában, mint a költségvetés egyes, lényegi pontjai vonatkozásában -, akkor ne jogi formában próbálják ezt megtenni, hanem próbálják meg megerősíteni az érveiket, de ne hivatkozzanak arra, hogy ez jogszabálysértéssel történt, mert egyik esetben sem sértett jogszabályt a Pénzügyminisztérium (Dr. Hack Péter: Mind a három esetben! - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) mint előterjesztő.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ha akárcsak tíz évvel ezelőtt valaki azt jósolja, hogy ma, itt, a szabadon választott Országgyűlésben hazánk NATO-tagságának küszöbén a belépés útjában álló utolsó alkotmányos aggályokat fogjuk elhárítani, kevesen lettek volna, akik e jóslatot meg nem mosolyogják. Kevesen voltak akkor, akik készen álltak arra, hogy hazánk szabadságának, függetlenségünk békés visszavívásának szenteljék magukat, honfoglaló és szabadságharcos elődeink példáját követve.

Kevesen voltak, akik hittek abban, hogy sokat szenvedett, sokat hányódott hazánkat igenis lehet eloldozni a nagy keleti birodalomtól, s ezt az Ady Endre szavával "kompországot" lehetséges lesz kikötni az 1100 éves történelmünk során mindig nélkülözött biztonságot szavatoló nyugati parton. E kevesek közül hadd idézzem most fel Antall József miniszterelnök úr alakját, hiszen ő volt az, aki 1988. október 21-én, az akkor még rendíthetetlennek látszó Szovjetunió vezetőinek megüzente: "ha leveszik kezünkről a bilincset, akkor baráti jobbot nyújtunk önöknek". Antall József volt az, aki az egykori kommunista államok vezetői közül elsőként indítványozta, és komoly személyes kockázatot is vállalva, mondhatni huszáros csellel fogadtatta el a Varsói Szerződés utolsó, 1990 júniusi ülésén a szervezet feloszlatását.

Egy mondatot szeretnék felolvasni abból a nyilatkozatából, melyet itt tett az Országgyűlés ülésén, néhány nappal az 1990 júniusában történt ülés után:

"1990 júniusában Moszkvában - éppen a tisztelt Ház határozata alapján -, a Varsói Szerződés utolsó politikai ülésén beszédemben hangsúlyoztam a NATO jelentőségét az európai biztonság fenntartásában, majd a Varsói Szerződés feloszlatásakor Janajev, akkor még szovjet alelnök megjegyzéseire nyilvánosság előtt válaszoltam arra, hogy a NATO nem cserélendő össze a feloszlatott varsói paktummal. Egyetértek azzal - mondta a miniszterelnök úr -, hogy a legszorosabb kapcsolatot kell fenntartani a NATO-val. Amikor arra megérik a politikai, külpolitikai és biztonságpolitikai helyzet, biztosak lehetnek benne, hogy a Ház elé fogunk állni, s akkor a legjobbnak tartott javaslattal kérjük az Országgyűlés támogatását."

Tisztelt Képviselőtársaim! Elérkezett az a politikai, külpolitikai és biztonsági helyzet, amikor az Országgyűlés elé terjeszthettük az alkotmánymódosítást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A NATO-hoz való csatlakozásunk alapvetően megváltoztatja hazánk biztonságpolitikai helyzetét. Védelmi képességünk ugyanis kizárólag az ország saját erőforrásain nyugszik, a csatlakozással azonban megteremtődik a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló védelmi képesség, amellyel hazánk biztonsági helyzete lényegesen javul. A biztonság leglényegesebb garanciája, hogy a szövetségbe tartozó tagállamot ért támadás esetén minden szövetséges állam kötelezettségévé teszi a segítségnyújtást. Természetesen előírja a szerződés - és ez igen fontos garanciális elem -, hogy ilyen döntés csak a szövetséghez tartozó összes tagállam egybehangzó döntésén alapulhat.

A csatlakozással kialakult új helyzetet a jogi szabályozásnak is követnie kell, olyan jogi környezet kialakítása szükséges, amelyben hazánk képes lesz eleget tenni a szervezettel szemben fennálló szövetségi kötelezettségeknek. A kötelezettségek teljesítése részben fegyveres segítségnyújtásban testesül meg, részben az egyéni és a kollektív védelmi képesség kifejlesztését és folyamatos fenntartását is megköveteli.

Az 5. cikk szerinti segítségnyújtási kötelezettségünknek csak úgy leszünk képesek megfelelni, ha a segítségnyújtásra megfelelően felkészülünk. A felkészülés folyamatos együttműködést kíván a NATO szervezetével is és tagországaival is. Az együttműködés szükségessé teszi a NATO kollektív védelmi tervezési rendszerébe történő bekapcsolódásunkat, haderő-fejlesztési céljaink összehangolását a NATO-val, a NATO-szabványoknak megfelelő technikai eszközök beszerzését, a hadgyakorlatokon és a kiképzési rendezvényeken való folyamatos részvételt, illetve hadgyakorlatok és kiképzési célú rendezvények tartását. Az együttműködésből eredő feladatok teljesítése a szövetséges fegyveres erőkkel való napi együttműködést követeli meg, így még gyakoribbá lesz a magyar, illetve külföldi fegyveres erőknek az országhatáron való átlépése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új helyzetben változtatást igényelnek az alkotmánynak azok a rendelkezései, amelyek a hazai, illetve a külföldi fegyveres erők alkalmazásának, felhasználásának, állomásozásának és határátlépésének az engedélyezésére vonatkoznak. Az alkotmány 1989. évi módosítása az ilyen típusú tevékenységek engedélyezését az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalta. Ez a rendelkezés a rendszerváltozás körülményei között biztosítékot teremtett az egypárti kormánnyal és az állampárttal szemben. A megszilárdult többpárti demokrácia és a parlamentnek felelős kormány, kormányzás intézményeinek kialakulása után az engedélyezés ilyen magas szintre történő kizárólagos telepítése már nem indokolt.

1990 óta szerzett gyakorlati tapasztalatok, de különösen a békepartnerségi együttműködés is azt igazolják, hogy az Országgyűlés döntéshozatali mechanizmusa, működési rendje és munkaterhe nem teszi alkalmassá az ilyen operatív jellegű döntések meghozatalára, de legalábbis nehézkessé teszi. Az ilyen típusú döntések száma tagságunk esetén a jövőben várhatóan megsokszorozódik. Az elmúlt ciklusban folyó alkotmány-előkészítés során is megfogalmazódott egy, a benyújtott törvényjavaslatban foglaltakhoz hasonló tartalmú szabályozás követelménye. A szabályozás alapvető irányaiban egyetértés alakult ki az akkori pártok és a mostani parlamenti pártok között is. A szövetségi rendszerben való részvételünk, a napi feladatok végrehajtása az engedélyezési rendszer decentralizálását igényli.

 

(8.10)

 

A fő szabály továbbra is az, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozik az engedélyezés. A javaslat ugyanakkor szorosan körülhatárolt körben és békeidőszakban lehetővé tenné, hogy a fegyveres erők szövetségesi kötelezettségeikből eredő feladataikat a kormány előzetes hozzájárulásával végezhessék. Ennek megfelelően gyakorlat, kiképzés, humanitárius feladat végrehajtása, katasztrófaelhárítás céljából, az ENSZ, az EBESZ felkérésére, valamint a NATO döntése alapján végzett békefenntartó tevékenység céljából a fegyveres erők a kormány előzetes hozzájárulásával lennének felhasználhatók, léphetnék át az államhatárt és állomásozhatnának külföldön.

Hasonló szabályok szólnak a külföldi fegyveres erők tevékenységére is. A fegyveres erők feletti országgyűlési ellenőrzés garanciarendszere az engedélyezési hatáskörök decentralizálásával nem csorbul. Nem tartozna a kormány engedélyezési hatáskörébe az olyan feladatok végrehajtásának ellenőrzése, amelyekben a magyar katonáknak harctevékenységet kell folytatniuk. A fegyveres erők alkalmazásának és a béketeremtő tevékenységben való részvételének az engedélyezése továbbra is az Országgyűlés hatáskörében maradna.

A politikai egyeztetés alapján kialakult megállapodás eredménye az a további garanciális módosítás, amely a hazai fegyveres erők békefenntartó tevékenységének engedélyezését is az Országgyűlés hatáskörében tartja, azzal azonban, hogy ehhez a döntéshez nem kétharmados döntés, hanem a megválasztott országgyűlési képviselők felének, többségének szavazata szükséges. Másrészt a garanciarendszer azért sem csorbul, mert a kormánynak az Országgyűlés felé fennálló, az alkotmányban szabályozott felelőssége az engedélyezés tekintetében is töretlenül fennáll és érvényesül. Erre vonatkozik az a módosító javaslat, amely a kormány előzetes éves tájékoztatási kötelezettségét írja elő a tervezett csapatmozgásokról a honvédelmi bizottság irányába. A nem tervezett csapatmozgásokról pedig a kormány részére haladéktalan írásos jelentési kötelezettséget ír elő, amelyet az Országgyűléshez be kell nyújtania.

Az alkotmányban szükséges szabályozni továbbá a szövetségesi kötelezettség lényegét, azt, hogy a magyar fegyveres erők alapvető kötelessége ezentúl nemcsak a hazai katonai védelem, hanem a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok teljesítése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmet érintő nemzetközi szerződéseket törvényben kell kihirdetni és megerősíteni. Ennek alapján olyan nemzetközi szerződések kerültek törvénnyel kihirdetésre, amelyek tartalmuknál fogva nem igényeltek volna ilyen magas jogforrási szintet. E szabály hatályon kívül helyezésével a honvédelmet érintő nemzetközi szerződésekre is az általános szabályok vonatkoznának a jövőben. A törvényjavaslatról tartott többpárti egyeztetés eredményeként a képviselőcsoportok - felismerve történelmi felelősségüket - a benyújtott törvényjavaslathoz olyan módosító javaslatokat nyújtanak be, amelyek a szövetségi kötelezettség teljesítését nem akadályozzák. És ezúton is szeretném megköszönni az Országgyűlésben képviselettel rendelkező öt parlamenti párt frakciójának az együttműködését, és nagyon bízom abban, hogy ez a felelősség részükről fennmarad, és hogy a napi politikai csatározásoknak nem esik áldozatául ez az egyébként történelmi kihívásból származó tegnapi megállapodásunk.

Végül szeretném emlékeztetni önöket, hogy az Országgyűlés a csatlakozással kapcsolatban 1997-ben politikai nyilatkozatot adott ki, amelyben üdvözölte az ország meghívását a csatlakozási tárgyalásokra, az ország polgárai pedig 1997 novemberében ügydöntő népszavazással erősítették meg csatlakozási szándékunkat. A nyilatkozat is és a népszavazás is minden felelős parlamenti pártot kötelez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a politikai egyeztetésen kialakított módosító javaslatokkal korrigált formában támogatni szíveskedjenek, hogy hazánk a NATO teljes jogú tagjaként tevékenyen vehessen részt Európa biztonságának kialakításában és védelmében, jelentősen hozzájárulva a magyar nemzet biztonságának erősítéséhez.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozéban rendkívül óvatosan fogalmaztam, hiszen a tegnapi megállapodást követően a sajtóban hallott hírekből még messzemenő következtetést nem tudtam levonni, hiszen nem biztos - nyugtattam magamat azzal -, hogy úgy hangzott el az MSZP részéről, ahogy ezt a sajtó közvetítette, hiszen nem biztos, hogy egy gyors döntés jó döntés is, a harag mindig rossz tanácsadó; bíztam abban, hogy ma reggelig esetleg más lesz a kormánypártok hozzáállása (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen, a kormánypártoké! - Dr. Lamperth Mónika: A kormánypártok! Freud betette a lábát!) egy tegnap aláírt megállapodást követően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-frakció vezetője által elmondottak - amit megerősített Mécs képviselő úr is - azt jelenti számomra, hogy bünteti a két ellenzéki párt a kormányt. Ezt aláhúzta felszólalásában a frakcióvezető úr, azonban egy dologra szeretném a figyelmét felhívni. Ha alkotmánymódosítás nélkül kell a NATO-csatlakozást megoldanunk, akkor nem elsősorban a magyar kormányt bünteti az ellenzék, hanem a Magyar Országgyűlést, és a Magyar Országgyűlésen keresztül bizony mindenkit, hiszen a Magyar Országgyűlésnek jelent többletmunkát, ahogy ezt egyébként Mécs képviselő úr elmondta. (Bauer Tamás: Majdnem három hetet!) Elsősorban az Országgyűlést bünteti, hiszen olyan többletfeladatot jelent a Magyar Országgyűlésnek, amelyben egyébként az Országgyűlés áteresztőképessége elég kicsi. (Dr. Lamperth Mónika: Ellenőrzi a kormányt!) Az Országgyűlés működése drága, és ahogy ezt elmondták önök korábban is, az Országgyűlés működése nem operatív, tehát egy olyan többletfeladatot rónak az Országgyűlésre, amire biankót állított ki a két felszólaló, hiszen azt mondták, hogy mindent meg fognak szavazni, ami a NATO-csatlakozással kapcsolatban részkérdésként majdan az Országgyűlés elé kerül. Tehát előre kiállítják ezt az ígéretet, miközben a legésszerűbb megoldást - ami az egész magyar nemzet és az Országgyűlés számára ésszerű megoldás, az alkotmánymódosítás, amihez tegnap már aláírásukkal adták szakmai támogatottságukat - nem támogatják.

Számomra ez csak egyet jelent, hogy azt a kicsinyes napi politikát, aminek egyébként a Magyar Országgyűlés naponta ki van téve - és nemcsak a magyar parlament, hanem a világon mindenütt -, nem tudják elválasztani attól a nemzeti ügytől, amely függetlenül attól, hogy milyen kormány volt Magyarországon az elmúlt nyolc évben, hogy ellenzékben voltunk vagy kormányon, de mindannyiunknak közös érdeke volt. Hiszen ha a nemzet problémáit tovább nem elemzem, csak a családokra gondolok, ott is mindig előfordulnak problémák, azonban néhány dolog mindig tabu ezekben a vitákban. Ilyen tabutéma a családban például a gyerek és az otthon nyugalma és biztonsága. (Dr. Lamperth Mónika: Csak verik a gyereket!) Ha nem tudunk a politikában olyan tabutémákat vagy nemzeti minimumon alapuló megállapodásokat tiszteletben tartani, ami a NATO-csatlakozás miatti alkotmánymódosítással együtt jár, akkor nagyon rossz előszele ez az elkövetkező négyéves politizálásunknak.

Befejezésül csalódottságomat és szomorúságomat szeretném kifejezni (Bauer Tamás: Ez kölcsönös!) e miatt a politika miatt, és nagyon bízom abban, hogy még a végszavazásig a kormánypártok alá tudják rendelni a nemzet érdekének ezt a kicsinyes politikát. (Moraj az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Keller László: Jól mondta: a kormánypártok!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 20 1998.12.07. 5:29  17-21

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Amit elmondott: konkrét ügyben kért konkrét felvilágosítást a kormánytól abban, hogy mikor, hol, ki és mit döntött el a képviselőcsoportok között a múlt héten egy bizonyos szavazás kapcsán.

Szeretném elmondani, hogy ilyenkor a képviselőcsoport nevében is csak a kormány tud reagálni, tehát, hogy mi történt a képviselőcsoportban, arról tudnék, ha ön ezt leírta volna a napirend előtti felszólalásában. Azonban ismételten egyfajta zsákbamacskajátékot játszunk.

De nehogy azt higgyék, hogy az általánosság szintjén beszélek: a képviselő úr úgy jelölte meg a mai felszólalását, hogy a parlament működéséről kíván beszélni (Horn Gábor: Így is volt. - Dr. Hankó Faragó Miklós: Így van!), és a felszólalás tárgya országos jelentőségű, mert az Országgyűlés ülésén történt - pont. (Horn Gábor: Ebből nem sikerült kitalálni?!) Márpedig ha a frakcióvezető úr megbotlik az Országgyűlés küszöbén, az is az Országgyűlés ülésén történik, (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Szégyen!), és mégsem jelenti azt, hogy ez egy halaszthatatlan ügy. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

De tovább fokozza a képviselő úr az alkotmányos és házszabályi indokokat azzal, hogy halaszthatatlan, mert a további hasonló eseteket meg kell akadályozni, hogy ez még egyszer ne forduljon elő. Nem hiszem, hogy erre kellene hivatkozni a képviselő úrnak, de nem szeretnék kitérni a konkrét válaszadás elől, hiszen arra, ami az elmúlt héten történt, ön úgy hivatkozik, hogy aki az első hibát elkövette, annak korrigálni kell.

Képviselő Úr! Kilencedik éve koptatom az Országgyűlés padjait, (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból.), és nagyon jól emlékszem az első példára: 1995 szeptemberében történt meg az első eset, amikor az a bizonyos Szabó Tamás-ügy volt a privatizációs visszaélések feltárására (Kuncze Gábor: Az SZDSZ szavazatát megnézte a miniszter asszony? - Az elnök csenget. Közbeszólások az SZDSZ soraiból: A kisgazdák hogy szavaztak?), és a korrupcióellenes fellépést elősegítő eseti bizottság megválasztásakor önök Szabó Tamás ellen szavaztak. (Felzúdulás az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Horn Gábor: Ez nem igaz! - Szalay Gábor: Ez tévedés! Nem mondasz igazat! - Egy hang az SZDSZ padsoraiból: Torgyán úrnál kérdezősködjön!) Az volt az első alkalom, amikor a Magyar Országgyűlésben (Az elnök csenget. - Horn Gábor: Hazudni is lehet?!) egy bizottságnál (Szalay Gábor: Maradjunk az igazságnál! Hazudik a miniszter asszony!) egy képviselőcsoport által előterjesztett személyt önök megkérdőjeleztek. Ez az első eset volt, képviselő úr, de az utolsóra is szeretnék néhány példát mondani.

Utolsó eset volt, amikor az MSZMP és annak utódpártjai által megállapított ingatlanügyekben egy vizsgálóbizottság felállításánál önök mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a vizsgálóbizottság ne tudjon felállni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) De e két időszak között, tisztelt képviselőtársaim - hangsúlyozom még egyszer: e két időszak között -, az elmúlt ciklusban összesen huszonhat vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezték, ebből huszonötöt ellenzéki képviselők. Mindössze hét bizottság felállítására vonatkozó javaslat került elfogadásra, amelyek közül viszont csak négy bizottság tudott érdemi jelentést készíteni a parlament számára, és ezek közül három jelentést tárgyalt meg és fogadott el az Országgyűlés. E három jelentéshez kapcsolódó határozati javaslatok közül is mindössze egy élvezte az akkori ellenzék támogatását.

Tisztelt Képviselő Úr! Az időm hátralévő részében azonban arra is szeretnék kitérni, hogy bizony, elgondolkodtató az önök lépése, amit ezt követően tettek, és egy már aláírt alkotmánymódosításról az MSZP és az SZDSZ visszavonta az aláírását. (Zaj az MSZP padsoraiban. - Szórványos taps.) Arról az alkotmánymódosításról, ami bizony a NATO-csatlakozásunk miatt vált szükségessé (Felzúdulás az SZDSZ és az MSZP padsoraiban: Nem igaz! Hazugság! - Horn Gábor: Az igazságot, miniszter asszony!); bár nem elengedhetetlen feltétele, de (Az elnök csenget.) szükséges.

Azoknak a képviselőtársaimnak pedig, akik ez ellen tiltakoznak, szívesen fölajánlom Vastagh Pál miniszter úr és Keleti úr korábbi átiratát, melyek az alkotmánymódosítás szükségességét elemezték. (Vancsik Zoltán: Szemrebbenés nélkül!) És elgondolkodtató számomra az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy mind ez idáig két alkotmánymódosítást nyújtottunk be a Magyar Országgyűlésnek. Mind a kettő olyan volt, amelyet a korábbi MSZP-SZDSZ-kormányzat maga készített el, maga javasolt, önök pedig ezt követően kibúvókat találtak arra, hogy kibújjanak az alkotmány módosítása alól. Az egyik az ügyészség kormány alá rendelése volt - a saját előterjesztésük alapján -, a másik pedig a NATO-csatlakozásunk miatt előállt alkotmánymódosítás volt. (Vancsik Zoltán: Nem igaz! - Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Így van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! 1998 nyarán vállalták önök azt - mostani ellenzéki képviselők -, hogy a kormány konstruktív ellenzéke lesznek. (Szalay Gábor: De nem ilyennek! - Mécs Imre: Konstruktív kormány kell!) Néhány hét múlva kijelentették, hogy most már csak felelős ellenzék lesznek, bár megkérdőjelezem, hogy aki ekkora arányt téveszt, és egy kis belpolitikai ügy miatt hajlandó egy, a nemzeti és egy nemzetközi (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) megítélésünket alapvetően befolyásoló alkotmánymódosítástól visszatérni, az már sem nem konstruktív (Horn Gábor: Ez nézőpont kérdése!), sem nem felelős, hanem sértődött. Márpedig a harag nagyon rossz tanácsadó!

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiáltások ugyanonnan: Így van!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 24 1998.12.08. 4:01  23-35

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Úr! A frakcióvezető úr a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője egy sikeres külpolitikusi múlttal a háta mögött, hetek óta azonban napirend előtti felszólalások címén elég öncélú, értelmetlen, sokszor méltatlan vitát folytatunk a Magyar Országgyűlésben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így igaz!)

Azt hiszem, hogy az a patkópszichózis, amely évek óta kialakult az Országgyűlésben, a magyar társadalmat nemigen foglalkoztatja. Tisztelt Képviselőtársaim! Valós és a társadalmat foglalkoztató problémákkal kellene nap mint nap (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) a legnagyobb ellenzéki pártnak és a kormánynak foglalkoznia. (Dr. Takács Imre: Nyugdíj! - Dr. Tabajdi Csaba: Költségvetés!) Tisztelt Képviselő Úr! Elmondhatom, hogy belefáradtunk már ebbe a harcba, aminek nem sok értelmét látom. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mi sem!)

Az ön által elmondottak, az ellenzék és a kormánypártok szerepének egy meghatározó részével egyetértek én is, azonban a következtetéseivel nem értek egyet. Én is elfogadom azt, hogy az ellenzéknek nagyon fontos feladata, hogy ellenvéleményt formáljon, hogy elmondjon egy más véleményt, azonban abban is egészen biztos vagyok, hogy a köztünk lévő politikai nézetkülönbségeket is parlamenti módon kellene megfogalmazni, és természetes az, hogy közöttünk eltérések és nézetkülönbségek vannak a politikában és a szakmában is. Azonban az a csomagolás, amellyel naponta szembesülünk... - és nem múlik el hét, hogy napirend előtti felszólalás ezzel a csomagolással ne foglalkozna; szinte mindennapos a szótárukban a csalás, a fortély, a megtévesztés, a félelemkeltés, a riogatás vagy amivel ma bővült, az uszítás fogalma (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.), ami viszont már nem természetes része a parlamentarizmusunknak.

Azt hiszem, hogy az a második kérdés, amiről ön beszélt, a NATO-csatlakozásunk kapcsán szükségessé vált alkotmánymódosítás, senki közülünk nem állította azt, hogy ez elengedhetetlen feltétele a NATO-csatlakozásnak. (Közbekiabálások az MSZP soraiból.) Azonban önök azzal, hogy aláírtak egy alkotmánymódosítást, elfogadták azt, hogy ez a legcélszerűbb és a legcélravezetőbb megoldás, hiszen nem a kormányt büntetik azzal - és ezt szeretném még egyszer aláhúzni -, ha önök nem támogatják az alkotmánymódosítást, hanem a Magyar Országgyűlést, a magyar költségvetést. Mert, gondolják végig, minden egyes csapatmozgáshoz az Országgyűlést kell összehívni (Moraj az MSZP soraiból. - Dr. Tabajdi Csaba: Helyes!), az Országgyűlés összehívása bizony elég komoly probléma (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hát ez az!), gondoljanak bele egy nyári szünidőbe, amikor a határozatképtelenség veszélyével is számolni kell, hiszen ehhez kétharmados többség kell a Magyar Országgyűlésben!

Tisztelt Képviselőtársaim! A második kérdés az a kivonulás és a miniszterelnök úr beszéde, amelyre ön hivatkozott. Tessék elolvasni az újságokat! A miniszterelnök úrnak kérdést tettek fel, a kérdés pedig úgy szólt: mi lesz, ha az ellenzék holnap nem jön vissza? Erre válaszolta azt, hogy az Országgyűlés tud működni az ellenzék nélkül. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból.) A Házszabályban valóban nincs olyan megoldás, hogy a nem és a tartózkodó szavazatok mellett ki kell vonulni. Önök saját magukat hozták olyan helyzetbe, hogy az Országgyűlés épületét elhagyták. A miniszterelnök úr semmi mást nem mondhat, mint azt, hogy az Országgyűlésben folyik tovább a munka, ezt nem szabadna túlértékelniük azzal, mintha leértékelte volna az ellenzéket. Nekünk nagyon nagy szükségünk van az ellenzékre (Taps az MSZP soraiból.), szívesen hallgatjuk meg az önök értelmes véleményét, de az értelmetlen és az öncélú vitákhoz nem leszünk partnerek.

Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 8 1998.12.15. 4:41  5-9

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A napirend előtti felszólalásának okaként jelölte meg a kormánypártoknak a munkarend megváltoztatására irányuló törekvését, és a felszólalás tárgyát rendkívülinek minősíti, mert az elmúlt nyolc évben kialakult gyakorlatot egyoldalúan kívánja a kormány megszüntetni. (Bauer Tamás: Így van!)

Tisztelt Képviselő Asszony! Ragaszkodva mindahhoz, amit leírt, sem a rendkívüliség nem állja meg a helyét (Derültség az MSZP soraiban. - Horn Gábor: Milyen alapon dönti ezt el?), sem pedig az indokolás. A képviselő asszony nyolc éve itt ül a Magyar Országgyűlésben (Horn Gábor: Milyen alapon minősíti ezt? Azért van a levezető elnök!), és nagyon jól emlékezhet arra az esetre, amikor erőnek erejével, nem konszenzus alapján az MSZP és az SZDSZ módosította a Házszabályt. (Taps a kormánypártok soraiban.) Tehát az az indokolás, amit ön a leírt beadványában megfogalmazott, hogy az elmúlt nyolc évben kialakult gyakorlatot egyoldalúan kívánja megszüntetni a jelenlegi kormányzat, két okból sántít: nem a kormányzat szünteti meg, nincs ilyen előterjesztés, és önök ajtót nyitottak egyszer, két évvel ezelőtt, hogy ha lesz is ilyen, akkor is egy példával elöljártak abban, hogyan lehet konszenzus nélkül módosítani a Házszabályt; hiszen akkor vették el a kétperces reagálások lehetőségét, akkor módosították az interpellációra vonatkozó beosztásokat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), és ez az akkori kormánypártok egyoldalú döntése volt. (Csige József: Soha ilyen nem volt! - Taps a Fidesz soraiban.)

Hangsúlyozom még egyszer: a munkarend megváltoztatására vonatkozó indítvány nincs a Ház előtt. (Csige József: Ne is legyen!) Hogy annak mi lesz a valós tartalma, nyilván akkor meg fogjuk vitatni, de a képviselő asszony ott is téved, hogy ez a Házszabály rendelkezési körébe tartozna, hiszen az Országgyűlés munkarendjének kérdéseit nem a Házszabály tartalmazza, hanem az elmúlt kilenc év óta minden egyes esetben a házbizottság és a plénum döntései körébe tartozott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Egyetlenegy olyan mondat van a Házszabályban, amely valószínűleg megtévesztette a felszólalásakor, hogy az Országgyűlés ülése napirendjének összeállításánál kell ügyelni arra, hogy 90 percnyi időt a kérdések és az interpellációk tárgyalására kell fordítani (Dr. Kóródi Mária közbeszól.); az ülés napirendjének összeállítása - ez volt leírva - azonban mindig a házbizottság és a plénum döntési körébe tartozott. Az ügyrendi bizottság egyébként egy olyan döntést is hozott ennek a szakasznak az értelmezése kapcsán, hogy nem következik a Házszabályból az, hogy az Országgyűlés a rendes és a rendkívüli ülésszak ideje alatt minden naptári héten ülésezzen. (Derültség az MSZP soraiban.)

Tehát ha majd lesz ilyen előterjesztés az Országgyűlés előtt, akkor azt megelőzően a házbizottság el fogja dönteni, hogy lesz vagy nem lesz ilyen munkarend. Ilyen értelemben idő előtti volt a felszólalása a képviselő asszonynak. Azonban ami mégis aktuálissá tette a felszólalást, az az, ami a parlamentből való ellenzéki kiűzetéssel és ennek következményeivel foglalkozott az ön felszólalásában.

Azt, hogy mi bosszantó a kormánynak, köszönjük szépen, hogy ön megelőlegezte, de talán arról beszéljen a képviselő asszony, hogy mi bosszantó az ellenzéknek, mert mi a kormányoldalon jobban tudjuk, hogy számunkra mi bosszantó. Bosszantó az ellenzék felelőtlen viselkedése (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiból.), bosszantó az az örökség, ami az elmúlt hosszú időszakból maradt - és itt most nem négy évről beszélek, hanem a még korábbi, 40 éves időszakunkból eredő morális, gazdasági és politikai problémáinak megoldását jelentené. Bosszantó az is, hogy sokan úgy vélik az ellenzék sorából, hogy minél rosszabb a kormánynak, minél rosszabb az Országgyűlésnek, annál jobb az ellenzéknek. (Bauer Tamás: Ezt hallottuk négy évig!)

Azt, hiszem, ha bozótharcokban gondolkodunk, maximálisan igaz ez a megállapítás, azonban ha történelmi mértékkel mérjük az Országgyűlés munkáját, és belegondolunk a nemzetközi megítélésünkbe, és belegondolunk abba, hogy az állampolgárok értékítéletében hogyan jelenik meg ez a vita, akkor tisztelettel azt tudom tanácsolni, hogy próbáljunk meg az Országgyűléshez és e falakhoz méltó vitákba bocsátkozni napirend előtti felszólalások kapcsán is, gondoljuk végig azt, hogy milyen együttműködés és építő munka az, amely előttünk van, mert ezeknek az öncélú és céltalan vitáknak, azt hiszem, sem Házon belül, sem Házon kívül nem találunk támogatókat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 118 1998.12.15. 0:32  115-128

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A legjobb zárszó a rövid zárszó ilyen zsúfolt napon, ezért megkérem önöket, hogy ne hosszú időre menjenek el. (Derültség. - Folyamatos zaj.)

Ebben a két törvénytervezetben, amely a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosítását érinti, ugyanúgy, ahogy az expozéban tettem, kérem az önök hozzájárulását ahhoz, hogy egy együttes és igen rövid, néhány percig tartó zárszót tudjak elmondani. (Az elnök csenget.) Két...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 120 1998.12.15. 7:23  115-128

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Két olyan törvényjavaslat részletes vitája zárult le, amely fontos része a bűnözéssel szembeni jogalkotásunknak. A büntető törvénykönyv módosítása megteremti az állami fellépés jelenleginél szigorúbb eszközrendszerét, a büntetőeljárási törvény módosítása pedig alapvetően azt szolgálja, hogy az eljárásban senki ne legyen kiszolgáltatott. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyvvel kapcsolatos részhez a vitában elhangzottak ugyanakkor alátámasztották a kormány számára, hogy mind a kormány szándéka, mind annak normaszövegbe foglalása helyes volt. A 93 paragrafusból álló törvényjavaslatra összesen, a kapcsolódó és a bizottsági módosító indítványokkal együtt 86 módosító javaslat érkezett. Ezeknek 26 százaléka, összesen 22 javaslat pontosító, illetve koherenciazavarokat kiküszöbölő módosító indítvány volt, közel fele, 37 javaslat a kábítószerrel visszaélés új szabályozására vonatkozó mindössze három szakasznak a módosítását célozta, és 27 javaslat volt az, amely egyéb, nem a kábítószerhez kapcsolódó érdemi kérdéseket vetett föl.

Elmondhatom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslat rendelkezéseinek több mint kétharmadát módosító javaslatok egyáltalán nem érintették. Ezért hivatkoznék arra, hogy ez a törvény bizony alátámasztotta a kormány szándékát, alátámasztotta azt, hogy ennek a megváltoztatása bizony helyes volt. A kormány összesen 28 módosító javaslattal értett egyet, minden olyan módosító javaslatot támogattunk, amelyik a pontosabb megfogalmazásra szükséges összefüggések megteremtésére utalt. Ezúton is szeretném megköszönni pártállásra tekintet nélkül képviselőtársaimnak a módosító indítványokat.

A törvényjavaslat két lényeges változást jelent. Az egyik a kábítószerrel visszaélés kapcsán merült föl, a másik az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozik. Az egész vitát végigkísérték a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó részben az egyoldalú, a tervezett szabályozást sérelmező felvetések. Fura helyzetnek lehettünk részesei, hiszen egyfelől az ellenzők nyíltan nem vállalták azt a véleményt, hogy a kábítószer legalizálása szükséges, másrészről azonban olyan feltételek kiépítését követelték meg, ami biztosíthatta volna, hogy egy büntetőjogi tiltást megszegő személlyel szemben ne lehessen eljárni. Ez nyilvánvalóan egy fából vaskarika helyzetet jelent; vagy a tiltásra nincs szükség, vagy tudomásul kell venni a büntetőjogi szabályozás következményeit.

A kormány szakmai szempontból indokoltnak tartja, ha nem az anyagi büntetőjogi körben bővíti az elterelés lehetőségeit. Ezt csak olyan körre lehet fenntartani, ahol az valóban indokolt. Kifejezetten ilyen a kábítószerfüggő személye, illetve az általa elkövetett magatartások. Az ennél általánosabb elterelési lehetőség biztosítása sem idegen a büntetőjogtól. Ezt a vádemelés elhalasztása, vagyis az eljárási jog mérlegelési lehetősége képes biztosítani. Ebben a körben az ügyésznek módja van arra, hogy konkrét magatartási szabályok előírásával, illetőleg a betartásának figyelemmel kísérése mellett dönthesse el, mennyiben indokolt a büntetőigényt bíróságra vinni. A magatartási szabályok előírása pedig éppen azt szolgálja, hogy a függő fogyasztó oda kerülhessen, ahol a sorsa a legjobb szakértelem szerint intézhető, megelőző és gyógyító kezelés alá.

Ha összevetjük az ellenzéki képviselők által tett javaslatokat az elfogadás előtt álló szöveggel, könnyen észlelhetjük, hogy helyesen döntöttek a bizottságok, amikor a Frajna Imre, Csáky András, Horváth László és Tímár György képviselők által közösen benyújtott módosító javaslatot támogatták.

A másik terület az életfogytig tartó szabadságvesztést érintette, ahol a törvényjavaslat lényeges változást jelent. Ebben a körben a kormány eredeti szándékával megegyező, ezért támogatandó volt Bánk Attila és képviselőtársai javaslata, miszerint az el nem évülő bűncselekmények tekintetében az általános húsz év eltelte helyett harminc év elteltében határozza meg a feltételes szabadlábra helyezés megvizsgálásának legkorábbi időpontját, természetesen csak akkor, ha a bíró eleve nem zárja ki a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét.

A másik előttünk fekvő törvényjavaslat a büntetőeljárási törvény módosítását jelenti, melyre szükségképpen azért volt lehetőségünk és kötelességünk, mert a büntető jogszabályok is módosultak. Ezek között néhányat szeretnék kiemelni: az új Be. előírása alapján a tanúvédelemmel és a fedett nyomozóval összefüggő rendelkezések beiktatását; az alkotmánybírósági határozat előírása alapján az államtitkot, szolgálati titkot tartalmazó iratok hozzáférhetetlenségi szabályai változtak; a nem elkövető tulajdonos visszaperlési lehetősége az elkobzással érintett tulajdonát illetően, tekintettel egyfelől az elkobzás módosuló Btk.-szabályaira, illetve az Alkotmánybíróság előtt már hosszabb ideje meglévő indítványokra, a büntetés-végrehajtás elhalasztására vonatkozó rendelkezések részletes törvényi szintű szabályozására.

(12.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőeljárási törvény módosítása 53 paragrafusból álló törvényjavaslat, és összesen 43 módosító javaslat érkezett. Ezek 17 százaléka pontosító, 9 százaléka érinti a kábítószerrel visszaélés új szabályozásával összefüggésben meghozott rendelkezéseket, és 14 százaléka összhangot teremt az ítélőtáblák működése megkezdésének elhalasztására vonatkozó javaslatokkal. A maradék 60 százalék pedig olyan, ami egyéb érdemi kérdéseket vet fel.

Ebből a kormány 25 módosító indítvánnyal értett egyet; ez azt jelenti, hogy az érdemi módosító javaslatok kétharmadát ebben a körben nem támogatta, és ennek oka elsősorban abban kereshető, hogy olyan módosítások sora merült fel, amelyek befogadása eljárási rendünktől teljesen idegen lett volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hiszem, hogy a parlamenti vita alapvetően mindkét törvényjavaslatnak használt, eredményeként olyan megoldások születtek, amelyek szakmailag vállalhatók, és megfelelnek a kormány eredeti szándékának. Ha önök is úgy gondolják, tisztelt képviselőtársaim, akkor '99. március 1-jén hatályba léphet a büntető törvénykönyv egyik legnagyobb terjedelmű és jelentőségű módosítása; ehhez kérem egyetértő támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 153 1998.12.15. 2:19  150-158

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt elnézést kérek a késésért, nem számítottam arra, hogy kimarad azonnali kérdés, ezért nem voltam itt.

Képviselő úr kérdésére válaszolva, a nyugdíjemelésre vonatkozó elképzelések alkotmányosságát előzetesen több szempontból is vizsgáltuk. Elsősorban úgy, hogy nem ütköznek-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmába a rendelkezés egyes részei; másodsorban: nem sértik-e a szociális jogbiztonsághoz való jogot; harmadsorban pedig: eleget tesznek-e a jogállamiság követelményének?

Az Alkotmánybíróság 26/1993-as határozatában kifejtette, hogy a nyugdíjak differenciált emelése nem sérti az alkotmány rendelkezéseit. Önmagában tehát nem alkotmányellenes az, hogy az állam az alacsonyabb összegű nyugdíjakat nagyobb mértékben emeli, mint a magasabb összegűeket. A diszkrimináció tilalmát illetően pedig nem áll fenn úgynevezett alkotmányos összefüggés az aktív keresők évi jövedelemnövekedése és a nyugdíjak emelkedése között. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a nyugdíjak nominális értékét az állam nem csökkentheti. Ha pedig a nyugdíjak reálértéke csökken, akkor az állam az alkotmány alapján úgy köteles a társadalombiztosítást ehhez a változáshoz igazítani, hogy az a nyugdíjasok ellátásához való jogot megfelelően teljesítse. Egy biztos, képviselő úr: nem csökken reálértéken egyetlenegy nyugdíj sem.

Az állam alkotmányos kötelezettségének önmagában eleget tesz, ha a társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert létrehozza, és azt úgy működteti, hogy az intézményi rendszer a megélhetéshez való jogosultságot biztosítani tudja. Az Alkotmánybíróság egy másik határozatában kifejtette, hogy a szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet alkotmányosan megfelelő indok nélkül megváltoztatni. Az Alkotmánybíróság azt a következtetést is levonta, hogy a rövid és meghatározott idejű szolgáltatások - a várható bizalmi idő miatt - fokozott védelmet élveznek. Azonban a nyugdíj-szolgáltatások nem tekinthetők rövid idejű szolgáltatásoknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 157 1998.12.15. 0:52  150-158

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Az ön aggodalmát, képviselő úr, maximálisan megértem, hiszen volt egészségügyi és szociális ügyekért felelős miniszterként ön négy éven keresztül megélhette keményen azt a csatát, amelyet elődömmel, Vastagh igazságügy-miniszterrel szemben megvívott, hiszen volt alkalmam azokat a feljegyzéseket végignézni, hogy milyen feljegyzéses előterjesztések alapján hozta meg a kormány azokat a nyugdíjakat érintő döntéseket, ami, tisztelt képviselőtársaim, négy év alatt 30 darab, nyugdíjt érintő alkotmányellenes kifogást bizonyít számunkra. Nem kívánunk erre az útra térni, bár szeretném mondani, hogy sok esetben térdre és imára, mert nem tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság milyen döntést hoz végül. De ez 30-nál már bizonyos, hogy nem vélelmezhető.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 308 1998.12.15. 5:02  307-316

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A rendszerváltozást követő magyar külpolitika kiemelt prioritása a Magyar Köztársaság euro-atlanti integrációja. A NATO hangsúlyozott kérése volt, hogy a csatlakozás időpontjáig teremtsük meg azokat a belső jogi feltételeket, amelyek lehetővé teszik a washingtoni szerződésben megfogalmazott kötelezettségek teljesítését. Ezért nyújtotta be a kormány 1998 novemberében az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot. A parlamenti pártok az egyeztetés során egy kivétellel támogatták a NATO-hoz történő csatlakozásunkat, és kifejezték azt a készségüket is, hogy támogatják az alkotmány módosítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános és a részletes vitában az ellenzéki pártok szakmai aggályokat nem fogalmaztak meg a kormány által is támogatott módosító javaslatokkal szemben. Éppen ellenkezőleg, az oppozíció a vitában dicsérően szólt a törvényjavaslathoz benyújtott módosítások előkészítésének légköréről, az együttesen végzett munka felelősségéről. Tehette ezt azért is, mert a módosítások, az ötpárti módosítások lényegében az ellenzéki felvetések alapján konszenzussal születtek meg. Az ellenzék megfogalmazta, hogy a NATO-hoz történő csatlakozásunk nem igényli feltétlenül az alkotmány módosítását. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy szűk közjogi értelemben önmagában a csatlakozás valóban nem igényli az alaptörvény módosítását. Az alkotmány módosítása nélkül azonban a szövetséges fegyveres erőkkel való operatív együttműködés jelentősen megnehezül, sőt alig-alig lesz biztosítható. Amennyiben a csatlakozással egyidejűleg nem kerül sor az alkotmány módosítására, akkor minden fegyveres erőhöz, alakulathoz tartozó testület átlépése az országhatáron bizony csak az Országgyűlés előzetes jóváhagyásával történhet.

Ezzel kapcsolatban egy rövid idézetet szeretnék önöknek elmondani. Az előző kormányzatnak az alkotmánymódosításra vonatkozó hagyatékában volt néhány mondat, amiben még elődöm fogalmazta meg, hogy miért fontos az alkotmánymódosítás: "A NATO-csatlakozással összefüggésben is felülvizsgálatra szorul a hatályos alkotmány szövege. Leginkább két területen elkerülhetetlen. A hatályos rendelkezések szerint a magyar fegyveres erők külföldi, illetve külföldi fegyveres erők magyarországi tartózkodása és az ezzel összefüggő határátlépés - szűk körű kivételtől eltekintve - az Országgyűlés előzetes hozzájárulásához kötött. Ezek 1989-ben bevezetett előírások, s az új politikai, katonai környezetben már nem felelnek meg a rugalmas együttműködés követelményeinek. Szükségtelenül magas szinthez kötik az engedélyezést s ezáltal hosszadalmas előkészítő munkával terhelik a békeidei hadgyakorlatok, csapatmozgások végrehajtásának felelőseit. E merev szabályozás oldása mindenképpen egy alkotmánymódosítással elkerülhető."

(17.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés közjogi természeténél fogva - ahogy ezt egyébként szakmailag is jól megfogalmazta az alkotmánymódosítás kapcsán Vastagh Pál igazságügy-miniszter úr, magam is úgy látom, hogy közjogi természeténél fogva -, munkaterhénél fogva bizony nem alkalmas az operatív döntések meghozatalára.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezzel a módosítással csökkenteni szeretnénk mi is - és elődeink is ezért készítették elő - a parlament munkaterheit, hogy a parlament valójában az érdemi törvényalkotással és ne biankók kitöltésével tudjon foglalkozni. Hiszen amit önök elmondtak, hogy egészen biztos, hogy minden egyes esetben támogatni fogják az Országgyűlésben a csapatmozgásokat, ez nem jelent mást számomra, mint azt, hogy előre kiállítanak egy olyan biankót, amit egyébként egy alkotmánymódosítással kellene legcélszerűbben megtennünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magam a szavazás előtt ismételten szeretném ellenzéki képviselőtársaimat arra kérni, hogy fontolják meg elutasító álláspontjukat, és kérem önöket, hogy ne kockáztassák hazánk szavahihetőségét és - ami talán még fontosabb számunkra - nemzetközi megítélését ebben a kérdésben. Tisztelettel kérem önöket, hogy szavazzák meg az alkotmánymódosítást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 20 1998.12.22. 5:13  17-21

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A polgári kormány megalakulása óta két alkotmánymódosítást nyújtottunk be. Az egyik az ügyészség alkotmányjogi helyzetének megváltoztatása, a másik a NATO-csatlakozás miatt szükségessé vált alkotmánymódosítás. (Vancsik Zoltán: Hazugság!) Mind a két előterjesztésnek komoly előélete volt.

Az ügyészség alkotmányjogi helyzetének megváltoztatására irányuló előterjesztést az SZDSZ és az MSZP kormányzatának kérésére készítette elő az igazságügyi tárca. Még abból az időből emlékszem arra, hogy az SZDSZ alkotmányügyi bizottsági elnöke, Hack Péter milyen nagyszerű írást írt a Magyar Jogban arról, hogy miért fontos és elengedhetetlenül szükséges az ügyészség alkotmányjogi helyzetének megváltoztatása.

A második előterjesztésünk a NATO-val kapcsolatos alkotmánymódosítás volt, ahol ugyan egyszer már idéztem, de engedjék meg, hogy még egyszer idézzem elődöm nyilatkozatát, az előző kormányzat igazságügy-miniszterét: "1989-ben bevezetett alkotmányjogi előírások... - s az új politikai, katonai környezetben már nem felelnek meg a rugalmas együttműködés követelményeinek. Szükségtelenül magas szinthez kötik az engedélyezést, és ezáltal hosszadalmas előkészítő munkával terhelik a békeideji hadgyakorlatok, csapatmozgások végrehajtásának felelőseit. E merev szabályozás oldása mindenképpen egy alkotmánymódosítással elkerülhető."

Ezt a gondolatot megfogadva készítettük el az előterjesztést. Hangsúlyozom, úgy, hogy az önök, mostani ellenzéki pártok véleményét kétszeresen értékeltük; egyszer úgy, hogy elkészítettek önök egy javaslatot, másodszor úgy, hogy figyelembe vettük az önök ellenzéki véleményét is, még egyszer, amikor a végső formát megtettük.

Tisztelt Frakcióvezető! Úr! Semmi rendkívüli helyzet nincs, kompromisszum és megegyezés árán született meg egy alkotmánymódosítás. Mi nem papoltunk a kompromisszumról, hanem cselekedtünk. Összehívtuk a hatpárti egyeztetést, a hatpárti egyeztetésnél figyelembe vettünk minden olyan kérést, amelyet önök fogalmaztak meg az alkotmánymódosítással kapcsolatban, majd ezt követőn egy előterjesztést készítettünk és nyújtottunk be az Országgyűlésnek. Önök egy írásba foglalt megállapodást mondtak fel. Klasszikus megegyezést kereső eljárás eredménye volt az a megállapodás, amelyet önök felmondtak. Ezt követően elég hiteltelen volt az az érvelésük, hogy a kormánypártok nem keresik a megegyezést.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ismert nálunk és a világban is - és ennek nyolcéves gyakorlata volt hazánkban - a politika alkuk sorozata. Lehet árukapcsolásról beszélni a politikában mint technikai eszközről. Lehet is élni vele, azonban a mindenkori súlyának és értékének megfelelően. A súlyán és az értékén mért kompromisszum kereséséhez együttműködésemet ajánlom fel a jövőben is önöknek. De az az arányvesztés, amelyet a NATO-csatlakozás kapcsán az alkotmánymódosítás miatt önök kezdeményeztek, egy olyan ügyben, ami nemzeti és nemzetközi megítélésünkben rendkívül fontos kérdés, azt magam már nem tudom támogatni. Hiszen mit tettek önök? Egy napi pártpolitikai, kis súlyú belpolitikai kérdés oltárán áldozták fel a NATO-csatlakozásunk kapcsán szükségessé vált alkotmánymódosítást (Felzúdulás az ellenzéki pártok padsoraiból. - Taps a kormánypártok padsoraiban.), a NATO-csatlakozás kapcsán azonban nemzetközi megítélésünk és a magyar nemzet szavahihetősége is forog kockán. (Szabados Tamás: A tiétek!) Tisztelt Képviselő Úr! Ez az aránytévesztés már politikai kalandorsággal ér fel! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(11.20)

A NATO előkészítettsége, előzménye és a nemzetközi kihatása miatt tisztelettel kérem önöket, hogy ne tegyék ezt a politikai árukapcsolás tárgyává. Magam is belátom, hogy fal épült a kormánypárt és az ellenzék közé, és ezt együttes erővel át kell törnünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ehhez magam is partner vagyok, minden szakmai alapú vitában, tisztelt képviselőtársaim.

Ami miatt ma kivételesen nem úgy kezdtem a felszólalásomat, hogy egy napirenden lévő ügyben kért frakcióvezető úr szót ma, az csak azért volt, mert itt és ma is szeretném megerősíteni, és alázattal kérem ellenzéki képviselőtársaimat (Moraj az MSZP soraiban.), hogy ne kockáztassák a NATO-csatlakozás kapcsán az alkotmánymódosítással (Vancsik Zoltán: Semmi köze hozzá!) sem nemzetközi megítélésünket, sem pedig a magyar nemzet szavahihetőségét, amellyel az önök kormánya tett ígértet arra, hogy alkotmánymódosítással a legcélszerűbb megoldást fogjuk választani.

Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 24 1999.02.08. 3:55  21-24

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nyolc éve már - illetőleg ez már a kilencedik év -, hogy kialakítottuk az Országgyűlés munkarendjét. Nyolc éve formálisan és informálisan sok mindent próbáltunk megtenni azért, hogy átalakítsuk ezt a munkarendet. Meggyőződésem az, hogy a jót nem kell megváltoztatni, de ha mégis megváltoztatjuk, akkor azt kellene vizsgálni, hogy jogszabályszerű-e és előbbre visz-e ez a változtatás. Nem hiszem, hogy ma van ebben az Országgyűlésben olyan képviselő, aki úgy érzi, hogy elegendő időt tud fordítani képviselői munkájára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hét a hétfői, keddi napokon általában plenáris üléssel kezdődik, és hétfő délelőtt frakcióülés van. A szerdai, csütörtöki napok bizottsági ülésekkel telnek, ami a fővárosi képviselőknek ugyan megadja azt a lehetőséget, hogy emellett más munkát is tudjanak végezni, a vidéki képviselők nagy többségének sajnos nem. (Taps a kormánypártok soraiban.) A vidéki képviselők többsége csütörtök délután, este vagy pénteken érkezik haza, és összesen egy, azaz egy egész munkanap áll rendelkezésére arra, hogy ellássa akár az egyéni képviselői körzetéből eredő - ritka az az önkormányzat, tisztelt frakcióvezető-helyettes úr, amelyik szombaton például nyitva tart -, az egyéni képviselői körzetben ellátandó feladatokat.

 

(14.20)

Fel kell készülnie ezen a hétvégén a bizottsági ülésekre, az egyéb indítványaira, és szombaton megérkezik a futár, és általában kilószámra lehet mérni azt az anyagmennyiséget, amelyet a futár hoz. Egy lelkiismeretes képviselő a szombatját és a vasárnapját végigolvassa, akkor jut nyugodt lelkiismerettel a végére a kiküldött anyagoknak, és hétfőn kezdődik a hét frakcióülésekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ha jól megnézzük, hogy mitől vannak azok az üres padsorok, amelyek nem egy év óta, nem fél év óta, hanem hosszú évek óta problémát okoznak az Országgyűlésnek, akkor nem hiszem, hogy azért, mert a képviselők nem dolgoznak, mert otthon vannak. A képviselők jó része az egyéni választókerületi munkáját intézi az idő alatt, miközben itt plenáris ülés folyik. A képviselők másik része bizottsági ülésekre készül, és ellát egy csomó olyan feladatot, amely nehezen körvonalazható, de képviselői tevékenységéből ered.

Azt hiszem, ahhoz, hogy a Magyar Országgyűlés igényes munkát végezzen a plenáris ülésen, és igényes munkát végezzen a bizottságban és a választókörzetében, megfelelő időt kell biztosítani a képviselőknek a felkészülésre.

Kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, ne vitassák el az Országgyűlés többségének és a kormánynak azt a jó szándékú kezdeményezését, amelyben elsődleges szempont a jobb szakmai munka munkavégzés érdekében jobb feltételeket biztosítani, és kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot, különösen akkor, amikor ez a magyar Házszabállyal összeegyeztethető, egyetlenegy bekezdésével nem ellentétes, hiszen ez a kilencedik év már, hogy nem a Házszabály szabályozza az Országgyűlés munkarendjét, hanem a házbizottság, illetőleg házbizottsági egyetértés hiányában az Országgyűlés. Kérem azt a támogatást, amely érdemi együttműködést jelentene mindannyiunknak abban, hogy sokkal magasabb szakmai színvonalon lássuk el a munkánkat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 16 1999.02.09. 5:20  13-17

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg nekem, hogy a feltételezések és az értékelések helyett azokról a tényekről és adatokról tájékoztassam önt és az Országgyűlést, amelyeket ebben a pillanatban az igazságügyi tárca felelős minisztereként most elmondhatok. Teljesen jogos a társadalom felháborodása, és teljesen jogos a társadalom értékítélete, hiszen jogosan várja el, hogy többet ilyen vagy hasonló eset ne történjék meg. Ugyanakkor teljesen mindegy a magyar társadalom szempontjából, hogy ez a gyakorlat - legyen az bírói, vagy a büntetés-végrehajtás mulasztásából eredő - jogszabály-módosítást igényel vagy pedig a belső rendelkezések módosítását. Egy a lényeg, és ebben a célban egyetértek önnel, hogy ilyen és hasonló eset többet ne fordulhasson elő.

Pontosan ez indokolta azt, hogy azonnali eljárást kezdeményeztem a büntetés-végrehajtásnál a teljes tényállás felderítésére, a felelősök megnevezésére beosztásra, rendre, rangra tekintet nélkül. Ez az eljárás vezetett el oda, hogy az országos parancsnok felfüggesztette beosztásából az intézeti parancsnokot, a gazdasági vezetőt, az ügyintézőt és a büntetés-végrehajtási osztályvezetőt is.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezt meghaladóan intézkedtünk, hogy az összes ilyen enyhébb végrehajtási szabály alkalmazása felülvizsgálásra kerüljön egyenként minden olyan esetben, különös tekintettel arra, ahol egy személyt helyeztek ki munkára a büntetés-végrehajtás berkein belül. Az előzetes vizsgálataink szerint a szerződés megkötésekor a büntetés-végrehajtási intézet legalábbis hanyagul vizsgálta Döcher bűncselekményeit, előéletét és bűnözői kapcsolatait, valamint a Fruzsina Bt.-ben, illetőleg a bt.-ben kültag White Power Kft. tulajdonosait, hiszen ezek között szerepelt - ahogy ön is állította - maga az elítélt is, Döcher elítélt.

Bizonyos, hogy a Döcher György ügyében hozott büntetés-végrehajtási bírói döntések nincsenek összhangban az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása kapcsán kialakult bírói gyakorlattal és magával a jogszabályhely céljával, hiszen itt egy szervezett bűnözésben részt vevő személyről volt szó, egy veszélyes bűnözőről. Ezt az álláspontomat akkor is fenntartom az üggyel kapcsolatban, hogy ha a bírói vezetők megnyilatkozásai ezzel ellentétes tartalmúak. Megerősít engem ebben az a tény is, hogy a büntetés-végrehajtási intézet nemleges véleménye, az elsőfokú bírói döntés ellen benyújtott ügyészi fellebbezés, de mindenekelőtt az a törvényi követelmény, amely így szól, hogy "valamennyi körülmény szigorú bírói megvizsgálását teszi kötelezővé", azt jelenti számomra, hogy nem elég hivatkozni arra, hogy a hat hónap alapján lehetőség van rá. Itt egy nagyon komoly bírói mérlegelésre van szükség, és minden bírói mérlegelés bizony bírói felelősséggel is jár.

Tisztelt Képviselőtársam! Csak egy mondatot szeretnénk idézni abból az ítéletből, amely lehetővé tette az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását: "A bíróság egyetért azzal a védői érveléssel is, hogy az elítélt valóban törvénytisztelő életmódot folytat, illetőleg megfelelő az életmódja is."

Tisztelt Képviselőtársaim! Végignézve azokat a joggyakorlati problémákat, amelyekre a bírósági határozatok adnak választ - a joggyakorlatot ugyanis befolyásolják a bírósági határozatok -, az alábbi bírósági határozatokat találtuk: "A szabadságvesztésben eltöltött időbe az előzetes letartóztatás idejét be kell számítani. Ha az előzetes letartóztatás régebben történt, az újabb foganatba vétel óta folyamatosan töltött büntetés tartama pedig még rövid, ez alatt megszerzett ismeretanyag nem minden esetben elégséges a megalapozott döntéshez." A következő, egy újabb bh.: "Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának engedélyezése során elsődlegesen a büntetés céljának a biztosítása a meghatározó, emellett igen nagy jelentősége van az elítélt büntetés-végrehajtás alatt tanúsított magatartásának, valamint az elítélt személyi és családi körülményeinek. Az elítélt személyiségén és a szabadságvesztés végrehajtása alatt tanúsított magatartásán túlmenően vizsgálni kell, hogy mennyiben szolgálja ez a rendelkezés az elítéltnek a szabadulás után a társadalomba beilleszkedését, azt, hogy tartózkodjon újabb bűncselekmények elkövetésétől."

Tisztelt Képviselőtársaim! Biztosíthatom képviselőtársaimat és a frakcióvezető urat arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium a tényállás és a felelősség felderítése érdekében mindent megtesz az elkövetkező napokban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 12 1999.03.26. 14:41  1-126

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A mai rendkívüli vitanap az "Utunk a szociális Európába" címet viseli. A Magyar Demokrata Fórum történeti szellemisége és a szociális Európa történelmi gyökerei miatt bizony nagyon fontosnak tartok bizonyos visszapillantást. Megértem, hogy nem akar a múltról beszélni a Szocialista Párt vezérszónok asszonya, de kérem, hagyja meg a frakcióknak és a felszólaló képviselőknek a választás jogát arra, hogy milyen történelmi rendszerbe elhelyezve beszélnek arról a témáról, amely egyébként egy rendkívül széles kitekintésre ad okot minden felszólalónak "Utunk a szociális Európába" címmel. Magam rendkívül fontosnak tartom a történelmi visszapillantást; a máról és a mai problémák megoldásáról második felszólaló képviselőtársunk, Csáky András fog beszélni.

A visszapillantás azonban elég mélyre nyúlik vissza, hiszen a múlt századból eredő liberális politikai és gazdasági struktúrák e századra sajátos, ellentmondásos helyzetet teremtettek. A lendületes gazdasági fejlődés, a gyáripar erősödése és ennek kapcsán a városi munkásközösségek számszerű növekedése, a mezőgazdaságban a korszerű termelési módok a társadalmi viszonyokra jelentős kihatással jártak. Fény és árnyék korszaka ez: a lendületes fejlődés és a luxus életviszonyok mellett megjelenik a tömeges városi elnyomorodás és a földnélküliség egyaránt. A korlátok nélküli szabad verseny következtében mozgalmak és eszmények születtek, amelyek a kialakult helyzet tarthatatlanságát fejezték ki. Általánosan elterjedt a "szociális", majd a "szocialista" kifejezés, és a társadalmi viszonyok és helyzetek kutatása alapján felerősödik - mint tudomány- a szociológia. Egyetemlegessé válik a kiutat kereső válságtudat, és erősödik a tömegek politikai tényezővé válása. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a század első felének két nagy háborúja volt, amely sok tíz millió halottat és áldozatot követelt. Nagyon leegyszerűsítve: a józan, a mértéktartó és ezért kevesebb eredményt elérő keresztény irányzatok mellett demagógiával élő, szélsőséges irányzatok tettek véráldozatokkal járó kísérletet az elodázhatatlan szociális problémák megoldására.

Európa sok országában az első világháború befejeztével szélsőbaloldali, kommunista, kvázi kommunista kísérletekre került sor, így született meg a Szovjetunió. Máshol a szociális demagógia szélsőjobboldali irányzatokat erősített, és ilyen diktatúrák születtek, nagy részük a szocializmus jegyében, mert ne felejtsük: a Szovjetunió és ezáltal a második világháborúban megszállt országok így szocializmust propagáltak, de Hitler pártját is Nemzeti Szocialista Német Munkáspártnak nevezték. A második világháború vérzivatarában azok a közép- és nyugat-európai országok, amelyek nem tartoztak a szovjet megszállási övezetbe, a megélt történelmi tragédiák után új gondolatok és új szellem jegyében fogtak az újjáépítéshez, s talán nem véletlen, hogy a nemcsak politikai és gazdasági, hanem súlyos erkölcsi vereséget átélt Németországban fogalmazódtak meg elsősorban azok a politikai és azok a gazdaságpolitikai gondolatok, amelyek a demokrácia igenlése mellett gyökeres fordulatot jelentettek mind a határtalan liberalizmus, mind a szélsőséges jobb- és a szélsőséges baloldali diktatúrák által érvényesített módszerekkel szemben.

Amit szociális piacgazdaságnak nevezünk a kormányzás szintjén, az Ludwig Erhard német gazdasági miniszter, később alkancellár nevéhez fűződik; tudjuk azonban, hogy több neves személy, mint Alfred Müller Armack vagy Wilhelm Röpke vezetésével is nagyon komoly szellemi műhelyek munkálkodtak ezen az új irányzaton. Azt is tudjuk, hogy egy új Európa felépítésében mérsékelt, keresztény konzervatív politikusként ilyen szerepet játszott Konrad Adenauer, De Gaulle és De Gasperi is. Ez az út, amelyet Európa nyugati felén, nyugati országaiban bejártak, a dinamikus gazdasági fejlődést össze tudta kapcsolni széles rétegek szociális felemelésével, és évtizedek alatt megszülettek a jóléti államok, amelyeknek viszonyai lényegében lehetővé tették, hogy mind a szélsőbaloldali, mind a szélsőjobboldali felfogásra építő irányzatok a politikai közélet peremén helyezkedjenek el. E korszak meghatározó törekvése volt az is, hogy felismerték a határokkal elválasztott országok sorsközösségét és összefogásának jelentőségét. A Közös Piac létrehozása után az Európai Unió kifejezi e törekvések sikerét és irányát.

Hazánk e Nyugat-Európában termékeny évtizedek idején idegen impérium terheit viselte, idegen eszmények, idegen érdekek uralkodtak rajtunk, s ezen '56 felemelő napjai sem tudtak lényegesen változtatni. A személyiség és a gazdaság kisajátítása, továbbá a totális irányítási felfogás Magyarországon szétrombolta gazdasági és szellemi értékeinket egyaránt. Tulajdonuktól megfosztott emberek, bitófák, börtönök jellemezték a hatalom módszereit, s amikor ernyedni kellett, szétzúzta hagyományosan nemzeti és erkölcsi értékeinket.

Az 1990-es szabad választásokkal azonban Magyarország új útra léphetett: kivívta szabadságát, megteremtette a demokrácia feltételét akkor is, ha a múlt árnyaival a mai napig küzdenünk kell. A modell adott, és bár a nyugat-európai jóléti államok lendületes fejlődése a '80-as évek második felétől csökkenni látszik, mégis tudjuk jól: ez a modell, a szociális piacgazdaság modellje számunkra történelmileg bizonyított, helyes út.

Szabadságunk visszanyerése azonban keserves próbatételek elé állított bennünket: egyszerre kellett stabil és demokratikus politikai intézményrendszert kiépíteni, a gazdaságot, illetve annak tulajdonviszonyait teljes egészében átalakítani. Törekvésünk a piacgazdaság kiépítésére nem számíthatott számottevő nyugati segítségre, saját erőből, adózó népünk pénzéből, forintleértékeléssel indulhattunk el a szociális piacgazdaság polgári útján. Mások voltak az álmok, mint az ébredés utáni valóság.

Bár a helyzetből adódó hátrányaink, esetenként téves helyzetfelméréseink és döntéseink okoznak zökkenőket, az indokolatlan jövedelemkülönbségekkel, a korrupcióval szemben jogos társadalmi elégedetlenség alakult ki; mégis, a választott út egyben az egyetlen járható utat is jelentette számunkra. Demokratikus és parlamentáris rendszerünk az elmúlt tíz évben kiállta a próbát, gazdaságpolitikánk - a külső világ jelenségeinek hatására is - nem érte el és nem érhette el a vágyott eredményeket.

(10.50)

A Magyar Demokrata Fórum tapasztalatai szerint időszerű és fontos feladat a szociális piacgazdaság előrelendítése érdekében, hogy a nagy jövedelmek növekedését kövesse a kis és középjövedelmek növekedése. Ennek megvalósítása elsődlegesen a gazdaságban és a vállalatokban történjék meg, másodsorban a társadalombiztosítási rendszereken keresztül, és csak harmadsorban a költségvetésen, illetve az adópolitikán keresztül. Az államnak nem az az érdeke, hogy minél több pénzt forgasson meg nagy költséggel, hanem az, hogy a polgárainak minden rétege részesedjen a gazdasági fellendülés nyereségéből.

Gondokkal tölt el a kedvezőtlen demográfiai helyzet, nem is elsősorban a jövőbeni gazdasági kihatása miatt. Megváltoztatni nem tudjuk - nem is akarjuk - politikai eszközökkel, de politikailag kívánjuk megteremteni azokat a körülményeket, amelyek a családok számára teremtenek olyan lehetőséget, hogy nem kell tartaniuk és félniük a jövőtől, hogy az abortusz már nem szociális kényszerkiút, és a társadalmi értékrendszer kedvezzen a gyermekvállalásnak és a gyermeknevelésnek. Úgy véljük, hogy a képződő forrásainkat a jelenleginél nagyobb mértékben a gyermekeket nevelő családok támogatására és az idősek életviszonyainak támogatására kell fordítanunk. Főleg az első feladat nem lehet rövid távú, nem lehet ingadozó igyekvés, hanem csak hosszú távú elkötelezettségen alapulhat.

A Magyar Demokrata Fórum nevében mondom, tudjuk, hogy a nálunk kialakult gazdaság még nem szociális piacgazdaság. A piacgazdaság szociális változatának három nagyon fontos eleme van. A legfontosabb maga a piac, mely nem az állam tervezése alapján folyik, azonban a piac irányítja a gazdasági életet, miközben az állam az átfogó - vagy divatos szóval élve: globális - irányítást végzi el.

A második elem: a szociális intézkedések alapja a gazdasági termelékenység. Ezért a szociális intézkedések nem fojthatják meg a gazdaság termelékenységét. Ellenkezőleg, serkenteniük kell a munkavállalók teljesítőképességét azáltal, hogy csökkenti a mindennapi és jövőbeni gondjaikat.

A harmadik tétel legalább ilyen fontos: a demokrácia jellemzője, hogy minden választópolgárnak egyenlő szavazata van. Ezért a vállalkozók és a munkáltatók érdeke a polgárok szociális ellátása és biztosítása, nehogy az utóbbiak mint választók politikai úton és törvényes megszorításokkal kényszerítsék ki a gazdaságból részüket a számukra megfelelő programú pártok kormányra vitelével. Amennyiben ilyen érdek-összeütköztetésre sor kerül, mindig a munkavállalók és a volt munkavállalók, a munkanélküliek és a nyugdíjasok rétege győz, mert ők többen vannak, mint a munkáltatók és a gazdagok.

Intő példa számunkra a német alkotmány. A német alkotmány az ilyen érdek-összeütköztetésnek azzal próbálja elejét venni, hogy kinyilvánítja: a tulajdon kötelez. Használata egyben a közjó hasznának kell hogy szolgáljon. A szociális piacgazdaság megteremtése nemcsak a szűkebb értelemben vett gazdaságpolitikát jelenti számomra, igényli a társadalmi demokráciát, igényli azt az érzékenységet, amellyel egy társadalom a hátrányos helyzetűek felé fordul, de ugyanakkor tudja, hogy csak a gazdaságban születnek meg azok a teljesítmények, amelyek az általános felemelkedéshez szükségesek. A demokratikus országoknak - így nekünk is - szembe kell nézniük egyes érdekcsoportok vagy érdekcsoportok vezetőinek politikai szándékoktól sem mentes érdekérvényesítési törekvéseivel.

A demokratikus intézményrendszer attól is demokratikus, hogy lehetővé teszi, a követeléseknek az utcán vagy egyéb megnyilvánulásokkal adjanak hangot. A helyzet ma Magyarországon fonák. Azok a szervezetek tüntetnek és demonstrálnak, amelyek vezetői - alig titkolva politikai hovatartozásukat - minden számottevő ellenállás nélkül fogadták el az 1995-96-os, életszínvonalat bizony különösen rontó intézkedéseket. Úgy vélem, hogy azok a kormányt gyakran bíráló és baljós jövőt előrevetítő körök, amelyek óva intenek például a bérek további kiáramoltatásától, szólhatnának és felléphetnének minden, lehetőségeinket meghaladó irreális vagy akár reális követelésekkel szemben is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma nyugalomra, egymás iránti felelősségre van szükség, és hazánk lelki, szellemi állapotának kiegyensúlyozottságára. Ezek közvetlenül hatnak a gazdasági teljesítményekre és forrásteremtő tényezők is. A Magyar Demokrata Fórum egy kiegyensúlyozott, nyugodt és realitásokkal számoló utat ajánl a magyar társadalom minden polgárának.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 24 1999.03.26. 1:33  1-126

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Örülök, amikor vitáról beszélünk, és szomorú vagyok akkor, amikor számon kérjük egymáson azt, hogy a másik miért nem erről és miért nem arról beszél.

Nem értek egyet Bársony András képviselő úrral, és remélem, a saját vezérszónokának szentelte ezt a felszólalását, mert ha az önök pártjának értékrendben vannak olyan nagyjai, akikre önök büszkék, akkor ezt említsék meg a felszólalásukban. De ne várja el tőlem, egy keresztény-konzervatív politikustól, hogy ne a saját értékrendemen belül keressem meg azokat a történelmi és társadalomfilozófiai gyökereket, amelyek elsősorban azt bizonyítják számomra, hogy Európában a szociális gondoskodás nem a szocializmus és nem a szociáldemokrácia része, hanem a kereszténység része.

Számomra a Rerum novarum óta a kereszténység az egymás iránt viselt felelősség, a társadalmi szolidaritás alapja. Számomra nem az önök által meghatározott értékrendben van mindennek a gyökere, s számomra ebben az értékrendben a példa mégiscsak Ludwig Erhard, Adenauer, De Gasperi és De Gaulle. Ennek az irányvonalnak számomra nagyon fontos képviselője volt Kohl kancellár, s ide sorolom Antall József miniszterelnök urat is. Ha önöknek más értékrendben van a gyökerük, akkor kérem, keressék ott!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 26 1999.04.12. 0:17  23-27

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miután ebben a tárgyban még egy napirend előtti felszólalás lesz, ezért a kormány véleményét a kettőről egyszerre kívánom elmondani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 34 1999.04.12. 5:30  31-35

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Frakcióvezető Urak! Hogy mivel van a baj, azt egyébként az SZDSZ frakcióvezetője majdhogynem pontosan idézte, de engedje meg, hogy az Alkotmánybíróság döntéséből magam egy szakaszt kiemeljek: "Az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozatban hiányosan, az alkotmány 2. § (2) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményeinek nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet." Ez a bajok forrása. (Kuncze Gábor: Meg az, hogy visszaéltek vele!)

Ez a házszabályi rendelkezés, amit kiemelt az Alkotmánybíróság, 1994. IX. hó 30-án született. Azt a Házszabály-értelmezést és gyakorlatértelmezést, ami a későbbiekben is kialakult, azokat bizony - ahogy Szájer frakcióvezető úr elmondta - egy MSZP-SZDSZ-többségű Országgyűlés hozta meg. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ötpárti! - Kuncze Gábor: Ön is megszavazta! - Taps a kormánypártok soraiból.)

Mesterségesen próbálom egészen higgadtan tartani a vita stílusát (Horn Gábor: Nehéz lesz!), hiszen egyikünknek sincs oka arra, hogy felemelje a hangját, tisztelt képviselő úr. Hiszen ha most feltesszük azt a kérdést a frakcióvezető úrnak, hogy ha a jövő héten visszaállna a heti rend, vajon ez az alkotmánybírósági kritériumnak megfelel? Nem felel meg! (Horn Gábor: De megfelel!) Nem felel meg, tisztelt képviselőtársaim, mert nem azt kifogásolta az Alkotmánybíróság, hogy hetente vagy nem hetente, hanem nem szabályozott (Kuncze Gábor közbeszól.) kétharmad módon a Házszabályban. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Az a görcsös és lázas igyekvés, amely az önök pártja részéről az ítélet vagy a határozat meghozatala óta a napi sajtóban megjelenik, teljesen érthetetlen számomra. Érthetetlen több okból is: nem mondta ki az Alkotmánybíróság a háromhetes ülésezés alkotmányellenességét, nem mondta ki az Alkotmánybíróság (Kuncze Gábor: Ügyrendi kérdés!), hogy kötelező lenne visszaállítani a korábbi rendet, és az Alkotmánybíróság egyetlenegy pontját sem semmisítette meg a Házszabálynak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság egy olyan döntést hozott, amelyben több mint fél évet biztosított december 15-éig a Magyar Országgyűlésnek arra, hogy megoldást találjon arra a kérdésre, amelyre szeretném még egyszer azt mondani, önök és mi sem, amikor a Házszabályt megalkottuk, nem gondoltunk, nem került bele a Házszabályba.

(14.40)

Ezért ha a képviselő úr arcátlannak nevezte ezt a felszólalást, amelyet a Fidesz frakcióvezetője tett, akkor én az ön kifogásait tartom arcátlannak egy ilyen nyolcéves előkészítés után. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felmerülhet a kérdés, hogy adódik-e az Alkotmánybíróság határozatából most azonnali és semmiféle halasztást nem tűrő feladat. (Kuncze Gábor: A kétharmadosok után ezt inkább hagyjuk! - Horn Gábor: Jó az Igazságügyi Minisztérium!) Erre mint igazságügy-miniszter is a leghatározottabb nemmel tudok válaszolni a képviselő úrnak. Ezt az álláspontomat szeretném két dologgal alátámasztani. Az egyik az, hogy az Alkotmánybíróság határozata elvi alkotmányossági szinten maradt, a testület tehát nem foglalt állást sem a hetenkénti ülésezés, sem a háromhetenkénti ülésezés tárgyában (Horn Gábor: Az egyoldalú megváltoztatás az alkotmányellenes!), és a határozat nem csupán nem szabta meg követelményként a korábbi években folytatott ülésezési gyakorlathoz való visszatérést, képviselő úr, de nem is semmisítette meg azt az 1999. február 5-én hozott országgyűlési határozatot sem, amelyben a Ház elfogadta az új munkarendet. (Zaj, moraj. - Dr. Kóródi Mária: De nem nyúlhat hozzá! - Kuncze Gábor: Nem is nyúlhat hozzá! - Horn Gábor: Nincs joga hozzá! - Dr. Medgyasszay László: Elnök Úr! Csináljon rendet!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tanácsolom mindenkinek, aki ebben ilyen indulatosan tud megszólalni, vegyen részt az ügyrendi bizottság ülésén, vegyen részt azon az egyetlen autentikus fórumon, amely nem az indulatok színtere, hanem annak a színtere, hogy megtaláljuk a megoldást arra, hogy valóban olyan megoldás legyen, amely biztosíthat egyfajta szabad mozgást az Országgyűlésnek, hiszen eléggé pulzál a szükséglet is, és változó is lehet. Azt hiszem, tisztelt képviselő úr, hogy talán azon az albizottsági ülésen, amelyen nem kívánnak részt venni, kellene szakmai érveiket kifejteni, semmint a hisztériakeltésnek ilyen módjával élni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 24 1999.04.13. 5:37  21-25

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Rendkívül kicsinyes dolognak tartom minisztertársam-elődömtől, hogy ebben a kérdésben a mai ülésen napirend előtti felszólalással élt. (Vancsik Zoltán: Milyen minősítés ez?) Ha csak azt az egy kimutatást veszem elő, tisztelt képviselő úr, ami az 1994 és 1998 között alkotott törvényeknek az alkotmánybírósági kontrolljáról szól, ez több mint 30 törvény. Ennek fényében mondtam azt, hogy ezt kicsinyesnek tartom, képviselő úr, mert akik dolgoznak, ott természetes velejárója lehet a jogállamban az, hogy egy arra létrehozott ellenőrző testület, mint az Alkotmánybíróság a kérdést másként látja, de több mint 30 alkotmányellenes döntés után azt a megfogalmazást, amit a képviselő úr alkalmazott, igencsak eltúlzottnak tartom.

Más területről: nem vitatható, hogy az Alkotmánybíróság az, amelyik Magyarországon jogosult annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy egy kormányzati döntés alkotmányos vagy alkotmányellenes-e, és vonatkozik ez arra is, hogy egy kormányzati szerv alkotmányellenesen működik-e. Részesei vagyunk mindennap, hogy a politika viszont használ olyan címszavakat, hogy valami alkotmányellenes, lassan már úgy tekinthetjük ezeket a jelzőket, mint a görög mondák visszatérő jelzőit. Nézzük meg, hogy mi a valós helyzet!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormány hivatalba lépése, 1998. július 8-a óta az Alkotmánybíróság összesen 144 döntést hozott. E 144 döntésből 29 jelent meg a Magyar Közlönyben és 115 az Alkotmánybíróság határozataiban. E 144 döntés közül három az, ami az Orbán-kormány tevékenységéhez kapcsolódik, illetőleg azzal összefüggésbe hozható. (Csige József: Az alapvető!)

Az első az ön által is említett, szervezett bűnözéssel összefüggő törvénycsomag, csak egyet felejtett el, képviselő úr, hogy önök például az előzetes normakontroll intézményét oly lelkesen szavazták meg. Tehát ha a kormányban van is kétely arra nézve, hogy egy-egy döntés meghozatalakor alkotmányos vagy nem alkotmányos a megoldás, akkor azt kellett tenni, mint amit egyébként a kormány tett, hogy felkérte a köztársasági elnök urat, hogy éljen ezzel a jogával. Ezt a kormány kérte, pontosan azért, mert az alapul szolgáló kérdésben volt alkotmányos vita, amit egyébként visszatükrözött az Alkotmánybíróságnak is az a döntése, mely döntés szerint még a bíróság is megosztott volt. Ám ebben a csomagban jó néhány olyat találtunk, ahol ellenvélemény nélkül döntött az Alkotmánybíróság azokban a kérdésekben, amelyeket önök megalkottak.

A második olyan terület... (Vancsik Zoltán közbeszólására reagálva:) Képviselő úr, szíves figyelmébe ajánlom a gazdasági stabilizációt és szíves figyelmébe ajánlom a népszavazással kapcsolatos alkotmánybírósági döntést.

A második ilyen kérdés volt a Házszabállyal kapcsolatos döntés. A Házszabállyal kapcsolatban nem az Országgyűlés döntését mondta ki alkotmányellenesnek. De remélem, hogy többet nem kell az Országgyűlésben képviselők, törvényalkotók előtt elmondani azt, hogy nem a döntést mondta ki alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, hanem a Házszabállyal kapcsolatban állapította meg, hogy hiányos a Házszabály. Ez is egy olyan Házszabály, tisztelt képviselőtársaim, amit 1989 óta három Országgyűlés alkot. Ezt a felelősséget áthárítani a kormányzatra, vagy akár csak a látszatát is kelteni ennek, ahogy ezt ön a felszólalásában tette, bizony, némi túlzás.

Amióta az Orbán-kormány megalakult, árgus szemekkel figyelik minden döntését, hogy vajon hol lehet alkotmánybírósági kifogást találni. Ön egyet említett az imént, és ez az ítélőtáblákkal kapcsolatos döntés elhalasztása volt. Tisztelt Képviselő Úr! Egy hónapon keresztül volt hangos az ország attól, hogy alkotmányellenes az elhalasztás. A döntés megszületését követően sem a szakma, sem a politika nem fordult az Alkotmánybírósághoz, hiszen egyedül az Alkotmánybíróság lett volna abban jogosult, hogy kimondja azt, hogy a kormányzat akkori döntése alkotmányellenes volt. Ez nem így történt meg.

Azonban volt még néhány kérdés, például a társadalombiztosítással kapcsolatban, amiben szintén letették a nagy esküt arra, hogy az bizony alkotmányellenes, és az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a tb szerveinek állami felügyeletéről szóló döntésről is megállapította, hogy alkotmányos.

Ha a képviselő úr az alkotmányosság határairól beszélt, a "más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát sem veszi észre" (Szórványos taps a Kisgazdapárt soraiból.) elvre építve hadd mondjak önnek két példát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az előző kormány miniszterelnök ura az alábbi nyilatkozatot tette a földnépszavazás kapcsán: "Pedig mi - mármint a kormány - előzetesen egyeztettünk az Alkotmánybírósággal; nagyon meglepett minket a döntés." A második a Bokros-csomag kapcsán: amikor felelős szocialista politikusok azt állították (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Vancsik Zoltán: Hosszú a napirend előtti!), hogy kiveszik a gazdasági ügyeket az Alkotmánybíróság kezéből. Mind a kettő megmosolyognivaló volt, és azt hiszem, nem tőlünk kell félteni az alkotmányosság védelmét.

Köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 14 1999.05.04. 5:20  11-15

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Egyetértek önnel abban, hogy rengeteg nehézség terheli embertársaink mindennapjait és a mi életünket is, a mi munkánkat is. Problémák, amelyeket meg kell tudnunk oldani. Ilyen probléma volt a természeti katasztrófák vagy az árvíz-belvíz tárgyában az az intézkedéssorozat, amelyet a kormány adott és ígért, amely 21 milliárd forinttal segítette az arra rászorulókat. Sokkal többel, mint amivel önök a kezdeményezésükben éltek.

(9.30)

Meggyőződésem, hogy a megoldás a lényeg. És tisztelt frakcióvezető úr, a rendes ülés számos intézményt biztosít arra, hogy ha önöket a valós megoldások érdeklik, akkor a rendes ülés keretében ezek megoldhatók legyenek! (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Azonban a megoldásra váró ügyek helyett rendszeresen válságról meg a demokrácia veszélyeztetéséről beszélnek - ahogy ezt az ön írásban beadott anyaga is tartalmazza -; olyanokról beszélnek, mint a demokrácia válsága, eljárási problémák sorozata; legfontosabb feladatuknak tartják azt, hogy felelősöket keressenek ott, ahol közös a felelősségünk, ott, ahol nincs felelős, vagy esetleg a gyökerek az elmúlt négy évre vezetnek vissza.

Az elmúlt hetek minden egyes napirend előtti felszólalása ezt a fajta gyanakvást erősíti, nemcsak a parlamentben, de a magyar közéletben is. Cato szerint: "Gyanakvással tele, kinek rossz a lelkiismerete." Ebben a kérdésben, a rendkívüli üléssel kapcsolatban önöknek és az SZDSZ-nek igazán rossz lehet a lelkiismerete, hiszen önök voltak azok, akik négy éven keresztül építgették azt az elméletet, hogy nem tarthat az Országgyűlés a rendes ülések alatt rendkívüli ülésnapot! Az MSZP-vel együtt önök voltak azok, akik ezt nemcsak meghirdették, de hoztak egy alkotmányügyi bizottsági döntést is arról, hogy ezt nem lehet megtenni. Ma az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az SZDSZ-nek és az MSZP-nek ez az érvelése alkotmányellenes (Szalay Gábor: Mégis volt akkor rendkívüli ülés!), lehet ilyen ülést tartani, mondja ki az Alkotmánybíróság; szó szerint azt mondja, hogy bármikor lehetővé teszi a rendkívüli ülés összehívását, a rendes ülésszakon belül éppúgy, mint a rendes ülésszakon kívül.

Én nem kérem az SZDSZ-től, és magamtól fel sem álltam volna azért, hogy hamut szórjon a fejére az SZDSZ (Kuncze Gábor: Nekem sem hiányzott!), hogy a négyéves, következetesnek hitt álláspontját annullálta az Alkotmánybíróság. (Szalay Gábor: Hihetetlen!) De talán nem ildomos önöknek egy-két nappal az alkotmánybírósági döntés után e kérdés éllovasainak lenni!

Gondolkodjanak el, tisztelt SZDSZ-es képviselőtársaim, az alábbi jegyzőkönyvkivonaton, mielőtt ilyen éles kritikákat fogalmaznak meg! A jegyzőkönyv egyébként 1996. augusztus 28-án készült a házbizottságban. Két felszólaló volt, az egyik én voltam, a másik Hack Péter. A saját véleményemet mondom el két mondatban: "Az Országgyűlés az alkotmány alapján kétféle ülésszakot tart, a 365 nap ketté bontható: van a rendes ülésszak és van a rendkívüli. Az alkotmány rendkívüli ülésről beszél, ami megítélésem szerint összehívható a rendkívüli ülésszak idején, és összehívható a rendes ülésszak idején, ha az alkotmány 22. § (3) bekezdésében írt feltételek megvalósulnak." Ekkor ez a Magyar Demokrata Fórum álláspontja volt, én ezt képviseltem. (Szalay Gábor: És azóta megváltozott a vélemény?) Nem változott meg azóta sem. (Kuncze Gábor: Akkor mi történt a múlt héten?)

Azonban szíves figyelmükbe ajánlom, hogy mit mondott az ülésen Hack Péter, az alkotmányügyi bizottság elnöke: "Szeretném nagyon határozottan jelezni, hogy abban bizonyosan nem értünk egyet Dávid Ibolyával, hogy lehetséges a rendes ülésszak alatt rendkívüli ülésszak összehívása. Hat éve nem volt ilyen, de ne is legyen ilyen példa, mert abban a pillanatban szétverhető az Országgyűlés működése." (Szalay Gábor: De minden héten ülésezett az Országgyűlés, nem háromhetente! - Kuncze Gábor: Minden héten ülésezett a parlament!) "A rendes ülésszak elkezdődik szeptember 1-jétől, és az ülésszak alatt vannak ülések - mondta Hack képviselő úr (Kuncze Gábor: Hetente!) -, de hogy melyek az ülésnapok..." (Szalay Gábor: Nem tűnt fel, hogy hetente?) Kérem szépen, én olvasom a szó szerinti jegyzőkönyvet, engedjék meg nekem! (Derültség az MSZP padsoraiban.) "De hogy melyek az ülésnapok, azt a házbizottság állapítja meg. Kérem a jelen lévő ellenzékieket, hogy ne csak a mostani ciklusban gondolkodjanak, hanem a mindenkori ciklusban, és ha minden hétre 78 aláírással egy ülésnapot beiktatunk ebbe a rendszerbe, akkor a Házszabálynak a politikai vitanapra és egy csomó más jogos intézményre vonatkozó korlátozó rendelkezései értelmüket vesztik."

Még egy gondolatot! "De hogy rendes ülésszak alatt - mondja Hack képviselő úr - nem lehet rendkívüli ülést tartani, az biztos, mert azzal az egész parlamentet szét lehet verni. 78 képviselő minden korlátozás nélkül minden napra be tudna rakni egy rendkívüli ülést, és magát a parlamentet kiüríti az érdemi ülésektől." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ennyit a következetes és hiteles jogvédő szerepükről, tisztelt frakcióvezető úr! (Kuncze Gábor: Heti ülésezésről beszélt!) Köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 12 1999.05.31. 3:24  9-13

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az előző hónapokban a Magyar Országgyűlésben a napirend előtti felszólalásokban kötegnyi anyagot tettek ki azok a felszólalások, amelyek az Országgyűlés működési zavarairól szóltak - legalábbis címükben -, amelyeket az MSZP és az SZDSZ képviselőcsoportja nyújtott be. Ez a mai napirend előtti felszólalás is az Országgyűlés működéséről készült, azonban - ahogy ezt megszoktuk már - egy egészen komoly politikai talk-show-t hallottunk a Postabanktól az Országgyűlésig. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Cato bölcs ember volt, aki a római szenátusban minden felszólalása kapcsán elmondta: "megjegyzem még, hogy Karthágót márpedig el kell pusztítani". Képviselő úr nem minden felszólalása mellett mondja el, hanem minden felszólalás helyett olyan problémákkal foglalkozik, amely minden esetben az Országgyűlés működési rendjét kifogásolja, holott ez elsősorban nem kormányzati, hanem az Országgyűlésre tartozó kérdés, és van ennek a problémának egy színtere, ahol meg lehet oldani: ez az országgyűlési bizottság (Zaj az ellenzéki oldalon.), és van az Országgyűlés ügyrendi bizottságában egy albizottság.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az Országgyűlés működési zavarainak a kiküszöbölésére az ügyrendi bizottság jogosult. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.) Megalakult egy albizottság, amelyik pontosan azt a problémát szeretné megoldani, amiről ön is beszélt, frakcióvezető úr is beszélt, hogy hogyan lehet az Országgyűlés működését helyreállítani. Az Alkotmánybíróság december 15-ig szabott határidőt arra, hogy szabályozottá tegyük mindezt a Házszabályban. Azonban szeretném elmondani, hogy sem az MSZP, sem az SZDSZ nem küldött még tagot abba az albizottságba, amelyik hivatott lenne megoldani ezt a kérdést, és valódi, érdemi megoldásokat jelentene abban, hogy hogyan kellene továbblépni.

Ha ennyi energiát fektetnének képviselőtársaim abba, hogy ez a bizottság működjék, akkor valószínű, hogy a köztünk lévő falak egy részét már le lehetett volna bontani. De nem ott keresik a megoldást sem az MSZP, sem az SZDSZ képviselői, ahol ebben érdemi döntések születhetnének, hanem az Országgyűlés napirend előtti felszólalásaiban. Az elmúlt héten az ülés meghiúsulása kapcsán - ebben osztom képviselő úr véleményét - a magyar társadalom a hátrányos véleményét, függetlenül attól, hogy kormánypártról vagy ellenzékről volt szó, egyformán fogalmazta meg. Hiszen az Országgyűlésnek kellene példát mutatni abban, hogy konstruktív megoldásokat találjunk - de nem így, képviselő úr, napirend előtti felszólalásban, hanem az ügyrendi bizottságban és az albizottságban, ahova mind a mai napig elvárjuk mind a két képviselőcsoportot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 12 1999.06.14. 3:28  9-13

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Halljuk!) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által írásban benyújtott kérdés sokkal komolyabb kérdés annál, minthogy cinikus, kissé humoros vagy bizalmi, talán KISZ-gyűlésekre emlékeztető hangnemben beszéljen erről az Országgyűlésben. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Horn Gábor: Honnan tetszik tudni, milyen egy KISZ-gyűlés hangneme?)

Felszólalásának tárgya az Országgyűlés komolysága és az Országgyűlés méltósága. A komolyság és a méltóság kapcsán öt dolog jutott eszembe.

Az első dolog az, hogy az Országgyűlés komolyságán és tekintélyén való őrködés nem a kormány feladata, bár ma ebben a műfajban csak a kormány van olyan helyzetben, hogy az ön felszólalására reagálni tudjon. Nem is a házelnök úr feladata, hanem a 386 képviselőnek, pártállásra való tekintet nélkül, együttes felelőssége az, hogy milyen az Országgyűlés méltósága.

A második gondolat a felszólalása kapcsán: az Országgyűlés komolyságának alapvető garanciája az, hogy az alkotmányban és a Házszabályban biztosított jogokat jóhiszeműen kell gyakorolni. (Moraj az MSZP padsoraiból.) Hangsúlyozom még egyszer: jóhiszeműen, hiszen a joggal való visszaélés tilalma nem polgárjogi kategória; de a nem joggal való visszaélés számomra az, ha a kormánytöbbség élni kíván azzal a jogával, melyre őt a választáson a választópolgárok többsége felhatalmazta. (Moraj az MSZP padsoraiban. - Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)

A harmadik gondolat, mely megfogant bennem az ön felszólalása kapcsán, hogy a rosszhiszemű joggyakorlás bizony bármelyik oldalról láncreakciót von maga után, ami azzal a veszéllyel jár, hogy eljárási civódások, obstrukcióhoz vezető eljárások és indulat általi döntések indulnak meg az Országgyűlésben, legyen az az ülésteremben való bentülés mellett a gomb meg nem nyomása, és sok-sok példát tudnék erre mondani.

Az Országgyűlés méltóságához hozzátartozik a vitakultúra is: a viták hangneme, sőt a plenáris ülések látogatottsági mértéke is. És egy dolgot szeretnék, képviselő úr, kiemelni: az is, hogy mennyire szólnak a felszólalások és a napirendi előtti felszólalások azokról a kérdésekről, amelyek az állampolgárokat valóban a leginkább érintik és a leginkább érdeklik (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.), és mennyire szólnak azokról a kérdésekről, amelyekben az Országgyűlés néhány képviselője vagy képviselőcsoportja a saját ügyét hétről hétre hozza az Országgyűlés elé. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Háromhetente! - Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

A méltóság és a komolyság kapcsán az ötödik gondolatom, hogy minden képviselő, amikor megszólal vagy szavaz az Országgyűlésben, legyen tudatában annak, hogy az Országgyűlés a televízió és a rádió jóvoltából példát ad a nemzet közösségeinek, és nem mindegy, hogy a Magyar Országgyűlés milyen példát szolgáltat, és ebben közös a felelősségünk!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Vancsik Zoltán: Erről van szó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 22 1999.06.14. 3:55  19-23

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A közelmúltban ismertté vált esetek valamennyiünkben komoly visszatetszést váltottak ki, és magam is osztom képviselő úr jogos aggodalmait.

Az esetek jellemzői között említem, hogy általában kiszolgáltatott, nyugdíjas, kispénzű sértetteket és az őket kihasználó, szervezett módon a lakásszerződések terén minden jogi furfanggal rendelkező elkövetőket, az utóbbiak akaratát kiszolgáló végrehajtókat látjuk e szerződések mögött. Sajnos, ez az ügycsoport ezért kapcsolódni látszik számomra a szervezett bűnözés, a maffia, illetőleg a korrupció meghatározott területéhez is.

Azt kell azonban mondanom, hogy e cselekmény megítélése a büntető törvénykönyv alapján egyértelmű. A büntető törvénykönyvben a zsarolás és a csalás tényállásai kellő súlyú fenyegetettség mellett lefedik ezeket a magatartásokat. A kockázatot, mint ahogyan ön is elmondta, nyilvánvalóan az jelenti, hogy az elkövetők az egyébként polgári jogi szerződéses, mellérendelő jogviszonyt a maguk eszközeivel, megtévesztéssel, fenyegetéssel olyanná alakítják, amikor az egyik szerződő fél a másiknak alárendeltje és kisemmizettje lesz. Úgy gondolom, nem lehetne ezt a helyzetet kialakítani, ha az állampolgárok is sokkal nagyobb körültekintéssel járnának el, ahogyan erre képviselő úr is utalt, és a rászedés ellen valóban maguk lépnének föl első alkalommal.

De a helyzetet akkor sem lehetne kialakítani, ha nem lenne segítség a lakásszerződések ügyintézéséből adódó folyamatban is. Én nem állítom azt, hogy aki ilyen típusú ügyletekben akár jogi, akár más szakértőként részt vesz, mind az adott cselekmény részesévé válik. Ugyanakkor nyilvánvalóan szükséges, hogy ezek a szakértők ne legyenek kiszolgálói egy olyan gondolatnak, amelynek végkifejlete a mindannyiunk által ismert megdöbbentő esetek sokasága. Egyfelől az állam bűnüldöző szervei egyértelműen el kell hogy járjanak minden olyan esetben, amikor valamely bűncselekmény gyanúja felmerül.

Itt szeretném képviselő urat tájékoztatni arról, hogy az ORFK bűnügyi főigazgatója az eddig felderített bűncselekmények tapasztalatai alapján már intézkedett, hogy az ilyen típusú bűncselekményeket országosan derítsék fel, országosan koordinálják, és legyen egy országos elemzése is ezeknek az eseteknek, hogy az elszigetelt, látszólag önálló ügyeknek tűnő ügyekből a közöset, a szervezettségre és a maffia jellegű elkövetésre vonatkozó elemeket összegezni tudjuk és ki tudjuk emelni.

Gondolom, hogy minden bűncselekmény esetében egyébként, amikor a szervezett elkövetés felmerül, sokkal szigorúbb fellépést biztosít ma büntető törvénykönyvünk a szervezett bűnözéssel szemben.

Felmerül az is, hogy nehéz egy ennyire megszervezett bűnelkövetést olyan eszközök nélkül véghez vinni, amelynek révén az állami működés hatásköri, illetékességi szabályai figyelmen kívül maradnak. Ez az eszköz pedig nem más, mint maga a korrupció, és ezért is gondoljuk - és tett nyilvánosságot emellett a kormány -, hogy átfogó módon kívánja a korrupcióellenes fellépést megszervezni, amelynek része egyébként a lakásmaffia elleni fellépésünk is.

Köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 26 1999.06.14. 4:36  23-27

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A felszólalás társadalmi súlyát tekintve olyan fontos kérdés, hogy eltérek korábbi vállalásaimtól, miszerint nagyon-nagyon ritkán szólalok fel kormánypárti képviselő felszólalására, mert úgy gondolom, ez ma egy olyan jelentőségű kérdés, és engedjék meg, hogy ez ügyben elmondjam a kormány és a tárca véleményét.

Egy rendkívül régi eredetű jelenségről van szó, hiszen ha végignézzük törvényeink sorát, már 1001-ből, Szent István korából találunk olyan törvényt, amely egy olyan zárórendelkezéssel bír, miszerint: "Meg ne rontsák a törvényt hazugság, hamis tanúbizonyság, esküszegés és vesztegetés folytán." Ezer évünk arról szól, hogy ez a korrupció méreteiben, mélységeiben és a fertőzöttség területén milyen mértékeket öltött nemcsak hazánkban, de Európában is. Már csak a magyar nyelvi lelemény is bizonyítja, hogy hogyan tudott együtt élni a magyar társadalom a korrupcióval, hiszen kevés olyan jelenségünk van, amelyre annyi szinonim szót talált ki a magyar nép, úgymint: sáp, harács, jatt, kenőpénz, csúszópénz, lezsíroz, és még körülbelül 50 szinonim szót tudnánk erre a fogalomra használni. A kormány tehát egy olyan nehéz feladatot vállalt magára, amelyben bizony nemcsak nemzetközi, de hazai előzménye miatt is sok lesz a tennivalónk. Ennek ellenére teljesen világos a kormány szándéka, hogy átláthatóságot, kíván biztosítani, elszámoltatást, és a közélet tisztaságáért nemcsak a jogszabályok módosítása terén, de a megelőzés területén is mindent meg kíván tenni.

A kormány szándéka egybevág az Európa Tanács, az Európai Unió és az ENSZ céljával, a nemzetközi törekvések pedig segítik hazai szándékaink megvalósítását. A kormány szándéka egyértelmű volt ennek az együttműködésnek az aláírásakor: kinyilvánította elszántságát a korrupció ellen, nyílt kártyákkal kíván játszani, mert nem közömbös számunkra, sem az itt élő állampolgáraink számára, sem a nemzetközi közvélemény számára, hogy milyen országkép alakul ki rólunk. S ebben elsőként csatlakoztunk ehhez az ENSZ által meghirdetett programhoz, mert fontosabbnak tartjuk azt, hogy magát a korrupciót mielőbb kisebb mértékűre tudjuk szűkíteni, mint annak a hátrányait, ami adott esetben azzal jár, hogy vállaljuk a nyilvánosságra hozatalát annak, hogy ma a magyar közélet mennyire fertőzött. Ez egy kísérleti program, amelyet az ENSZ főtitkárhelyettesével indítottunk meg a múlt héten, egy olyan kísérleti program, amelynek első része a helyzetfelmérés, talán a jövő hónapban már a kiértékelést is elvégezhetjük, és az ENSZ különböző bűnüldözési és korrupcióellenes szervezeteivel együtt fogjuk alkalmazni Magyarországon is azokat a módszereket, amelyeket a világban hatásosan alkalmaztak a korrupció ellen.

Thomas Jefferson mondta, hogy a sajtószabadság az örök éberség, ami megvéd minket a korrupciótól. Mi a kormány nevében nemcsak a sajtó nyilvánosságára és a sajtó eszközére számítunk ebben, hanem ezt meghaladóan minden állampolgár és a civil szervezetek támogatására is, és ezért kérdőíveket, szabványosított eszközöket, esettanulmányokat, mi több, elemzéseket készítettünk, amelyek a cégekben, a multinacionális és a hazai cégekben egyaránt vizsgálják, sokszor anonim módon, hogy kinek milyen tapasztalata van a korrupcióval kapcsolatban, mert meggyőződésem, hogy nem a regisztrált statisztikai adatok, hanem a homályban meghúzódó korrupciós lehetőségek és tényállások alapján lehet a leghatásosabban fellépni a korrupció ellen.

Ezzel az igazságügyi minisztériumi és kormányzati háttérrel szeretnék kezet nyújtani az ellenzéknek is, a civil szervezeteknek is, mindenkinek ahhoz, hogy partnereink legyenek egy korrupciómentesebb közélet megalakításában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 20 1999.06.22. 4:20  17-21

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az Országgyűlés munkarendjének kialakítása az Országgyűlés belső ügyének tekinthető. Ilyen értelemben született meg egyébként a formája is, mert amikor 1990 óta azon vitatkoztunk, hogy milyen műfajú legyen az Országgyűlés, akkor azért lett országgyűlési határozat, hogy a végrehajtó hatalomnak ne lehessen beleszólni abba, hogy az Országgyűlés maga milyen működési rendet alakít ki, itt tehát elsősorban az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok felelőssége az, hogy hogyan fogják kialakítani ezt a szabályozást. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.)

A házelnök úr, a frakcióvezetők számtalanszor nyilatkoztak már ebben a kérdésben, és még egyszer szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság, amely megállapította azt, hogy a Házszabályban kellene szabályozni az Országgyűlés ülésezési rendjét, december 15-éig biztosított az Országgyűlésnek arra időt, hogy tegye meg ezt a szabályozást. (Dr. Balczó Zoltán: Semmi köze ehhez!)

Erre van az Országgyűlésnek egy bizottsága, az ügyrendi bizottság. Az ügyrendi bizottság ennek előkészítésére létrehozott egy albizottságot. Jó lenne, ha minden képviselőcsoport ezekben a bizottságokban tenné meg azokat az összegezéseket... - egyébként nagyon jó szívvel hallgattam a képviselő úrnak azt a tárgyilagos felszólalását, amelyben az ellene és mellette szóló érveket egyformán felsorakoztatta. (Dr. Balczó Zoltán: Nem egyformán!)

Mi, akik nyolc éve itt ülünk a Magyar Országgyűlésben, fel tudjuk sorakoztatni az elmúlt nyolc év egyhetes ülésezéséből adódó pozitív és negatív következményeket. Mert az egyhetes ülésezésnek úgyszintén voltak olyan negatív következményei, hogy nem volt elegendő idő a parlamenti felkészülésre. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Nem mondom a háromhetes időpontról, hogy ez a kizárólagosan jó megoldás, de ennek is vannak előnyei és vannak hátrányai. (Kuncze Gábor: Az előnyeit nem láttuk.)

Egy dolgot szeretnék azonban elmondani: a statisztikánk nem egyezik a mennyiséget illetően. Ha összehasonlítom 1995 első félévét és 1999 első félévét, törvényalkotási tapasztalatait, akkor míg 1999-ben az elfogadni tervezett 38 törvényjavaslat közül az Országgyűlés 30-at, vagyis a tervezett 79 százalékát tudta teljesíteni (Dr. Kis Zoltán: Mert nem hoztuk meg a Magyar Köztársaság és a mongúz köztársaság közötti hiúzvédelmi egyezményt. Ez kétségtelen.), addig például 1995 első félévében a 46-ra tervezett törvényjavaslatból 33-at fogadott el, ami 72 százalékos teljesítést mutatott.

(9.50)

Ez a tény azt bizonyítja számomra, hogy nem attól függ az Országgyűlés mennyiségi jogalkotása, hogy hetes vagy háromhetes módon ülésezünk, hanem hogy az ülésezéseket hogyan tudjuk kihasználni.

A minőség vonatkozásában úgyszintén egyetértek a képviselő úrral. (Dr. Kis Zoltán: Bravó!) Szerintem az, hogy háromhetes tempóban ülésezik az Országgyűlés, és egy hetet biztosít a bizottsági felkészülésekre, ez a munka minőségét kell hogy szolgálja, mert az egyhetes ülésezésben sem az Országgyűlésre, sem a bizottságok ülésére nem volt kellő felkészülési idő. Azoknak a képviselőknek, akik a fővárosban laktak, sokkal kényelmesebb volt egyébként az egyhetes ülésezési rend. De azoknak a vidéki képviselőknek is meg kellett teremteni a lehetőséget, akik kétlaki életet élnek, és emellett még vidéki országgyűlési képviselőként 30-40 településsel kellene a kapcsolatot tartaniuk. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.)

Én még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy számomra a háromhetes ülésezési rend egyike a működőképes ülésezési modelleknek, és nagyon jó szívvel vesszük, ha december 15-e előtt a frakciók meg tudnak állapodni egy olyan ülésezési rendben, ami az egész Országgyűlés szándékával egyezne. Várjuk ezt a megállapodást a kormány nevében is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 18 1999.09.07. 3:46  15-19

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon sok dologban egyetértünk. A kormány nevében válaszolni nagyon nehéz erre a kérdésre, hiszen abban a pillanatban, amikor ez az ügy kipattant, megindult többféle eljárás is, megindult olyan eljárás, amely a tényállás tisztázását hivatott eldönteni, megindult olyan eljárás, amely a felelősséget. Ezért mint a jogalkotásért felelős miniszter, néhány gondolatszilánkot szeretnék elmondani mindahhoz, amit ön elmondott, mert ebben a kormánynak még nincsen kialakult álláspontja; remélem, a jogalkotás területén lesz.

(9.10)

A banktitok nem a bankot és nem a bankvezetőket védi, hanem a banktitok az ügyfeleket védi és ezt általában mondom.

A bankvezetők visszaélésre utaló tevékenységét úgy is le lehet leplezni, hogy név nélkül, az ügyfelek neve nélkül büntetőeljárást kezdeményeznek a bank ellen. Nem védeni akarom a VIP-listás ügyfeleket, mert etikailag biztos, hogy kifogásolható az ő magatartásuk is. De hivatalomnál fogva is meg kell védenem a banktitok intézményét, mert ha elismerjük, hogy a gazdasági életnek vannak érdekei, akkor ebből az is következik, hogy azok sérülhetnek. Ha az alkotmányunk úgy rendelkezik, hogy védi a személyes adatokat és a magántitkot, úgy ebből az is következik, hogy megsértésüket szankcionálja.

A képviselő úr is biztosan egyetért, és a társadalom értékítélete is azonos azzal, hogy a tisztességes magánszemélyeket, a tisztességes üzleti viszonyokat bizony védjék meg a törvények, a jogszabályok. Ha egy üzlet vagy egy üzletember, magánszemély tisztességtelen, attól még vele szemben el lehet követni titkának megsértését, hiszen a tolvajtól lopni is bűn.

A büntetőjogon nehéz számon kérni az efféle erkölcsiséget, ezt általában a büntetés kiszabásánál szokták mérlegelni. Azonban jogos, és egyetértek a társadalom igényével arra, hogy széles körben informálódhasson minden olyan esetben, amikor visszaélések elkövetésére derül fény, amikor a visszaélés olyan alanyi kört érint, amelynek tagjai egyébként is a társadalom figyelmének fókuszában állnak; ők a közszereplők.

A közszereplőkkel szemben magam is szeretném alátámasztani, hogy az Alkotmánybíróságnak korábban több döntése volt, bár nem a magántitkok, banktitok és közérdekű adatok megismerésének, igényének összeütközése kapcsán, hanem egészen más témakörben, például a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban, ahol valóban kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a politikai közszereplést vállalók esetében a választópolgároknak a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez a közszereplők személyes adatainak védelmével szemben.

Ennek megfelelően vannak is ilyen jogszabályaink, mert például magántitkoknak minősül az állampolgárok fizetése, kivéve a politikai közszereplést vállalóké - országgyűlési képviselők, miniszterelnök, miniszterek -, akiknek a fizetését jogszabály tartalmazza, tehát teljesen nyilvános. Ebből adódik számomra a következő lépés - és hiszem azt, hogy a következő hónapok vizsgálódásának kérdése lesz az -, hogy igényel-e és milyen jogszabályi változtatást az, hogy a közszereplők vonatozásában egyéb adatok nyilvánosságát is megteremthessük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 2 1999.09.27. 3:58  1-15

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ezeréves államalapításunk ünnepére szép alkotmányos terveink voltak. Egy nemzet nagy évfordulói olyanok, mint a családban az idősebbek születésnapja. Ilyenkor a családtagok is félreteszik ellentéteiket, még azok is, akik egyébként nincsenek a legjobb viszonyban egymással.

A magyar kormány hitte, hogy a nemzet és parlamentje számára a 2000. év ilyen alkalom. Alkotmányunk hatályos szövegét alapjaiban az Ellenzéki Kerekasztal követelései és a nemzeti kerekasztal-tárgyalások során kialakított átfogó alkotmánymódosítás teremtette meg. Ez a történelmi tett biztosította a jogállamba való békés átmenetet, létrehozta a rendszerváltozás előfeltételeit, és tizenhárom változtatás révén biztosította a jogállamiságot, a többpártrendszert, a piacgazdaságot. A demokratikus politikai átmenet a rendszerváltozás első évtizedének végén önmagán túlmutató, szimbolikus jelentőségű lépés lett volna, ha az új évezredbe olyan alkotmánnyal léptünk volna, amelynek címe már nem a rossz emléket, a Rákosi korszakot idézi, az 1949. évi XX. törvény címmel.

Az államalapítás 1000. évfordulójának közeledtével nehéz elfogadható magyarázatot találni továbbá arra, hogy Magyarország alkotmányának preambuluma miért nem utal hazánk történelmi múltjára, hazánk államalapítására, a koronára, és hogy miért nem méltatja kellő ünnepélyességgel múltunk jelentős állomásait, egyben esszenciáját adva az alaptörvényt meghatározó jogállamiság értékeinek. Megalapozottan kijelenthetem, hogy a hatályos alkotmány szövege által rögzített demokratikus politikai berendezkedés a rendszerváltozás első évtizede alatt bebizonyította létjogosultságát, és az Európai Unió országvéleményében foglaltak szerint is megfelel egy demokratikus állam kritériumának, ami a legfőbb feltétele az Európai Unióba való felvételünknek.

A Magyar Köztársaság kormányának meggyőződése, hogy a formailag megújult alkotmány elfogadása méltó kezdetét jelentené a millenniumi évnek, és megadhatná azt az alaphangot, amely szükséges e kiemelkedő ünnepségsorozathoz. Kifejezhetné továbbá a nemzet választott képviselőinek egységét a nemzetet érintő legalapvetőbb kérdésekben.

Szomorúan adok hírt a parlamentben mindenkinek arról, hogy vannak, akik nem tudják osztani ezt a felfogásunkat. És kétharmados törvényről lévén szó, az MSZP és az SZDSZ vétójoga egyúttal a mi törekvésünk béklyója is; béklyója, tisztelt képviselőtársaim, de nem kudarca. Mert ígérem, hogy törvény születik 2000. január 1-jére a magyar államalapításról, mert törvény születik a Szent Korona és az államalapítás megörökítéséről, és megtaláljuk a módját annak, hogy méltó módon kísérjük át a Szent Koronát a Magyar Országgyűlés épületébe.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - dr. Kávássy Sándor: Helyes!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 12 1999.09.29. 19:04  1-75

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Örömmel üdvözlöm azt a kezdeményezést, hogy ma egy vitanap keretében erről a mindannyiunk számára igen fontos kérdésről vitát folytathatunk. Fontos, hogy nagyon sokat beszéljünk erről a kérdésről, és talán még fontosabb, hogy sokat tegyünk az európai uniós csatlakozásért.

Három fontos okom is volt arra, hogy tisztelettel és örömmel vállaljam el a Magyar Demokrata Fórum nevében a mai napon a vezérszónoki beszédet. Elsősorban pártelnökként azért, mert Antall József miniszterelnök úrnak szinte életcélja volt az Európai Unióhoz, az Európához való visszacsatlakozásunk, miniszterként pedig azért megtisztelő számomra, mert az európai uniós csatlakozásban egy megtisztelő feladat a tárcánkat éri: hogyan tudjuk a nemzeti joganyagot összekapcsolni, harmonizálni az európai uniós joganyaggal. Végül állampolgárként is örülök, mert nekem nem kincstári optimizmus az, hogy örülök az európai uniós csatlakozásunknak. Hiszek abban, hogy ez a csatlakozás a magyar társadalomnak előnyökkel fog járni akkor is, ha ennek az átmeneti időben is ára van, és akkor is, ha az elkövetkező években ezért nekünk mindannyiunknak keményen meg kell dolgoznunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hamarosan az új évezred küszöbére érünk, amely reményeink szerint új időszámítást jelent számunkra a szó eredeti és átvitt értelmében. Úgy tűnik, ezeréves történelmi kötődésünk Európához immár intézményes és jogi megerősítést nyer, és így hazánk a polgári értékrendet valló európai államok, illetve nemzeti közösségek egyenrangú tagjává válik. A KGST-nek az Európai Közösséghez közelebb eső perifériája - látva a nyugat-európai szerveződés dinamizmusát - a politikai korlátok minimumát tiszteletben tartva már korábban is igyekezett kiépíteni a Közösséggel a lehető legszorosabb kapcsolatokat.

 

(10.50)

A KGST megszűnését követően ezek az országok válaszút elé álltak: csatlakoznak-e Európához, vagy külön utat járva magukra maradnak? Én még emlékszem azokra a vitákra, amelyek a két választás közötti előnyöket és hátrányokat vitatták. Hasonló jelentőségű volt az akkori vita, mint ezer évvel ezelőtt a kereszténység felvételével a nyugati civilizációhoz való kapcsolódásunk.

Az első szabadon választott kormány néhai Antall József miniszterelnök úr vezetésével egyértelműen kinyilvánította felzárkózási szándékát, és ezt tettekkel is alátámasztotta. 1991 decemberében Brüsszelben aláírtuk az európai megállapodást, amely társult viszonyt hozott létre hazánk, valamint az Európai Közösségek és azok tagállamai között. Kiemelkedő az a tény, hogy a társult megállapodást megelőző tárgyalások során sikerült nemzeti érdekeinket oly módon érvényesíteni, hogy több területen úgynevezett aszimmetrikus szabályozás született. Ez azt jelentette, hogy a társulás ideje alatt a jogok és kötelességek tekintetében a közösséggel és tagállamaival szemben kedvezőbb helyzetben lehetünk és kedvezőbb helyzetben vagyunk. A társulás nem titkolt célja az európai uniós tagság elérése, amelyhez rendkívül fáradságos és hosszú út vezet, melynek során végig szem előtt kell tartanuk nemzeti érdekeinket. Az akkori magyar kormány kiemelkedő sikerének könyvelhető el, hogy a közösség hosszas és makacs ellenállása ellenére a tagság elérése mint cél az európai megállapodás szövegében is megjelenhetett.

A legnagyobb aggodalmak a következő lépések kapcsán merültek fel. Milyen az az Európa, amelynek tagjaivá kívánunk válni? Jelenti-e az "Európa" a nemzetek Európáját, avagy a nemzetek feletti Európához vezet az utunk? Vajon a közelmúltban visszanyert szuverenitásunk elvesztéséről, nemzeti önazonosságunknak a brüsszeli olvasztótégelyben való feloldásáról van-e szó, amikor szuverenitásunk részleges feloldását vállaljuk ezzel a csatlakozással? A válaszom egyértelműen: nem.

Az Európai Közösség csak a tagállamoktól származtatott hatáskörben járhat el, tehet intézkedést, alkothat jogszabályt. Nincs tehát a tagállamokétól függetleníthető vagy függetlenedő brüsszeli akarat. Az Európai Unió intézményrendszere és döntéshozatali rendje nem helyez a tagállamok fölé tőlünk független hatalmat. Brüsszel nem diktál - viszont Brüsszelben felkészülten, következetesen és kellő hatékonysággal kell kiállni a magyar nemzeti érdekek mellett. Ott ezt a nyelvet értik, és az ilyen kiállást, tisztelt képviselőtársaim, nagyra becsülik. Csak ilyen hozzáállással van és lesz esély arra, hogy a közös nevező megtalálásakor a magyar érdekekre is figyelemmel legyenek.

Melyek is ezek a legfontosabb érdekek? Az Európai Közösség mindenekelőtt gazdasági közösséget jelent, olyan közösséget, tisztelt képviselő úr, amelyben a tagállamokat, így majd Magyarországot is főként gazdasági érdekeik motiválják. Elsődleges fontosságú ezért például a magyar mezőgazdaság érdekeinek érvényre jutása - és nem a mezőgazdaság, hanem a magyar mezőgazdaság érdekeinek érvényre juttatása -, cserébe pedig a közösségi tagállamok ipari termékei számára tudunk felvevőpiacot biztosítani. Tagságunk reményeink szerint jelentős mértékben javítja majd a magyar termékek versenyképességét is, hiszen ugyanolyan feltételek mellett jelenhetnek meg a közösség piacán, mint az adott tagállam produktumai. Nem feledkezhetünk el természetesen ipari termékeink versenyképességének biztosításáról sem; tennivalóink elsősorban a gyártási technológiák modernizálása, a termékstruktúrák átalakítása, valamint a környezetvédelmi követelmények teljesítése terén is jelentkeznek szép számmal.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közösségen belüli jogharmonizációs filozófia is a nemzeti sajátosságok fokozott tiszteletének javára módosult az elmúlt időszakban. Amikor Magyarország és Európa jogrendjét összehasonlítjuk, nem feledhetjük el, hogy a magyar jog mindig is európai jog volt, a magyar jogász európai kollegáival azonos nyelven beszél; azonos a római jog és azonos az egyházjogi gyökereink miatt, és az ebből származó gondolkodásmódunkból is.

A közösségi jogrend önálló intézményrendszer által alkotott, belső törvényszerűsége által működtetett vagy működő szuverén jogrend. Ennek a jogrendnek célja alapvetően az Unión belüli integráció elmélyítése, a szabályozási tárgyai nem igazodnak a nemzeti jog hagyományos tagozódásához, hanem sajátos jogelveket és sajátos jogpolitikai irányokat követnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk alkotmányossági előfeltételeinek megteremtésekor arra fogunk törekedni, hogy a szuverenitás gyakorlásának előzőekben ismertetett felfogása és a demokratikus legitimáció alapvető igénye kellőképpen érvényesüljön hazánk esetében is. Igen lényeges, hogy gazdasági érdekeinket milyen hatékonysággal tudjuk érvényre juttatni már a csatlakozási feltételek meghatározására irányuló tárgyalásokon. Diplomatáink széles körben elismert rátermettsége azonban önmagában nem elegendő; csak a saját jövőjéről világos és határozott elképzelésekkel rendelkező, érdekeit következetesen képviselő ország találhatja meg méltó helyét az európai nemzetek közösségében.

A csatlakozási folyamatban a tárcám tisztje a közösségi joggal harmonizált jogrendszer kialakításának koordinálása, amely magában foglalja a jogharmonizációs program összeállítását, a jogharmonizációs teljesítmény figyelemmel kísérését és annak ellenőrzését, hogy az elkészült jogszabály-tervezetek mennyiben egyeztethetők össze a közösségi joggal. Tudnunk kell, hogy a jogharmonizáció egy folyamatosan változó jogrendhez - az európai jogrend ez a bizonyos acquis communautaire -, ehhez a folyamatosan változó jogrendszerhez való közeledés, egy olyan közeledés, amelyben a saját jogrendünk is folyamatosan változik - igen komoly kihívást jelent ez a tárcánk és a kormányzati munka számára. Ezt szolgálja a jogharmonizációs program, melynek legújabb változatát 1998 szeptemberében fogadta el a kormány, ahogy a külügyminiszter úr ezt már elmondta, és amelynek első, a csatlakozási tárgyalások fényében történt felülvizsgálata most ért véget.

Eredményeink a jogközelítés terén biztatóak. Hivatkoztak itt már többen az Európai Bizottságnak a csatlakozási kérelmünkről készített véleményéről, amely elvitathatatlanul kedvező volt, de az elismerés nemcsak Brüsszelből jött. Tapasztalatainkat hasznosítják szerte Közép- és Kelet-Európa térségeiben, azok országaiban.

Kevésbé kedvező a kép, tisztelt képviselőtársaim, az úgynevezett intézményi harmonizáció terén, és be kell vallanom, hogy itt még sok tennivaló vár ránk. Itt a velünk szemben támasztott elvárások elsősorban abban állnak, hogy olyan intézményrendszert kell kialakítanunk, amely kész és képes a közösségi jog gyors és hatékony alkalmazására. Komoly feladat ez. Emellett valamennyi jogászi körnek fel kell készülnie a tevékenységét érintő európai jogi kérdésekre, felismerve azt, hogy a jogászi szakmát széleskörűen és alapvetően tájékoztatni kell a közösségi jog csatlakozásunk utáni szerepéről, mind a szakmai kamarák, mind az OIT hivatala, valamint az államigazgatás megfelelő felelős szektorai rendszeres jellegű képzésén keresztül.

 

(11.00)

Csatlakozásunkat követően a közösségi jog ismerete, illetőleg a közösségi jogban az eligazodás nemcsak szükséges, de nélkülözhetetlen feltétele lesz a jogászi tevékenység végzésének. Nem azért, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze s magam is jogász vagyok, hanem azért, mert óriási lesz a magyar jogászok felelőssége abban, hogy hogyan tudnak tanácsot adni, hogyan tudnak felvilágosítást adni az egyszerű állampolgártól, a vállalkozóktól kezdve mindenkinek a társadalomban, aki nem fogja látni és nem tudja érteni a csatlakozásból eredő feladatainkat. Ezért emeltem ki külön azt a szakmát, amelynek ebben kiemelkedő szerepe lesz az elkövetkező időszakban. Ehhez nagyon fontos, hogy képzések, posztgraduális képzések legyenek, és időben gondoskodjunk a továbbképzésről, mert előnyben vannak az egyetem padjaiban ülő fiatalok, miközben mégiscsak a derékhad lesz az, amelyik az európai uniós csatlakozásban fel kell hogy tudja venni a versenyt ezekben a kérdésekben a szakmai és a nyelvismereti, valamint az eligazodási problémák területén.

A csatlakozás sikeressége nemcsak a jogászok és egyéb szakmai körök felkészültségét feltételezi azonban, hanem az egész társadalomnak meghatározó változásokkal kell szembenéznie, és a társadalom meghatározó felkészülésére kell a fókuszunkat helyezni. Az Unió egyre inkább közvetlenül fordul a polgárai felé. Így mára az Unió tagállamainak polgárai nemcsak a hazájukhoz kötődő állampolgársági viszony alapján, hanem az Unió polgáraiként is igényt tarthatnak bizonyos jogokra. Lakóhelyük szerinti önkormányzat megválasztásában részt vehetnek, illetve oda megválaszthatók, szabadon mozoghatnak és telepedhetnek le az Unión belül. Az Unión kívüli országokban kérhetik bármely tagállam diplomáciai képviseletének védelmét, petícióval fordulhatnak az Európai Parlamenthez, amelynek megválasztásában szintén részt vehetnek a lakóhelyük szerinti tagállamban.

A legutóbbi időszakban a hazai igazságügy néhány problémája élénken foglalkoztatta közéletünket, mindazokat, akiket mint jogászokat érintettek ezek a kérdések, de másrészről az egész társadalmat is, hiszen valamennyien ügyfelek vagyunk az európai uniós csatlakozásban. A mai vitanap témája, amelyet a cím megjelöl, első látásra talán kicsit fennköltnek tűnik és a magyar elit problémájának tűnik. De gondolkodjunk el azon is, hogy mi köze lehet az átlagos magyar állampolgárnak az Európai Unióhoz! Milyen előnyt várhat a csatlakozástól, mennyiben érezheti magáénak, zsebbevágónak azt a tényt, hogy Magyarország hamarosan az európai közösség tagja lehet? Erről a kérdésről szeretnék most néhány szót szólni, igazolni azt, hogy mindannyian érintettek vagyunk, valamennyiünknek érdeke az európai uniós csatlakozás.

Az európai közösségbe való belépés már több ország számára hozott rendkívüli fellendülést. Nálunk kisebb ország, mint Írország vagy a velünk területre vagy lakosságra szinte egyenlő Portugália rövid idő alatt szinte fényéveket haladt előre a gazdaságban. Írország nemzeti jövedelme ma már csaknem másfélszerese az egykori gyarmattartó Nagy-Britanniáénak. A birkalegelők helyén és mellett szilíciumvölgyek létesültek, és a legkorszerűbb számítógépes technológia alkalmazása ma már magától értetődő. Portugália példája éppen a területi és népességi azonosság miatt talán még biztatóbb lehet számunkra, magyarok számára. Ez a tengerparti ország Spanyolországgal vetekszik lakosságának jövedelmében és életmódjában.

Miért ne tűzhetnénk ki magunk elé mi is ilyen célokat? Miért lenne elérhetetlen számunkra is a megismert nyugati életszínvonal? Ennek is egyik záloga az európai uniós csatlakozás. Ennek azonban a mi oldalunkról ára van. Meg kell ismernünk az uniós szabályokat, eljárásokat, módszereket, és el kell sajátítanunk az uniós magatartás legfőbb elemeit. Saját területemnél maradva ismét, csak úgy versenyezhetünk például az ügyvédi irodák hazai partnerirodáival, a magyarországi úgynevezett uniós szakjogászokkal, az európai jogot már természetesnek tekintő bírói, ügyészi, jogászi, tisztviselői karokkal, ha keményen készülünk, sokszor a saját pénzünkön és időnk terhére. Vonatkozik ez természetesen minden más területre, legyen az szakmai, legyen az az egyetem területe, legyen az a gazdasági élet, legyen az a szolgáltatások igényességének területe, kezdve ott, hogy szükség van az eladó mosolyára, a tisztviselő udvariasságára, nyelvtudására és a politikusok szavahihetőségére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok esetben hiánypótlásra van csak szükség, néha egyszerű szemléletváltásra. Egy azonban bizonyos: 1999 végén - s ebben csatlakozom Kovács frakcióvezető úr véleményéhez - már nem lehet a koncentrált, a szervezett keretek között folyó felkészülést tovább halogatnunk. Végül hadd hívjam segítségül a költőt, az igaz magyart, az Európa nyugati és keleti féltekéje között vívódó, hányódó Ady Endrét: "Kis kompország talán így köthet ki véglegesen a nyugati s a szerencsésebb parton."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 24 1999.10.18. 3:42  19-25

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Elnöktársam! Nagyon szomorú vagyok, hogy ennek a mai napirend előtti felszólalásnak pontosan a politikai kultúra a címe. Szomorú vagyok, hogy erre a politikai kultúráról szóló felszólalásra nekem kell válaszolni, mert meggyőződésem, hogy ez egy példája volt annak, hogy kulturálatlanul hogyan lehet napirend előtti felszólalással olyan dolgokat összekeverni (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.), amelyek nem egymáshoz tartozóak. A politikai kultúra egyébként egy olyan műfaj, amelyért mindannyian felelősek vagyunk: az ellenzék, a kormánypárt, a kormány, a parlamenten kívüli pártok, mindenki egyformán. Nagyon fontos ez a politikai kultúra, hiszen az egész közéleti és társadalmi érintkezés szempontjából rendkívül fontos.

Engedje meg, hogy néhány kérdésére és ön által felvetett dologra egyszerűen no comment, ne is válaszoljak. Három dologra azonban feltétlenül szeretnék válaszolni. Az egyik: a MIÉP frakcióalakítási jogát az Alkotmánybíróság mondta ki. A MIÉP alkotmánybírósági frakcióalakítási jogának a megváltoztatása lehet az Országgyűlésnek egy jogköre, de elvonni tőlük nem lehet.

A második: hogy a MIÉP ellenzéki vagy kormánypárti frakció, az nem az önök megítélésén múlik, nem érzelmeken és szimpátián, nem is azon, hogy időnként ki hogyan szavaz, vagy hogyan nem, hanem azon múlik, hogy ki kivel kötött koalíciós szerződést. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.) A koalíciós szerződést a Kisgazdapárt, a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum kötötte meg. Az, hogy a MIÉP időnként együtt szavaz a kormánypártokkal, nem jelenti azt, hogy kormánypárt lenne, mert ahogy Horn Gyula volt miniszterelnök úr egyetértett például a háromhetes ülésezési renddel, még nem jelenti számomra azt, hogy ő ettől kormánypárti politikus lenne. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

A harmadik kérdés, amiről viszont szeretnék beszélni, az, hogy határolódjon el a Fidesz a MIÉP-től és még néhány kijelentéstől és egyébtől. A MIÉP egy önálló párt, egy önálló frakció. A Fidesz egy önálló párt, egy önálló frakció. Az egyik ellenzékben van, a másik kormányon. Én, hála istennek, nem éltem meg a Rákosi-korszakot, de olvasmányaimból elég sokat olvastam arról, hogy mást sem kértek Rákosi elvtársék, mint minden egyes parlamenti felszólalásban valakitől elhatárolódni. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.) Attól ülünk mi a patkó két oldalán, hogy nekünk nem kell mindenben egyetértenünk, és amiben nem értünk egyet, naponta nem kell elhatárolódnunk egymástól. (Dr. Kávássy Sándor: Hála istennek!)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 42 1999.10.18. 5:32  39-43

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyrabecsült Frakcióvezető Úr! Egyetérthetünk abban, hogy igen nagy szükség volna egy konszenzusos politikára. Ehhez a konszenzusos politikához azonban két fél kell - egy kevés. És az is kevés, ha az egyik fél csak szavakban emlegeti ezt, tettekben azonban minduntalan ellene tesz. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) Én szeretném önnek személyesen is felajánlani a konszenzuskeresésben és -teremtésben azt, hogy próbálkozzunk meg együtt.

Az előttünk álló kormányzásban nagyon sok olyan törvény van, amely kétharmados törvény. Én meghívtam az önök képviselőit és minden parlamenti párt képviselőjét, és arra kértem őket, hogy tekintsük át azokat a kétharmados törvényeket, amelyekben van reményünk arra, hogy érdemes dolgoznunk, a szaktárcánknak érdemes dolgozni, és terjesszük az Országgyűlés elé. Az önök ott megjelent képviselői azt mondták, minden olyan kétharmados törvényben partnerek lesznek az elkövetkező időszakban, amely a kormányzat hatalmát nem növeli.

Szeretném megkérdezni, hogy a NATO-val kapcsolatban benyújtott javaslatunk mennyiben növeli a kormány hatalmát (Közbeszólás: Sokban!), de azt is szeretném megkérdezni, hogy a múlt héten az alkotmányügyi bizottságban leszavazott, a nemzetközi szerződések megkötésének rendjével kapcsolatos előterjesztésünk, amelyről a tisztelt képviselőtársaim - szégyenletes, hogy egy ilyen törvénnyel működik Magyarországon a nemzetközi kapcsolatrendszerünk -, az önök képviselői úgy nyilatkoztak, hogy koncepcionális vitában nem támogatják, és ne is terjesszük be ezt az anyagot, mert nem fogják támogatni.

De azt is szeretném megkérdezni a kedves frakcióvezető úrtól, hogy az a jogalkotási törvény, amely 1989-ben született, és amely jogalkotási törvénynek ma már a fele sem igaz (Közbeszólás: 1987-ben!), és csúnya dolog ilyet mondani a jogállamban, hogy időnként kikerülve, időnként szavait nem értve a jogalkotási törvénynek alkotjuk a jogszabályainkat, beterjesztettünk egy új javaslatot, önök pedig azt mondták, koncepcionális szinten sem érdemes a végső formáját benyújtanunk, mert önök ezt nem támogatják.

Lehet feles törvényekkel, kérem szépen, kormányozni, de ahhoz, hogy valóban előrelépés történjék - nem kettőnk viszonylatában, hanem a magyar nemzet jövőjében, sorsában, uniós csatlakozásában és a NATO-nak való megfelelőségünkben -, a konszenzus elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a legfontosabb kétharmados törvényekben önök partnerek legyenek. Márpedig önök minden egyes alkalmat kihasználnak, frakcióvezető úr, arra, hogy kicsinyes belügyekkel vagy indokolás nélkül elutasítsák azokat a kéréseinket, amelyek a kormányzat hatalmának növelése nélkül az ésszerűsítő munkához (Vancsik Zoltán: Ilyen nincs! Egy darab sincs ilyen!) szükséges kétharmados törvényeket szeretnék az Országgyűlés asztalára tenni. Ennyit a konszenzusról, melyben szeretném még egyszer azt mondani a frakcióvezető úrnak, feledjük el az árokásásokat, és próbáljuk meg lebontani azokat a falakat, amelyeket közel másfél év óta az ellenzék és a kormánypárt közé időnként láthatatlan kezek húznak (Közbeszólás: Nem láthatatlan!), mert senkinek nem tesz jót.

Aki a magyar társadalomban járja az országot, az látja, hogy mennyire nem érdekli a magyar társadalmat az, hogy itt milyen vita folyik, hanem az érdekelné, hogy milyen építő tevékenységet tudunk tenni, és ebben a mi megállapodásunkon múlik az, hogy előre tudjunk lépni. Én kezet nyújtok önnek ehhez, kérem, támogassanak minket ebben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ehhez parlamenti ülések is kellenek! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Változatlanul...

Az alacsony parlamenti részvétellel kapcsolatban pedig, én azért tartom méltatlannak egy nagy tekintélyű volt külügyminiszterhez azt, hogy kiragadjunk egy-egy elemet abból, hogy miért volt kevés ember a választáson: van, aki azt mondja, hogy kiábrándultak a politikából, van, aki azt mondja, hogy nincs tétje egy ilyen időközi választásnak, van, aki azt mondja, hogy jó a kormány és a kormánytöbbség, ezért nem kell elmenni a választásra (Közbeszólás: Ez meglátszik a választáson!); és hogy önöknek is szerezzek örömet, van, aki azt mondja, hogy rossz az ellenzék, ezért nem kell elmenni a választásra (Derültség.), mert jó az arány, amely kialakult a parlamentben.

Én nagyon-nagyon szeretném, ha az elkövetkező - (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.) bocsánat, az időm lejárt (Közbeszólás: Még van két és fél év! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - időszakban komolyan gondolnánk azt, hogy hogyan tudjuk megteremteni a nemzet jövője érdekében a konszenzust.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 22 1999.11.29. 3:48  19-23

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Döbbenten és elhűlten hallgattam mindazt (Vancsik Zoltán: Azt elhiszem!), amit elmondott, és most számítok mindazoknak az igazságérzetére, akik az FKGP frakcióvezetőjének felszólalása kapcsán a Házszabályra hivatkoztak öt percen keresztül.

Engedjék meg nekem, hogy amikor ezt a napirend előtti felszólalást, amit az előbb a képviselő úr elmondott, megkaptuk, még nem tudhattuk, hogy miről fog beszélni, hiszen sem a tárgyát, sem az okát, sem az országos jelentőségét, de a rendkívüliségét bőségesen megmagyarázta azzal, hogy azért rendkívüli, mert szükséges, hogy ebben a kérdésben az MSZP kifejtse az álláspontját. Miután az MSZP-nek nagyon sokféle dologban van álláspontja, ezért nem is gondoltam, hogy erről a kérdésről fog ma beszélni a képviselő úr (Vancsik Zoltán: Mi a címe?), miután a címe annyi, hogy "A múltat vállalni kell. A múltat a kormány is vállalja?" (Vancsik Zoltán: Nagyon nehéz kitalálni!)

Ha ezt a címet megnézem, tisztelt képviselő úr, akkor két dolog jut eszembe. A kormány egy testület, ez a kormány vállalja a múltját, amely másfél éves. Amiről a képviselő úr beszélt, az egészen más kérdés, itt néhány kormánytagról van szó (Horn Gábor: Jó néhányról!), de mint ahogy a minisztertársam közbeszólt, egyszerűen nem is volt igaz az, amit elmondott. Tehát a képviselő úr a lehetőséget sem adta meg arra, hogy leírja mindazt, amire adott esetben megkaphatta volna az adekvát választ, mert itt hallom Járai miniszter úrtól, hogy egyszerűen nem igaz, hogy tagja volt az MSZP-nek, az MSZMP-nek vagy valamelyik baloldali pártnak.

Tisztelt Képviselő Úr! (Általános zaj. - Az elnök csenget.) A lényeg az, hogy a kormány vállalja a múltat, hangsúlyozom, hogy kétféle módon, és erről szólt az ön leírt anyaga. Az egyik az, amit kényszerűségből vállalnunk kell, és ez egyfajta örökség, amely rányomja a bélyegét a mindennapi munkánkra, amit röviden úgy szoktak megfogalmazni, hogy a szocializmusban a legrosszabb az, ami utána következik. Ezt nyögjük tíz év óta. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Valóban kellett vállalnunk egyfajta múltat. Az más kérdés, hogy másfél év óta mit vállal a kormány felelősen. Ebben bizony, képviselő úr, amiért felelősséget vállal, azt fel tudnám sorolni, de ahogy észrevettem, ön nem arra volt kíváncsi, hogy mit értünk el az elmúlt másfél év alatt, annak ellenére, hogy árvíz, belvíz, hókár volt, hogy milyen családpolitikát tudtunk kialakítani, hanem egészen más kérdésről szeretne ön beszélni.

Csak egyet nem értek: Kovács frakcióvezető úr rendszeresen - amikor felszólal - az ellenzék és a kormány közötti megbékélést, a múlt elfeledését és a jövő építését szorgalmazza. Minden egyes alkalommal kezet nyújtok egy ilyen jövőépítéshez, és minden egyes alkalommal döbbentem hallgatom azt, amikor ilyen ok nélküli és cél nélküli felszólalásokat hallok, mint amit a képviselő úr ma tett. Az az egyetlen kitétele, amely Kövér miniszter úr parlamentben elhangzott beszédére vonatkozott, az pedig utóbb többszörösen is korrigálásra került részéről is, amikor elnézést kért, hogy kit nem akart megsérteni, szándéka csak egy volt: azt bebizonyítani, hogy e mai kormány tagjai között egy sincs, aki a megszállók oldalán fegyvert fogott volna.

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 30 1999.11.29. 5:41  29-61

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyv módosítása újabb fontos intézményeket korszerűsít, a változásokat három fő csoportba sorolhatjuk. Az első körbe azok a módosítások tartoznak, amelyek a bűnözés szerkezetében, összetételében bekövetkezett változások következményeit vonják le.

 

(15.10)

A módosítások második csoportja a jogalkalmazás, a gyakorló jogászok igényeinek tesz eleget, egyes rendelkezéseinek kiegészítésével, pontosításával, egyértelműbb, átláthatóbb jogi helyzetek megteremtésével. A harmadik csoportba pedig az olyan változások és kiegészítések tartoznak, amelyek a büntetőjogi szabályok hátterében álló normák megalkotásából vagy korszerűsítéséből adódó jogalkotási feladatokat valósítják meg.

Az első csoportba tartozó ügyek: a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárainak felülvizsgálata, ami már igen régóta napirenden lévő kérdés. Nem csupán arról van szó, hogy az évekkel ezelőtt megállapított értékhatárok felemelésével követnünk kellett a pénz vásárlóerejében bekövetkezett változásokat, hanem az áttekintést a vagyon elleni bűnözés sajátosságai is indokolják. Így az eddigi 5 ezer forintos szabálysértési értékhatár a kétszeresére nő, követve a jellemzően 10 ezer forintos értéket meghaladó tettek arányát. Ugyanakkor például a kisebb értékek köréből indokoltan kerülnek ki a 200 ezer forintos értéket meghaladó tettek, hiszen a több százezer forint kárt okozó sikkasztásokat vagy csalásokat nemcsak a közvélemény, de a jogászok sem minősítik kisebbnek. Ugyanakkor létrehoztunk egy új skálát, s a skála csúcsán található értékhatárt, mely 500 millió forint fölötti elkövetések esetére szól. Ezzel hatékony eszközt kívántunk teremteni a ma már sajnos nem ritkán előforduló 100 milliós nagyságrendű, méltán felháborító, súlyos vagyoni érdekeket sértő bűncselekmények elleni küzdelemhez.

A második csoportba tartozó módosításaink a jogalkalmazás, a gyakorló jogászok igényeinek tesznek eleget. Pontosítunk, egyértelműbb és átláthatóbb jogi helyzetet teremtünk. Ilyen például a bűncselekmény üzletszerű elkövetésének új megfogalmazása, az összbüntetés vagy a feltételes szabadságra bocsátás szabályainak korrekciója.

A harmadik csoportba tartozó módosításaink olyan változtatások és olyan kiegészítések, amelyek büntetőjogi szabályok hátterében álló normák megalkotásából vagy korszerűsítéséből adódó jogalkotási feladatokat valósítanak meg. Csupán példaszerűen szeretnék néhányat említeni: a rendőrségi törvény módosulása folytán tovább bővül a fokozott büntetőjogi védelem alá eső személyek köre; a jövőben például idetartoznak a polgárőrök is.

A választásokról szóló törvény szerint a kisebbségi önkormányzatokra tekintettel módosítani kellett a büntető törvénykönyv megfelelő szabályait.

A nemrég elfogadott szerzői jogi törvény alapján is módosítani kellett a büntető törvénykönyvet, ennek körében indokolt igénynek teszünk eleget akkor, amikor büntetendővé nyilvánítjuk többek között a technikai berendezések, illetve ismeretek üzletszerű továbbadását és forgalmazását, amelyek révén a szerzői jogi védelemben részesülő alkotások jogellenes megszerzése és terjesztése lehetséges.

Végül hadd utaljak arra a rendelkezésre, amelynek értelmében lehetőséget adnánk az adó- vagy járuléksértő bűncselekmények enyhébb formái, az 50 ezer forint és a 200 ezer forint közötti adóhiányt okozó tetteknél arra, hogy az adót vagy a járulékot az ítélethozatalig megfizető személyek büntetlenek maradhassanak. Ez abból a felismerésből következik, hogy a valóban veszélyes, bírói ítélettel értékelendő adócsalások alapvetően nem a 10 ezer forintos nagyságrendben megvalósuló tettek révén merülnek fel. Ez egyben határozott üzenet azok számára, akik a kormány büntetőpolitikáját, a differenciálást, a büntetőjogi úttól való eltérést egyoldalú, szemellenzős szigorral vádolják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hiszünk abban, hogy a büntetőjog csak végső eszköz a negatív, káros, mindannyiunkat sértő vagy veszélyeztető társadalmi jelenségek elleni küzdelemben. Mégis olyan eszköz, amelyet folyamatosan karban kell tartani és amelynek hatékony reagálóképességét biztosítanunk és erősítenünk kell.

Az önök előtt fekvő törvénytervezet ezt a célt szolgálja, ennek szellemében készült el, s ehhez kérem az önök szíves támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 24 1999.12.06. 5:32  21-25

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Frakcióvezető Úr! A felszólalásának a címe "Magyarország az ezredforduló küszöbén", hiszen Magyarország egy történelmi szakaszhatárhoz érkezett. A mondandóját azzal kezdte, hogy a 2000. év új változást hozhat mindannyiunk életében; vannak, akiknek a világvégét jelenti; nekünk, akik ezen a térfélen ülünk és hiszünk a keresztény értékrendben, elsősorban szent év, hitet és reményt ad arra (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ámen!), hogy egy olyan új évezred elé nézzünk, amelynek mottója az lesz, hogy tanultunk az előző évezred hibáiból, és nem fogjuk elkövetni ugyanazokat a hibákat, amelyeket (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) az elmúlt ezer év mögöttünk hagyott.

Azonban eggyel egészen biztosan nem értünk egyet. Szent István óriási érdeme, hogy a jövő kérdéseivel foglalkozott. Szent István óriási érdeme - amit nagyon sokszor elfelejtenek -, hogy befogadó nemzetté tette Magyarországot, egy olyan befogadó nemzetté, amely államalapításunk pillanatától hirdette azt, hogy az egy nemzetiségű ország gyenge és esendő. Azé a Szent Istváné, aki a hatalom gyakorlásában a korát nagyon-nagyon meghaladóan a zsarnokság ellen beszélt, aki a hatalomgyakorlás tényét oly tökéletesen írta le, hogy jó lett volna, ha az elmúlt negyven év hatalomgyakorlói sokszor olvasták volna Imre hercegnek írt intelmeit. Mi sokat tanultunk Szent István királytól. Azt is, hogy nemcsak a jövőbe tekintett, de ő volt az, aki a kereszténységet felvette, és a kereszténység felvétele egyet jelentett számunkra a történelemben azzal, hogyan kellett a jövőképet összekötni azzal a múlttal, amely a kétezer éves kereszténységnek a történelmi, hitbeli és tudásbeli tapasztalatát is egyesítette.

Amikor az ön kérdését megkaptam, azt hittem, hogy a Fidesz és a kormány programjáról kíván beszélni (Derültség a kormánypártok padsoraiban.), hiszen szó szerint úgy írta a címet, hogy "Az új évezred küszöbén" a beszéd tárgya. Ezért én készültem ebből a kormányprogramból is (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Előbb kellett volna készülni belőle!), de elgondolkodtam azon, amikor ön azt mondta, hogy a szocialista jövőképet szeretné összefoglalni.

Volt eddig a demokráciában három kormányunk. Amikor az első kormány megalkotta a programját, akkor "A nemzeti megújhodás programja" címet adta a programjának. Az önök kormánya, amikor megalakult, ugyan létrehozott egy kormányprogramot, amelynek a fedőlapját is be tudom mutatni (Dr. Dávid Ibolya felmutatja a szóban forgó dokumentumot.), amely semmiféle mottót, jövőképet össze nem foglalt a címében. Ezt követően jött a harmadik kormány, amelyik "Az új évezred küszöbén" című mottót adta annak a kormányprogramnak, amelynek megvalósítására négy évre szövetkeztünk. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)

Miután azonban advent heteit éljük, megígérem a képviselő úrnak, hogy ebben a néhány hétben csak pozitív és békés válaszokat fogok adni a kérdéseire, ezért nagyon bízom abban, hogy az a szakaszhatár, amelyre ön is hivatkozik a leírt anyagban, két dolgot jelent. Jelent egyben egy lezárást, amely nemcsak az évezrednek és az évszázadnak a lezárását jelenti, amely elég sok nehézséget hozott nekünk, magyaroknak - két világháborút, katonai megszállást, kitelepítést, 1956-os forradalmat, a kommunizmus rémét és rémségeit, és sorolhatnám még a KGST-t és a varsói szerződést. Nagyon bízom benne, hogy ez a lezárás valóban lezárása egy számunkra igazán nem tetsző korszaknak, azonban nyitánya lehet egy olyan korszaknak, amelyben meg fogjuk találni mindazt, ami összeköt, ami előrevisz és ami közös nevező mindabban, ami hazánkban és a nemzetben szükséges ahhoz, hogy a világot bizony nem szegényítenünk kell - mondta Babits -, hanem gazdagítani. A kisszerű és a kisstílű vitákat a történelem és az idő mindig elsodorta, és ami megmaradt ebből, az a mű volt, az alkotás és a teremtés.

Én azt hiszem, hogy a következő évezredben ezért mi együtt vagyunk felelősek, és remélem, hogy az új korszak egy véletlen történelmi egybeesés is, hiszen az ezredforduló, a korszakváltás és a rendszerváltás történelmi léptékkel mérve történelmi egybeesést is jelentett nekünk. Nagyon remélem, hogy ez a korszak, amely kezdődött a rendszerváltozásunkkal, az Európa tanácsi tagságunkkal, a NATO-tagságunkkal, és hogy itt vagyunk az európai uniós csatlakozás küszöbén, jó esélyt ad a felemelkedésre. Azonban ehhez a felemelkedéshez lelki megújulásra, nemzeti megújulásra van szükség, amely lényege lenne annak, hogy egy új évezredben sokkal kompromisszumkészebb politikával szolgáljuk a magyar nemzetet, mint eddig.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 2 1999.12.08. 15:19  1-37,332-414

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megilletődöttséggel állok önök előtt, és meghatódottságom nem csupán az én egyéni életem, hanem az egész magyar nemzet szempontjából vizsgálva is e kivételes alkalomnak szól. Erre a Szent István-i államalapításról és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat ad okot.

A koronánk az Európától származó egyik legősibb hiteles pecsét; az első az ezer év előtti uniós tagságunkon. E koronával fogadták Magyarországot Európa egyenrangú államalkotó tényezőinek a közösségébe a tagországok. A korabeli Európa számos érdeket megtestesítő államalakulatait a kereszténység foglalta vallási és szellemi-kulturális unióba. Egy nép, egy nemzet, egy ország életében iszonyúan nagy dolog ezer évet megélni olyan viharos történelmi körülmények között, mint amelyek a magyarságnak osztályrészül jutottak. Ennek érzékeltetésére elegendő lenne csupán felsorolni azoknak a népeknek a nevét, amelyek a magyar honfoglalás óta megfordultak a Kárpát-medencében. E népek vagy szétszóródtak, vagy más nemzetekbe olvadtak be, mára már nem csupán államiságuknak nincs nyoma, de nyelvük, kultúrájuk is messzi évszázadok ködébe veszett.

A gondviselés kegyelme, hogy a magyarság, amely történelme során oly sokszor állt karnyújtásnyira a teljes pusztulástól, ezt az ezer évet nem csupán megélte, hanem akként élte meg, hogy ma hazánk közmegbecsülésnek örvendő tagja a szabad, független országok demokratikus családjának.

Ezért tartom én személyes megtiszteltetésnek, hogy a kormány megbízásából nekem nyílt lehetőségem e törvényjavaslatnak az Országgyűlés elé terjesztésére. Vallom, nem csupán én vagyok kiváltságos helyzetben, hanem abban vagyunk mindannyian, akiknek megadatott megélnünk a kétezredik évet és a magyar államalapítás ezredik évfordulóját.

A kétezredik év a világ magyarságára különös felelősséget hárít. Az az erkölcsi küldetésünk, hogy emelkedett lélekkel, kicsinyes napi torzsalkodásokon felülemelkedve, lelkünket ünneplőbe öltöztetve tekintsünk vissza a mögöttünk álló ezer évre, egyszersmind erőt merítsünk a sok csatát elvesztő, de minden sorscsapás után talpra állni és megújulni képes nemzet élniakarásából, ama nem csekély feladatok elvégzéséhez, ami ma előtte áll.

Ez a törvényjavaslat egyesíteni akar, a vitákon felülkerekedve a nemzet egységén munkálkodni. Egyik célja lezárni a rendszerváltás tízéves folyamatát, annak minden gondjával, keservével és ellentmondásosságával együtt, hogy végre ne azt hangsúlyozzuk, ami elválaszt bennünket, hanem arra összpontosíthassunk, és arra összpontosíthassuk alkotó erőinket, energiáinkat, amiben valamennyien egyetértünk, ami összeköt és ami előrevisz.

(8.10)

Akár a magyar állam fennállásának ezer évét, akár a legutóbbi évtized történéseit vizsgáljuk, számtalan olyan esemény van, amely megosztotta a magyar társadalmat. Legfőbb ideje tehát, hogy legalább az ezeresztendős magyar államra vonatkozó alapvető történelmi tényeket illetően egyetértésre jussunk. Tisztában vagyok vele, hogy alkotmányunk kimondja: tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudományok művelői jogosultak. Éppen ezért ez a törvényjavaslat a legkevésbé sem kíván dönteni olyan kérdésekben, amelyekről még a történészek körében is vita folyik.

Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a történészek véleménye a honfoglalás évét illetően is megoszlik. Úgy vélem, nem az az alapvető kérdés, hogy pontosan melyik napon helyezték az egykori Vajk, számunkra immár Szent István fejére a királyi koronát, de talán még az sem, hogy az vajon ugyanaz a korona volt-e, amelynek rajzos ábrázolata ma a Magyar Köztársaság címerét ékesíti. E kérdések tisztázását nyugodtan rábízhatjuk a tudomány avatott művelőire. De ami minden vitán felül álló történelmi tény: egyfelől a magyar államalapítás szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolódott Szent István nevével és életművével, másfelől a magyar Szent Korona hosszú évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben. Ha innen indulunk el - márpedig a törvényjavaslat ezt teszi -, akkor én abban reménykedem, hogy nincs a Ház falai között egyetlen képviselő sem, aki e két alapkérdésben más véleményem lenne, mint a törvényjavaslat előterjesztője.

Emlékeztetnék rá: a címervitát a Magyar Országgyűlés közel tíz évvel ezelőtt lefolytatta, azóta mind az ország népe, mind más nemzetek megszokták, hogy a Magyar Köztársaság címerét a Szent Korona ékesíti. Ez annak a kifejezésre juttatása, hogy napjainkban a Szent Korona nem királyi jelkép, hanem a magyar államiság szimbóluma, amely egyben a nemzet ragaszkodását is kifejezésre juttatja a történelmi múlt eme becses ereklyéje iránt. Ezzel áll összefüggésben, hogy a törvényjavaslat az Országgyűlés épületét jelöli ki a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények őrzési helyéül.

Három dolgot szeretnék egyértelműen tisztázni:

Az első: a törvényjavaslat sem nyíltan, sem burkoltan nem módosítja hazánk hatályos alkotmányát. A Szent Koronának, miként az elmúlt tíz évben sem volt, ezután sem lesz befolyása az ország államformájára.

A második: a törvényjavaslat preambuluma, a magyar államiság ezer évére visszatekintve, történelmünk egy lezárt fejezetét elemezve tesz említést a Szent Koronához hosszú időn át kapcsolódó közjogi tanról (Csige József: Elég zavarosan!), azért, mert a magyar közjogi gondolkodás történetéből ez kitörölhetetlen. Ugyanakkor sem a preambulum, sem maga a normaszöveg nem irányul a Szent Korona-tannak sem a modernizálására, sem az újjáélesztésére.

A harmadik: a Szent Koronának az Országgyűlés épületében való elhelyezése sem értelmezhető akként, mintha a Magyar Köztársaságban a Szent Korona jogi személyiséggel rendelkezne vagy bármilyen közjogi szerepet töltene be, illetőleg a legcsekélyebb mértékben is befolyással lenne a Magyar Köztársaságnak ama független államokkal való viszonyára, amelyek egy korábbi történelmi korszakban a Szent Koronához tartoztak.

Úgy vélem, ezen a helyen és ilyen alkalomból kizárólag a nyílt és egyenes beszédnek van helye. Őszintén remélem, hogy mindaz, amit ebben a három pontban megpróbáltam összesűríteni, ilyen volt, s megnyugtatja mindazokat, akik a törvényjavaslatból mást próbáltak kiolvasni, mint amire irányul, és ami tiszta szándékaink szerint benne van.

Továbbmegyek: minden ember gyarló, még esendő is, és ez alól a törvény szerkesztői sem jelentenek kivételt. (Csige József: Hát nem!) Ha netán a legjobb szándékaink ellenére, tisztelt képviselő úr, a preambulumból más olvasható ki, mint amiről az imént kategorikusan, három pontban szóltam, a kormány a törvényjavaslatban, nyíltan vállalt értékrendjének feladása nélkül nyitott a szövegpontosító javaslataik meghallgatására és megfontolására. (Csige József: Ráfér!) Ezzel kapcsolatban szeretnék e helyről köszönetet mondani Torgyán József képviselő úrnak és miniszter úrnak (Tóth Károly: Éljen! - Bauer Tamás: Hol van?!), aki visszavonta a törvényjavaslatát, minden bizonnyal abban a reményben, hogy ezáltal elősegíti a minél szélesebb körű konszenzust, a különböző értékeket és érdekeket megjelenítő és a történelemhez is másként viszonyuló politikai pártok között. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Örömmel vettem tudomásul a Magyar Szocialista Párt bejelentését, hogy képviselői részt vesznek e nemes törvényjavaslat szavazásán. Mivel eredendően optimista alkatú vagyok, ezért ezt a gesztust úgy értelmezem, mint egy előrelépést a konstruktív parlamenti együttműködés irányában, amely arra a reményre is feljogosít, hogy augusztus 20-áig megtaláljuk az ötpárti együttműködés lehetőségeit egy másik törvényjavaslat tekintetében az alkotmánymódosításra és az alkotmánymódosításnak három pontjában: címéből törölni kellene az 1949. évi XX. törvényre való utalást, amely a legszégyenteljesebb Rákosi-évre utal számunkra; az alkotmány ideiglenességét hangsúlyozó bevezetés helyett egy ezeresztendős országhoz méltó preambulummal szeretnénk ellátni; és az alapvető jogokról szóló fejezet is elfoglalná az őt megillető helyet az alkotmány szerkezeti rendszerében.

Mindezek előrebocsátása után térek rá néhány dologra a Szent Korona őrzésével és látogatási lehetőségével kapcsolatban.

Megalapozatlanok azok az aggályok, hogy az Országházban sokkal kevesebben láthatnák a Szent Koronát, mint a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeumot évente 300-400 ezer látogató keresi fel, míg a Parlamentet az elmúlt évben több mint 240 ezren látogatták meg. (Kertész Zoltán közbeszól. - Sasvári Szilárd: Ne hőbörögjetek már!) Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a Szent Korona Parlamentben való elhelyezése esetén jelentősen megnő az érdeklődés az Országház iránt, ami majd a látogatók számában is megmutatkozik. Meggyőződésem, hogy a csodálatos Kupolateremben az érdeklődők nagyobb élményben részesülnek, mint eddig bármikor.

A látogatók számának kívánatos emelkedése sem okozna zavart az Országgyűlés működésében, hiszen jelenleg is összeegyeztethető a parlament működése az Országház mint műemlék megtekintésével, a hétvégékről nem is beszélek.

 

(8.20)

A törvényjavaslat a nemzeti ünnepeken mindenki számára ingyenessé teszi a látogatást, hogy azok a szegényebb sorsú honfitársaink is eljuthassanak az Országházba és láthassák a Szent Koronát, akiknek a belépőjegy anyagi terhet jelentene.

Mindemellett a kormány döntése szerint a felsőtagozatos általános iskolai tanulók és a középiskolások a millenniumi évben ingyenes vasúti bérlettel utazhatnak a millenniumi helyszínekre, például Székesfehérvárra, Esztergomba, Ópusztaszerre, s e kedvezménnyel látogathatnának el a Szent Koronához is. Ifjúságunk számára mindez múltunk értékeit tudatosítja és történelmünket teszi élővé és foghatóvá.

Tisztelt Ház! E hazában a Szent Korona ma nyilvánvalóan annyit kellene hogy jelentsen, hogy a hazának minden polgára részese a közhatalomnak, felelős érte, részt kell vegyen benne és egyben egyensúlyra kell juttatni a központi hatalmi szerveket a helyi hatalmi szervekkel.

Ez alkotmányos ország volt mindig is és most is azzá kell válnia. Zlinszky János professzor úr szavai világosan megmutatják, hogy a Szent Korona ezzel a szellemi szereppel térhet vissza a mai körülmények között a nemzet tudatába, és a kormány által benyújtott törvényjavaslat éppen ezt a szerepet kívánja erősíteni, élővé tenni.

Remélem, hogy a Szent Korona parlamenti jelenléte jótékony hatással lesz a törvényhozásra, a képviselők tevékenységére, mert olyan kisugárzása van, ami alól nem vonhatjuk ki magunkat. Nap mint nap figyelmeztetni fog mindannyiunkat arra, hogy minden tettünk történelemmé válik, és arra a felelősségre, amelyet a nemzet előtt viselnünk kell. Koronánk az Európától származó egyik legősibb hiteles pecsét az első, az ezer évvel ezelőtti "uniós" tagságunkon. E koronával fogadták Magyarországot a kontinens egyenrangú államalkotó nemzeteinek közösségébe az akkori tagországok.

Most, a második ezredforduló és az újabb európai uniós tagságunk küszöbén tehát Európától ránk rótt kötelességünk a Szent Korona megbecsülése és felmutatása. A kormány és a nemzet nevében ezzel az emlékező törvénnyel fejet hajtunk államalapító királyunk nagysága előtt, és remélem, nemcsak a kormány, képviselőtársaim, hanem a magyar nép is - aki részt vesz 2000. január 1-jén délután a Kossuth téren azon a fogadáson, mellyel fogadjuk az Országgyűlés épületében a Szent Koronát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 363 1999.12.08. 12:03  1-37,332-414

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az általános vita lezárását megelőzően néhány felszólalást értékelnék, nagyon örülök, hogy én is hallottam Mádai úr jelenlegi felszólalását, és nagyon-nagyon sokszor egyetértek Illyés Gyulának ezzel a gyönyörű gondolatával, kivéve ahogy azt képviselő úr mondta akkor, amikor ezeréves évfordulót ünnepel egy nemzet. Egy ezeréves államalapítást és egy olyan történelmi tényt, amely nem elvitatható, a kereszténység felvételét. Mi úgy gondoljuk, hogy a múlt iránti tisztelet legalább olyan fontos, mint az utódaink iránti felelősség, és ez a kettő bizony egybetartozó kérdés.

De ha már képviselő úr Franciaországot említette és Párizst, akkor nem kívánok én semmi többet egy magyar állampolgárnak, mint annyi önbecsülést, annyi hazaszeretetet és annyi identitástudatot, mint amennyi egy francia állampolgárban létezik, semmivel sem többet kívánnék egy magyarnak, hogy legyen büszke történelmére, nyelvére, múltjára és kultúrájára, és azt hiszem, hogy akkor egy nyelven beszélnénk.

Képviselő úr azt mondja, hogy olyan dolgot tárgyalunk, amit nem látunk. A kormány benyújtotta a javaslatát, és van miről tárgyalnunk. Ezért nem értettem reggel frakcióvezető úrnak a javaslatát sem, hogy nem tudjuk - bocsánat, Pető Iván képviselő úrnak a javaslatát -, hogy nem tudjuk, miről tárgyalunk. Arról szól az általános vita, hogy mindaddig, amíg nem módosító indítványokról tárgyalunk, addig a kormány által előterjesztett javaslatról tárgyalunk. Ma egy köztes állapotban vagyunk most itt délután vagy este 7 óra magasságában, mert túl vagyunk egy alkotmányügyi bizottsági ülésen, és ezen az alkotmányügyi bizottsági ülésen többé-kevésbé körvonalazódott az, hogy a benyújtott módosító indítványok közül melyik az, amelyiket a kormány támogatja, és melyik az, amelyiket nem. Ez még mindig nem jelent semmit, mert közel sem biztos, hogy az Országgyűlés is a végszavazáson ezt fogja támogatni. Éppen ezért kiindulunk abból a kérdésből, amit az Országgyűlés benyújtott.

Én néhány olyan kardinális kérdésre szeretnék csak kitérni a mostani válaszomban, amely több felszólaló, és inkább a vezérszónokok felszólalásában jelent meg. Ilyen például amelyik a preambulummal kapcsolatos, és azért mégiscsak a preambulum volt a meghatározó a vita során.

Itt a mai délutáni alkotmányügyi bizottsági ülésre is tudok már hivatkozni, hogy a kormány a módosító javaslatokat abban a szellemben támogatta a mai alkotmányügyi bizottsági ülésen, amit az expozémban is határozottan kifejtettem, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat nem kíván döntőbíráskodásra vállalkozni a történészek körében is vitatott kérdésekben, ennek megfelelően a módosító indítványok és javaslatok eredményeként az eredetinél karcsúbb és letisztultabb preambulumról folyik majd a későbbiekben vita és zárószavazás, amelyből pontosan azok az elemek hiányoznak, amelyek az általános vita keretében az ellenzék körében a legtöbb vitát keltették.

Annak előzetes jelzésével is a vita további részét kívánom megrövidíteni, hogy a kormány támogatta és támogatja a bizottsági meghallgatása során azt a módosító indítványt, hogy a Szent Korona-testületnek mintegy hivatalból a köztársasági elnök úr legyen az elnöke.

(19.00)

Ha már az említett testületnél tartunk, délelőtt Bauer képviselőtársam a felszólalásában úgy fogalmazott, hogy sérti a magyar alkotmány betűjét, amikor egy feles törvény ad és felelősséget ró a Szent Korona-testület tagjaként a köztársasági elnökre. Erre feles törvénnyel az alkotmányon kívül nincs lehetőség, mondta a képviselő úr. Rendkívül hálás lennék, ha azt a paragrafusszámot és bekezdést is megjelölné a képviselő úr, amire alapozza az idézett véleményét, szerinte melyik az alkotmány ama betűje, amit a törvényjavaslat sért, mert az előttünk lévő alkotmány azt mondja a köztársasági elnök feladat- és hatáskörének felsorolása végén egy m) pontban, hogy mindazokban az ügyekben is dönt és eljár, amelyeket a külön törvény a hatáskörébe utal.

Azt hiszem, ha egy kínos feladatot tettünk volna a köztársasági elnök úr hatás- és feladatkörébe, az egy vitatható dolog lett volna, de hogy egy ilyen nemes feladattal ruházza fel a Magyar Országgyűlés a törvénytervezettel, hogy legyen az a Szent Korona akár a Nemzeti Múzeumban, akár a Magyar Országgyűlésben, hogy annak a testületnek lehet az elnöke, amely egy ezeréves Szent Koronánknak a rendelkezési és döntési jogosultságával kapcsolatos közjogi méltóságokból álló testület, azt hiszem, nincs az a köztársasági elnök, akinek ez a megbízatás ne megtiszteltetést jelentene nemcsak a jogalkotók, de a magyar nemzet részről is.

Felbukkan több felszólalásban a kétharmadosság iránti igény többféle formában is. A Magyar Szocialista Párt vezérszónoka amellett érvelt, hogy az egész törvényt csak kétharmados szótöbbséggel lehet elfogadni, és ha ez nem így történik, a szocialista képviselőcsoport az Alkotmánybírósághoz fog fordulni. Távol áll tőlem az a szándék, hogy képviselőtársaimat lebeszéljem erről, annál is kevésbé teszem, mivel meggyőződésem, hogy a lehető legjobb fórumhoz fog fordulni a Szocialista Párt, hiszen maga az Alkotmánybíróság mondta ki a 4/1993. (II. 12.) számú alkotmánybírósági határozatában a következőket: "Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy ott, ahol az alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg, valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségi törvény határozza meg."

A kétharmadosság még egy körben felvetődött, a nemzeti jelképekkel kapcsolatos kérdéskörben is, hogy a nemzeti jelképeinkről szóló törvényt kétharmaddal kell elfogadni, ezért ez az általunk előterjesztett törvény csak akkor lesz alkotmányszerű, ha ezt is kétharmaddal fogadjuk el. Meggyőződésem, hogy ez a vélekedés sem megalapozott.

Az alkotmány XIV. fejezete felsorolja a nemzeti jelképeket, ezek a Magyar Köztársaság himnusza, zászlaja és címere. Az alkotmány 76. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a címer és a zászló használatáról szóló törvény elfogadása igényel minősített többséget. Mindebből egyértelmű, hogy az alkotmány értelmében a Szent Korona nem tartozik a nemzeti jelképek közé, az alaptörvény felsorolása ugyanis e tekintetben taxatív. Ezen túlmenően az alkotmány a nemzeti jelképek közül kettő, a címer és zászló használatáról szóló törvény kapcsán fogalmazza meg a kétharmadosság követelményét. Mindezen nem változtat az a körülmény, hogy a magyar címernek kétségtelenül egyik részeleme a Szent Korona ábrázolása is, és hangsúlyozom: ábrázolása. Ez azonban a Szent Koronát, mint egyedileg létező tárgyat, nem teszi a Magyar Köztársaság címerének részévé, következésképpen a hivatkozott minősített többséggel elfogadandó törvény eleve nem rendelkezhetett a Szent Koronáról mint tárgyról. Könnyen belátható, hogy a Szent Koronát nem lehet használni, ennek lehetősége fogalmilag csak a Magyar Köztársaság címerében megjelenő Szent Korona ábrázolása kapcsán merülhetett fel.

Visszatérve még egy kérdéskörre, amit Csurka István képviselő úr vetett fel: nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan kerültük az előterjesztésben mind a preambulumban, mind az én expozémban, hogy felsoroljuk azokat az országokat, amelyekre a képviselő úr utalt.

A mai délelőtt egyértelműen bebizonyította, hogy még a Magyar Országgyűlésben helyet foglaló pártok is mennyire eltérő módon viszonyulnak történelmünk egyik vagy másik korszakához, illetőleg még egy-egy jelképéhez is. Mennyivel inkább így van ez a ma immár réges régóta független országok esetében, amelyek egy bizonyos történelmi korszakban a magyar Szent Korona országai voltak. Érthető, ha ezeknek az országoknak a népei nem pontosan úgy élik meg és úgy ítélik meg közös történelmünket, mint mi.

E törvénnyel tehát még inkább szeretnénk egybekovácsolni a Föld legkülönbözőbb országaiban élő magyarságát, de anélkül, hogy szomszédainkban rossz érzéseket vagy indulatokat keltenénk. Abban egyetértek Csurka István képviselőtársammal, hogy ki kell egyezni e népekkel. E kiegyezés és a folyamatos jó viszony ápolása azonban nem ennek a törvénynek és nem a mi feladatunk, hanem a magyar külpolitika egyik vezérmotívuma. Éppen ezért nem tudom ezt a törvényjavaslatot, amely egy ünnepi megemlékezés és főhajtás a magyar államiság ezer éve előtt semmiféle pótcselekvésként felfogni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül fájón teszem a fel a kérdést: még ünnepelni sem tudunk kellő méltósággal és emelkedett szellemben? Egyszerűen nem értem, hogy az ilyen ritkán adódó nagy ünnepeinknél is miért kell ilyen egymásnak feszüléssel vitákat szítani.

De hogy elhessentsem ezt az egészen pesszimista szájízt, mert a mai délelőtt folyamán nemcsak ilyen értelmetlen viták voltak az Országgyűlésben, hanem elhangzott néhány olyan gondolat is, amellyel a szívem mélyén is egyetértek, például hadd idézzem fel egy képviselőtársunk mondatát: "Az egységesülő Európában csak annak a nemzetnek van esélye a sikerre, amelynek egészséges a nemzettudata, ismeri és tiszteli múltját, ismeri gyökereit és történelmét, fejet hajt és tiszteleg elődei és ősei előtt." Ennek a gondolatnak a jegyében fogant a törvényjavaslatunk. (Dr. Kiss Gábor közbeszólása.) Semmi más, semmi hátsó gondolat nem volt mögötte. Bár olvastam Orwell nagyszerű munkáit, de higgye el, képviselő úr, nem jellemző sem rám, sem kormányomra a duplagondol.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 369-371 1999.12.08. 0:58  1-37,332-414

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: (Dr. Dávid Ibolya hangosítás nélkül kezdi meg felszólalását.) Köszönöm szépen...

ELNÖK: Legyenek szívesek bekapcsolni a miniszter asszony gépét!

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Hogy ne csak a történészek és a jogászok vitatkozzanak e gyönyörű előterjesztésünk kapcsán, hanem az irodalmárok is megszólaljanak - tényleg nagy tisztelője vagyok Dsida Jenőnek, ám nagy tisztelője vagyok Babits Mihálynak is. A képviselő úr figyelmébe ajánlom Babits Mihálynak a Felhők felett örökké kék ég című idézetét, illetve azt a hitvallást, amely ebben található, amely, ha nem pontosan idézem, akkor csak a névelőkkel tudok tévedni, de gondolatiságában biztos, hogy nem.

"Magyar vagyok, mert magyarnak születtem, s magamban hordom minden színét és kincsét a magyarságnak, de mily balga volnék, ha ezt más kincs, más ember kárára tenném." Hát, így vagyok én is magyar. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 381 1999.12.08. 2:58  1-37,332-414

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Az alkotmány 70/G. §-ának (1) bekezdése azt mondja: "A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja a tudományos élet szabadságát, tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak."

Az ön véleményét nagy tisztelettel hallgattam, és egyébként szeretnék is gratulálni ehhez a nagyszerű előadáshoz, melyet mint egyszerű jogalkotó csak e szabadság egyik véleménynyilvánításának tudom be, hiszen ezzel a Szent Korona-tannal és ezzel a történetiséggel, amit ön elmondott, nyilván nagyon sok jogtörténész kollegája sem ért egyet. Pontosan ezért próbáltuk kerülni ebben a törvényjavaslatban azokat a kérdéseket, hogy a jog döntse el azt, ami a történészekre váró kérdés, és amiben a történészek maguk sem tudnak egyezségre jutni.

Én magam a felvezető miniszteri beszédemben is elmondtam, hogy a történészek véleménye még a honfoglalás évét sem tekinti egységesnek, sőt azt sem, hogy melyik napon helyezték a koronát Szent István király fejére, és azt sem - ezt elmondtam a bevezető szövegemben is -, hogy vajon ez a korona az a korona volt-e, és mely részei azok, amelyek a koronából átkerültek ebbe a koronába, aminek rajzos ábrázolása ma a Magyar Köztársaság címerét ékesíti. E kérdéseket kértük, hogy döntse el a tudomány, és van még ezer éve a tudománynak arra, hogy ebben tisztán lássunk. Ám ami minden vitán felül álló történelmi tény, és amire alapítottuk azt az egész törvényjavaslatot, amit benyújtottunk, az három dolog: egyfelől, a magyar államalapítás szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolódott Szent István nevével és életművével. Nem hiszem, hogy képviselő úr ezzel a kitétellel nem értene egyet. Másfelől, a magyar Szent Korona hosszú évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben. Ezt ön úgyszintén megerősítette. Harmadszor, el kell ismernünk, hogy koronával fogadták be Magyarországot Európa egyenrangú államalkotó nemzeteinek közösségébe ezer évvel ezelőtt.

E három tény, amely minden vitán felül áll, megadta mindannyiunk számára azt az alapot, hogy jogászként azt az előterjesztést tegyük az Országgyűlés asztalára, melyet megtettünk, és egyébként nagy tisztelettel hallgatjuk majd a jövőben is az egymásnak ellentmondó történészi véleményeket is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 395 1999.12.08. 2:12  1-37,332-414

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Képviselő úr! Egy jó kompromisszumhoz két fél kell. Valószínű, hogy az előző ciklusban az a két fél jó fél volt ahhoz, hogy kompromisszumot kössünk.

Gondolja bele magát a helyzetembe, képviselő úr, amikor az egyik fél azt mondja ezen a hatpárti tárgyaláson, hogy csakis ideológiamentesen lehet megfogalmazni ezt a tervezetet. Ez számunkra elfogadhatatlan volt. Hiszen a kereszténység felvétele történelmi tény, ezt ideológiamentesen jogszabályba foglalni - fából vaskarika.

Én egyszerűen nem értem, képviselő úr, és ezt őszintén mondom, hogy mint az ördög a tömjénfüsttől, úgy félnek a koronától! Az alkotmányunkban szerepel a Szent Korona, a címerünkben bent van a Szent Korona. Most elnéztem az elnök asszony háta mögött lévő gyönyörű falat: ez egy angyalos középcímer, amelyik megélte itt az elmúlt hetven-kilencven évet, és azt is megélte, képviselőtársam, hogy ott az óra helyén egy óriási vörös csillag lógott az Országgyűlésben! És soha senkinek - hála istennek -, még abban a negyvenéves időszakban sem jutott eszébe lemeszeltetni ezt a gyönyörű címert; de ilyen van még legalább három-négy az épületen belül különböző folyosókon, ahol az Országgyűlésben a Szent Korona abban az időszakban, amikor kiejteni is alig lehetett a Szent Korona nevét, itt volt. Hát most, amikor megélhetjük a demokráciát, most, amikor már nem kell félnünk attól - egy alkotmány van a kezünkben, amelyik azt mondja, hogy ez Magyarország címere -, hogy behozzuk a Szent Koronát a Magyar Országgyűlésbe, egyszerűen fölfogni nem tudom ezt az ellenkezést, képviselő úr, amit megfogalmazott!

Én nagyon kíváncsian nézném... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, akkor mint előterjesztő...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 403 1999.12.08. 2:16  1-37,332-414

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjétől és az MSZP képviselőitől is elhangzott, hogy két mondat kivételével elfogadják az egész előterjesztést és megszavazzák. (Az SZDSZ képviselői tagadólag rázzák a fejüket.) Nem is folytatom tovább, ha ellenkezőleg bólogatnak, mert arról volt szó, ha kimarad az a rész, hogy "Az ország minden polgára részese a közhatalomnak.", illetőleg "A Szent Korona ma is a magyar állam egységét jelképezi.", ebben az esetben a törvényjavaslatot elfogadják. Erről volt szó néhány perccel ezelőtt, mielőtt a képviselő úr beszélni kezdett. (Dr. Kiss Gábor: Tartjuk, tartjuk!) Ezt először az MSZP mondta, majd másodsorban megerősítette az SZDSZ képviselője,... - (Dr. Hende Csabához:) Hack Péter úr volt? (Dr. Hende Csaba: Bauer Tamás.) - ...Bauer képviselő úr, ha ez elmarad, megszavazzák.

Én egyszerű előterjesztő vagyok és nem a kormány, de nagyon szívesen elfogadom az önök ajánlatát és képviselem adott esetben a kormányban, mert sokkal több érdekünk fűződik ahhoz, hogy ez a törvény egységben létrejöjjön, és ami ebben a két mondatban benne van, az nem jogi kategória, az így is, úgy is a néplélekben benne van.

Én csak arra gondolok, hogy 1983. augusztus 20-án, amikor a Királydombon voltunk és első alkalommal került bemutatásra az István a király című rockopera, micsoda félelmetes, döbbenetes hatást váltott ki az ott lévő emberekben, nem abban a 100 ezerben, aki ott volt, hanem abban a 15 millióban is, aki ezt megnézte a televízióban, abban a több mint 2 millió emberben, aki ezt moziban nézte meg, több mint 100 ezer lemez fogyott el ebből és a Népstadionban egy-egy előadáson 80 ezer (Az elnök csenget.) ember volt ott.

Ami a néplélekben bent van, nem kell megerősítenünk jogszabályban. Én ezt elfogadom önöktől, képviselem a kormányban, szavazzuk meg egységesen ezt az előterjesztést. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 413 1999.12.08. 1:26  1-37,332-414

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Két percben szeretném összegezni. Azt az előterjesztést, amelyet a kezünkben tartunk, T/1816. számmal, amely a három frakcióvezető úr aláírásával bír, azt az előterjesztést, amely egyébként az átszállítás és a megörökítés együtt, a Szocialista Párt, illetőleg az itt ülő képviselői azzal a feltétellel tudják támogatni, hogy az a bizonyos két mondat elmarad a preambulumból.

Az alkotmányügyi bizottság eleve elfogadta azt a módosító javaslatot - illetőleg a kormány elfogadta az alkotmányügyi bizottságban -, amely kiveszi azt a rendelkezést, hogy az öttagú testület rendelkezhet az elhelyezésről, ennek fényében vállal a képviselő úr kötelezettséget arra, hogy a Szocialista Pártnál mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a szöveget, ezekkel a feltételekkel, amelyeket elmondtam, megkísérli támogattatni. Jól értettem az egyezségi ajánlatot? (Dr. Kiss Gábor: Pontosan!)

Magam is egy vagyok csupán a sok közül a kormányban, én ezt képviselni fogom, és remélem, hogy ez az egyezség létre jön köztünk, mert ennek az ünnepnek az emelkedettségéhez az is hozzá tartozik, hogy mindannyian ünnepelni tudjunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 16 1999.12.13. 5:11  15-17

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma, amikor az első szabadon választott miniszterelnökünkről, a Magyar Demokrata Fórum elnökéről halálának hatodik évfordulóján megemlékezünk, bennünk kell hogy csengjenek az íróbarát alábbi mondatai: "Ilyen embert, ezt az embert várta és elfogadta az a bizonyos nép, amely a Kárpát-medencében és azon túl is magyarul beszél. Európai, kiművelt emberfőt, bizonyos ideált, erkölcsi, szellemi erőt."

Szinte hihetetlen belegondolni, hogy távozása óta immár hat év telt el, és hányszor szeretnénk hallani jelennek szóló üzeneteit, lényeglátó megoldásait, melyben egyesül a magyar az európaival, a korszerű a történelmivel, a modern a nemzetivel!

Négy év nagyon kevés. Ő azonban ezzel a homokórányi idővel is tökéletesen tudott bánni, annak minden percét, még saját egészsége rovására is, ki tudta használni. Ez is erőt kell hogy adjon nekünk, amikor magunk szerencsésebb körülményeink között néha időzavarban vagyunk, vagy úgy látjuk, hogy az előttünk álló feladatokkal nehezen birkózunk. Erőt kell hogy adjon nekünk az a sok megoldási mód is, amellyel Antall József a külpolitika hatalmas erői között, hazánk érdekében, mindig kiegyensúlyozva lelte meg a helyes irányt; a belpolitikában pedig, ha kellett, ellenfeleket ültetett le tárgyalóasztalhoz, járta a kompromisszumok útját, s kenyértörésre csak nagyon ritkán és csak akkor vitte a dolgokat, ha a legfontosabb értéket, a törékeny stabilitást és hazánk függetlenségét veszély fenyegette - csekély három és fél esztendő alatt, megszégyenítve a diktatúrákból olyanokat, akik mögött legfeljebb negyven évnyi rombolás állt; csekély három és fél esztendő alatt, maga mögött hagyva a demokráciában olyanokat, akiknek történelmi szerencséjükre nem kellett egy rendszerváltozás nyomasztó terhével szinte egyedül szembenézniük.

Az Antall-korszak rövid, de történelmi léptékkel mérten meghatározó volt: a rendszerváltozás, a polgári társadalom és a modern európai jogállam kialakulásának a kora. Antall Józsefre mérte a történelem azt a feladatot, hogy hosszú évtizedek után, egy választásokon legyőzött baloldallal küzdve, s nemegyszer saját, egykori harcostársainak támadásaitól, gyanakvásaitól kísérve, igazi államférfiként helyt álljon.

 

(14.30)

S hamar maga mellett tudhatta a már ismert nyugati politikusokat, mint Kohl kancellárt vagy Margaret Thatcher asszonyt. Mindennek óriási jelentősége volt Magyarország megítélése szempontjából is, hiszen a nyugat politikusai láthatták: a néha lenézett, vasfüggöny mögötti nép is képes européer államférfiakat felmutatni.

A keleti bilincsek szétverése, a Varsói Szerződés és a KGST béklyóiból szabadulás és az, hogy az utolsó orosz katona is elhagyhatta hazánkat, ezzel együtt nyugati kapcsolataink megteremtése nem csupán kollektív, társas érdem, hanem Antall József személyes érdeme is. Nem hagyhatjuk a magyar jobbközépoldaltól elvitatni azt, hogy az Észak-atlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk a mi magunk és kiemelkedően Antall József tevékenységével vált eldöntött ténnyé. S nem hagyhatjuk első miniszterelnökünktől elvitatni azt a többletet, amit ő a saját személyiségével, a régi nyugati demokráciákban is feltétlen tiszteletet parancsoló módon mindehhez hozzátett.

Egy nemzet halhatatlanságra emelkedő nagyjai, legyen bármilyen tragikus a vég, sohasem szerencsétlenek. De mindig szerencsétlen az a nemzet, amely nem érti meg nagyjait. Antall József vetett, hogy a nemzet arathasson.

Az Országgyűlés elnökének e búcsúbeszéde jutott eszembe az 1998-as választási eredmények kihirdetésekor, a kormányprogram megalkotásakor, a kormány megalakulásakor, s legutóbb 1999. március 16-án Brüsszelben, amikor 18. tagállamként felvonták a magyar zászlót a NATO-központban.

A Magyar Demokrata Fórum nevében és a kormány képviseletében is fejet hajtok Antall József miniszterelnök úr emléke előtt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 43 1999.12.13. 3:07  40-188

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nem szeretném még egyszer lefolytatni az általános vitát, de mi kell nekünk a Magyar Országgyűlésben ahhoz, hogy végre arról beszéljünk, ami minket összeköt, nem pedig arról, ami minket elválaszt. Ez az ezredik évforduló sem tudja a képviselő urat egy kicsit emelkedettebbé tenni, és arra összpontosítani alkotó energiáit és gondolatait, hogy azokat gyűjtsük össze, ami ebben az ezer évben összekötött minket, és azokat a gondolatokat gyűjtsük össze, amelyek összekötnek minket a Szent Koronában, hiszen legfőbb ideje annak, hogy az ezeresztendős fennállásunkra készülve az alapvető történelmi körülményeket illetően egyetértésre jussunk.

Három dologban vitán felül áll az, hogy nincs képviselő a Magyar Országgyűlésben, aki ne értene egyet velünk. Az egyik, hogy a magyar államalapítás szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolódott Szent István nevével és életművével. A második, hogy a magyar Szent Korona hosszú évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben. A harmadik, hogy koronával fogadták be Magyarországot Európa egyenrangú, államalkotó nemzeteinek közösségébe ezer évvel ezelőtt. Ha ebből a három tényből indulunk ki, képviselőtársam, akkor abban reménykedem, egyetértésre jutunk abban, hogy mi a jelentősége államalapításunk ezeréves évfordulóján a Szent Koronának.

Nem szeretném önt még egyszer emlékeztetni arra a vitára, de ezek a szavak, amelyeket elmondanak, kísértetiesen a címervitára emlékeztetnek engem, ahol azzal riogattak minket, hogy a királyság, a monarchia - és nem sorolom azokat a jelzőket, amelyeket a magyar címer megalkotásakor önök a Szent Koronához fűztek.

Elmúlt a tíz év, és a tíz év sok mindent bizonyított. Bizonyította azt is, hogy azok az állítások, amelyeket önök a Szent Korona megfogalmazásakor a királyi jelkép körül elmondtak, nem voltak valóságos tények, nem így élt az emberek tudatában, hanem úgy, hogy a magyar államiság szimbóluma. Egyben a magyar nemzet ragaszkodását is kifejezte ez a Szent Korona, és ezt ma is kifejezésre juttatja (Az elnök csenget.) e becses ereklyéje iránt.

Hogy miért az Országgyűlés épületét jelöljük ki a Szent Korona helyéül? (Az elnök ismét csenget.) Mert az Országgyűlés a szuverenitást testesíti meg, a korona pedig a magyar államalapítást és a magyar állam folytonosságát. E kettő együtt az ezeréves évfordulón emelkedett ünnepség formájában megfér egymással.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 99 1999.12.13. 2:13  40-188

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Szabados Képviselő Úr! Az előző felszólalásában egyetértettem sok minden dologgal, kivéve eggyel: nem válik a magyar közjog részévé a korona azáltal, hogy a Magyar Országgyűlés épületében helyezzük el.

A második felszólalása kapcsán azonban, hogy hol a törvénytervezet szövege: minden egyes alkalommal írott törvénytervezetről beszéltünk. Az első alkalommal a három frakcióvezető úr által aláírt módosító indítvány volt az, amelyben, figyelembe véve az önök egynéhány kérését, letettük az Országgyűlés asztalára a teljes preambulumszöveget. Az utolsó általános vita lezárása előtt felvetődött még egy módosító javaslat két mondat elhagyására, ezt Herényi Károly és Kiss Gábor képviselő urak aláírásával benyújtották, ezt már ki kellett osztani a képviselőknek. Ez ugyanannak - de nyugodtan el tudom mondani, mert tudom, hogy a képviselő úr azt is végigülte - a szövegnek, amelyet a három frakcióvezető úr írt alá, annyiban módosított változata, hogy két mondat marad el a preambulumból.

Ez volt az, ami körül az egyezség körvonalazódott, és én még mindig bízom abban, hogy ez lesz az a végső szöveg, amiben megtaláltuk azt az egyezséget, amelyben az Országgyűlés ellenzéki képviselőcsoportjainak is megadjuk a lehetőséget arra, és elvárjuk vagy kérjük őket arra, hogy pontosan a módosító indítványainkra való tekintettel, szavazzák meg ezt.

 

(16.50)

Én egyébként két hatpárti megbeszélést hívtam össze korábban, az egyiken az SZDSZ nem képviseltette magát, a másikon pedig nem támogatta azt, hogy a Szent Koronával kapcsolatban azok a mondatok, amelyek teljesen (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mindegy, hogy az alkotmányba, teljesen mindegy, hogy ebbe a szövegbe kerültek volna bele, de ehhez nem adták meg a támogatásukat.

Elnök asszony, köszönöm a türelmét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 112 1999.12.15. 10:51  111-129

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szükséges-e magyarázni, hogy miért ésszerűtlen olyan dolgok megsemmisítése, amelyek egyébként alkalmasak a rászorultak javának szolgálatára? Szükséges-e magyarázni, hogy a társadalom szempontjából milyen jelentőségű a karitatív tevékenység?

Úgy gondolom, mindez felesleges, és úgy gondolom, hogy nemcsak én gondoltam így, hiszen másfél éves előzménye van ennek az előterjesztésnek, amely több mint másfél éve egy kérdéssel indult, majd egy képviselői indítvánnyal, amely módosítani kívánta a védjegyekről szóló törvényt, azonban annak, hogy ez a két cikluson átívelő gondolat másfél évet vett igénybe, több oka van.

Az első indoka az, hogy az az előzetes anyag, amelyet a képviselőtársam, Bakonyi úr nyújtott be még annak idején, kormánypárti képviselőként, csak a védjegy oltalma alá tartozó tárgyakra vonatkozott volna. Ekkor egy ellenzéki képviselő egy módosító indítványával megnehezítette a képviselő úr dolgát, azonban miután kormányváltás következett, megindult az újabb munka e területen, hogyan tudjuk nemcsak a védjegy oltalma alá tartozó tárgyakra kiterjeszteni ezt a karitatív célú tevékenységet, hanem a szabálysértési és a büntetőeljárás során elkobzott egyéb tárgyakra is, amelyek egyébként felhasználhatók karitatív célokkal, hiszen ezzel nagyságrenddel tudjuk hatékonyabbá és jobbá tenni azt a célt, amely a képviselő urat is vezette annak idején.

Jelenleg a szabálysértési és a büntetőeljárás során elkobzott dolgokat vagy értékesítik, vagy megsemmisítik.

(14.40)

Kivételesen van csak mód arra, hogy egyedi döntéssel felszabadítsák azokat az állam tulajdona alól, így elkerülhessen a rászorultakhoz. A kormány hivatalba lépése óta ezt háromszor tettük meg; először 1998 karácsonyán, másodszor 1999 húsvétja alkalmából, harmadszor pedig az idei tavaszi árvizek idején. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak átmeneti megoldás, s ha tetszik, afféle jótékonykodás volt. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat szándéka elsősorban arra irányul, hogy egy intézményes rend, a jogszabály váltsa fel ezt a kampányszerűséget, mely az elmúlt három alkalommal a kormány részéről jóindulatból megnyilvánult. Ez a kérdés társadalompolitikai szempontból már önmagában is indokolja a törvényi szabályozást, de igen komoly szakmai érvek is amellett szólnak, hogy törvényt kell alkotnunk.

Közülük az egyik legfontosabb, hogy itt gyakorlatilag az állami tulajdonból való adományozással állunk szemben. A másik ilyen körülmény, hogy bizonyos jellegű dolgok szétosztása - a dologhoz tapadó szellemi tulajdonjog jogosultjának védelme érdekében - speciális bírósági eljárást is igényel. A szabályozás lehetőséget teremt arra is, hogy a különböző érdekek megfelelő figyelembevételével történhessen meg, a törvény szóhasználata szerint, a közérdekű felhasználás.

Nézzük meg, milyen érdekekről van szó! Alapvetően karitatív szándék érvényesülése a cél. Ez jelenik meg a rászorultak részére történő ingyenes átadás követelményében, de ez fejeződik ki abban is, hogy a juttatásnak az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékűnek kell lennie. A javaslat azzal az igénnyel született, hogy az elkobzott dolgok lehető legszélesebb körére nyíljon meg a szétosztás, az ajándékozás lehetősége. Ugyanakkor több szempontból indokolt a közhasznú felhasználásra szánt dolgok körét szűkíteni is. Az egyik szempont szerint nem mindegy, hogy mi volt az elkobzás jogalapja, illetve az elkobzás milyen cselekménnyel állt összefüggésben, másrészt figyelemmel kell lenni arra, hogy az adott dolog milyen jellegű tulajdonságokkal bír. Nyilvánvaló, hogy nem oszthatók szét az olyan dolgok, amelyek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik. Hadd mondjak néhány példát: robbanóanyag, lőfegyver, kábítószer. De ilyen körbe tartozik az olyan termék is, amely annyira rossz minőségű, hogy az már használhatatlan vagy esetleg veszélyt hordoz magában.

A szellemi alkotási jogok jogosultjai védelme érdekében külön elbírálás körébe tartozik az olyan dolog, amelyet a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése, az iparjogvédelmi jogok megsértése, illetve az ezzel szorosan összefüggő bűncselekmények miatt koboztak el. Végül nem osztható ki az olyan dolog, amelyet az elkobzást követően külön jogszabály rendelkezései szerint meghatározott szervnek vagy szerveknek kell átadni, mint például a platina, az ezüst vagy a devizaérték.

Vannak olyan dolgok, amelyek szétosztása, a közrendet, a közegészséget vagy a közerkölcsöt sértő jellegük folytán ellenkezne a közérdekű felhasználás céljával. E körbe estek még a jövedéki termékek, vagyis az ásványolaj, az alkoholtermék, a sör, pezsgő, bor, a köztes alkoholtermék és a dohánygyártmány. Mindezeken kívül további két fontos szempontot is figyelembe kellett venni. Egyfelől csak olyan dolgot juttassunk a rászorultak kezébe, amely nem veszélyezteti egészségüket, testi épségüket. A törvényjavaslat ezért előírja, hogy ha a dolog biztonsága iránt kétely merül fel, akkor a szétosztást hatósági vizsgálatnak kell megelőznie.

Sajnálatos és sajátos problémát vet fel az egyes, a szellemi tulajdonjogot sértő dolgok esete. Itt alapvetően olyan termékekről van szó, amelyeket azért koboztak el, mert az elkövető a versenytárs termékéhez megtévesztésig hasonló külsővel, jelöléssel állította elő, hozta forgalomba a saját produktumát. Az általános szabályoktól eltérően ezért a javaslat az e termékek közérdekű célokra történő felhasználását megelőzően beiktat egy új bírósági eljárást. A bíróságnak kell megállapítania, hogy megfosztható-e a dolog jogsértő mivoltától, és ha igen, az milyen módon fosztható meg. Nincs szükség azonban az említett bírósági eljárásra, ha a jog jogosultja, a szellemi tulajdonjog jogosultja a közérdekű felhasználáshoz hozzájárul. A javaslat tehát tiszteletben tartja a jogosult érdekeit.

Nem kizárólag a szellemi tulajdonjogokat védő nemzeti törvényekből fakadó elvárás, hanem a Kereskedelmi Világszervezet keretében létrejött TRIPS-egyezmény 46. cikke kimondja, hogy a jogsértő termékekről a kereskedelmi csatornák mellőzésével kell rendelkezni úgy, hogy az a jogosultnak kárt ne okozzon. El kell tehát kerülni, hogy jogsértő termékek visszakerüljenek adott esetben forgalomba vagy kereskedelmi forgalomba. Ezt célozza a már említett bírósági eljárás, és ezt célozza a javaslatnak az a rendelkezése is, amely szerint a szétosztást végző karitatív szervezeteknek a dolog átvételekor szerződésben kell vállalniuk, hogy a dolgot kereskedelmi forgalomba nem juttatják. A tervezet tehát szigorúan figyelembe veszi a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat a közérdekű felhasználás egy olyan eljárását szabályozza, amely az érdemi tevékenységet a karitatív szervezetek kezébe teszi le. Ezért rendelkezik a karitatív tanács felállításáról, amelyben a kormány részéről a szociális és családügyi miniszter, illetve az általa kijelölt személy mellett a karitatív szervezetek képviselői vesznek részt. Ez a tanács dönt majd arról, hogy tagjai közül önkéntes vállalás alapján ki fogja a közérdekű felhasználást lebonyolítani. A lebonyolítással együtt járó szakmai feladatokat pedig a Szociális és Családügyi Minisztérium látja el.

Törekedtünk arra is, hogy a törvényjavaslat csak a szükséges és elégséges bürokratikus elemeket tartalmazza; ennél kevesebbet, mint amit a törvényjavaslatba fogalmaztunk, nem lehetett beletenni. Abból indultunk ki ugyan, hogy az elkobzott dolgokat kezelő hatóságok, mind pedig a rászorultak adottak, ám nem lenne szerencsés, ha a rászorultak közvetlenül jutnának hozzá a dolgokhoz vagy a termékekhez. Miután a karitatív szervezetek készségesen vállalkoztak arra és vállalják azt a szerepet a lebonyolításban, hogy ezt a közvetítést megtegyék, ezért egyfajta felelősséget is átvállalnak, úgy gondolom, hogy megnyugtató mechanizmust sikerült kialakítanunk.

A törvényi szabályozás indokairól már szóltam, maradtak azonban egyes kérdések, amelyeket végrehajtási rendeletben kell szabályozni, és a törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormánynak, hogy egyes részletkérdéseket kormányrendeletben szabályozzon.

Az expozémat két kérdéssel kezdtem, és azzal is szeretném zárni. Van-e ésszerűbb dolog annál, mint amikor a dolgok a helyükre kerülnek? Az önök előtt fekvő törvényjavaslat pontosan ezt a célt szolgálja. Köszönöm a figyelmüket, és kérem képviselőtársaimat arra, hogy támogassák a törvényjavaslatot, annak nemes szándéka és karitatív célja miatt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 34 1999.12.20. 4:33  31-34

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nagyon sok mindenben egyetértünk, amit elmondott, mindaddig, amíg a szavak síkján kell nekünk - többnyire kettőnknek - megállapodnunk napirend előtti vitában abban, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy kialakuljon az Országgyűlésben egy olyan hangnem, amely méltó az Országgyűléshez, amely nyugalmat és békességet jelent a magyar társadalomnak; csak az a baj, hogy amikor a részletekben, a tenniakarásban, a törvényekben és a vitákban kellene ugyanazt érvényesíteni, amit ilyenkor öt percben nagyon szépen el lehet mondani, akkor valahogy nem jut a képviselőtársaiknak eszükbe az, hogy hogy is kellene tenni. És hadd hivatkozzam csak arra, hogy - ha ön parlamenti szóhasználatra hivatkozott - akár Szabó képviselő úr, akár Toller képviselő úr megnyilatkozásai éppen ellentétesek azzal, amit ön itt ma elvár tőlünk. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Mi abban is egyetértünk, hogy a politikai kultúra az abban közreműködő összes politikai erő közös műve, és ezért mi közös felelősséget vállalunk és viselünk. Azt is tudomásul kell venni azonban, hogy a politikai kultúrának az az alapja, hogy mindenki legyen tisztában azzal, hogy mi a kormánypártok és mi az ellenzék felelőssége.

 

(15.40)

Amikor a kormánypártok, akár egymás között, a belső ellenzéket akarják eljátszani, az éppen olyan visszataszító, mint amikor az ellenzék minden egyes törvényjavaslatában azt akarja elérni, hogy az ő kormányzási elképzelése, akarata érvényesüljön. A problémák mindig ott kezdődnek, hogy az alaphelyzetből nem tudunk kiindulni; abból, hogy nekünk kormányon alkotmányos felelősségünk van, és ezt az alkotmányos felelősséget az alkotmány tételesen leírja, hogy mi a mi felelősségünk. Az önök felelőssége Házszabályon alapul, ami elég sokszor ad nekünk okot itt az Országgyűlésben arra, hogy vitatkozzunk azon, hogy legalább azt kellene betartani sokszor, ami a Házszabályban foglaltatik. Ez is sokszor nehezen megy.

Tisztelt Képviselő Úr! Ez a vita azért is plátói mindig közöttünk, mert én az igazságügyi tárca élén olyan törvények megalkotásáért is felelős vagyok, amely kétharmados törvény, ami pontosan azt a megegyezést szolgálná, amiről ön beszélt. És ez az a megegyezés, amelyet nem tudunk megtenni az önök ellenállása miatt. Tessék gondolni a NATO alkotmánymódosításának meg nem szavazására, vagy ilyen apróbb, politikailag igazán nem nagy törvényekre, mint a nemzetközi szerződések megalkotásának rendje, vagy a jogalkotásról szóló törvény, amelyhez nem adják a felhatalmazásukat.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én szeretném önt emlékeztetni arra, hogy 1990 és 1994 között, az MDF vezette kormánykoalíció idején, több mint 40 kétharmados törvényt fogadtunk el, és közöttük 6 alkotmánymódosítást. Képviselő úr! A kompromisszumhoz és a konszenzushoz két fél kell. Sokadszor ajánlom fel önnek azt, hogy legyen partner az MSZP ebben; amit lehetett, mindent megtettem, a Szent Koronáról és a Szent István megörökítéséről szóló törvényben azért, hogy egy konszenzus kialakuljon közöttünk - hatpártin is, kétszer, és itt az országgyűlési parlamenti vitában is. Úgy láttam, hogy hiába mentem el a legvégsőkig ebben a konszenzusban, önök alkalmatlanok voltak arra, hogy viszonozzák azt a konszenzuskészséget, amely bennem megnyilvánult.

Mindezekre tekintettel én ismételten azt tudom tanácsolni: új év kezdődik, próbáljunk meg fehér lappal az új évben új stílust gyakorolni, de ne a napirend előtti felszólalásokban, hanem bizottsági üléseken, a törvények vitájában, a vezérszónoki vitákban, és minden politikai érintkezés szintjén.

Egyebekben, áldásos, békés karácsonyt kívánok magam is önöknek, és mindenkinek, aki ma a rádióra és a televízióra figyelt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 44 1999.12.20. 21:06  37-61

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszonyok és Elnök Urak! Aki ítél, az megítéltetik. Mint a Szentírás megannyi igazsága, ez a gondolat is sokkal inkább mélyebb értelmű, és többet takar, mint amennyit első hallásra megértünk belőle: valójában a hatalommegosztás egész rendszerét, és annak lényege tükröződik ebben az egyszerűnek tűnő megállapításban.

Tiszta hatalommegosztás ugyanis - és erre már oly sokan rámutattak - a demokráciában valójában nincsen. A törvényhozás és a végrehajtó hatalom próbakövei: az Alkotmánybíróság, a jogalkalmazás, a rendes bíróságok fórumai, és ekkor még nem is szóltunk a klasszikus hatalmi ágakon kívüli, oly befolyásoló erőről, mint például a média világa.

Éppen ezért a rendes bíróságok tevékenységének is a fékek és ellensúlyok, a kölcsönös kontroll rendszerében kell zajlania ahhoz, hogy ne váljék ellenőrizhetetlenné, és ne rugaszkodjon el a társadalom igényeitől. Ez ugyanis veszélyes tendenciához vezethet, és éppen azok számára adhat érveket, akik a bírói függetlenség alapjait feszegetnék. Holott a bírói függetlenség, amely elsősorban az ügyfelet védi, egyrészt a pártatlan ítélkezés autonómiája, másrészt a bírói kar tagjainak egzisztenciális szabadsága és biztonsága, a jogállam egyik alapvető értéke.

Ezt az értéket két irányból fenyegetheti veszély: kívülről, amikor az ítélkezést kívánják befolyásolni, a bíró döntési, ítélkezési önállóságát érinti kísértés, és belülről, amikor a bíráskodás nem működik megfelelően, nem eredeti feladatára, az ítélkezésre, hanem másra, netán önmagára koncentrál; akkor, amikor lassan és nehezen születnek - hozzáteszem: néha egymásnak ellentmondó - ítéletek, és ezért meggyengül a bíróságba mint intézménybe vetett társadalmi hit, amire bizony egy jogállamban nagyon-nagyon szükségünk van.

A többi között azért vagyunk most itt, hogy bármelyik lehetőséget alapjaiban zárjuk ki. Ezt a célt szolgálja az elnök úr jelenlegi és ezentúl évenként elhangzó beszámolója az Országgyűlésben és annak megvitatása. Abban az esetben, ha pedig a beszámoló kapcsán jogalkotással megoldható kérdések is felmerülnek, akkor szükséges a jogszabályi környezetváltozás törvényi megteremtése, ahogy erre az elnök úr hivatkozott a miniszterelnök úrral is folytatott beszélgetésére utalva.

Mindez igen nagy felelősség! Ítélkezni nehéz és egész embert kívánó munka, de az ítélőket megítélni sem könnyebb. A végletek helyett a reális, a tárgynál maradó megközelítés vezethet csak sikerre. Az ilyen vita szolgálja egyformán a bírói kar, az adófizető, a választópolgár, az ügyfelek érdekeit egyaránt.

A napirendünkön szereplő tájékoztató tekintélyes terjedelmű, és rendkívül sok információt tartalmaz. Magam mint a kormány és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, az olvasottakat és a hallottakat abból a szempontból szeretném értékelni, hogy a tájékoztató mennyiben tesz eleget a bírósági szervezeti törvény rendelkezéseinek. Ennek alapján, mint már említettem, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke évenként tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános helyzetéről és a tanács igazgatási tevékenységéről.

Átfogó és jellemző képet kapunk-e a bíróságok valóságos helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által végzett igazgatási tevékenységről? Különösen fontosnak tartom azt a feladatrészt, amely a bíróságok általános helyzetének megismertetésére vonatkozik. A tájékoztató terjedelme okán azonban csak néhány olyan témát kívánok kiemelni, amely alkalmas arra, hogy megítélhető legyen a bíróságok és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyzete és egymáshoz való viszonya.

Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy a kormány tagjaként hivatalból is felelősséget érzek az igazságszolgáltatás időszerű működéséért. Ennek érdekében a rendelkezésemre, illetve a kormányzat rendelkezésére álló eszközökkel igyekszünk javítani a kialakult helyzeten.

Ezzel kapcsolatban hadd utaljak az 1999. december 7-én elfogadott, igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényre. E törvény eljárásjogi rendelkezései is az igazságszolgáltatás hatékonyabb működését kívánják elősegíteni. Ilyen például a polgári eljárásjogok körében az egyes intézkedéseknek a bíróságok számára is kötelező határidőhöz kötése vagy a pénzbírság összegének felemelése. Szélesedik a kis perértékűnek minősülő ügyek köre, melyek esetében a fellebbezést egyszerűbb eljárási szabályok szerint kell elbírálni. A jövőben vagyonjogi ügyekben 500 ezer forintos értékhatár alatt kizárt lesz a felülvizsgálat, a büntetőeljárás során pedig a távollévő vádlottal szembeni eljárás új szabályai és a tárgyalásról való lemondásra vonatkozó szabályok méltók külön említésre is.

A törvényhozó tehát a maga részéről mindent meg kíván tenni a pártatlan ítélkezés időszerűsége érdekében. A jogalkotási feladatokon kívül az OIT tagjaként éltem és élni kívánok azokkal a törvényes lehetőségekkel, amelyek az igazságszolgáltatás jobbítását szolgálják.

Az 1993-ban kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950-es római egyezmény értelmében mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű határidőn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Ezt a követelményt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényünk is tartalmazza.

Akár mint miniszter, akár mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, sajnos gyakran szembesülök a bírósági munka negatív megítélésével, az eljárások elhúzódása miatti panaszokkal. Jellemző, hogy a minisztériumunkba érkező panaszoknak meghatározó száma még mindig az eljárások elhúzódásával kapcsolatos.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága által elbírált ügyek tapasztalatai és az eljárások időszerűségének kedvezőtlen alakulása miatt is feltétlenül indokolt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási jogosítványai alapján tegyen intézkedéseket az ítélkezés időszerűségének javítására. És itt néhány adatra szeretnék kitérni.

 

(16.40)

Az egyik adat az, hogy az első elmarasztaló sajtóvisszhang után igen nagyon megnőtt az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a panaszok száma. Jelenleg több mint száz regisztrált panasz van a bíróságon, és nyilván, amennyiben a panaszoknak helyt ad a bíróság és kártérítésre kötelezik az államot, abban az esetben bizony az újabb panaszok száma is megemelkedik a bíróság előtt.

Ezért fontos az, hogy időben megtegyünk mindent annak megakadályozása érdekében, hogy az ügyek valóban alaptalanul húzódjanak el.

Az egyes ügyekben hozott döntéseken túlmutató jelentőségűek is egyébként ezek a döntések, hiszen a strasbourgi ítéletek végrehajtása nem fejeződik be ott, hogy a kártérítési vagy a marasztalási összeget megítélik és azt nekünk ki kell fizetnünk - ami az elmúlt időszakban is több mint 3 millió forintot tett ki -, hanem a miniszteri bizottság az egyes ítéletek végrehajtásának ellenőrzésekor számon kéri, hogy a kormány milyen általános intézkedéseket tett az üggyel kapcsolatban, különösen a hasonló esetek megelőzése érdekében.

Az állampolgárok tehát joggal tarthatnak igényt arra, hogy vagyoni igényeikről, megsértett személyi jogaikról, büntetőjogi felelősségük megállapításáról mihamarabb döntés szülessen. A jogállamiságnak, ezen belül a jogbiztonságnak ez is nagy követelménye. Ne feledjük, hogy a bírósági munka nem csupán a közhatalom ítélkező tevékenysége, hanem egyfajta sajátos szolgáltatás is! Ma már igen nagy az a költség, amelyet az érintetteknek, a perek veszteseinek vagy az elítélteknek a polgári és büntetőeljárások során meg kell fizetniük. Az utóbbi esztendőkben szűkült a mentességek és a kedvezmények köre, egyre gyakrabban kell előre leróni a perek illetékét, amely még emelkedett is, különös tekintettel a jogorvoslati eljárásokra. Amikor tehát valaki türelmetlen perének elhúzódása miatt, gondoljunk arra is, hogy esetleg már évekkel korábban megelőlegezte az eljárási illetéket, a szakértő, a jogi képviselő díját és így tovább.

A tájékoztató adatai szerint 1997-ben a helyi bíróságokon folyamatban maradt ügyek 21,6 százaléka, míg '98-ban már 23,6 százaléka volt egy éven túli. Egy év alatt - az összes ügyhöz mérten - 2 százalékos volt a rosszabbodás, míg például 1998-ban a két évnél hosszabb ideig tartó bűnügyek aránya 17 százalék volt - a tájékoztatónak minderre egyértelműbb válaszokat kellett volna adnia.

Ilyen körülmények között fontos kérdés annak részletes bemutatása, hogy a javulás, de legalább a romlás megállítása érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács milyen intézkedéseket tett. Erre azonban a beszámolóból csak néhány példát lehet megemlíteni: gondolok itt egyes bíróságok létszámhelyzetének javítására, például a Pesti Központi Kerületi Bíróság tekintetében vagy az elvárható bírói teljesítmény meghatározására irányuló elképzelésre és harmadsorban az egyes bíróságokra háruló munkateher vizsgálatára, éppen az egyenlőbb terhelés érdekében.

Előterjesztésem alapján 1998 októberében rendelt el az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bizonyos büntetőügyekben vizsgálatot. Ez feltárta, hogy két városi bíróságon is nagy ügyhátralék halmozódott fel. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács más bíróságtól rendelt ki bírákat e hátralék feldolgozására - a kisegítés jelenleg is folyamatban van és eredményes.

A bírósági ügyek ésszerű határidőn belüli elintézésének követelményét elősegítő intézkedéseket a jelenre és a jövőre nézve is nagyon fontosnak tartom. Itt említem meg - bár ez már időben túlesik a tájékoztató által jelzett időszakon -, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács novemberi ülésén előterjesztést tettem a strasbourgi emberijogvédő szervek előtti eljárások megelőzése érdekében szükséges intézkedésekről, az Európai Emberi Jogi Bíróság ugyanis már több ügyben elmarasztalta Magyarországot késedelmes bírósági ügyintézések miatt. Javaslatunknak megfelelően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács '99. decemberi ülésén elrendelte - az időközben kidolgozott szempontok alapján - az 1997. december 1. napja előtt érkezett, tehát a két éven túli ügyek folyamatos vizsgálatát. A megyei bíróságok elnökei ezzel kapcsolatban négyhavonként jelentéstételre kötelesek.

Az igazgatási vizsgálat mellett sor került a kollégiumvezetők felkérésére is. E vezetők az egy, illetve két éven túli ügyekben szakmai szempontokból is megvizsgálják, hogy a befejezett peres ügyekben a bírák mindent megtettek-e azért, hogy az ügyet ésszerű határidőben intézzék el, hogy objektív vagy szubjektív oka van-e annak, hogy az ügyek elhúzódtak.

Elismerem azt, hogy egy új szervezetről van szó, amelynek előbb ki kellett alakítania saját működésének szervezeti, személyi és tárgyi kereteit. Ennek ellenére talán jobban kellett volna élni azokkal az igazgatási jogosítványokkal, amelyek a bírósági munka időszerűségének ellenőrzését, folyamatos figyelemmel kísérését szolgálták és szolgálják. Ezeket a kérdéseket a tanácsnak kiemelten kell kezelnie, és a vizsgálatok által feltárt mulasztások törvényes következményeit is érvényesíteni kell.

A tájékoztató - adatokkal alátámasztva - ismerteti a bíróságok létszámhelyzetét és személyzeti kérdéseit. Az utóbbiakat illetően mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, szeretném megosztani tapasztalataimat az Országgyűléssel.

Közelebbről arra utalnék, hogy a bírósági utánpótláshoz megfelelő a merítési lehetőség, vagyis többszörös a túljelentkezés. Mindez örvendetes, és bizonnyal a bírói pálya anyagi és erkölcsi megbecsülésével is összhangban áll; egyúttal meggyőző válasz azoknak, akik még mindig a bírói javadalmazás és tekintély valamiféle relatív lemaradását emlegetik. Tudomást kell vennünk az e téren a rendszerváltozás óta lezajlott korszakos változásról. Ma már a bírói, de a fogalmazóvá történő kinevezésnél is a legjobb eredménnyel végzett és legképzettebb pályázók közül lehet választani - erre utal maga a tájékoztató is -, és rendkívül örvendetes az az adat- és számsor is, amelyet az elnök úr a nyelvtudással kapcsolatban ismertetett velünk. Véleményem szerint azonban a bírói álláshelyekre kiírt pályázatok elbírálása során az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem tart kellő mértékben szem előtt egy bizonyos előnyt: ez az előny abból származhatna, hogy a hosszú gyakorlatot szerzett, elméletileg is jól képzett jogászok tapasztalatai a bírói munkában is jól hasznosíthatók. Több teret kell tehát adni a más jogi pályákról átjelentkezőknek, különösen, ha azok ott már igen nagy tapasztalattal és eredményesen bizonyítottak.

 

(Dr. Világosi Gábor helyét a jegyzői székben
Kapronczi Mihály foglalja el.)

A tájékoztató a bírósági létszámhelyzet körében említi a jogtechnikusi képzés beindításának szükségességét. Ezzel teljesen egyetértve azt kell mondanom, hogy a jogtechnikus-képzés beindítása megtörtént: egy iskolarendszerű, felső fokú, akkreditált szakképzés indul Kaposvárott, amely kétévi jogi asszisztensi képzés után biztosítja a bírák mellett azt a munkát, amely tehermentesítheti a bírákat az egyéb adminisztrációs és nem szorosan az ítélkezéssel összefüggő munkáktól.

Rámutatok, hogy a már említett, közelmúltban elfogadott törvény nagyobb jog- és feladatkört ruház a bírósági ügyintézőkre is. Az ügyintéző így mentesítheti a bírót egyes tevékenységek alól, és a bírói munkateher ezáltal is csökkenhet.

A beszámoló bemutatja a bírósági informatika helyzetét, nevezetesen azt, hogy a helyi bíróságokon e területen nagyfokú az elmaradottság, bár az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1998-ban 400 millió forintot csoportosított e területre - amit külön is szeretnék megköszönni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ezt a pénzt erre fordította. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak ezt a kérdést valóban kiemelten kell kezelnie, mert a 2000. év küszöbén elavult az, ha a jegyzőkönyveket kézzel vagy mechanikus írógépen írják - de azért megemlítem, hogy itt is az emberi tényező a legfontosabb. Sok kollégámmal emlékezünk a betűhiba nélkül dolgozó, kiváló régi leírókra, precíz és pontos ügyintézőkre, a mindig naprakész jegyzőkönyvek világára - hiszen a legkorszerűbb számítógép sem ér sokat, ha a használó miatt sorozatosan lefagy a rendszer, és topogó ügyfelek kárhoztatják az embert, együtt a technikával.

(16.50)

A fejlesztésnek ezért megfelelő képzéssel kell párosulnia ezen a területen is, azért, hogy értő kezek gondozzák azokat a gépeket, amelyeket az igazságszolgáltatás használ.

A tájékoztató ismerteti az Országos Igazságszolgáltatási Tanács közreműködését a jogalkotásban, és örömömre szolgál, hogy e területen az igazságügyi minisztériummal való együttműködést követendő példaként említi a beszámoló. Fontos, hogy a bíróságok jogalkalmazási tapasztalatait már a jogszabályok előkészítése során megismerjük. Ehhez a múlt évben többször kértük az Országos Igazságszolgáltatási Tanács segítségét, és szinte napi munkakapcsolat keretében az előkészítés kezdeteitől együttműködünk az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalával szakmai kérdésekben, de nem politikai kérdésekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésként végül azt mondanám el, hogy a tájékoztatóból részletes képet kaptunk a bíróságok helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elsőéves munkájáról. Ez a kép néhány helyen lehetne élesebb, néhány helyen árnyaltabb, hiszen ez az első év az, amikor a működés egyéves tapasztalataiból le kell tudnunk vonni a következtetéseket, le kell tudnunk vonni azokat a következtetéseket, amelyek a hibák kiküszöbölését szolgálják, és itt csakis a javító és jobbító szándék szólt belőlem.

Végül figyelembe kell venni, hogy egy nagy változást követő első tájékoztatóról van szó, és ebben talán törvényszerűen kaptak a szokásosnál nagyobb hangsúlyt az új intézmények. Bár az elnök úr igen széles körben megköszönte a bírák tevékenységét, én a kormány nevében a bírák munkáját megköszönöm, és kifejezem a reményeimet, mégpedig elsősorban az OIT 1999. évi működése során tett intézkedéseire alapozva, hogy a 2000. évben még zökkenőmentesebb lesz a két hatalmi ág együttműködése.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 217 1999.12.21. 0:33  216-218

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter (Mikrofon nélkül): A kormány támogatja a határozati javaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 219 1999.12.21. 6:20  218-222

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány azzal a meggyőződéssel nyújtotta be az emlékező törvényjavaslatot, hogy a millenniumi ünnepségsorozatnak ez jelentse méltó nyitányát, hogy az Országgyűlés lehetőleg minél nagyobb egyetértésben törvényt alkosson az államalapítás emlékéről, illetve az ezeréves magyar államtól elválaszthatatlan Szent Korona méltó elhelyezéséről és megóvásáról. Mindez a nemzet egységét és öntudatának erősítését hivatott szolgálni, hiszen olyan értékeinkre irányítja a figyelmet, amelyek megmaradásunk és jövőnk szempontjából kulcsfontosságúak.

A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok is megerősítik azt a tényt, hogy honfitársaink elsöprő többsége fontosnak tartja nemzeti jelképeinket, és ezek között kiemelt helyen a magyar Szent Koronát. A törvényjavaslat méltó emléket kíván állítani az államalapításnak, az államalapító Szent Istvánnak, és biztosítani kívánja a Szent Koronának azt a méltó tiszteletet, amely jelentősége miatt megilleti.

Jó alkalmat jelentett a javaslat parlamenti vitája arra is, hogy felidézzük a magyar történelem sorsfordulóit, dicső elődeink emlékét, akik kiemelkedő történelmi tettekkel védték és építették nemzetünket. Szó esett Árpád fejedelemről, Géza fejedelemről, Szent István királyról, Szent Lászlóról, IV. Béláról, Hunyadi Jánosról, Hunyadi Mátyásról, Bethlen Gáborról, Báthory Istvánról, II. Rákóczi Ferencről, gróf Széchenyi Istvánról, Deák Ferencről, hogy csak a legjelentősebb neveket említsem, akik nélkül ma nem lehetnénk itt, és akik példájukkal erőt, hitet és reményt adtak számunkra az elkövetkező évezredre.

 

(18.10)

Most, a vita végén, úgy érzem, kialakult az a bölcs kompromisszum, amely a kormánypárti és az ellenzéki oldal számára egyaránt elfogadhatóvá teszi a javaslatot. Hozzászólásaimban igyekeztem ennek a megegyezésnek az esélyét ösztönözni a parlamenti patkó mindkét oldalán ülő képviselőtársaim között, hogy közös nevezőre jussunk, hiszen a most meghozandó törvény történelmünk egyedülálló mérföldkövének állít emléket, az ezeréves magyar államiságnak és a kereszténység felvétele ezer évének, melyre egész nemzetünk büszke lehet.

Köszönöm képviselőtársaimnak a sok és megszívlelendő, elgondolkodtató módosító javaslatot, észrevételeiket. A kormány az összetartozás tudatának erősítése érdekében támogatta a legszélesebb egyetértésre esélyt adó módosító javaslatokat.

Tisztelt Ház! Az Országház Kupolacsarnokában a Szent Korona elhelyezése azt fogja jelképezni, hogy az Országgyűlés mint a Magyar Köztársaság szuverenitásának megtestesítője, tisztelettel adózik a magyar államiság történelmi jelképe, a Szent Korona előtt. Cyrus Vance külügyminiszter 1978. január 6-án az Egyesült Államok népének képviseletében és nevében szintén ugyanezen a helyen, a legméltóbb helyen, a Magyar Országgyűlés épületében adta át a koronázási jelvényeket a magyar népnek. Az más kérdés, hogy nem lehetett itt tartani, mert az idő tájban még zárt volt az Országgyűlés.

Biztos vagyok benne, hogy a Szent Korona előtt új helyén honfitársaink és az ide látogató külföldiek százezrei fogják tiszteletüket kifejezni, sokkal többen, mint azt a Nemzeti Múzeumban tennék. A Szent Korona kisugárzó jelenléte jótékonyan hat majd képviselőtársaink lelkiismeretes munkájára, csendes odafigyelésére, illetve a nemzetet e Házban szolgáló közjogi méltóságok munkájára is. Legyen ez a törvényjavaslat annak jelképe is, hogy a történelem nagy fordulópontján - üljünk a patkó bármely oldalán - meg tudjuk találni azt a közös nevezőt, amely az előttünk álló újabb évezredben elvégzendő történelmi feladatokhoz nélkülözhetetlen.

Végül hadd zárjam beszédemet egy idézettel:

"Törpe nép, amely nemes eszményekre nem tekint fel tisztelettel, amely múltját semmibe veszi, és így önmagát alacsonyítja le. De boldog nemzet, és csak annak a nemzetnek van jövője, amely a múlt hagyományait és eszményeit a sors viharai között is megőrzi, mert a múlt szilárd alap, amelyre építeni lehet, és az eszmények hevítenek munkára, küzdelemre, áldozatvállalásra. A Szent Korona egyetértést, közösséget, békességet hirdet a magyarok között. Mi őrizni és ápolni akarjuk azokat a hagyományokat, amelyek a Szent Koronához fűződnek, a nemzeti egység és összetartozás nagyszerű gondolatát."

Ezekkel az ünnepélyessel szavakkal szólt az Országgyűlés tagjaihoz báró Perényi Zsigmond koronaőrré választását követően tartott első beszédében. Meg vagyok győződve róla, hogy ezek a szavak ma is vállalhatók, és arról is, hogy ma a magyar nemzetnek is egyetértésre, békességre és önbecsülésre van szüksége. Ennyiben a magyar korona felmutatása a magyar jövőnek szól, az egyetértés reményének, a békesség reményének és az önbecsülés reményének.

E gondolatok jegyében alázattal kérem tisztelt képviselőtársaimat a törvényjavaslat elfogadására. Köszönöm kiemelt figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 22 2000.01.31. 3:35  19-22

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Frakcióvezető Úr! Képviselőtársaim! Miután számunkra ez a 2000. év első plenáris ülésnapja, engedjék meg, hogy barátsággal köszöntsem képviselőtársaimat (Taps a Fidesz padsoraiban.), és kívánjak mindannyiuknak és mindannyiunknak, kormánypártiaknak és ellenzéki képviselőknek, eredményes együttműködést ebben a szép kerek évben. Szeretném a klasszikusok közül Kuncze frakcióvezető urat idézni, aki egyszer így kezdte egy felszólalását:

"Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is egy ügyrendi javaslattal szeretnék élni. A házbizottság vizsgálja meg, hogy földönkívüliek hogyan kerülnek a parlamentbe. Nem tudom ugyanis mással magyarázni képviselőtársam felszólalását, csak azzal, hogy nem élt itt közöttünk az elmúlt években, és nem volt például tagja az előző kormánynak, az előző parlamentnek."

Tisztelt Frakcióvezető Úr! A rendkívüli ülés az elmúlt négy évben, az elmúlt nyolc évben hozzátartozott országgyűlési életünk mindennapjaihoz. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Lehetett tavaszi ülésszak, lehetett téli ülésszak: vagy azzal kezdődött, vagy azzal végződött, hogy rendkívüli ülés volt. Ma is rendkívüli ülésre jöttünk össze. Egyetlenegy indoka van ennek a rendkívüli ülésnek: a kármentés. Az a kármentés, képviselő úr, hogy bizony a praxisjoggal kapcsolatban több önkormányzat a váromány fejében már nem kötött szerződést vagy a megkötött szerződéseket felbontotta, ezért egy rendkívüli ülésre van szükség, ami egyébként - ahogy ön fogalmazott - az Áder-naptárnak a menetrend szerint több mint fél éve bevált gyakorlatához képest csak annyit jelent, hogy sikerül egy hét alatt egy olyan problémát orvosolnunk, amelyre vár a társadalom, várnak az önkormányzatok, de legkiváltképp várnak azok az orvosok, akikre ez a praxistörvényre vonatkozó rendelkezés előnyöket tartalmaz.

De ha már a képviselő úr által említett ülésezési rendnél és az Alkotmánybíróság határozatánál tartunk, ismételten szeretném elmondani a tisztelt frakcióvezető úrnak, hogy az Országgyűlés nem rúgott fel egy gyakorlatot, és ha az Országgyűlés felrúgta ezt a gyakorlatot és visszaállítaná az egyhetes ülésezési rendet, az is alkotmányellenes lenne (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.), mert az Alkotmánybíróság azt mondta ki... (Moraj.) ...az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy bizony Házszabályban kell szabályozni. Az Országgyűlés ügyrendi bizottsága elkészítette azt a javaslatot, amelyik megfelel az Alkotmánybíróság döntésének; önökön múlik, hogy akár ezt, akár ennek egy módosított formáját, de elfogadjuk. Miután ez egy hatpárti megállapodásnak a tárgya, ezért nem kérheti a frakcióvezető úr számon rajtunk azt, amihez az ellenzéki képviselők nem adták a nevüket.

Jelenleg még mindig van esély arra, hogy az ügyrendi bizottságban egy ilyen megállapodás megszülessék, de az már nem a kormány kompetenciája, hanem az Országgyűlésé és a képviselőcsoportoké. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 159 2000.02.08. 4:28  154-162

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését, így a Magyar Országgyűlés színe előtt is elmondhatom az igazat. Teljesen tiszta lelkiismerettel állok önök előtt, és nagyon sajnálom, hogy arra az esetre sor került, amiről a képviselő úr is beszélt. Óriási tanulsága számomra az ügynek, hogy nincs az a jogos fellépés vagy intézkedés, amit a társadalom vagy polgáraink elfogadnának, ha ez a kék lámpa használatával párosul. Ennek súlyát láttam az elmúlt tíz évben is, hiszen kormánytól függetlenül sok-sok áldozata volt ennek, azonban magam most szembesültem először ezzel, ezért a kék lámpa használatáról egyszer s mindenkorra lemondtam.

Ezt meghaladóan az esetről, amire kérdései vonatkoznak, a következőket tudom elmondani. Tegnap éltem azzal a jogommal - mint minden állampolgár -, hogy elmentem tanúnak abban az ügyben, amiben S. Mária - az a gépkocsivezető, akivel szemben az intézkedést gépkocsivezetőm megtette - ellen indult eljárás. Eddig nem kívántam sem a sajtó útján, sem más módon a részletekről nyilatkozni, mert engem a hatóság tanúként meghallgatott. Addig sem kívántam az ügyről nyilatkozni, amíg a gépkocsivezetőm ellen be nem fejeződik az az eljárás, amely S. Mária panasza alapján indult és kifogásolta az ő intézkedésének a jogszerűségét. Befejeződött mind a kettő, tehát a tanúkénti meghallgatásom és az eljárás is.

Egy rövid idézetet szeretnék felolvasni az Országos Rendőrkapitányság Köztársasági Őrezred parancsnokának a határozatából. "A gépkocsivezető - mármint S. Mária - nagy valószínűséggel megsértette a KRESZ már idézett szakaszát. A miniszteri gépkocsit vezető rendőr főtörzsőrmester jogszerűen kezdeményezett intézkedést, mert kirívó szabálysértést észlelt. A hölgyről magatartása alapján is feltételezhető volt, hogy gépjárművezetésre nem jogosult, illetve nincs vezetésre alkalmas állapotban." (Erős felzúdulás a kormánypárti oldalon.) "A rendőr főtörzsőrmester mások életét, testi épségét" - nem csak az enyémet, kérem szépen, és nem csak S. Máriáét - "veszélyeztetve látta, ezért megállítása és igazoltatása jogszerű volt." (Mozgás és zaj.)

Tisztelt Képviselő Úr! Ezt követően olyan kérdésekre is szeretnék válaszolni, amelyek elől jogszabály alapján kitérhetnék, és az elmúlt tíz évben hasonló kérdések elől minden elődöm kitért, ugyanis hogy honnan hova mentem, milyen ügyben, erről rajtam kívül miniszter még nem nyilatkozott. Azonban úgy érzem, közéleti szerepem kötelez - de ha közben nem a volt belügyminiszter úrra figyelne, akkor a válaszomat is hallhatná, képviselő úr. (Taps a kormánypárti oldalon.) Tehát a közéleti szereplés kötelez, ezért elmondom önnek, hogy egy olyan jogszabály alapján használtam a kék lámpát, amely jogszabályt egyébként Honti Mária balesete után az ön képviselőtársa, a volt belügyminiszter úr szigorított meg és adta meg a minisztereknek ezt a lehetőséget. Ennek a jogszabálynak az alapján jártam el.

S hogy milyen ügyben siettem? Tisztelt Képviselő Úr! Valóban az Igazságügyi Minisztériumba siettem Tolna megyei utamról, ahol az Interpol által körözött Bikov ügyében nem várt és előre nem kiszámítható kérdésben kellett dönteni. Tisztelettel jelentem a képviselő úrnak, hogy Tolna megyében egy 105 éves idős hölgy születésnapján vettem részt és két intézetet látogattam meg, majd ezt követően a programom befejeződött. Hazafelé jövet kaptam a hírt, hogy ebben a kérdésben a büntetés-végrehajtás parancsnoka és munkatársaim az Igazságügyi Minisztériumban döntésre várnak, amelyről velük konzultálnom kellett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Nagyon sajnálom, hogy itt be kell fejeznem a mondandómat. Remélem, az egyébként teljesen jogszerű eljárásomat az a szabálysértési eljárás is igazolni fogja, amely S. Mária ellen megindult az ő vétkes magatartása miatt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 34 2000.02.28. 5:32  33-51

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A köztulajdon működtetésének, illetve a köztevékenység ellátásának hatékonyságához valamennyiünknek egyformán közös érdeke fűződik. A parlament ezt felismerve alkotta meg már 1991-ben a koncesszióról szóló törvényt, melynek apró, ám igen jelentős módosítása van most önök előtt.

Emlékeztetőül elmondanám a koncesszió fogalmát: a koncesszió keretében az állam, illetőleg az önkormányzat a törvényben tételesen meghatározott tevékenység gyakorlásának jogát visszterhes szerződésben, időlegesen úgy engedi át a jogosultnak, hogy azzal együtt piaci monopóliumot biztosít.

Az állam vagy az önkormányzat a tulajdonát akkor adja koncesszióba, ha ezáltal a köz javára hatékonyabban biztosíthatja a tulajdon működtetését. Ha valamit koncesszióba adnak, az mindig időleges átengedést jelent, és nem jár a köztulajdon elidegenítésével. A koncesszióba adott köztulajdon tehát mindig megőrzi eredeti tulajdoni formáját, és ebből adódóan nem szűnik meg a kapcsolata a közérdekkel, továbbra is annak szolgálatában kell állnia. A közérdek védelme pedig megkívánja, hogy a koncesszióba adással kapcsolatos ügyintézés átlátható, nyomon követhető legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény jelenlegi szövege tartalmazza ugyan, hogy a koncessziós eljárásban a pályázatot nyilvánosan kell meghozni, ám nem tartalmaz kifejezett rendelkezést és előírást az elbírálással kapcsolatos eljárás és a megkötött koncessziós szerződés nyilvánosságára nézve. Az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján teljesen egyértelmű, hogy mind a koncessziós pályázatok elbírálásával kapcsolatos eljárás, mind pedig a koncessziós szerződésnek a pályázat elnyerésével összefüggő elemei közérdekű adatnak minősülnek, s mint ilyen, a polgárok számára megismerhetők. Ezzel szemben a koncessziós törvény jelenlegi szabályozása lehetőséget ad arra, hogy az ilyen adatok nyilvánosságra hozatalát, üzleti titokra hivatkozással, a polgári törvénykönyv alapján meg lehessen tagadni.

A kormány egyetért az adatvédelmi biztos úr álláspontjával, amely ezt a visszásságot alkotmányossági szempontból sérelmezi, és egyértelmű jogi helyzet megteremtését igényli a maga részéről is. A kormány abból indult ki, hogy a közérdekű adat megismeréséhez fűződő alkotmányos alapjog érvényesülése nemcsak egyszerű szabályozást igényel, hanem elengedhetetlenül szükséges a közügyek intézésének átláthatóságához.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kiegészíti a törvény jelenlegi szabályozását, és előírja, hogy a koncessziós pályázat elbírálásáról készüljön emlékeztető. Az emlékeztető tartalmazza a pályázat elbírálása szempontjából lényeges körülményeket, az emlékeztető legyen mindenki számára nyilvános.

Előírja továbbá a törvényjavaslat, hogy a koncessziós szerződés közérdekű tartalmi elemeinek nyilvánosságát biztosítani kell. A törvényjavaslat szerint ez a kiegészítés igen korrekt, hiszen nem a koncessziós szerződés nyilvánosságáról, hanem a benne foglalt közérdekű adat nyilvánosságáról rendelkezik. Meg kell említeni, hogy miután a koncesszióról szóló törvény a valamennyi ágazatra érvényes, alapvető szabályokat tartalmazza, így a törvényjavaslat szerinti kiegészítés szintén valamennyi ágazatra kötelező érvényű lesz. A törvényjavaslat emellett biztosítja annak a lehetőségét is, hogy egyes ágazati törvények további adatok emlékeztetőbe való felvételét is előírhassák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valahányszor megtörténik egy felemás jogi helyzet világos rendezése, mindig egy esélye szűnik meg annak, hogy bárki a közérdek kárára használhassa ki a szabályozást. Az önök előtt lévő törvényjavaslat része annak a jogalkotási folyamatnak, amelynek célja megszüntetni a közügyek intézése átláthatóságának és az ezt nehezítő, félreérthető szabályozásoknak a mennyiségét. A kormány számára ezért is volt jelentős ez a látszólag apró, de lényegi módosítás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és arra kérem önöket, hogy szavazatukkal is támogassák az átláthatóságot, a törvényjavaslat elfogadását! Köszönöm kiemelt figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 16 2000.03.22. 14:29  2-79

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az egészségügy soha, sehol sem kormányzati sikerágazat a világban. Ennek valószínűleg az az alapvető oka, hogy a gyógyítás költségei sokkal gyorsabban nőnek, mint a nemzeti jövedelmek. Emiatt a szükségletek mindenütt messze megelőzik az egészségügy anyagi lehetőségeit.

Azt lehet mondani, hogy mára az orvostudomány szinte a lehetetlenre is képes, ám az orvoslásnak a lehetségesre sincs elégséges pénze. Az anyagi válságból kivezető utat mindenütt keresik. Az igazán jó megoldást mégsem lelik meg sehol a világon. Ez talán válasz arra is, hogy felesleges egymásra mutogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is voltak olyan helyzetben, amikor segítségükre egyszerre többen is rászorultak baleset vagy természeti csapás okán, s önöknek dönteniük kellett, hogy kinek segítsenek először és milyen mértékben: azokon-e, akik a leghangosabbak, vagy akiknek már megszólalni sincs erejük; azokon kezdik-e a segítségnyújtást, akik társadalmilag elismertek vagy azokon, akik a társadalom elesettjei. Az ilyen és ehhez hasonló dilemmák az okai annak, hogy az Európai Unióban mind ez idáig nem történt meg az egészségügy közös szabályozása.

Az Unión belüli egészségügy a szubszidiaritás elve alapján döntően nemzeti hatáskörbe tartozik. Nincs tehát európai szinten egységesen megfogalmazott egészségpolitika, nincs kötelező előírás az ellátórendszer szervezetére, átalakítására és még a finanszírozására vonatkozóan sem. A tagországok egészségügyi rendszere és annak részeként az egészségbiztosítás szerkezete, finanszírozása országonként eltérő. Az egészségügyi ellátást illetően léteznek azonban közösségi elvek, amelyek a következők: a szolidaritás elve, az ellátáshoz való hozzáférés elve, valamint a fenntartható finanszírozás elve.

A közösségi egészségügyi politika hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ezek a szabályozásokból hiányoznának, hiszen az emberi élet, az egészség védelmét szolgáló közösségi normákban, intézkedésekben, az egyes közösségi politikákon belül - legyen az fogyasztóvédelem, környezetvédelem, az áruk szabad áramlása - jelentős szerepet játszanak az egészségvédelem szempontjai.

A maastrichti szerződéssel fogalmazódott meg, hogy az egészségmegőrzési szempontokat az Unió egyéb szektorpolitikáinak alakításakor bizony, figyelembe kell venni. Sőt, egyes területeken felhatalmazza a Bizottságot európai szintű szabályozás előkészítésére.

Magyarországnak még e remélt, egységes szabályozás előtt azonban számtalan teendője van. Ráadásul hazánkban az európai uniós országokhoz képest alacsonyabb a nemzeti jövedelem, tehát a gyógyításra fordítható összeg, pénz is. Ezzel szemben öröklötten jóval több egészségügyi problémával nézünk szembe. Ettől még több a beteg, magasabb a halandóság, ezért romlik az aktív dolgozók, járulékfizetők aránya, amitől még kevesebb jut egy-egy betegre.

A Magyar Demokrata Fórum mindezt a rendszerváltozás idején felismerte és látta. Az első polgári kormány prioritásként kezelte az egészségügy kérdését, és az első polgári kormány működése alatt 50 százalékkal növeltük - 50 százalékkal növeltük! - az egészségügy részesedését a nemzeti jövedelemből. Ezzel lehetőséget teremtettünk arra, hogy alapvető szerkezeti reformokat indíthassunk el a Demokrata Fórum programja keretében.

Ennek a változtatásnak az eredményeként a polgárok lehetőséget kaptak arra, hogy maguk választhassák meg kezelőorvosukat. Az előző 40 év során kizárólag a jó vagy rossz szerencsétől, az állampolgár lakóhelyétől függött, hogy a beteg olyan orvoshoz került-e, akiben bízik, vagy netán olyanhoz, akire a kutyáját sem bízta volna. Márpedig a gyógyításban igen fontos szerepe van a bizalomnak, annak, hogy a beteg bízik-e orvosában. Egyesek szerint a gyógyítás eredményességében legalább fele részben az orvosba vetett hit szerepel.

Ugyanakkor azzal, hogy a reform bevezetése óta az orvos aszerint kapja fizetését, hogy hány beteg tiszteli meg bizalmával, sikerült az egészségügyben dolgozókat alapvetően érdekeltté tenni abban, hogy legjobb tudásukon túl még emberi gondoskodásukat is megjelenítsék munkájukban, hiszen alapvető érdekükké vált, hogy több hozzájuk forduló beteget megnyerjenek.

A Magyar Demokrata Fórum kormánya idején a reform alapellátási szintű bevezetése közel 17 milliárd forint ráfordítást igényelt az egészségügyi tárca költségvetéséből; jól tudva, hogy több munkát, megnövelt felelősséget csak akkor várhatunk el, ha növeljük az egészségügyi dolgozók jövedelmét is.

 

 

(11.00)

 

 

Bár megjegyzem, hogy az idei költségvetésben két olyan módosító indítványunk volt, amely körülbelül pontosan 17 milliárd forintot jelentett volna, ha a tisztelt Országgyűlés megszavazza. Az egyik az 5 millió forint feletti jövedelmek adóztatása, a másik a reklámadó. Szomorú voltam, hogy az Országgyűlés nem támogatta, pedig ez az összeg igazán nagyon nagy hiányt pótolt volna a magyar egészségügyben.

Visszatérve a régebbi időkre, az összeomlott szocialista népgazdaság romjain ennél többet egyszerűen nem volt képes áldozni az akkori egészségügyi kormányzat. A teljesítményfinanszírozás bevezetésével, azzal, hogy a kórházak is elvégzett munkájuk és a kezelt esetek számának és súlyosságának megfelelő arányú díjazással működhettek, sikerült őket is érdekeltté tenni abban, hogy minél több beteget vonzzanak saját kórházukba. A járóbeteg-szakellátás reformjára azonban sajnos már végképp nem volt pénz.

A '94-es kormányváltás után azonban elmaradt a szükséges folytatás, és néhány helyen visszatért a régi gyakorlat, az egészségügyre fordított kiadások reálértéke közel a felére csökkent. Az egészségügy felélte tartalékait, sőt jelentős adósságokat halmozott fel. Infrastruktúrája elavult, elhasználódott, a működését csak a szakmai színvonal, a hivatástudat, a megalázóan rosszul fizetett egészségügyi dolgozók helytállása biztosítja ideig s óráig.

Kökény képviselő úr azt kérte, hogy ne mutogassunk vissza. Én ezzel maximálisan egyetértek, de szeretném megkérdezni, hogy utóbb átérezte-e annak a felelősségét, hogy átterhelte az előző kormányzat a megyékre például az ágyszámleépítés kompetenciáját, ami nagyon sok helyen a megyékben politikai döntés eredménye lett, tehát politikai döntés született, és ezzel nagyot sérült az egészségügy. A mai feszültségeknek is egyik indoka az, hogy ezt a kompetenciát megyékre és a megyékben működő városokra bíztuk, bízta a kormányzat.

A Magyar Demokrata Fórum világosan képviselte egykori elveit: a közfinanszírozásban működő szolidaritási elvet, az egyenlő hozzáférhetőséget biztosító egészségügyet akarjuk továbbra is biztosítani. A beteg életesélyei ne függjenek pénztárcája vastagságától! Ezért fenn kívánjuk tartani az általános kötelező egészségbiztosítást, az alap-, a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátásban működő szolgáltatók viszont versengjenek egymással a betegekért. Csak ez teremthet nagyobb hatékonyságot és emberibb betegellátást az egészségügyben.

Elveink alapján elleneztük a társadalombiztosítás Pénzügyminisztérium alá helyezését; kizárólag fiskális érdek ellentétes lehet a humanitárius értékekkel. Sikeresen érveltünk az ellen, hogy a munkáltató fizesse 40 napig a táppénzt, mert ennek következtében betegek százai kerülhettek volna utcára, és ezrei kerülték volna azt, hogy egyáltalán orvoshoz forduljanak. (Sic!) Valódi versenyhez az egészségügyben is világos, tiszta tulajdonviszonyok kellenek, ezért mi is támogatjuk az egészségügy privatizációját, és sajnáljuk, hogy erre csak jelképes formában kerülhet sor, mert a tényleges tulajdonátadáshoz kétharmados törvényt kellene módosítani, amit viszont az ellenzék egyelőre nem hajlandó támogatni.

A Magyar Demokrata Fórum azt vallja, hogy két kulcspontja van az egészségügy átalakításának, a még mélyebb válság elkerülésének: az első a megelőzés, az egészségesebb életmód, az egészségnek alapvető értékként való elfogadtatása a társadalommal, illetve az ehhez szükséges körülmények megteremtése, másfelől pedig az alapellátás szakmai, emberi és erkölcsi megerősítése, hiszen nagyrészt ott dől el a beteg további sorsa.

Ugyancsak jelentősen javítani kell az egészségügyi szakdolgozók anyagi megbecsülését, hiszen a megfelelően képzett és a beteg sorsa iránt elkötelezett nővérek, ápolók, egészségügyi technikusok számának aránya az orvosokhoz képest messze rosszabb, mint az európai uniós országokban. Ez ma a magyar egészségügy legszűkebb keresztmetszete. Az oka pedig az, hogy a nagyon rosszul fizetett orvosoknál is kevesebbet keresnek az egészségügyi szakdolgozók.

A Magyar Demokrata Fórum 1989-es programjában ezeken túlmenően megfogalmazott néhány olyan gondolatot, melyet továbbra is megfontolásra érdemesnek tartunk. Ezek közé tartozik a két lábon álló egészségügyi rendszer, vagyis az, hogy a háziorvos és a kórház közé beékelődött, mindkettőtől független járóbeteg-szakellátási rendszerre a jelenlegi formában, ilyen anyagi nehézségek között szükség van-e. Nem lenne-e célszerűbb a szakrendelőket a kórházak ambulanciájaként működtetni, elkerülve ezzel az egymást követően megismételt igen drága diagnosztikai vizsgálatokat?

Jelenleg ugyanis először a háziorvos, majd a járóbeteg-szakrendelés orvosa vizsgálja vagy vizsgáltatja a beteget, és ha ezek után szükségessé válik, akkor a kórházi felvételére is sor kerül. Akkor most már a kórház diagnosztikai részlegében ismételten elvégzik ugyanazokat a vizsgálatokat. Mindez idő- és pénzpocsékolás, ráadásul feleslegesen terheli a beteget, és jelentősen késlelteti a szükséges terápia, kezelés megkezdését.

A következő megfontolásra érdemes eleme a Magyar Demokrata Fórum egészségügyi programjának az, hogy a jelenleg meglévő nyugdíj- és egészségbiztosítási ágazat kiegészítésére létre kell hoznunk az önálló baleset-biztosítást. Ennek lényege, hogy azokért a kockázatokért, amelyeket az ember bármilyen munkavégzése során kénytelen elviselni, elsősorban a munkát végeztető munkaadó felelős, ezért a baleset-biztosítási járulékot annak mértéke szerint kellene fizetnie, hogy a végeztetett tevékenység milyen egészségügyi kockázattal jár. Könnyen belátható, hogy egy hivatalnok vagy egy bányász munkája különböző mértékű veszélyt hordoz. Jelenleg az üzemi balesetek és a foglalkozási betegségek kezelésének költségeit, az esetleges megrokkanás nyugdíjterheit és az idő előtt nyugdíjazás költségeit minden társadalombiztosítási járulékot fizető egyenlő mértékben, jövedelme arányában viseli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ifjúság! - ha van valaki, aki ilyen időben a televíziót nézi, és a rádiót hallgatja. Mi mindannyian együtt vagyunk felelősek azért, hogy ne a végén kezdjük az egészség ügyét, az orvosnál és a gyógyszereknél. Sok országban már felismerték, hogy az egészség személyes érték is, talán a legnagyobb értékünk. Ezt nemcsak védeni, óvni kell, hanem egyszerű, de hatásos technikákkal is élni lehet. Ilyen a tömegesen végzett sport a világban, az öregek, a fiatalok tömeges sportja, a kocogás, a futás, a családi kirándulás, a biciklizés, a hegyi túrák - és még sorolhatnám.

Segítségül hívhatjuk honfitársainkat, akik ezt még nem próbálták ki, vagy nem rendszeresen élnek ezekkel az eszközökkel. Segítségül hívhatjuk sportolóinkat, azokat a sportolókat, akik hivatásos sportolók, és azokat is, akik amatőr sportolók, hogy itthon, Magyarországon induljon meg az a mozgalom, amely a fejlett Európában szinte kivétel nélkül mindenütt ismert, amit körülbelül úgy fogalmazhatnék meg, hogy "egészségünkért gyógyszer helyett szedd a lábad!". Ez egy olyan tavasz nyitánya lehetne mindannyiunk számára, József Attila szavaival élve, teli tüdővel, amely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar egészségügy terheit csökkentsük, és magunk is hozzájáruljunk ahhoz, hogy az egészségünkért mi magunk is felelősek vagyunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 20 2000.04.10. 3:14  18-21

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Mint a jogalkotásért felelős miniszter, ha röviden szeretnék reagálni, akkor azt mondom, hogy egyetértek önnel. Azonban két dologban szeretném kiegészíteni mindazt, amit elmondott.

Az egyik, hogy tényszerűen valóban csak két olyan törvény volt az elmúlt időszakban a polgári kormány idején, amelyik nem állta ki az Alkotmánybíróság próbáját. Ön a közjegyzőkről szóló törvényt említette. Szeretném elmondani, hogy nem olyan szakaszt mondott ki alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, amelyet az Igazságügyi Minisztérium mint előterjesztő tett a törvénybe, hanem képviselői módosító indítványra került be egy egyébként olyan jelentéktelen szakasz, amely nem az ügy és a törvény lényegi, érdemi kérdését érintette, pusztán annyit, hogy a szakvizsgával nem rendelkező közjegyzőnek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy a szakvizsgáját le tudja tenni. Ez a szakasz egyébként igazán jelentéktelennek minősíthető.

A másik, amit ön is említett, hogy a szervezett bűnözésről szóló törvénycsomagot maga a kormány vitte az Alkotmánybíróság elé; mert bizony ismerjük - most már sokan voltunk kormányon és ellenzékben -, hogy vannak olyan kérdések, amelyek előre nem kiszámíthatóak. Különösen a jogi szakma ilyen, és talán ez a szép a mi szakmánkban. És amikor belegondolok abba, hogy 6:5-ös arányban születik meg az Alkotmánybíróság előtt egy döntés, akkor nyugodtan vállalhatjuk annak a következményét, hogy egy adott kérdésben nem mindig egyértelmű az alkotmányellenesség kérdése.

Ami miatt azonban mégis úgy gondoltam, hogy kiegészítem a képviselő úr felszólalását: az alkotmányosság és a jogállamiság állandóan formálódó, fejlődő alapelv és gyakorlat egyaránt. Mindezt szem előtt tartva döntöttem úgy az Igazságügyi Minisztériumban, hogy az Igazságügyi Minisztérium szervezetébe beépítünk egy olyan új egységet, amely kifejezetten alkotmányossági szempontból értékeli a hozzánk benyújtott jogszabálytervezeteket, legyen az akármelyik más szaktárca tervezete vagy a saját előterjesztésünk.

 

 

(15.00)

 

 

Egy jól működő alkotmányossági csoport van ma az igazságügyben, és reményeim szerint ez is hozzájárult ahhoz a rendkívül szép statisztikához, amit ön elmondott, ami az előző négy évhez képest igazán jó, 16:2 arányú megmérettetést jelent az Alkotmánybíróságon. Én nem kívánok számháborúba bocsátkozni, és biztos, hogy az Alkotmánybíróság a közeljövőben is felülvizsgál néhány törvényünket, de aki volt ellenzékben és volt kormányon, mindenki tudja, hogy nem egy kényelmes dolog aggályoskodó igazságügy-miniszternek lenni, sok esetben a szakma és a szakmát képviselő tárcák képviselőivel, minisztereivel szemben.

Képviselő úr, köszönöm a felszólalását. (Taps. - Dr. Kis Zoltán: Korrekt volt!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 11 2000.05.02. 9:45  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Házelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim!

Nemzet és egyén szabadsága elválaszthatatlan. A szabadság semmivel sem pótolható és semmivel sem megvásárolható. A szabadságától megfosztott nemzet mindig is megpróbálta visszaszerezni a legfőbb értékét, és a történelemből tudjuk, hogy ez nem mindig sikerült, s ha sikerült is, vérrel és fájdalommal járt.

Tíz éve sikerült. Tíz éve sikerült békében megvalósítani álmainkat. Mi, szabadon választott képviselők Országgyűlést tartottunk, ami új utat nyitott hazánk számára, és egyben félreérthetetlen jelzést küldött a nagyvilág számára.

Szabadság, biztonság, igazságosság, jólét és békesség - ezeket az értékeket külön is megnevezte az akkori hat parlamenti párt. Mint minden történelmi sorsfordulón, a tíz évvel ezelőttin is egyszerre jelentkezett az öröm és fájdalom, a remény, a kétség, a bizonytalanság. Volt, aki kevesellte, volt, aki sokallta a változásokat.

Tisztelettel emlékezem azokra a demokratikus elkötelezettségű személyiségekre, akik nem tévesztettek utat, és folyamatosan mély megbecsüléssel tekintek az állampolgárokra és az egész magyar társadalomra, amely akaratával kijelölte számunkra az akkori utat. Az átmenet áldozatokkal járt, és korántsem mindig a méltatlanok vesztettek. A Magyar Demokrata Fórum nevében ezen alkalommal is köszönetet mondok a türelemért és a bizalomért. Hisz a rendszerváltozás véghezvitele elsősorban a terheket vállaló társadalom érdeme. Ez alapozta meg belpolitikai biztonságunkat, a gazdaság fellendülését, bár ezt időnként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum megalakulásától fogva bizonyságát adta, mennyire fontosnak tartja a társadalom igazságérzetének megóvását és a nyugodt politizálást. E két érték határozta meg az 1990-ben megalakult kormány stílusát, ami, gondolom, ma is mindkét szempontból időszerű. Ha működik a demokratikus intézményrendszer, és érvényesülnek a piacgazdaság törvényszerűségei, akkor a társadalomnak igénye és szüksége van higgadt politizálásra.

Antall József miniszterelnök úr tisztában volt azzal, hogy az egyéniségek kizárólag akkor válnak tekintéllyé, ha nemcsak ügyesen, hanem demokrataként is politizálnak. (Dr. Kis Zoltán tapsolva: Úgy van!) Bismarck kérlelhetetlen politikus volt, mégis azt vallotta, hogy legyünk szelídek a szavakban. A szelíd szavak a politikában nem a határozatlanságot, hanem az önbizalmat jelentik. Tekintélyre minden demokratikus társadalomnak szüksége van, de tekintélyelvűségre egyiknek sem. A politikában a tekintély manapság bölcsességgel és fáradságos munkával teremthető meg, tekintélyt parancsolni nem lehet.

Ami a társadalom igazságérzetének megóvását jelenti, az minden kormányzatnak elemi érdeke. S különösen nehéz ez akkor, amikor egymás mellett él múlt és jelen, amikor elfogadhatatlan módszerekkel éppúgy lehet vagyonra szert tenni, mint igazi, mindenkinek hasznos, kemény teljesítménnyel.

A polgári kormányzat két éve érzékelhető alkotókedvet keltett a társadalomban. Ezzel egy időben a leszakadók számára kapaszkodók vannak, fontos tehát, hogy a társadalmi igazságérzetről világosan beszéljünk. Az átalakulás során elkerülhetetlen volt, hogy megfizessük a tanulópénzt. Oktalanul azonban nem tanúsítunk elnézést. Nem térünk napirendre a hanyag vagy tudatos, előnytelen döntésekből eredő károk felett. Nem engedjük meg a törvénytelen gazdasági működést, és nem vesszük tudomásul a bűnözők profitját. Mindezzel szemben a kormányzat sem lehet elnéző.

Az igazságosság másik fele az igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatástól azt várják el, hogy gyors, olcsó és tisztességes legyen; de ne csak az elkövetővel, hanem az áldozatokkal is törődjön. Hatalma csak annak lehet, akinek a felelőssége is megvan hozzá. Az igazságszolgáltatásnak önálló hatalma van, és a társadalom előtt viselt felelősséggel is együtt jár. Csak így lehet az állam legbiztosabb pillére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az emlékezés a valóság támasza, és a történelem az igazságszolgáltatás része. Az emlékezés egyben üzenet, hogy egy diktatúra sem számíthat tettei, rémtettei elfedésére. A szabadon választott parlament 10. évfordulóján nem feledhetjük a diktatúrák, a fasizmus és a kommunizmus üldözötteire, áldozataira való emlékezést sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtized alatt megtörtént a döntő változás hazánkban, és ez nagy tekintélyt szerzett a magyar társadalomnak szerte a világon. Enélkül nem lehettünk volna a NATO tagja, enélkül nem lenne akkora esélyünk az európai uniós tagságra. Mindig vannak élenjárók, és mindig vannak lemaradók. A világon elért helyünk nemcsak egyik vagy másik politikai erő érdeme. Pártok ugyan győzhetnek az egymást követő választásokon, de a nemzet csak akkor győzhet, ha nagy feladatainak megoldására a nemzet erőit egyesíti.

Antall Józsefet idézem: "Azt tartom majd igazi győzelemnek, ha a kormánykoalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatok megoldását javítja és segíti." Nem lehet gyanús az, aki ilyen értelmű együttműködést akar, olyan együttműködést, amelyet nevezhetünk sorskérdésnek, amelyet nevezhetünk nemzeti minimumnak. Talán nincs elég feladat, amelyért egyesíteni kellene erőinket? Felemelkedett volna már a nemzet? Itt lenne már a jólét ideje? Nem pusztít országunkban gyermektelenség? Már világszínvonalon gyógyítunk és világszínvonalon tanítunk? Már segítséget remélve magányos és öreg nem nyújtja felénk a kezét? Már nem lehet egy emberként cselekednünk a határon túliakért? Már nem sürget összefogást a természeti katasztrófák sora? Már véglegesen eldőlt volna a jövőnk?

A Magyar Demokrata Fórum a rendszerváltozás szellemi mozgatórugója. A Magyar Demokrata Fórum soha nem fogja elárulni rendszerváltoztató eszméjét. A Magyar Demokrata Fórum a vádaskodó szavaktól sem rezzen össze, nem kapkod, és nem panaszkodik. A Magyar Demokrata Fórum élő és a magyar társadalomban egyre erősödő, elkötelezett, mégis független erő, olyan független politikai erő, amely elkötelezett az antalli európai keresztény és egyben konzervatív értékrend szellemisége iránt.

 

 

(11.00)

 

Ne feledjük: az európai felzárkózás minden alapját 1990 és 1994 között raktuk le, teremtettük meg. A Magyar Demokrata Fórum a kormánykoalícióban a hosszú távú polgári kormányzás érdekében és a koalíció erősítésére integrálja a koalícióba illő erőket.

Kedves Képviselőtársaim! Magyarországon a jövő a higgadt és kiszámítható politizálásé. A szabadon választott Országgyűlés megalakulásának tizedik évfordulóján az ország teljesítménye, az elődök munkája előtt tisztelegve elmondhatom: a rendszerváltó Fórumnak jövőt szán a magyar nemzet.

Kívánom, hogy közös munkánkhoz, a mindannyiunkra váró alkotáshoz a demokrácia iránt elkötelezett milliók, pártok és civil szervezetek erőt, nyugalmat és jókedvet kapjanak hitből, tudásból egyaránt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 4 2000.06.20. 2:56  1-4

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Államiságunk ezredik évfordulóján különös kötelezettségünk az, hogy megemlékezzünk a magyar szabadság napjáról, a visszanyert szabadságunk napjáról. Hazánk földjét sokszor tapodták idegen hadak, Mohács óta sajnos inkább az a helyzet volt kivételes, amikor Magyarország katonailag is független volt. A huszadik században először a trianoni békeparancs által megcsonkított hazánk élvezett valamelyest, de felemás önállóságot.

1944. március 19-én a német, majd a szovjet megszállással pedig minden önállóságunkat elveszítettük, és vele együtt azt a cselekvési szabadságot is, amellyel Magyarország társadalmi és politikai berendezkedését meg tudtuk volna határozni. Ez talán még súlyosabb következményekkel járt, mint a puszta, bár szomorú tény, hogy negyvenhét esztendőn keresztül hívatlanul idegen katonák állomásoztak magyar földön. Az ő békés távozásuk a rossz emlékű huszadik század végének nagy történelmi ajándéka volt.

A teljes függetlenségünk visszanyeréséről és a magyar szabadságküzdelemről való megemlékezés a kiemelkedő jelentőségüknél fogva érdemes és érdemesek arra, hogy azokat az Országgyűlés törvényben méltassa és törvénybe iktassa. A képviselő urak önálló indítványa éppen ezért az emléktörvényeink sorába illeszthető, kifejezve a magyar parlament, a Magyar Országgyűlés elkötelezettségét, a szabad, független és demokratikus Magyarország iránt.

S nem feledkezhetünk meg 1956 fiataljairól, akik közül oly sokan vannak még közöttünk, s hála az égnek, megérhették az utca egykori hangos követelésének valóra váltását: minden ország katonája menjen saját hazájába! S ugyanígy nem feledkezhetünk meg első szabadon választott miniszterelnökünkről, aki a politika minden eszközét felhasználta a Varsói Szerződés lebontása érdekében.

 

 

(12.10)

 

 

Az ő ehhez való személyes hozzájárulása, a világtörténelem egyik ritka kegyelmi pillanatának megragadása számunkra a mai napig is felbecsülhetetlen. Törvényszerűen következik tehát, hogy az Igazságügyi Minisztérium azon előterjesztése, amely javasolja, hogy a kormány az önálló indítványban foglaltakat támogassa, a kormány támogatását is élvezni fogja.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 90 2000.06.20. 2:08  87-94

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Úr! Dr. Hóman Bálintot a Népbíróságok Országos Tanácsa 1946. augusztus 17-én kelt ítéletével háborús bűntett miatt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, az Akadémia pedig az alapszabálya értelmében rögtön kizárta soraiból. Hóman Bálint a büntetését a Váci Országos Börtönben töltötte, ahol 1951. június 2-án az adatok szerint szívbénulás következtében elhunyt. Hóman Bálint halálát azonban csak 1954-ben, utólagosan anyakönyvezték, ám az anyakönyvi iratokban semmiféle utalás nincs a temetés helyére. Feltételezhető, hogy eltemetése Vácon, az úgynevezett rabtemetőben, jeltelen sírban történt.

1999-ben személyes döntéssel megbízást adtam az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetnek az 1945 és 1962 közötti években bizonytalan körülmények között elhunyt és eltemetett személyek földi maradványainak felkutatására. E kutatómunkát dr. Susa Éva igazságügyi antropológus vezeti. A megbízásom egyébként az egész országra kiterjedően szól; elsőként a váci rabtemető feltárása kezdődött el, a váci önkormányzat kérésére is, arra tekintettel, hogy ezen a helyen az önkormányzat kegyeleti hely kialakítását tervezi.

A váci rabtemető kegyeleti régészeti feltárása az idén május 29-étől június 17. napjáig folyt, és közel száz ember csontmaradványának kihantolása történt meg. A napokban pedig elkezdődött az előkerült csontmaradványok személyre szóló beazonosítása is. A rehabilitációval kapcsolatban az utókor azonban már törlesztett valamit az adósságból.

A második egy percben folytatom. Képviselő úr, köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 94 2000.06.20. 0:39  87-94

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. A rehabilitáció kérdésében az utókor már sokat törlesztett az adósságából. Művei ismét megjelentek, tudományos tevékenysége része napjaink történészi gondolkodásának, de ez talán még fájdalmasabbá teszi a tisztességes eltemettetésének hiányát.

Ígérem képviselő úrnak, hogy az igazságügyi tárca minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy dr. Hóman Bálint maradványai előkerüljenek, és a tudós méltó végtisztességgel legyen eltemetve.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 99 2000.06.20. 2:15  95-103

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Az a kérdés, amit ön föltett nekem, valójában az európai uniós tagországok belügye, és ha mi csatlakoznánk az Európai Unióhoz, akkor ezt önnek talán az Európai Parlamentben kellene föltenni, hogy ők hogyan, miként látják a belső harmonizációjukat, jogközelítésüket. Én csak a magam szakterületén tudok néhány dolgot mondani önnek.

Abban 1990 óta minden felelős parlamenti párt egyetért, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk és az egész európai integráció nemzeti érdek. Az, hogy Magyarországnak mára már van egy programja - vagy munkahipotézisnek is nevezhetném -, mely a 2002. január 1-jei feltételezett csatlakozás alapján programozottan szabályozza azt, hogy az Országgyűlés és a tárcák munkaképességét is figyelembe véve mit kell megtennünk a csatlakozásig, ez az igazságügy-miniszter feladata, és ebben az ön által is említett bizottsági jelentés az uniós jogharmonizációs felkészültségünket jónak értékeli.

Nem félek attól, hogy amennyiben Magyarország az Európai Unió tagországává válik, az egyet fog jelenteni azzal, hogy nemzeti sajátosságainkat fel kell adni. Valóban vannak területek, amelyek szuverenitásunkat érintik, de önként mondunk le róla. Mindazonáltal igyekszünk ezekben az elkövetkező években is egy olyan csatlakozási tárgyalási folyamatot kialakítani, amelyben mindig figyelünk arra, hogy melyek azok a lényeges gazdasági vagy egyéb érdekek, amelyeket figyelembe véve kérjük mi magunk is a derogációkat. Nem értek egyet önnel, mert a derogációk vonatkozásában Magyarország nyújtotta be a legtöbb átmeneti szabályozási igényt.

Köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 103 2000.06.20. 1:12  95-103

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Biztosíthatom önt afelől, hogy úgy a Külügyminisztérium, mint az Igazságügyi Minisztérium a tárgyalások során maximálisan érvényesíti a magyar nemzet érdekeit, maximálisan érvényesíti mindazt a követelést, hogy csak fokozatosan és a legszükségesebb arányban vállaljuk a jogközelítési feladatokat, amely lépésről lépésre jelenti a magyar gazdaságnak és a magyar jogrendszernek az átalakítását, és az elsődleges szempont mindig a hazai érdekeink szempontja.

A másik ilyen terület, amiről még röviden szeretnék beszélni, hogy a csatlakozott országoknál - például Finnország esetében, amelyik 1995-ben csatlakozott - a csatlakozást követően indult meg egy olyan egészséges állapot, amelyben egyik oldalról a közösség felé tartozásuk, a másik oldalról pedig a saját nemzeti hagyományaikhoz, kultúrájukhoz, közjogi kötődésükhöz való viszonyulásuk sokkal erőteljesebb lett, mint a csatlakozást megelőző időszakban.

Én egy ilyen Európai Unióban szeretném látni Magyarországot a saját közjogi hagyományaival. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 89-91 2000.09.05. 2:22  86-95

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, és köszönöm a kérdését, képviselő úr. Mindaz, amiről ön beszélt, hogy korrupciógyanús ügyek vannak, arra csak azt tudom mondani, hogy minden állampolgárnak megvan a lehetősége arra, ha ezt a gyanút látja, akkor tegye meg a feljelentést. Azonban az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, ha a képviselő úr ezekben az ügyekben, amit felsorolt, bármit tud aktív vagy passzív vesztegetésről, egészen biztos, hogy a rendőrségen és az ügyészségen is örömmel fogják fogadni az ön bejelentését. Nekem nem ez a dolgom. Nekem az a dolgom, hogy kezembe vettem a kormányprogramot, és a kormányprogram 1998-ban célul tűzte ki, hogy következetesen fel fog lépni a korrupcióval szemben, szűkíteni fogja a korrupcióra lehetőséget adó alkalmak körét, és intézkedni fog a hatóságok korrupt tagjainak kiszűrésére. Ezek nem gyanúk, ezek elkövetett bűncselekmények.

Egy személyes program is volt mindamellett, hogy a kormányprogram ezt meghatározta, és az Európai Bizottság éves jelentése is arra késztetett minket, hogy ezt a korrupcióellenes programot elkészítsük. Előkészítés alatt van ez a program. Egyébként engem is meglepett, hogy egy előkészítés alatt lévő program ekkora figyelmet kap. Ez nyilván összefüggésben van azzal, hogy a polgárok közel 40 százaléka már a kilencvenes évek második felében - és ebben a '94 és '98 közötti időszak is benne volt - a legfontosabb feladatok közé sorolta a korrupció elleni teendőket. Ezen a helyzeten kívánunk azzal változtatni, hogy egy 25 pontos stratégiát készítettünk elő. Egyfelől ennek célja, hogy a társadalom felelősségérzetét kell erősíteni, hiszen a gazdasági fejlődésünk zavartalanságának záloga hétköznapjaink erkölcse, és ebben én önnel egyetértek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Másfelől a demokratikus állam intézményeinek a korrupcióval szembeni megóvása komoly érdek, ami a...

 

ELNÖK: Miniszter asszony!

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...szervezett bűnözés elleni fellépés hatékonyságának is egyik záloga. Ezért készül a csomagunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 95 2000.09.05. 0:58  86-95

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Eszembe jut az ön felszólalása kapcsán Thomas Jefferson egy bölcs mondása, aki azt mondta, hogy a sajtószabadság az örök éberség, amely a kormányt a korrupcióval szemben megvédi, és eszembe jut az is, hogy az igazságszolgáltatási eljárás mindenki előtt nyitva áll, akinek bizonyítéka van. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Nekem nincsen bizonyítékom, nekem a kormány hatásköri és feladatköri megosztásában, a jogszabály-előkészítésekben van feladat- és hatásköröm, és ebben maximális tisztességgel jártam el, és remélem, nem gondolja a képviselő úr, hogy rám vonatkozóan a korrupció gyanúja is felvetődhet. Én elvégeztem azt a munkát, ami a jogszabályi alapját megadja annak, ha önnek az elkövetkező években kicsivel több bizonyítéka lesz korrupciós ügyekre, még nagyobb hatékonysággal tudjon az igazságszolgáltatáshoz fordulni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 2 2000.11.08. 15:29  1-55

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Megtiszteltetés számomra, hogy itt és ma egy olyan törvényjavaslat előterjesztője lehetek, amely törvényjavaslat egy hiányzó láncszemet pótol, egy olyan hiányzó láncszemet, amely mind ez idáig 1956 üldözötteinek jogi és erkölcsi rehabilitálásához hiányzott.

Idéznék a törvény preambulumából: "A törvények tükrözik a jogalkotó értékrendjét. Az Országgyűlés korábbi három semmisségi törvénnyel egyértelművé tette, hogy melyek azok a büntető anyagi jogszabályok, amelyek megalkotása, léte, alkalmazása nem fér össze a jogállamisággal. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc miatt elszenvedett törvénysértések maradéktalan orvoslása érdekében indokolt, hogy a leszámolást szolgáló és kiszolgáló eljárási szabályok alkalmazásával történt elítélések tekintetében a törvényhozás hasonló értékítéletet fogalmazzon meg."

Az expozémban három olyan kérdésről szeretnék beszélni, amely e javaslat előkészítését és benyújtását tette indokolttá. Az első az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggő elítélésekre vonatkozó jelenlegi szabályozás. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét és emlékét az első szabadon választott Országgyűlés 1990. évi XXVIII. törvényében örökítette meg. Ezt megelőzően az 1989. évi XXXVI. törvény rendelkezett már az 1956. évi forradalommal és szabadságharccal összefüggő egyes elítélések orvoslásáról.

Az eltelt idő tapasztalatai azonban sajnálatosan azt mutatják, hogy máig sem maradéktalan a forradalommal és szabadságharccal összefüggésben történt elítélések orvoslása: nem válhattak semmissé eddig az olyan ítéletek, amelyeket a leszámolás igényéhez alakított különleges, statáriális eljárási rendben és kifejezetten egy adott politikai koncepció mentén hoztak. E korábbi törvény kiindulópontja a büntető törvényben szereplő bűncselekmények köre volt, a törvény ezek egy részét politikai bűncselekménynek, míg ezen kívül eső egyes bűncselekményeket köztörvényes bűncselekményeknek minősített. Mindkét körben a népfelkeléssel, illetve az ahhoz kapcsolódó harci cselekményekkel való összefüggés volt az a további elvárás, ami a semmisséget megalapozta, a köztörvényes körbe tartozó bűncselekmények esetében pedig még további követelmény volt az elkövetés méltánylást érdemlő körülménye. A politikai cselekmények körébe vont bűncselekmények miatti elítélések tekintetében a semmisség lehetősége maradéktalan.

Ugyanakkor az 1989-es szabályozás érzéketlen maradt két körre: egyrészt a köztörvényes kör bűncselekményen kívüli, ám nem politikai bűncselekménynek a forradalommal összefüggő elkövetése miatti elítélésekre, másrészt a politikai szándéktól vezérelt, elfogult, illetve a bűnösség megállapítását vagy büntetés kiszabását lényegesen befolyásoló megalapozatlansággal vagy eljárási szabálysértéssel terhelt elítélésekre.

Előterjesztőként a mai jogállami értékrendet félreérthetetlenül tükröző új törvény megalkotását javasoljuk, és ebben kifejezetten mellőzzük a korábbi, az első szabad választásokat megelőző törvény értékrendjét felelevenítő szóhasználatot.

Tisztelt Országgyűlés! A második kérdés a törvényjavaslat alapgondolatát érinti. A semmisségi törvények természetéből adódik, hogy azok elszakadnak az elkövetés és az elbírálás idején hatályban lévő pozitív jogtól; az utóbbi fölé egy más, magasabb elvi jogi értékrendet helyeznek, így nem a szorosan vett tételes jogon nyugvó jogértelmezési kritika vezet a semmisségi törvények megalkotásához, hanem csakis egy külső szempont: a jogalkotó értékrendje. Aki ezzel a felfogással vitába száll, az óhatatlanul pártját fogja az összes modern diktatúra, a kommunizmus és a nemzetiszocializmus embertelen büntető anyagi és eljárási szabályainak is.

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás politikai szándéka megtervezett szempontok alapján ítélkezett. Ezt világosan kifejezi a forradalom leverését követően alkotott különleges eljárási szabályok sora.

 

(8.10)

 

Ezek tételesen: a rögtönbíráskodásról szóló '56. évi 28. törvényerejű rendelet, illetve az ezt kiegészítő '56. évi 32. törvényerejű rendelet, melyek 1956. december 10-én, illetve 1956. december 13. napjától '57. november 3-áig voltak hatályban; a gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról szóló 1957. évi 4. törvényerejű rendelet, amely az 1957. évi január 15. napjától 1957. július 3-áig volt hatályban; a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsának felállításáról és eljárásának szabályozásáról szóló 1957. évi 25. törvényerejű rendelet, amely 1957. április 6-ától 1957. július 3-áig volt hatályban; a népbírósági tanácsokról és a bírósági szervezet, valamint a büntetőeljárás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló '57. évi 34. törvényerejű rendelet, amely 1957. június 15. napjától, illetve egy részében 1957. július 3. napjától 1961. április 16-áig volt hatályban.

Megkérdezhetjük, hogy mire föl. Kérdezhetjük most, néhány nappal annak a november 4-ének az évfordulója után, amikor az idegen túlerő már leverte a magyar forradalmat és szabadságharcot. Semmi akadálya nem lett volna annak, hogy akkor, a forradalom leverése utáni időszakban már az október 23-a előtt hatályban volt eljárási és anyagi jogi szabályok szerint történjen az ítélkezés. Mégsem így történt. Hiszen erről döntöttek a külső és a belső elnyomók.

A történetírás igazságfeltárása után végre elérkezett annak az ideje is, hogy a jog és a törvényhozás is véglegesen lezárja ezt a máig nyitott és szégyenteljes kérdést. A korabeli különleges eljárási szabályok ugyanis idegen testként olyan környezetet alkottak, amelyben nem voltak adottak a pártatlan és az elfogulatlan jogalkalmazás feltételei. Alkalmazása esetén eleve reménytelen volt annak a helyzete, akinek cselekményét a forradalommal összefüggésbe hozva bírálták el. A "különleges" szabályok léte és e szabályok kötelező alkalmazása tehát az ítélkezést olyan környezetbe helyezte, ahol eleve kizárt a pártatlanság, elfogulatlanság. Ilyenkor pedig nem lehet beszélni a jogalkalmazó szakmai kontrolljának működéséről sem.

A kormány és a magam meggyőződése is az, hogy a forradalommal összefüggésbe hozható és a különleges szabályok útján történt elítélés a kvázi politikai bűncselekmények miatti ítélkezéseknek tekinthető. Ez következik egyfelől a forradalommal összefüggő ítéletekből kiolvasható megállapításokból, másfelől önmagában a különleges szabályok útján történő ítélkezésből. Ez a két feltétel együttesen eredményezi azt a helyzetet, amely a forradalommal összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmény miatti elítéléshez hasonló. Nyilvánvaló, hogy hasonlóan is kell ma a jogalkotónak erre reagálni. A törvényjavaslat tehát az alkalmazott, időleges és diktatórikus eljárási jog miatt vélelmezi az elfogultságot.

Azokban az ügyekben, amelyekben a törvényjavaslatban felsorolt különleges eljárási szabályokat alkalmazták, a rendes bírósági eljárást meghaladó különleges, egyfajta politikai célt kiszolgáló szabályok szerint jártak el. Ezért nincs jelentősége, hogy konkrétan milyen törvényi tényállás miatt történt az elítélés, csak annak, hogy az elítélés a forradalommal összefüggött. A javaslat így nem egy utólagos körülményt állít a középpontba, hanem egy olyat, amely az elítélés időpontjában is meghatározó volt. E konstrukcióra tekintettel vélelmezzük az elfogultságot, s ezért született ez a törvényjavaslat.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat meghatározza azon jogszabályokat, amelyekkel történt elítélés a mai jogállami értékrendünkkel össze nem egyeztethető. E szabályok bevallottan a szabadságharcban részt vett forradalmárok, szabadságharcosok elleni megtorlás igényével készültek, a hatalom pedig jogi és más eszközökkel messzemenően gondoskodott arról, hogy a "jogalkalmazás" során e követelmények keményen érvényesüljenek. A javaslat az elítélés mikéntjére helyezi a hangsúlyt, az időbeli hatály tekintetében sem a felrótt tett elkövetési időpontját nem veszi alapul. A hangsúly azon van, hogy az eljárás bármely szakaszában történt-e különleges szabály alkalmazása. Ha igen, akkor az ilyen elítélés, ha a forradalommal, illetve a harci cselekményekkel összefüggésben történt, semmisnek tekintendő.

A korábbi semmisségi törvények alapján hozott döntéseket nem kell felülvizsgálni, és az ezen törvényjavaslat szerinti semmiségi okok egyike sem helyettesíti a valamely korábbi semmisségi törvényben meghatározott okot. Mégis előfordulhat, hogy egy elítélés több semmisségi törvény alapján is minősülhet. Ez esetben nyilván azt kell figyelembe vennünk, ami a semmisség szempontjából a legtágabb körű.

Tisztelt Országgyűlés! A harmadik kérdéskör a semmisség igazolásával kapcsolatos eljáráshoz kötődik. Javaslatunk 2. §-a szerint azok az elítélések, amelyeket a törvény semmisnek nyilvánít, a törvény erejénél fogva semmisek, úgy válnak semmissé. A millenniumi Magyarország jogállami törvényhozásának értékítélete az, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások egyik eszközének tekinthető a diktatórikus és koncepciós jogszabályok alapján történt elítélés, ezért semmis. Ez a törvény által kinyilvánított semmisség az érintettek részére azonban csak akkor jelent valóságos elégtételt, ha hivatalos igazolást kapnak arról, hogy elítélésük a törvény hatálya alá tartozik.

 

(8.20)

 

A javaslat az igazolási eljárás lefolytatására és az igazolás kiadására az első fokon eljárt bíróságot, illetve annak jogutódját ruházza fel. E törvény végrehajtásakor a bíróságoknak csak azt kell majd vizsgálniuk, hogy elődeik e törvénnyel érintett különleges eljárási szabályok alapján jártak-e el egykor, ez pedig jogalkalmazási mérlegelést nem igényel.

Látszólagosan csak mérlegeléssel lenne megállapítható azonban, hogy az elítélés a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésben történt-e. A mérlegelési helyzet azonban mégiscsak képletes, azért, mert a jogszabályok, amelyeket a törvényjavaslat semmisnek nyilvánít, kifejezetten politikai indíttatású megtorlás érdekében születtek meg, és csak arra szolgáltak, hogy a forradalmárokkal szemben lehessen büntetőjoginak feltüntetett eszközökkel gyorsan fellépni.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőinek, forradalmároknak, szabadságharcosoknak a becsületét kívánja visszaállítani. Ezért bízom abban, hogy ehhez partner lesz minden magyar országgyűlési képviselő.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 54 2000.11.08. 13:08  1-55

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon örülök ennek a vitának sem nevezhető közös gondolkodásnak, ami ma e törvényjavaslat kapcsán elhangzott. Engedtessék meg nekem, hogy visszafelé, az utolsó képviselő úr felszólalása kapcsán egy dolgot elmondjak.

Nagy megtiszteltetés és nagy segítség volt nekünk az, hogy Torontótól Londonig és Sidneytől Párizsig mindenütt megemlékeztek és mindenütt segítették a magyar szabadságharc életben tartását, de egyet ne tessék elfelejteni: itthon is. Minden olyan magyar család, amely 1956-ban is már tudta azt, hogy ez nem a csőcselék felkelése volt, hogy ez nem népfelkelés volt, meg tudta gyújtani október 23-án a maga emlékező gyertyáját. Mintha halottja lett volna, október 4-én kitűzte a zakójára a pici fekete szalagot, és családi körben, szűk baráti körben, de megtette a maga megemlékezését, mert már akkor is kötelességének érezte.

Az a parázs, amely akkor itthon életben tartotta '56 szellemét, ez volt az, amely minket arra késztetett, hogy 1990-ben, az első szabadon választott Országgyűlés I. törvényeként, ahogy ezt a képviselő úr mondta, szinte mindannyiunk legnagyobb megrendülésére egy euforikus törvény volt az, amit akkor meghozhattunk. Ezért szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek nekünk, különösen az én korosztályom, megőrizni 1956 emlékének tisztaságát.

Rátérve a képviselő urak által elhangzottakra, csak örömömet tudom kifejezni, hogy nagyon sok egykorú idézet is elhangzott a mai felszólalásokban, így Gyimesi képviselő úr felszólalásában is. Nemcsak jogszabályokból szóló idézetek bizonyították számunkra azt, hogy bizony az egész rendszer szószegő volt 1956 után, amikor nem volt elég a vérbe fojtás, hanem kíméletlen megtorlásra is sor kerülhetett.

Szóba került a kárpótlás kérdése is, amelyből szeretném kiemelni azt, hogy ennek a törvénytervezetnek a címe: Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapítása. Ez a törvényjavaslat egy hiányzó lépést vagy szemet pótolt abból az erkölcsi, jogi és politikai elégtételből, amellyel tartoztunk azoknak az 1956-os üldözötteknek és áldozatoknak, akik erkölcsi rehabilitálása érdekében született meg ez a törvény.

 

(10.40)

 

A későbbiekben az igények ismeretében lehet rendezni az anyagi jóvátételt is, e tekintetben a jogalkotónak mindig több lehetősége van, amikor már ismeretében van sok-sok más információnak. Ezért nyilvánvaló, egy külön törvényben erre vissza fogunk térni, de ez a törvény ma nem erről szól.

Csákabonyi képviselő úr felszólalásának nagy részével - jogi okfejtésekkel is - egyetértek. Egy kérdésben azonban lehet, hogy félreértettem. Nem téved el a jogalkotói szándék. Meggyőződésem, hogy a kérdésre a választ maga a törvény szövege és az indokolás is tartalmazza. Szerintem a javaslat az akkori jogalkalmazást minősíti; forradalom érdekében történő minősítés ugyanolyan bizonytalanság, mint a korábbi semmisségi törvényben a méltányolható okból való elkövetés volt.

Az akkori ítéletekből pontosan kiolvasható a jogalkalmazás motívuma. Itt szeretnék egy rövid részletet felolvasni Tóth Ilona ítéletének a tartalmából: "Az elsőfokú bíróság igen részletesen foglalkozott a vádlottak cselekményének politikai jelentőségével. Ennek ellenére a vádlottak egy része által elkövetett gyilkosságot, illetőleg gyilkossági kísérletet helyzete az ügy középpontjába, és ehhez képest vonta le mind a jogi minősítés, mind a büntetés kiszabása tekintetében a következtetéseket. A vádlottak egy része által elkövetett gyilkosság, illetőleg gyilkossági kísérlet valóban ponyvaregénybe illő, borzalmas körülmények között történt. Kollár István meggyilkolásának elkövetési módja pedig olyan, amely a magyar büntető-igazságszolgáltatás történetében is párját ritkítja." - szól az ítélet.

"A gyilkosságok azonban minden szörnyűségük és kegyetlenségük ellenére mégiscsak következményei annak az ellenforradalmi akciónak, amelyet a vádlottak a népi demokratikus államrend megdöntése céljából szervezetten folytattak, belekapcsolódva az akkori országos jellegű ellenforradalmi mozgalmakba. A vádlottak egy része által elkövetett gyilkosság, illetve gyilkossági kísérlet politikai okokból és ellenforradalmi célok érdekében történt, az ellenforradalmi mozgalom és szervezkedés kísérő jelensége volt. Éppen ezért ennek a bűnügynek a súlypontja valójában a vádlottak által elkövetett ellenforradalmi bűncselekmény. Ehhez képest kell mind a jogi minősítés, mind pedig a büntetéskiszabás tekintetében állást foglalnia és döntenie." - szól a másodfokú bíróság ítélete.

A másodfokú bírósági ítélet tartalma világosan jelzi, hogy az ilyen elítélés orvoslása indokolt, és ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

 

Rozgonyi képviselő úr, talán nem magunkat kellene marcangolni abban, hogy tíz év telt el. Én egyetértek abban, hogy sokkal korábban kellett volna ezt a törvényt meghozni, de talán ezért nem mi vagyunk a hibásak, akiknek az elmúlt első ciklusban megadatott négy évben, majd a második polgári kormányzás ciklusában megadatott két évben oly sok mindent kellett az elmúlt négy évtized kegyetlenségeiből helyreállítani: az államosítás, a téeszesítés, a kitelepítés, az egyházak kisemmizése, az idegen ideológia mindenféle hatásának a mentesítése.

Hány törvényt hoztunk 1956-tal kapcsolatban? Én tudom, hogy a jó pap is mindig is azt korholja, aki vasárnap elmegy a szentmisére, azok miatt, akik nincsenek ott, de ebben egyet biztosan tudok mondani: ha '94-ben igazságügy-miniszterként elkezdhetjük ezt a kérdést vizsgálni, akkor rájöttünk volna. Most elolvasva ezt, nagyon egyszerűnek tűnik ez a megoldás, de higgyék el, hogy emögött több mint kétéves munka volt.

Sokszor a legegyszerűbb kérdés felismerésére kell a legtöbb időt fordítanunk ahhoz, hogy ma egy viszonylag egyoldalasnak tűnő törvényre azt tudjuk mondani, hogy miért nem jutott ez eszünkbe 4-5-6-7 évvel ezelőtt.

Rozgonyi képviselő úrnak volt egy mondata a volt legfőbb ügyész úrra vonatkozóan. Nekem nem tisztem őt megvédeni, mert ő a saját álláspontját képviselte. Ám két gondolat fölvetődik ilyenkor bennem. Az egyik az, hogy ha egy jogalkalmazónak - márpedig a legfőbb ügyész, idézőjelben mondom, "csak jogalkalmazó" - van egy álláspontja, amely álláspont vitatható, jogilag megkérdőjelezhető, és a legfőbb ügyész álláspontjával szemben egy országgyűlés mást képvisel, akkor bennem nem a jogalkalmazó felelőtlensége merül fel elsősorban, hanem a jogalkotó felelőssége ahhoz, hogy egyrészt segítse, másrészt pedig, ha kell, kényszerítse a jogalkalmazót a helyes útra. Ez a törvény ezt a célt szolgálja.

Nagyon sokszor kerültek egyébként a jogalkalmazóink pontosan - nem a mi rossz jogszabályaink miatt, hanem a 40 éves, nagyon nehezen kitisztázható történelmi, morális, gazdasági, jogi és egyéb problémák miatt is - olyan helyzetbe, hogy számukra egy-egy kérdés megoldhatatlan volt. Ilyenkor a felelősség a mindenkori jogalkotóé, hogy kényszerítse rá a jogalkalmazót a helyes útra. Remélem, hogy az 1956-os, még méltányosan és morálisan kompenzálható személyek vonatkozásában megadja a helyes irányt a jogalkalmazónak ez a törvénytervezet, amely ma az Országgyűlés asztalán van.

Én ugyan elnök úrnak menet közben szerettem volna jelezni, hogy a vita egy része már talán túlterjeszkedett a semmisségi törvényen, azonban mégiscsak úgy gondoltam, hogy nem teszek ilyen ügyrendi javaslatot, mert a semmisség alapjául szolgáló életviszonyoknak mégiscsak sok-sok közük volt ahhoz a diktatúrához és ahhoz a kommunista diktatúrához, amely miatt ennek a törvénynek meg kellett születni.

Azonban ezt a diktatúrát a magam álláspontja szerint szeletelni nem lehet, és nem is igen érdemes. A diktatúra mindig egyfajta önkényt jelent. Önkényt jelent nemcsak a mindenkori jelen meghatározására, amely diktatúra idején él, hanem a diktatúra még arra is képes, hogy önkényesen a jövőt meghatározza, és arra is képes, hogy önkényesen meghatározza a múltat. Ezt tették velünk, amnéziára kényszerítve egy nemzetet több mint négy évtizeden keresztül. Mert tévedés azt hinni, hogy befejeződött az 1963-as amnesztiával azoknak a politikai bűncselekményeknek például a sora, amelyek számunkra elítélendő bűncselekmények. Hiszen utána még a szervezkedés és sok-sok olyan tényállás volt, amely miatt bizony a későbbi jogalkotóknak és jogalkalmazóknak is van miért lesütni a szemüket.

Azonban egy diktatúra attól is diktatúra, hogy erőszakot jelent. A diktatúra eszköze pedig nagyon sok esetben és legtöbb esetben mi lehet? Van egy erőszakszervezete, kihasználja magának a jogot, a jogalkotást, a jogalkalmazást, a végrehajtást. A diktatúra önmagától is fél, és erre volt itt néhány példánk. A diktatúra tud magától félni, hiszen a saját embereitől fél, a saját emberei tudják leginkább a diktatúrában elkövetett bűnöket, és ezért egy idő után elkezdi leszámolni a saját elvtársait is.

És ha még ezt a sort tovább folytathatnám a diktatúrával, akkor eljutnék oda, engedjék meg - nem biztos, hogy pontosan fogom idézni -, hogy Illyés Gyulára utaljak, és Illyés Gyula azon gyönyörű versére, amely a zsarnokságról szól, hiszen a diktatúra önkény, a diktatúra erőszak, és az erőszak és az önkény együtt a zsarnokság: "Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal morse-jében."

Én azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy köszönjük meg a Teremtőnek, hogy 2000-ben megadatott számunkra, hogy szabad hazában, szabad körülmények között, zsarnokság nélkül ezt a törvényt ilyen egységben elfogadhatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

 

(10.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 56 2000.11.08. 4:54  55-75

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A versenyjog a gazdasági élet szabályozásának egyik alapkódexe. A gazdaság szereplőinek a piaci versenyben az egymással szembeni magatartási kereteit határozza meg. Az 1996-ban elfogadott versenytörvény anyagi jogi normái két nagy csoportba oszthatók: egyrészről a tisztességtelen piaci magatartást tilalmazó, másrészről pedig a versenykorlátozások elleni fellépést lehetővé tevő szabályokra. Ezen túlmenően a törvény részletezi a versenyügyekben eljáró Gazdasági Versenyhivatal jogállását, továbbá a hivatal versenyfelügyeleti eljárását is.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat lényegében a versenykorlátozások anyagi jogának egyes szabályait, eljárási szabályokat, végül a Gazdasági Versenyhivatal munkatársainak jogállását kívánja módosítani. E változtatás célja az, hogy az új versenytörvény alkalmazásának tapasztalataira is építve a jogszabályt továbbfejlessze. Hangsúlyozni kell, hogy a hatályos versenytörvény alapvetően megfelelően tölti be a funkcióját, ezért gyökeres változtatásra ma nincs szükség. Javítani azonban a bevált jogszabályokon is lehet, sőt kell, szem előtt tartva ugyanakkor a jog állandóságához, változatlanságához fűződő alapvető jogbiztonsági érdekeinket is. Célunk a versenyjog hatékonyságának javítása, vagyis a piaci verseny fenntartása, a fejlesztésre alkalmas jogi környezet tökéletesítése.

A javaslat lehetővé teszi a Gazdasági Versenyhivatal aktívabb fellépését a jogsértő vállalkozásokkal szemben. Annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon fellépni a hivatal, egyes területeken szigorítjuk az anyagi jogi normákat, például ezek a normák kiterjednek a kartelltilalmakra; a jogsértések felderítésének eszköztárát szélesíti a javaslatunk, például bevezeti az ágazati vizsgálat intézményét is. A versenyfelügyeleti eljárás hatékonyságát javítja, például módosítja az eljárási határidőket; és végül a jogsértőkkel szemben alkalmazható jogkövetkezményeket és szankciókat egyértelműbben határozza meg, például maximálja a kiszabható bírságot.

A javaslat fő célkitűzése a jogsértések elleni határozott és célirányos fellépés lehetőségének a biztosítása. A hatósági beavatkozás révén a piaci verseny nyíltabbá válik, a jogkövető vállalkozások esélyei pedig javulnak a versenyben, hiszen az állam a jogsértők által képzett akadályokat elhárítja. Számos rendelkezés közvetlenül azt a célt szolgálja, hogy a vállalkozások számára kiszámíthatóbb legyen a jogi környezet, ezáltal a jogtisztelő vállalkozások számára könnyebbé válik a jogkövetés. Így például a javaslat olyan közlemények kiadását teszi lehetővé, melyek a Gazdasági Versenyhivatal jogalkalmazási elveit előre ismertetik. Utalni szeretnék továbbá azokra a szabályokra, amelyek a Gazdasági Versenyhivatal munkatársainak anyagi elismerését is javítják.

A javaslat által érintett területeken közvetlen jogharmonizációs kötelezettségünk nem áll fenn. Mindazonáltal a közösségi versenyjog megoldásai, illetve a közösségi versenyügyekben eljáró Európai Bizottság és Bíróság jogalkalmazási tapasztalatait messzemenően figyelembe vettük.

A javaslat előkészítésében a Gazdasági Versenyhivatal szakértői aktívan részt vettek, továbbá kikértük a versenyjoggal foglalkozó szervezetek, a vállalkozások érdekképviseleteinek és a tudomány képviselőinek is a véleményét, és köszönöm is aktív részvételüket ebben a javaslat-előkészítésben.

Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a javaslat eredményeképpen egy alapjaiban változatlan, de számos fontos kérdésben továbbfejlesztett versenytörvény áll majd a piaci verseny védelmének a szolgálatában. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a javító, jobbító szándékunkat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 10 2000.11.27. 5:19  7-10

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Frakcióvezető Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben vagyok, mert képviselő úrral egy frakcióban vagyok, ugyanakkor rendkívül könnyű helyzetben vagyok, mert a jogalkotási törvény alapján az igazságügyi tárca feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés mindaz, amiről frakcióvezető úr beszélt.

Túl azon, hogy megalkotásakor a kormányprogram már részletesen tartalmazott elemeket a korrupciómentes közélet biztosítására, biztosíthatom önöket, hogy a tárcánál folyó munka nem helyi aktualitásból indult meg. Hogy ezt bebizonyítsam, megmutatom önöknek, hogy az a korrupciós anyag, amely a nemzeti stratégiánkat tartalmazza - ami nemcsak jogalkotási, de civil társadalmi és végrehajtási kérdéseket is tartalmaz -, elkészült. Annak, hogy erre másfél évet kellett várnunk, egyetlen indoka van: 1999 tavaszán Pino Arlacchival, az ENSZ főtitkárhelyettesével kötöttünk egy együttműködési megállapodást, amely szerint Magyarország elsőként csatlakozott a globális korrupcióellenes programhoz, és vállalta, hogy azokat a programrészeket, amelyeket az ENSZ UNICRI csoportja előírt, teljesítjük. Hihetetlenül nagy felmérést igényelt ez a Gallup bevonásával, és az üzleti élet, a gazdasági élet, a társadalmi élet, az utcai korrupció minden szintjének egyfajta tükrét jelenti ez az anyag.

Ha miniszterelnök úr szóhasználatával élhetek, aki azt mondta, hogy egy átfogó tüdőszűrésre volna szükség, akkor biztosíthatom képviselőtársaimat arról, hogy ez a program, amely a tárcánál elkészült, már nemcsak a leleteket tartalmazza, hanem a kórtörténetre és a diagnózisra is tartalmaz terápiákat, megoldásokat. A kormány talán már ebben a hónapban megkezdi a programunk tárgyalását.

Áttérve képviselő úr másik kérdésére: valóban így van, tűzoltómunkát kellett végezni. Az 1996-ban módosított, a képviselői jogállásról szóló törvény - amely törvénybe iktatta a képviselők vagyonnyilatkozatát -, valljuk be, rendkívül hézagos. Ha kicsit karikírozni szeretném, akkor a brüsszeli csipkéhez is hasonlíthatnám, hiszen annyi lyuk van ebben a módosításban, ami alkalmatlanná teszi a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos rendelkezést három dologra: az ellenőrizhetőségre, a számonkérésre és az átláthatóságra. A képviselők lelkiismeretén múlik az, hogy mit tesznek ezekkel a nyilatkozatokkal, ezért két tűzoltómunkát kellett végezni.

Tudom, hogy egy átfogó törvényjavaslatra volna szükség, hiszen a társadalmi élet széles spektrumát kellene vagyonnyilatkozattal alkalmazási feltételként szabni, ennek megköveteléséhez azonban hosszú időre volna szükség. Amit rövid idő alatt meg lehetne tenni, az az, hogy a képviselők korrigálják az 1996-ban módosított jogállási törvényt, és tudomásom szerint egy hárompárti törvénymódosítást már be is nyújtottak. A másik ilyen, kicsit nagyobb kiterjedésű munka, amelyet a kormány a mostani hét végi kormányülésen fogadott el, az a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása kapcsán annak biztosítása, hogy nem minden köztisztviselőre, de a korrupciós területen dolgozó köztisztviselőkre ki kell terjeszteni a vagyonnyilatkozat-tétel lehetőségét, mi több, alkalmazási feltételként kell azt előírni. Én is tisztában vagyok azzal - és a kormány is -, hogy itt nem állhatunk meg, és el kell indulnunk fentről lefelé, fel kell készülnünk egy sokkal szélesebb körű vagyonnyilatkozatra, egy intézményrendszert kell kiépíteni, ehhez azonban idő kell.

Megköszönve képviselő úr felszólalását, biztosíthatom képviselőtársaimat, apparátusunk azon dolgozik, hogy mihamarabb egy egységes vagyonnyilatkozatról szóló törvény szülessék, mert - szeretném azért önöket megvédeni - nemcsak képviselőkről van szó, hanem bírákról, ügyészekről, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a fegyveres és rendvédelmi szervek tisztségviselőiről, és sorolhatnám még azokat az intézményeket - legyen az a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, az ÁPV Rt. -, ahol el kellene gondolkodnunk azon, hogy ki kellene terjesztenünk a vagyonnyilatkozatot. Ezt teszi a tárcánk, remélem, hogy ebben a ciklusban a végére is jutunk ennek a törvénynek. Számítok az önök támogatására.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 24 2000.11.27. 4:58  21-24

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszony! Azt mondta, hogy azokhoz szól, akik a politika becsületéért tenni akarnak, ezért úgy érzem, hogy a kormány nevében nyugodt lelkiismerettel válaszolhatok az ön kérdéseire. Mindig is messze állt tőlem a hisztériakeltés.

Nagyon szimpatikus volt Csúcs László képviselő úr felszólalása, és azért nem szóltam hozzá, mert annyit tudtam volna mondani, hogy egyetértek - és ez túl kevés. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.) Ezt megtehetem most is, az ön felszólalása kapcsán, hogy egyetértek mindazzal, amit Csúcs képviselő úr elmondott.

Azonban amit ön megfogalmazott, azzal már nem tudok mindenben egyetérteni. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.) Ne kerülgessük, beszéljünk nyíltan a bizalmatlanságról, hogy azt mindenki értse. Bizalmatlanság van, ahogy ezt a képviselő úr is megállapította, érezzük magunk is, ez tény, de nem cél, képviselő asszony. Ahhoz, hogy ebből a bizalmatlanságból, amely mindannyiunk felelőssége, mihamarabb a magyar közélet kilábaljon, meg kell nézni, mit tesz a jogalkotás, és mit tesz a végrehajtás.

Büszkén vállalom a kormány nevében is azt, hogy a jogalkotás területén abban a pillanatban, ahogy látni lehetett a joghézagot, elindult a jogalkotás, legyen az a három országgyűlési képviselőnek, annak a törvénynek a módosítása, amelyet egyébként akkor a kormánykoalíció jó része nem szavazott meg, önök fogadták el az összeférhetetlenségi törvényt, annak minden utólagos hibájával együtt. (Horn Gábor: Ha valaki hazudik, az nem utólagos hiba!) Ezt korrigáljuk, három országgyűlési képviselő benyújtja.

A második ilyen kérdés, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény kapcsán: igenis, aki korrupciós területen dolgozik, tegyen vagyonnyilatkozatot, legyen alkalmazásának feltétele, és ha kell, évente számoljon el a vagyonnyilatkozatával, és számoljon el az adóbevallásával. (Taps a Fidesz soraiból.) De azt is megnézhetjük, hogy mit tesz a végrehajtó hatalom, hiszen abban a pillanatban, függetlenül attól, hogy ki, melyik képviselő, a patkónak melyik oldalán ül, ha gyanú merült fel arra, hogy korrupciós eljárásba keveredett, az eljárás megindult. Ugyanígy volt ez az előző ciklusban is, amikor egy képviselő esetében, nevezetesen Boldvai képviselő úr esetében az akkori ügyészség megindította az eljárást.

Én azt hiszem, hogy a végrehajtó hatalom tökéletesen járt el akkor, amikor nem manipulált sem az önök idejében, a Tocsik-ügy idején, sem pedig most, hanem megtette azt, ami a dolga, elindította az eljárást.

De, tisztelt képviselő asszony, ez az ügy még nagyon gyerekcipőben jár ahhoz képest, amely úgy híresült el a világban, hogy Tocsik-Boldvai-botrány. Abban az ügyben ma másodfokú tárgyalás volt, tisztelt képviselőtársaim, és ha valaha rosszul lehet időzíteni egy ilyen felszólalást, és ha valaki hiteltelen ma ebben az ügyben felszólalni, az a Magyar Szocialista Párt. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

 

(15.00)

 

És befejezésül, csak mozaikformában jutottak eszembe nevek, miközben ön mondta a felszólalását; Boldvai képviselő úr mellett a Szokai-, Lascsik-, Liszkai-ügyekben, Hujber Ottó, de említhetném Márton Lászlót, mi több, Dunai urat is, aki lemondott mint miniszter. De ne csak a neveket és az ügyeket nézzük; nézzük a korszakot, nézzük azt a korszakot, amelyről az ön egyik képviselőtársa... (Vancsik Zoltán: Mi van ezekkel a férfiakkal? Mi van velük?) Kérem szépen, nézzük azt a korszakot, amelyről az ön képviselőtársa, egykori miniszterünk, Suchman miniszter úr azt mondta: nem az ÁPV Rt. korrupt, tisztelt képviselőtársaim, hanem a világ. Ennyit arról a korrupcióról... (Vancsik Zoltán: Mi van az említettekkel?) Tessék? (Vancsik Zoltán: Mit tettek az említettek? - Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Kérem szépen, ha a képviselő úr... (Közbeszólások.)

Köszönöm, van még félpercem. Ha a képviselő úr összehasonlítja, hogy mi mindent tettünk mi az első gyanús ügy után a jogalkotásban, a végrehajtásban (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.), amikor kiderültek kábítószergyanús ügyek, milyen szigorítást tettünk meg, akkor azt mondhatom a magyar társadalom előtt, nyugodt lellkiismerettel állunk itt, mert bizony mindent megtettünk annak érdekében, hogy egy korrupciómentes közélet legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 111 2000.11.28. 1:26  110-112

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elítéltek és az előzetes fogva tartottak, letartóztatottak sajtó útján történő nyilatkozattételének szinte teljes rendezetlensége volt jellemző mind ez idáig, míg ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés nem kezdte el tárgyalni. A vita során bebizonyosodott számunkra az, hogy képviselőtársaim túlnyomó többsége osztja azt a véleményt, hogy úgy az elítéltek, mint az előzetesen letartóztatottak véleménynyilvánításáról a büntetés-végrehajtásban új szabályozásra kerüljön sor. Ezek nyomán egy hatpárti egyeztetésre is sor került, közös álláspontot sikerült kialakítanunk, amelyben köszönöm mindannyiuk szíves részvételét. A változások nyomán valójában a jelen javaslat a fogva tartott sajtó útján történő véleménynyilvánítása helyett annak nyilatkozattételét szabályozza.

Még egyszer köszönöm, hogy ekkora egyetértéssel sikerült egy ilyen kérdésben egyezségre jutnunk, amely egyébként a véleménynyilvánítás korlátozását és szabadságát is érintette.

Köszönöm szépen együttműködésüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 113 2000.11.28. 2:24  112-114

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyv módosításának célja a joganyag karbantartása, naprakész állapotának biztosítása. Mindösszesen három törvényi tényállást módosítunk. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Btk. 270. §-a szerinti rémhírterjesztés törvényi tényállását, amelyet azonban célszerű pótolni. Ezzel valamennyi párt egyetértett, és a rendelkezéshez módosító javaslat nem érkezett.

A következő a hivatalos személyre vonatkozó értelmezést kiegészítő rendelkezés. A jövőben az önálló bírósági végrehajtó-helyettes és közjegyzőhelyettes is hivatalos személynek minősül, ennek minden büntetőjogi következményével.

A harmadik: a nyilvános rendezvények zavartalanságához fűződő érdek körében pedig a törvényjavaslat a rendbontás új tényállásával egészíti ki a büntető törvénykönyvet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslathoz két képviselői módosító indítvány, majd két további kapcsolódó módosító indítvány érkezett. A kormány a módosító javaslatok egyikét sem tudta támogatni. Először: a csoporthoz tartozás megkövetelésével e törvény nem nyújtana védelmet az olyan rendzavaró magatartásokkal szemben, amelyeket egyéni elkövető vagy két elkövető valósít meg. Másodszor: a módosító indítványok másik köre indokolatlanul szélesen rendelte volna e speciális tényállás hatálya alá a sporteseményekkel összefüggő bármilyen garázda magatartást. Ezért a kormány ezeket sem támogatja.

Megítélésem szerint a kormány által az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat az eredeti formájában lesz a legalkalmasabb annak a célnak az elérésére, amelyet kitűztünk. Meggyőződésem, hogy elfogadása esetén, az egyéb jogi szabályokkal együttesen, megfelelő módon lehet védekezni a nyilvános rendezvényeken a rendbontókkal szemben.

Kérem képviselőtársaim támogatását a javaslathoz. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 20 2000.11.30. 15:03  3-102

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony!

Az európai integráció kereszténydemokrata fogantatású eszmény. Az Európai Közösség alapító atyái, Robert Schuman, Konrad Adenauer és de Gasperi egyaránt kereszténydemokraták és hívő emberek voltak.

Schuman szerint a kereszténydemokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet. Nem véletlen, tisztelt képviselőtársaim, hogy éppen a szolidaritás és a szubszidiaritás elve az, amely a kereszténydemokrata elvek alapján magának az Európai Uniónak is alapelvévé és eszmei alappillérévé vált. És az sem lehet véletlen, hogy éppen az a magyar kormány kezdte meg a visszatagolódást Európába, amelynek kormányfője Antall József miniszterelnök úr volt.

 

 

(10.40)

 

A fejlett gazdaságú és fejlett kultúrájú Európába való visszatérésünk feltételeit, a jogállamiság és a piacgazdaság alapjait Antall József rendszerváltó kormánya teremtette meg. Hiszen az MDF vezette kormány négy év alatt helyreállította hazánk szuverenitását, kezdeményező szerepet játszott a KGST és a Varsói Szerződés megszüntetésében, elérte a megszálló idegen erők végleges kivonulását hazánkból, ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum kormánya hazánk biztonsága érdekében kezdeményező lépéseket tett az Észak-atlanti Szövetséghez való csatlakozás felé. A határozott diplomáciai offenzíváknak köszönhetően a békepartnerségben való részvételünk nyitotta meg az utat Magyarország számára a későbbi NATO-tagság megszerzéséhez. A miniszterelnök úr tíz évvel ezelőtti szavai szerint: számunkra a NATO Európa stabilitásának záloga. Hála istennek, mára így is lett.

1990 novemberében a volt szocialista országok közül elsőként Magyarországot vették fel az Európa Tanácsba. Az Antall-kormány második évében, 1991. december 16-án kötöttünk társulási szerződést az Európai Közösséggel, amely társult viszonyt teremtett hazánk, valamint az Európai Unió és annak tagállamai között. Végül, a fórum vezette Boross-kormány működésének egyik utolsó, ám nagy jelentőségű történelmi gesztusaként, 1994. április 1-jén benyújtotta felvételi kérelmét az Európai Unióba.

Az Európai Unióban való részvételünk lehet az egyetlen felelős és racionális válasz a múlt tanulságaira, a jelen és a jövő várható kihívásaira. Ahhoz, hogy a megindult változások kiteljesedjenek, ahhoz, hogy az új évszázad kihívásaira megfelelő választ tudjunk adni, az európai integrációs folyamatba teljes tagként történő bekapcsolódáson kívül nincs más valódi választási lehetőségünk. A világméretekben folyó verseny kihívásainak csak az európai gazdasági és politikai egység részeként leszünk képesek megfelelni. Enélkül nem tudunk hatékonyan reagálni a szervezett bűnözésre, a környezetvédelmi gondokra, a migrációra, a technológiai forradalomra, az információs társadalom adta kihívásokra.

Gazdaságunk már ma is nyitott. Magyarország a külkereskedelme háromnegyedét már ma is az Unió tagállamaival bonyolítja le. Az Európai Közösségek és Magyarország között érvényben lévő társulási megállapodás alapján az ipari termékek számára már jelenleg is biztosított a szabad kereskedelem. A mezőgazdaság területén azonban jelenleg még érvényben vannak bizonyos korlátozások. E területen a szabad kereskedelem csak akkor valósulhat meg, ha Magyarország felvételt nyer az Európai Unióba.

Mit is jelent valójában az európai uniós tagság nemzetgazdaságunk számára? A jelenleginél nagyobb biztonságot, védelmet gazdaságunk területén; reményeink szerint, tagságunk jelentős mértékben javítja majd a magyar áruk versenyképességét, hiszen ugyanolyan feltételekkel és feltételek mellett jelenhet meg a Közösség piacán, mint az adott tagállam termékei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem öncélú törekvés az Európai Unióhoz való csatlakozás szorgalmazása; csatlakozásunk nem cél, hanem eszköz; belépésünk, gyarapodásunk gazdasági, politikai, intézményi és jogi feltételeit kívánjuk javítani. Ez vonatkozik jogközelítési törekvéseinkre is, hiszen a jogközelítésnek is az a célja, hogy jogszabályaink összhangban álljanak a közösségi jog követelményeivel. Ismétlem: jogszabályainknak az európai közösségi joggal való összehangolása nem tekinthető önmagában célnak vagy értéknek, ez csupán eszköz lehet az integráció keretei között megfogalmazott nemzeti céljaink eléréséhez. Mára már nincs a magyar jognak olyan területe, amelyen ne történtek volna meg a meghatározó jogközelítési lépések. Ki kell jelentenünk, hogy nem kötelességünk a Brüsszelben született jogszabályok szolgai másolása. Arra kell törekednünk, hogy a saját nemzeti hagyományainknak leginkább megfelelő megoldást válasszuk egy-egy szabályozandó területen.

Gyakran fogalmazódik meg az az aggodalom, hogy az Európai Unióban való részvétel a közelmúltban visszanyert állami önállóságunk elveszítését, nemzeti önazonosságunk feladását jelentheti és eredményezi. Gondolják meg, képviselőtársaim, hogy ugyanezzel az ellenvetéssel szembesült, éppen ezer évvel ezelőtt, Szent István. A keresztény magyar királyság megalapítója jól látta, hogy a Szent Koronával hitelesített első európai uniós tagságunk új kihívásokkal, új veszélyekkel és új lehetőségekkel szembesíti a nemzetet. Tudta: aki kimarad, az lemarad. Ez ma sincsen másképpen. A csatlakozással szuverenitásunkat új keretek között gyakoroljuk. Az Európai Közösség csak a tagállamoktól származtatott hatáskörben járhat el, alkothat jogszabályt.

Az Európai Unió intézményrendszere és döntéshozatali rendje nem helyez a tagállamok fölé tőlük független hatalmat. Ellenkezőleg: színteret, fórumot teremt a közös érdek megtalálásához, érvényesítéséhez. Lehetőség van a nemzeti érdekek érvényesítésére, ha felkészülten, következetesen, kellő hatékonysággal állunk ki nemzeti érdekeink mellett.

A közös nevező keresése nem nélkülünk, hanem a részvételünkkel történik a csatlakozás után. Az Európai Unió a nemzetek Európája. E nemzetek alapszerződése azt hangsúlyozza, hogy a kultúrák és a nyelvek sokszínűségét nem szabad veszni hagyni, ezeket meg kell őrizni és erősíteni kell. A csatlakozás minden magyar állampolgár számára érezhető változásokat eredményez majd.

Néhány az elnyert jogok közül: az Európai Unión belül megszűntek a határok, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Unió polgárai jogosultak belépni bármely tagállamba, s a tagállamokban élők egyben az Unió polgárai is; ez azt jelenti, hogy a tagállamokban bárhol munkát vállalhatnak, vállalkozásba kezdhetnek. Ebben az esetben a befogadó állam munkavállalóival azonos jogok illetik meg a betegellátás, a családi pótlék, a minimálbér és a lakástámogatás terén. A családjuktól sem kell elszakadniuk, hiszen a családtagok is követhetik őt a fogadó államba. Jogosulttá válnak arra, hogy ebben a tagállamban akár jelöltként indulhassanak vagy szavazhassanak a helyhatósági választásokon. Mi több, arra is jogosulttá válnak, hogy az Európai Parlament tagjainak a megválasztásában is részt vegyenek.

Képviselőtársaim! Magyarország mára már érett a csatlakozásra. A belső felkészülés 2002 végéig befejeződik; és ennek az elősegítése érdekében kiemelkedő jelentőségű, hogy a kormány, az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártokkal együtt, a közelmúltban közös nyilatkozatot fogadott el a csatlakozási folyamat aktuális kérdéseiről. Szeretném ezt a nyilatkozatot alapnyilatkozatnak tekinteni. És azt is szeretném, ha a hat párt a későbbiekben elérné, hogy megfogalmazza: az elkövetkező több mint másfél évünkben a jogalkotásban prioritást biztosítunk az intézményi és a jogharmonizáció szükségességének. Rendkívül fontos a számunkra e prioritás kimondása, amely a számomra együtt jár azzal is, hogy minden belpolitikai problémánkat el kell tudnunk választani az egyébként a nemzetünk sorsát hosszú évszázadokra meghatározó, és most, az adott történelmi helyzetben megoldható intézmény- és jogharmonizációs feladatoktól, mert ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor kimaradunk a bővítésből.

 

 

(10.50)

 

Bízom abban, hogy lesz egy második közös nyilatkozat, amely ezt a prioritást ki fogja mondani. Ez azért is fontos számunkra, mert nagyságrendjét tekintve ez az az anyag (Felmutatja.), amely jogharmonizációban és intézményharmonizációban vár ránk. Olyan kiterjedésű és terjedelmű munka vár ránk, amelyben kétharmados törvények sokasága van, maga a jogalkotás, az előzetes határozathozatal, az alkotmánymódosítás, és sorolhatnám a törvényeket, amelyeknek módosítására csak egységesen leszünk képesek.

Magyarország taggá válásával egyben az Európai Unió keleti határállamává is válunk. Úgy tűnik, ismételten a keleti védőbástya szerepét fogjuk betölteni, mint amit a történelem során már oly sokszor betöltöttünk. Ugyanakkor az is fontos, hogy a magyar nemzettesten belül ne alakuljon ki választóvonal. Ezért is fontos, hogy mindannyian egyformán segítsük a szomszédos államok csatlakozási törekvéseit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Robert Schumannal kezdtem és Robert Schumannal szeretném befejezni. 1950. május 9-én tárta a világ elé azt a tervét, amely az európai integráció megteremtéséről szólt. Márai Sándor tíz évvel korábban, a második világháború elején vetette papírra a schumani tervet megelőző elgondolását a "Kassai őrjárat" című művében. Ebből idézek néhány sort: "Mikor kereszténységről beszélünk, az európai műveltség és erkölcs megtisztulását értjük társadalmi, gondolati, művészeti és gazdasági értelemben. S mit várunk ettől a kereszténységtől?" - teszi fel a kérdést Márai Sándor. "Azt, hogy felépíti a háború romjaiból és kiszabadítja a civilizáció gépies magatartásából az európai közösséget." - írta Márai Sándor.

Mind az építés, mind a kiszabadítás tekintetében nagy és közös feladatok várnak ránk és utódainkra. Történelmi szerencsénk, tisztelt képviselőtársaim, a patkó bármely oldalán is ülünk, hogy erre mi most lehetőséget kaptunk. Azonban ez a lehetőség történelmi felelősséggel is jár. Kívánom képviselőtársaimnak, hogy átérezve ezt a felelősséget, az e ciklusban még előttünk álló másfél éves jogalkotási programban tudjuk biztosítani a jogharmonizáció és intézményi harmonizáció elsőbbségét, hiszen ha ebben a másfél évben fenn tudjuk tartani azt az elsőbbséget, amely eddig is az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok között Magyarország elsőbbségét jelentette, akkor biztos lesz az a vágyakozásunk és reményünk, hogy a bővítés első körében lesz Magyarország.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 12 2000.12.11. 3:32  9-12

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő úr! Mint a kormány igazságügy-minisztere, csak egyetlen részre szeretnék reagálni. Ez az egyetlen rész a bíróságok függetlenségével kapcsolatos elem, amely egyébként nekem is szemet szúrt abból a tízpontos követeléssorozatból. El is gondolkodtam rajta, hogy vajon mit jelenthet ez, hiszen a '70-es, '80-as években - jól emlékszünk arra - bíróság vezetője csak az lehetett, aki anno MSZMP-s tag volt. Ezt követően 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztal nyomására egy óriási vívmány született, egy alkotmánymódosítás. Ez az alkotmánymódosítás két szakaszban változtatta meg a bírák addigi elég méltatlan jogállását.

Az egyik mondat így szól: "A bírák pártnak nem lehetnek tagjai." A második mondat pedig így szól: "Politikai tevékenységet nem folytathatnak." Ennek az alkotmánymódosításnak a tartalmi elemét valóban egy több évig tartó jogalkotási folyamat töltötte ki, amely jogalkotási folyamat végén igazán elmondhatjuk azt, hogy a bírói tevékenység függetlensége megkérdőjelezhetetlen volt már a '90-es évek elején.

Ezt követően elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent a bírói függetlenség, amit kérnek ebben a tíz pontban, hiszen a bírói függetlenség két dolgot jelent. Az egyik, amit a képviselő úr már említett, hogy csak a jogszabályok alapján és csak meggyőződésüknek megfelelően döntenek a bírák, és nem befolyásolhatók, a másik az, hogy a bírói függetlenség nem elsősorban a bírákat védi, hanem az ügyfelet védi. Az ügyfelet védi egy olyan alkotmányos elv érdekében, hogy az ügyében olyan bíró járjon el, aki pártatlan módon ítélkezik.

Aztán jött 1997, amikor az MSZP és az SZDSZ alkotta kormányzat olyan törvényt alkotott, mely törvény alapján már nemcsak a bírói függetlenséget, ítélkezési függetlenséget mondta ki törvény, hanem a bíróságok szervezeti és igazgatási függetlenségét is megteremtették.

Ezek után magam sem értettem, hogy mit jelent ez a kitétel, csak egyre tudok gondolni, tisztelt képviselőtársaim, ez az egy pedig az, hogy önöknek vannak olyan eseti és vannak egyedi ügyekről ismereteik, akik ezt a tíz pontot megfogalmazták, hiszen csak erről lehet szó. Ma a jogszabályi háttér a bírák függetlenségét biztosítja. Itt csak gyakorlatról lehet szó.

Ezért kérem önöket, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy ha van önöknek olyan ismeretük, hogy a gyakorlat ellentétes a jogszabállyal, bármilyen irányból is jöjjön ez a befolyás a bíróságok irányába, akkor kérem, hogy azt minden egyes esetben jelezzék az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egy egyszerű tagjának, akit igazságügy-miniszternek hívnak, hogy ebben eljárhassunk. De egyet szeretnék kérni: pártpolitikai érdekből ne rongálják tovább a hatóságok és a bíróságok jogállami működésébe vetett bizalmukat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)