Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok szó esett már az egészségügy 21 lépéséről, én most elsősorban nem erről szeretnék beszélni, hanem mint köztudott, van egy úgynevezett 22. lépés is az egészségügyben, az átalakítási programok sorában, ez pedig a gyermekegészségügy megújításáról szóló program.

Ez a program, ellentétben azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy ez a 21 lépés választási kampány, légből kapott ígéretek sora, ez a gyerekgyógyász szakma által régen kidolgozott, messzemenő konszenzust élvező program, és a gyerekgyógyászati szakma nagy örömére, most ez 22. lépésként 15 alpontban bekerült az egészségügy előtt álló megvalósítandó feladatok közé.

Miért is volt szükség erre a gyerekegészségügyet érintő úgynevezett 22. lépésre? Talán azért, mert Magyarországon is - ugyanúgy, mint Európában - egyre kevesebb gyermek születik, és a gyermekek születésének körülményei, a gyermek anyaméhben eltöltött időszaka, valamint az első év körülményei messzemenően meghatározzák azt, hogy milyen életkilátásai, milyen élete lesz ennek a megszületendő gyermeknek.

Magyarországon még mindig nagyon magas a koraszülöttek aránya, és a csecsemőhalandóság. Annak ellenére, hogy csökkent a csecsemőhalandóság, még mindig az európai átlag felénél vagyunk, tehát még mindig messze jobbak az európai mutatók ilyen tekintetben, mint Magyarországon.

A magyar gyerek-egészségügyi ellátás - mint tudjuk - kórházcentrikus, és a gyerekellátásban részt vevők száma elégtelen ahhoz, hogy minden gyermeket gyermekorvos lásson el, és minden gyermek gyermekorvosi körzetben kerüljön ellátásra. A 14 év alatti gyerekeknek 28 százalékát felnőttkörzetben látják el, és gyakorlatilag ezzel nincs meg az az esélyük, hogy megfelelő gyerekszakember foglalkozzon velük.

A másik komoly kihívás, amely a gyermekgyógyászati szakma előtt áll és az esélyegyenlőséget sérti, az, hogy ma Magyarországon 90 kórházban van szülészeti ellátás, és ebben a 90 kórházban 24 esetben nincs gyerekosztály, és nincs ott gyerekorvos a szüléskor, és nincs ott a koraszülötthöz értő személy, aki az első pillanatokban ellássa ezeket a gyerekeket. Tehát ebből a szempontból is az esélyegyenlőséget mindenképpen biztosítanunk kell.

A másik komoly probléma a gyerekellátás keretében az, hogy a gyerekek között igen magas a baleseti arány. A baleseti halálozás mintegy 51 százalékot tesz ki, és sajnos nagyon magas, 19 százalék a gyerekek között, a 18 év alatti korosztályban az öngyilkosság aránya. Tehát van mit tenni a gyerekegészségügy előtt ebben a vonatkozásban.

A méhen belüli életet meghatározzák az anya életmódjában lévő káros szenvedélyek, nagyon magas ma Magyarországon a dohányzó terhesek száma, és ennek tudható be az, hogy nagyon magas Magyarországon a koraszülöttarány. Tehát ha egy népegészségügyi programot hirdetünk, amelyben kiemelkedő szerepet játszik a dohányzásellenes kampány, akkor különösen nagy gondot kell fordítani a terhes nők dohányzására. De nagyon nagy problémát jelent az, hogy maga az egészségügy összességében nem képes ezeket a problémákat megoldani, tehát itt mindenképpen szükség van egy összefogásra, egy társadalmi összefogásra, és szükség van a prevenciós program ilyen módon való kiterjesztésére.

Ez jelenti azt, hogy a tinédzserlányok között folytatni kell a felvilágosító munkát, folytatni kell abban a tekintetben, hogy megelőzzük a magas abortuszarányt, és folytatni kell abban a tekintetben, hogy a dohányzás ellen fellépjünk a tinédzserkorban. Ennek érdekében meg kell erősíteni a védőnői szolgálatot, erre történtek lépések, és a védőnők finanszírozása, ma már úgy tűnik, a helyére került és megoldódott, fejleszteni kell a tinédzserambulanciákat, és a népegészségügyi program keretében pedig csökkenteni kell a dohányos nők arányát, és csökkenteni kell a dohányos terhesek számát is.

A kórházak vonatkozásában pedig egyre inkább ki kell szélesíteni az úgynevezett bababarát kórházakat, ahol a gyerekellátás a gyerekek szükségleteinek, életkori sajátosságainak megfelelően történik, és kormányunk már aláírta a kórházban kezelt gyerekek nemzetközi egyezményét, de ennek a kihirdetésével és ennek megvalósításával még komoly gondok vannak, és nagyon sokat kell még tennünk ebben a vonatkozásban.

(14.20)

Magyarországon kiemelkedően jó a védőoltással való ellátottság, ez vonatkozik a gyerekek védőoltással való ellátottságára, és ennek érdekében még több és korszerűbb védőoltást kívánunk bevezetni, hogy minél kisebb legyen a gyerekek között a védőoltás szövődménye.

A gyerekegészségügy előtt álló feladatok között szerepel az, hogy mintegy harminc anyagcsere-betegség vonatkozásában indul el szűrővizsgálat a jövőben, és ezzel egy csomó anyagcsere-betegség megelőzhető, illetve korai stádiumban felismerhető lesz.

Mostanában elhangzik, hogy nagyon komoly gond a szakorvosok arányának a csökkenése. Ez különösen gond a gyerekorvosok vonatkozásában. Ha azt mondjuk, hogy a háziorvosi hálózatban a kollégák időskorúak, akkor ez még inkább igaz a gyermekorvosi ellátásra, hiszen a gyermekháziorvosok arányában nagyon magas a nyugdíjhoz közel vagy a nyugdíjkoron túl dolgozó kollégák száma. Ennek megfelelően felemeljük a rezidensek számát, növeljük a gyermekorvosképzésben való részvételi arányt, és visszaállítjuk a korábban jól működő mozgó szakorvosi szolgálatot, ami azokon a településeken biztosít a gyerekek számára megnyugtató ellátást, ahol nincs megfelelő gyermekszakorvos.

Az alapellátás vonatkozásában új szakmai irányelvek kerülnek kidolgozásra, ennek megfelelően pedig még a gyerekek vonatkozásában kidolgozásra kerül egy baleset-megelőzési program is.

Elhangzott már, hogy a daganatellenes küzdelemben fontos szerepet játszanak az onkológiai centrumok, és hasonlóan a gyermek sürgősségi ellátás vonatkozásában is gyermek sürgősségi ellátó centrumok kerülnek kialakításra, régiónként egy-egy helyen. Ez is az esélyegyenlőséget növeli, s nemcsak a felnőtt, hanem a gyerekbetegek vonatkozásában.

A legnagyobb elmaradás talán a gyermekpszichiátria és a gyermekneurológia vonatkozásában van. Itt mindenképpen fejlesztésre és összefogásra van szükség, hiszen nem megengedhető magas arányban van a gyerekek között az öngyilkosság aránya. Ennek a programnak a megvalósítását a gyermekgyógyászati szakma nagyon nagy örömmel fogadta, konszenzus van ebben a vonatkozásban is, mint az egészségügyi program 21 lépésében is, és mindent megtesznek úgy a kormányzati szervek, mint a szakmai szervek annak érdekében, hogy a gyermek, a mi befektetésünk a holnap társadalmába megvalósulhasson, hiszen szemünk fénye a gyermek, és ennek érdekében mindenkinek - a kormányzatnak, a szakmának és a képviselőtársaknak is - mindent meg kell tenni. Kérem ezért, hogy a 21 lépésnek ezt a 22. lépését még inkább támogassák, mint az előzőeket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)