Felszólalás adatai

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Azt hiszem, valóban jó világosan beszélni. Miért nem adtuk el mi annak idején a tankokat? Nemcsak azért nem adtuk el a tankokat, mert az ön elődje, Keleti úr vette meg őket milliárdos értékben az orosz államadósság fejében '96-97-ben, hanem azért, mert mi nem akartuk leépíteni a Magyar Honvédséget, szemben önnel.

Egyébként pedig én tényleg tudom, hogy nehéz a dolga a katonának, nehéz a dolga Juhász Ferencnek is, sok a munka, a haderő lendületes leépítése nagy feladat, ilyenkor nyilvánvalóan jól jön egy kis baráti segítség, aki, ha kell, tízmilliókkal segít, hol házvásárlásnál, hol a HM-cégek privatizálásánál, hol a T-72-es tankok felújításánál vagy esetleg beolvasztásánál.

Azt hiszem, jó lenne, ha a jövőben ilyen típusú baráti kapcsolatok megmaradnának baráti szinten. Ha ezt magánemberként teszi a miniszter úr, az rendben van, akkor nincsen gond, de ha figyelembe vesszük, hogy ön jelenleg még miniszter, és közpénzekkel gazdálkodik, és ha a barátság meg önzetlen, akkor ilyen közpénzekkel való gazdálkodás esetében bizony-bizony olyan érdekes megállapításra juthat akár a Magyar Nemzet is, de bárki más, aki az ön tevékenységét figyeli, hogy ebből nem vesznek le túl jó üzenetet.

Úgyhogy én arra kérném, hogy felelősen gazdálkodjon a közpénzekkel, és ne keverje össze a barátságot ilyen esetekben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)