Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Jelentős bűne lehet az államtitkár úrnak, hogy kirendelték ide válaszolgatni, de én mondom akkor a következő témát, amire akkor reagálhat, ugyanis épp ma 23 éve, 1992. október 26-án Csehszlovákia egyoldalúan Dunakilitinél elterelte a Dunát, és a vízhozam 83 százalékát egy mesterségesen kiásott vízmederbe, egy 30 kilométer hosszú üzemi csatornába terelte, hogy Bősnél egy korábbi tervezet alapján megépített erőművet kezdjen üzemeltetni.

Ennek a története az 1930-as évekig nyúlik vissza, amikor különböző európai tervek voltak még arra, hogy a folyókat végig kell vízlépcsőzni, és ezeket kell különböző vidékfejlesztési, áramtermelési, vízgazdálkodási célokra hasznosítani. 1956 áprilisában lett egy KGST-megállapodás ebből, ami utána végigkísérte a XX. századot, és nagyjából egy szimbolikus eleme lett a XX. századnak és a szocialista éra széthullásának.

Nyilvánvalóan már a terv létrehozásától kezdődően voltak ellenzői az elképzelésnek: Bősnél kellett elkészülnie az első erőműnek, és Nagymarosnál, magyar oldalon a másiknak. 1984-től, a Duna Kör meg­alakulásától kezdve voltak heves társadalmi tilta­kozások ezzel kapcsolatban, amelyek végigkísérték az azt követő öt évet, és az egyik szimbolikus ele­mévé váltak a magyar rendszerváltásnak, hiszen ez volt talán az első olyan komoly társadalmi megmozdulás, amikor ki lehetett hátráltatni egy kormányt abból, amit korábban a jogelődje megkötött.

1992-ben történt a Duna elterelése, akkor a Duna 83 százalékát terelték át szlovák oldalra egyoldalúan. Ezt követően öt éven át folyt a hágai Nemzetközi Bíróságon az a pereskedés, aminek a mai napig nem vagyunk pontosan a végén. Ennek a pereskedésnek a vége az lett, hogy mind a két felet elmarasztalták, hiszen Magyarország a bíróság szerint megszegte korábbi megállapodását, míg Csehszlovákia és későbbi jogutódja, Szlovákia viszont egyoldalúan terelte el a Dunát, és ezzel nagyon komoly sérelmeket okozott a magyar társadalomnak.

Tudni kell, hogy jelen pillanatban is a Duna túlnyomó többsége ebben a mesterségesen kiásott mederben folyik, és ezáltal az a helyzet áll fenn, hogy az egész rendszer és az építés gazdasági hasznát így teljes mértékben Szlovákia viseli, míg az összes ökológiai kárát viszont Magyarország viseli, hiszen jelen pillanatban 15-17 százalékra, maximum 20 százalékra becsülik azt a vízhozamot, ami vízszinttől függően átkerül a magyarországi oldalra.

Az elmúlt időszakban sajtóhíreket kapott „a Fidesz új hazaárulása” címmel az, hogy bele akar menni ebbe a helyzetbe, és többen ellenzéki politikusok aggodalommal figyeltük ezt a folyamatot. Az a szerencse ért, hogy az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa, dr. Baranyai Gábor irodámban a Fenntartható fejlődés bizottsága elnökeként megkeresett, feltárta a jelenlegi tárgyalási folyamatokat, és megnyugtatással kellett rendeznem, hogy nincs semmi elveszve, a magyar fél jelen pillanatban még kitart a nemzeti érdekek mellett, és 40 százalék feletti vízhozamot kér mindenképpen. Nyilvánvalóan lehet vitázni arról, hogy itt a szükséges ökológiai vízhozamnak mennyinek kellene lenni, több szakember szerint az 50 százalékot is el kellene érni, de a 40 százalék is nagyon komoly változást, 80 centis vízemelkedést hozna az egész Szigetközben. Nyilvánvalóan ennek a műszaki megoldásainak a kutatása zajlik jelen pillanatban is. Azt tudtam a mai nap folyamán kezdeményezni az évforduló kapcsán, hogy a Fenntartható fejlődés bizottságába meghívjam dr. Baranyai Gábor urat, és azt szeretném, hogy a bizottság majd tematikusan foglalkozzon ezzel, mert azt gondolom, egy ilyen nemzeti ügyben, egy ilyen történelmi ügyben, mint a bős-nagymarosi vízlépcső kálváriája, nem lenne szabad a kormánynak önállóan döntést hozni, és nagy szükség lenne arra, hogy ebben többpárti egyeztetés, nemzeti konszenzus valósuljon meg, hogy mindannyiunk egyetértésével sikerüljön lezárni ezt a tárgyalási folyamatot.

(23.10)

A tájékoztatásból kiderült, hogy a szlovákiai tavaszi választások befolyásolják a tárgyalások kimenetelét, hiszen a szlovák elnök vagy azt megelőzően szeretne egy megnyugtató, konfliktusmentes megállapodást, vagy pedig csak a választások után, mert akkor nem lesz annyira sürgős ez a folyamat.

Arra szeretném kérni az Igazságügyi Minisztériumot és a kormány képviselőit, hogy vonják be ebbe a folyamatba az ellenzéki képviselőket. Nemzeti érdekeket és értékeket szeretnénk mi is képviselni, azt szeretnénk, hogy a Szigetköz ökológiai rehabilitációja megtörténjen, amennyire ez lehetséges, és minél inkább egy olyan megállapodás szülessen, amely jól tükrözi az ország érdekeit. Erre kérném a kormány képviselőit. Köszönöm szépen, elnök úr. (Kész Zoltán tapsol.)