Felszólalás adatai

DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szokatlan módon hadd kezdjem azzal a hozzászólásomat, hogy még államtitkár úr alig több mint ötperces expozéjában is éreztem azt a dilemmát, amelyben egyébként osztozunk, hogy ez a törvény oly mértékben részletszabályokra épül, és oly mértékben szétaprózott, hogy nyilvánvalóan az általános vita keretein belül összeszedetten vagy elvi módon közelíteni hozzá elég komoly összefogottságot jelent. Azt gondolom, hogy ennek a vitának a súlypontja, az előterjesztésből adódóan nyilvánvalóan a részletes keretében lesz.

Hadd tegyem azt hozzá, többen méltatták azt, hogy mekkora munka és kodifikációs tevékenység van e mögött az előterjesztés mögött. Ezt nem vitatom. Hasonló nagyságrendű ennek ágazati feldolgozása, illetve annak a, ha jól számoltam, 62 törvénymódosításnak is a számbavétele, illetve értelmezése, amelyet ez a salátatörvény tartalmaz. Ha megengedik, én nem térek ki hosszan arra a történeti szálra, amit már többen jó néhányszor elmondtunk ebben a Házban.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet eltekintetni a közigazgatási eljárási törvény általános normáit tartalmazó és 2004-ben az országnak karácsonyi ajándékként átnyújtott törvénynek valamifajta méltatásától. Többen elmondták, nem lehet elégszer elmondani, hogy már 1992 óta egy akkori kormányhatározat, talán még a számát is ki tudom keresni, az 1026/1992. számú kormányhatározat már egy teljes felülvizsgálatot irányoz elő, és azóta ez minden ciklusban előkerült. Ugyanakkor nem tudok eltekinteni attól, hogy nagyon hangsúlyosan ne tegyem hozzá, hogy mindig az egységes közigazgatási eljárási törvény igénye merült fel.

Nem tagadva azt a nehézséget, azt a problémát, hogy egy kódex keretében mennyi nehézséget vagy szakmai problémát okoz egy egységes közigazgatási eljárási törvénynek az előállítása, azért azt hadd szögezzem le, hogy ez nem az egységes közigazgatási eljárási törvény. A Ket. általános normáinak előkészítése során, amikor is már ebben a ciklusban egy előkészítő bizottság alakult több bizottságból, emlékeim szerint az alkotmányügyi és törvény-előkészítő, az informatikai és az önkormányzati bizottság tagjaiból, ott is, már az első megbeszéléseken óvtunk attól a lehetőségtől, amely egyébként most bekövetkezett és valósággá vált, hogy mindig, minden időben, nem óhajtom azt mondani, hogy ez a szocialista-szabad demokrata kormánynak valamifajta specifikuma, de az ágazati igények, az ágazati elképzelések széthúzzák, szétrántják, többfelé vonszolják szét a kodifikálhatóság lehetőségeit.

Nem oldotta fel azt a problémát az előttünk lévő előterjesztés, amiről már beszéltünk az általános szabályokról szóló vita keretében, hogy ma Európában és egyáltalában elvi közelítésként létezik olyan filozófiai közelítése a kodifikációnak, hogy az általános szabályok az elsődlegesek, és másodlagosak, kiegészítőek az ágazati normák, illetve ennek fordítottja is.

(12.40)

Kétségtelen, hogy ennek egyfajta összecsiszolódása, összeérése látható ma Európában. Ez a törvény is egyébként teljesen vegyes képet mutat a tekintetben, hogy vajon az általános normák-e az elsődlegesek, avagy az ágazati normák az elsődlegesek. Nem szünteti meg azt a különállást a különös normákban, ami kivett eljárásokkal, illetve különös eljárásokkal operál a kodifikációban. Azt gondolom, fontos is talán azokon a definíciókon végigszaladnunk, vagy azokon az eseteken végighaladnunk, amiket ez a törvény alkalmaz. Ha alapesetnek vesszük azokat az eljárásokat, amelyek teljesen a közigazgatási eljárási törvény szabályainak a hatálya alatt vannak, azt kell mondjam, hogy hovatovább ezek az ügyek kisebbségben vannak. A különös eljárási normák között már az általános szabályokról szóló törvény egy taxatív felsorolással rendezi a kivett eljárások körét. Ezt megteszi az általános törvény 13. §-ában.

A második kategóriánál mint különös eljárás beszélhetünk egy olyan megoldásról, amikor a Ket. rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg. Itt elsődlegesek a különös szabályok, és másodlagosak az általános eljárási normák. Egy másik kategóriában egy olyan ügyfajtát is megállapít az általános rész, amelybe olyan eljárások tartoznak, amelyekre vonatkozóan a törvények a Ket.-ben felsorolt tárgykörben a Ket.-től eltérő szabályokat állapíthatnak meg. Itt fordul ez az elsődlegesség-másodlagosság kérdése. Talán részben külön kategória, amikor a törvények lehetősége kiegészül azzal, hogy kormányrendelet is megállapíthat eltérő vagy kizáró szabályokat.

Ami a gond, hogy a törvény rendelkezései szerint ezt olyan garanciális tárgykörökben is megteheti, mint jogorvoslatok, jogorvoslati fórumrendszer, jóhiszeműen szerzett, gyakorolt jogok. Ezt azért mondom, mert többen méltatták azt, hogy garanciális szempontból ez a törvény rendben van, garanciális szempontból ez egy modernizált, a kor kihívásainak, demokratikus elvárásoknak megfelelő törvény. Szerintem ez nincs így addig, ameddig garanciális jogintézmények tekintetében és a törvény maga kijáratokat enged törvénnyel, illetve különösképpen és kiemelten kormányrendelettel.

Aztán egy olyan kategóriát is tartalmaz felismerhetőn ez az előterjesztés, illetve maga a Ket., amikor az egész Ket.-et csak külön törvény eltérő rendelkezése hiányában kell alkalmazni, és végül van egy olyan kategória, amikor a jogszabályok csak ott térhetnek el a közigazgatási eljárási törvénytől, ahol ezt a Ket. kifejezetten lehetővé teszi. Nos, ez a “kifejezetten lehetővé tesziö nyilvánul meg a törvényben az általános szabályokban is, és most ebben a salátatörvényben én. Én csak kiírtam néhány megoldását ennek: “ha jogszabály másként nem rendelkezikö, “ha ezt jogszabály nem tiltjaö, “ha jogszabály egyéb feltételekhez nem kötiö, “jogszabály egyéb feltételekhez is köthetiö, “törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet hiányábanö, “ha jogszabály lehetővé tesziö. Megállapíthatjuk egyébként, hogy az általános rész minden fontos rendelkezését ilyenfajta, úgynevezett kijáratok puhítják föl, innentől fogva nyilvánvaló, ágazati jogszabályok keretében - természetesen egyfajta szakmai és politikai felülnézet, illetve előkészítés mellett - bármifajta különös szabály belefér.

Én azt gondolom, hogy ez a legkevésbé sem felel meg annak az igénynek, amiről beszéltünk az előkészítés szakaszában, mégpedig az egységes közigazgatási eljárási törvény igényének. Jelen pillanatban a Ket. általános normáinak átvizsgálása tekintetében arra a megállapításra kell jutnunk, hogy természetesen az általános törvényességi és garanciális elvárások mellett mindegyik tárca azt csinál, amit akar, és a saját ágazati, hatósági, jogalkalmazói körében olyan külön szabályokat állapíthat meg, amely szabályok neki tetszenek.

Beszéltünk már arról, hogy az én számításaim szerint legalábbis 62 törvényt módosít, itt elhangzott az, hogy körülbelül 60-at; valószínűleg nem járunk messze az igazságtól ezzel a számmal. A különös eljárásokba egyébként, a 14. § módosításába beemel még egy esetet, ahol eltérést enged ez az előterjesztés, ez pedig az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaival kapcsolatban s a többi eljárások tekintetében. Ezt azért tartom fontosnak külön kiemelni, mert a Ket. általános részében meghatározott kijáratok, kivételek, lehetőségek még ennyiben sem bizonyultak elegendőnek, hanem még pontos definícióra került még egy plusz-, külön eljárás.

Többen hivatkoztak arra, hogy ez a törvény mennyiben és hogyan ügyfélbarát. Nyilvánvalóan ezt a fogalmat majd a vita további részében is kibonthatjuk és méltathatjuk. Egyet azonban én nagyon szilárdan szeretnék leszögezni: a legkevésbé sem jogalkalmazó-barát, különösképpen, ha azt vesszük, hogy 2005. november 1-jétől az egész joganyagot alkalmazni kell; valóban, a szakvizsgaanyagban föltűnt. Egyébként az imént említett felsorolást is szakvizsga-előkészítő anyagból szedtem ki, hogy mely megoldások vannak a kijáratokra. Ha valaki ezt elolvassa, ez egy elég barátságtalan bevezetése egy egységesnek mondott közigazgatási eljárási törvénynek, arról nem is beszélve, hogy jogalkalmazói szinten ez nem úgy történik, hogy a szakvizsgák megtörténnek, és akkor milyen jól fölkészültünk erre, hanem a valódi jogalkalmazás szintjén kellene, elnézést a csúnya szóért, mintegy beüzemelni ennek a törvénynek a működését innentől számítva néhány hónapon belül, a nyarat is tekintetbe véve.

Az általános megállapítások körében elhangzott az, hogy milyen uniós elvárásoknak felelünk meg ezzel az előterjesztéssel. Már a közigazgatási eljárási törvény általános részének vitájában egyetértettünk abban, hogy uniós elvárások természetesen elvek tekintetében léteznek, de nem súlyosabban vagy nem kifejtettebben annál, mint amire egy demokratikusan működő és egy működő államigazgatást fontosnak tartó európai országban egyébként is a dolgoknak történniük kell. Azt gondolom, hogy az Unió tekintetében sem demokratikus, sem garanciális elvárások oldaláról nincsen adósságunk. Egy adósságunk viszont nagyon komolyan van, amiről kevesebbet szoktunk beszélni, mégpedig az államigazgatás kapacitása tekintetében. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos kérdés, kellene erről beszélnünk, hiszen mind személyzeti oldalról, mind pedig az alkalmazandó jogszabályok oldaláról az államigazgatási kapacitás befolyásolható, és azt gondolom, hogy egy november 1-jei hatálybalépés tekintetében egy ilyen jellegű törvény elfogadása bizony a közeljövő államigazgatási kapacitását nem igazán nagy mértékben fogja növelni.

Azt még hadd tegyem hozzá, hogy a módosítandó 62 törvény körében már benne van maga a kiindulási alap, a közigazgatási eljárási törvény általános normáit tartalmazó, 2004. december 22-én elfogadott törvény. Elolvasva ezt a külön fejezetet csak úgy tudom méltatni a helyzetet, hogy valóban mintegy nekikezd azon dilemmák taglalásának, amelyek a törvény vitájában felmerültek, de korántsem fejezi azt be. Természetesen a felsorolásra nincs idő, de hogy példálózzak is: azt a problémát, amelyet említettünk, hogy a köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben vagy a köztestület alapszabályában, szervezeti szabályzatában meghatározott köztestületi szerv bírája el, nem óhajtja módosítani egy sor más probléma mellett. Szeretném azt leszögezni, hogy hatáskört nem lehet telepíteni köztestületi szerv alapszabályában meg szervezeti és működési eljárásában, csak törvényben. Ezt például nem óhajtja módosítani a törvény.

Mindösszesen azt kell mondjam, hogy a részletes vitában nyilvánvalóan az ágazati szabályokon az ágazati jogszabályokkal foglalkozó képviselőtársaink részvételével végig kell majd haladnunk.

(12.50)

Bizonyos vagyok abban, hogy a módosító indítványok bőségével fogunk dolgozni majd a részletes vita során. S hadd mondjam el azt, hogy nyilvánvalóan ennek a nagy anyagnak a támogatása vagy nem támogatása is úgy fog eldőlni, hogy az ágazati szabályok részletes és alapvető felülvizsgálata mellett a módosítandó törvények áttekintése után, a módosító indítványok elfogadásának tükrében mi az a joganyag, amely kibontakozik.

Végezetül pedig hadd mondjam el, hogy azt gondolom, nem kell a magyar jogalkotásnak ettől függetlenül feladnia azt a reményét, hogy egyszer majd egy egységes közigazgatási eljárási törvény lehet a kezünkben, egy kódex arról, hogy az államigazgatás hogyan és milyen szabályok között működik ma Magyarországon, egy átlátható, átfogó garanciális szabályokat tartalmazó, és az említett kijáratokat nem minden részletes és fontos rendelkezés végére odabiggyesztő joganyag.

Köszönöm szépen. (Pettkó András tapsol.)