Felszólalás adatai

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Először úgy nézett ki, ugye, hogy két fideszes mond kétpercest, ez így is volt, aztán közben Tatai-Tóth András megnyomta a gombot, így ő kapta meg a szót. Szerettem volna mindjárt Borkó képviselő úr után szólni, de valahol szerencsém van, mert most így egy másik fideszes képviselő úr szavai után is szólhatok.

1. Hogy kárt okoztam volna, én személyesen, ezt nem fogadom el. Hogy egyetértettem a 65 éves korlátozással, ezt már elmondtam, és elmondom még egyszer, itt, ebben a kis körben, valóban, én is amellett voltam, hogy így járjunk el, korlátozzuk 65 évben.

2. Hogy Békéscsabáról szólt volna ez a történet? Lehet. Én budapesti vagyok, ahogy az előbb mondtam, a három Molnár közül az egyik biztos, hogy budapesti. Önök pontosan tudják, hogy XVII. kerületi képviselő vagyok, ott is élek, soha Békéscsabán nem laktam, nem ismerem a helyi körülményeket. Hogy mégis támogattam a két Molnárral együtt, annak az volt az oka, hogy úgy gondoltam, hogy van egy bizonyos határ, amikor azt kell mondani egy idős embernek, hogy nagyon okos voltál, nagyon szép volt, pihenj egy kicsit. Mert itt állnak a fiatalok, és lehet, hogy itt volt a naivitásom, hogy azt hittem, hogy ezzel annak a háromdiplomásnak, annak a több nyelvet felső fokon beszélőnek helyet tudunk teremteni, akikre úgy gondolok, hogy jézusmária, mikor lesz nekik munkájuk.

Naiv voltam, bevallom. Naiv voltam, mert elértem azt az éjjeliőrt, akiről az előbb beszéltem, naiv voltam, mert elértem azt az orvost, akit nem lehet pótolni. Belátom, hogy naiv voltam, ezért kérem, hogy támogassák ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmüket.