Felszólalás adatai

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném kinyilvánítani, hogy nem tisztem a kormányt megvédeni mindenáron, de most kénytelen vagyok.

Kedves Képviselő Asszony! Ez egy képviselői módosító indítvány volt itt a környékemen, mondhatnánk azt, hogy a három Molnár volt benne, és mivel a Devánszkiné mellett én Molnár Kati is vagyok, én vagyok a harmadik. Éppen ezért hadd mondjam el, hogy bátran, harciasan nekimentünk ennek az ügynek - ahogy azt a képviselő asszony korábban jelezte -, és úgy gondoltuk, hogy valami csodát csinálunk, a fiataloknak rengeteg munkahelyet teremtünk. Amikorra megszavaztuk - nem is én voltam az aláíró, nem ez a lényeg benne, de én is támogattam -, amikor ez a módosító indítvány átment, akkor kezdtem el magam gondolkodni rajta, hogy vajon tényleg jót tettünk-e, vajon minden szempontból jó-e az, amit elgondoltunk.

(13.40)

Aztán jött hozzám egy szegény nyugdíjas ember, és azt mondta: képviselő asszony, mi lesz velem? Mondom: ne haragudjon, de mondja már el, hogy mi a baj. Azt mondja: egy iskolában vagyok éjjeliőr, most leszek 65, egyébként nyugdíjas vagyok. Mondom: és közalkalmazotti jogviszonyban van? Mondja, hogy igen. Mondtam, hogy ezt másképp is meg lehet oldani, de igen, valószínűleg ez lesz a dolog, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnik.

Most azt kell hogy mondjam, egyetértek azzal, hogy ad hoc módon nem lehet jogszabályt módosítani. De mi, képviselők voltunk azok, akik jót akartunk. Mi nem voltunk elég körültekintőek, mi nem voltunk elég - hogy is mondjam - megfontoltak. Megszavaztuk, és azóta is csak a baj van ezzel az egész üggyel.

Én nem tudom hibáztatni ezt a javaslatot. Azzal is egyet tudnék érteni, hogy 2007-2008-ig toljuk ki, és adjunk egy laufot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de valami megoldás kell, kedves képviselőtársaim. De mindenesetre a kormány nem hibázott.