Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Többször folytattam vitát Orbán elnök úrral árak, bérek, jövedelmek, nyugdíjak kérdésében. Sokszor volt vita, hogy mikor kell az államnak beavatkozni, mikor kell a piacnak szerepet adni. Én ma úgy látom, hogy Orbán elnök úr álláspontja attól függően változik, hogy éppen az ő közvetlen és nagyon direkt politikai szempontjai szerint mi a kedvező. Három dolgot szeretnék mondani.

Az egyik, hogy jelenlegi felszólalását és múlt heti felszólalását és annak hitelét nagyban beárnyékolja az a tény, hogy nem sikerült választ kapni a Gál államtitkár úr hozzászólásában feltett kérdésekre. Tudniillik ha igaz az, amit ön nekem állandóan mond, elnök úr - ezt mondta a tévévitánkban is -  hogy az a dolga a kormányoknak, hogy érzékeny területeken szabályozzák az árakat, akkor elég nehéz megérteni, hogy ön 2001 végén saját kormányának javaslatára, sőt személyes szavazatával miért állt el attól a korábbi lehetőségtől, amely megvolt, hogy az erőművek által alkalmazott árakat az állam ellenőrizhette. Ön személyesen is igent nyomott arra a javaslatra, hogy az állam árkorlátozó szerepe szűnjön meg. Azt tudom mondani, hogy ez legalábbis elbizonytalanító.

Ön akkor most komolyan veszi azt a mondatot, amelyet nekem mondott a vitánkban, hogy az államnak szabályozni kell az árakat - sőt ezt mondta egy héttel ezelőtt is -  vagy nem veszi komolyan? Vagy hogyha ön törli el az árszabályozó eszközt mint az egyik legfontosabb eszközt, hogy védjük a fogyasztókat, akkor azt helyes eltörölni, ha más törli el, akkor valószínűleg az nemzetellenes bűncselekmény.

Ami a versenyt illeti, Magyarországon általában a szociálliberális kormány volt az az elmúlt másfél évtizedben, amely mindig azt mondta, hogy a verseny, kellő mértékben alkalmazva természetesen, mint a gyógyszer, hasznos, egyébként pedig hát vigyázni kell rá. Nade hát, Orbán elnök úr, nem éppen az ön kormánya volt az, amely, mondjuk, autópálya-építésnél nemcsak hogy nem alkalmazott versenyt, hanem úgy félt a versenytől, mint ördög a tömjénfüsttől? Ön hosszasan érvelt amellett, hogy miért nem kell verseny például, amikor autópályát építünk. Mi több, mára pontosan tudjuk, hogy ennek az lett az eredménye, hogy az ön által, az ön időszakában építtetett autópályáknak a díja és ára magasabb volt. (Hangos derültség, moraj a Fidesz soraiban.) Furcsa módon, amikor arról kellett érvelni (Nagy zaj. - Az elnök csenget.), hogy az autópályák között… - nem a kormányhoz rendkívül közel álló vállalatnak adjuk oda a megbízást, akkor nem kellett a verseny. Akkor a verseny kifejezetten akadályozta a nemzeti ipart.

Mindezzel együtt természetesen meg kell fontolni minden egyes mondatot, amit az ellenzék mond. Meg kell fontolni azt is, amit most mondott az elnök úr. De azért felhívnám az ön figyelmét, elnök úr, nem tudom, hogy megismerkedett-e a számokkal, mert ha megismerkedett a számokkal, akkor azt látná ön, hogy a legnagyobb erőművek profitja - amelyet ön most luxusprofitnak hív, és énszerintem helyénvaló, ha valaki tiltakozik ez ellen a kifejezés ellen, mert azt gondolom, rossz időkre emlékeztet -  tudja-e, hogy mikor volt magasabb: az ön kormányzása idején, vagy most. (Közbeszólás a kormánypárti oldalról: - Na, mikor? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most! - Közbeszólás az MSZP soraiból: - Na ne!) Hát azért jó lenne megbarátkozni ezekkel a számokkal, és összehasonlítani azzal, hogy bizony mi történt 2001 decembere után, miután ön igen szavazatával eltörölte az állam árkontrolláló szerepét. És érdemes lenne azért megnézni, hogy miután 2000 óta rendelkezésünkre állnak ezek az adatok nagyon pontosan, és ezek az adatok egészen pontosan összevethetőek azzal, amelyek a mai napig vannak, ön kormányfőként, miután eltörölte az árlimitet, mit csinált. Ha én jól emlékszem, nem csinált semmit; illetve egy dolgot: eltörölte a limitet.

Ezért én úgy látom, elnök úr, hogy az ön számára ez a kérdés, mint a választási kampány elindításának, a parlamentbe való visszatérésnek egy meglehetősen sokélű fegyvere. Olyan fegyver ez, amely, ha igaz az, hogy ön volt az, aki eltörölte az árlimitet, akkor visszafelé is elsülhet. Tudniillik el kell döntenünk, lehet-e önnek hinni. El kell döntenünk, hogy az ön szavának van-e súlya. El kell azt döntenünk, hogy akkor ön érdemben kinek az érdekét védte; azoknak a termelőknek az érdekét védte, akik azonnal, 2001-et követően valóban tudták emelni a profitrátájukat. Orbán Viktor ezek szerint a termelők mellett volt-e vagy a fogyasztók mellett? Ha válaszolna a kérdésre, közelebb jutnánk a megoldáshoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és talán hihetnénk abban, hogy a javaslatai nem a mának szólnak, a kampánynak, hanem a magyar jövőnek. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti oldalon.)