Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Bejelentem, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, erre figyelemmel a részletes vitára holnap este, a határozathozatalokat követően kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, "Háttal Európának LV." címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Június eleje van. 11 évvel ezelőtt egy ilyen június eleji parlamenti napon, június 4-én, a Fidesz akkori frakciója kivonult az Országgyűlés üléséről, amikor az akkori házelnök trianoni megemlékezést rendelt el. 11 év elteltével a Fidesz-kormány minisztere, Harrach Péter maga mondott beszédet Zebegényben egy trianoni megemlékezésen, ma a Fidesz csinál politikát a trianoni évfordulóból; a Fidesz-kormány minisztere nevezte a trianoni békeszerződést - vagy ahogy manapság már diktátumnak nevezik ők is - a XX. századi magyar történelem legnagyobb tragédiájának.

11 évvel ezelőtt a Fidesz még tudta, hogy ez bizonyára nem így van, hiszen ebben a XX. században volt két világháború, ahol magyar katonák és magyar civilek százezrei pusztultak el egy olyan háborúban, amelyhez semmiféle magyar érdek nem fűződött, és tudta, hogy volt néhány diktatúra ebben a XX. században, amelyek emberéleteket és emberi méltóságokat követeltek. És tudta azt, hogy persze Trianon igazságtalanság volt annak a 3 millió magyarnak, aki kisebbségi sorba került, de a történelmi Magyarország felbomlása nem igazságtalanság, hanem igazság volt annak a mintegy 8 millió románnak, szlováknak, szerbnek, horvátnak, aki meg kikerült a magyar uralom alól.

Nem érdemes tehát a politikusoknak történelmi értékelésekkel foglalkozni, azt viszont figyelni kell, hogy az effajta ünnepségeknek, az effajta megemlékezéseknek mi a politikuma, vajon mit jelent 2001-ben a Horthy-korszak trianoni emlékműveinek, trianoni szimbólumainak az újrafelállítása, hiszen arról hallottunk, hogy az egyik vidéki városunkban újra felállítanak egy Nagy-Magyarország-emlékművet, arról hallottunk, hogy a Bazilikában már elkészítették az egykori ereklyés országzászlót, hogy azt idővel majd újra a Szabadság téren helyezzék el. Mit jelent ez ma a politikában? Hiszen ezek egy olyan korszaknak, egy olyan politikának voltak a szimbólumai, amelynek az volt a központi törekvése, hogy revíziót valósítson meg, hogy helyreállítsa a történelmi Magyarországot. Amikor arról beszélnek a mai megemlékezők, hogy Magyarország területének kétharmadát és lakosságának több mint felét veszítette el, akkor azt a szemléletet hozzák vissza, amely nem azt tekinti igazságtalanságnak, hogy az új határok mögé, túloldalára kerültek összefüggő magyar területek, hanem egyáltalán azt tekinti igazságtalanságnak, hogy felbomlott a történelmi magyar állam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány hónappal ezelőtt Belgrádban jártam, és láttam a Duna és a Száva találkozásánál egy olyan jugoszláv emlékművet - szintén az első világháború utánról -, amely a Franciaországnak szóló hálát fejezi ki. Egy ilyen emlékmű nekünk, magyaroknak idegen, nekünk, magyaroknak nem tetszik, hiszen az akkori Jugoszlávia azért mondott köszönetet, hogy Magyarországtól elvittek egykori magyar területeket. Nekünk sem helyes ma újra felállítani olyan emlékműveket, újra forgalomba hozni egy olyan történelmi retorikát, amely meg a románok, a horvátok, a szerbek, a szlovákok, az ukránok számára idegen, bennük kelt bizalmatlanságot azt illetően, hogy vajon mit is akar a XXI. század kezdetén ez az új, demokratikus magyar állam.

Én a magam részéről a leghatározottabban helytelenítem és tiltakozom az ellen, hogy a Horthy-korszak irredenta emlékműveit állítsák fel újra, hogy a Horthy-korszak irredenta szimbólumait hozzák vissza, és hogy a Horthy-korszak egész gondolkodását hozzák vissza egy olyan kormány idején, amelyik a jövő választását hirdette, és a legszörnyűbb múlthoz fordul vissza napjainkban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében megadom a szót Szakács Imre politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr, öné a szó, ötperces időkeretben.

DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szokták mondani, hogy a gyökértelen növényt elfújja a szél, és azt a nemzetet, amelyik nem emlékezik múltjára, nem idézi azt emlékezetébe, gyökértelen növényhez lehet hasonlítani.

Én azt gondolom, amit képviselőtársam elmondott, az részben sem fedi a valóságot, hiszen épp a szocializmus évei alatt, a szocialista tábor összekovácsolása okán nem ismerhette meg azokat a történelmi tragédiánkhoz, múltunkhoz kötődő tényeket nagyon sok százezer, millió fiatal, aki akkor növekedett fel, hiszen Trianonról beszélni az 50-es évektől a 90-es évek elejéig nem lehetett (Bauer Tamás: Ez nem is igaz!), a történelemkönyvekben az ezzel kapcsolatos tények nagyon cenzúrázottan jelentek meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezeknek a felelevenítése és a mai fiatalság között az emlékezés azokra a honfitársainkra, akiket elszakítottak az anyanemzettől, fontos dolog a mai fiatalság számára.

Azt gondolom, hogy azokat a történelmi ereklyéket, amelyek a trianoni nemzetcsonkításra emlékeztetnek, semmiképpen nem lehet irredentának mondani; ez emlékezés arra, ami akkor Magyarországgal történt.

(20.40)

Ugyanakkor azt is el szeretném mondani, hogy a magyar kormány, a polgári kormány nagyon komoly erőfeszítéseket tett, hogy a Trianon óta külföldön élő magyar ajkú honfitársainkat, testvéreinket megfelelő módon próbálja Magyarországhoz, az anyaországhoz integrálni, lehetőséget adva arra, hogy gyakrabban látogathassanak haza, munkalehetőséghez, tanulási lehetőséghez jussanak itthon, gyógyászati, szociális ellátásban részesülhessenek, ha rászorultak. Képviselőtársam hozzászólását egyenes következményének látom a Szabad Demokraták Szövetségének az úgynevezett státustörvényben elfoglalt álláspontjához kapcsolódóan, hiszen önök nem támogatják azt, hogy a határon túli magyarok könnyebben tudjanak munkát vállalni itthon, hogy könnyebben juthassanak oktatási lehetőséghez vagy más szociális, egészségügyi ellátáshoz.

Durva csúsztatásnak tartom azt, hogy ezeket a megemlékezéseket Trianonra önök most, illetőleg képviselőtársam most a Horthy-rendszer felelevenítésével próbálja összehozni. A magam korán keresztül kimondottan nevetségesnek is tartom, hogy a Fideszt ilyen módon próbálja összemosni, hiszen mi egy modern, európai, konzervatív polgári pártnak állítjuk be magunkat, amely olyan értékeket hordoz, amelyeket Európában mindenhol elismernek, támogatásra érdemesnek és méltónak tartanak.

Képviselőtársamnak a mai napirend utáni hozzászólását én beteszem abba a sorba, amivel képviselőtársam egy Guinness-rekordot próbál megdönteni; teljesen mindegy, hogy miről van szó, csak a hozzászólásainak a számát kívánja növelni, hogy különböző kiadványokban a legtöbbet hozzászóló képviselő megtisztelő címét kiérdemelje. (Dr. Kökény Mihály: Az sem semmi!)

Felszólalások:   181-197   197-200   201-202      Ülésnap adatai