Felszólalás adatai

ELNÖK: Ugyancsak napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács képviselő úr, független képviselő, "Nemzeti sportcsarnokot építsünk vagy gátakat?" címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak.

SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Százötven éve már annak, hogy Petőfi Sándor megénekelte, mire képes a Tisza, ha egyszer megvadul. Hiába történt azóta is Vásárhelyi Pál, Széchenyi István és mások által a Tisza szabályozására és megzabolására kísérlet, az eredmény a mai napig nem megnyugtató.

(21.20)

A kormány helyesen ismerte fel akkor, amikor úgy döntött, hogy nemzetközi összefogás kell, hogy a Kárpát-medencében induló folyókat megszelídítse Magyarország területén. Lényeges, hogy a trianoni döntést követően idegen országokhoz került egykori országrészeken elkezdhessék már a vízrendezést.

Helyesen ismerte fel azt is a kormány az elmúlt évben, amikor azt a határozatot hozta, hogy nem a 4-es metrót építi fel, hanem ahelyett inkább a gátakat erősíti. Ilyen módon számos helyen került sor olyan gát megerősítésre, ami nélkül ma esetleg már árvízhelyzettel kellene számolnunk. Most is meghozta a kormány azt a döntést, ami gyors is volt, helyes is volt és nem is kifogásolható, ha esetleg jogi aggályok felmerülnek is a finanszírozás vagy annak jogszerűsége vonatkozásában. Helyes volt az a döntés, hogy a költségvetésből 37 milliárdot biztosít a kormányzat egyrészt a jelenleg folyó védelmi munkákra, másrészt pedig a gátak megerősítésére.

Ezen túlmenően nagyon lényeges, hogy ebben a törekvésében a kormányzatot támogassa az egész parlament is. De hogyan támogassák azok a képviselők - most nem is mondom, hogy ellenzéki vagy kormánypárti -, akik csak televízióból értesülhetnek esetleg egy ilyen kialakult vészhelyzetről, mert maguk azt nem tapasztalhatták meg? És ilyen vonatkozásban nincs sok különbség a között, hogy a Mississippi, a Sárga-folyó vagy éppen a Tisza teremt ilyen helyzetet. Éppen ezért a mai nap folyamán kezdeményeztem a parlament elnökénél azt, hogy egy kihelyezett munkahetet szervezzen a parlament képviselőinek részére a védelmi munkálatoknál, ahol személyesen győződhet meg minden egyes képviselő az általa végzett védelmi munkák során is, hogy miről is van szó akkor, amikor egy egész élet munkáját néhány perc alatt veszíthetnek el tíz- és százezrek.

Ha ebből a szempontból közelítjük meg, akkor nyilvánvalóan már nem is lehet kérdés az, hogy alapvetően szórakozást és élsportot szolgáló sportcsarnokot építsünk vagy gátakat építsünk. Nemcsak lelkiismereti okokból van szükség arra, hogy a képviselők maguk is megtapasztalják azt, hogy mi történik az árvíz elleni védekezés munkálatainál, hanem lényeges azért is, hogy a törvényhozói munkájuk során egy emberként, ellenzék és kormánypárt összefogva fel tudjon olyan kezdeményezés mögé sorakozni, mint például most a 37 milliárdnak az átcsoportosítása. És nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyes képviselők nem 28 millió forintot, hanem csak 50 ezer forintot ajánljanak fel rossz lelkiismeretük megnyugtatására, azaz a bajba jutott emberek segítségére.

Nem ilyen alamizsna 50 ezer forintokról kell döntenie ennek a parlamentnek, hanem arról, hogy az egész ország összefogásával végre olyan helyzetet teremthessünk - úgy a belvíz, mint az árvíz elleni védekezés területén is -, amely hosszú távra és megnyugtatóan mindenki számára biztosítja az élet- és vagyonbiztonságot!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem a kormány képviselőjét... (Dr. Szakács Imre jelentkezik.) Szakács Imre államtitkár úr jelentkezett, megadom a szót.

DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy Szabó Lukács képviselőtársunk hozzászólása azt bizonyítja, hogy ez a kormány katasztrófahelyzetekben a helyén áll, és tudja ezeket a helyzeteket kezelni. Valóban, az az együttérzés és az a hang, amely kicsendült a képviselőtársam felszólalásából, alátámasztja a kormány helyes intézkedéseit. Az, hogy a jelenlegi árvízhelyzetben 37 milliárd forintot a tárcáktól átcsoportosít ennek a katasztrófának a kezelésére, a kormányzat gyors lépéseit bizonyítja.

Ugyanez a helyzet, katasztrófa történt a Budapest Sportcsarnokkal is tavaly decemberben, amely katasztrófa kezelésére a kormány ugyan még nem hozta meg a döntést, de a szándéka az, hogy ezt a katasztrófát is kezeli.

Én igazán annak örülnék, ha a gátak is megépülnének, a jövőben biztonságban érezhetné az árvíz sújtotta vagy veszélyeztetett területen élő lakosság a vagyonát, életét, s ugyanakkor a sport, illetőleg a művészetek világának kedvelői is olyan sportlétesítményt birtokolhatnának, amely a leégett Budapest Sportcsarnokot helyettesíti. Nem gondolom, hogy helyes, ha a kettőt egymással szembeállítjuk, hanem az a helyes, ha mind a kettőt kezeli a kormány.

A Sportcsarnokkal kapcsolatban el szeretném mondani, hogy ez volt az országnak az egyetlen olyan sportcsarnoka, amely nemzetközi szintű versenyek rendezésére lehetőséget biztosított atlétikában vagy más sportágban, és az egyetlen olyan sportcsarnoka volt, ahol olyan kulturális rendezvényeket lehetett lebonyolítani, amelyeket több ezret, tízezret meghaladó nézőszámban láttak, élveztek végig a nézők.

Nem veszélyezteti a Sportcsarnok tervezett felépítése, újjáépítése az árvíz sújtotta területek katasztrófaelhárítását. Ön is nagyon jól tudja, hogy az elmúlt években, évtizedekben elhanyagolt gátépítés nagy ütemben folyik, a kormány a tavalyi évben is, ebben az évben is jelentős anyagi forrásokat és erőket csoportosít át ennek érdekében.

Bízom abban, hogy az ország ezeket a lépéseket majd úgy fogja értékelni, hogy a gátak is megépültek, és majd a képviselő úrral közösen részt veszünk a Sportcsarnok avatásán is. Köszönöm.