Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: (A miniszterelnök mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólások: Nincs hang!)

ELNÖK: A miniszterelnök úré a szó. (A terembiztos szolgálat munkatársa álló mikrofont helyez a miniszterelnök elé.)

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Először is köszönöm szépen az ellenzéki képviselők kezdeményezését, hogy a mai napon a Házszabály szerinti vitanapon megvitathatjuk az elmúlt év teljesítményét.

Akkor, amikor egy évvel ezelőtt a Gyurcsány-kormány beterjesztette programját, akkor azt mondta, hogy a program a folytonosság és a változás programja. Egy sor kérdésben folytatni fogja elődje, a Medgyessy-kormány politikáját, és lesznek olyan elemek, amelyekben módosításokat, változásokat fog majd javasolni.

2002-ben az akkor megalakult szocialista-szabad demokrata kormány azt mondta az Országgyűlésnek, azt mondta az országnak, hogy három területen lát fontos tennivalókat. Az első, hogy nagyobb lendületet kell adni a gazdaság átalakításának, az építkezésnek, a modernizációnak, autópályák építésének, városok építésének, környezetvédelmi beruházások indításának, nagyobb lendület kell a gazdaságnak, nagyobb lendület kell a környezetnek.

A 2002-ben elkezdett politikát folytatni kívántuk. Azt mondtuk, hogy igen, építjük tovább az autópályákat. Igen, annyi autópályát próbálunk építeni ebben a négy évben, amennyit soha korábban, és 2002-2006 között Magyarország autópálya-hálózatát megduplázzuk. Tartottuk magunkat az ígérethez, folytatjuk mind a mai napig - rendkívül intenzív tempóban - az autópálya-építéseket. Még az idei évben elérünk Szegedig; ott vagyunk Nyíregyháza és Debrecen határában; épül az M7-es; az Adriára törekvők, a nyári szabadságukat az Adrián tölteni igyekvők tízezrei autópályán juthatnak le az Adriai-tengerhez.

A második törekvése a 2002-ben megalakult új kormánynak, hogy visszaadja a demokratikus parlamentarizmusba vetett hitet, hogy megerősítse azokat a normákat, amelyeket követendőnek tartunk, mert úgy gondoljuk, hogy igenis van értelme a parlamenti vitának, van értelme a demokratikus nyilvánosságnak, mert azt valljuk, hogy a kormány hatalma korlátozandó, és igenis biztosítani kell az ellenzék jogait, hogy ellenőrzési jogát a parlament különböző intézményeiben teljeskörűen gyakorolhassa.

Igen, demokratikus fordulatot ígértünk. Azt mondtuk egy évvel ezelőtt, hogy ebben sem lesz változás. Mindazt, ami 2002 óta újra ennek a parlamentnek a sajátja -, hogy hetente tartunk üléseket, hogy az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakulhatnak -, ezt a gyakorlatot folytatjuk, mert a demokrácia nem arra való, hogy a kormány legnagyobb örömét lelhesse abban, hogy kivonja magát a demokratikus intézmények ellenőrzése alól, hanem éppen arra, hogy a kormányt ellenőrizhesse, a kormánnyal szemben ellensúlyt teremthessen a mindenkori ellenzék.

A harmadik terület, amit jóléti rendszerváltásnak hívtunk 2002-ben, a harmadik területen ígértük a legtöbb változást. Az igazi különbség abban foglalható össze, hogy 2002-ben a száznapos programok keretében az elmúlt években, elmúlt másfél évtizedben felhalmozott jóléti adósságok törlesztésének a programját hirdettük meg. Több lehetőséget mindenkinek! - így szólt az a program, ezért válogatás nélkül, különbségtétel nélkül valamennyi nyugdíjasnak adott 19 ezer forintot; válogatás nélkül valamennyi családnak adott 13. havi családi pótlékot; válogatás nélkül valamennyi egyetemista számára emelte például a hallgatói juttatásokat; azaz törleszteni mindenkinek egyformán, különbségtétel nélkül a jóléti adósságokból - erről szólt a száznapos program.

(9.20)

Ehhez képest a Gyurcsány-kormány programja azt mondta, hogy az igazságtalanságokat kell csökkenteni. Az igazságtalanság csökkentése a status quo megváltoztatásának a programja. Nem azt mondja, hogy egyformán mindenkinek, hanem azt mondja, hogy több lehetőséget lent, és több felelősséget fent. Azaz azok a jóléti intézkedések, amelyek az elmúlt egy évben születtek, eltérnek természetük, karakterük, belső tartalmuk és struktúrájuk szerint mindattól, amelyeket döntően 2002-ben és 2003-ban javasoltunk, mert már nem egyszerűen jóléti adósságtörlesztést tűzött célul, hanem ennél többet és mélyebbet: nagyobb igazságosság megteremtését javasolta az országban.

Ezért mindakkor, amikor beavatkoztunk a mára működő jóléti mechanizmusokba és rendszerekbe, soha nem azt az utat választottuk, hogy egyformán és mindenkinek, hanem azt az utat - ha megnézzük majd egyesével, akár a nyugdíjban, akár a családtámogatásban -, hogy többet adjunk azoknak, akiknél több a szükség, és több felelősséget kérjünk azoktól, ahol több a lehetőség. Ezen a logikán születik meg példának okáért a bankadó; ezen a logikán kezdjük el a most beterjesztett adótörvényekben a munka és a tőke jövedelmét azonosan adóztatni; ezen a logikán vezetjük be a legnagyobb személyes ingatlanokat megadóztató úgynevezett luxusadót; ezen a logikán épül a most beterjesztett nyugdíjkorrekciós javaslat; ez a logika hatja át az egészségügyi rendszer reformját célul tűző huszonegy lépést a száz lépés programján belül, mert azt mondja, hogy csökkentsük az igazságtalanságot, amely ma az egészségügyi rendszerben van; ebből a logikából épül a családi segélyezés rendszere, amelyet a következő hónapokban kívánunk majd bemutatni önöknek, és ebből a logikából épül valamennyi lépés.

Ebből a logikából épül példának okáért a benyújtott költségvetési törvénynek az a javaslata, hogy a térségi fejlettségbeli különbségeket kezdjük el akként is kompenzálni, hogy a csaknem ötven leghátrányosabb helyzetű településnek több fejlesztési forrást adunk, mint azoknak a településeknek, azoknak a régióknak, azoknak a kistérségeknek, ahol valamennyivel könnyebb az élet, ahol valamennyivel modernebbek, fejlettebbek a viszonyok. Azaz a demokratikus normák, intézmények megerősítésében, a gazdasági, környezeti modernizáció programjában döntően a folytonosság érvényesül Medgyessy Péter kormánya és a mi kormányunk között, a szociális, jóléti intézkedések körében pedig sok tekintetben a változtatás, a változtatás logikája pedig az, hogy a jóléti adósságtörlesztés helyett a nagyobb igazságteremtés, a szerkezetek, a folyamatok, a status quo megváltoztatásának igénye hatja át a mi lépéseinket.

A tegnapi napon lehetőségem nyílt arra itt az Országgyűlésben, hogy mondjak egy értékelést, miként látom az elmúlt egy évet. Örömmel tekintek azon vita elébe, ami ezt követően fog kezdődni, mert talán a tegnapi napnál részletesebben tudja a kormány is bemutatni a törekvéseit, illetve részletesebben fogja az ellenzék is összefüggéseiben megmutatni, hogy hol és mivel nem ért egyet. Talán sikerül mélyebbre hatolnunk, és ha egy korrektebb, mélyebb, átfogóbb elemzésünk lesz Magyarország helyzetéről, benne a kormányzásról, akkor talán még pontosabb, még jobb programokat fogunk tudni kidolgozni.

Az elmúlt hetek, hónapok egyik vitája, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet folytatunk, jó irányba megy-e. Különösen hangosak lettek ezek a viták az elmúlt hetekben, amikor úgy tettük fel a kérdést - megismerve jó néhány európai intézmény álláspontját az autópálya-finanszírozás elszámolásáról -, hogy ha konfliktusba kerül egymással az euró minél gyorsabb bevezetésének korábbi szándéka, illetve a szociális igazságteremtés és az építkezés programja, akkor hogyan kell dönteni. Szeretném, ha mindazok, akik a gazdaságpolitika eddig követett irányával szemben kritikát fogalmaznak meg, most kivételesen ők válaszolnának az én kérdésemre; azaz, hogy helytelenítik-e, hogy inkább azt támogatjuk, hogy folytassuk az autópályák építését. Helytelenítik-e, hogy az a szándékunk, hogy az elkezdett autópálya-építési programot befejezzük? Hozzáteszem, dönthetünk úgy, közös költségvetésünkben el tudunk érni megtakarítást akképpen, hogy építkezéseket leállítunk.

Én az elmúlt évek tapasztalatai alapján inkább arra hajlok, hogy ezt nem szabad megtenni. Arra hajlok, hogy ott lesz élhetőbb élet, ott lesz több munkahely, ott lesz nagyobb szociális biztonság is, ahol az autópálya-építés következményeként több munkahely lesz. Mert az autópálya-építés alapvetően a munkahelyteremtés világába visz el bennünket. Az autópálya-építést lehet kilométerekben is mérni, de talán sokkal többet mond sokak számára, ha a megteremtett munkahelyek számában mérjük ezt meg.

Miért van, mondjuk, Győr környékén ma már munkaerőhiány, és miért van Békés megyében nagyon sok ember, aki nem tud elhelyezkedni? Ennek nagyon sok oka van, de az egyik legdöntőbb ok, hogy Győr-Moson-Sopron megyében, Győr városában a rendkívül jó környezeti, infrastrukturális adottságok okán - ezek között kiemelten fontos a közlekedési infrastruktúra, az egyetemmel való együttműködésnek a képessége és annak az eredményei - folyamatosan új és új vállalatokat csalogat a térségbe. Olyannyira, hogy ma 40-50 kilométeres körzetből hoznak be reggelente meg délutánonként, meg késő este műszakba járó embereket. Ha ezt akarjuk tovább csinálni, ha ez a követendő példa, akkor autópályát kell vinni Csongrádba, Békésbe, Hajdú-Biharba, Szabolcsba. Azt látom, hogy amikor kiderült, hogy az M3-ast meghosszabbítjuk, és Miskolcig fog érni az autópálya, akkor egyszer csak a Bosch nemcsak Miskolcon, hanem a térségben máshol is elkezdett új üzemeket telepíteni.

Azaz inkább arra hajlok, miközben persze van felelősségünk azért, hogy a közös költségvetésünket, az államháztartást egyensúlyban tartsuk, hogy gondoljunk arra, hogy a ma befektetése, az a holnap jövedelme, a ma befektetése, az a holnap munkahelye, a ma befektetése a munkahelyeken keresztül a holnap biztonsága.

Másik oldalról, miután érdemi és mély vita nincsen sem a családtámogatásról, sem a nyugdíjemelésről, úgy is feltehetem a kérdést: szeretné-e bárki, hogy a közköltéseink megkurtításának az legyen a következménye, hogy ezt az ötéves nyugdíjkorrekciós programot, amely 2,6 millió nyugdíjasnak teremt biztonságosabb, nyugodtabb életet, ne valósítsuk meg? Szeretné-e bárki, hogy azt az átlagos családtámogatási növekedést, amely szerint 10 ezer forintról - ez a 2002-es érték - átlag 14 ezer forintra nő az egy gyermekre jutó családtámogatási összeg, ezt ne tegyük meg? Én inkább arra hajlok, hogy ezt nem kell megtenni. Magyarország, hála istennek, környezeténél, az európai uniós átlagnál messze gyorsabban növekszik.

Azt szoktuk mondani, ma már tévénézők, rádióhallgatók is tudják, hogy átlagosan 2 százalék a növekedési többlete Magyarországnak. 2005 első félévében ennél is több volt: 2,5 százalékpont. Ezt a növekedést mivel tudjuk segíteni, mivel tudjuk bátorítani? Részben azzal, hogy kevesebbet adóztatunk, hogy több pénz maradjon az embereknél, és több pénz maradjon a vállalkozásoknál. Az ötéves adóreform és adócsökkentési program 500-500 milliárd forintot hagy a vállalkozások és az emberek zsebében. Csak a következő évi áfacsökkentés egy átlagos négyfős családnak, fogyasztásától függően, 5-8 ezer forinttal többet hagy a zsebében; 5-8 ezer forintot. Ebből a megtakarításból vagy újabb fogyasztás lesz, vagy megtakarítás. Mind a kettő érdekében állhat Magyarországnak.

Azt gondolom, hogy ez egy helyes törekvés és helyes program, és azt hiszem, támogatandó, hogy miután régóta és nagyon sokan szerettek volna Magyarországon adóreformot, adócsökkentési programot bevezetni - ezzel küzdött az előző kormány is; egy darabig szerette volna, később aztán elmagyarázta, hogy mért nem tette meg -, most ezt mi megtettük.

(9.30)

Nagyon világos menetrendje van annak, hogy 2006-tól 2010-ig miként fogunk minden adónemen változtatni, és a változtatásnak mindig azonos az iránya: csökkenteni, csökkenteni, csökkenteni.

A tegnapi napon hozzászólásomban egy rendkívül fontos területet nem érintettem, ez a terület a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság területe. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon 2006 lesz az első olyan év, amikor átlépi a vidékfejlesztésre és a mezőgazdaság támogatására fordított összes költségvetési támogatás azt a bűvös 400 milliárd forintot. Négy évvel ezelőtt egy átlagos gazda Magyarországon valamivel kevesebb, mint egymillió forintos átlagos támogatást kapott - valamivel kevesebbet, mint egymillió forintot; jövőre az egy gazdára jutó átlagos támogatás mintegy kettőmillió forint lesz.

Kell még tovább küzdeni. Azért kell tovább küzdeni, mert ez a támogatás még mindig kevesebb, mint amennyit a francia gazda kap vagy a dán gazda kap. Ezért nagyon helyes, amikor a magyar kormány és az ebben az ügyben meghatározó szerepet játszó minisztere, Gráf József úr azzal az igénnyel lép fel, hogy védje a magyar gazdák érdekeit, hogy védje a magyar termelők érdekeit, hogy ne engedje meg, hogy a magyar piac a silány minőségű áruk lerakóhelye legyen. (Taps az MSZP soraiban. - Órájára pillant.) Elnézést kérek, elnök úr, csak miután nem megy az óra, megnéztem, hogy hol tartok.

Mi azt támogatjuk, hogy Magyarországon a minőség versenghessen, hogy Magyarországon a magyar gazdák úgy érezhessék, hogy van becsülete annak a munkának, amit ők végeznek, hogy Magyarország érti, hogy akkor, amikor bizalommal fordul a jó minőségű magyar termékek felé, akkor nem egyszerűen önmagának mint vásárlónak tesz jót, hanem igenis segíti a magyar gazdát, segíti a magyar vidéket, segíti a magyar mezőgazdaságot, azaz egy olyan ügyet szolgál, amelyben mindenki jól jár.

Ráadásul az elmúlt hetekben a miniszter úr vezetésével egy olyan programot dolgoztunk ki, amely nagyon sokat old azon a feszültségen, amely a rendszerváltás óta itt van a magyar agráriumban. Azon tudniillik, hogy miközben egyszerre kap segítséget és támogatást a magyar gazda, ez a segítség és támogatás nem tud annyi lenni, hogy a végén ne kelljen neki is versengenie. Azaz, ha úgy tetszik, versenyképessé kell tenni a mezőgazdasági gazdálkodás környezeti feltételeit, és ebben nagyon sok támogatott hitel, támogatott beruházási program van. De van még egy nagyon fontos dolog, amin segíteni kell, ez pedig a mezőgazdasági működés alapfeltétele, a föld.

A mai napon napirend előtti felszólalásra adott válaszként Gráf József miniszter úr ismertette azt a programot, amelynek értelmében 50 hektárig terjedő vásárlásra mintegy húszéves hitelt fogunk adni 3,5 százalékos kamattal, ráadásul úgy, hogy a földön kívül további fedezet nem kell. Végre a magyar gazda is úgy érezheti, hogy a mellette lévő, a határban lévő további földek megvásárlásával elérheti azt a versenyképes üzemméretet, hogy nem lesz félnivalója a dán, a belga, a francia gazdáktól, hogy ő is tud olyan hatékonyan termelni most már ezen a területen, hogy nem kell attól tartania, hogy a nagy bevásárlóközpontokban a magyar vásárlók csak a nyugat-európai versenytársak termékeit találják meg.

Persze, legalább egy mondatot itt muszáj mondanom, mert amikor a gazdaságpolitika másik területéről szoktunk vitatkozni, akkor azért ezt sokszor elfelejtjük. Nem szeretnék kinyitni egy vitát, azért nem, mert az elmúlt évek vitájából megtanultam, hogy önmagában ez a vita nem visz bennünket előre, de muszáj megjegyeznem, hogy méltánytalanul kevés figyelmet kapott az a tény, hogy az elmúlt időszakban jelentős mértékben felerődösödött forint abban a magyar agrárgazdaságban, amely évtizedek óta abból nyerte erejét, hogy szerte Európában, szerte a világon nagyon jó exportőrként volt ismert, ez a magyar agrárium termékeiért, ugyanazért a termékért, mondjuk, nem 260 forintot kapott, amikor eladta a végén egy euróért, hanem csak 242-t.

Aki váltott már át eurót forintra, aki pontosan tudja, hogy a mezőgazdasági termelésnek mennyi a nyereségtartalma, az pontosan értheti, hogy ha a megtermelt árumért 260 forintot kapok, vagy ugyanazért az áruért csak 242-t, ez a 18 forint, kérem szépen, több mint 5 százalék különbség. A magyar mezőgazdasági termelésnek nemigen van 5 százalékos jövedelemtartalma vagy a legtöbb helyen alig van ennél több. Azaz azért bántó mindig a leegyszerűsítés például a monetáris politikában, és annak a meglehetősen leegyszerűsítő állításnak a vég nélküli hangoztatása, hogy az erős forint a jó forint, mert ráadásul ezt nagyon sokszor éppen azok hangoztatják, akik szeretik magukat akként beállítani, hogy ők a magyar gazdák, a magyar mezőgazdaság legfontosabb támogatói.

A magyar gazdáknak nagyon sok mindenre szükségük volt az elmúlt időszakban, azt remélem, hogy ennek jelentős részét sikerült a velünk való együttműködésben vagy megadni, vagy nagyrészt ezeket az igényeket legalább részben megadni. De többek között szükség lett volna egy olyan monetáris politikára is, amely több megértéssel van a reálgazdaság, a reálgazdaság folyamatai, a reálgazdaság jövedelemtermelő képessége iránt, mert csak ez az egy tény a magyar mezőgazdaságban tízmilliárdos nagyságrendű pótlólagos jövedelmet tudott volna teremteni. Mennyire hiányzik ma a magyar mezőgazdaságból ez a pár tíz vagy talán még ennél is több milliárd forint!

És érdekes módon, úgy tűnik, hogy fontosabb volt egy, a jó ég tudja, milyen indíttatású vita a monetáris politikában, mint a megértése annak, hogy az exportra termelő magyar mezőgazdaságnak mint egy falat kenyér, annyira kellett volna példának okáért egy picivel több levegő, egy picivel olcsóbb forint annak érdekében, hogy legyen jövedelemtartalma a munkának, hogy a munka ne csak a gürcölést jelentse a vidéken, hanem a munka a tisztességesen megszerzett jövedelmet is megteremtse mindenki számára.

Az önkormányzatiság tizenöt éves évfordulóját ünnepeltük az elmúlt napokban. Az ünnep során természetes módon, mert erre apropó nyílott, elindult az a vita, hogy az önkormányzatoknak több vagy kevesebb-e a támogatása. Megnéztem, hogy 1998-ig hogyan alakult az önkormányzatok finanszírozása. Én nagyon javasolnám, hogy a mai vitában azok, akik önkormányzatról szólnak, tegyék már meg nekem azt a szívességet, hogy ők is megnézik, és hogyha van vitájuk, akkor vitatkozzanak velem tényekben és számokban.

Az önkormányzatok finanszírozása úgy alakult, hogy három olyan év volt Magyarországon, amikor nagyon kevéssel, de csökkent az önkormányzatok támogatása reálértékben. Három ilyen év volt: kettő az Orbán-kormány idején, az első két év, egy-két százalékos csökkenés volt csak ez, és egy a mi kormányzásunk idején, ez a tavalyi év volt, a 2004-es. Mind a három esetben ez egy-két százalékos reálérték-csökkenés volt az elmúlt nyolc évben, az elmúlt hét évben. Azt szeretném kérni, hogy ha önöknek más számuk van, mondják majd el.

Egyébként pedig '98 és a következő évet figyelembe véve 2006 között az önkormányzatok támogatásának reálértéke 40 százalékkal növekedett - 40 százalékkal! -, az idei évet és a következő évet összehasonlítva pedig azt tudom mondani, hogy nemzeti forrásból az önkormányzatok támogatása 2-2,5 százalékkal növekszik, azaz éppen az inflációval, európai fejlesztési forrásból, miután az európai fejlesztési forrásaink pedig mintegy 200 milliárd forinttal növekednek a következő évben, ennek a fele pedig az önkormányzatokhoz jut, mintegy 100 milliárd forinttal növekszik.

Azaz úgy sikerül egyszerre csökkenteni államháztartási hiányt, úgy sikerül egyszerre adókat csökkenteni, hogy mindeközben közös államháztartásunk egyik legfontosabb szereplője, az önkormányzati világ nem kevesebb pénzből tud gazdálkodni, hanem 100 milliárd forinttal többől tud élni és fejleszteni együttesen. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan eredménye a következő évi költségvetési tervezésnek, ez egy olyan eredménye az önkormányzatiság eredményei megőrzésének, amelyre méltán lehet büszke a mai kormány.

(9.40)

Természetesen az önkormányzatok úgy általában a bennünket néző, a bennünket hallgató emberek hétköznapjaitól sokszor nagyon távolinak tűnnek. De ezek nem nagyon távoli történetek. Ezek arról szólnak, hogy Szentes városában sikerül-e felújítani a templomot, hogy Szentes városában sikerül-e új öregek otthonát építeni, és azt látom, hogy igen. Arról szólnak, hogy épül-e új aluljáró Győrben, és azt látom, hogy igen. Vagy arról szólnak, hogy van-e elegendő pénz az önkormányzatoknál, hogy finanszírozzák az önkormányzatok a kulturális életet, van elegendő pénz, hogy szociális támogatást tudjanak nyújtani mindazoknak, akik rászorulnak. Azaz miközben önkormányzatokról beszélünk, nem a hivatal kell hogy az eszébe jusson az embereknek, hanem mindazok a tevékenységek, amelyeket az önkormányzatok végeznek: útfelújítás, szociális tevékenység, a kultúra, a sport finanszírozása, az iskolák fenntartása. És hála istennek, olyan költségvetést sikerül most készíteni, ami erre tekintettel van.

Hogy van még rengeteg feladat? Persze, nagyon sok van. Merthogy az elmúlt másfél évtizedben mi itt az Országgyűlésben nagyon sok esetben úgy próbáltunk megoldani feladatokat, hogy azt mondtuk, ezt csinálják az önkormányzatok, és nagyon sokszor kevesebb pénzt adtunk az önkormányzatoknak, mint amennyi feladatot. Ezt az Országgyűlésben ülő legtöbb képviselő pontosan tudja. Az fontos feladat lesz a következőkben, hogy jobb egyensúlyt teremtsünk a feladatok és az önkormányzatok finanszírozása között.

Van jó néhány olyan intézkedése az elmúlt időszaknak, amelyekre, azt gondolom, joggal büszke ez a kormány. Említettem a nyugdíjak kérdését. Szóba kell hoznom a családtámogatás ügyét; a családtámogatás ügyét, mert nagyon pontosan írja le azt a törekvést, amely az igazságosság megteremtésének a szándékából indul ki, abból, hogy olyan legyen a családtámogatás, amely az otthonról hozott különbségeket nem tovább növeli, hanem inkább csökkenti. Sokszor mondjuk el egymásnak ebben a Házban is, hogy bántóan megnövekedtek a társadalmi különbségek, hogy a fent és a lent közötti távolság növekedett az elmúlt másfél évtizedben. Ilyenkor az ember - ha politikus, és van felelőssége - felteszi a kérdést: bizony az állam, a kormányzás eszközeivel inkább növelni kívánjuk ezt a különbséget vagy csökkenteni? Úgy látom, hogy az örökölt családtámogatási rendszer inkább növelte ezt a különbséget, azért növelte, mert oda adott több pénzt, ahol egyébként magasabb volt a szülők jövedelme, és oda adott kevesebbet, ahol kevesebb volt a jövedelme.

Ezért az a családtámogatási rendszer, amelyet az Országgyűlésnek már beterjesztettünk, és amely január 1-jétől életbe fog lépni, egyik oldalról többet ad, reálértékben többet fogunk költeni a családok támogatására, a másik oldalról - ami ennél majdnem még fontosabb - igazságosabban ad többet; igazságosabban kétféleképpen: meg fogja szüntetni az ember méltóságát nagyon sokszor sértő egyedi kérelmezés igazi embert ölő gyakorlatát. Minden harmadik gyermek szülei fordultak rendszeres gyermekvédelmi támogatásért. Magyarországon a segélyezés kultúrája része lett a hétköznapoknak. Azt gondolom, hogy ez nem jó. Minden harmadik embernek úgy kellett élnie, hogy ő segélyen él. Ezt a segélyt beépítve a rendszerbe nem kérendő, hanem járó jogosultsággá tettük. Ez egy fantasztikus dolog! Ez az ember önbecsülését növeli.

Másik oldalról az igazságosság következő szelete az, hogy azok kaptak többet az új családtámogatásban, akik dolgoznak, de alacsony a jövedelmük, azaz a dolgozó alacsony jövedelmű családokat támogatja inkább az új családtámogatási rendszer, ami, azt gondolom, az igazságosság megteremtésének egyik legfontosabb része. Egy szerkezet átalakítása természetesen mindig súrlódással jár, egy szerkezet átalakításában mindig vannak konfliktusok. Azt sem állítom, hogy nem találnak egyetlenegy olyan családot sem, amely ezzel nem jár rosszabbul - nem állítom. Azt tudom állítani, hogy messze a túlnyomó többség, ráadásul éppen az igazságosság szempontja alapján, jobban fog járni az új családtámogatási rendszerrel.

A következő nyolc hónap, a választásokig előttünk lévő időszak mind arról fog szólni, hogy ami a száz lépés politikájának az igazságteremtési programja, ami a száz lépés politikájához kapcsolódó építkezés programja - mert ez a két nagy pillére van ennek a politikának: több igazságot és több építkezést -, mi ezt a programot visszük tovább. Visszük tovább, természetes módon a következő évekre gondolva, mert felelős kormány nemcsak a máért visel felelősséget, hanem a holnapért és a holnaputánért is. Azt mondhatom itt az Országgyűlés színe előtt, hogy további javaslataink lesznek.

A javaslataink alapvetően két irányban indulnak el: legyen könnyebb, méltányosabb az élet, és legyen olyan, amely lehetőséget teremt a holnapra is, azaz építkezik, egy igazságosabb és biztonságosabb országot teremtve. Nyílt vitában, tisztességgel megbeszélve itt az Országgyűlésben és az Országgyűlés falain kívül is. Azt a magatartást fogják követni a kormánypártok, hogy javaslataikat ide hozzák az Országgyűlésbe, ajánlják valamennyi képviselőnek megvitatásra, és a vita után határozottan, egyértelműen, eltökélten végrehajtjuk és bevezetjük ezeket a programokat, mert Magyarországon ez több igazságot és több biztonságot teremt.

Ugyanazért dolgozunk, Magyarországért és a köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)