Felszólalás adatai

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy hiszem - és ez az alkotmányban is rögzítve vagyon -, hogy a kiszolgáltatottak védelme az állam kötelessége, az állam elsőrendű kötelessége. A szegény emberek nyomorúságának kihasználása - ahogy egyébként korábban a bizottsági vélemények ismertetése közben is hallottuk - régi és komoly társadalmi probléma, azt gondolom, ezt nyugodtan kijelenthetjük.

Kijelenthetjük egész nyugodtan azt is, hogy annak lehettünk tanúi az elmúlt években, hogy erre a tevékenységre, az uzsoratevékenységre, már-már nyugodtan állíthatjuk, bűnbandák szerveződnek, és egyfajta üzletággá vált az ilyen jellegű tevékenység folytatása. A probléma gyökere persze - és ez is elhangzott mind bizottsági üléseken, mind most a plenáris ülésen - a szegénység. Ez így igaz.

Az is igaz, hogy elsősorban az ilyen jellegű problémákat, mint a szegénység problémája is, nem büntetőjogi eszközökkel kell és lehet hatékonyan kezelni. Hadd említsem meg azonban azt, hogy számtalan intézkedés született már, a kormánynak és frakciónknak is számtalan olyan előterjesztése volt az elmúlt hat évben, amely éppen a kiszolgáltatott és szegény emberek védelmében született meg, tehát ezt a problémát igyekszünk komplexen kezelni, nem pusztán büntetőjogi úton.

De azt is hangsúlyozni kell, hogy a büntetőjog ezen belül a törekvésen belül nagyon hatékony eszköz, egy nagyon hatékony segítség lehet az ilyen jellegű problémák kezelésére.

(19.30)

Tudni kell azt, hogy nemcsak a vagyoni viszonyokat érinti ez a cselekmény, az uzsorástevékenység, tehát nemcsak a szegények vagyoni viszonyait érinti, hanem áttételesen nagyon sok esetben a személyi szabadságukhoz fűződő jogot, áttételesen sokszor az életükhöz és a testi épségükhöz való jogukat is veszélyezteti vagy sérti.

Valóban felmerült a bizottsági üléseken, de a mai napon már a nyilvánosság előtt is, hogy van megfelelő büntetőjogi szabályozás erre a problémakörre. Szó esett a zsarolásról, szó esett az önbíráskodásról, és én még bátorkodtam ezt kiegészíteni azzal, hogy igen, az ilyen jellegű cselekményekkel sokszor együtt jár az emberrablás is. Nos, ez mind igaz. Azonban hadd mondjam azt, és hadd induljunk ki onnan, hogy inkább előzzük meg a problémát, és ne jussunk el odáig, hogy a zsarolás, az önbíráskodás vagy az emberrablás törvényi tényállásait vagyunk kénytelenek alkalmazni, mert a cselekménysor odáig vezet, hogy ezeket a büntetőjogi tényállásokat már alkalmazni lehet.

Felmerült kérdésként a bizottsági vitában és egy mai televíziós vita során is, hogy alkalmazható-e ez a jogszabály. Az hangzott el érvként, hogy ezek a szerencsétlen emberek nem jelentik majd fel a "kenyéradó gazdájukat", azokat, akiktől esetleg egy későbbi megszorult helyzetben is várhatnak majd anyagi segítséget. Ilyenformán, mivel ennek a nyomozása is meglehetős nehézségekbe ütközik, nehezen lesz majd alkalmazható ez a jogszabály.

Úgy gondolom, ettől nem kell tartani, ugyanis a tevékenységre, a jelenségre az jellemző, sokkal inkább annál, mint hogy valaki ebből él, hogy egyszer, esetleg kétszer felvesz ilyen kölcsönt, és utána évekig problémát jelent ez számára, az uzsorás évekig folyamatosan elveszi a pénzét, a nyakára jár, és kisebb-nagyobb összegeket behajt tőle. Tehát nem az a jellemző, hogy utána újra és újra pénzt tud kérni, hanem az a jellemző, hogy ez a kapcsolat valóban fennállhat akár hosszú évekig is, de ez arról szól, hogy újabb és újabb összegeket követelnek az adóstól az uzsorások.

Mi a jellemző helyzet ma? Felveszik a kölcsönt, majd utána a sértett egy ideig fizeti a törlesztőrészleteket, utána szembesül azzal, hogy nem tudja teljes egészében visszafizetni a pénzösszeget. Ezek után az uzsorás úgynevezett kamatos kamatot, késedelmi kamatot vagy büntetőkamatot követel, általában ezek a fogalmak szoktak megjelenni. Egyébként sokszor még ilyenkor sincs fenyegetés, és amikor ezt nem tudja értelemszerűen kifizetni az adós, akkor következik a fenyegetés, esetleg a fizikai atrocitás. Az adós ilyenkor vagy eladja a vagyontárgyait, és igyekszik eleget tenni az uzsorás követelésének, vagy pedig ilyenkor már eljut abba a stádiumba, hogy nem fizet, nem tud vagy nem akar fizetni, amikor pedig teljesen sarokba szorítva érzi magát, akkor feljelentést tesz egyébként ilyenkor valóban önbíráskodás, zsarolás avagy a személyi szabadság megsértése, illetve emberrablás miatt.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondoljuk, nem kellene megvárni, amíg idáig eljutunk. Ha elfogadja az Országgyűlés a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor már, ha úgy tetszik, ennek a folyamatnak az elején megteheti a feljelentést, és úgy gondolom, ahogyan megtette eddig is - és ezt nyugodt szívvel merem mondani, mert ügyvédként nagyon sok ilyen esettel találkoztam, ezzel a folyamattal is és a feljelentéssel is a végén -, ugyanúgy fel fogja jelenteni már egy viszonylag korábbi stádiumban uzsorás-bűncselekményért vagy uzsora-bűncselekményért, ahogyan fogalmaz a beterjesztett törvényjavaslat.

Nos, persze nem ez az elsődleges cél, hogy ez a feljelentés megtörténjen. Az elsődleges cél, ahogyan arra egyébként képviselőtársam rámutatott, a prevenció, az, hogy próbáljuk az ilyen jellegű cselekményeket megakadályozni, és ez nemcsak egy méltányolható társadalmi igény vagy a képviselőtársamtól vagy a bizottsági tagoktól származó méltányolható igény, hanem a büntetőjog rögzíti is ezt, mint a büntetőjog a büntetés célját. Annak tehát a megelőzése társadalmi érdek, hogy egyáltalán uzsorakölcsönt nyújtsanak.

Üzenetet jelent ez mindenki számára, hogy az ilyen jellegű cselekmény nem egyszerűen erkölcstelen, hanem kifejezetten bűncselekmény. Nagyon sokan vannak ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, akiknél az erkölcs még nem jelent gátat, sajnos ez a helyzet ma a világban. Ők fogalmaznak így: hát kérem szépen, ez az érvényesülés útja, ma sajnos ilyen a világ. Szó szerint értelmezik azt a frázist, hogy amit a jog nem tilt, azt szabad, amit a büntetőjog nem tilt, az nem olyan nagy veszélyekkel jár, hogyha megvalósítjuk. Ezeknek az embereknek a többsége nem bűnöző. Ha ebből tovább következtetünk, akkor eljuthatunk oda, hogy az embereknek - mivel nem bűncselekmény, így idézőjelbe teszem - az "elkövetők" java része nem fogja ezt a magatartást tanúsítani, mert nem bűnöző. Onnantól kezdve, hogy ez bűncselekmény, ő ebből az üzletágból, mondjuk így, kiszáll. Ilyenformán az elkövetések száma az én meglátásom szerint csökkenni fog, a bűnözők ellen pedig valóban lesz egy hatékony eszközünk, amivel fel lehet lépni.

Egypár szót konkrétan a beterjesztett törvényi tényállásról. A mi meglátásunk szerint jó az irány, jó a jogpolitikai cél, sőt úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat koncepciója is jó. Helyes az - ahogyan az államtitkár úr fogalmazott -, hogy nem a Ptk. vagy más törvények uzsorafogalmára épít, hanem egy külön büntetőjogi tényállást teremt meg, egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá teszi ezzel a büntető jogszabály alkalmazhatóságát.

Van azonban egy-két olyan pont, ahol úgy gondolom, kisebb módosításokra szorul a törvényi tényállás. Van olyan, amely csupán pontosítás, a normavilágosság követelményeit igyekszik majd megteremteni, és van olyan is, ami érdemi módosítás. A normavilágosság követelményeinek, úgy gondolom, az felel meg, hogyha az "aki a sértett helyzetét kihasználva" fordulat helyett vagy ezt kiegészítve úgy hangzik: "aki a sértett anyagilag kiszolgáltatott helyzetét kihasználva" követi el ezt a bűncselekményt, az fogja megvalósítani a büntetőjogilag tilalmazott tényállást. Úgy gondolom, ez az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján és a büntetőjog-dogmatika alapján is jobban megfelel a normavilágosság követelményeinek, tehát egy ilyen irányú módosítást a mi frakciónk támogatni tud, olyannyira, hogy erre irányuló módosító javaslatot be is nyújtottunk már a tisztelt Háznak.

Ugyancsak úgy hiszem, és talán ez már a legérdemibb módosítás, hogy a bizottsági ülésen egyébként elhangzott módon úgy látjuk, nem szerencsés az, ha a törvényi tényállás eredmény-bűncselekmény. Lehetőség szerint, ha már eredmény-bűncselekmény, akkor az eredmény legfeljebb a veszélyhelyzet kialakulása legyen, és ne a bekövetkezett, ha úgy tetszik, kár vagy joghátrány. Egyrészt a bizonyítási nehézségeket hozom fel érvként, másrészt pedig úgy hiszem, hogy társadalmi szempontból a társadalomra veszélyessége van már a veszélyhelyzet kialakulásának is akkora, ami büntetőjogi védelmet igényel.

A bizottsági ülésen felmerült a kormány képviselőjétől az, hogy ha egy veszélyeztetési tényállást alkotunk, az vajon a büntetőjog alkotmányos alapelveivel összeegyeztethető-e, megfelel-e a büntetőjog ultima ratiós jellegének.

(19.40)

Az általunk beterjesztett módosító javaslat egy tisztán veszélyeztetési tényállásra tesz javaslatot, de úgy gondolom, a kormánynak ezt az érvét érdemes mérlegelni, és adott esetben a veszélyhelyzet kialakulását mint eredményt meg lehet követelni az elkövetőtől a törvényi tényállás keretein belül. Ilyenformán nyitottak vagyunk arra, hogy esetlegesen kapcsolódó módosító javaslattal árnyaljuk e vonatkozásban az általunk benyújtott javaslatot.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Továbbá amit lényegi módosításként emelnék ki: az természetes, hogy aki kölcsön veszi a pénzösszeget, az a bűncselekmény sértettje, és egyetértünk azzal, hogy ha őt súlyos nélkülözésnek teszi ki a "kölcsönszerződés" megkötése, akkor az bűncselekménynek minősüljön. Úgy hiszem, helyes az is, ha ezt a védettséget a hozzátartozókra is kiterjesztjük. Azonban akkor felelünk meg az alkotmányos büntetőjog követelményeinek, ha a hozzátartozó fogalmát szűkítjük, és csak olyan esetekben valósulna meg bűncselekmény, ha a sértett által tartásra köteles hozzátartozóira vonatkozna csak a büntetőjogi tiltás, tehát ha őket teszi ki a megállapodás súlyos nélkülözésnek. Ugyanakkor úgy hiszem, ezeknek a javaslatoknak az elfogadásával a törvényjavaslat feltétlenül támogatható.

Végül szeretném kiemelni azt, hogy maximálisan egyetértek azzal, és a bizottsági ülésen szintén hangoztattam ezt, hogy meg kell vizsgálni, hogy azoknak a pénzintézeteknek az esetében, amelyek 400 százalékos vagy ennél magasabb teljes hiteldíjmutató mellett nyújtják a kölcsönt, vajon nem kéne-e fellépni az ilyen magatartások ellen, nem kéne-e tiltani ezeket a magatartásokat. Az MSZP frakciója olyannyira egyetért vele, hogy erre egy külön raportőri csoport alakult, amely ezeket az eseteket vizsgálja. A büntető törvénykönyv módosítása tehát az első lépés lehet, de csak biztatni tudom képviselőtársaimat, hogy ehhez hasonló, sőt akár még ennél hatékonyabb megoldások kidolgozásával is segítsék elő azt, hogy a kiszolgáltatott embereket meg lehessen védeni az uzsorásoktól. Gondolkodjanak tehát további lépéseken!

Mindazonáltal a frakciónk a jelzett módosításokkal támogatni fogja a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)