Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót.

L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen képviselőtársaim hozzászólását. Örülök, hogy a bizottság alaposan megtárgyalta, és mind a többségi véleményt előadó Németh Zoltán képviselőtársam, mind Hiller képviselőtársam a bizottsági vitában kialakult álláspontokat hűen tudta közvetíteni a tisztelt Ház felé.

Kupper András képviselőtársam hosszú elméleti bevezetővel megerősített hozzászólását szintén köszönöm. Ha megengedik, ott nem térek ki képviselőtársam megjegyzéseire.

Viszont Hiller képviselő úrnak több megjegyzésére is szeretnék reagálni. Azt mondja a képviselő úr, hogy a Magyar Művészeti Akadémián kívül mások is joggal képviselik a kultúrát. Így van, senki nem kérdőjelezi ezt meg, mi is így gondoljuk. Magyarországon számos fontos művészeti szervezet van, van köztük irodalmi szervezet, képzőművészeti, zenei és egyéb más területeken, táncos területen érdekelt szervezet. Ezek közül vannak olyanok, amelyek kisebb, vannak olyanok, amelyek nagyobb legitimációval bírnak. Ezek többségükben egyesületi, közhasznú egyesületi formában működnek. Számomra nagyon fontos és kedves a Magyar Írószövetség, amelynek hat évig voltam a titkára, ott dolgoztam, az volt a főállásom. De számos más szervezetet tudnék felsorolni, hiszen napi szinten foglalkozom velük kultúráért felelős államtitkárként. Én azt gondolom, hogy ezeknek a szervezeteknek a létjogosultságát senki nem kérdőjelezi meg. Az, hogy egymás mellett többféle vélemény létezhet, és hogy különféle legitimációk létezhetnek, ezt sem kérdőjelezi meg senki.

A képviselő úr azt kérdezte, hogy miért pont az MMA-ról szól a törvényjavaslat. Azért, mert a Magyar Művészeti Akadémia ezen szervezetek közül kiemelkedik abban az értelemben, hogy köztestület, és köztestületté abban a formában, ahogyan most van, a törvényalkotó szándéka tette. Ha arra gondolok, hogy hány olyan civil szervezeti formában működő szakmai szervezet van, amelyik egy-egy tudós társaságot tömörít, hogy külön van irodalomtudósoknak szakmai szervezetük, külön van az orvosoknak, és sorolhatnánk tovább azokat a tudományterületeket, amelyeknek nagy hagyományokkal, több száz éves kultúrával, önálló folyóirattal rendelkező szakmai fórumuk van, mindez nem írja felül azt, hogy van egy köztestületük is, a Magyar Tudományos Akadémia.

Azt a jogalkotói szándékot, én úgy hallottam, hogy még Karácsony képviselő úr sem kérdőjelezte meg, hogy legyen egy kiemelt köztestület. Ahogy a felszólalásokat érzékelem, alapvetően nem a szándékkal van problémájuk, nem azzal, hogy mit akar létrehozni a jelenlegi kormányzat, illetve az Országgyűlés, hanem ha jól értettem, a módozatokkal, a finomhangolással.

Hogy politikai nézetazonosságon nyugvó szervezet lenne a Magyar Művészeti Akadémia, én ezt kétlem, sőt erősen vitatom. Én is alaposan áttanulmányoztam a tagságát a Művészeti Akadémiának, én úgy látom, hogy bár a vezetőség minden bizonnyal erőteljesen hasonló értékrendet vall, hogy ez a szervezet politikai nézetazonosságon nyugvó szervezet lenne, ezt kétlem, sőt azt meg vissza is utasítom, hogy ez a kormányzat szándéka lenne, hogy egy politikai nézetazonosságon nyugvó szervezetet hozzon létre. Ha így lenne, akkor maga az állam, maga a kormány szándékozna megmondani azt, hogy kik legyenek a tagjai. Én személy szerint egyetlenegy tőlünk független szervezet működésébe sem kívánok beleszólni, nem hiszem, hogy bármilyen erkölcsi vagy politikai alapunk lenne arra, hogy megmondjuk azt, hogy ki legyen valamelyik szervezetnek a tagja. Én magam, amikor még a másik térfélen futballoztam, és az Írószövetség vezetője voltam, akkor is határozottan elutasítottam azokat a törekvéseket, hogy egy szakmai, egy művészeti szervezet valamiféle politikai nézetazonosság alapján szerveződjön és ne a szakmai kvalitás és a szakmai nézetazonosság alapján.

Bár egy köztestületben szakmai értelemben is nagyon nehéz nézetazonosságról beszélni, pláne egy olyan köztestületben, ahol mondjuk, egy európai rangú színházi rendező, mondjuk Vidnyánszky Attila és egy kiváló médiaművész, mondjuk Lovas Ilona és mondjuk, egy olyan kiváló magyar festőművész, képzőművész, mint a Műcsarnokban most éppen kiállító Bukta Imre ülnek egymás mellett. Itt szakmai értelemben is nehéz azt mondani, hogy nézetazonosság lenne. Ha valaki végignézi a Művészeti Akadémia tagjainak a munkásságát, és mondjuk, egymás mellé akarja tenni az egyaránt filmes területen tevékenykedő Sára Sándor vagy Jankovics Marcell munkásságát, nehéz lenne azt mondani, hogy itt szoros értelemben véve párhuzamos életutakról és életművekről lenne szó.

Az, hogy 250 tagra kívánjuk emelni az akadémia létszámát, éppen azt a célt szolgálja, hogy még sokszínűbb lehessen ez a szervezet; hogy megadjuk azt a lehetőséget, hogy akár a másik művészeti akadémiából, amelyik nem köztestület, taggá válhassanak olyanok, akik jelen pillanatban nem tagok. 149-ről 250-re emelés. Képviselő úr, ha emlékszik, akkor a tavalyi vitában is beszéltünk erről, hogy idén december 31-ig kell feltölteni 200 főre a tagságot. Azért most 149 fős a tagság. A levelező tagokból válik idén 51 tag rendes taggá az akadémián, így év végéig feltöltik 200 főre a rendes tagok számát, és utána lehetőséget adunk arra, hogy még 50 fővel bővüljön a tagság kerete.

Hogy irodalmi Nobel-díjasunk nem tag? Én nyilvánvalóan ebben azt a burkolt utalást éreztem meg, mintha mi nem szeretnénk, hogy ő tag legyen; mintha lenne olyan ember ma Magyarországon a művészeti életben, aki vitatná Kertész Imre teljesítményét. Az az igazság, tisztelt miniszter úr, hogy először is azt kell megint egyértelművé tennünk, hogy mi a politika részéről, mi az állam, a kormány és a kulturális tárca részéről nem mondhatjuk meg azt, hogy ki legyen tag és ki ne legyen tag. Én személy szerint azt tudom mondani - és biztos vagyok benne, hogy a kormányunk valamennyi tagja úgy gondolja -, hogy Kertész Imre a magyar irodalom része; Kertész Imre magyarul írt, alkotott; Kertész Imre azt a Nobel-díjat, amit a Sorstalanság című regényéért kapott, annak az alapját képező művet magyarul írta.

(16.30)

Elvitathatatlan, hogy az ő életműve, munkássága, akár az ő szándékától függetlenül is a magyar irodalom részének tekintendő. És én abban is biztos vagyok, hogy ha Kertész Imre ma Magyarországon egy rangos köztestületbe, amelynek ő az alapszabály értelmében tagja akar lenni, és jelentkezik, nem utasítanák el. Biztos vagyok benne, hogy senki nem utasítaná el, de nem is lehet rákényszeríteni Kertész Imrét arra, hogy tagja legyen egy olyan szervezetnek, ami számára valamiért nem fontos. Nem él Magyarországon.

Múltkor a német közszolgálati rádiónak adtam interjút, és a német közszolgálati rádió munkatársa megkérdezte tőlem, hogy mégis, nem tartjuk-e fölháborítónak, hogy Kertész Imre hagyatékát, bocsánat, munkásságát, irodalmi értelemben lehet azt mondani, hogy hagyatékát, hiszen ő maga bejelentette, hogy nem fog többet írni és dolgozni, azt a dokumentumanyagot Berlinben kívánja elhelyezni és kutathatóvá tenni. Én mondtam, hogy nem. Ez az ő szándéka, az ő akarata. Ha ő így akarja, mi ezt tiszteletben tartjuk. És egyébként örülünk annak, hogy a német közélet, a német nyilvánosság, a német irodalmi közeg érdeklődik egy ilyen fontos író munkássága iránt. Nem hiszem, hogy Magyarországon lenne kultúrember, aki megkérdőjelezné Kertész Imre irodalmi teljesítményét és mindazt az értéket, amit jelentett az ország számára az, hogy ő Nobel-díjat kapott.

A Műcsarnokkal kapcsolatban én most nem szívesen mennék bele vitába, mert olyanról vitatkoznánk, amiről egyelőre még csak egy kormányzati szándék ismert. Ennek a törvényjavaslatnak ez nem része. Majd ha a vagyontörvény módosítása a parlament elé kerül, akkor vitatkozzunk erről, beszélgessünk erről. Egy biztos, hogy arról beszélni, hogy világörökségi helyszín egységét bontják meg, szinte komikus. Ez szinte komikus. Úgy állítja be a dolgokat miniszter úr, mintha legalábbis valamelyik drogbárónak adná el az állam a Műcsarnokot, és nem egy köztestületnek való tulajdonba átadás szándéka fogalmazódna meg.

Az, hogy egy világörökségi helyszín egyes elemei nem köztulajdonban vannak, hanem magántulajdonban, egyébként itt nem változna ez a státus, hiszen köztulajdon maradna, az nem egyedi dolog. Ha csak a fővárosra gondolunk, akkor a Duna-parti szakasz a világörökség része, a Duna-parti látkép a világörökség része, ott számos magántulajdonú elem van. De ha Hollókő világörökségi védettségű főutcáján végigsétál miniszter úr, akkor ott minden egyes ház magántulajdon, kivéve az önkormányzat és a posta épületét; ez a kettő, ha jól tudom. Nincs itt Szabó képviselőtársam, Hollókő polgármestere, ő meg tudná pontosan mondani, hogy hány hollókői világörökségi helyszín, illetve épület van magántulajdonban és hány köztulajdonban. De úgy tudom, hogy egyik sincs állami tulajdonban a hollókői főutcán.

Karácsony képviselőtársamnak azt szeretném mondani, hogy én pontosan ezt az idézett Demokrata-interjút nem tudom most föleleveníteni. De azzal együtt, hogy kitért itt a hétfői jobbikos fölszólalásra, szeretném egyértelművé tenni az álláspontunkat. És ezt azért teszem meg, mert a magam szempontjából is fontosnak tartom azt, hogy az én véleményem is világos legyen. De azt hiszem, mindenki számára világos a kormány álláspontja mindarról, ami itt a parlamentben elhangzott hétfőn. Mi nem tudunk egyetérteni azzal, hogyha valaki bármilyen kirekesztő szempont alapján akarja az Országgyűlés képviselőit egy csokorba gyűjteni. Mi határozottan elutasítjuk az olyan szándékokat, hogy zsidó képviselőket írjanak össze. Mi ezt megvetendő, elítélendő dolognak tartjuk.

Ezért szomorú is vagyok, hogy itt egymás mellé került Gyöngyösi képviselő úr elítélendő és tényleg rendkívül súlyos hétfői fölszólalása Fekete elnök úr Demokratában olvasható interjújával. Ez az ominózus mondat, amit idézett képviselő úr, próbáltam fölírni én is magamnak, amikor elmondta, hogy azzal számolnunk kell, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, egy szerencsétlen mondat. Egy szerencsétlen mondat. Én gondolom, hogy ez félreérthető, és biztos vagyok benne, hogy Fekete elnök úr ugyanúgy gondolkodik erről, mint ahogyan mi is.

Hiszen azt kérte képviselő úr, mondjam meg, mi az álláspontja a kormánynak arról, hogy Konrád Györgyöt magyarnak tekintjük-e. Természetesen magyarnak és magyar írónak tekintjük. Nincs Magyarországon kultúrember, aki ne tekintené Konrád Györgyöt magyar írónak. Az egy másik kérdés, hogy mi a véleményünk arról, hogy ő milyen módon nyilvánul meg a politikában és a közéletben. Azzal nem értünk egyet. Természetesen nem értünk egyet azzal, amit Konrád György mond a magyar konzervatív politikáról, nem értünk egyet azzal, amit Konrád György a Fidesz politikájáról mond Berlinben, nyilatkozik a nyugat-európai sajtóban.

Természetesen nem örülünk annak, hogy felelős magyar értelmiségiek és tehetséges magyar alkotók a saját országukat folyamatosan negatív képben állítják be Nyugat-Európában. De mindaz, hogy nem értünk vele egyet, hogy nem tartjuk helyesnek azt, amit tesz, nem tartjuk szerencsésnek, és sokszor nem tudjuk megérteni azt az indulatot és haragot, ami a szavaiból felénk árad, nem vonja kétségbe azt, hogy mi egyébként őt magyar írónak és magyar embernek tartjuk. Biztos vagyok benne, hogy Fekete elnök úr ugyanígy gondolkodik.

A Nemzeti Kulturális Alap költségvetése nem kerül át a Magyar Művészeti Akadémiához. Tisztelt képviselő úr, nincs ilyen a törvényjavaslatban, nem is volt ilyen szándékunk, és az előterjesztői expozéban is egyértelművé tettem, hogy Fekete elnök úr is megerősítette ezt több interjújában, több megszólalásában, hogy ő mint egykori kulturális helyettes államtitkár, az Antall-kormány helyettes kulturális államtitkára, akinek oroszlánrésze volt a Nemzeti Kulturális Alap létrehozásában, nem is szándékozik a Nemzeti Kulturális Alap jelenlegi státusán változtatni. Ő is úgy gondolja, hogy ez így helyes, ahogyan most működik. Én erről személyesen tárgyaltam Fekete elnök úrral, és a minisztériumi tárgyalásunkon is ezt erősítette meg.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme egy művészeti köztestület bevonásával a magyar mecénás fórumok működését áttekinteni, és ne lenne értelme az esetleges működési problémákkal kapcsolatosan véleményt megfogalmazni, akár a kormány és az Országgyűlés felé. Hát nincs olyan kormányzati ciklus, amikor valamelyik mecénás fórum működését legalább egyszer vagy kétszer ne alakítanánk át. Mi is hozzányúltunk mindazon fórumokhoz, amelyeket ön is fölsorolt, és amelyeket a kormányhatározat is nevesít. Természetesen ilyen átalakításokra a jövőben is számíthatunk.

Úgyhogy én semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy a Magyar Művészeti Akadémia bevonásával át akarjuk ezt tekinteni. Sőt, más művészeti szervezetek bevonására is szükség lesz, hiszen a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény értelmében a kurátorok felét a szakmai szervezetek delegálják. Tehát ezeket a szakmai szervezeteket folyamatosan bevonjuk abba a munkába, amelynek eredményeképpen a Nemzeti Kulturális Alap támogatási politikája is változik. Ha csak arra utalok, hogy nem olyan régen jelent meg a Nemzeti Kulturális Alap új végrehajtási rendelete, annak az előkészítését is megelőzték szakmai egyeztetések, társadalmi vita, tisztelt képviselőtársam.

Azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap többé-kevésbé szakmai alapon dönt, valami ilyesmit mondott képviselő úr, nagyon határozottan vissza kell utasítsam. A Nemzeti Kulturális Alap, ahogyan 2-3-4-5-10 évvel ezelőtt, a szakmai kurátorok működésével, az ő döntésük alapján osztja a forrásait, ugyanúgy történik most is. Ez egy kifejezetten jól működő alap, szerintem rendben van a munkája. Az, hogy a politikához közelebb került, amióta államtitkár a vezetője? Először is nem az államtitkár a vezetője, hanem a miniszter. Korábban is a miniszter volt az alap vezetője. Arra, hogy most az államtitkár mindeközben a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, azt tudom mondani képviselő úrnak, hogy az államtitkárságom óta még a szakkollégiumi ülésekre sem tudtam bemenni, nemhogy bármilyen módon is a döntéshozatalban az ott működő kurátorokat befolyásoljam. Tehát azt tudom mondani, hogy nemhogy közelebb került a politikához a Nemzeti Kulturális Alap, hanem éppen hogy távolabb került, kifejezetten szakmai alapon hozza meg a döntéseit.

Viszont egy dologban nagyon is egyetértek képviselő úrral. Szükség van a szekértáborok lebontására - vagy szükség lenne. Azon hosszú polémiát lehetne folytatni, hogy az, amit törvényjavaslatként most itt tárgyalunk a Házban, ezt szolgálja-e vagy nem szolgálja.

(16.40)

Azt gondolom, hogy Magyarországon - egyetértek azzal, amit ön mondott, ön is ezzel kezdte a felszólalását - szükség van olyan szakmai szervezetekre és köztestületekre, amelyek a döntéshozatalt és a szakmai vitákat a politikától egy kicsit távolabb viszik.

Ha a Művészeti Akadémia tagsága 250 főre bővül, korántsem gondolom azt - amit egyébként Hiller képviselő úr mondott, nem is mondtunk ilyet -, hogy a teljességet fedné le a 250 tag. Nem mondtunk ilyet, az előterjesztésben, az indoklásban sem olvashatnak ilyet. Azt mondtuk, hogy 250 fős tagsággal az akadémiának esélye van arra, hogy szélesebb lefedettséget biztosítson a kulturális életben, mint amit most biztosít. Természetesen mindannyian jól tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia sem fedi le a teljes magyar tudományos életet, ezt a miniszter úr sem gondolhatja komolyan, mert számos tudós van, aki ugyan már jelentős életművel rendelkezik, de még nem a Magyar Tudományos Akadémia tagja, még csak nem is levelező tagja, de éppenséggel egyetemi professzor, és olyan jelentős tudósokról is tudunk, akik úgy végzik be a munkájukat és a földi életüket, hogy soha nem lesznek a Tudományos Akadémia tagjai. Jelentős tudományos életműveket is legfeljebb csak az utókor ismer el valamiféle formában.

Visszatérve arra, amit Karácsony képviselő úr mondott, igen, mi is úgy gondoljuk, hogy szükség van erős köztestületre, szükség van fontos művészeti szervezetekre, és szükség lenne a szekértáborok lebontására, de ez nagyon nehéz feladat, és ehhez nagyon sok szereplő kell. Ennek érdekében a kormány sokat tehet. Én úgy érzem, hogy a mi szerény eszközeinkkel és én a szerény eszközeimmel ezért dolgozunk is, de ez egy nagyon nehéz feladat. Nagyon nehéz feladat akkor, amikor az ember azzal szembesül, hogy olyan művészeti szervezetek, amelyek, miközben két és fél milliárd forintot zárolunk a tárcánál, megkapják a támogatásuk kétharmadát, tüntetést akarnak szervezni a minisztérium elé a Millával összefogva - ami, úgy tudom, hogy egy politikai szervezet -, miközben mások, akik meg nem kapták meg a támogatásuknak nemhogy a kétharmadát, hanem a 10 százalékát sem, az ilyen politikai akciókhoz nem társulnak.

Csak azt szeretném ezzel jelezni, hogy a szekértáborok fölszámolása, az árkok betemetése régi vágya a magyar közéletnek, de ne ringassuk magunkat hamis illúziókba, ez nem lesz egyszerű, és ennek a megvalósítása semmiképpen sem lehet ennek a törvényjavaslatnak a része.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a figyelmüket, köszönöm a hozzászólásaikat. Azt hiszem, hogy a részletes vitával fogjuk hétfőn folytatni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)