Felszólalás adatai

Szögezzük le: vannak emberek, akik lopnak, és akik visszaélnek ezzel a rendszerrel, sőt több tucatnyi településen egész utcák vagy sorok lopnak. De az emberek, a magyar állampolgárok többsége tisztességes, megpróbál boldogulni, dolgozik, fizeti számláit, ameddig bírja. Viszont a szolgáltatói visszaélések térnyerése elképesztő méreteket ölt, főleg az úgynevezett válság beköszönte óta, mióta is a visszaeső bevételeket a tisztességesen fizető ügyfelek egyre erősödő vegzálásával próbálják erősíteni, behajtani, és az önhibájukon kívül is hátralékba került, amúgy dolgozó személyekkel megfizettetni, irgalmatlan büntetőtételek kivetése árán. Ez tetten érhető amúgy az ágazati különadók áthárítása során is szolgáltatói részről, de ez az egész szektorra jellemző, tisztelet a kivételnek.

A megoldás felé vezető úton már a vitanap felvetése kapcsán is elhangzott az, hogy az állam legalább részleges felügyeletet próbáljon gyakorolni ezen szektor felett. Mi, jobbikosok azt állítjuk, hogy teljes mértékű állami ellenőrzésre van szükség, a lakossági árak így csökkenthetők. A másik út az, amit az IMF javasol; azoknak is javasolt, akik elprivatizálták, elkótyavetyélték a közműcégeket, és azoknak is ezt javasolja, akik az utóbbi időszakban tárgyaltak-tárgyalgattak velük, ez pedig a közműcégek szinte teljes körű privatizációja, ennek eredményét ugyanakkor ismerjük.

Látható, érdemes megvizsgálnunk azt, hogy a Magyar Energia Hivatal kimutatásai szerint csak a gázszolgáltatóknak már 71, az áramszolgáltatóknak 46 milliárd forinttal tartozik a lakosság, és mivel ez a tartozás nagyon gyorsan nő - egy évvel korábban még csak harmadekkora elmaradás volt jellemző -, kimondható, hogy nem a magyar állampolgárok azok a tisztességtelen, becsület nélküli tolvajok, akik nem fizetik a számláikat. Ők igenis megpróbálják fizetni a számlákat, dolgoznak, boldogulni, érvényesülni próbálnak. A globális, ránk telepedett hálózatok tevékenysége az, ami a jelenség mögött áll, és annak a hibája, óriási bűne, hogy kijátszották a magyar nagyvállalatokat, szolgáltatókat idegen kézbe, kontroll nélkül, garantált profittal, csalárd módon, elszámoltatásért kiáltó módon.

Nagyon röviden vizsgáljuk meg, hogy honnan jutottunk ide, és megígérem, hogy ez tényleg egy nagyon rövid szekció lesz, hiszen a Jobbik elsősorban a megoldásokra törekszik ezen a téren, a parlamentben e tekintetben tehát a Jobbik mondhat szűzbeszédet ebben a témában, hiszen nem volt még kormányon, tehát nincs felelőssége a visszaélésekkel tarkított folyamatokban.

De látható az, hogy '95-96-ban a Horn-kormány határozott az áram- és gázszolgáltatók külföldi kézre adásáról, és azok a német és francia - egyébként állami kézben lévő - befektetők, akik bejöttek ide, vacak 485 milliárd forintért vásárolták meg a teljes ágazatot, ami így lehet, hogy nagy összegnek tűnik, de az akkori éves össztermék mindösszesen 9 százalékáról van szó, és ezért cserébe ezermilliárdokat sikerült kirabolni Magyarországról. A befektetőknek pedig 8 százalékos eszközarányos nyereséget garantáltak, egy olyan szektorban, ahol tisztességes állami felügyelet mellett, a lakosság pénztárcájának megóvása érdekében nem is lehetne szó komoly, kiemelt, kiszivattyúzott profitmennyiségről. 2000-ben egyébként a Fidesz 6 százalékra csökkentette ezt a garantált profitot, de a főbűn az volt, hogy nem eltörölte, hanem 6 százalékra csökkentette a szolgáltatóknak nyújtott garantált profitot. Akkor kellett volna lépni, ha 12 évvel ezelőtt eltörlik ezt a garantált profitot, akkor jelen pillanatban nincs szükség ilyen vitanap megtartására.

Merthogy ez a garantált nyereség az évtized közepére 15-30 százalékra kúszott fel, éppen azért, mert az eredeti költségarány hányadában biztosították ezt a szolgáltatók számára, és nem volt senki, nem volt egyetlen kormányzat, amely kongatta volna a vészharangot, amely megjelent volna a közélet színpadán azzal, hogy el kell számoltatni ezeket a szereplőket.

Hol a pénz? - adódik a kérdés. Ki számol el vele? Ki számoltat el? Ne intézzük el ezt a kérdést egy vitanappal, a Jobbik tételes kimutatást szeretne látni arról, hogy mely szolgáltatók milyen terhek áthárításával, milyen garantált profit kiszivattyúzásával, hova tüntették a magyar állampolgárok befizetéseit. Hiszen jelenleg az a helyzet áll fenn - a belső problémákat elemeztem -, kívülről tovább nehezíti a helyzetet, hogy a leginkább rászoruló, tehát az összes energiaszükségletének 40 százalékát gázból fedező Magyarország vásárolja a legdrágábban a gázt Közép-Európában. Tehát egy olyan harapófogóban vagyunk, amely egyszerre jelent külső és belső szorítást, ezt egész egyszerűen fel kell oldani. Addig viszont a lakosság érdekeinek védelmében nem engedhetők meg a további szolgáltatói visszaélések. Hiszen látható, hogy nagy a gond a cégeknél; aki csak teheti, szigetel, korszerű készüléket vásárol, visszaveszi a fogyasztását, ezért érezhetően csökken a nagy cégek irányában megjelenő fogyasztás, így a profitjuk is.

Mit tesznek? Vegzálják a tisztességesen fizetőket - tisztelet a kivételnek, még egyszer, a szolgáltatókat illetően -, megpróbálják behajtani a kieső összegeket azokon, akik tisztességes ügyfelek, vagy éppen azokon, akik dolgoznak, de önhibájukon kívül hátralékba kerültek. Majdnem egymillió főt érint ez Magyarországon, ha a családtagokat is beleszámoljuk, és ezek az emberek a teljes kiszolgáltatottságban leledznek, védelem nélkül. Egy mai család, amikor megjelenik egy óraellenőrzésre egy szolgáltató cég két embere, akkor egy dolgot tehet: dokumentál minden lépést, hogy a végén ne ő kössön ki bíróságon. Mert a bíróságon jellemzően megfordul a bizonyítási teher, már az ügyfélnek kéne azt bizonygatnia, hogy ő ártatlan. Még olyan esetet is ismerünk, ahol magánnyomozót küldtek az állítólag visszaélésekkel tarkított cselekményt elkövető ügyfélhez; hogyha bemószerolja és beköpi a szomszédságában élő, működő, szerinte visszaélést folytató vállalkozásokat, akkor ő mentesülhet a kivetett kötbér alól, amely kivetett kötbér ez esetben 540 ezer forint volt, több évnyi fogyasztás indokolatlan díja - és ezt meg lehet tenni ma Magyarországon.

(10.10)

Hiszen nem onnan hajtják be a hiányzó összegeket és a sokszor jogosan hiányzó összegeket, ahonnan kellene, mert ki sem mernek menni adott esetben a város legszélsőbb sorára vagy utcájába, és ha kimennének, onnan aztán várhatnák a hátralék behajtásának esélyeit. Látható az, hogy amíg nem valósul meg a közteherviselés ezen a téren is, addig Magyarországon a tisztességes jogkövető állampolgár nem érezheti magát biztonságban.

Ha pedig a vicc kategóriájára kíváncsi a tisztelt Ház, hát előfordult a napokban olyan is, hogy kikapcsolták az áramot egy kormányszervnél, a Vidékfejlesztési Hivatal kaposvári kirendeltségén sajtójelentések szerint, ahol is az áramszolgáltató emberei öt percet adtak adatmentésre a nemzetbiztonsági szempontból kiemelt védettséget élvező szervezetnél - ezt állította a kirendeltségvezető. Ez a röhej kategóriája, kérem szépen, ez az a pont, ahol a szolgáltatókat meg kell állítani, ahol a szolgáltatókat el kell számoltatni.

Hiszen mit csinál a szolgáltató, amíg kényére-kedvére teheti ezt az emberekkel? Kikapcsolhatja a gázszolgáltatást, vagy alkudozni kezd a fogyasztóval az amúgy nagyon sok esetben indokolatlan kötbér összegéről. Kiemelném itt, hogy 53 százalékban a hivatalos szervek és a bíróságok a panaszosnak, az ügyfélnek adnak igazat, tehát az esetek többségében a szolgáltató igaztalanul vádolja meg saját ügyfelét, saját tisztességes befizetőjét.

Tehát a második forma az, hogy alkudozni kezdenek ezen kötbérről, ahol nagyon sok esetben a rettegő és félelemben élő ügyfél befizeti ezt a részleges díjtételt, hiszen nem akar télen fűtés és szolgáltatás nélkül maradni, vagy egy egyszerű példával élve: ha valaki megvenné az ő ingatlanát vagy hétvégi házát, akkor azt hátralékkal, tartozással nem igazán tudja eladni. Ráadásul a Tigáz kapcsán merült fel nagyon sok sajtóhírben, jelentésben az, hogy a Tigáz a saját szakértőivel vizsgáltatja be az általa kérdésesnek tartott órákat. A Tigáz szerelői érdekeltek lehetnek abban - egyes feltételezések szerint -, hogy manipulált gázórákat találjanak, és rendre összekeverik a gázlopás törvényi tényállását azokkal az egyéb esetekkel, amikor a gázóra egyéb okokból sérül meg, adott esetben egy karcolás keletkezik rajta a költözés során.

Tehát látható az, hogy nem minden szolgáltató él vissza a fogyasztói bizalommal, de rendre megemlíthetők azok a visszaélési formák, amelyek kezelésért kiáltanak. Még egyszer ki kell hogy hangsúlyozzam: amíg a panaszosok 53 százalékának ad igazat mindenféle hivatalos szerv és bíróság, addig ez a probléma kezelésért kiált, azonnali beavatkozásért kiált.

És hogyan jutottunk ide? Ehhez tessék megengedni még egy gondolatot! Nekem a Világbank egyik ügynökcégének honlapján, internetes oldalán angol nyelven kellett megtalálnom azt a több mint ezer privatizációs adásvételt, amelynek során és amelyek listájában a legtöbb szolgáltató kiszervezése is megtalálható. Magyar oldalon nem lehetett hivatalos listát találni arról, hogy ki játszotta ki a magyar szolgáltatókat, kinek, ki szivattyúzott ki indokolatlan profitokat, ergo ezek alapján azt sem lehet tudni jelen pillanatban hivatalos adatok alapján, hogy kihez kell fordulni elszámoltatás gyanánt.

Mi, jobbikosok viszont ezt szeretnénk tudni, szeretnénk látni, hogy hova tűntek a milliárdok, és szeretnénk megismerni azokat a forrásokat, amelyek révén igenis vissza lehet tenni a lakosság pénztárcájába azt, amit onnan indokolatlanul vettek el. Még egyszer mondom: vérlázító, hogy a Világbank egyik ügynökcégének oldalán angol nyelven kell megtalálni a magyar privatizációs listának egy részét - nem az egészét, egy nagyon kis szegmensét, egy kis szeletét.

És lennének megoldások, amelyek - egyébként nagyon csúnya szóval élve is - "globalizálhatóak" lennének egy kis településről egész Magyarországra nézve. Az érpataki modell az, ami kiutat mutathatna, hiszen itt a polgármester nemcsak a segélyek kifizetését köti az udvar, a gazos kert, a ház rendbetételéhez, hanem aki nem fizeti a közüzemi díjakat, azt megfosztják a segélytől, és akár az adott szolgáltatástól is. Lehet így is, lehet, hogy adott esetben még éppen a jogszabályi kereteken belül maradva, de itt egy élő, lüktető, pulzáló közösség bebizonyította azt, hogy igenis lehet rendteremtést követelni Magyarországon, nem kell az egyik kézzel cinikusan lemondani arról, hogy egy egész sor lopja az áramot, és nem küldik ki a szolgáltatót, vagy ki sem mernek menni az embereik, a másik kézzel pedig a tisztességesen fizető ügyfelektől elvonni indokolatlan terheket. Ki kell egyensúlyozni ezt a rendszert; a Jobbik nem fél ezt kimondani, és a Jobbik az egyetlen - sajnálatos módon - eddig ebben a mai körben, aki ezt ki merte mondani.

A közműadó és egyéb adófajták esete szintén arra világít rá, hogy a kormányzat engedi ezeket a cégeket szabadon garázdálkodni, áthárítani ezeket a terheket, hiszen lehet, hogy nem a közműadót fogják direktben áthárítani, de ezek a cégek már bizonyítottak a tekintetben, hogy a minőség rontása, az elmaradt beruházások, a bírságolás felpörgetése és a gyenge fizetési képességű csoportok diszkriminálása révén be tudják hajtani, jelen esetben azt a 30 milliárdot, amit a kormányzat rájuk vetett ki, és mégis az ügyfelek fognak fizetni helyettük.

Ezért pár szót megérdemel a kormányzat "rezsistop" című kezdeményezése is, ami az egyik legnagyobb olyan tételnek bizonyult az utóbbi években, amely nem állta ki az igazság próbáját, hiszen a kormányszóvivő emlékeztetett a vízellátás, a csatornázás, a szennyvízelvezetés, a gáz, a távhő és az áram esetében fennálló rezsistopra, így ezeken a területeken elvileg nem emelkedhettek volna az árak. Más területen, mint a hírközlésnél, azt mondta, hogy verseny alakul majd ki, emiatt nem hárítják át ott a terheket a fogyasztókra. Viszont pontosan maga a kormányzat volt az, aki előidézte az árak növekedését egyrészt azzal, hogy 25 százalékról 27 százalékra növelte az áfa kulcsát, és ezen általános áfakulcs bizony minden egyes szolgáltatás árát - kivéve a távfűtését - megemelte, ezt pedig az ügyfelek, a fogyasztók, a magyar állampolgárok fizették ki azok helyett, akiknek kellett volna. Ugyanúgy, mint az ágazati különadók esetében, megint csak nem a globális multinacionális hálózatokat terhelte a kormányzat, hanem az egyes ügyfeleket.

És ha már áremelkedésekről és rezsistopról beszélünk, tehát ezt a kettőt ütköztetjük, akkor látszik, hogy a fűtési, világítási kiadások - példának okáért - már 2011-ben 5,9 százalékkal növekedtek, tehát egy évvel azután, hogy bejelentették, hogy rezsistop lesz. És azt is látnunk kell - bár ez kissé elmarad a 2010-es 7,5 százaléktól -, hogy még a gazdasági terrorizmust elkövető Bajnai-kormány emelési szintjét is meghaladja, tehát kormányzatoktól függetlenül el kell hogy mondjuk, hogy mindenki bűnös abban, ami kialakult.

Éppen ezért a Jobbik egy eseti bizottság felállítását szorgalmazza, amely a közművek közösségi tulajdonba való visszavételére koncentrál, ennek útjait, lehetőségeit vizsgálja meg. Tudjuk, hogy nagyon sok vizsgálóbizottság-kezdeményezés került a tisztelt Ház elé, de mi állítjuk, jobbikosok, hogy nem az intézmény rossz, hanem egyszerűen nem töltötték meg ezeket tartalommal; meg kell őket tölteni tartalommal. Éppen ezért nem véletlen, hogy a Jobbik is ennyi bizottságot kezdeményez, kétfrontos harcra kényszerítenek önök minket ebben a kérdésben. Két szélsőség van a parlamentben: az egyik tizenkét évet kormányzott, a másik hatot, és egyik sem tudta megállítani a közműcégek garázdálkodását.

Tehát azt kérem, hogy a Fidesz ne pipálja ki ezzel a mai nappal ennek a kérdéskörnek a rendezési tervét, folyamatosan tartsa azt napirenden, állítsa meg a szolgáltatók garázdálkodását, és hogy bizonyítsuk, hogy a megoldási csomagunk igenis kész és kimunkált - sőt át is adjuk ezt az önök részére -, a Jobbik hat pontot hirdet a közműcégek ügyfelei érdekében.

Az 1. pontunk értelmében a közműszolgáltatókban - mint stratégiai fontosságú vállalatokban - kizárólag többségi állami tulajdon állhat fenn, ezt meg kell szerezni, bármilyen úton. Ez lehetne francia mintára egyébként, ahogy a Saurt államosították, és az intézkedés ott is deklaráltan része volt annak az állami törekvésnek, hogy megmentsék a kulcsvállalatokat a külföldi tulajdonszerzéstől, ezáltal megóvják a saját polgáraikat.

A 2. pont értelmében a közműszolgáltatók ténylegesen nonprofit cégekké történő alakítására van szükség, de nemcsak a mérlegfőösszeg- és a profitmutatók tekintetében, hanem az áthárítások, a pénzszivattyú, a kiszivattyúzott profit és az anya- és leányvállalatok közötti pénzmozgások vizsgálata tekintetében is.

3. pontként: a közszolgáltatásokhoz való jog alapján minden magyar állampolgárra, aki tisztességesen jár el, terjedjen ki az ellátásbiztonság. Hangsúlyozom, hogy mindenki számára, aki dolgozik, dolgozni kíván, tisztességes tagja a magyar társadalomnak, gyermeket nevel, nem munkakerülő, nem bűnöző, azokról az ügyfelekről beszélünk, akiket indokolatlanul károsítanak jelen pillanatban.

4. pontként: az ellátásbiztonság megteremtése megköveteli, hogy csökkentsük a külföldnek való kiszolgáltatottságunkat, ennek értelmében a további külföldi tulajdonszerzések megakadályozása mellett még az energiaimport csökkentésére is törekedni kell állami beruházásokkal, egyéb eszközökkel.

5. pontként törvénybe kell foglalni, hogy recessziós időszak esetén automatikusan valódi, tényleges, lekövethető rezsistop lép életbe Magyarországon.

6. pontként az ágazatra kivetett, de végső soron a fogyasztást terhelő adófajták - mint a közműadó - valóban multicégekkel és szolgáltatókkal kerüljenek megfizettetésre, ha pedig ez nem sikerül és ameddig ez nem sikerül, addig kerüljenek felfüggesztésre, de semmiképp ne a magyar polgárok fizessék meg ennek árát.

Látható, hogy a szolgáltatók által elkövetett visszaéléseket tételes elszámoltatás alá kell vonni. A Jobbik élére áll ennek a kezdeményezésnek, de bárkivel megosztja ezt illető programpontjait, a legegyszerűbb példákig elmenve, mint például az, hogy hogyan fordulhat elő, hogy a főváros és a vidék között fennálló minőség- és árbéli különbségek odáig fajulnak, hogy ugyanaz a szolgáltatás vagy ugyanaz a világhálós előfizetés olcsóbb a fővárosban, mint nagyon sok vidéki kistérségben. Idáig kívánja a Jobbik leszállítani a probléma vizsgálatát, a legalacsonyabb szintig, hogy minden egyes apró rezdülését feltárjuk annak a katasztrófának, ami Magyarországon kialakult; a nagy szolgáltatók révén alakult ki, a nagy szolgáltatók hamis, csalárd számlázási rendszere révén, indokolatlan kamatterheinek áthárítása révén, adminisztrációs költségeinek a lakosságra hárítása révén.

(10.20)

Tehát a Jobbik arra szólítja fel a kormányt, hogy ne csak ahhoz legyen bátor, hogy egy vitanapot kezdeményezzen, ne tudja le ezzel a problémát, ne pipálja ki, hanem a valós ötletek, a valós megoldási javaslatok szellemében fogadja el a Jobbik 6 pontját a közműcégek károsultjaiért és ügyfeleiért, és végre álljon egy olyan elszámoltatási folyamat élére, amelynek örvén és amelynek révén elérhető, hogy Magyarországon valódi közteherviselés lépjen életbe, és ne legyenek "A" és "B" típusú magyar állampolgárok. A "B" típusúak közül pedig végre tűnjenek el azok, akik tisztességesen próbáltak eljárni, mégis a nagy szolgáltató cégek és a hálózatok az ő zsebük kontójára és az ő kontójukra próbálták visszaszerezni indokolatlan profitjaikat.

Szüntessük meg tehát a pénzszivattyút Magyarországon, és érjük el, hogy tisztességes közteherviselés alakuljon ki! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)