Felszólalás adatai

DR. JÁRAI ZSIGMOND, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi munkájáról szóló beszámolót összevontan, egyben kívánom beterjeszteni.

Elég nehéz helyzetben vagyok, amikor a Nemzeti Bank munkájáról kell számot adnom az említett időszakban, hiszen egyrészt ebben az időben még nem dolgoztam a Magyar Nemzeti Bankban, másrészt pedig 2001-ben lényegesen átalakult a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége. Megváltoztak célkitűzései, előtérbe került az infláció leszorítása és az euró bevezetésére való felkészülés, gyökeresen átalakult a monetáris politika és annak eszköztára, átalakult a bank mérlege, a munkafolyamatok szervezése racionálisabb és költségtakarékosabb lett.

2001-ben megváltozott a jegybanktörvény, gyors ütemben csökkent az infláció, megnövekedett a jegybank hitelessége. Beszámolómban ezért viszonylag röviden a tények ismertetésére szorítkozom két fő területtel kapcsolatban. Az első részben a gazdaság helyzetét és a monetáris politikát, a második részben pedig a Magyar Nemzeti Bank mérlegbeszámolóinak és gazdálkodásának rövid elemzését ismertetem.

Az 1998., '99. és 2000. évekre egyaránt a gyors gazdasági növekedés volt jellemző. A bruttó hazai termék 1998-ban 4,9, '99-ben 4,4, 2000-ben pedig 5,2 százalékkal növekedett.

(16.50)

Mindezt az export gyors növekedése, a folyó fizetési mérleg és az államháztartás hiányának bruttó hazai termékhez viszonyított csökkenése, a munkanélküliség csökkenése, az egyensúlyi mutatók folyamatos javulása követte. Gyorsan csökkent a nettó külföldi adósságállomány és az állam devizában fennálló adóssága is.

Ma már azt mondhatjuk, hogy az államháztartásnak és a Nemzeti Banknak devizában nincs nettó adóssága, az államnak együttesen több betétje, befektetése, tartaléka van devizában, mint amennyi a bruttó adósság. Legjobb tudomásom szerint több évtizedre visszamenőleg Magyarországon ilyen helyzet nem volt. Ezzel a magyar állam kikerült az eladósodott államok sorából. Ma is van nettó devizaadósságuk a bankoknak és a vállalkozói szektornak, de az államnak nincs.

A Magyar Nemzeti Bank legfontosabb feladatát, az infláció csökkentését tekintve vegyesek voltak a folyamatok 1998 és 2000 között. 1998 elején az év/éves infláció 18 százalék körüli szinten állt, ami nagyjából megfelelt az 1994. évi átlagnak. Közben '95-ben az infláció gyorsan emelkedett, 30 százalék fölé ment, majd '98 elejére - mint említettem - újra 18 százalékra csökkent. Az infláció csökkenése 1998-ban különösen gyors volt, az év végére 10,3 százalékra csökkent. Így alakult ki a '98. évi 14,3 százalékos átlag. Ezután az infláció két évig nagyjából beragadt, az éves inflációs átlag 1999-ben 10, 2000-ben pedig 9,8 százalékos volt. Míg az infláció gyors csökkenésében '98-ban pozitív szerepet játszott az importált infláció alacsony volta, az olajárak csökkenése, addig a következő két évben a beragadásban is elsősorban az importált infláció, illetve a belföldi élelmiszerárak gyors növekedése játszotta a főszerepet.

A vizsgált időszakban a monetáris politika eszközeivel elsősorban az árfolyamrendszert, az árfolyamon keresztül történő inflációcsökkentést támogatta. Ennek mozgástere azonban az akkori csúszó leértékelés rendszerében korlátozott volt. A dezinflációs politika első számú eszköze a forintárfolyam előre bejelentett ütemének csökkentése volt, ez az eszköz azonban nem hagyott teret a gyorsan változó élelmiszer- és energiaárakhoz történő rugalmas alkalmazkodásra. Az MNB a kormánnyal egyetértésben 1998-ban és '99-ben három, 2000-ben csak egy alkalommal csökkentette a forint leértékelődési ütemét, a kezdeti havi 1 százalékról 0,3 százalékra.

Az infláció beragadásában jelentős szerepet játszott a várakozások kedvezőtlenné válása is, ami részben annak tulajdonítható, hogy gyakran a világpiaci folyamatok nem megfelelő bemutatása mellett, az infláció a hazai politikai csatározások egyik színterévé vált. Nem tartozik a vizsgált időszak értékeléséhez, de ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy ez a helyzet azóta megváltozott. 2001 második felében - és várhatóan 2002-ben is - a gyorsan csökkenő infláció és a jegybank hitelességének növekedése a várakozások pozitívra fordulását eredményezte.

A csúszó leértékeléses árfolyamrendszerben a kamatpolitika mozgástere kisebb volt, a monetáris politika eszköztárának átalakítását pedig a jelentős összegű intervenció sterilizációs költségeinek csökkentése határozta meg. A három év folyamán a Magyar Nemzeti Bank összesen mintegy 4 milliárd euró nagyságrendben interveniált a forint megfelelő sávban történő tartásának érdekében. Ezen intervenciók során jelentős mennyiségű új pénz került a gazdaságba, amelyet aztán onnan ki kellett vonni, sterilizálni kellett. Ennek kamatköltsége a három év során összességében 108,5 milliárd forint volt; ennyivel haladták meg a Magyar Nemzeti Bank kamatráfordításai a kamatbevételeit.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ez a kérdéskör már átvezet az MNB mérlegbeszámolóinak, illetve gazdálkodásának elemzésébe. Lényeges felhívni a figyelmet arra, hogy az MNB tevékenységének eredményességét elsősorban nem a kimutatott tárgyévi eredmény, hanem a jegybanki feladatok ellátása során elért, a makrogazdasági folyamatokban és kiemelten az infláció alakulásában megnyilvánuló eredmények minősítik. A 6000 milliárd forintot meghaladó főösszegű mérleg szerkezetének változására, a bevételek és ráfordítások egyenlegének alakulására döntő mértékben az adott időszakban folytatott monetáris politika van hatással.

Mint említettem, elsősorban 1999-ben és 2000-ben a csúszó leértékeléses árfolyamrendszer fenntartása érdekében a jegybank sorozatosan devizapiaci intervencióra kényszerült, azaz egyre növekvő értékben forintért devizát vásárolt. Utána az így a gazdaságba került forintot betét vagy MNB-kötvény formájában igyekezett a gazdaságból kivonni. Ez összességében jelentős kamatveszteséget eredményezett. Ugyanakkor a forint folyamatos leértékelése következtében úgy nézett ki, mintha a banknál kezelt 8-12 milliárd euró tartalék forintban egyre többet érne, mintha azon árfolyamnyereség keletkezne. Alapvetően e két hatás eredményeként alakult ki az MNB úgynevezett nyeresége, amelyet azután a működési költségek, illetve a rossz emlékű bécsi CW AG leánybankkal kapcsolatos veszteség tovább csökkentett.

A vizsgált időszakban az elszámolási szabályok is változtak, így az a megállapítás, hogy a három év alatt az MNB 69,9 milliárd forint eredményt ért el, nem sokat mutat. A működési költségek éves szinten átlagosan 13,7-15,6 milliárd forint között alakultak, éves átlagos növekedési ütemük 9,8 százalék volt. Ezt meghaladta az egy dolgozóra jutó bérköltségek növekedése, és ez meghaladta a költségvetési szektor átlagos növekedési ütemét is. Így azt mondhatjuk, hogy a Nemzeti Bank a vizsgált időszakban nem tartotta be a kormány azon kérését, amely szerint az egy főre jutó bérköltségeknek átlagos ütemben kellett volna növekedniük.

Az önök előtt fekvő beszámolók jelentős teret szentelnek a CW AG Bankkal kapcsolatos fejlemények bemutatásának. A Magyar Nemzeti Bank mérlege az eredménykimutatás 14. sorában tartalmazza a CW AG Bank veszteségei miatti céltartalékképzést és egyéb ráfordításokat. Ezek a veszteségek a vizsgált időszakban összesen 61,1 milliárd forinttal csökkentették az MNB eredményét, többel, mint a bank teljes három évi működési költsége.

Meg kell jegyeznem, hogy a CW AG-val kapcsolatos veszteségek a jelen beszámolóban vizsgált időszak előtt és után is keletkeztek. Ezek együttes összege jelenlegi forintban számolva bőven meghaladja a 100 milliárd forintot. Kétségtelenül a CW AG volt az MNB legnagyobb szégyenfoltja. Ezzel a leánybankkal kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan megsértette a jogszabályokat, többször nem tartotta be a kormányhatározatokat, és feltehetően az MNB vezetőjének tudtával folyt az a szakszerűtlen és felelőtlen gazdálkodás, amely a korábban képződött veszteségek további növekedéséhez vezetett. Számos olyan ügyletet kötöttek még 1998-ban is, amelyek sok milliárd forint értékű veszteséget okoztak a banknak. Ezek közé tartozott például a jugoszláviai Milosevics családhoz közel álló cégeknek nyújtott hitel, a Nádor '95 Részvénytársaság bűncselekményből származó értékpapírjainak megvásárlása, egy ciprusi bejegyzésű cégnek bulgáriai kőolaj-finomító beindítására nyújtott hitel és még számos más tranzakció is. Az MNB CW AG-val kapcsolatos veszteségeit növeli az előző vezetőség által kinevezett és támogatott végelszámoló részére a 2000. év végén kifizetett csillagászati összegű végkielégítés is.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az 1998-2000-es időszak a gazdaság számára kiváló volt, ez azonban nem mondható el a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásáról.

Kérem a tisztelt képviselőket, hogy a Magyar Nemzeti Bank benyújtott beszámolóit elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)