Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nincs ebben a parlamentben olyan képviselő, bármelyik oldalon üljön is, aki ne értene egyet azzal, hogy Horn Gyula levele a katolikus püspökökhöz nem volt szerencsés lépés. Nem volt szerencsés lépés azért, mert lejáratta a saját pártját, ezen nem nekem kell búslakodni, viszont azért szomorú vagyok, mert ártott mindnyájunknak; ártott azért, mert megpróbálta szembeállítani a hívőket és a nem hívőket. És ha ez nem sikerült, az nem az ő érdeme. De legfőképpen azért ártott, mert a múlt hangján szólalt meg, félelmet kelt, bár sokakat kijózanított, akiket eddig sikerült elkábítani.

A legsúlyosabb vádja úgy szól, hogy a hívők arról panaszkodtak neki, hogy... Nem akarom valótlanság állításával meggyanúsítani a volt miniszterelnököt, de nehéz elképzelnem, hogy egy egyházát és papjait szerető ember hozzá vagy a pártjához fordul panasszal. Az egyetlen válasz, amit a püspökök erre a levélre küldtek, az volt, amit tettek: válaszra sem méltatták. Engem elsősorban az érdekel, hogy milyen gondolatok bújnak meg e mögött a levél mögött.

Az első, ami szembetűnő, a rosszul értelmezett semlegességnek a gondolata. Ha egy pillanatra visszatekintünk a rendszerváltás kezdetére, akkor a semlegesség sajátos értelmezésével akkor is találkoztunk, ez a világnézeti semlegesség formájában, tetszetős megfogalmazásában jelent meg. Más értelme nem volt, mint az iskolákból kiszorítani a keresztény világnézetet. Aztán jött az értéksemlegesség gondolata, ami nem más, mint az értékközömbösség, egy olyanfajta szemlélet, amely teret enged nemcsak a kommersz, hanem a kultúrmocsok áradásának is, amely a társadalomban elfogadott normák fellazítására tör. És most a politikai semlegesség gondolata jelent meg, aminek a célja az, hogy például az egyházakat megfossza a politikai véleménynyilvánítástól, és a társadalomban a keresztény értékrend érvényesülését megnehezítse.

Nézzük talán inkább az egyházak önértelmezése szempontjából a kérdést! Az egyházak azt mondják, különösen a katolikus egyház, hogy intézményként és papjai által nem kíván politikai szervezetek munkájában részt venni, de híveit biztatja arra, hogy ezt tegyék meg. Ugyancsak az önértelmezés gondolata az, hogy értékrendjének társadalmi képviseletét szorgalmazza, és fenntartja magának a jogot, hogy eligazítsa híveit, nem hallgathat azokban a kérdésekben, amelyek a nemzet számára sorsfordulót jelentenek.

Nem titok az sem, hogy a polgári koalíció képviseli a keresztény értékrendet. Miben? Például emberképében, társadalomképében és jövőképében. Ha csak két szempontot említek, máris tudják, mire gondolok: az értékcentrikus gondolkodásra és a közösségek erősítésére. Ezt az egyházak észrevették. Ezen miért kell csodálkozni? Vitatják talán az ellenzéki képviselők, hogy a papságnak joga van politikai véleménynyilvánításra? Ezt így nem lehet vitatni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Végre kimondtad! - Közbeszólások az MSZP soraiból.) A polgári kormány nem osztja meg a társadalmat, nem kíván hívők és hívők szembeállításával leveleket írogatni, az egyházakat pedig partnernek tekinti a társadalom építésében, olyan társadalom építésében, amelyben jelen vannak az értékek, és jól működnek a közösségek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

(16.00)