Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Nagy József emlékezete. 23 éves, nyúlánk, megláncolt fiatalembert vitt két tagbaszakadt fegyőr karonfogva az akasztófák felé, amelyeken már három felkelő társa függött félrekonyult fejjel, és közben kihúzta magát, felvetette a fejét, és a szabad, független Magyarországot éltette. Percek múlva őt is megölték. Ki volt ez a bátor, fiatal munkás, aki nemcsak fegyverrel harcolt az agresszorok ellen, de oroszlánrésze volt az ellenállás szervezésében? Honnan vette az erőt, az elhivatottságot, a kitartást és a hazaszeretetet?

Falusi származék, hányatott gyermekkora volt, házasságon kívül született, többször intézetbe adták. Anyja férjhez ment, nevelőapja részeges. 12 éves, amikor anyja meghal, nevelőapja újranősül, és derék asszonyt hoz a házhoz, aki kiveszi az intézetből, és krisztusi szeretettel foglalkozik vele. Nagy hatással van rá, nevelésének hiányosságait befoltozza. Nevelőanyját nagyon szereti, hozzá ragaszkodik a legjobban. Ipari tanuló lesz, '52-ben szabadul, és munkába áll.

Október 24-én reggel a Bosnyák téren csatlakozott a rendőrkapitányságot ostromlókhoz, fegyvert szereztek, a Rádióhoz mentek, majd a Corvin közben rajparancsnok lesz, és a József körút 86. számú házból küzdenek sikerrel a szovjet tankok ellen. Október 26-án megsebesül, a Péterfy Sándor Utcai Kórházban ápolták. 30-án visszatér a Corvin közbe, összekötő tisztnek osztották be, ő tartotta a kapcsolatot Maléter Pálékkal és a Király Béla-Kopácsi Sándor vezette karhatalmi bizottsággal. Ő látta el nemzetőr-igazolványokkal a felkelőket, így sok csoportot és felkelőt megismert.

November 4-én a szovjet agresszorok első páncélosai fél hétkor érkeztek a Corvin közhöz. A támadás hajnalban indult, de a kispesti és a népligeti harcoló felkelők elkeseredett küzdelemben próbálták feltartóztatni a falanxot. Rettenetes volt a küzdelem, nehéztüzérséget, aknavetőket, légierőket is bevetettek. November 5-én a szörnyű nyomásra visszavonultak a Kálvin térre, éjjelig harcoltak, annak leple alatt társával, Szabó Lajossal hazamentek, fegyvereiket elrejtették.

Benne is, mint annyiunkban, rettenetes düh gyűlt a szovjet agresszorokkal és a kádárista bábkormánnyal szemben. Szabó Lajossal meglátogatták a Honvéd Kórházban lábadozó sebesült felkelőtársaikat, akik a hazafias érzelmű orvostisztekkel, élükön dr. Radó György orvosezredes parancsnokkal, az önkéntes mentőszolgálat bátor tagjaival együtt ellenállási góccá kezdtek formálódni, röpcédulákat készítettek, fegyvereket gyűjtöttek, tanakodtak, mit tehetnének az ország szabadságáért.

Itt jelent meg november közepén Ivicz György, a fiatal villanyszerelő munkás, akit a harcokból ismertek, akinek tág volt a fantáziája, és azt állította, hogy Maléter kiszabadult, szervezi az ellenállást, a hegyekben felkelő csapatok küzdenek. Maléter őt bízta meg összekötőjének, és azt üzeni, a küzdelmet folytatni kell, szervezkedjenek. A fiatalok hittek neki, mert hinni akartak. Credo, quia absurdum - írta aquinói Szent Tamás. Nem akartak beletörődni abba, hogy mindennek vége. Hozzájárult ehhez a Szabad Európa Rádió sokszor felelőtlen biztatása és híradása is.

Nagy Józsefék megindították a félig illegális szervezkedést, amit Ivicz eltűnése után is folytattak. Kapcsolatokat létesítettek egyetemistákkal, munkástanácsokkal, ifjúmunkásokkal, Bárány Jánosékkal, más hasonló csoportokkal, mint Békési Béla-Péch Géza szerveződésével. Utóbbiak, Gimesék, Gáliék és Obersovszkyék letartóztatása után tovább készítették az "Élünk"-et, majd az ő letartóztatásuk után Nagy Józsefék adtak ki egy számot "Újra Élünk" néven.

A Központi Munkástanács vezetőinek letartóztatása után társukat, Kárász János főhadnagyot Bécsbe küldték tájékozódni, ahonnan leforrázva tért haza: a magyar nép semminemű segítségre nem számíthat, a szervezkedést fel kell oszlatni, nem szabad tovább növelni a véráldozatot. Keserű tépelődés után januárban feloszlatták a szervezkedést. Nagy József megkísérelte, hogy külföldre menjen, de elfogták.

A közben újjászerveződő politikai rendőrség már tudott róluk, Bécsben egy tolmács beépített ember volt, de más szálon is eljutottak a nyomozók a szervezkedés tagjaihoz, akik először tagadtak, majd büszkén vállalták tetteiket, hiszen a törvényes magyar kormány érdekében a magyar szabadságért küzdöttek. Nagy József is büszke volt, és élete csúcsának tartotta a Bástya nevű ellenállási szervezet létrehozását, és ő is megbocsátott az előtte felakasztott konfabuláló Ivicz Györgynek, aki halálában hőssé nemesedett.

Anyja megleste a temetést, négyük sírját megjelölte, rendszeresen gondozta, összetiporták, újrahantolta. 1986-ban együtt vittük ki lopva a New York Times újságíróját a 301-es parcellába, s június 23-án az újság címoldalán jelent meg kettőnk képe hosszú interjúval, hogy itt volna az ideje igazságot szolgáltatni '56-nak és hőseinek. Nem érhette meg újratemetésüket, az ország felszabadulását, 89 éves korában, 1988-ban meghalt.

Isten áldja emléküket!