Felszólalás adatai

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az általános vitában elhangzott észrevételek, hozzászólások kapcsán mindenekelőtt kísérletet tegyek arra, hogy a szimbolikus politizálás terepéről az érdemi parlamenti tárgyalás rendkívül fontos szintjére tereljem az eszmecserét. Azok között is, akik figyelmesen hallgatták itt az elmúlt hosszú-hosszú tíz percekben elhangzó hozzászólásokat, talán többen akadnak, akik feltehetően elvesztették annak a fonalát, hogy most tulajdonképpen itt miről is van szó. Így tehát a kitartó, a téma iránt érdeklődők számára szeretnék rövid segítséget nyújtani.

A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar kormány előterjesztésére, legalább évtizedes hiányt pótolva elfogadott egy nemzeti stratégiát, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását szolgáló nemzeti stratégiát. A nemzeti stratégiát rendkívül széles egyetértésben sikerült előkészíteni, az előkészítés módját mindenki, mind szakmai, mind politikai szempontból üdvözölte, az alapos előkészítést követően pedig nagyon széles egyetértést sikerült kialakítani a nemzeti stratégia tartalmát illetően.

Amennyiben valakinek az az álláspontja, hogy ezt az egyetértést a maga részéről felmondja, akkor egy ilyen parlamenti vita módot és lehetőséget teremt arra, hogy a férfias, felelős, egyenes beszéd formáját megtalálva, megfelelő nyelvi formák segítségül hívásával valaki elmondja azt, hogy ő a maga részéről személyesen innentől kezdve nem részese ennek az egyetértésnek vagy az általa képviselt frakció nem részese az egyetértésnek.

Annak azonban én értelmét nem látom, hogy azt a csikicsuki játékot folytassa a legnagyobb ellenzéki párt ebben a kérdésben időről időre megnyilatkozó szakpolitikusa, hogy amikor az a kérdés merül fel, hogy szerinte csak az a helyes nemzeti stratégia, amelyik teljes politikai konszenzuson alapul, akkor természetesen ezzel egy olyan helyzetet kíván teremteni, hogy minden körülmények között az ő, illetve az általa képviselt frakció egyetértését is kialakítsa a parlament. Amikor pedig ez az egyetértés kialakul, akkor mintha mi sem történt volna, folyamatosan minden bizottsági tárgyalást és minden parlamenti eszmecserét, minden sajtóbeli megnyilatkozását arra használja ki, mintha meg nem történt volna, mintha soha ki nem alakult volna ez az egyetértés.

Így tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, amennyiben egyenesen, korrekt módon, azt gondolom, az általános iskola alsó tagozatában már elvárható módon nem teszi azt valaki világossá - 2000 decemberében ő személyesen is és az őáltala képviselt frakció tagjai, kettő kivételtől eltekintve, mind igenlő szavazatukkal támogatták a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását szolgáló nemzeti stratégiát -, amíg nem mondja azt, hogy ez az igenlő szavazat, ez a támogató álláspont megváltozott, addig én az adott szó hiteléből kiindulva továbbra is úgy tekintem, a magyar kormány továbbra is úgy tekinti, hogy valamennyi parlamenti frakció támogatását élvezi ez a nemzeti stratégia.

Amiről most tárgyalunk, az a nemzeti stratégia végrehajtásáról adott tájékoztató jelentés. Nyilvánvalóan egy parlamenti vita általános szakasza arra is hivatott, hogy az Országgyűlés asztalán fekvő előterjesztéshez kapcsolódó kérdések is felmerüljenek, azonban a kapcsolódó kérdések teljesen háttérbe nem szoríthatják magát azt a jelentést, aminek a megvitatása a parlament joga és kötelessége.

Ellenzéki javaslatra került be a 2000 decemberében elfogadott nemzeti stratégiába az, hogy már alig egy esztendő múlva, a 2001. esztendő őszi ülésszakán a kormánynak be kell számolnia. Minden parlamenti képviselő tudja, hogy az őszi ülésszak szeptembertől december közepéig tart, így tehát amikor ez a módosító javaslat megfogalmazódott, akkor azok, akik ezt a módosító javaslatot megfogalmazták, tudták, hogy ők arra kérik a kormányt, hogy egy átfogó, rövid, közép- és hosszú távú céljait tekintve fél esztendőtől tizenkét esztendőig terjedő időhorizontban programot megfogalmazó és cselekvési irányokat kijelölő stratégia végrehajtásáról már hét-nyolc hónap után adjon tájékoztatást a kormány. A kormány ezt a módosító javaslatot helyénvalónak tartotta és el is fogadta.

Ennek megfelelően egy, bizonyos programok megvalósítását tekintve tizenkét év múlva célokat megjelölő program nyolc havi teljesítéséről tudunk tájékoztatást adni. Nehéz számon kérni egy nyolchónapos gyereken, hogy miért nem tudja teljesíteni egy tizenkét éves gyermekkel szemben minimum elvárásként megfogalmazódó célokat. Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, én még olyan csodagyermeket sem ismerek, amelyik nyolchónapos korában írni, olvasni tud, már elmélyült a matematika, a természetismeretek és egy-két Európában beszélt idegen nyelv ismeretében. Ma valóban az a helyzet, hogy a nemzeti stratégia végrehajtása egy alig 8-10 hónapos gyermek, egy 8-10 hónapos gyermektől elvárható készségek, képességek kérhetők rajta számon.

Ami a késlekedést illeti, ezzel kapcsolatban nem szeretnék visszafelé mutogatni. Rendkívül nehéz volt az az örökség, amit 1998-ban át kellett vennie a kormánynak. Megértem, hogy időről időre, egyfajta téma hiányában az a vélekedés fogalmazódik meg, mintha minden rendben lett volna 1998-ban a kormányzati tevékenység különböző területein. De nincs ez így, tisztelt hölgyeim és uraim, nem volt ez sajnos így a kábítószer-probléma visszaszorítását tekintve sem.

Nagyon fontos volt az a munka, amit az 1997-ben felállított parlamenti eseti bizottság elvégzett, erre a munkára mind annak szakmai tartalmát tekintve, mind pedig a minimális emberi korrektség szabályát betartva mindvégig írásban is és szóban is hivatkozik a polgári kormány által előkészített és a parlament elé beterjesztett nemzeti stratégia. Ugyanakkor ne felejtsük el azt, hogy egy kormányzati tehetetlenségre adott teljesen furcsa válasz volt.

(22.30)

Az történt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az 1994 és 1998 között hivatalban lévő kormány teljes mértékben tehetetlennek bizonyult a tekintetben, hogy átfogó nemzeti stratégiát dolgozzon ki, és az így kidolgozott nemzeti stratégiát elfogadva azt lépésről lépésre elkezdje megvalósítani. Ezt a tehetetlenséget ismerte föl az akkor legnagyobb kormányzópárt, a Szocialista Párt frakciója, és keresztül tudta vinni az ellenzék támogatásával, amely ugyancsak látta az MSZP-SZDSZ-kormány tehetetlenségét, hogy legalább egy eseti bizottság jöjjön létre, egy eseti bizottság adjon megfelelő lökést annak, hogy végre ez a kormányzati tehetetlenség megváltozzon. Éppen ezért méltánytalannak, valótlannak érzem arról beszélni, hogy 1998-ban az egyébként nagyon-nagyon sok pontján omladozó, düledező kormányzati házba beköltöző új lakó, a polgári kormány a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását tekintve a verandán tele gyümölcsöskosarat örökölt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Maximum odáig jutottunk, hogy az előző kormány felismerte azt, hogy kosarat kellene fonni, és elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen anyagból lehet ezt a kosarat megfonni, milyen technikával lehet ezt a kosarat megfonni. De ezek után a kosár fonásához, a gyümölcsfák elültetéséhez, felneveléséhez, majd azok leszüreteléséhez nagyon-nagyon sok szakember segítségével ebben a kormányzati ciklusban kellett hozzákezdenünk.

Ami pedig a jelentés tartalmát illeti: a jelentés tehát nem másról szól, mint a széles szakmai, közéleti szak- és pártpolitikai egyetértéssel, teljes konszenzussal elfogadott nemzeti stratégia végrehajtásának első nyolc-tíz hónapjáról. Ebben a nyolc-tíz hónapban annak a munkának a döntő részét, amit ez idő alatt el lehetett végezni, eredménnyel végezték el azok a szakemberek, civil segítők, önkormányzatok, közigazgatásban dolgozó munkatársak, akiknek felelőssége van a program végrehajtásában. Nem hiba nélküli, ami ebben a nyolc-tíz hónapban történt, de amit ebben a nyolc-tíz hónapban el lehet végezni, annak a döntő része elvégeztetett.

Éppen ezért tehát megint abba a hibába esnek ellenzéki képviselőtársaim, hogy úgy gondolják, minden parlamenti napirend módot, lehetőséget, okot és ürügyet teremt arra, hogy korbácsolják a kormányt, csak nem veszik észre, hogy ezek a korbácsütések szakemberek százait érik; azokat a szakembereket, akik végre azt látják, hogy van lehetőség, végre nem egyfajta kimondott vagy ki nem mondott illegalitásban, a hivatalossággal ellentétben, a hivatalosság támogatása nélkül kell a munkájukat végezni, hanem partnernek tekintik őket, az ő véleményükre, szaktudásukra számítanak, mi több, arra kérik őket, hogy kezdeményezzenek, ha vannak elképzeléseik, akkor ezeknek a kidolgozásához lehetőséget kapnak, mi több, a kidolgozott elképzelések végrehajtásához is hozzáláthatnak.

Így tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, azt tudom elmondani, amit a közmondásokban oly sokat emlegetett labdarúgó szövetségi kapitányok szoktak mondani: a siker mindig a játékosoké, a kudarc mindig a szövetségi kapitányé. Mindaz az eredmény, amit az elmúlt nyolc-tíz hónapban a nemzeti stratégia végrehajtása tekintetében elért az ország, nem a kormány sikere. A kormány lehetőségeket, feltételeket teremtett, és a szakemberek, a civil közösségek, a pedagógusok, a szociális munkások, a különböző tudományos intézetek kutatói éltek ezekkel a lehetőségekkel. De készséggel elismerem, hogy ami el nem végzett feladat, ahhoz van köze a kormánynak, és ahhoz kell hogy köze legyen minden kormánynak, ezért a felelősséget készek vagyunk vállalni. Lehet, hogy még több lehetőséget kellett volna teremteni, lehet, hogy még inkább összpontosítani kellett volna az erőforrásokat.

Végül, de nem utolsósorban az oly sokat emlegetett büntető törvénykönyvi módosítás. A büntető törvénykönyv módosítását illetően engedjék meg, hogy azt elmondjam önöknek, hogy megint érdemes szétválasztani egymástól két egymástól jól elkülöníthető kérdést. Az egyik az, hogy lehet, érdemes és kell is szakmai vitát folytatni arról, hogy a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében milyen a legjobb, leghelyesebb büntetőjogi szabályozás. Ez egy olyan kérdés, amely egyszer és mindenkorra, az idők végezetéig az egyetlen lehetséges igaz válasz megtalálásával nem eldönthető. Senki nem gondolja azt, hogy az 1998 végén kidolgozott és elfogadott büntetőjogi szabályozás az idők végezetéig kiállja majd a gyakorlati próbát. Nyilvánvaló, hogy erről a kérdésről érdemes és lehet is szakmai konzultációt folytatni.

A kérdés azonban nem ennyire teoretikus, hanem nagyon gyakorlati: azok a megfontolások, azok a remélt eredmények valósággá lettek-e, amely eredményeket, amely célokat elérni szándékozott a kormány a büntető törvénykönyv módosítása által, és igaznak bizonyultak-e azok a rémisztő megfogalmazások, azok a riadalomkeltő jövőképek, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim fogalmaztak meg a büntető törvénykönyv módosításának vitájában? E tekintetben - a szakmai, teoretikus, filozofikus mélységeket érintő vita helyett a kérdés másik oldalát vizsgálva - az a válasz, hogy az elmúlt közel három esztendőben a gyakorlati tapasztalatok alátámasztották azt, hogy helyes volt 1998-ban a büntető törvénykönyv módosítása, az új, a módosított büntető törvénykönyv gyakorlati érvényesülése az egyik fontos eszköz a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében végzett munka tekintetében. Ennek az eszköznek az alkalmazása semmiféle túlkapáshoz nem vezetett. Azok a riogatások, amelyek megfogalmazódtak - több ezres számok hangoztak el, hogy hány ezer, hány tízezer középiskolás korú fiatal fogja börtönbüntetését tölteni a büntető törvénykönyv módosításának a hatálybalépését követően -, nem bizonyultak igaznak.

Ne azt mondja ellenzéki képviselőtársam, hogy nem találtatik helyesnek az az érv a büntető törvénykönyvvel kapcsolatban, hogy ennek a hatálybalépését követően egyetlenegy ember sem ítéltetett letöltendő szabadságvesztésre kábítószer-fogyasztás miatt, mert ennek a jogi, szakmai vitáját talán nem most kellene itt lefolytatni. Az a megközelítés, amit ebben a kérdésben megszólaló ellenzéki képviselőtársam mondott, az jogi értelemben szamárság, szó sincs arról; ellenben az igaz, hogy azok helytelenül gondolkodtak, nem mondtak igazat, az ő vélekedéseiket nem igazolták a történések, akik azt mondták, hogy ezer- és tízezerszámra fiatalokat és nem fiatalkorúakat fognak bebörtönözni a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán. Az viszont igaznak bizonyult, hogy mint minden büntető jogszabálynak, van megelőző hatása, és ez a megelőző hatás is kalkulálhatóan szerepet játszik abban, hogy a kábítószer-fogyasztás mutatószámaiban kedvező változás, nem elégedettségre okot adó, de végre kedvező irányú, előjelű változás állt be 1999-ben, 2000-ben.

Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, a kormány továbbra is abból a tényből indul ki, hogy a lehető legszélesebb szakmai és társadalmi egyetértés övezi a parlament által elfogadott nemzeti stratégiát. A kormány abból a tényből indul ki, hogy a parlamenti frakciók az 1999-2000-es előkészítési folyamatban kifejtett véleményeik és a 2000 végi parlamenti szavazásban testet öltő állásfoglalásuknak megfelelően továbbra is támogatják ezt a nemzeti stratégiát.

(22.40)

A kormány abból a tényből indul ki, hogy a nemzeti stratégia hatékony végrehajtásának nagyon kedvező előfeltételt teremt, ha ez a szakmai és politikai egyetértés a végrehajtásban is fennáll. Örömmel tett eleget jelentéstételi kötelezettségének a kormány. Ez a jelentés a több mint egy évtizedre a tevékenységünk vezérfonalát meghatározó nemzeti stratégia végrehajtásának első 8-10 hónapjáról ad tájékoztatást. Ebben a tájékoztatásban a vállalt feladatok teljesítéséről korrekt és tényszerű információk szerepelnek. Ezek alapján azt lehet mondani, hogy a 8-10 hónap alatt teljesíthető vállalások döntő része valósággá lett. Ez azoknak a szakembereknek az állhatatos munkáját dicséri, akik ebben a munkában részt vettek, és nyilvánvaló, hogy több területen az elmúlt 8-10 hónapban is talán több eredményt lehetett volna elérni.

Mindenkinek az általános vitában és a három hét múlva sorra kerülő részletes vitában a nemzeti stratégia végrehajtását szolgáló észrevételeit szeretném megköszönni, illetve előre várom ezeket az észrevételeket. Azonban azt hadd kérjem kedves képviselőtársaimtól, hogy a szimbolikus politikai vitát ebben a kérdésben a lehetőségekhez képest ne folytassuk. Lehetőleg a kritika ne bénítsa meg a közös cselekvést, ellenben minden eltérő megközelítés, minden sajátos hangsúly gazdagíthatja a közös munkát. Éppen ezért nagyon remélem, hogy ez a mai vita is ahhoz segít minket hozzá, hogy továbbra is egy széles együttműködés és összefogás kereteit megtartva tudjunk dolgozni a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását szolgáló nemzeti stratégia végrehajtása érdekében.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)