Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Jegybankelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most már csakugyan az MNB-ről szeretnék szólni, arról a jelentésről, amely 1998-ban, '99-ben és 2000-ben az MNB-vel kapcsolatban van. Azt hiszem, a jelentés is - azok, akik figyelemmel kísérték az MNB háromévi munkáját, megállapíthatják - azt tartalmazza, hogy az MNB folyamatosan rajta tartotta a kezét a gazdaság ütőerén, és a monetáris eszközökkel jól avatkozott be a gazdasági folyamatokba.

A jegybank az infláció fenntartható csökkentését a legfontosabb feladatának tekintette monetáris politikai döntései során. Az árstabilitás felé vezető utat mindig a külső és belső egyensúly követelményeivel összhangban valósította meg. Az említett időszakban az MNB igyekezett felerősíteni az inflációcsökkentő hatásokat, így például az importőrök alacsonyabb árszintjét, a világpiaci energiaárak csökkentését kihasználva, ugyanakkor őrködött a megalapozott gazdasági növekedés érdekében is.

Az inflációcsökkentés során az MNB figyelembe vette a reálgazdaság költségeit, azonban tudomásul kell venni, és nagyon szeretném ezt hangsúlyozni, hogy a jegybank árstabilitási, inflációcsökkentési monetáris politikai lépései nem tudnak közvetlen és azonnali hatást kiváltani az árszínvonal kialakulásában. Tehát ha a jegybank valamilyen árstabilitási lépést tesz, akkor az az esetek többségében később jelentkezik. Az infláció csökkentése és a jegybank ezzel kapcsolatos eszközei között ugyanis közvetett kapcsolat van, és a jó monetáris politikai döntések hatása nem azonnal jelentkezik, mint ahogy mondtam.

Az MNB a vizsgált időszakban nemcsak jó antiinflációs eszközöket alkalmazott, hanem ami igen fontos, kialakította a szakmai hitelességét is nemcsak a magyar társadalomban, hanem nemzetközi viszonylatban is. Amikor itt a vitát hallgattam, akkor nagyon fontosnak éreztem - és érezzük valamennyien, mert felelősséggel tartozunk ezért az országért, akik itt ülünk -, hogy ha az MNB szakmai hitelességét megkérdőjelezzük és az MNB különböző lépéseit, még pozitív lépéseit is leértékeljük, akkor önmagunkat értékeljük le. A nemzetközi közvélemény előtt nem mindegy, hogy mit mondunk egy jegybankról. Az gyakorlatilag a magyar társadalomról, a magyar gazdaságról való véleményt is jelenti, és akkor ne csodálkozzunk azon, hogy különböző külföldi és egyéb visszhangok ilyen vagy olyan hatást mutatnak felénk.

Nagyon szeretném a képviselőtársaimat megkérni arra, hogy amikor viták vannak ilyen fontos intézményről, mint az MNB, akkor felelősséggel gondolkozzunk erről, és felelősséggel nyilatkozzunk. A jegybank jól alkalmazta a direkt monetáris eszközöket, a közvetlen kamatszabályozást, a kamatplafonokat és a hitelkontingenseket. Az indirekt monetáris eszközök is jól valósultak meg. A nyílt piaci műveletek kapcsán az MNB megfelelően szabályozta a gazdaságot, az értékpapírok, elsősorban az állampapírok forgalmazásával, így a forgalomban lévő pénztömeget igyekezett a gazdaság igényeinek megfelelően kialakítani, még akkor is, ha ez nem mindig sikerült, meg nem is sikerülhet tökéletesen.

A vizsgált időszakban az MNB a kötelező tartalékszabályozást is körültekintően valósította meg. A pénzintézeteknek forrásaik meghatározott hányadát a jegybanknál vezetett számlán a jegybank pénzben olyan arányban kötötte le, ami csak az indokolt pénzmennyiséget vonta ki a forgalomból. Így szükséges esetben a bankrendszer likviditását csökkentette, ezáltal jó kamatpolitikával a gazdasági folyamatokra is hatással volt.

Dicsérendő - ezt szeretném hangsúlyozni -, hogy 2000 júliusában új kötelező tartalékrendszert valósított meg az MNB a fokozatosság elve alapján, ezzel javította a bankok versenyképességét. A jegybank a pénzszűke és a pénzbőség eszközeivel a gazdasági folyamatokra jó hatással volt. Ha serkenteni akarta a gazdasági folyamatokat, akkor köztudottan pénzbőséget, ha azokat vissza akarta fogni, akkor pénzszűkét hozott létre.

Azonban tudomásul kell venni azt is, ami szakmai berkekben már régen ismert, hogy tudniillik az állatokat a folyóhoz lehet terelni, de nem lehet őket arra kényszeríteni, hogy igyanak. Magyarul, ha az MNB olyan lépéseket tesz, ami kedvező a vállalkozók számára, nem biztos, hogy a vállalkozók igénybe veszik azt, ha a profitkilátások esetleg kedvezőtlenek, vagy ahogy Káldor Miklós mondja, a profitkilátások sokszor a hit birodalmába tartoznak.

Az MNB jó működésének lételeme a személyi, a működési és a pénzügyi függetlenség. A jegybanktörvény alapján a kormány nevezi ki - a mostani jegybanktörvény alapján - a jegybanktanács valamennyi tagját. Ez talán megkérdőjelezheti a függetlenséget.

Az Egyesült Államokban egy elnöki ciklusban a központi bank igazgatótanácsának csak a kisebbségét nevezi ki az elnök, de ezt a kongresszusnak is jóvá kell hagyni. Nálunk a monetáris tanács kinevezése során az MNB elnökének javaslata szükséges külső tagok esetén is. A felügyelőbizottság megszüntetésével nem tudom, hogy nem csökkent-e a parlament ellenőrző szerepe.

2000-ben az MNB olyan döntésre készült, amely a következő évekre is hatással lett volna. A 2000. év nyarán a jegybank ki akart lépni a szűk árfolyamsávos rendszerből, amit, úgy tudom, a kormány elutasított. Ezt azzal indokolták, gondolom én, hogy ez a lépés a növekedést és az exportot esetleg veszélyezteti. Lehet, hogy valamilyen formában a növekedés és az export megsérült volna, de a távolabbi kihatások kedvezőtlenebbek, mint ahogy a tények is igazolják. A forintárfolyamsáv kiszélesítése 2000-ben sokkal kisebb zökkenőkkel járt volna, mint ahogy Burány képviselőtársam már mondta, mert akkor jóval kedvezőbbek voltak a belső gazdasági folyamatok és a nemzetközi konjunktúra is. Ezen vitatkozni már ma nem lehet.

Azt valamennyien jól tudjuk, hogy ha erős az ember szervezete, akkor ellenállóbb a különböző betegségekkel szemben. Ha 2000-ben létrejön a sávkiszélesítés, akkor az infláció kedvezőbben alakulhatott volna, így alacsonyabb névleges béremelkedés is reálbér-növekedést eredményez. Ha 2000-ben megvalósítják a forintárfolyamsáv kiszélesítését, akkor 2001-ben nem következik be a túlzott forintfelértékelődés, amely az exportlehetőségeket javította volna.

(19.30)

Különösen az exportáló kis- és középvállalatok kerültek igen nehéz helyzetbe a minimálbér és a forintfelértékelődés miatt, mert a külföldi cégek nem ismerték el, és még most sem ismerik el az árban ezeket, ugyanakkor a termelékenység növekedésével ezen vállalatok nem tudnak minden esetben a kedvezőtlen hatásokkal szemben fellépni.

Ha 2000-ben megvalósítják a forintárfolyamsáv kiszélesítését, akkor véleményem szerint az MNB-nek nem kellett volna - lehet, hogy ez az adat nem pontos - 2 milliárd eurót sterilizációs célra felhasználni. Ez az MNB éves eredményét körülbelül 20-30 milliárd forinttal rontotta, ami egyértelműen az adófizetők zsebét érinti. Ha 2000-ben valóra válik a forintárfolyamsáv kiszélesítése, akkor 2001 és 2002-ben az infláció is kedvezőbben alakulhatott volna.

Dicsérendő, hogy a vizsgált időszakban a jegybank jól előkészített döntés alapján létszámcsökkentést valósított meg, ami mérsékelte a működési költséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien jól tudjuk, hogy az MNB milyen jelentős szerepet tölt be hazánk társadalmi-gazdasági életében, ezért a kellő időben kialakított döntéseinek valóra váltását nem szabad megakadályozni, hiszen közismert, hogy a gazdaságban az időtényezőnek milyen fontos szerepe van. A jövőben is őrködjünk a jegybank személyi, működési és pénzügyi függetlensége felett, mert ez is igen fontos feltétele az MNB színvonalas munkájának.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Tállai András tapsol.)