Felszólalás adatai

(11.50)

Elkerülvén azt a csapdahelyzetet, hogy visszamenjünk a keletkezéshez, és az elmúlt éveket tételesen elkezdjük újra vita köré formálni, én csak 2012-ig lépnék vissza, amikor is a lakáscélú devizahitelesek minden korábbinál magasabb aránya, 15 százaléka halmozott fel 90 napnál régebbi tartozást. Ettől az aránytól egyébként a forintalapú hitelesek sem sokkal maradtak el, körükben 13 százalékos volt a 3 hónapon túli elmaradás. A bankok a törlesztési nehézségekkel küzdő hiteleseik számára különböző lehetőségeket ajánlottak. Ilyen volt a törlesztési időszak meghosszabbítása, a törlesztések időleges mérséklése vagy felfüggesztése, de ilyen volt az áthidaló hitel állami kezességvállalás mellett, illetve forintalapú kölcsönné átalakítása. 2012-ben több mint negyedével növekedett a bankok adósmentő programjait igénybe vevők száma, a terhek növekedésének mértéke és az érintett lakosság nagy aránya azonban nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a bankok önmagukban ezt a helyzetet nem tudják megoldani, állami beavatkozásra van szükség.

Így került sor a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. 2012 év elején való létrehozatalára, egyébként egy hosszas, vajúdó időszakot követően, és rajta keresztül arra a szándékra, hogy az állam megvásárolja azoknak az ingatlanait, akik már 2012. január 1-jén legalább féléves elmaradásban voltak a törlesztőrészletek kiegyenlítésével. Ahogy ezt a képviselőtársam az előbb említette, 1970 ingatlant ajánlottak fel megvásárlásra az eszközkezelőnek, ám ebből az év végéig csak 600-at vásárolt meg, a többi adásvétel folyamatban van. A legtöbb felajánlás, ha nézzük, a leginkább munkanélküliségtől sújtott megyékből érkezett, 80 százalék lakóház és nem társasházi lakás elsősorban. A felajánlott ingatlanok 13 százaléka érkezett megyei jogú városból és mindössze 4 százaléka Budapestről. Az eszközkezelő 2013-ban 33 milliárd forintot kapott a költségvetésből lakásvásárlásra, ebből az összegből 2014-ig legfeljebb 25 ezer lakás vásárolható meg. Ha visszaosztjuk, jelenleg 3,2 millió forint körüli összegbe kerülhet egy-egy megvásárolt lakás vagy annak az ellenértéke.

A korábbi javaslat illeszkedett a kormány által meghirdetett célkitűzésekbe, azonban 2010 tavaszán - merthogy innét indult a társaság felállításának igénye és ígérete - nagyon kevés családon lehetett ilyen módon segíteni. Ahogy azt Tukacs István képviselőtársam is mondta, mi már akkor jeleztük, amikor először terjesztették ide az Nemzeti Eszközkezelőről szóló jogszabályt, hogy több olyan érdemi felvetésünk van, amit szerettünk volna, ha önök befogadnának, végiggondolnának, és ezzel, ha úgy tetszik, módosítják, korrigálják a javaslatokat. Abszolút pozitív hozzáállásunk volt az előterjesztéshez. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy nem nagyon érintette meg önöket ezen javaslati kör, a felvetéseinket nem fogadták be. Én magam is többször elmondtam: a fogyasztóvédelmi bizottságban szinte konszenzus volt ebben a kérdésben, legalábbis ellenzéki oldalon, hogy indokolatlanul szűk az igénybe vevők köre. Szerettük volna, ha ezt a kört szélesítik. Ugyancsak jeleztük, hogy természetesen ez a megoldás, ez az eszköz sem jelent átfogó segítséget, és nehezményeztük már akkor is, hogy a háttértanulmányok és a különböző szakmai szervezetekkel való konzultációk hiányát érezzük az előterjesztésen.

Ahogy említettem, a Nemzeti Eszközkezelő társaság felállítása önmagában nem jelent végleges megoldást a bajbajutottaknak, ennek ellenére magunk is úgy gondoljuk, hogy ad segítséget a bajba jutott családoknak. De már akkor is elmondtuk, hogy a tervezett összeg nagysága komolytalannak tűnt, a későbbiek során pedig nem került érdemben felhasználásra. Támogatandó volt az a szándék, hogy a törvénymódosítás gyorsítani és zökkenőmentessé kívánja tenni a belépés folyamatát, és elfogadhatónak tartottuk azt is, hogy az állam 2014 végéig 25 ezer lakást vásároljon meg. Ennek akkor nem láttuk a költségvetési lábát, ezt egyébként akkor a vonatkozó javaslat sem rögzítette. Mi akkor konzekvensen a mostani magatartásunkat képviseltük, azt mondtuk, hogy egyetértünk a szándékkal, de számos oknál fogva tartózkodtunk az előterjesztés elfogadásakor.

Szerettük volna, ha ez a reménnyel kecsegtető elképzelés megvalósul, és nem járnak úgy a hiteladósok, mint ahogy, úgy látjuk, könnyen az ócsai lakópark esetében járhatnak. Az a nagy kommunikációs kampány keretében meghirdetett program most éppen ugyanis a vajúdás állapotában van, még nem lehet tudni, hogy ez sikersztori lesz vagy zsákutca. Jelen állapotában ott tartunk, ezek az elmúlt napok hírei, hogy új bérlői pályázatot kell kiírni, mert az ócsai szociális lakóparkban még erre a 80 lakásra sem tudtak megfelelő létszámban, megfelelő igénylőt szervezni az elmúlt hetek, hónapok folyamán. Mi akkor is, ezzel kapcsolatban is jeleztük a szakmai észrevételeinket és aggályainkat, de süket fülekre találtak ezek a felvetések.

A mostani módosítása a Nemzeti Eszközkezelő társaságnak támogatandó, amikor arról beszélünk, hogy a nehéz helyzetbe jutott lakáshitelesek korábbinál szélesebb köre számára legyen lehetőség a lakásuk felajánlására. Ezek az eszközkezelő által kerüljenek megvásárlásra, hogy így ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből ki tudjanak lépni, vagy legalábbis átmenetileg egyfajta stabilabb helyzetbe tudjanak kerülni. Egyetértettünk azzal, amint azt említettem, hogy a bekerülés jogosultsági feltételeinek a bővítése megtörténjen, hogy a program felgyorsuljon, a 25 ezres ingatlankeret 2014-re feltöltődjön, és maga a rendszer is igazságosabbá váljon. Azonban újra meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat sem fogja teljeskörűen megoldani a devizahitelesek problémáját, hiszen még továbbra is van egy olyan jelentős devizahiteles társadalmi csoport - és úgy látom, ahogy megyünk előre a programokban, mindig ugyanoda jutunk vissza -, amelynek tagjai nem tudnak élni ezekkel a felkínált lehetőségekkel, számukra még hiányzik az a kormányzati megoldás, amely az ő problémájukat is kezelni volna képes. Például hiányoznak még olyan eszközök - erről még majd szeretnék szólni -, mint a magáncsőd intézménye; várjuk, most már nagyon régóta várjuk, hogy a kormányzati előterjesztés erre vonatkozóan megszülessen. Ha jól tudom, a szándékok szerint idén a Ház elé kerül, de tavaly is így voltunk ezzel, hogy tárgyalhatja a Ház, reméljük, hogy erre majd sor kerül.

Az elvekkel egyetértünk. Lényeges kérdésekben azonban, ahogy ezt a képviselőtársam is mondta, továbbra sem látjuk az alapos, végiggondolt jogalkotási folyamatot. Maga a javaslat, úgy véljük, a mostani előterjesztés egyfajta visszaigazolása a korábbi szakmai észrevételeinknek, részben ami az igazságtalan szabályozásra vonatkozott, részben pedig arra, hogy helyesebb lett volna egy átgondoltabb, szakmailag megalapozottabb előterjesztést tenni. Értem, hogy ez egy gördülő jogalkotás, ahol a Ház elé betett jogszabályokat menet közben egyszer-kétszer, sokszor módosítják, de talán néha igényesebb volna, ha még a Ház elé való bekerülése előtt történne meg ez a jogalkotói korrigáló munka. Látunk olyan pontokat, amelyeket többen már előttem észrevételeztek; például az ócsai szociális családiház-építési programra vonatkozó megjegyzés az általános érvelésben rendkívül részletesen van megemlítve, magába az előterjesztésbe pedig, bár ebben ellentmondásos érveket hallottunk különböző bizottságokban, fogalmi tisztázás kapcsán került végül is bele - ha minden igaz, magába a jogszabályba.

Ha Ócsáról beszélünk, egy mondatot még engedjenek meg, mert ez valahogy mégiscsak egyfajta leágazása a Nemzeti Eszközkezelőnek. Ha Ócsáról beszélünk, joggal tehető fel a kérdés, hogy hogy sikerült azt a bérlői pályázatot kiírni, ahol az egyik oldalon van körülbelül 170 ezer potenciális igénybevevő, a másik oldalon van 80 ingatlan, középen van körülbelül 580 jelentkező, és abból talán lesz 20, akit most ki fognak tudni választani.

(12.00)

Valahogy ezt a folyamatot majd pontosítani kellene, hogy hogy sikerült ezt a helyzetet előidézni, ezt a helyzetet legyártani.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Összegezve, néhány megjegyzést szeretnék mondani. A probléma súlyosságát mindannyian érezzük, és nagyon helyes, hogy a kormány gondolkodik és előkészít javaslatokat, bár ezen előkészítés folyamatában lenne nagyobb bátorsága abban, hogy esetleg ellenzéki szakmai észrevételeket is megfontol, de hát tudjuk, hogy ez a tévedhetetlenség időszaka, amikor nincs helye semmifajta kritikának, annak a befogadásának, nincs helye semmilyen, mástól érkezett szakmai javaslatnak. De mégis úgy gondolom, hogy érdemes volna egy kicsit néha körültekinteni, és figyelembe venni azon szakmai javaslatokat, amik esetleg nem a kormányzati műhelyekben, hanem az azon túl lévő világban képződnek, hiszen ma elmondhatjuk, hogy több még mindig a nem fizető hiteles, mint a fizető. 2012 végén - akkor rendelkezünk pontos adattal - 438 millió eurónyi devizaállománynál volt 90 napon túli tartozás - 438 millió eurónyi devizaállománynál!

Tehát látjuk, hogy a probléma a megoldások, az eszközök alkalmazásával még mindig nem tekinthető teljeskörűen megoldottnak. Ahogy említettem, még mindig nem látjuk, hogy a magáncsőd intézményének a jogi előterjesztése elkészült volna, itt lenne a Ház előtt, csak a hírét halljuk, hogy majd egyszer fogjuk tudni tárgyalni, pedig az az eszköz hozzájárulhatna ahhoz, hogy további devizahiteles családok problémáit lehessen megoldani.

Egyetértünk azzal, hogy az árfolyamgát mostani belépési határidejének a meghosszabbítása megtörténik, és várjuk, hogy hogy fogja a kormány azt a helyzetet kezelni, ami a bankok ellen elindított tömeges pereknek majdan az előálló következménye.

Magam, aki egyébként Budapest XVIII. kerületéért dolgozó képviselő vagyok, elmondhatom, hogy a devizahitelezés problémája nálunk is érintett, több ezer devizahiteles család vár arra, hogy az ő helyzetét is a kormányzati intézkedések javítsák. Ráadásul ezen családok zöme nem azok közé tartozik, akik az árfolyamgát vagy végtörlesztés révén már előbbre tudnának lépni, hanem azok, akik még várják, hogy az ő helyzetük is megoldhatóvá váljon.

Éppen ezért megismétlem azt, amit már korábban jeleztünk, hogy a javaslat tartalmával, irányával egyetértünk, a születés körülményeiben pedig látjuk azokat a problematikákat, amik visszatérő tendenciával jelentkeznek ezen előterjesztések esetében. Azt javasolnám az előterjesztőnek, hogy ha lenne ahhoz bátorságuk, hogy esetlegesen szakmai vagy ellenzéki szakmai észrevételeket is megfogadnának, akkor ez az előterjesztés sokkal korábban már ebben az állapotában tudná a devizahitelesek problémájának a megoldását segíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)