Felszólalás adatai

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Az egészség - tisztelettel mondom előttem szólt tanult képviselőtársamnak - nem az egészségügyben keletkezik. Mi arról beszélünk, hogy a beteg embernek a kockázatát hogy tudjuk minimalizálni azzal, hogy egy közös társadalombiztosítási rendszert csinálunk, illetve most pillanatnyilag ott vagyunk, hogy ezt a közös társadalombiztosítási rendszert átalakítsuk, átalakítsák. (Közbeszólás az ellenzéki képviselők soraiból: Szétverjük!) Nagyon szeretnénk, hogyha az alapértékek, az, hogy szolidaritás, valamint az, hogy a legmagasabb szintű gyógyítás jár mindenkinek, megmaradna. Ezzel az utolsóval bajom van, hiszen a csomagban adott, biztosítási csomagban adott szintű gyógyítás jár e törvénytervezet szerint mindenkinek, nem a legmagasabb szintű; az adott csomagban lévő biztosításnak megfelelő szintű egészségügyi ellátás.

Ott kezdődik a törvénytervezet, az egész rendszer végrehajtása, hogy pénztárakat kell alapítani. A pénztáralapításhoz 20 millió - írd és mondd: 20 millió - forint jegyzett tőke elengedő. Ha jól körülnézünk, a hitelintézeteknek 20 milliárd forint szükségeltetik. Ha számolunk egy kicsit, és azt mondjuk, hogy 500 ezertől 2 millióig lehet a pénztártagok száma, és megnézzük a jegyzett tőkét, a 20 milliót, akkor az a helyzet, hogy 40 forintért fognak engem meggyógyítani, persze akkor, ha mondjuk, mind az 500 ezren betegek lennénk. Ez nem egy nagy összeg, és igencsak félek, félek, hogy ez kevés lesz, és nem lesz elegendő.

Ezenkívül az osztaléknak a kivétele nem egyértelmű. Az osztalékból, a nyereségből, ami három év után kivehető, milyen arányban részesül a biztosító, a 49 százalékban magánbiztosító, és milyen százalékban részesül belőle az állam? Én ezt nem találtam meg a törvénytervezetben egyértelműen szabályozva. Tehát elképzelhető az, hogy a 49-51 százalékos arány úgy változik, hogy mondjuk, a 49 százalékos tulajdonos 99 százaléknyi osztalékot vesz ki.

A gazdasági szabályok csak részben vonatkoznak a törvénytervezet szerint a gazdasági társaságra, ami ezt a társadalombiztosítási rendszert, ezt a többpénztáras rendszert működteti. A döntést a díjtételbizottság hozza meg számos esetben, számos olyan esetben, amelyben, úgy gondolom, sem tapasztalata, sem tudása nincs, sem felhatalmazása nem kéne hogy legyen, pedig van. Milyen jogosításai vannak?

Azt mondja - olvasom az általános indoklásból -, hogy a pénztárak felhatalmazást kapnak arra, hogy betegutakat szervezzenek, azaz - azaz! - orvosszakmai és gazdaságossági alapon betegeket irányítsanak, betegutakat definiáljanak, és ösztönözzenek ezek betartására a törvény keretein belül. Valamint a pénztár alapvető szolgáltatásszervező funkciója a betegellátás ésszerű megszervezését eredményezi, nő az ügyfélszolgálati kultúra - biztosan, nem tudom, miért -, csökken a betegek kiszolgáltatottsága - ehhez nem teszek hozzá semmit -, a beteg nem a rendszer objektumaként, hanem ügyfélként jelenik meg. (Dr. Nagy Kálmán: Ez az!) Tessék szíves lenni megmondani nekem, most a rendszer objektuma a beteg!? És ezután ügyfél lesz? Én gyakorló ember vagyok, számomra sem nem objektum, sem nem ügyfél; egy kiszolgáltatott helyzetben lévő ember, és a beteg, azt hiszem, ezután is ugyanilyen helyzetben lesz. (Közbeszólások, moraj az MSZP-s képviselők soraiban.)

(12.40)

Bocsánatot kérek, szeretnék néhány kérdésre választ kapni. A gyermekek után az alapba tett összeg fedezi-e a gyerekek ellátásának költségeit? Hogyan történik a gyerekkvóta meghatározása, és kinek a feladata lesz? A díjtételbizottságnak? Hol lesz benne a szakember? A prevenció érdekében áll-e a biztosítóknak? Ha igen, ennek finanszírozása hogyan s miből történik? Kik fogják megalkotni, mondjuk, a területi gyerekellátás protokollját? A kórházi ellátási protokollok néhányan vannak, itt csak nagyon kevesen. Szóval, miért lesz érdeke ennek a rendszernek, hogy ezeket a protokollokat megalkossa?

A működési költség. Jelenleg az OEP 1,22 százalékát használja működésre ennek a vagyonnak. Ez persze nagy pénz a mi léptékeink szerint, összességében, nominálisan. De úgy gondolom, nincs a világon még egy olyan, vagy legalábbis nagyon kevés olyan társadalombiztosítási szervezet, amelyik ilyen kevés pénzből működteti önmagát. Kérem szépen, azt kifogásoljuk, hogy nincsen megfelelő ellenőrzési funkciója, nem hajtja végre például az ellenőrzési funkcióját megfelelően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

Miért? Ennyi pénzből nem is megy. Természetesen föl kéne emelni a működtetési költségét. Mi történik? A törvénytervezet szerint nem az OEP-nek emelkedik meg a működési költsége, hanem a biztosítóknak, természetesen több biztosítónak, azt mondja, hogy 3,5 százalékos működési költsége lesz. Nagyon helyes, hogy a működési költség emelkedik, de az a helyzet, hogy az egész rendszer drágább lesz. Tetszenek érteni? Itt a költség-haszon viszonylatában úgy gondolom, hogy ha egy meglevő rendszer működési költségét emeljük, az hatékonyabb lesz, mint ha több rendszer működési költségét emeljük, hiszen ha összeadódik, akkor ez nagyobb költségarányú lesz.

Összegzésként engedjék meg, hogy felolvassak két mondatot. Az egyik: összegezve tehát, a törvénytervezet kidolgozatlan, elnagyolt és semmiféle garanciát nem tartalmaz arra a problémára, hogy a biztosított a jelenleginél jobb helyzetbe kerül. Ugyanakkor nem ad választ olyan problémákra, amelyeket valóban meg kellene oldani. Például demográfiai helyzet, járulékot nem fizetők aránya, a gyógyítás költségeinek és a gazdasági fejlődést meghatározó növekedésnek az aránya.

Ezenkívül az egészségügy finanszírozásának tervezett átalakítása az eddigieknél nagyobb horderejű, a viszonyokba legmélyebben beavatkozó, szokatlanul nagy társadalmi kockázatot hozó kényes döntés. Tudjuk, hogy minden reformnak ellenállásokkal kell számolnia, különösen, ha ezt reformnak nevezzük, de ez átalakítás, s azért végrehajtásukhoz rettentő nagy politikai bátorság kell. Az adott esetben az ellenállások is, az előre nem látható következmények is szokatlanul súlyosak. A társadalmi és politikai kockázatok pedig rendkívül nagyok, sőt veszélyesek.

Tisztelettel kérek mindenkit a magyar betegek érdekében, tisztelettel kérem azért, mert a politikai kockázata nagy, a betegek gyógyulását nem segíti elő, tessenek szívesek lenni nem elfogadni a törvénytervezetet.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)