A felszólalás szövege:

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A cigányügyről többször hallottunk itt a kétnapos vitában, és engedjék meg, hogy én néhány mondattal arra kérjem önöket tisztelettel, kedves kormányzati országgyűlési képviselők, hogy a programban a cigányságra vonatkozó fejezetet gondolják újra, vonják vissza. Ugyanis ez a program, amit önök megjelölnek, a társadalmi leszakadást fogja továbbra is erősíteni, veszélyeztetni fogja a társadalmi békét.

Mondok néhány konkrétumot: nincs elképzelésük arra, hogy mit kezdjenek a cigányság iszonyatosan erősödő munkanélküliségével. Ma száz cigányból tíz, jó esetben tizenöt dolgozik, országosan ez az átlag. Akkor, amikor Magyarországon erősödik a munkanélküliségi ráta, a magyarországi cigánytársadalmon belül ez megtízszereződik. Tehát ezzel a kérdéssel nem lehet úgy bánni, nem lehet úgy kezelni, mint ahogyan önök a programjukban jelölik meg, miszerint közhasznú foglalkoztatási program keretében kívánják ezt kezelni.

A másik nagyon súlyos társadalmi kérdés, amiről azt gondolom, hogy egyébként az egyik, ha nem a legfontosabb, ez az oktatás, a képzés, a jövő. Ma 32 ezer ösztöndíjasból több mint 15 ezer cigány fiatal, főiskolai, egyetemi hallgató nem kap ösztöndíj-támogatást. A lakhatási helyzet szinte ellehetetlenült szintjén van a magyarországi cigányság; most hozzá lehet azt is érteni, ami az árvizet illeti.

(10.20)

Önök nagyon jó érzékkel kezelték azt, hogy az egyik cigány családot kiveszik és odarakják a másikhoz, mert nem teszi ki. Törökszentmiklóson, Fegyverneken és a Tisza menti településeken hajléktalanok lettek ezek a cigány emberek. Tehát nemcsak hogy a telepfelszámolást nem folytatják tovább a programjukból eredően, hanem még ezt is erősítik, hogy a cigányokat összerakják. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát tisztelettel arra kérem önöket, hogy a meglévő nyomort ne erősítsék tovább, gondolják újra a programjukban a cigányságra vonatkozó fejezetet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A megszorító csomag valamennyi társadalmi réteget sújtja, a magyarországi cigányság esetében pedig társadalmi robbanáshoz vezethet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ma a munkanélküliségi ráta 8 százalékra tehető, egyébként napról napra növekszik. Ez a magyarországi cigányság esetében 85, illetve 90 százalékos, vagyis 100 munkaképes korú cigány emberből 10, jó esetben 15 kap munkát. És ez a csekély munkavállalói réteg ha valahol munkát kap, ha valahol munkát vállal, ez elsősorban a magyar kis- és középvállalkozóktól ered.

Önök most a megszorító csomagjukban a magyar kis- és középvállalkozókat ellehetetlenítik, vagyis várhatóan több száz, sőt több tízezer munkahely szűnik meg. S ha valahol munkahely szűnik meg, és ott cigány ember is dolgozik, ott már megszoktuk, hogy elsősorban a cigány embereket küldik el, vagyis tovább erősödik a munkanélküliség a cigányság körében, tovább erősödik a nyomor.

A 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelkedik. Ez valamennyi termék árát érinti, vagyis önök az élelmiszer árát emelik meg. 30 százalékkal emelik a gáz árát és 10-14 százalékkal a villanyáram-szolgáltatás árát. Tisztelt Országgyűlés! Fűteni a cigánynak is kell. Ennie is kell a cigánynak. Világítani is kell, csak nem fog tudni miből, ha nem tud munkát vállalni. És önök a megszorító csomagjukkal a jövő kapuját is elzárták a cigányság előtt!

Az idén több ezer cigány fiatal nem kapta meg az ösztöndíjat, ilyen-olyan ürüggyel elutasították. A következő tanévre közel 30-35 ezer fiatal egyetemi hallgató és főiskolai hallgató vár erre. Önök ki sem írták ezt a pályázatot. Szomorú dolog, elfogadhatatlan, hogy a négyéves felelőtlen kormányzásból adódó államháztartási hiányt a legrászorultabb társadalmi csoporton akarják behajtani, ezen belül is azon a rétegen, amelyik tanulni akar, teljes értékű állampolgára akar lenni ennek az országnak, jövőt akar építeni: a tanulni akaró cigány fiataloktól vonják meg.

Akik ezt a torz és önök által nagy szeretettel alkalmazott egyensúlyt javító programot kitalálták, minden bizonnyal még sosem voltak szegények, így aztán nem is nagyon ismerhetik a nyomort. De azt gondolom, hogy Kelet-Közép-Európának és így Magyarországnak is figyelmeztető lehet a nemrégiben Szlovákiában történt cigánydráma. Én a csomag hatására ma már nem merném azt felelősen kijelenteni, hogy Magyarországon nem következhet be egy hasonló eset. Ne legyen így; én nem szeretném! De a magyarországi cigány ember sem tudja békésen végignézni, hogy a gyermeke nem tud enni, ő nem tud munkát vállalni, vagyis teljes kilátástalanságban él.

És még egy mondatot engedjenek meg nekem! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi nem fogunk elmenni az országból. Mi itt akarunk élni, itt akarunk tanulni, dolgozni és tisztességes, felelős munkát vállalni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi választásokkal kapcsolatos törvény 2005. évi elfogadása után az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a törvénynek a kisebbségek kedvezményes mandátumáról szóló részét. Annak érdekében, hogy megoldás szülessen, több hónapos egyeztetést folytattunk 2005-ben a képviselőcsoportokkal, melynek eredményeként egy konszenzusos és az alkotmány rendelkezésének minden tekintetben megfelelő törvénytervezetet terjesztettünk a tisztelt Ház elé.

Parlamenti határozatot fogadtunk el arról, hogy a törvény a 2005. évi ülésszak végéig megszületik. A határozat kötelezettséget ró mind a parlamenti képviselőcsoportokra, mind pedig a kormányra. 2006-ban azonban az ülésszak már februárban befejeződött. Így az Országgyűlés a konszenzussal megszületett négypárti tervezetet nem tudta elfogadni. A fentiek alapján mind a kormány, mind az országgyűlési képviselőcsoportok tartoznak azzal, hogy a fent említett országgyűlési határozatot végrehajtsuk.

Ez azért is szükséges és indokolt, mert októberben sor kerül az önkormányzati választásokra, így a kisebbségi önkormányzati választásokra is. Méltánytalan lenne, ha az országunkban élő kisebbségek egyébként is beszűkült jogosítványai még azzal is csökkennének, hogy az eddig indokolt kedvezményt nem biztosítottuk részükre. E kötelezettség jegyében kérjük a törvényjavaslat sürgős tárgyalását.

(14.50)

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném még egy fontos indokra felhívni figyelmünket. A nemzetközi jogban mindig rosszallást vált ki, ha az úgynevezett szerzett jogok csorbulnak. Magyarország eddig példát adott abból Európának, hogy törvényi szinten részletesen szabályozta a kisebbségek jogait és az őket megillető kedvezményeket.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én helyzetemnél fogva a cigány emberek igazsága érdekében szeretnék szólni, arról, hogy a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedései milyen következményekkel járnak.

A magyarországi cigányság jelenlegi állapota olyan most, hogy ez a Gyurcsány-csomag egyébként sem hiányzott; elviselhetetlen. Talán önök emlékeznek arra, amikor két héttel ezelőtt arról beszéltem, hogy a cigány munkanélküliségi ráta nem egyenlő a nem cigány munkanélküliségi rátával. Ma a magyarországi cigányság munkanélküliségi rátája 85, illetve 90 százalékos, vagyis minden száz munkaképes korú cigány emberből tíz, jó esetben 15 tud munkát vállalni. Akkor, amikor önök a megszorító csomagban tovább terhelik a vállalkozókat - a kis- és középvállalkozókat -, a munkaadókat, akkor értelemszerűen nőni fog a munkanélküliség, és ha valahol nő a munkanélküliség - ugye, ezt az elmúlt időszakból tapasztaljuk -, akkor az általában a cigányokat érinti a legjobban, vagyis minden bizonnyal nőni fog a cigány nyomor, erősödni fog az az ellehetetlenülés, amely egyébként is körülveszi a magyarországi cigányságot. És ha hozzávesszük az alsó középosztály mintegy 1,5-2 millió állampolgárát, akik egyébként hasonló nyomorban élnek, mint a cigányok, akkor itt több millió állampolgár zuhan a szakadékba, amiért elsősorban személyesen Gyurcsány Ferencet és természetesen a kormányát terheli a felelősség.

Az oktatás tulajdonképpen a felemelkedés és az integráció legfontosabb eszköze. Liberális kutatók, szociológusok, baloldaliak is előszeretettel mondogatják elemzéseikben, hogy ez talán a magyarországi cigányság egyetlen kitörési pontja - egyetértek vele! Egyetértek vele! Akkor azt nem értem, miért ezen spórol a kormány. Hogyan lehet az, hogy a cigány tanulókon spórolja meg azt, amit egyébként a felelőtlen kormányzásában elpazarolt? Hogyan lehet az, hogy akkor, amikor a jövő kapuját zárja be a magyarországi cigányság előtt, néhány száz millió forintot megspórolva tulajdonképpen 30-35 ezer cigány fiatal ösztöndíját nem elégíti ki?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban több tízezer diák nem kapta meg az ösztöndíját. Most ugyanezek a diákok, 35 ezren várnak erre, és önök ki sem írták ezt a pályázatot. Mi lesz ezekkel a diákokkal? Hogyan fogják ezek a perspektívát megtalálni itt, Magyarországon belül és egyáltalán a tanulásban? Miért engedik meg azt, hogy a magyarországi cigányság jövő generációja is kövesse azt a jelenlegi nyomort, a jelenlegi cigány állapotot, amely körülveszi a családján belül? És ha hozzávesszük azokat az átszervezéseket, amelyek itt az autóbusz és egyéb más közlekedési reformok körül mozognak - a cigányság 90 százaléka vidéken él -, nem fognak tudni eljárni az iskolákba.

(9.20)

A legfontosabb integrációs, szocializációs terepét számolják fel a magyarországi cigányságnak azzal, hogy a telepet, a vidéket ilyenként is megszorítják. És beszélhetnek arról, hogy kompenzációk lesznek, hiszen a kompenzáció csak abban az esetben él, ha van valami. De ha semmi nincs, akkor nincs mit kompenzálni. Ezért azt gondolom, hogy nagyon súlyos és felelőtlen ez az intézkedés.

S még valamiről szeretnék szólni önöknek. Ma körülbelül 80-100 ezer cigány származású állampolgár él nyomornegyedekben, úgynevezett cigánytelepeken. Számításaink szerint ezek a megszorítások - amik a gáz és az áram árának emelésével és az áfaemeléssel járnak, mert enni, fűteni neki is kell, és villanyra is szüksége van - körülbelül 50 százalékkal fogják megnövelni azt a nyomornegyedet, ami ma jelen van, mert keresni fogja a megélhetését. Tehát újabb cigánytelepek, nyomornegyedek jöhetnek létre.

Engedjék meg, hogy a hátralévő néhány másodpercem felhasználjam még valamire. Az önök miniszterelnöke szívesen beszél bátorságról, demokráciáról és igazságosságról. Viszont amit az utóbbi időben tett a magyarországi kisebbségekkel, az igazságtalanság, gyávaság és jogsértő magatartás. Tíz-tizenöt éve gyakorolt kisebbségi jogot vont meg azzal, hogy a kedvezményes mandátumot nem adta vissza, annak ellenére sem, hogy 97 százalékos parlamenti döntéssel fogadtuk el, hogy a kisebbségeknek biztosítjuk a kedvezményes mandátumot. Kedves képviselőtársaim, gondolják meg, hogy visszaadják a kisebbségeknek ezt a jogát!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden becslés szerint 500-800 ezer főre tehető a magyarországi cigányság lélekszáma, még akkor is, ha ezekbe a felmérésekbe nem szoktak bevonni cigány szakembereket. Az is vitathatatlan tény, hogy ma a leginkább kiszolgáltatott és a leginkább segítségre szoruló rétegről beszélünk. Önök ennek ellenére a 2007. évi költségvetésben valamivel több mint egymilliárd forintot szánnak a cigányügy kezelésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ma három, jó állapotban lévő budai villának az ára. Önök ezt akkor teszik, amikor erősödő munkanélküliség, nyomor és mint tudják, cigánykivándorlási hullám van Magyarországon. De higgyék el nekem, nem is ez a legnagyobb baj. A nagyobb baj az, hogy amióta önök 2002 óta így vagy úgy, kisebb-nagyobb társadalmi legitimációs deficittel, de kormányoznak, azóta folyamatosan süllyed, csökken a magyarországi cigányság súlya a kormányzaton belül, következésképpen a társadalmi megbecsülése is.

Annak ellenére történik mindez, hogy önök 2002-ben egy emelkedő pályán lévő cigányügyet vettek át az Orbán-kormánytól. Tisztelt Képviselőtársaim! Soha annyi cigány ember nem volt foglalkoztatva, mint akkor. Soha annyi otthont cigány családok maguknak nem építettek, mint akkor, és bizonyára emlékeznek rá, a már elhíresült ösztöndíjrendszer is akkor indult el. Most azt kell hogy mondjam önöknek mindennek ellenére, hogy soha ennyi munkanélküli cigány ember nem volt, mint most. Még a rendszerváltást követő Antall-kormány időszakában sem volt annyi, mint most, mert akkor volt 70 százalékos a munkanélküliség, most 90 százalékos, vagyis minden 100 munkaképes korú cigány emberből jó, ha 10 kap munkát. Azt kell mondjam önöknek, hogy annyi otthontalan sem volt, mint most.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megjelenik a cigányhajléktalanság, amire eddig nem volt példa Magyarországon. Soha annyi főiskolai, egyetemi hallgató cigány fiatal nem maradt ki az egyetemekről, mint a tavalyi évben. Vagyis ez az elképzelésük önöknek és ez a cselekedetük folyamatosan, ha úgy tetszik, kollektíve bünteti a cigányságot.

Engedjenek meg nekem néhány konkrétumot a 2007. évi költségvetésből! Romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programja: 400 millió forint. Ez már 2005-ben is 800 millió forint volt; kidobott pénz, akkor sem tudtak belőle mit kezdeni, ma sem tudnak belőle mit kezdeni. Fölösleges, ne tegyék, ne szórják az adófizető állampolgárok pénzét! Magyarországi roma tanulók tanulmányi támogatása: 390 millió forint. Legalább a duplája kellene ahhoz, hogy ne duplázódjon meg a főiskolai, egyetemi hallgatók kimaradása.

"Roma integráció évtizede" program: 150 millió forint. Ez a legnevetségesebb. Tudják, hogy ez megbukott. Megbukott ez a program, el sem indult a program. Most mit akarnak 150 millió forintból? Ne becsüljék le ennyire a magyarországi cigányságot!

Roma Oktatási Alap: 67,5 millió forint. Roma integrációt elősegítő intézményfejlesztés: nulla forint. Roma népesség társadalmi integrációs felgyorsítását elősegítő program: nulla forint. Roma Kulturális Alap: nulla forint. Roma koordinációs intervenciós keret: nulla forint. Magyarországi Cigányokért Közalapítvány: nulla forint, az egyetlen működő és támogatást biztosító konstrukció.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. évi költségvetés tovább mélyíti a magyarországi cigánynyomort, amiért a felelősség a kormányzatot terheli. 2007 a magyarországi cigányság életében, mint eddig a kormányzatuk minden időszakában, ismételten a cigányság fekete éve lesz. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(11.00)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány hete nyugtalanító hírek érkeznek Dél-Magyarországról: a nincstelenség, reménytelenség, nyomor miatt, a biztonságos, tisztes munka, az emberhez méltó lakhatás reményében sokan útra kelnek, közöttük tömegesen cigányok. Megélhetési válságban van a cigányság, kedves képviselőtársaim. Ez nem más, mint segítségkiáltás. Együttérzés, aggodalom kíséri ezeket a híradásokat, mert az emberek úgy gondolják, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a tisztességes élethez a saját hazájában, így még a cigányoknak is.

Nézzük meg, mi vezet olyan mély elkeseredéshez, hogy egy család, hátat fordítva eddigi életének, kitépve gyökereit útnak indul, mert ennél csak jobb lehet; emlékeznek ezekre a nyilatkozatokra. Az emberi élet két elemi szükséglete a munka és az emberhez méltó hajlék; ez a két dolog összetartozik. Ha nincs biztos kereset, hiába van szép ház, nem tudja a család fenntartani; nem tudja kifizetni a villany- és a gázszámláját, kikapcsolják az áramot és a fűtést, és nincs tovább hol laknia. Ha beteg a cigányember vagy a gyereke, nincs pénze vizitdíjra, gyógyszerre, a kórházi kezelésről végképp le kell mondania. Az áfaemelés egyre elviselhetetlenebb, lassan az alapvető élelmiszerek is elérhetetlenek lesznek, vagyis éheznek az emberek.

Dolgozni kellene tehát, de nincs hol. Nem biztosítottak munkalehetőséget sem a nem cigány állampolgárnak, sem pedig a cigány állampolgárnak. Képzetlen, alulképzett nincstelen számára ez lassan lehetetlen, vagy azért, mert nincs szakmája, vagy csak azért, mert egyszerűen cigány. Felnőttképzés kellene tehát jól átgondoltan, az ország szükségleteihez igazítva. Így a cigányember sem érezheti magát feleslegesnek. Vannak az Európai Unió által támogatott pályázatok, amelyek foglalkoztatással kombináltan szerveznek felnőttképzést. Azonban a valóságban ezek a pályázatok a bizniszt szolgálják, tisztelt képviselőtársaim. Az összegnek mindösszesen talán 20 százaléka megy az igazi célra. Mézesmadzag tehát az az ígéret, hogy az államilag elismert szakma mellé foglalkoztatási lehetőség is járul. Ez legfeljebb hat hónapos munkát biztosít.

Fontos az is, hogy az oktatástámogatás segítségével megteremtsük a jövő nemzedék esélyeit. Nem szabad engedni, hogy a mai fiatalok - felnőve - a mostani munkanélküliek, elkeseredett szegény emberek táborát gyarapítsák. Számtalan példa van arra, hogyan zuhan reménytelenségbe jobb sorsra érdemes emberek tábora. Javaslom, hogy halljuk meg ezeknek a szegény embereknek a segélykiáltását. Javaslom, jöjjön létre kríziskezelő alap, legyen ennek a feladatnak és a kivándorlásnak kormánybiztosi minőségben felelőse. Ezt a lehető leggyorsabban lépje meg a tisztelt kormányzati képviselőcsoport.

Tisztelt Képviselőtársaim! A cigányság nyomorúságos sorának példája azt jelzi, hogy a szegénység terjed, súlyosbodik Magyarországon. Elviselhetetlen lesz az emberek helyzete, ha nem teszünk az érdekükben, amíg nem késő. Higgyék el, ez már nem cigányügy. Beláthatatlan társadalmi következményei lesznek a késlekedésnek. Érezzék át valamennyien felelősségüket! Most segíteniük kell a reménytelen sorsú embereknek, hogy tudjanak és akarjanak itthon boldogulni a családjukkal együtt - mert ez az ország az övéké is.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

(8.30)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor szegénységről beszélünk, az már érinti a nem cigányokat is. Ma már súlyos mélyszegénység van Magyarországon, lassan ismét hárommillió szegény ember országa leszünk; ha viszont a cigányokról beszélünk, akkor megélhetési válságról lehet beszélni. Ha csak a kivándorlási hullámra gondolunk, amely egyértelmű vészkiáltás, már ez is önmagáért beszél.

Én nagyon szeretném kérni a tisztelt kormányzati képviselőtársaimat, hogy ne becsüljük le ennyire a cigányokat. Önök hosszú évek óta beszélnek telepfelszámolási programról. Nem kell arról beszélni, felesleges! Azt a holnaputáni kormány sem fogja tudni megcsinálni, mert legalább ötvenmilliárd forint. De egy jó felzárkóztató program, amely fordított helyzetet képvisel, és mondjuk, először munkát adunk, és iskoláztatást biztosítunk, valamiféle kedvezményes felzárkóztatási lehetőséget, és ha megizmosodott, megerősödött a család, a családfő, akkor egy saját hozzájárulással segítünk neki lakáshoz jutni, az egy más kérdés - de telepfelszámolásról nem lehet beszélni. Nagyon szeretném javasolni, hogy ne folytassák azt, amit az előző kormányzati ciklusban tettek, 800 millió forintot, adófizető állampolgárok pénzét dobták ki az ablakon telepfelszámolásra. Kisvaszar - mond ez a település önöknek valamit? Egy szocialista polgármester szerepében tetszelgő asszonyka nyerte meg a pályázatot, és a kedves élettársának, aki egyébként nem cigány, az otthonára fordította, hogy abból majd egyébként lesz egy cigány közösségi ház. Kértem, hogy állítsák le, vizsgálják meg, ez sem történt meg. Ezt a 400 millió forintot, amit erre szánnának - egyetértve Teleki László képviselőtársammal - inkább adjuk ösztöndíj-támogatásra, sokkal nagyobb hasznot húzunk az ügy tekintetében, az ügy vonatkozásában, mint hogy ismét kidobjuk az ablakon ezt a 400 millió forintot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt javaslom önöknek, tisztelt kormányzati képviselőtársaim, hogy ha tényleg akarnak segíteni - nem vonom én ezt teljesen kétségbe - a rászorulókon, akkor állítsák vissza a családtámogatási rendszert, és legalább a gyerekek tudnak menni iskolába, tudnak enni, és jól érzik ott magukat, amiket önök elvontak. Ezzel ártottak legtöbbet a cigányoknak is és a rászorulóknak is! (Tatai-Tóth András: Nem kapják meg az adókedvezményt?)

Ami pedig a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Szocialista Párt cigánypolitikáját illeti, hát ne haragudjanak, egy kicsit röhejes. Azt javaslom önöknek, hogy mindig azt a cigánypolitikai normát próbálják meg követni mind szakmaiságában, mind politikai vonatkozásában, mint amit a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség követ, akkor szerintem lesz egy forradalmi, modellértékű cigánypolitika Magyarországon.

Köszönöm szépen.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ismereteim szerint az önök minisztériumának feladata, hogy a kormány nevében az országos kisebbségi önkormányzatok, így az Országos Cigány Önkormányzat ügyeit figyelemmel kísérje, e szervezettel kapcsolatot tartson, ezért szükségesnek tartom, hogy tájékoztatást kapjak arról, hogyan tesz eleget az önök minisztériuma e feladatának.

Az Országos Cigány Önkormányzat jelenlegi elnöke összehívta a választások előtt tíz nappal az Országos Cigány Önkormányzat közgyűlését, és annak egyik napirendi pontja az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ eladása. Önök a sajtóból nyilván tudják, hogy a közelmúltban ebben az ingatlanban tűzeset történt, az első vizsgálatok szerint szándékos gyújtogatás. Az épület őrzésével, biztosításával kapcsolatos mulasztások miatt feljelentést tettek az országos cigány önkormányzati képviselők. 21-én éjszaka, egy nappal a közgyűlés előtt újabb gyújtogatás történt. Arról is ismereteink vannak, hogy az Országos Cigány Művelődési Központ épületére az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési, terhelési tilalom van bejegyezve. Mindezekkel szemben az országos cigány önkormányzati képviselők körében az a hír terjedt el, hogy az ön minisztere arra biztatta az Országos Cigány Önkormányzat jelenlegi elnökét, hogy nyugodtan értékesítheti ezt az ingatlant, majd kap másikat.

Mindezek miatt és azért is, mert ez a művelődési ház a magyarországi cigányság egyetlen olyan vagyona, amelyben kultúráját, művészetét meg tudja őrizni, fontosnak tartom megkérdezni, igaz-e a híresztelés. Önök tettek-e vagy tesznek-e valamit azért, hogy ez a közjót szolgálni hivatott vagyon megmaradjon?

Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy ne magamra vegyem a válasza egy részét, inkább üzenetértékként fogjam fel a magyarországi cigányság egészének, miszerint az önök minisztériuma ilyen komolyan veszi a magyarországi cigányság kérdését. És hogy bebizonyítsam önnek, hogy mennyire nincs szükségem arra, hogy itt kampányoljak, ezért megajándékozom önt ezzel a rendőrségi jegyzőkönyvvel (Felmutatja.), amely arról szól, hogy egy tanú elmondja, hogy milyen korrupció van az eladás-vétel között, illetve a szándékos gyújtogatásról beszél és az épület szándékos leamortizálásáról.

Úgyhogy én máris segítségére vagyok önnek abban, hogy megmentse ezt az épületet, és hogy bebizonyítsam önnek, hogy ez nem a kampány végett van. Mellesleg mi ezt a művelődési központot - még egyszer mondom, mint a magyarországi cigányságnak az egyetlen kultúrközpontját - felújítani szeretnénk, életet szeretnénk bele tenni, és erre már vannak szponzoraink, úgyhogy arra kérem önt, hogy tegye meg a szükséges intézkedést, tisztelt államtitkár úr.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.) Át is adom önnek ezt.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Veszélyben a jogállam. Közéleti ember számára ez akkor is félelmetesen hangzik, ha politológusok és alkotmányjogászok mondják. Még félelmetesebb akkor, ha az ember a saját bőrén tapasztalja ezt. Márpedig a cigány kisebbségi önkormányzati választások során a Lungo Drom jelöltjei és elektorai ezt keservesen megtapasztalták. A jelöltjeinket sorozatosan fenyegették, előnyöket ígértek nekik, ha átállnak a kormányt támogató szervezetekhez. A Lungo Drom így is győzött. A megosztási törekvések erre csak tovább erősödtek. Egy kiszolgáltatott helyzetben lévő elektort - aki a Lungo Drom szövetségeseként jutott mandátumhoz - megfenyegettek, és ezzel céljukat elérve őt törvénytelenül megválasztották, illetve legitimálták. Ha van még jogállam, a közigazgatási bíróság nem ismeri el ezt a törvénytelenséget.

Miért mondom, hogy veszélyben a jogállamiság? Mert a törvénytelen választásban megjelent a mai politikai rendszer összes demokráciaellenes vonása. A hatalmon lévők nem szívesen fogadják el a népakaratot. A választás során azonban egyértelmű lett, hogy a Lungo Drom oldalán van a többség. Mit tett a hatalom? Megfélemlítéssel felülírta a választási eredményt. Hasonló a forgatókönyv, mint ami Egerben a megyei szocialista közgyűlési elnök választásakor történt.

Az MSZP-barát cigány szervezetek a kampány során kenyéradó gazdáik példáját követték: hazudtak és eltagadták a mulasztásukat. A kormány cigánypolitikája pedig épp olyan tragikusan rossz, mint a gazdaságpolitika, a szociálpolitika.

A kormánypártok totális hatalomátvételre törnek. Miért nem tűrte el, hogy a választók akaratából a kormányt nem kiszolgáló köztestület alakuljon? A kormánypártokban - egyre inkább nyilvánvalóvá válik - nincs meg a mértéktartás, hogy tiszteletben tartsák a választói akaratot. Ez a feneketlen hataloméhség fenyegeti a jogállamot, tisztelt képviselőtársaim.

Ha valaki a kormánypárti urak közül most álszent módon azt mondja, hogy nem a hatalom áll a háttérben, hanem a cigányok saját akarata érvényesült, annak elárulom, hogy nem egy és nem két ismert magas rangú kormánypárti politikus vett részt folyamatosan a kampányban még a választás előtti napon is. A kezükben tartott cigány vezetők pedig nyíltan hirdették a kampány során, hogy a kormány és a kormányzó pártok mellettük vannak. Most a felelősségben is osztozniuk kell.

Felteszem önöknek, uraim a kérdést: megérte? Érdemes volt-e a demokrácia és a jogállamiság sérelme árán kiállni olyan emberek mellett, akik szélkakas módjára hol ide, hol oda csapódnak, és ha alkalom adódik, mostani kenyéradó gazdáikat is gondolkodás nélkül elárulják? Ha baloldaliak, szocialisták lennének, megérteném őket, önöket is. A latin közmondás szerint a hasonló a hasonlónak örül. Ehhez a hatalomhoz ilyen cigány szövetségesek illenek.

Tisztelt kormánypárti urak, rossz vásárt csináltak. Mi a kampányban azt mondtuk, hogy korrekt partnerei leszünk a kormánynak, minden konkrét program végrehajtásában korrekt partnerek leszünk. Ezt komolyan gondoltuk. Szigorú, ha kell, kemény, de korrekt partnerségre törekszünk. Ehhez korrekt kormányzásra is szükség van. Mit gondolnak, azok a szövetségeseik, akik verik a mellüket, hogy mekkora szocialisták, de ha kell, a Lungo Dromnál vagy a Fidesznél állnak sorba és önöket szidják, jó partnerek lesznek? Ezek a cselekedetek önöknek csak ártanak.

Nem akarom megjósolni a közigazgatási bíróság döntését, de felhívom a figyelmüket arra, hogy a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvény nem rendelkezik arról, hogy mi a teendő érvénytelen elnökválasztás esetén. Félő, hogy mindezzel az Országos Cigány Önkormányzat megmaradását, létét kockáztatták.

Végezetül arra kérem valamennyi szilárd politikai erkölcsű, demokrata képviselőtársamat, ne tűrje el, hogy elvesszen a demokrácia a Magyar Köztársaságban. Köszönöm mindenkinek, aki megértette szavaimat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(9.50)

FARKAS FLÓRIÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, engedjék meg, hogy külön is köszöntsem a karzaton helyet foglaló cigány vezetőket körünkben.

2005 februárjában a közép- és kelet-európai országok kormányai Szófiában elhatározták, hogy meghirdetik a roma integráció évtizede programot a 2005-2015-ös időszakra. A program célja a cigányság integrációjának felgyorsítása és fenntarthatóvá tétele. Nyilvánvaló, hogy szükséges egy átgondolt, részletes stratégiai terv, és ennek nyomán konkrét felelősöket meghatározó intézkedés.

(19.10)

Meglepő, hogy csaknem két és fél évvel később kerül sor a tervezési munka megkezdésére. A kezünkben tartott tervezet 2007. augusztus 31-ei határidővel kívánja előírni a kormány számára két évre vonatkozó intézkedési terv készítését. Az évtizedből tehát két és fél év semmittevéssel telt, illetve telik el. Így e cél elérése, hogy a pozitív folyamat felgyorsítása elinduljon, csakhogynem irreális.

A tervezetben egyetlen felsorolás van, amellyel maradéktalanul egyet lehet érteni, ez pedig a prioritások meghatározása. Valamennyien tudjuk ugyanis, hogy a cigányság felemelkedésének kulcsa az oktatás, a foglalkoztatás elérhetősége, az egészségi állapot javítása és az emberhez méltó lakhatási feltételek biztosítása. A baj az, hogy a stratégiai terv, e határozattervezet melléklete ezekről a prioritásokról csak általánosságban beszél. Az adatok beismerten egy 2003-as felmérésen alapulnak. Helyenként olyan lehetetlen célokat tűz ki, amelyekről már most tudni lehet, hogy megvalósíthatatlanok. Néhol úgy érezzük, hogy a célok megfogalmazói nem ismerik a valóságot.

Engedjenek meg a fenti megállapításommal kapcsolatban néhány konkrét példát. Össze kell gyűjteni más országok jó gyakorlatait. Ez az ötlet kiváló is lehetne, hiszen miért ne vehetnénk át azt, ami jó, de a romaévtized harmadik évében már időhúzás, arra jó, hogy teljen az idő, addig gyűjtögetik, amíg letelik a tízéves időtartam. Tehát sürgősen készíteni kell saját intézkedési tervet is. Egyébként kíváncsi lennék, mit nem tudunk még erről a kérdésről, mit kell még kutatni, mire kell még várni.

Oktatás: az indokolatlanul fogyatékosnak minősített gyermekek számát csökkenteni kell úgy, hogy megteremtjük a minősítés egységes szakmai követelményeit. Ezek a követelmények eddig nem voltak meg? És csodálkozunk, hogy a kisegítő iskolákban zömében csak cigány gyermekek vannak? Ez az oktatáspolitika cigányvonatkozásának az egyik, ha nem a legfontosabb kérdése.

A közoktatásban való sikeres részvétel feltétele az Útravaló-ösztöndíjprogram. Ez a program jó, de szűk körű. Kérdezem, miért lehetetlenítették el a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány ösztöndíjprogramját. Mi igenis szükségesnek és elengedhetetlennek tartjuk a romaévtizedben az ösztöndíjprogram visszaállítását, enélkül ugyanis megdől a stratégiai terv többi pontja is. A tanulatlan jövő generációt csaknem lehetetlen versenyképes szakmára képezni, sikeresen bevinni a munkaerőpiacra. A stratégia és az intézkedési terv oktatásra vonatkozó része tehát kulcsa az egész program sikerének.

A tervezet célul tűzi ki, hogy minél nagyobb számban képezzenek roma pedagógusokat, óvónőket. A kezdeményezés üdvözlendő. Szeretném hangsúlyozni, egyetértünk azzal is, hogy az óvodai ellátás lehetőségét minden hátrányos helyzetű gyermek számára meg kell teremteni. Azonban kérdezem, hogyan tudjuk ezt a célt kitűzni és megvalósítani úgy, hogy közben napról napra óvodák, iskolák bezárásáról kapunk hírt. Az az elszegényített önkormányzat, amelynek terheit források nélkül a kormány növelni akarja, nem fogja tudni megvalósítani ezt.

Foglalkoztatás: helyes cél is lehetne az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, bértámogatás, járulékátvállalás, járulékcsökkentés működtetése - de nem érzik ezt a programot kivitelezhetetlennek? A kormány közelmúltban tett intézkedései éppen ezzel ellentétesek, hiszen a járulékterheket drasztikusan emelte a kormányzat. Persze abban reménykedhetünk, hogy az intézkedési tervvel egy időben a járulékterhekre vonatkozó jogszabályokat módosítani fogja a kormány, mert ha nem, akkor ezt a programpontot akár el is lehet hagyni.

Növelni kell a közigazgatásban foglalkoztatott cigányok számát. Nem kellene előbb lehetővé tenni, hogy a cigány fiatalok továbbtanulásának segítésével neveljünk erre a feladatra alkalmas cigány embereket? Egyébként a közszféra drasztikus létszámcsökkentése közepette hogyan képzelik ezt a célt megvalósítani? Erre sem tér ki a tervezet.

Foglalkoztatással egybekötött képzések elősegítése: egy mézesmadzag jellegű pályáztatási gyakorlat, beültetik a képzetlen embert az iskolapadba, megszerveznek számára tanfolyamot és egy féléves foglalkoztatást. Ez nem más, mint hamis illúziókeltés. Elengedhetetlen, hogy az intézkedési terv tartalmazza az ilyen módon kiírt képzési pályázatok kontrollját és utógondozását is.

Az az intézkedési program pedig egyenesen légből kapott és a való világ nem ismerésén alapul, hogy a nem hagyományos képzési formákat kívánják fejleszteni, amelyhez számítógépre és számítógép-alapismeretre van szükség. Kinek van számítógépe otthon a nyomornegyedben, a cigánytelepen?

Fejleszteni kell a leghátrányosabb térségben a kisvállalkozásokat, hogy a tartósan munkanélküliek önfoglalkoztatóvá váljanak. Kérdezem, ki ad hozzá pénzt, induló tőkét, gazdasági ismereteket. Ez már felelőtlenség! Átképzés nélkül átlökni valakit a vállalkozói szférába eleve reménytelen helyzet. Ezt a foglalkoztatáspolitikában legfeljebb távolabbi célként lehet kitűzni, alapos felkészítést és képzést követően.

Lakhatás: fel kell mérni a cigánytelepszerű lakókörnyezeteket - említi szintén a javaslat, a tervezet. Tudni kell, hogy ez a felmérés 2002-ben elkészült, és azóta, annak nyomán már lehetett és kellett is volna cselekedni. Képviselőtársaim, semmi nem történt ebben a kérdésben! Mit kutatunk most itt megint? Mi az, amit még nem tudunk erről a kérdésről? Az imént elhangzott, tudjuk, hogy hány cigánytelep van, tudjuk, hogy körülbelül hány cigány származású ember él a telepeken - mit kell még ebben kutatni?

A program szól arról is, hogy meg kell határozni, melyek a térségben élők számára nélkülözhetetlen közszolgáltatások, azaz mi az a legkevesebb, amit adni kell. Ehhez is modellt terveznek készíteni. Kérdezem, míg ez a zseniális modell elkészül, addig fáznak, nincs vizük, nincs villanyuk. Ezzel is várunk a romaévtized végéig?

Az alacsony jövedelműeket be kell vonni a bérlakás- és a szociális lakásprogramba. Van-e vagy mikor lesz annyi szociális bérlakás, hogy ennek a célnak a megvalósulását egyáltalán remélni lehessen?

Egészségügy: a program célja, hogy a romák egészségügyi állapota javuljon, emelkedjen az átlagéletkor, és a cigányok is teljeskörűen hozzáférjenek az egészségügyi ellátórendszerhez. A jelenleg feldúlt, tönkretett egészségügyi ellátórendszerben hogyan képzelik ezeket a fejlesztési programokat? Erre nem tér ki a tervezet.

Emelni kell a roma szakemberek számát a nővér, a védőnő, az ápoló, az orvos szakmákban. Ezt a célt humornak szánják ebben a szomorú témában, kedves kormányzati képviselők? Először is, ezrével küldik el ebben az évben az egészségügyi szakdolgozókat. Másodszor, ma még hatalmas sikernek számít, ha egyáltalán érettségizni tudó cigány fiatal van. Hol vannak ettől a felsorolt magas képzettséget igénylő szakmák? Azt persze magam is remélem, hogy néhány év múlva beszélhetünk erről a kérdésről.

Összességében tehát úgy éreztük a tervezet elolvasásakor, hogy kampányszöveget olvasunk. A megállapítások és a célok minden alapos megfontolást nélkülöznek, helyenként olyan az anyag, mintha egy romológiai szakkönyvből másolták volna ki, a valóság ismerete nélkül. A romaintegráció évtizede programban azt rögzítik, hogy saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban alakítják a romaintegrációs politikájukat. A mélyponton lévő gazdaság és a humánumot nélkülöző kormányzati szociálpolitika és cigánypolitika közepette nem lehet komolyan venni ezt a programot. Nem lehet csak pályáztatásra építeni a tervezet, a program kivitelezését. Sikertelenségre lesz ítélve abban az esetben, ha a kormányzat nem rendel hozzá feltételt.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mindennek ellenére, miután a cigányügy az egyik legfontosabb társadalmi, belpolitikai kérdés ma Magyarországon, és képviselőcsoportunk mindenre hajlandó, ami csak a legkisebb elemben is pozitívumot jelenthet a magyarországi cigányság életében, ezért korrekciókkal, módosításokkal ezt a tervezetet támogatni tudjuk. De még egyszer szeretném hangsúlyozni: módosításokkal és korrekciókkal.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

(19.20)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Na, hála istennek! Köszönöm a szót, elnök úr. (Babák Mihály: Kiböjtölted!) Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén sajnálom, hogy a két képviselő asszony elment a Házból, mert úgy illik, hogy ha már ennyit itt ülünk, azért a másik fél is hallgattassék meg.

Azért is sajnálom, mert voltak jó gondolataik, és azért is sajnálom, mert szerettem volna őket szembesíteni azokkal, amiket állítottak, és lehet, hogy beszéltem volna arról is, hogy a szabad demokraták mit csináltak a rendszerváltás óta a cigánypolitikával. De most nem fogok erről beszélni.

Viszont engedjék meg, hogy még mielőtt bármit is mondanék, én azt gondolom, hogy valamennyi képviselő hozzászólásából azt a következtetést levonhatom, hogy tulajdonképpen a többsége jóindulatú volt. Úgyhogy nem is nagyon kell mást csinálni, kedves képviselőtársaim, csak három dolgot kell tenni: akkor, amikor a szavazáshoz jutunk, a javaslatainkkal együtt be kell építeni a törvénycsomagba, meg kell szavazni, tehát kell egy egyértelmű politikai döntés, hozzá kell rendelni a magyar forintot, nem politikai zsákbamacskát csinálni, nem uniós támogatásra bízni a pályázatot csak és kizárólag, és megjelölni végre a felelőst, hogy ki felel érte, és egy monitoringgal, egy élő monitoringgal ellenőrizni. Ha ez megy, akkor tulajdonképpen megcsináltuk azt, amiről itt most már elég régóta vitatkozunk.

Néhány képviselőtársamnak azért, engedjék meg, hogy reagáljak a felvetésére. Korózs Lajos képviselőtársam a Szocialista Párt részéről: tervezhető jövedelmet kell biztosítani a cigányságnak. Ez nagyon szép szociológiai fogalom, és azt gondolom, hogy erre szükség is lenne. Csak szeretnék valamit zárójelesen megjegyezni, képviselő úr: minden tudomány, minden felmérés, így Ferge Zsuzsa professzor asszony is világosan kimutatta, hogy ma a 3 millió szegény országa vagyunk, és 2,5-3 millió ember nem tud tervezni magának biztos jövedelmet. Az lehet, hogy ebből a magyarországi cigányság túlnyomó többsége, a 600-800 ezer benne van. Tehát nagyon nehéz így gondolatokat elengedni a parlamentben, ha nem mondjuk meg konkrétan, hogy honnan gondoljuk ezt tervezni és milyen feltétellel, milyen módon.

Gyenesei István képviselőtársam integrációról beszélt, hogy az integráció nagyon fontos, csak nem lehet megcsinálni, ha az esély nem egyenlő a lehetőséggel. Márpedig nincs lehetősége a cigányságnak, legalábbis nincs akkora, mint a nem cigány embernek, bár szeretném megjegyezni még egyszer, hogy sok millió szegény emberről beszélünk.

A vajdaostorozást is behozta képviselőtársam. Sajnálom, hogy ő sincs itt. Szeretnék itt valamit tisztázni, tisztelt képviselőtársaim: az irodalom világosan leírja, hogy mit jelent a vajda. A vajda szó egy negatív kifejezést jelent, jóllehet nem abban az értelemben, mint amilyen módon most magukra húzzák ezt a vajdaköntöst a cigányaink. De a vajdákat soha nem a cigányok választották, a csendőrök választották maguknak besúgónak, a "mujális" besúgót jelent, és kis, pitiáner ügyeket elengedve mindig tudta, hogy kit mikor kell bezárni. Tehát ez nem egy pozitív üzenete a nemzetközi irodalomban.

Ami pedig a "cigány vagy roma" vitát illeti: ne haragudjanak, ez egy kígyóbőrbe bújtatott valóság. Nicolae Gheorghe, szintén szociológus, tudományból eredő meghatározások alapján választotta ketté a cigányokat. Azt mondta, hogy aki integrált, szocializált, az már roma - ezt kaptuk mi önöktől egyébként -, aki nem, az pedig cigány. Tehát én inkább maradok a "cigány" szónál, mert szintén Béki Gabriella asszony mondta, hogy valahogy meg kellene változtatni a negatív jelzőjét, a kísérőjét a cigányhordozónak. Igen, szocializálni kell a cigányokat, értékes emberré, adófizető állampolgárrá kell őket formálni, és azt a cigányt, aki magán is akar segíteni. Ebben kell valahogy közösséget formálnunk, és ebben kell politikai döntést hoznunk, illetve azokat a feltételeket, amikről beszéltünk.

Aztán Sándor Klára asszony: motiválni kell az óvodáskorú cigány gyerekeket, illetve a szülőket, hogy járjanak óvodába. Szerettem volna tőle megkérdezni tőle, hogy hová - nincsenek óvodák. Tiszabőn 300 - háromszáz - óvodáskorú cigánygyerek van, nem tudnak, csak 150-et beíratni, mert kicsi az óvoda. Nem tudom, hova fog az járni - vagy Tiszaburán.

(16.50)

Amikor felszámolják az óvodákat, az iskolákat, amikor a legnagyobb integrációs terepét szüntetik meg a magyarországi cigányságnak, akkor hogy lehet arról beszélni, hogy motiváljuk a cigányokat? Jó lenne erről egyszer beszélgetni olyan módon, hogy szakmásítjuk ezeket a kérdéseket, és nem - bocsánat a jelzőért - politikai lózungokat engedünk el, miközben nem ismerjük a valóságot, azt, hogy mi történik ott, ahol a cigányok lélekszáma egy településen 90 százalékos.

Borsos József képviselőtársam nagyon fontos dolgot mondott, még akkor is, ha önök azt nagyon keményen megkritizálták: ki fogja ezt a programot a cigányok részéről végrehajtani. Az a cigány önkormányzat, amely szakmailag felkészületlen, a tevékenysége folyamatosan botrányba fullad, vagy tényleg rábízzuk, államtitkár úr, a civil szervezetekre, mint ahogy a Cigány Tanácsban erről beszéltünk is. Nem elhanyagolható kérdés ez.

Szeretnék még Pettkó András képviselőtársam két gondolatához visszatérni. Az egyik: nem befogadó Magyarországról beszélünk, hanem már egy együttélésről beszélünk Magyarországon. Ha még mindig befogadni kell a cigányokat, akkor nagy probléma van. Abban pedig egyetértek vele, hogy miniszterelnök úr az országjáró útján igencsak negatívan érintette a cigányságot a tekintetben, hogy dolgozzanak, mint ahogy ő is dolgozik. Dolgoznának ők, de mondja meg, hogy hol. Szeretném Pettkó képviselőtársam szavait kiegészíteni még egy gondolattal. Amikor Gyurcsány Ferencet a szabad demokraták és a Szocialista Párt frakciója miniszterelnöknek választotta - s most már öt éve kormányoznak -, cigányul köszöntötte a magyarországi cigányságot. Szeretném, ha most aprópénzre váltaná ezt a gesztusát.

Államtitkár úr, azért szedtem darabokra az előző vitában a szakmai programot, amivel egyébként egyet kell értenünk, mert ha csak egy eleme valósul meg, a Lungo Drom és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség akkor is támogatja, de nem lehet, hogy ugyanazok a hibák megtörténjenek, amelyek az önök kormányzása alatt immár öt éve sorozatosan megtörténnek. Mindent leromboltak, ami volt. Vegyük sorba! A magyarországi cigányság mai állapotát tekintve a rendszerváltás előtti időszak állapotát éli. Higgye el ezt nekem! Ma Magyarországon a cigány munkanélküliségi ráta 85-90 százalékos, vagyis a cigányok 10, jó esetben 15 százaléka tud dolgozni. És ezekből a jövedelmekből kell fizetni azokat a kötelezettségeket - rezsit s a többi -, amiket egy jobb módú embernek is fizetnie kell.

Azt az ösztöndíjprogramot, amit annak idején az Orbán-kormány elindított, teljesen lerombolták, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal együtt. Ma 30 ezer fiatal vár arra, hogy mi lesz vele. Jó lenne ezt a kérdést is tisztázni. Jó lenne megtudni, hogy mi lesz a Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal. Az iskolák, óvodák összevonásával, bezárásával a funkcionális analfabétizmust fejlesztik tovább a magyar cigánytársadalmon belül. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy a cigányság legnagyobb integrációs terepét szüntetik meg ezzel. Erre ma nem kaptunk választ.

Lakhatás; lehet beszélni, lehet vitatkozni, de az a lakhatási program, amit önök elindítottak, megbukott. Az Orbán-kormány Tiszavasvári térségében felépítette a cigány embereknek azokat a lakásokat, amelyekben ma is élnek. Ez a programjuk is megbukott, és garanciákat kell beépíteni ahhoz, hogy a telepfelszámolási program - amit egyébként folytatni kell - valamilyen úton-módon mégiscsak sikeres legyen.

Egészségügyi program: az az elképzelés, hogy orvosokat és cigány származású ápolókat rakunk be az egészségügyi intézményekbe, még a humornál is rosszabb, hiszen ezrével küldik el a képzett szakembereket. A magyarországi cigányság életét fogja megrövidíteni a lerombolt egészségügyi kormányzás, ami ma van, egyszerűen azért, mert a cigányság nem tudja megfizetni az egészségét. Higgyék el nekem! Speciális népegészségügyi programon vagy bármilyen hasonló programon belül preventív programokat is el kell indítani a cigányságot illetően.

Összegezve: tisztelt államtitkár úr, örülök annak, hogy megvárta a felszólalásomat, ezt nagyon köszönöm önnek. Nem arról van szó, hogy nem támogatjuk a programot, hanem arról, hogy garanciákat kell beépíteni. A javaslatainkat megfogalmaztuk, elsősorban azokat, amelyek a pénzügyi hozzárendelésre vonatkoznak, és azt kérjük, hogy ne kétévenként, hanem évenként tájékoztassa a kormányzat erről a társadalmat, illetve hogy a parlamentnek számoljon be. Mi partnerek vagyunk minden olyan, a cigányság élethelyzetét segítő programban, ami tényleg segít, de olyanban nem, amelyik megtéveszti a cigányságot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, én teljesen egyetértek azzal, hogy ne mutogassunk vissza, nézzünk előre, de azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy amikor forradalmasítva lett az ösztöndíjprogram az Orbán-kormány idejében, azt nem folytatták, amikor 30 ezer cigány értelmiségi megjelent, és egyfajta üzenetet hordozott magában, hogy íme, meg fog jelenni több tízezer cigány fiatal, akkor visszafogták az ösztöndíjat, és ma arra még mindig nem kaptam választ, hogy mi lesz ezekkel a fiatalokkal. De azért azt is elismerheti, hogy mióta az államtitkárságot megszüntették, azóta én nem tudom, hogy ez hogyan működik, kik ezért a felelősök a tárcán belül, vagy hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány volt az egyetlen működő konstrukció, amely naponta segíteni tudott emberek élethelyzetén. Tipikusan ilyen élethelyzetet javító programokat működtetett, és sikerrel, most függetlenül attól, hogy a Varga Józsi volt ennek a vezetője, le lehetett volna váltani, lehetett volna odatenni valaki mást, bár szerintem nem érte volna meg, mert kiválóan csinálta, de magát a rendszert is ellehetetlenítették - a problémám itt van -, és azt nem pótoltuk semmivel.

Korózs képviselőtársam, tisztelettel arra kérem önt, hogy ha ismétel, akkor azt pontosan és precízen tegye. Én nem azt mondtam, hogy ne legyen az egészségügyben cigány származású dolgozó, én azt mondtam, hogy nem tartom ezt reálisnak akkor, amikor 5-6 ezer egészségügyi dolgozó válik munkanélkülivé. Bár lenne - bár lenne! -, én lennék ennek az első támogatója. Tudja, énnekem az az álmom, hogy a postástól a tárcáig legyen cigány ember, de ne azért, mert cigány, hanem azért, mert hozzáértő, azért, mert felelősen, a társadalom felelősen gondolkodó állampolgáraként építi ezt az országot - egyébként azt nem árt, hogyha cigány ember... Tehát bár lenne, de nem látom ennek a realitását. Ha lesz, akkor én ezt természetesen támogatom.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Elnézést kérek képviselőtársaimtól, de nem jó az, hogyha elvarratlanul hagyunk valamit, ami nem igazságos. A helyzet az, államtitkár úr, hogy én egy hete beszéltem a közalapítvány elnökével, és 50 százalékos hiány van az ösztöndíjigény kielégítésében. Önök tehát valóban adnak 300 millió forintot egy áthelyezéssel - én emlékszem erre a technikára a költségvetési fejezetben -, viszont ez nem elég, és azt kérte, hogy én ezt tegyem itt szóvá. Ha már idáig eljutottunk, akkor hadd tegyem szóvá, hogy azt meg kellene növelni, és az 50 millió forintos kulturális alap sem elég. (Csizmár Gábor: Azt kellett volna mondani!) Azt kéri, hogy azt is meg kellene emelni. (Kovács Tibor: Azt kellett volna mondani, nem azt, hogy megszüntettük!)

Azt pedig, Teleki László képviselőtársam, folyamatosan visszahallom, hogy az Orbán-kormány ennyit adott akkor az ösztöndíjprogramra, önök pedig ennyit adtak - de adjunk már egyszer ennek értelmet, hogyha erről beszélünk! Egyszerűen csak arról van szó, hogy akkor annyi volt az igény, de biztos emlékszik arra Teleki képviselőtársam, hogy a rendszerváltás óta az egyetlen miniszterelnök Magyarországon Orbán Viktor volt, aki kijelentette, hogy nem maradhat ösztöndíj-támogatás nélkül cigány főiskolai, egyetemi hallgató. Ez el is indította a szülőkben a taníttatási, a fiatalokban pedig a tanulási vágyat, ezért emelkedett ez meg, ezért tartunk ma ott, ahol tartunk. De ha ezt a programot visszük végig közösen, és még elindítanak egy foglalkoztatási programot, valamelyest rendbe teszik a lakhatási kérdést, amiben mi partnerek vagyunk, akkor én meg leszek elégedve.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Kedves Képviselőtársam! Én olyan szívesen szólítanálak államtitkár úrnak, de sajnos nem tehetem, mert visszafordult a kormányzat cigánypolitikájának a reformja. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Teheted! - Ez már volt egyszer!) Az a baj, hogy biztos nem értjük egymást, vagy én mondtam rosszul. (Csizmár Gábor közbeszól.) Tehát, államtitkár úr... - csak azért volt annyi akkor az ösztöndíj-támogatás a cigány tanulók javára, mert annyi volt az igény. Ha több lett volna, akkor többet kapott volna a cigány fiatal a tanulásához.

És ezt még azzal is kiegészítem, hogy ki is jelentette a miniszterelnök úr; hogy cigány fiatal nem maradhat ki a tanulásból támogatás híján. Szerintem ez teljesen világos volt így.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Megígérem, hogy hacsak nem lesz muszáj, én már nem fogok ebben a kérdésben megszólalni. Csak tényleg amire érdemes, arra szeretnék reagálni. A telepfelszámolási programot emelte ki Teleki képviselőtársam, annak is azt a részét, amely a politikai szándékot, a politikai gesztust nyilvánította ki a kormányzat részéről - ennyi volt egyébként. Én is örülök az őszinte vallomásnak.

Egyébként pedig azt gondolom, hogy előítélet-hordozó volt, és egy kicsit feszültséget is okozott a cigányok között és a nem cigányok között is. Előítélet-hordozó volt azért, mert először 6 milliárdról beszélt akkor még államtitkárként - világbanki hitelről van szó, ami ugye nem sikerült -, majd később 3 milliárd forintról, a társadalom pedig azt hallotta, hogy milliárdokat fordítanak a cigányokra. Utána nem állt ki senki a kormányzat részéről, és nem mondta el, hogy kedves társadalom, a telepfelszámolásokra ezek a milliárdok nem mentek ki, és közben várják az eredményt. Ehelyett néhány 50 millió forintos programtámogatás ment ki az egyébként szocialista többségű önkormányzatokhoz. Ez feszültséget okozott, mert abból nem lehet eredményt elérni. Átgondoltan és fordítva kell a telepfelszámolási programot megvalósítani. Ezt itt egyébként valamelyik szocialista képviselő fogalmazta meg, hogy először munkát és életlehetőséget kell teremteni, és a legvégén kell bevetni a dózert a putrik letúrására.

Ami pedig a forrást illeti, én pont fordítva mondtam. Nem azt mondtam, hogy csak a kormányzati büdzséből legyen garantálva a forrás a program végrehajtására, hanem azt mondtam, hogy ne csak az uniós támogatásból, hanem mellé kell rendelni a kormányzati támogatást is.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a roma évtized programba nem mennék bele, hiszen már megvitattuk. Ami a kérésem a kormányzat képviselője felé, az az, hogy az általunk beadott módosító javaslatokat, amelyek tulajdonképpen garanciákat és pontosításokat tartalmaznak, az előzetes egyeztetésnek megfelelően építsük be a programba. Ennek megfelelően a programot természetesen támogatni fogjuk.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden ország boldogulása és jövője attól függ, hogy egészséges polgárok egészséges környezetben, kiegyensúlyozott gazdasági körülmények között élnek-e. Így tudnak egy ország polgárai egészséges jövő nemzedéket nevelni, országukat gyermekeik számára is épségben megőrizni.

A magyar lakosság egyharmada szegénységben él, közöttük legtöbben betegek. A magyarországi cigányok tíz évvel hamarabb halnak meg, mint boldogabb honfitársaik. Miért van ez így? Éppen az a veszélyeztetett szegény réteg, közöttük a cigányok is, tartós létbizonytalanságban él. Munkanélküli csak időnként jut alkalmi vagy közmunkához, sorsát úgy éli meg, hogy reménytelen, reménytelen küzdelem. Gyermeke nem kap pozitív mintát, nem látja azt, hogy apja, anyja eredményesen dolgozik és él. Ez a depresszív lelkiállapot nemcsak lelki betegségek melegágya, de sok testi betegség is a rossz mentális állapot következménye. Szabad-e ilyen társadalmi körülmények között veszélyeztetni a pszichiátriai betegellátást?

Bármennyire jól hangzik minden jó tanács a helyes táplálkozásról, az a szegény cigányember, aki nem tudja minden nap jóllakatni a családját, nem törődhet az egészséges étkezés szabályaival. Az alapvető élelmiszerek áfájának 20 százalékra emelésével a legszegényebbeket sarcolja meg az állam, és teszi számukra még elérhetetlenebbé az elégséges táplálkozást is, nem beszélve az egészségesről. Ha minden hátrányos helyzetű gyermeknek helye lenne az óvodákban, akkor legalább a gyermekek nem nélkülözhetnének, és talán fejlődésük is egészségesebb lenne. Gondolkozzanak el azon, nem volna-e életmentő, ha a szegénységben élő családok gyermekei, és közöttük természetesen a cigányoké is, mindennap hozzájuthatnának az óvodában, az iskolában a közétkeztetéshez.

Súlyosan veszélyezteti a szegény cigányemberek egészségét az is, hogy méltatlan lakáskörülmények között élnek. Ezek a lakások, inkább putrik vizesek, télen kifűthetetlenek, a tisztálkodás alapfeltételei sem biztosítottak, és nincs egészséges ivóvizük. A rossz higiénés viszonyok között nagyon sok betegség szinte elkerülhetetlen. Nem alapvető feltétel és népegészségügyi cél, hogy a mélyszegénységben élők számára legalább egészséges ivóvizet biztosítsunk intézményesen?

Reformintézkedésként az elmúlt évben teljesen szétzilálták azt az egészségügyi ellátórendszert, amely, ha nem is tudott teljes körű betegségmegelőző munkát végezni, a már megbetegedett emberek számára biztonságosan nyújtott orvosi ellátást.

(9.40)

Igaz, hogy létezik közgyógyellátás, de azt úgy megreformálták, hogy nagyon sok esetben éppen arra a szerre nem jogosult az ellátott, amire elengedhetetlenül szüksége lenne. Pénze pedig nincs arra, hogy megfizesse a jó medicinát.

Súlyponti kórházak és központi rendelők működnek most már a betegek érdekében - állítják -, nagyon sokszor lakóhelyüktől 50 kilométerre vagy talán még távolabb. Az a család, ahol a hónap közepén már nincs otthon pénz, mit tesz, ha szakorvoshoz kell vinni a gyerekét? Igaz, van útiköltség-térítés, de csak utólag, általában négy-hat hetes késéssel.

Iszonyú cinizmusra vall, hogy a legszegényebbek, így a cigányok is arra kényszerülnek, hogy hitelezzenek az Egészségbiztosítási Pénztárnak. Ezt általában nem tudják megtenni, és elmarad a szakorvosi ellátás, vagyis a rászoruló beteg nem tudja megfizetni az egészségét. Sürgős megoldásra szorul ez a helyzet, és érthetetlen, hogy az egészségügyi kormányzat e téren nem tudja átérezni felelősségét.

Ugyanis ha a felsorolt legfontosabb teendőket nem végezzük el, tragikus helyzetbe kerül a jövő nemzedék. El tudják önök képzelni, ki fogja eltartani az öregeket és a gyerekeket? Egyáltalán lesznek elegen gyerekek? Kérem, érezzék át felelősségüket a szegények, a magyarországi cigányok és mindannyiunk érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nagyon sajnálom, hogy nincs bent a miniszterelnök úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ha a miniszterelnök úr annyira odavan azért, hogy pár szót cigány nyelven is tudjon...

ELNÖK: (Zaj.) Egy pillanatra türelmét kérem frakcióvezető-helyettes úr! Megvárom, amíg... Kérem, folytassa!

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): ...akkor tanulja meg, hogy amit ön valódi cigánypolitika helyett csinál, az nem más, mint vakerolás, azaz hohamno, hóhányó duma, PR-szövegelés valódi cselekvés helyett.

(14.30)

Ön esélyegyenlőségről beszél, közben óvodai férőhelyek ezreit szünteti meg. Kistelepülési iskolák százait zárják be oktatási reform címén, cigány tanulók ezreit kényszerítve napi utazásra. Az elmaradott, cigányok által sűrűn lakott térségekben megnehezíti az utazási lehetőséget, és közben azt ajánlgatja a röghöz kötött cigányoknak, hogy dolgozzanak. De hol? Hol dolgozzanak?

Munkahelyteremtésről beszél, és közben az adó- és járulékterhek növelésével tönkreteszi azokat a kis- és középvállalkozókat, akik munkát tudnának biztosítani a munkanélküli cigányoknak.

Civil önszerveződésről, civil pályázati lehetőségekről beszél, de ahogy a Zuschlag-ügy mutatja, a pénzek a csókos haveroknál kötnek ki. Elvtársakat akartam mondani, de hát hol vannak már, hol vannak már az elvek?

Egészségügyi reformról is vakerol, és közben a cigány édesanyák nem képesek megelőlegezni az útiköltséget, hogy az 50 kilométerre lévő szakrendelőbe vigyék beteg gyermekeiket. Hogyan áll az állítólag magyar szociálliberális ösztönzésre meghirdetett európai uniós roma évtized program? Már három év eltelt belőle, anélkül, hogy egyetlen konkrét program elkezdődött volna. Három év alatt egy kormányhatározatra tellett, ami azt tartalmazza, hogy mit fogunk majd csinálni a jövőben.

Közben a még Horn Gyula által kezdett és az Orbán-kormány alatt ösztöndíjprogrammal kibővített középtávú kormányzati integrációs program szép csendesen kimúlt. Ami maradt belőle, az a vakerolás, konkrét programok helyett mellébeszélés.

Értjük mi a lényeget, tudunk számolni. Egy cigány nyelvű mondatot megtanulni a miniszterelnöknek legfeljebb öt perc. Ha ez eltakarja a valódi kormányzati cselekvés hiányát, akkor a miniszterelnök öt perc alatt milliárdokat spórolt meg a költségvetésnek. Kell, kell másra a pénz.

Vegyük a telepfelszámolás példáját! Tervek, nyilatkozatok, átadási ünnepségek - PR. És mi a valóság? Az, hogy a 2007. évi költségvetés erre a célra olyan szégyenletesen kis összeget tartalmazott, amelynél egy kormány közeli nagyvállalkozó budai villája többe kerül. Viszont soha ennyi kormányzati tisztviselő, jogvédő, esélykiegyenlítő hivatalnok, baráti körbe tartozó civil szervezeti vezető nem élt meg a cigányügyből, mint ma.

A kormány egyik kezével elveszi a költségvetést a gazdaságtalannak kikiáltott önkormányzati intézményektől, a másik kezével az így megspórolt pénz egy részét odaadja baráti jogvédőinek, akik felelősségre vonják a polgármestereket és az iskolaigazgatókat. Mindenki jól jár - kivéve a cigányokat és a cigánysághoz hozzászegényedő magyarokat. És ha ők a nyomorukban egymásnak esnek, az nem baj; lehet rasszistázni, újabb baráti jogvédőket, konfliktuskezelőket, előítélet-leküzdőket finanszírozni, a figyelmet a kormány katasztrofális gazdasági és társadalompolitikájáról elterelni. Ez azonban már több mint vakerolás. Miniszterelnök Úr! Erre a cigány nyelvnek nincs megfelelő szava.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008. évi költségvetés a nyomor továbberősítésének a költségvetése. Az Állami Számvevőszék jelentésében elvileg végrehajthatónak nevezte, de megállapította, hogy a tervezet jó néhány feszültségforrást tartalmaz, amely a teljesíthetőséget is veszélyezteti. A társadalom kiszolgáltatottjai ezt érzik a mindennapi életben is, hiszen ami az országban megszorítások, reformok, konvergenciaprogram címén történik, az a szegény emberek megsarcolása. Ez a költségvetés nemhogy adna valamit a társadalom elesettjeinek, a cigányság integrációja és az egyenlő esélyek érdekében, még az eddigieket is lecsökkenti, megszünteti, esélyt sem adva a leghátrányosabb helyzetű, vidéken élő, legszegényebb embereknek, köztük a cigányoknak.

Néhány konkrét adat. Miközben a munkanélküliségi ráta a cigányság körében 85-90 százalékos, esetenként 100 százalékos, a költségvetés semmilyen forrást nem tervez a cigányság munkanélküliségének enyhítésére. A cigánytelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programjának támogatására már 2005-ben is megalázóan keveset, 800 millió forintot tervezett a kormány. Ez akkor is csak arra volt elég, hogy kilenc nyertes település és a környező települések rászoruló lakói között feszültséget, hatalmas vitát szítson. 2006-ban és ebben az évben ennek már csak a fele, azaz 400 millió forint jutott erre a célra. Jövő évre önök 516 millió forintot irányoznak elő. Vajon ebből hány egészséges vizű kútra, hány telepített árnyékszékre jut? Egyébre ugyanis aligha.

A romaintegráció ügyét mostanában rendkívül divatos zászlóra tűzni. A 2008. évi költségvetés is ezt teszi, de ez nem más, mint illúziókeltés, ugyanis a 2008. évben a romaintegráció évtizede programra 150 millió forintot irányoztak elő.

(15.40)

A roma népesség társadalmi integrációjának felgyorsítását elősegítő feladatok, programok támogatására vonatkozó tételt, amelyre 2006-ban 172,5 millió forint jutott, ugyanakkor megszüntették. Ugyan melyik fejezetet hagyják ki a romaévtizedből? Vagy az összeset visszavonják? Ugyanis ebből semmit sem tudnak megvalósítani. Jövő év június 30-áig Magyarország tartja fenn a nemzetközi programtitkárságot - a 150 millió talán ennek a rezsijére még elég is lehet. A 2007-es költségvetésben a Roma Oktatási Alapra még jutott 67,5 millió forint, 2005-ben a Roma Kulturális Alap finanszírozására pedig még 76,5 millió forintot fordítottak. A fenti két címen 2008-ban azonban már semmilyen támogatás nem lesz. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, amely már 2004-ben 1 milliárd 1,6 millió forintból gazdálkodhatott, a jövő évre csak 600 millió forintot kapott.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felsorolt elvonások, hiányosságok, nevetséges összegek az integráció lehetőségét, a jövőt veszik el a cigányságtól, de nemcsak a cigányságtól, hanem a cigánysághoz hozzászegényedő magyaroktól is. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a jó célokkal tudunk azonosulni, és ezért még áldozatokat is képesek vagyunk vállalni, de amit a felelősök elherdáltak vagy rossz gazdálkodással elveszítettek, azt ne az ország legszegényebbjeivel, a nyomorban élőkkel, a munkanélküli cigányokkal fizettessék meg!

Kijelenthetem tehát a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében, hogy ezt a költségvetési törvényjavaslatot nem tudjuk elfogadni, reménykedünk azonban abban, hogy módosító indítványainkkal fel tudjuk ébreszteni kormánypárti képviselőtársaink lelkiismeretét. Meg kell állítani ugyanis azt a nyomorba vezető folyamatot, amelyet a rossz kormányzás és annak hibás gazdaságpolitikája eredményezett, és amelynek köszönhetően ma már mintegy 3 millió ember él a mélyszegénység szintjén.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány eddigi hatéves regnálásának köszönhetően az idei karácsonyi ajándékunk a rendszerváltás óta eltelt időszak legszörnyűbb költségvetése. Ami számomra ebben a legszomorúbb, az az, hogy ezen belül is akiket leginkább sanyargat, azok a legszegényebbek, de még inkább a cigányok. És nem csupán azért említem meg külön a cigányokat, mert a szegények között is ők a legszegényebbek, hanem azért is, mert a költségvetés nemcsak az integráció mostani lehetőségét veszi el a cigányságtól, hanem a jövőt is. Ugyanis a közoktatási fejlesztési program keretén belül a kisiskolák és óvodák százainak megszüntetése, illetve összeolvasztása a cigányság integrációs terepének legnagyobb lehetőségét szüntette meg.

Az analfabetizmus, a tudatlanság továbberősítésének növelését segíti elő ezzel a kormányzat. Teszi ezt mindakkor, amikor a Roma Oktatási Alapban a központi költségvetés tervezetében nulla forint van. Nulla forint van a roma integrációs évtized programra is. Illetve arra 150 millió forint van, de az integrációt elősegítő, felgyorsító programokra nulla forint van. Hallottam itt a mai vitában, hogy egy cigányzenekarnak önök külön támogatást fognak javasolni. Én ennek örülök, csak ez nem jelenti a cigányság kultúrája egészének a támogatását, illetve nem ad lehetőséget arra, hogy bármely cigány kultúrát, művészetet ápoló egyén vagy intézmény, vagy szervezet pályázhasson.

A szociális lakhatási feltételek biztosítására nulla forintot tervez a költségvetés, telepfelszámolásról már nem is beszél. A cigány-munkanélküliségi ráta tovább erősödött annak következtében, hogy a kis- és középvállalkozók a megnövekedett terhek következtében eltűnnek, felszámolják magukat, megszűnnek. Önöknek nem kell mondani itt, a Parlament falai között, hogy ha valahol leépítés van, akkor kiket fognak elküldeni. Azok ismételten a cigányok lesznek. Nem az a legnagyobb baj csupán, hogy nőtt a cigány-munkanélküliség, hanem az, hogy már így is 85-90 százalékos volt a cigány-munkanélküliségi ráta, szemben az általános társadalmi munkanélküliségi rátával. Mindez akkor történik, amikor az egészségügyi reform következtében a cigány embernek utaznia kell a különböző központi intézetekbe vagy súlyponti kórházakba. De vajon, ha az a munkanélküliség most már 90-95 százalékos, helyenként 100 százalékos, és ha nem tud dolgozni, nem tud munkát vállalni, miből tud elutazni? Ki előlegezi meg neki, ha mondjuk, nincs egy olyan nem cigány szomszédja, aki meg tudja ezt előlegezni?

Ez azért veszélyes, tisztelt képviselőtársaim, mert a cigányság 90-95 százalékos munkanélkülisége mellett megjelentek a cigányokhoz hozzászegényedő nem cigányok százezrei. Körülbelül hasonló számban vannak most már a cigányokhoz hozzászegényedő nem cigányok, mint a cigányok. Tehát ők sem fognak tudni segíteni a cigányoknak, és semmilyen elképzelése a kormányzatnak nincs a költségvetésben a cigány-munkanélküliség enyhítésére vonatkozóan. Van ugyan közcélú támogatásra tervezett költségvetés, körülbelül a fele, mint amit a kormányzat előtte meghirdetett, csak miután az elszegényedés körülbelül 3 millió embert érint ma már Magyarországon, minden bizonnyal nem a cigány ember fogja kapni az első lehetőséget, hogy közmunkát tudjon vállalni. És nem is ítélem el ezért a települést, mert nem az a felelős.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! A cigányság most segítségre számított önöktől. A cigányság megélhetési válságban van. És higgyék el, amit mondok, nem túlzás: amit önök látnak Somogy, Borsod és Zala megyében, azok jelei egy éhséglázadásnak. És nem lehet egy éhséglázadást majd elintézni azzal, hogy a kormányzathoz közel álló cigány személyeket vagy szervezeteket politikailag vagy pénzügyileg kiegyenlítünk. Higgyék el nekem, nem örülnék ennek, de ha ez bekövetkezik, ezért személyesen Gyurcsány Ferenc lesz a felelős.

Beadtunk egy sor költségvetést módosító javaslatot, önök egyetlenegyet nem fogadtak el, amelyek ezeknek a problémáknak az enyhítésére lettek volna képesek. Abban bízom mégis, hogy a végszavazásnál önök talán a lelkiismeretükre fognak hagyatkozni, és talán még segítenek valamit ebben az áldatlan helyzetben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(Pettkó Andrást a jegyzői székben Szűcs Lajos
váltja fel.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A történelemben már sokszor volt példa arra, hogy szociális válságok idején a társadalom legjelesebb tagjait bűnbakká tették, hogy eltereljék a figyelmet a bajok igazi okáról, okozóikról. Most úgy látszik, hogy a mélyszegénységben élő és sokat tűrni kénytelen cigányságot szemelték ki egyesek rendbontóknak, tolvajoknak, bűnözőknek, ítéletet mondva ezzel a cigányság egészéről, helytelenül, ugyanis a bűnelkövetőnek neve van, nem pedig nemzetisége.

Azt szeretném, hogy mindenki tudja: a cigányok túlnyomó többsége elítéli a bűnelkövetőt, és tisztességes munkából, bérből akarnak megélni családjukkal, szeretetben és békességben a többséggel, hozzájárulva ezzel a társadalom gyarapodásához, de erre most semmilyen lehetőségük nincs, hiszen láthatóan robbanásszerűen következik be a teljes munkanélküliség, vagyis az elviselhetetlen nyomor. Merthogy a valóság az, hogy a 2008. évi költségvetés minden szükséges forrást megkurtított, sokat el is vont. Az emberhez méltó lakhatás, az iskoláztatás, a foglalkoztatási lehetőségek finanszírozása, az egészségügy az álreformok áldozata lett. Az önkormányzatok úgy el vannak szegényítve, hogy ők is kénytelenek éppen a legszegényebbek, a cigányság rovására intézkedni, cselekedni.

Hol vannak az egyenlő esélyek a cigányság számára, hogy legalább a jövő nemzedéke úgy élhessen, mint a többiek? Mit tesz a kormányzat, és személyesen ön, államtitkár úr, annak érdekében, hogy ne kapjon teret a cigányság egészét érő sérelem, megfélemlítés? Mi lesz velünk, államtitkár úr? Meddig tudjuk kivédeni az elkeseredés robbanását? Mi józanságra intjük a mieinket, de lassan elfogynak az eszközeink. Mit tehetünk, ha azt mondja hárommillió szegény, hogy nem bírja tovább? Személy szerint ön mit tesz?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Minden olyan javaslatot, amely valóságos segítséget nyújthat a cigányság egészének és nem csak egy-két akcionalistának, szervezetvezetőnek, támogatni fogunk. De államtitkár úr, nagyon veszélyes milliárdokról beszélni, mert a többség eredményt várna ettől. Én nem látom ezeket a költségvetésben, s ma aztán végképp nem látom.

Szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a cigányügyben valóban eredmény legyen. Nem elég politikailag és anyagilag néhány kormányhoz közel álló cigány vezetőt kielégíteni. Higgye el, olyan programokra van szükség, amelyek valóságos, hathatós segítséget nyújtanak. A magyarországi cigányság egészének most az önök, a kormányzat segítségére van szüksége. (Taps a Fidesz soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A március 9-ei ügydöntő népszavazás a választópolgárok győzelmét hozta. Soha nem látott egyetértésben gondolták át, mit jelent számukra a vizitdíj, a kórházi napidíj és a felsőoktatási tandíj eltörlése. Nagyon sokan belátták, hogy elsősorban az idős és szegény embereket sújtották ezek a kormányintézkedések, és szolidaritást érzett velük igen sok jóakaratú állampolgár is.

Nyilvánvaló az is, hogy mindazok, akiket most a vizitdíj sarcol, munkás életük során magas összegű járulékfizetéssel már jogot szereztek az egészségügyi ellátásra, tehát nem kapják ingyen a szolgáltatást. Azt is tudatosította mindenki, hogy az ország jövője, gyermekeink és unokáink sorsa függ attól, hogy tanulhatnak-e a szegény, de tehetséges fiatalok, vagy ez csak a gazdagok kiváltsága lesz. Köszönjük tehát valamennyi választópolgárnak, hogy egységükkel megmutatták, képesek kezükbe venni sorsukat, képesek dönteni. Nem igaz az, hogy a magyar ember passzív, hogy nem érdekli a politika, és csak a sorsának tűrésére képes.

Köszönjük a szegényeknek, akik nem hitték el, hogy saját érdekükben kell nemet mondaniuk. Nem hitték el, hogy majd a jóakaró kormány megmondja, hogy mi kell nekik. Köszönjük azoknak, akik bár jobb sorban élnek, átérezték a mintegy 3 millió szegény honfitársuk helyzetét. Köszönjük azoknak a baloldali érzelmű kormánypárti polgártársainknak, akik a szavazófülke magányában felismerték felelősségüket, és jól döntöttek. És köszönjük a cigány szavazóknak is, köszönjük a bátor kiállást, azt a bátor kiállást, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Ők mindannyian jelesre vizsgáztak; mindannyian jelesre vizsgáztak társadalmi szolidaritásból.

A kormánykoalíciót pedig felszólítjuk, ne fenyegetőzzenek, ne kiáltsák ki bűnbaknak az egészségügy szétzüllesztéséért, a közoktatás és a felsőoktatás tönkretételéért az igennel szavazókat. (Dr. Szabó Zoltán: A közoktatásról is szó van?) Hazugság az, hogy a népszavazás elvett az egészségügytől és elvett az egyetemektől, és a kezdeményezők felelősek azért, hogy ez így van. (Keller László: Így van!)

(9.50)

Nem a népszavazás vett el az ágazatoktól forrásokat, hanem a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése előtt a kormányzat elvonásai szegényítették le a kórházakat. Az amortizáció elvétele csökkentette a háziorvosok jövedelmét. Amit elvettek, azt adják vissza!

Az az állítás pedig, hogy mindössze 3,3 millió állampolgár akarata van az igenek mögött, már átlépi a csalárdság határát. Önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, igazán tudniuk kell, hogy a 2006. évi országgyűlési választásokon 2 millió, azaz 2 millió 457 ezer szavazatot kaptak, ez legitimálta önöket. Összehasonlításul: szeretném, ha tudnák, hogy a vasárnapi népszavazáson 3 millió, azaz 3 millió 328 ezer polgár mondott kritikát igennel az önök politikájára. Kérem, hasonlítsák össze ezt a két számot, és vonják le belőle az igaz, de az igaz következtetést! Enélkül ugyanis önöknek soha nem hisz senki.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy a kisebbségek helyzetéről beszélünk, és elsősorban a 2005., illetve a 2007. évet értékeljük, kérem, engedjék meg nekem, hogy a komolyság és a tisztesség végett kicsit visszatekintsek. Ugyanis nem hiszem, hogy van a parlamentben olyan országgyűlési képviselő vagy az országon belül olyan közéleti személy, aki ne tudná azt, hogy tíz éven belül bizonyosra vehető, hogy Európa legnagyobb kérdése a cigányügy lesz. Ez az egyik, ami miatt azt gondolom, komolyabban kell erről a kérdésről beszélni. A másik indok, ok - nem sokkal kisebb - pedig az, hogy nemrégiben Bulgária és Románia csatlakozásával az Európai Unión belül 8-10 millióra nőtt a cigányok lélekszáma. A harmadik pedig, amit Teleki László képviselőtársam említett, majdhogynem minden indokot felülmúl, ha mégis a hazai cigányságról beszélünk és itthon, bár eléggé európaizálódott már ez a kérdés, az az a tény, hogy valóban, a roma évtized házigazdája, atyja, elnöklési feladatát tényleg a magyar kormány, személyesen Gyurcsány Ferenc látja el.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mindennek ellenére azt kell mondanom önöknek ma, amikor a kisebbségek ügyéről beszélünk, hogy soha ilyen visszalépés kisebbségügyben, kisebbségpolitikában Magyarországon nem volt. Engedjék meg, hogy sorba menjek, az elhangzottakra hiteles választ adva.

A kisebbségi önkormányzat - amit az államtitkár úr, a képviselőtársam is említett - mennyire volt sikeres? Azt gondolom, hogy a minden eddiginél legdurvább beavatkozás volt a kormányzat részéről a kisebbségek választásában, ha csak a cigány önkormányzati választásra gondolunk. Ezt mondom azért is, mert a cigányok akaratát nem tükrözi a jelenlegi vezetés, ők mást választottak, más irányzatot, ezzel szemben kiválasztódás történt a kormányzat beavatkozásával, közreműködésével, segítségével. Nos, Európában erre még nem volt példa, hogy egy kormányzat ilyen direkt módon, ennyire demonstratíve nyúl bele, ráadásul a legnagyobb létszámú kisebbség politikai ügyeinek a legbelsőbb döntésébe.

Ugyanakkor azt is gondolom, a kisebbségi önkormányzatok támogatásának a visszalépése, miszerint ezt egyesek pozitívan értékelik, én azt gondolom, hogy ez súlyos működési veszélyt idéz elő, ugyanis nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet a kevesebből több. Ha 570 ezer forintnak elvonják a 25 százalékát, amit pályázni kell - most a helyi kisebbségi önkormányzatokról beszélek elsősorban -, akkor miután arra semmilyen garancia nincs, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok ezt majd visszakapják, megkapják, hiszen rengeteg adminisztrációs gonddal, problémával jár, a feltételt a kormányzat szabja, azt gondolom, ez a mínusz 25 százalék veszélyezteti a helyi kisebbségi önkormányzatok működését. Ugyanis a kormányzat kénye-kedve szerint majd összeül, és eldönti, hogy kinek oszt vissza és kinek nem.

Azt gondolom, hogy ez nagyban veszélyezteti azt a kétharmados kisebbségi törvényben megfogalmazott kisebbségi autonómiát is, annak működtetését, ami egyébként európai viszonylatban is igen elmaradott nálunk, Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez helytelen eljárás, sőt elgondolkodtató. Érdemes megnézni, hogy ha az alkotmányt nem is, de a kétharmados kisebbségi törvényt - minden meggyőződésemmel vallom - talán sérti. (Csizmár Gábor nemet int.) Államtitkár úr, lehet, hogy meg kellene ezt vizsgálni.

Ami pedig az intézményfenntartásokat és a működtetést illeti, óriási visszalépés van. Míg más kisebbségek - nem sok van, sajnos, szerencsétlenségünkre - esetében a gond az, hogy a hat, egyébként már jól működő intézménye mellett hogyan működtessen még egyet vagy kettőt, addig a cigány kisebbség esetében az a probléma, hogy van-e legalább egy olyan intézménye, amelyet tud működtetni. Az intézményi támogatásoknál is óriási visszalépés van, és azt gondolom, hogy sem a kisebbségi önkormányzatok feladata, sem az intézmények működtetése a kisebbségek esetében ma Magyarországon nem megoldott.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsági ülésen tételesen végigmentünk azokon a tételeken, hogy milyen visszalépések vannak kisebbségügyben. Mégis engedjék meg, hogy elsősorban a saját házam tájáról, a cigányokat érintő költségvetésről beszéljek. Azért érdemes erről kicsit tételesen beszélni, mert mint ahogyan itt ma ez szóba került, Magyarország ma a roma évtized program házigazdája, ami sikertelenségre van ítélve. Ha a 2005. évet nézzük, akkor a romatelepeken élők lakhatási, szociális körülményeinek javítására még volt 800 ezer forint. (Csizmár Gábor: Millió!) Bocsánat, igen, 800 millió forint. Érdemes figyelni a visszalépéseket folyamatosan: 2007-ben - merthogy ezt a két évet tárgyaljuk - már csak 400 millió forintot tudott biztosítani erre a kormány. Engedjenek meg itt egy megjegyzést. Ma Magyarországon körülbelül 100 ezer olyan cigánytelep vagy mikro-lakókörnyezet van, amely a lakhatási feltételeknek, az alapvető szociális körülményeket biztosítva nem felel meg. Körülbelül 130 ezren élnek ezeken a lakótelepeken, és körülbelül 120 milliárd forintba kerülne ezeknek a telepeknek a felszámolása, tehát kicsit felelőtlenség is, amikor telepfelszámolásról beszélünk. Ez ügyben én már sokszor kifejtettem a véleményemet.

Még egy megjegyzést engedjenek meg, ha már ezt az ügyet tárgyaljuk itt, a parlamentben.

(11.50)

Elvártam volna a tisztelt kormányzattól, hogy amikor elindították a telepfelszámolást, és a roma évtized program keretén belül a Világbank támogatásával 6 milliárd forintról beszéltek, hogy az fog kimenni a cigányokhoz a telepfelszámoláshoz és a szociális lakhatási feltétel biztosítására, miután nem ment ki ez a támogatás, ki kellett volna állni, tisztelt államtitkár úr, és valakinek el kellett volna mondani a kormányzat részéről, hogy kedves állampolgárok, a cigányok ezt a pénzt nem kapták meg. Ugyanis ez súlyosan erősítheti azt az egyébként is meglévő előítéletességet, ami Magyarországon jelen van. Tehát én szeretném tájékoztatni a kedves tévénézőket, hogy ezt nem kapták meg a cigányok. Ráadásul ezt fordítva kell csinálni: nem a telepet kell leborítani, hanem először munkát adni a szülőnek valamilyen úton-módon, majd a gyereket beóvodázni, beiskolázni, és ha már van egy kis saját ereje, ahhoz hozzátenni, és végérvényesen megoldani a helyzetét, és akkor kimozdulna. Csak utoljára kell a putrit megszüntetni, mert ha ő abban nem dolgozik és nem vesz tevőlegesen részt, akkor, bocsánatot kérek a jelzőért, de kiszúrja a szomszédjának a szemét, ha az ő körzetét, lakását, kis otthonát bántja, sérti. Tehát nemcsak hogy politikailag helytelen ilyen milliárdos nagyságrendű cigányügyre fordításról beszélni, hanem szerintem a gondolkodás is fordítva kellene.

A roma integrációs évtized program 2006-ban, illetve 2005-ben nulla forint, most van 150 millió forint. Mondják meg nekem, mire elég ez a 150 millió forint?! Ha a titkársági feladatát el tudja látni a magyar kormány, miután ő a házigazdája, akkor én gratulálni fogok neki, ebből a 150 millió forintból. Tehát ez egyszerűen megalázó is és lebecsülendő a cigánysággal szemben. A romaintegrációt elősegítő intézményfejlesztési programokra míg 2005-ben volt 72,4 millió forint, 2007-ben nulla forint van a költségvetésben. Hogyan lehet beszélni akkor intézményfejlesztésről a kisebbségek, illetve jelen esetben a cigányok tekintetében? A roma népesség társadalmi integrációjának felgyorsítására 2005-ben még volt 58,3 millió forint, 2007-ben nulla forint. A Roma Oktatási Alapra 2005-ben nulla forint volt, 2007-ben 67,5 millió forint van tervezve. A Roma Kulturális Alapra már 2006-ban is nulla forint volt, 2007-ben nulla forint. A roma koordinációs intervenciós keret 58,2 millió forint volt 2005-ben, és 2007-ben nulla forint van a cigány integrációs keretre. Mondják meg nekem, hogy hol van itt fejlődés, és hol van itt egyáltalán valamilyen szinten követve a cigányügy támogatottsága! Tehát ha nem is a problémát, csak a létszámarányosságot néznénk, akkor is sokkal komolyabban kellene venni, és sokkal komolyabban kellene erről a kérdésről beszélni, mint így, ahogyan az imént hallottuk.

Sok szó esik az ösztöndíjkérdésről. Hadd áruljam el önöknek - egyórás az információ, tehát abszolút friss információm van -, nem árulok el titkot, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnökével konzultáltam ez ügyben, hogy mi a helyzet, mert most 600 millió forint van a Magyarországi Cigányokért Közalapítványra, hát abból 50 millió forint működésre kell. Ezért aztán most az a helyzet, hogy körülbelül 26 ezer PhD-s cigány fiatal nem tudja megkapni a támogatását, merthogy ez a pénz nem elég, és 1 milliárd forintra lenne szükség, vagyis a duplájára, mint amennyit most kapott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány.

Üdvözlendő az egyébként, hogy Teleki László képviselőtársam javaslatára 390 millió forint mégis oda lett rendelve a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz, és így nem maradt nulla forint támogatással a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány. De azt kell figyelembe venni, tisztelt kormányzati képviselőtársaim, hogy nem arról van szó, hogy sok-e ez vagy kevés, hanem inkább arról van szó, hogy érdemes-e befektetni annak érdekében, hogy a magyarországi cigány állampolgár adófizető, teljes értékű adófizető állampolgár legyen, és adót fizessen inkább, mint hogy eltartott legyen. Ez a gondolkodás, ez a hozzáállás, ami a kormányzat részéről van, arról ad nekem tanúbizonyságot - és ezt tudja a magyarországi cigányság egésze is -, hogy itt a dolog teljesen másról szól. Tehát én azt gondolom, hogy ez sem a magyarországi elvárásnak nem felel meg, sem pedig annak az egyébként európai helyzetnek sem, amit az imént felvázoltam.

Még egy gondolatot engedjenek meg, mert itt az óvoda kérdése is szóba került. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Ma a nem cigányok óvodás korú gyerekeinek 88 százaléka hál' istennek óvodába jár, míg a cigányoknál ennek a fele. Ugyanez az arány, csak ott 33 százalékra csökken a középiskolás korúak részvétele és viszonya egymáshoz a két társadalmi csoportot illetően, míg az egyetemi, főiskolai hallgatóké elérte végre az 1 százalékot. Tehát azt javaslom a tisztelt kormányzatnak, hogy inkább befektetni próbáljon ebbe a kérdésbe, ebbe az ügybe, és akkor a Fidesz-frakció, az emberi jogi bizottság is természetesen partnerként és támogatóként áll ehhez a kérdéshez.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kérem, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy még mielőtt a konkrét mondandómra rátérnék, a dr. Vojnik Mária képviselő asszony által kijelentettekre reagáljak, és engedje meg nekem a képviselő asszony, hogy - bár nincs itt - ne teljesen értsek azzal egyet, amit mondott. Ugyanis úgy fogalmazott, hogy a cigány gyermek különbsége már születésénél fogva megjelenik. Szerintem senki nem születik ebben az országban szegénynek, csak azzá válik, azzá válhat; mint ahogyan cigánynak sem, csak cigányul élhet - pejoratív értelemben.

Hogy miért 19 ezer főiskolai, egyetemi hallgatót támogatott annak idején a Fidesz-kormány? Hát erről már sokat beszéltünk, a dolog nagyon egyszerű: egyszerűen annyira volt igény. De nem szabad elfelejteni azt a mondatot, amit annak idején Orbán Viktor a miniszterelnöksége alatt kijelentett, hogy egyetlenegy cigány hallgató nem maradhat ki a felsőoktatási intézményből, támogatás híján. Ma több ezren-tízezren maradnak ki.

Azt látom egyébként, hogy nem veszik figyelembe, hogy már 2004-ben egymilliárdnál is több volt az ösztöndíj-támogatás. Ahhoz képest már most 50 százalékkal léptek vissza, tehát szerintem erről nagyon nem is kellene vitatkozni, és tényleg bizonyíték erejű lehet az, hogyha leülünk ennek az illetékesével, aki ennek a felelőse, és megkérdezzük, hogy akkor most mi is valójában a helyzet.

De nem véletlenül térnek át a kisebbségi önkormányzati kérdésre és a kisebbségi önkormányzatiság ügyére a tisztelt kormányzati képviselőtársaim. Úgy fogalmazott Teleki László képviselőtársam, hogy a kisebbségi önkormányzatok száma nőtt, és ez köszönhető annak, hogy a kormányzatnak volt egy indítványa, és ebben ötpárti egyeztetés vagy egység született. Soha Magyarország politikatörténetében - komolyan mondom - semmi nem volt köszönhető egyetlenegy kormánynak sem, főleg nem kisebbségpolitikai integrációs ügyben. Amit elértek a kisebbségek Magyarországon a rendszerváltás óta, elsősorban a kisebbségi önkormányzati létüket illetően, azt maguknak köszönhetik.

Ami pedig a szocialista-liberális kormány kisebbségpolitikához való hozzányúlását és barátságos kezelését illeti, tisztelt parlament, senki nem rombolt annyit a kisebbségi önkormányzati képviseleten, mint a szocialista-liberális kormány.

(12.30)

Megint csak az európai jognak, eljárásnak, szabálynak nem megfelelő módon, teljesen idegen módon elvette az előtte már megszerzett jogát, a kedvezményes mandátumot. Én magam ültem bent az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén, ahol a plenáris ülés előtt fél órával azt mondta a szociális-liberális többség, hogy meg fogják szavazni a kedvezményes mandátumot, és a választások előtt visszaadják. De fel se vették napirendre! Azt javaslom, hogy adjuk vissza! Ha bármikor napirendre tűzik, a Fidesz-frakció meg fogja szavazni.

Ez igaz a mostanában napvilágot látott kisebbségek parlamenti képviseletének a kérdésére is. Sokat szóba hozzák ezt, sokszor szóba kerül, de amikor odaérünk a célhoz, mindig abbamarad. Természetesen ezt is támogatjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azonban a létszám-arányossági elvet, valamint azt is, hogy ne tortaszelet módjára adjuk ezt a mandátumot, hanem mindenki dolgozzon meg érte, mint ahogy történt ez a kisebbségi önkormányzati választások során is. Jó lenne, ha ebből nem kisebbségpolitikai kérdés, majd a későbbiekben kisebbségeken belüli feszültség kerekedne. Azt nem tartanám szerencsésnek, ha létrejönne egy újabb kisebbségi kerekasztal, ahol megint nem érvényesül a létszám-arányossági elv, és a szavazások során ugyanazokat a jogokat gyakorolják az egyes kisebbségek, vagyis a cigány képviselőnek is annyi szavazati joga van, mint a legkisebb létszámú kisebbség képviselőjének. A kisebbségi önkormányzatiság és a parlamenti képviselet ügyét azért szeretném abban a sorrendben rendezni, ahogy az előbb felvázoltam, mert először az a fontos, hogy a már megszerzett kisebbségi jogot, a kisebbségi képviseletet a kisebbségi önkormányzatoknak adjuk vissza. S természetesen nyitottak vagyunk a tárgyalásra abban az ügyben is, hogy a parlamenti képviselet kérdését hogy lehet megoldani.

Az imént felvázoltam, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, valamint az emberi jogi bizottság miért nem tudja támogatni ezt a beterjesztést. Elsősorban is a költségvetési részéről beszéltem. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy legalább három olyan kérdésről beszéljek még, amiért nem tudjuk támogatni, amelyek elsősorban a cigányságot érintik és sújtják. Ezek az oktatás, a lakhatás és a foglalkoztatás.

Az előbbiekben ismertettem, hogy milyen támogatások vannak a költségvetésben a Gyurcsány-kormány színrelépése óta, milyen visszalépés történt azóta - milliárdos nagyságrendet mutattam ki - az oktatásügyben. Engedjék meg, hogy szóba hozzam az oktatási reformnak nevezett országrombolást, ami a kisiskolák és az óvodák összevonását idézte elő. A rendszerváltás óta még egyetlen kormányzat sem okozott akkora kárt a cigányságnak, mint ez a kormány ezzel a lépésével. Ugyanis - mint köztudott - a cigányság 90 százaléka vidéken él, s a kormány ezzel az intézkedésével a legnagyobb integrációs terepét rombolta le. A felsőoktatásban kompenzációra van szükség, de ha a cigány gyerek nem jár óvodába, nem jár általános iskolába, mert nem tud eleget tenni azoknak a feltételeknek, amelyek keretében az iskolát el tudná végezni, akkor hogyan jut el egy felsőoktatási intézménybe? Abban a nagy űrben, ami közben kialakult, és amikor olyan helyzet van Magyarországon, mint amilyen most van, hogy kerül be a felsőoktatásba?

Lakhatási kérdés; tisztelt képviselőtársaim, új jelenség van: cigányhajléktalanság. Magyarországon eddig erre még soha nem volt példa. S nem azért van ma Magyarországon jelen a cigányhajléktalanság, mert a cigány lelketlen, hanem azért, mert az ötödik unoka mellé már nem fér be a hatodik. Ezért fogja magát az idős apuka vagy nagyapa, és inkább kimegy az utcára, mert még van lelke és feláldozza magát. Semmilyen lakásprogram, amit a kormány elindított, nem sikerült, azok sem, amelyek direktben a cigányokra vonatkoztak. Mutassanak nekem egy cigányt, aki belekerült a Fészekrakó-programba! Egy ilyen cigány sincs.

A telepfelszámolási program már akkor megbukott, amikor meghirdették. Szociális lakhatási feltételeknek megfelelő lakhatási programot indítottak, és 40-50 millió forintokat utaltak ki különböző településekre. Az arra volt jó, hogy feszültséget okozzon a cigányok és a nem cigányok között. Azzal nem tudott mit kezdeni a szerencsétlen önkormányzat, még akkor se, ha egyébként szocialista többségű volt a vezetése, mert ha volt három, négy, öt vagy tíz olyan lakóház vagy egy nyomornegyed, amit fel kellett volna számolni, azt abból a néhány tíz millió forintból nem tudta megoldani, ez pedig feszültséget idézett elő a cigányok és a cigányokhoz hozzászegényedő nem cigányok között. Végiggondolatlan volt a program, és többet ártott, mint amennyit használt. Ha végiggondolták volna, hogy mire költsék ezt a körülbelül 250-300 millió forintot - amit három-négy helyre utaltak ki, aztán nagy nehezen leállították ezt a programot, miután megbukott -, akkor odaadták volna a jövőbe, az ösztöndíj-támogatásba, az ösztöndíjprogramba. Mára felgyorsult a nyomornegyedek kialakulása, nőtt a cigánytelepek száma, és ma már egészségtelenebb körülmények között élnek a cigányok a cigánytelepeken, mint eddig bármikor. Ez a dolog szintén újragondolásra szorul.

A foglalkoztatási kérdésről is szeretnék néhány gondolatot elmondani. A kormányzat különböző közmunka- és közhasznú programokat indít el. A közhasznú munka jó lenne, ha működne; a közmunka is, mindegy már, csak valami lenne. De amikor az országban olyan a munkanélküliségi ráta, mint amilyen, amikor a kis- és középvállalkozók terhei miatt az eddigi kis cigány foglalkoztatotti réteg is felszámolódik, akkor mondják meg nekem, hogy a vállalkozását még nagy nehezen működtetni tudó nem cigány vállalkozó kinek fogja odaadni a munkát? Nyilván a nem cigánynak. Vagyis a cigány garantáltan munka nélkül marad. Ma nemcsak a közhasznú és közmunkaprogramok buknak meg, hanem semmilyen elképzelése nincs a kormányzatnak a cigányság egyetlenegy foglalkoztatási programjának az elemére sem.

Tudják, hogy mi a különbség a mai helyzet és a rendszerváltás előtti állapot között a cigányság tekintetében? Az, hogy akkor 70-75 százalékos volt a cigány-munkanélküliségiráta, ma pedig 85-90 százalékos. Vannak olyan települések, ahol százszázalékos a munkanélküliség! Tegnapelőtt Tiszabőn jártam - hoztam magammal egy anyagot, és ha államtitkár úr megengedi, át is adnám önnek -, ott bizony senki nem dolgozik, tisztelt képviselőtársaim. Mert cigány a polgármester, cigány a rendőr, cigány az óvónő, de mindenki munkanélküli, ugyanis a nem cigányok elvándoroltak, mert nem tudtak megélni, ezért aztán ez egy teljességgel cigányok által lakott település lett. Gondolják el, ahol jelen van a képzetlenség, a nyomor és a kilátástalanság, ott mi várható. Mi fog ott következni?

Szeretném tájékoztatni államtitkár urat, hogy több mint 100 millió forintot vontak el Tiszabőtől, ami a közhasznú foglalkoztatást segítette volna elő. Szeretném tudni, hogy ez a pénz miért lett elvonva tőlük. S van-e valamilyen elképzelés, ami ebben elmozdulást eredményezne? Már mindegy, hogy milyen munkát kapnának, csak dolgozhatnának. Az más kérdés, hogy a közmunka, a közhasznú munka konzerválja, állandósítja a nyomort, de krízismegoldásnak mindenképpen megfelelő lehetne.

(12.40)

Összességében túl azon, hogy minden területen, költség vonatkozásában is a Gyurcsány-kormány időszaka óta milliárdos visszalépés van cigányügyben, ugyanakkor minden kezdeményezése cigányügyben, mint ahogy egyébként nem cigányügyben is, megbukott. Ezzel nagyon súlyos károkat okoz a kormányzat a cigányságra nézve, mert az a nyomor, az a kilátástalanság, amely ma már körülveszi a magyarországi cigányságot, higgyék el nekem, sokszor elmondtam, komoly fenyegetettséget jelent. Komoly fenyegetettséget jelent, és csak napok kérdése, hogy a szlovákiai eset nem fordul elő.

Ezért azt gondolom, hogy ezt az előterjesztést vonják vissza, gondolják újra. Üljünk le, beszéljük meg, mit lehet ebben a kérdésben tenni, legyen egy korrekt, hozzárendelt költségvetés. Csináljuk ezt közösen, ebben partner a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, illetve szerintem valamennyi parlamenti párt is. Ugyanakkor ezt az előterjesztést a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nem fogja tudni támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az Antall-kormány rendszerváltó kormány volt, megalkotta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt, amely ugyan folyamatosan korrekcióra szorul, mégis üdvözlendő, és azt gondolom, egyedülálló; nem egyenlő az utána felsorakozott kormányokkal, nem is erről beszéltem.

Pettkó képviselőtársam több dolgot is mondott. Viszont elsősorban azt mondja, hogy a Fidesz nem támogatta a kétkamarás parlamentet. Én úgy emlékszem erre a vitára, hogy a Fidesz akkor éppen 200 főre szerette volna csökkenteni a parlamenti képviselők létszámát, tehát tulajdonképpen ez a párbeszéd itt bukott meg. De mondott mást is Pettkó képviselőtársam. Az pedig arról szólt, hogy vannak itt más kisebbségek is, van más probléma, és itt vannak az elnökök is, akiket én mélységesen tisztelek, és köszöntöm is őket. De, Pettkó képviselőtársam, a cigányokon kívül más kisebbségeknek is van itt képviselete, csak nem biztos, hogy vállalják a hovatartozásukat. Mi meg nem tudjuk nem vállalni - ez a különbség. Én szívesen látom őket, le kell ülni, beszéljünk ezekről a gondokról, nyilvánuljanak meg ők is akkor, amikor ilyen nemzetiségi, kisebbségi kérdésekről van szó. Hála a jó istennek, nekünk a külső jegyeink olyanok, amiket nem lehet eltakarni, mi ezt vállaljuk is.

De higgye el nekem, képviselőtársam, hogy ahol tehetem, és az előző felszólalásomat is azzal kezdtem, szóba hozom a kisebbségek általános helyzetét. Erről is beszéltem ma, hogy elsősorban az intézményi problémákkal, működésekkel van gond, és ha hátrafordul, akkor látja is, hogy bólogatnak.

Köszönöm szépen.

(12.50)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Botka Lajosné képviselőtársammal több oknál fogva sem vitatkozom, egyfelől, mert hölgy, másfelől pedig földim. Éppen ezért azért nem is mennék abba bele, hogy mit gondolok én a tudásról, a tanulásról és a hozzáértésről, de egy dolgot szeretnék a képviselőtársam figyelmébe ajánlani. Írd és mondd, 600 millió forint van ösztöndíjra a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál. Ebből 50 millió forint kell működésre, mert külön működési támogatást nem kapott, és a költségvetési fejezetben rendezi mindig, mindenkor a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, hogy hogyan tudja ellátni azt a feladatot, amit egyébként kap, mert ez nagyon komoly adminisztrációs feladattal is jár. Tehát ez rögtön 50 millióval csökkent. A 4-5-6. osztályos tanulókat támogatja a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, és a PhD-s levelező hallgatók igénye most 26 ezerrel haladja meg azt az összeget, ami ott van a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál, amit egyébként képviselőtársam is megerősített.

Nos, ebben a jelenlegi állapotban a helyzet az, hogy körülbelül egymilliárd forintra kellene megnövelni azt a támogatást, ami a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál van, de higgye el nekem, hogy ha többet, mondjuk, kétmilliárdot tennénk a Magyarországi Cigányokért Közalapítványba ösztöndíjra, az nagyon szép dolog, mert tényleg az egyik, ha nem a legfontosabb kitörési pont az oktatás, a képzés, a tanulás, a tudás a cigányság esetében is, mint minden más állampolgár esetében, de az is hiba lenne, ha azt csak odatennénk, más területekre pedig nem figyelnénk. A probléma összetettebb; a gond az, hogy mindenütt visszalépés van.

Köszönöm szépen.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Czomba Sándor és Herényi Károly képviselőtársam is említette, hogy hol vannak a diplomás értelmiségi cigányok, miért nem mennek vissza a gyökereikhez, oktatni, tanítani az általános iskolákba. A dolog nagyon egyszerű, tisztelt képviselőtársaim, nincsenek általános iskolák, megszűntek, a kormányzat az oktatás reformjával ezeket összevonta, lerombolta, amiről már beszéltem, a legnagyobb integrációs terepeit a magyarországi cigányságnak.

Egyébként pedig vitatkozunk itt az ösztöndíj-támogatásról, hogy hány ösztöndíjazott és diplomás cigány fiatalunk van, és mennyi lehet. A probléma már nemcsak az, hogy mennyi van, hanem az, hogy ki kell menni a Blaha Lujza térre, és ott látjuk a diplomás cigányokat, újságot árulnak. Nekem 40, jó értelemben véve elbújtatott cigány hallgatóm van olyan, akiket főiskolán és egyetemen ösztöndíjazok bizonyos szponzorokon keresztül. Az embernek a szíve fáj, amikor látja őket utána utcán, mert elhelyezni nem tudjuk őket. A probléma a társadalom gyökereiből adódik, tehát a gond sokkal mélyebb, mint ahogyan ezt fejtegetjük.

Tóth Gyula képviselőtársam annyi milliárdot említett itt közhasznú meg közmunka-, meg közcélú foglalkoztatásra. Összeadtam, 26 milliárd forint. Uniós támogatásoknál a cigányság esetében pedig 200 milliárdot is említett. Két dolgot azért szeretnék tisztázni. Az egyik, hogy nincsenek célzott, pántlikázott, cigányságot támogató uniós pénzek. Az NFT II-be nem fér bele a cigány mint elnevezés. Ha viszont, miután nem vonom kétségbe Tóth képviselőtársam állításait, ön tud olyan települést, térséget, ahová ezek a pénzek kimentek, arra kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy jelölje meg nekem, mert én nem találkoztam ilyenekkel, és én ezt szívesen venném.

Köszönöm szépen, elnök úr.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Sándor Klára képviselő asszonytól azt kérem nagy tisztelettel, hogy ne nehezteljen rám azért, mert az igazat mondom. Hát az önök kormányzati cigánypolitikája egyenlő a politika cigánysorával. Én viszont azt sajnálom öntől, tisztelt képviselő asszony, hogy ebbe a 40 oldalas beszámolóba, a liberális kisebbségbarát politikába csak annyi fért bele, hogy két dolgot említett: az asszimiláció és a kultúra elvesztésének a veszélyét. Ebben én egyetértek önnel, mert ha a kultúráját elveszíti egy kisebbség, egy népcsoport, akkor önmagát veszíti el, de higgye el, hogy a magyarországi cigányság esetében ma már Magyarországon nem ez a legnagyobb probléma önmagában. Ez is igen komoly gond, mert az előítéletesség rombolására a kultúrának a művészi szinten való bemutatása a legalkalmasabb, a nyelv elvesztése pedig tényleg a kisebbség elvesztésével jár. De tudja, mi a legnagyobb gond? Az, hogy máról holnapra nem tudja a családapa, hogy a cigány gyereke, a gyereke, a nevelt gyereke mit fog enni, fog-e valamit enni, és hogyan megy iskolába, és erről ma itt hosszan beszéltünk.

Tehát azt szeretném kérni, hogy ne nehezteljen rám azért, mert eljött annak az ideje, hogy erről őszintén beszéljünk. Lehetne erről még őszintébben is beszélni, csak hát akkor nem a Magyar Gárdával kellene foglalkoznunk, nem a kreált, botrányosított cigánypolitikával kellene foglalkoznunk, hanem valóságos cigányproblémával, cigányüggyel, és mondjuk, nem milliárdos nagyságrendű támogatásokat visszavenni a költségvetésből. Lennének eredmények, és mi ebben partnerek vagyunk.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyar Gárda káros, rasszista, és nagyon remélem, hogy hamarosan kimondják a megszűnését. Azonban nem bízom abban, hogy ez így fog maradni, mert mindenkor érdeke lesz a hatalomnak, hogy valamilyen eszközzel elterelje a helytelen gazdaságpolitikáról és a rossz kormányzásról a figyelmet. Mint ahogy a nem cigányok hozzászegényedése a cigányokhoz, számuk 3 millióra tehető, szintén a helytelen kormányzásból, a rossz gazdaságpolitikából adódik. Egyetértünk abban, képviselő asszony, hogy nem csak a cigányok szegények. Szegény ma már körülbelül 3 millió ember Magyarországon, tehát azok az emberek is, akik nem cigányként hozzászegényedtek a cigányokhoz.

Persze, sokkal nehezebb az életét megélni mindennap, ha még cigányként éli meg, és abban is egyetértünk, hogy van megkülönböztetés, és szerintem lesz is a földön, amíg két ember lesz. A kérdés mindig az, hogy az adott társadalom erre hogyan reagál.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A magyar társadalom jelenlegi mély válsághelyzetében különösen nyomasztó, már-már tragikus annak a mintegy 3 millió szegény embernek a sorsa, akiket e válság következményei elsősorban sújtanak. Közöttük a csaknem 800 ezer mélyszegénységben, emberhez méltatlan körülmények között élő magyarországi cigány már a legsúlyosabb reménytelenségben nyomorog. 2005-ben született egy elhatározás, amely az elkövetkezendő tíz évet, tehát a 2015-ig tartó időszakot a roma integráció évtizedének nevezte. Tíz európai ország vállalta, hogy ebben az időszakban kormányzati, parlamenti elhatározással tesz jól megtervezett intézkedéseket a cigányság társadalmi integrációjának érdekében. Jelenleg Magyarország e program házigazdája, és hihetnénk, hogy mostanra már kimunkált tervezettel rendelkezünk, pontosan tudjuk, hogy a költségvetésből, más forrásokból mennyi pénzt tudunk felhasználni e tízéves időszakra. Sajnos, nem így van.

Hiába született meg 2007-ben az országgyűlési határozat a program stratégiai tervéről, majd ennek nyomán és ehhez kapcsolódva 2008-2009-re szóló kormányzati intézkedési terv, úgy tűnik, hogy a program 2005-ös elhatározása óta csak határozatok, egyeztetések, szakmai vélemények születtek, monitoringbizottságok alakultak, élénk viták folytak ügyrendekről, határidőkről, személyi feltételekről. Az idő közben múlik, lassan már eltelt három év. Már akkor kételkedés uralkodott el bennem, amikor 2007-ben megszületett a program stratégiai terve. Így feladatként jelölték meg, hogy össze kell gyűjteni más országok jó gyakorlatait. Ez az ötlet csak arra volt jó, hogy közben teljen az idő, és addig sem kell valódi elhatározást tenni, valódi pénzügyi forrásokat teremteni.

(9.30)

Másik példa: aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, bértámogatást, járulékátvállalást kell működtetni. Kérdezem: most, amikor a járulékterhek ilyen drasztikusan növekedtek? S még egy példa: a közigazgatásban foglalkoztatott romák számát növelni kell. Nem azt kellene előbb lehetővé tenni, hogy segítsük a cigány fiatalok továbbtanulását, hogy legyenek erre a feladatra alkalmas cigány emberek?

A történetben az a szomorú, hogy mind a közigazgatásban, mind a civil szervezetekben nagyon sokan végeznek áldozatos munkát a magyarországi cigányságért. A kormány felelőtlen munkája miatt azonban ez a szép elhatározás is igazi eredmények nélkül telhet el. Talán még nem késő, ezért is szóltam már sokadszor a roma integráció évtized programja érdekében.

Végezetül a közös gondolkodás jegyében is engedjen meg a miniszter asszony néhány javaslatot. Nevesített közvetlen, a cigánysághoz eljutott pályázati kiírásokra van szükség. Ugyanis amennyiben nem így lesz, kontrollálhatatlan, hogy a cigányság mennyire élvezi például az uniós támogatási pályázatok előnyeit. Újra kell gondolni a nehéz helyzetű, illetve még súlyosabb helyzetű települések összetételének a szempontjait, listáját, mert olyan települések maradtak ki, ahol a cigányság létszáma 90, illetve 100 százalékos. Ilyen például Tiszabő, ahol nemrégiben járt Szili Katalin házelnök asszony is, és kimaradtak, nem pályázhatnak, ugyanis tulajdonképpen meghívásos a rendszer. Tehát újragondolásra javaslom.

Végezetül azonnal létre kell hozni egy konfliktuskezelő utazó munkacsoportot, ugyanis nem a Magyar Gárdának kell odamenni, ha egy konfliktus van, hanem egy szakemberekből álló utazó munkacsoportnak, amely szakmailag megnyilvánul egy-egy konfliktus kapcsán. Nem engedhető meg, hogy további tanár- és diákkonfliktus legyen, nem engedhető meg, hogy a konfliktusban szereplők kezeljék napokig, hetekig, netán hónapokig az egyébként is közöttük meglévő konfliktust, hanem szakembereknek kell kezelni.

Nagyon fontos, hogy legyen egy zöld ingyenes vonal, és ha kell, már este útra keljenek, és mindaddig ott legyenek a helyszínen, amíg a konfliktus le nincs kezelve. Ugyanis ha ez nem következik be, miután várhatóan a nyomor, az ellehetetlenülés tovább erősödik, ezért a szegények a tőlük gazdagabbal várhatóan további konfliktusokba fognak keveredni. Ezért még egyszer tisztelettel arra kérem a kormányzat képviselőit, hogy szakemberekből álló konfliktuskezelő utazó munkacsoportot hozzanak létre. Sokkal kevesebbe kerül, mint a Magyar Gárda utaztatása.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Munka, tudás, tulajdon - ez a három kérdés az a három kérdés, amely leginkább érinti az egész társadalmat, azonban a tennivalók számbavételekor, a cigányság helyzetének megítélésekor az nem kérdés, hogy a magyar társadalom beteg marad a cigányság integrációja nélkül. Egy egészséges társadalomban ugyanis lehetetlen az az állapot, hogy vannak gazdagok, tehetősek, szegényebben élők, ugyanakkor van a társadalomnak egy nagy létszámú csoportja, amely a nyomorszint alatt, mélyszegénységben vegetál, és szinte esélye sincs az innen való kitörésre.

A közelmúlt szomorú, tragikus eseményei is arra utalnak, hogy milyen társadalmi feszültséghez és konfliktushoz vezet a kitaszítottság érzése, a nyomor és a fizikai éhség. Nem kell hozzá nagy beleérző képesség, beláthatjuk, ha a kétségbeesett helyzetben lévő emberek lelke is tönkremegy, elhatalmasodik bennük a reménytelenség érzése, akkor azokat gondolják felelősnek a sorsukért, akik jobban élnek, mint ők.

Az agresszív cselekményeket természetesen nem lehet mentegetni, teljességgel elutasítjuk. De csak akkor tudunk helyesen fellépni ezek sokasodásával szemben, ha világosan látjuk az okokat. Ha sikerül a cigányság társadalmi integrációja a magyar társadalomba, akkor ezek az időnként súlyosbodó feszültségek oldódhatnak, integráció nélkül azonban soha.

Az integráció lépéseinek, tennivalóinak meghatározása a mindenkori kormányzat és az érintett kisebbség közös feladata és közös sikere lehet majd. Az integráció által jutnak el ugyanis oda a magyarországi cigányok, hogy valóban polgárrá váljanak, képesek legyenek eltartani önmagukat, családjukat, képesek legyenek tulajdont szerezni, megteremtve ezzel biztonságos és komfortos körülményeiket. A polgárrá válás egyúttal azt is jelenti, hogy felelősséget éreznek másokért, lakókörnyezetükért, településükért és azért az országért, ahol élnek.

Most azt a négy legfontosabb kérdést, folyamatában összetartozó tennivalót érinteném röviden, amelyek nélkül az integráció lehetetlen.

Oktatás. A jövő generációt, gyermekeinket, unokáinkat úgy kell segítenünk, hogy egyenlő esélyekkel lépjenek a felnőttkorba. Annak azonban, hogy ez a munka sikeres legyen, van egy alapvető feltétele. Ezeknek a gyermekeknek a szocializációját igen pici korban, már az óvodás időszakban ki kell alakítani. Az otthonról hozott hátrányokat ugyanis leghatékonyabban az óvoda tudja időben kompenzálni. Nem lehet ugyanis sikeres a beilleszkedés, az integrációra való alkalmasság kialakítása, ha ez csak az iskoláskorban kezdődik el, ekkor ugyanis a sok ismeretszerzés kényszere már lehetetlenné teszi, hogy a gyermek a társadalmi normákat elsajátítsa. Az iskolakezdésre a különbségek megmerevednek, és a hátrányok ledolgozhatatlanná válnak a gyermekek számára. A közoktatásban elengedhetetlen a tehetséges, továbbtanulásra alkalmas cigány gyermekek ösztöndíjra való támogatása. Gondoljunk csak arra, hogy a nyomorszinten élő munkanélküli szülők egyedül képtelenek a tanulás feltételeit gyermekük számára megteremteni. Tehát ismét több tízezer cigány gyermeknek kell ösztöndíjban részesülnie. Ezzel nemcsak kézzelfogható segítséget kapnának a tanuláshoz, de a tanulás presztízse is növekedne, kialakulna a szülőkben az a tanítási igény, hogy a gyermekük előbbre jusson náluk, lényegesen jobban boldoguljon, mint ők.

Foglalkoztatás, munkahelyteremtés. A fiatalokat segítenünk kell ösztöndíjjal és egyéb segítséggel abban, hogy piacképes szakmát szerezzenek, és teljes értékű adófizető polgárrá váljanak. Azok számára azonban, akik felnőttkorukban, 40-50 évesen most szorulnak rá arra, hogy a munkaerőpiacon valamilyen formában, lehetőleg állandó jelleggel jelen legyenek, munkahelyteremtéssel, képzéssel, átképzéssel kell esélyt teremtenünk. Megengedhetetlen azonban, hogy számukra kizárólag a közcélú munkák jelentsenek egyrészt pénzkeresetet, másrészt a segélyrendszerben való bennmaradást. Át kell gondolni azokat a pályázatokat, amelyek legkevésbé az érintetteket segítik, hiszen a képzést követően legfeljebb fél év foglalkoztatást ígérnek. A pályázó foglalkoztatók érdeke ez esetben ellentétes a munkavállaló cigányokéval. A munkáltatók mindig új képzéseket, új, rövid foglalkoztatást megvalósítva másfél évenként új pályázati forrásokhoz jutnak, a munkavállalók pedig ismét munkanélküliek lesznek. Továbbá különböző adó- és járulékkedvezményekkel kell segíteni azokat a kis- és középvállalkozókat, akik cigány emberek foglalkoztatását vállalják.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Emberhez méltó lakhatás. Az a tény, hogy a telepfelszámolási program ma már legfeljebb azt jelenti, hogy valamivel egészségesebb körülményeket kell teremteni a cigánytelepeken, ékes bizonyítéka annak, hogy a telepfelszámolási koncepció megbukott, már sokadszor. Telepfelszámolás ugyanis csak akkor létezhet, ha azok, akik ennek a programnak a segítségével egészséges lakáshoz jutnak, dolgoznak, képesek a lakást fenntartani, fizetni a villany-, gáz- és fűtésszámlát - és nem fordítva. Jól látjuk, hogy ezek az elemek mennyire összefüggenek. Tanulatlanul szinte lehetetlen rendes munkához jutni, tartós munka nélkül pedig csak álom az emberhez méltó lakhatás.

Egészség. A legszegényebbek életesélye tulajdonképpen ettől az utolsó elemtől függ. Ha nincs a kormányzatnak olyan programja, amelyik segítségével a ma még rövid életű cigány emberek sorsán fordítani lehet, akkor ezek az emberek egyre betegebbek lesznek, és nem tudnak önmaguk kilábalni kilátástalan helyzetükből. Ebben az esetben maradnak tanulatlan, esetleg csak időnként dolgozó, nagyon rossz egészségi állapotú kitaszítottak. Egy példa: ha a beteg gyermeket akarja a szülő orvoshoz vinni, az útiköltség hiánya legtöbb esetben meghiúsítja a gyógyítást. Nem helyes tehát az utólagos útiköltség-térítés rendszere. Ehelyett például az orvosi beutaló szolgálhatna menetjegyként a tömegközlekedésben. Ez a megoldás ugyanannyiba kerül a társadalomnak anélkül, hogy a nyomorban élő hitelezne.

Ha az előbb felsorolt négy feladatot, együttműködve az érintettekkel a mindenkori kormány erkölcsi kötelességének tekinti, akkor határozottan állítom, hogy az aktív támogatást kap az érintett cigányságtól is.

(12.40)

Ez esetben közösen leszünk képesek megteremteni a cigányság társadalmi integrációját és így a társadalmi békét is.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi biztos Országgyűlés elé terjesztett beszámolója kilenc fejezetben áttekinthetően, esettanulmányokkal, jogszabálymutatóval, illetve statisztikával kiegészítve részletesen tükrözi e fontos munka menetét és az ombudsman saját szakmai, morális elkötelezettségét.

Kállai Ernő beszámolóját bevezető gondolatokkal kezdte. Ebben a szakaszban valóban harcos szószólónak tekinti magát. Hangsúlyosabbá kívánja tenni a jogvédelmi munkát, szemben a korábbi ombudsmani arculattal. Eddig ugyanis sajnos, a politika és a kisebbségek közötti semleges közvetítőszerep jellemezte ezt a munkát.

Tény, hogy az elmúlt egy évben 35 százalékkal megszaporodtak a panaszügyek, karakteres lett a biztos szerepe a jogszabály előkészítésében, és megszaporodtak az ajánlásokkal befejezett ügyek. A magunk részéről üdvözöljük az elkötelezettséget, és azt reméljük, hogy a továbbiakban a saját maga elé tűzött feladatokat ugyanilyen lendülettel végzi.

A továbbiakban a Fidesz és a KDNP véleményét kívánom közvetíteni a beszámoló egyes fejezeteihez. Az ombudsman véleménye szerint a hazai médiában viszonylag egyoldalú kép mutatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségekről. Még nagyobb baj azonban az, hogy a kormány tájékoztatási stratégiája hiányos, még a közigazgatási szakemberek jelentős része sem tudja megmondani, hogy aktuálisan melyik minisztérium vagy egyéb kormányzati szerv felelős a kisebbségi ügyekért. Éppen ezért a biztos személyes szerepvállalása is biztosítani kívánja ezt a változtatást, illetve változtatást kíván biztosítani ezen a területen. Szerinte - idézem - folyamatosan érzékeltetni kell a mindennapi közélet eseményeihez való viszonyunkat. Tájékoztatni kell arról is, hogy mit diktál az alkotmányosságnak, illetve a jogállamiságnak való megfelelés követelménye.

A második kisebbségi kerekasztal létrehozása fontos lépés volt, frakciónk már megalakulásakor üdvözölte. Nélkülözhetetlen ez a grémium a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldása érdekében is. Egyetértünk az ombudsmannal abban, hogy ez a kérdés nem kerülhető el, azonban fontosnak tartjuk a létszám-arányossági elv képviseletét és annak figyelembevételét.

A kisebbségi önkormányzati rendszer kritikáját is megfogalmazza a beszámoló. Követelmény, hogy még ebben a ciklusban megtörténjen a felülvizsgálat, és a szükséges módosítások megszülessenek. Az utóbbi választáskor nyilvánvalóvá vált, hogy továbbra is lehetőség van álkisebbségi képviselők fellépésére, valamint nem pontosak, nem közérthetőek a gazdálkodás szabályai sem, illetve nem rendezettek; mulasztása van a parlamentnek a kedvezményes mandátumok rendezése kérdésében is. Örülünk ennek az igénynek, és készséggel együttműködünk a szükséges módosítások kimunkálásában.

Ami az oktatási ügyet illeti, igen fontosnak tartjuk az úgynevezett felmenő rendszer kritikáját, egy lehetetlen eljárás példájával bemutatva. Idézem: "Az irányelv esetleges módosítására csak a kisebbségi önkormányzatok egyetértésével kerülhet sor. A problémákra érdemi megoldási javaslatokat is tettünk."

(15.50)

A miniszter e levelünket nem továbbította a kisebbségi önkormányzatoknak - írja az ombudsman. Ez az eset megdöbbentő képet fest a kormányban és általában a közigazgatásban uralkodó állapotokról.

Az országgyűlési biztos a következő fejezetben egy nagyon súlyos kérdést tesz fel. Ki védi meg a gyermek mindenekfelett álló érdekeit? Ez a fejezet arról szól, hogy mit jelent a kisebbségi gyermekek számára az a helyzet, amely ma az intézményfenntartás területén tapasztalható. Óvodák, kisiskolák százai szűnnek meg, és eközben nem szempont a gyermekek érdeke. Itt a cigányság legnagyobb integrációs terepét számolta fel, rombolta le a kormány. Képviselőcsoportunk álláspontja szerint örvendetes, hogy az ombudsman alkotmányjogként foglalkozik ezzel a kérdéssel. Minden tisztességes közéleti ember helyett és nevében fogalmazza meg kritikáját. A kritikával egyetértünk, és mi is úgy gondoljuk, hogy ez a játszadozás a kisiskolákkal nem más, mint fiskális szempontok figyelembevétele, a gyermekek, a cigányság érdeke helyett.

A szociális, lakhatási és gyermekjóléti ügyek taglalása szomorú tükör a magyarországi cigányság mai sorsáról. Tájékoztatást kapunk arról, hogy az e körben benyújtott jelentős számú panasz segélykiáltások halmaza, sok esetben az előítéleteket tartják a panaszosok helyzetük magyarázatának. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a hatóságok és a közszolgáltatást végző intézmények nemritkán valóban előítéletesen foglalkoznak a cigányügyekkel. Eközben az országgyűlési biztos vizsgálatai a mélyülő szegénység, a segélyezési rendszer és a lakhatás problémáit is feltárták. Idézem: "Sok hátrányos helyzetű roma család jövedelméből nem fedezhetők a lakhatási költségek, a felvett hitelek törlesztése. Ezért kilakoltatásoktól vagy házuk, lakásuk elárverezésétől kell tartaniuk. Sajnos, folytatódik a kilakoltatás, a cigányság otthontalanná tétele."

A feltárt tények is egyértelműen azt bizonyítják, hogy 2007-ben tovább szélesedett a szegények rétege hazánkban. Ők már a mindennapi kiadások, például közüzemi díjak fedezésére is képtelenek. A Gyurcsány-kormány megszorító intézkedései családok tömegét sodorták kilátástalan helyzetbe. Ezeket az embereket is elérte a hitelfelvételi kényszer, úgy, hogy pénzügyi ismereteik nincsenek. A válságba taszított emberek sok esetben egyetlen vagyontárgyukat, a lakásukat teszik kockára a jelzáloghitel felvételével. Sokan kerülnek veszélyes adósságspirálba. Ezek miatt a tények miatt súlyos felelősség terheli a kormányt, személyesen Gyurcsány Ferencet.

A lakhatással kapcsolatban a biztos felhívja a figyelmet egy fontos problémára, a szociális bérlakások ügyére. A legszegényebb réteghez tartozók, akiket a munkanélküliség és a diszkrimináció egyaránt súlyt, egyetlen lehetőséggel tudnának legális lakhatáshoz jutni: ha szociális bérlakást kapnának. Itt megjegyezzük, hogy ez igaz, de csak úgy, ha a foglalkoztatási problémákon is enyhít a kormány. Enélkül ugyanis, ha nincs legalább egy családtagnak biztos munkahelye, még a szociális bérlakást sem tudja a család fenntartani.

A gyermekjogokkal összefüggő panaszügyek évek óta ismert problémákra utalnak, olyanokra, amelyeket már régen lehetett volna orvosolni. A biztos itt javaslatokat is megfogalmaz. Szükségesnek tartja az állam nagyobb szerepvállalását, ellentétben a mai cselekedetével, a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatok szakmai függetlenségének megerősítését. A biztos véleményével egyetértünk. És fontosnak tartjuk, hogy jelentésében a gyermekeket érintő kérdéseket folyamatosan hangsúlyozza.

A beszámoló kitér arra is, hogy mi lehet a szerepe a kisebbségi biztosnak a cigány kisebbség helyzetével kapcsolatos stratégiák kialakításában. Álláspontja legfontosabb téziseit így foglalta össze. Fel kell számolni a diszkriminációt, az előítéleteket, általános társadalompolitikai intézkedéseket kell végrehajtani a halmozottan hátrányos helyzet megszüntetéséért, és folyamatosan vizsgálni kell, hogy az intézkedések valóban hozzájárulnak-e a cigányság körülményeinek javításához. Hányszor kértük ezt a tisztelt kormánytól?!

Kállai Ernő hivatalba lépésekor fontosnak tartotta, hogy aktív figyelemmel kísérje a roma integráció évtizede program stratégiai tervének és kormányzati intézkedéseinek kidolgozását. Helyesli a civil ernyő megalakítását a program érdekében. A mi véleményünk szerint azonban e program évek óta csupán tanácskozások sorozata. Valóságos cselekedetek helyett gyakran csak arról születik döntés, hogy valamiről dönteni kell. Ez a program már többszörösen megbukott. Felhívjuk a biztos úr figyelmét, hogy e folyamatot élesen és még határozottabb kritikával kövesse, és a kormányzati oldalt ösztönözze nagyobb aktivitásra.

Végezetül üdvözöljük, hogy az ombudsman javaslatokat fogalmazott meg annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen orvosolni a cigányság problémáit az EU keretei között is. Idézem: "A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma indítványozza egy önálló romaügyi igazgatóság létrehozását az Uniónak a cigánysággal kapcsolatos tevékenység összehangolására."

Mindezek alapján megállapítható, hogy az egy éve hivatalba lépett kisebbségi biztos komoly szándékkal, őszinte elkötelezettséggel végezte eddigi munkáját. Bizonyságot tett arról, hogy nemcsak a vonatkozó joganyagot ismeri, hanem az életet is. Tudjuk, hogy olyan közegben kezdett dolgozni, amely egy, a kisebbségek sorsát cinikusan kezelő kormány működésének negatív hatásától terhes. Ezért is nehéz igazán a munkája, és többek között ezért is számíthat a Fidesz-KDNP segítségére, támogatására.

A Fidesz-KDNP-frakciószövetség nevében a 2007. évi tevékenységéről szóló kisebbségi országgyűlési biztosi jelentést elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a félreértések elkerülése végett kértem szót, ugyanis a 2005. évi települési és kisebbségi önkormányzatok alkalmával ötpárti konszenzus volt a kisebbségek kedvezményes mandátumát illetően. Folyamatos, több hónapos egyeztetés során következett be a döntés, miszerint továbbra is támogatjuk a kedvezményes mandátumot, majd az igazságügyi és alkotmányozó bizottságban a kormányoldal azt ígérte nekem délben, hogy a plenáris ülésen meg fogják szavazni. Nos, az történt, hogy napirendre sem vették ezt a kérdést.

Tehát szeretném, ha ezt a határozatot annak idején majd elővennénk, hogy mi is történt azon a szavazáson. Az történt, hogy előzőleg egy 97 százalékos parlamenti ígérvény szerint biztosítani fogjuk a kedvezményes mandátumot a kisebbségeknek, de a kormányoldal ezt megszegte. Tehát előzőleg volt egy ilyen döntésünk.

Tisztelettel arra kérem Teleki László képviselőtársamat, hogy majd kérje le ezt a határozatot, és ki fog derülni, hogy a kormányoldal szavazta le a kisebbségek kedvezményes mandátumának lehetőségét.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A cigánykérdés politikai súlya ma nem felel meg a társadalmi közéletben betöltött valódi súlyának. Miközben a társadalmi közvélemény számára ez az egyik legsúlyosabb és a közbeszédben is a leggyakrabban előforduló kérdés, bizonyos pártok és pártpolitikusok számára ez nem téma. Csak akkor foglalkoznak vele, ha külső körülmények rákényszerítik őket, vagy ha hasznot remélnek belőle. Kerülik, mert kényelmetlen terep, mert egy-egy rosszul megválasztott szóval veszíthetnek népszerűségükből.

Igaz, hogy ez a helyzet egy fokkal jobb, mint korábban, amikor felelőtlen ígérgetések hangoztak el tapasztalatlanság vagy hozzá nem értés miatt. Ugyanakkor nem engedhető meg az sem, hogy a cigányügyet a politikai alvilág sajátítsa ki, vagy hogy az előítéletességre hajló közvélemény kényszerítse a politikust alkalmazkodásra.

Ki kell tűzni a politikai korrektség új határait is, hiszen az elmúlt egy évben összeomlott a politikai korrektség épülete. A csapást egyfelől a szélsőjobb, másfelől a baloldali liberális értelmiség mérte rá. Lehet azt mondani, hogy a közvéleményben el van túlozva a cigánykérdés dimenziója, és hogy a cigány vezetők túloznak, amikor azt állítják, hogy ez a legsúlyosabb társadalmi probléma a mai Magyarországon, hiszen legalább ilyen súlyos a mezőgazdaság helyzete, az energiaválság és a többi gazdasági probléma.

Lehet azt mondani, hogy kell egy jó gazdasági és egy jó általános szociálpolitikai program, ami automatikusan megoldja a cigányság problémáit. A valóság azonban azt mutatja, hogy ez tévedés. Ma ott tartunk, hogy nem csupán erkölcsi okok miatt kell törődnünk a szegényekkel és a szegény cigányokkal. A társadalom egynegyedének, benne a cigányság háromnegyedének leszakadása olyan mértékű, hogy a társadalmi békét és a gazdasági felemelkedést veszélyezteti.

Ami a pártok felelősségét illeti, természetesen nem egyenlő a kormánypártok és az ellenzék felelőssége. Az, hogy a kormány, amelynek alkotmányos kötelessége van, menekül a felelősségtől, égbekiáltó botrány. Az, hogy elfelejtkezik választási ígéreteiről és saját cselekvési programjáról, az már szégyenletes cinizmus, bűn. Az, hogy felelős kormányzati cselekvés helyett költségvetési támogatásokkal, hivatali székekkel veszi meg a cigány vezetők megvehető részét, politikai korrupció. Természetesen a cigányságnak magának is megvan a saját felelőssége a kialakult helyzetéért, amely nem kisebb és nem is nagyobb, mint azok a korlátozott lehetőségek, amelyek a rendelkezésére állnak.

Most azonban egy új korszakhoz értünk. A jelenlegi kormányzat ugyanis olyan helyzetbe sodorta az országot, hogy mára már hárommillió szegények országává váltunk. Új társadalmi helyzet van. Átszakadt egy gát mind a magyar, mind a cigány oldalon. A szélsőjobboldali radikalizmussal szemben megjelent a cigány etnikai radikalizmus. Félelmetes perspektívát előrevetítő jelszó: erőszakra erőszak a válasz. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a konfliktus szítói között olyan közjogi tisztségviselők is vannak, akiknek éppen a konfliktusok oldása lenne a kötelességük.

(9.40)

Vége! Vége a viszonylagos társadalmi békének. A kérdés ma az, hogy meg tudjuk-e akadályozni a társadalom etnikai alapon történő polarizálódását, hogy meg tudjuk-e őrizni a felemás társadalmi integráció szerény eredményeit, hogy meg tudjuk-e előzni a tömeges méretű etnikai konfliktusok kitörését.

Le kell raknunk az új viszonyok alapjait. A cigánypolitikát fel kell végre emelni nemzetpolitikai szintjére. Ugyanis nincs elkülöníthető cigánysorskérdés. Sorsunk sok-sok szállal össze van kötve a magyarság egészének sorsával. Kölcsönös függőség állapotában élünk. A cigányintegráció kudarca a magyar többség kudarca is egyben, és fordítva. Sorsközösségről beszélünk. A magyarságtudattal - helyesebben: a magyarságtudattal is - rendelkező cigányok a magyar nemzet részei. A cigányok kirekesztettsége magyar önsorsrontás, a cigányellenesség pedig magyarellenesség is egyben.

Éppen ezért elutasítunk minden olyan erődemonstrációt, amely az egyébként is meglévő feszültségeket tovább erősíti, és amely csupán a valóságos problémák elfedésére alkalmas. Ebben az országban, tisztelt képviselőtársaim, már nem megváltási ígéretek kellenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem versenyképes és reális lábakon álló, a cigányság élethelyzetét is javító program.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés cigányságra vonatkozó részéhez szeretnék szólni értelemszerűen, és még mielőtt bármit is mondanék, engedjenek meg egy megjegyzést. Most, hogy néhány órája itt ülök, azt látom, hogy olyan visszalépés sehol nem történt, mint a magyarországi cigányság integrációjában. Önök 54 százalékkal léptek vissza a cigányság integrációját elősegítő programok támogatásából, noha a cigányság integrációjának elősegítése közös társadalmi sorskérdés, ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a 800 ezres lélekszámú cigányság sorsa javul vagy nem javul, hanem egy össztársadalmi békéről is szó van, és arról, hogy teljes értékű, nem segélyből élő polgár legyen a cigány polgár is.

Ehhez képest a kormány a roma integráció támogatására a 2008-as 1,266 milliárdos szinthez képest 2009-ben összesen 580 millió forintot tervez, vagyis, ismétlem, 54 százalékkal csökkenti a cigányságra szánt költségvetési támogatást.

Néhány tételt engedjenek meg nekem, hogy ismertessem a tisztelt parlamenttel. A romatelepen élő lakhatási és szociális integrációs feltételt biztosító támogatás nulla forint. Önök ezzel a nulla forintos támogatásukkal - bármennyire is mosolyognak a szocialista padsorokban - lemondtak 120 ezer emberről. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mosolygunk?) Nem tudom, tudják-e, hogy 120 ezren élnek nyomornegyedekben, romatelepeken. Úgy viselkednek a költségvetésben, mintha már nem létezne cigánytelep, mintha már önök ezt felszámolták volna.

A roma tanulók tanulmányi támogatására nulla forintot terveznek. A Roma Oktatási Alapra nulla forintot terveznek. Azt hittem, hogy a kormány tovább nem rombolja a cigányság jelenlegi oktatási esélyeit és perspektíváját, mert az országrombolással indított oktatási reformjuk egyébként a legtöbbet nekünk, cigányéknak ártottak. A kis iskolák bezárásával, megszüntetésével vagy összevonásával a cigányság legnagyobb integrációs terepét szüntették meg, hiszen a cigányság 90 százaléka vidéken él. És most azzal, hogy önök nem is tervezik a felsőoktatási intézményekben az ösztöndíj-támogatást, ezzel a jövőjét, a perspektíváját, a jövő generációinak a kibontakozását is lerombolták mint esélyét a cigányságnak.

A "roma integráció évtizede" programra 116,2 millió forintot terveznek, 33,8 millióval kevesebbet, mint 2008-ban volt. Mire akarják ezt használni? Ez a titkárság üzemeltetésére, fenntartására nem lesz elég, kedves szocialista képviselőtársaim! Aztán a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány költségvetése 464,7 millió forint, 153,3-del kevesebb, mint tavaly volt. A tavalyi költségvetésnek csak 20 millió forintját kapta meg a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány. Vajon miért? Mi erre a magyarázat? Hol van ez a pénz? Miért nem kapta meg, ha erről a parlament az előző költségvetésben döntött?

A nemzeti és etnikai kisebbségek szervezetére nulla forintot fordítanak, szánnak, vagyis a civil önszerveződést, a civil kontrollt, amely a legnagyobb kontroll lehet egy magára valamit adó kormányon, felszámolják. Ezzel felszámolták a cigány önszerveződést is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit önök terveztek, a cigányságra szánt 580 millió forintot a 2009. évi költségvetésben, az egy budai villa támogatását teszi ki. De önök, amikor választási év van, két-három cigánynak többet adnak kampányra, mint amennyit most a 800 ezres lélekszámú cigányságra szánnak. Komolytalan a költségvetésük! A rendszerváltás óta a legsötétebb költségvetés a cigányságra vonatkozóan, amit most terveznek önök.

Higgyék el nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök, bár leböcsülik a cigányokat (Moraj a MSZP padsoraiban.), kedves gádzsó képviselőtársaim, mosolyognak. (Dr. Szabó Zoltán: Nem mosolygunk! Dühöngünk!) Ez a költségvetés, amennyiben ez a költségvetés... (Zaj. - Az elnök csenget. - Dr. Szabó Zoltán felé fordulva:) Lesz önnek lehetősége válaszolni! Amennyiben ez a költségvetés társadalmi robbanáshoz, éhséglázadáshoz vezet, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ezért önök lesznek a felelősek! (Keller László: Rendre provokálsz. - Göndör István: Mindent elkövettek érte! - Taps a Fidesz padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Szóval a helyzet az, hogy önök ha bezárják az iskolákat vagy ha összecsoportosítják (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.), a cigányok nem tudnak elutazni, mert az önkormányzatot lenyomorították költségvetés vonatkozásában, nem tudja fedezni az autóbusz költségét, a cigány emberek pedig zsebből - miután munkanélküliek - nem tudják ezt finanszírozni. (Göndör István: Iskolabuszról nem tetszett hallani, képviselő úr?) Tehát az analfabetizmus újratermelődésének reális esélyét segítették sajnos ezzel elő újból, tisztelt képviselő asszony!

Ami pedig a munkát vagy a segélyt illeti: ha ön biztosít munkát, és azt mondja a cigányembernek, hogy kedves cigányember, munkát vállalsz vagy segélyt kérsz, higgye el nekem a munkát fogja vállalni! Nem találkoztam még egy fórumon sem olyan cigányemberrel, aki ne a munkát vállalta volna!

(16.50)

Szégyellik a cigányemberek a segélyt, nem akarják, lebecsülendő. Nem tudják igazán azt a családfői szerepet betölteni, amit egyébként szeretnének.

Ez a költségvetés - még egyszer mondom - a cigányságot kilátástalan helyzetbe fogja sodorni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Éljen! - Taps a Fidesz padsoraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt arra kérem önöket, nézzenek az órájukra, milyen késő este van. Szomorúan tapasztalom, hogy ez a napirendi beosztás hátrányos helyzetűvé teszi ezt az igen fontos törvényt. Jó lett volna, ha méltó helyet kap az a javaslat, amely mintegy félmillió, halmozottan hátrányos helyzetű állampolgár esetleges jobb jövőjét határozza meg.

Sajnáljuk, hogy ismét egy salátatörvény született. Gondolják el, 47 paragrafus módosított összesen öt összetartozó, de mégis különböző törvényt. Rendkívül sajnáljuk, hogy a javaslat nem számol a várhatóan tartós válsághelyzettel, a javaslat általános indokolása ugyanis összesen 200 ezer, azaz 200 ezer olyan állampolgárról kíván rendelkezni, akik valamilyen okból - életkor, egészségi állapot, sajátos egyéni élethelyzet - nem tudnak munkát vállalni. Szeretném feltenni önöknek a kérdést: mit gondolnak, az elkövetkezendő három hónapban változatlanul marad, mindössze 200 ezer olyan polgártársunk lesz, akit a társadalmi gondoskodás kell hogy segítsen? Vagy vajon változni fog?

A következőkben sorra veszem a módosításra kijelölt törvényeket abból a szempontból, hogy milyen témakört ölelnek fel, vélhetően milyen költségkihatásaik vannak, és milyen realitással számolhatunk érvényesülésük kapcsán.

A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvény. Ez a módosítási rendelkezéssorozat foglalkozik egyrészt egy új jogintézménnyel, a rendelkezésreállási támogatással. Ez azt jelenti, hogy azok, akik képesek dolgozni, koruknál, egészségi állapotuknál, képzettségüknél fogva, de lakóhelyükön vagy környékükön erre nincs lehetőség, ők azért kapnak támogatást, mert akarnak dolgozni, és ha ez lehetséges, munkába is állnak.

Kapcsolódik ehhez az a jogszabálymódosítás-sor, amely a foglalkoztatásszervezés címet viseli, és amely lényegesen bonyolultabb lesz a korábbinál. A rendszeres szociális segély összegére ugyanis azok lesznek továbbra is jogosultak, akik munkavégzésre különböző okból nem képesek, a rendelkezésreállási támogatásra pedig azok, mégpedig 28 500 forint összegben, akik tudnak és akarnak dolgozni. A foglalkoztatásszervezés feladata tehát valódi kihívás jelent a települési önkormányzatok számára. Megkérdezzük ezúton is és a továbbiakban is: van-e a települési önkormányzatoknak mindehhez emberi és anyagi erejük, lehetőségük, eszközük?

Sajnos egy módosító javaslat a közgyógyellátottak körét lényegében szűkíti, a korábbi szociális törvényben ugyanis közgyógyellátásra jogosult volt a rendszeres szociális ellátásban részesülő. A javaslat szerint ez úgy módosul, hogy közgyógyellátásra jogosult a rendszeres szociális segélyben részesülő egészségkárosodott személy. Tisztelettel kérdezzük a javaslattevőtől: mikortól egészségkárosodott a beteg személy? Azt ugyanis nemigen kell vitatni, hogy a közgyógyellátásra a beteg ember szorul.

Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a közgyógyellátás körében már hónapokkal ezelőtt javasoltunk egy módosítást a "Roma integráció évtizede" program munkája során. Azt kértük, fontolja meg a tárca, hogy a közgyógyellátásra jogosult polgárok szakrendelésre történő beutalása esetén a beutaló szolgáljon egyúttal vasúti vagy autóbusz-menetjegyként is, a szegény emberek ugyanis képtelenek előteremteni hozzátartozójuk, gyermekük betegsége esetén egy esetleges többezer forintos útiköltséget. Minthogy az Egészségbiztosítási Pénztár két hónap múlva téríti meg az útiköltséget, a szegény emberek így nyilvánvalóan kiesnek a magasabb színvonalú szakellátásból.

Ezen törvény kapcsán szeretnénk föltenni azt a kérdést, hogy világosan láthatóvá váljon: mit ad az állam, a költségvetés, és miért felelős a települési önkormányzat? Ez a feladatmegosztás ugyanis nem derül ki a törvényjavaslat első fejezetéből.

A foglalkoztatás elősegítéséről, a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítása. A javaslat e helyütt néhány, nem érdemi paragrafussal szolgál, ezek ugyanis a rendelkezésreállási támogatás bevezetésének vetületei ebben a törvényben. Komolyabb jelentőségű az, amikor a 13. § a közfoglalkoztatási terv helyi önkormányzatokat terhelő kötelezettségéről és foglalkoztatáspolitikai következményeiről szól. Itt a javaslattevő elfelejt szólni arról, hogy mi legyen a válság alatt és utána. Ennek tükrében rendkívül érdekes, hogy hogyan fog megszületni az a közfoglalkoztatási terv, amely például számolni tud a képzési támogatással.

A 14. § szemérmesen azt mondja, hogy ez adható. Sajnos nem teszi hozzá, hogy miből, honnan. Az önkormányzatok ugyanis már az elmúlt hónapokban is csőd közeli helyzetben voltak és vannak, ezt önöknek is tudni kell.

A 15. § arról beszél, hogy az állami foglalkoztatási szerv és a munkáltató támogató megállapodást köthet. Úgy gondoljuk, hogy itt is korai volt ez az elhatározás. Vagy nem érzik a válságot? Nincs válsághelyzet? Megjegyezzük, hogy hiányzik a foglalkoztatás minimális időtartama. Arra gondolunk, hogy csak a támogatás tartalmára szorítkozik. Véleményünk szerint ez kevés, így ugyanis a munkáltató abban érdekelt, hogy rendszeresen cserélgesse a foglalkoztatottakat.

A 16. és a 17. § azt rögzíti, hogy milyen kedvezményeket kap a munkáltató abban az esetben, ha minél több olyan embert foglalkoztat, aki hosszabb ideje álláskereső, vagy pedig hátrányos helyzetű vidéken él. Abban az esetben is van kedvezmény, ha az önkormányzat lakosságot érintő vagy települést érintő közfeladatairól van szó. Meglepő azonban, hogy a 17. § szerint támogatás már nem adható az önkormányzatnak vagy az általa működtetett költségvetési szervnek. Nem először és nem utoljára, de ismételten hangsúlyozzuk, hogy az eddig is kivéreztetett önkormányzatok nem fognak tudni helytállni ekkora feladatot illetően.

Itt jegyezzük meg, hogy az e törvényt illető módosítások további paragrafusai lényegében technikai és nem érdemi módosítások. Sajnos a jogalkalmazó számára éppen ezért nehézségeket jelentenek.

Meglepő és a bürokrácia súlyát az önkormányzatokra terhelő paragrafusokról szólnék. A 30-34. § az álláskeresők nyilvántartásáról, az álláskeresési megállapodásról, az együttműködési kötelezettségről, a foglalkoztatási és a szociális adatbázisról szólnak. Az együttműködés az állami foglalkoztatási szervet és a települési jegyzőt terheli. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, mekkora hatalmas, megnövekedett adminisztrációs terhet és nyilvánvalóan pénzügyi következményeket is jelent ez.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény. A javaslat 35. §-a szerint a munkaügyi hatóság adatot szolgáltat az állami foglalkoztatási szerv részére a jogsértésekről a foglalkoztató részéről az egyes munkavállalókat illetően.

(22.00)

Itt arról van szó, hogy szigorú vizsgálat tárgya lesz minden munkajogi együttműködés.

Kérdezzük: a munkaügyi hatóság létszáma és munkaterhe is nőni fog? Most, a válság kellős közepén? Miből? Honnan?

A pályakezdő fiatalok, az 50 év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjasok foglalkoztatásáról szóló törvény módosításáról: ez a törvénymódosítás megkísérli összefésülni a különböző okból munkanélküliek lehetséges segítését. A Start Extra kártya kiváltására jogosult, ha elmúlt 50 éves, vagy életkortól függetlenül legfeljebb 8 általános iskolai végzettségű, vagy rendelkezésreállási támogatásra jogosult az álláskereső. A 38. és a 39. § szerint a munkaadó kedvezményekre jogosult járulék vonatkozásában, ha a 2. számú melléklet szerinti legkedvezőtlenebb kistérségben létesít munkahelyet, vagy állományi létszámot emel, és nem szüntet meg rendes felmondással munkaviszonyt, vagy nem kezdeményez saját maga ellen végelszámolást. Ezek a feltételek a világgazdasági válság körülményei között enyhén szólva is irreálisak.

Honnan tudja például a munkaadó, hogy nem kell-e megszüntetni rendes felmondással munkahelyeket? Vagy nem kell-e végelszámolást kezdeményeznie saját maga ellen? - a mai helyzetben, miközben folyamatosan sorra ezeket halljuk. Ellentmond a valóságos életnek.

A zárórendelkezések szerint ez a javaslat, ha törvénnyé válik, 2009. január 1-jétől lesz hatályos, egyúttal 2009. március 31-ig felül kell vizsgálni az aktív korúak ellátására való jogosultságot is. Kérdezem: honnan tudjuk 2008. november 25-én, azaz a mai napon azt mondani, hogy a fenti feladatokat az arra kötelezettek képesek lesznek elvégezni 2009. március 31-ig?

Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a szavazáskor hallgassanak a realitásérzékükre és arra, amit az életben tapasztalnak. A javaslattevőkkel egyetértünk abban, hogy jó lenne rendet tenni a segélyezés terén és a munkaerőpiacra való visszakerülés útján, nem úgy azonban, hogy nem veszünk tudomást a valóságról, nem vesszük észre, hogy sem a helyi önkormányzatok, sem a munkaerőpiacot befolyásolni képes szervezetek nincsenek olyan pénzügyi helyzetben, hogy ezt sikerrel véghez tudják vinni.

Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot most javasoljuk levenni napirendről; néhány hónap múlva pontosan felmérni, hogy mennyi embert érint, és újraszámolni a lehetőségeket és az ebből következő tennivalókat is. Egyszerűsítve: ne kerüljön többe a leves, mint a hús, azaz ne kerüljön többe az eljárási, képzési és ellenőrzési költség, mint a segély és a munka.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Rózsa Endre képviselőtársam előző és mostani hozzászólására is reagálnom kell, ugyanis méltatta az új tulajdonosi programot. Tisztelt Képviselőtársam! Az új tulajdonosi program a szegény embereket és ezen belül is a cigányokat elkerülte. Ugye nem gondoljuk azt komolyan, hogy aki szinte állandó szociális járadékban részesül, már amennyiben kap valamiféle állami támogatást, az majd tulajdonhoz tud jutni? Ez a gazdagokat gazdagította tovább.

(22.30)

Ami pedig a 35 éven túlhaladott időskorúakat illeti (Sic!) és a tanulást és a nyolc általános iskola befejezését, hát majdnem mindegy, hogy nyolc általános iskolával vagy talán még szakmunkás végzettséggel is munkanélküli az ember vagy analfabéta, nem az a baj. Az a baj, hogy nincs munka. Ha meg van munka a településen, minden bizonnyal nem az utolsó nyomorban élő szegény, illetve cigány ember fogja megkapni. Ezt mindannyian tudjuk, mindannyian érzékeljük.

Én megértem ezeket a kincstári hozzászólásokat, de hát végül is egy országban élünk, és azért ha már egy ilyen törvényen vitatkozunk, amely szerintem képes egy átdolgozással, egy komoly reformmunkával elérni azt, hogy valami eredményt tudjunk felmutatni, akkor legalább konstruktívan és reálisan próbáljuk ezt a kérdést kezelni. (Taps a Fidesz soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Béki Gabriella Képviselő Asszony! Engedjék meg, hogy most cigány emberként szóljak ebben a vitában, mint ismételten szóló. A szegények között is talán a legszegényebbnek a cigány réteget nevezhetjük. De mégis azt gondolom, a segélyezésnek két világát kell hogy megközelítsük ebben az esetben. Vannak a betegek, és vannak a ténylegesen magatehetetlen rászorulók. Azok pedig, akik egészségesek és dolgozhatnak, ne kapjanak segélyt. Megalázó a cigány emberek számára a segélyezés. Nem kell a cigányokat a segélyezés bilincséhez kötni! Nem kell őket megalázni! Dolgozni akarnak. Tudja, én tényleg járom az országot. Nem találtam még olyan cigány embert, ahol több százan ülnek, és segélyt kért volna, ne munkát. Inkább a motivációt erősítsük, és ha van ennek eredménye, akkor ez példát mutat, akkor ennek lesz perspektívája. Az nem megoldás, hogy úgy gondolkodunk, hogy büntetés a segélyt elvenni abban az esetben, ha nem vállal munkát. Dehogynem! Vállal munkát. Egy férfiembernek a legmegalázóbb az, ha a férfibüszkeségét nem eszközöli, a családon belül nem családfő, hanem eltartott, segélyezett. Nem akarnak a cigányok segélyből élni. Dolgozni akarnak. Munkát kell nekik biztosítani. Annak a lehetőségét keressük meg közösen, és egyszer bizonyítsák be nekem, hogy nem vállalta; egyszer, hogy volt lehetőség, és nem vállalta.

Bocsássanak meg, nem haza akarok beszélni, csak a konzervatív gondolkodás irányába mutatnék, amit az imént minősített Béki Gabriella képviselő asszony: egyszer volt lehetőség, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr kijelentette, hogy cigány ember, cigány fiatal nem maradhat ki a felsőoktatási intézményből ösztöndíj, támogatás híján. Forradalmasítva lett a cigány ösztöndíjasok részvétele a felsőoktatási intézményekben - hirtelen 40 ezerre nőtt. Soha nem volt példa erre. És kik vonták meg most (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezeket az ösztöndíjakat? Önök, az önök kormánya. (Taps a Fidesz soraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kérem, engedjék meg, hogy rendhagyó módon most az első gondolatom ne önökhöz szóljon, hanem a népemhez, és bölcsességre és nyugalomra intsem őket, és ezt várom el minden megyei, regionális vagy országos vezető cigány embertől, tartozzon bárhová, tartozzon a jobboldalhoz, liberális, konzervatív vagy bármely politikai irányzathoz, mert azt gondolom, hogy most erre van szükség. Együttérzésemet fejezem ki a családnak és azoknak a családoknak is, akik itt az elmúlt hetekben egyszerűen eltűntek az élők sorából.

A második gondolatom, tisztelt kormányzati képviselőtársaim - jó lett volna, ha miniszter úr meghallgatott volna -, az az önöké, önökhöz szól.

(9.30)

Hol a rendőrség? Mi történik itt Magyarországon? Önök nem veszik észre, hogy embereket gyilkolnak meg? Ezek nem egyszerű emberölések, nem egyszerű konfliktusból eredő leszámolások, hanem ezek... - ezek gyilkosságok, gyilkosságok sorozata, amire Magyarországon még nem volt példa. És mi nyugodtan ülünk a parlamentben. Mikor jön el annak az ideje, amikor felébrednek? Hol a vége? Hol a határ? Azokat, akik barnák, mondjuk, nem születtek szép szőkéknek - bár mindenki színes, különben nem látszana -, azokat is összetévesztik, mert cigánynak fogják tekinteni. És azokban a családokban, ahol vegyes házasságok vannak, mi fog történni, akik egyébként békében élnek? Gyerekeket gyilkolnak már? Hol a vége? Később idős embereket gyilkolnak meg, tartozzanak bárhova? Hol a rendőrség? Hol a közbiztonság? Mitől volt az kielégítő válasz, amit a miniszter úr mondott? Tessenek megmondani, Nagycsécs, Kiskunlacháza, Veszprém, Tatárszentgyörgy, hol vannak a gyilkosok?!

És Veszprémről még két gondolat: ki az az arctalan elkövető? Miért nem mondják meg, ha nem cigány? Miért nem enyhítik azt a feszültséget, ami ma jelen van a társadalmon belül, a cigányok és nem cigányok között? Ha ennyire hirdették, hogy cigány az elkövető, és az elkövetőt párhuzamba húztuk, hozták a nemzetiségével, miért nem mondják meg, ki az az arctalan, ki az az ember?

Mikor fog az bekövetkezni, hogy ebben a kérdésben egyet tudunk érteni? Máról holnapra ölnek meg embereket sorozatosan. Amit most itt felsoroltam, az 12 hét alatt történt. Ez több emberáldozat Magyarországon, és még nincs elkövető. Mi lesz holnap? Mi lesz két hét múlva? És nincs rendőrség.

Két gondolatot - még talán annyi időm van - hadd mondjak, ami még minket érint és illet, cigányékat! Majdnem mindegy, hogy mit tesznek, ha a cigányságintegrációban nem történik elmozdulás. Ha olyan létbizonytalanságban él a cigányság a továbbiakban is, mint amilyenben most, akkor az társadalmi robbanáshoz vezethet. Számtalanszor elmondtam, vissza kell nézni ezeket a felszólalásokat. Nem lehet azt csinálni, hogy a megszorító csomagjukkal most is őket sújtják a legjobban. A 30 százalékos szociálpolitikai kezdvezményhez való hozzájutásnak az elindítása, bevezetése azt fogja jelenteni, hogy saját tulajdonú lakáshoz a szegény emberek, a cigányok nem fognak jutni. Mi lesz márciusban? Tömeges kilakoltatások lesznek. Önök tudnak erről, tisztelt kormányzati képviselőtársaim? Hova mennek ezek a cigányok?

Minden programjuk kudarcot vallott, nem csak a cigányságra vonatkozóan, a társadalmi programokat, a társadalmi csoportokat érintően mindegyik. Mi fog itt történni? Most, amikor a cigány-munkanélküliségi ráta 90-95 százalékos, az nem egyenlő azzal a munkanélküliségi rátával, ami 80 százalékos. Az "Út a munkához" nem érte el a cigányokat. Miért nem gondolják újra ezt a programot? Miből tudja eltartani a családját, hogyan tud élni egy nagycsaládos cigány ember három-négy vagy öt gyerekkel - adja az isten! -, ha közben nem tudja, máról holnapra mire ébred? Mikor ébredünk már fel, hogy tegyünk valamit a cigányság ügyében?

Arra kérem önöket, hogy érezzék ezt át. Nemcsak a cigányokról van szó, hanem 3 millió emberről. És még egyszer szeretném aláhúzni: ha bármi bekövetkezik, a felelősség önöket terheli, személyesen a kormányfőt, Gyurcsány Ferencet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány minden év elején megállapítja a 19 kisebbségi lap, köztük az 5 roma lap támogatási összegét.

2008-ban a közalapítvány 295 millió 750 ezer forinttal rendelkezett, 2009-ben a márciustól decemberig szóló 10 hónapra a költségvetésükben 200 millió forintot állíthattak be, mert erre ígért a Miniszterelnöki Hivatal szerződéskötést. Ez azonban mind ez idáig ígéret maradt, és sajnos a lapok mind a mai napig nem kapták meg a támogatásukat.

Az 5 roma lap felelős kiadói már február 19-én közös levéllel fordultak a miniszter úrhoz, kérve haladéktalan intézkedését, hiszen egyik lapnak sincs akár egy szám megjelentetésére sem tartaléka. A mai napig nem kaptunk választ a levelünkben foglalt kérésünkre és kérdésünkre. Sajnos, már egyik lap sem fogja tudni a következő lapszámát megjelentetni, így a cigány kisebbségi önkormányzatok, a cigány civil szervezetek és a cigány lakosság között felépített kapcsolat veszélyben marad. Ez az információhálózat teljes felszámolását fogja eredményezni, és súlyosan sérti a cigány információs önrendelkezési jogot is.

Ezért kérdezem államtitkár urat: az országot sújtó válság miatt az információáramlás is elmarad, és nem érzik, hogy minden, a cigányság integrációját elősegítő program veszélyeztetve van, ha ez az információáramlat elveszik?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor én azt javaslom az államtitkár úrnak, hogy a Kisebbségekért Közalapítvány igazgatójával vegyék fel a kapcsolatot, mert itt valami kommunikációs zavar van, ugyanis én két nappal ezelőtt még azt az információt kaptam, hogy a szerződés nem érkezett meg, így a Miniszterelnöki Hivatallal a Kisebbségekért Közalapítvány nem tud szerződést kötni, következésképpen nem tudja kiírni a pályázatot. S miután, mint említettem, a lapok nem tudták eddig kiadni a lapszámukat, tervezésben van a lap kiadása, arra kérem az államtitkár urat, hogy sürgesse meg ezt az eljárást, hogy minél előbb ez megtörténhessen.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tegnap a parlamentben hosszasan értékelték a frakciók, a frakcióvezetők az európai parlamenti választás eredményét értelemszerűen, érthető módon. Ami számomra kicsit úgymond érdekesnek tűnt, hogy majdnem mindenki győztesként hozta ki magát, pedig a választási eredmény elég egyértelmű. Nem bölcs dolog a nép akaratával arrogáns módon szembemenni, de én most a cigány szavazóknak szeretnék köszönetet mondani. Szeretném elismerésemet kifejezni annak jeléül, hogy először nem hagyták magukat befolyásolni, hogy először nem hagyták magukat megvásárolni. Kijelenthetjük, hogy öntudatra ébredt a magyarországi cigányság, és ezáltal a Lungo Dromon keresztül kikerülhetetlen politikai erővé vált.

Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalásomat többek között azért is kértem, hogy megosszam önökkel az országjárásom során gyűjtött tapasztalataimat, annak egy részét csak azért, hogy még a parlamenti szünet előtt tudják, lássák, hogy milyen helyzetben van a magyarországi cigányság, és egy-két nagyon fontos területről szeretnék szólni.

Az önök nyilvántartása alapján 569 ezer, majdnem 600 ezer munkanélküli van ma Magyarországon, regisztrált munkanélküli, aki valamilyen úton-módon munkát szeretne, dolgozni szeretne. Nem tudom, önök tudják-e, hogy a magyarországi cigányságnak, a cigány munkanélkülieknek mintegy 80 százaléka nem regisztrált, vagyis ez a regisztrált munkanélküli kimutatott tömeg, ami önmagában nem kevés, közel 9-10 százalék, az majdnem a duplája, ha a regisztrálatlan cigány-munkanélküliséget vesszük alapul.

Szeretném önökkel megosztani azt, hogy végigmentem minden régión, és minden esetben megkérdeztem, hogy van-e ott olyan cigány ember, aki még állásban van. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem találkoztam olyan cigány emberrel, akinek még lenne állása, vagyis bekövetkezhet a totális munkanélküliség, amelyre Magyarországon még nem volt példa a cigányság körében. Nem tudják fizetni az otthonaik fenntartását, azokat az alapvető fizetnivalókat, amelyek legalább a lakhatási feltételeiket tudnák biztosítani. Tehát az várható, hogy a cigányság körében - erről önöknek is van tudomásuk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - tömeges kilakoltatásokra kell számítanunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem elég már, nem elég már hangzatos, antirasszista fórumokat, gyűléseket összehívni; látják, nem sikeres. Tenni kell, cselekedni kell, és meg kell adni a cigányságnak is azt az életlehetőséget, amelyre a családja érdekében szüksége van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Annak érdekében, hogy valóban elinduljon egy fellendülés, elinduljon egy új cigánypolitika, ki kell hogy mondjam önöknek, egy új kormányzati szellemiségre van szükség, egy új kormányra van szükség. Azt is el kell hogy áruljam önöknek, hogy a magyarországi cigányság már csak a Fidesz-KDNP-szövetségtől várja helyzetének javítását, sorsa jobbra fordulását.

Az új cigánypolitikának három alappillére kell hogy legyen. A törvényesség minden körülmények közötti betartása elkerülhetetlen. A második a szakszerűség, a hozzáértés, amely nagyon hiányzik. Én például szeretném tudni, most ki a felelős a cigányügyért a kormányzaton belül. A harmadik, ami most a politika egészéből hiányzik nálunk, Magyarországon, de elsősorban a cigánypolitikából, az pedig az erkölcsiség.

Ez a három pillér az, amelyiken kellene hogy egy új cigánypolitika nyugodjon, és egy új cigánypolitika reményében a magyarországi cigányság is egy integráció felé elmozdulhasson azért, hogy itthon érezhesse magát Magyarországon, és teljes értékű adófizető állampolgár lehessen, nyugodtan nevelhesse gyermekét ebben a hazában.

Köszönöm szépen.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. 2008. július 21-e, Galgagyörgy. Rálőttek három, romák lakta családi házra, több lövedék a falba fúródott. 2008. augusztus 8-a, Piricse. Molotov-koktélt dobtak két, romák által lakott házra, lábon lőttek egy utcára kilépő asszonyt. 2008. november 3-a, Nagycsécs. Molotov-koktélt dobtak és rálőttek két családi házra, egy cigány férfi és egy asszony életét vesztette. 2008. november 18-a, Pécs. Kézigránátot dobtak egy roma családi házba. A szülők meghaltak, három kisgyermek sokkos állapotban került a kórházba. 2008. december 15-e, Alsózsolca. A romatelepen egy 19 éves fiatalembert saját udvarán meglőttek. Életveszélyes állapotba került, élettársát súrolta a lövedék. 2009. február 22-e, Tatárszentgyörgy, ami az országot is megrázta. Egy roma családi házban tűz ütött ki a bedobott Molotov-koktéltól. A menekülő apát és ötéves kisfiát lelőtték. Hatéves kislánya súlyos sérüléseket szenvedett. 2009. április 22-e, Tiszalök. A házából kilépő középkorú cigány férfit meglőtték, a helyszínen életét vesztette. És 2009. augusztus 3-a, Kisléta. Fegyveres támadásban meghalt egy 45 éves cigány nő, 13 éves kislányát életveszélyes állapotban szállították kórházba.

A feltételezett tetteseket néhány napja, most már talán hete elfogták. Az áldozatok becsületes és tisztességesen élő emberek, közöttük ártatlan gyerekek voltak. Egy bűnük volt, hogy cigány származásúak. A leköszönő titokminiszter azt nyilatkozta, hogy több eset megelőzhető lett volna, ha a titkosszolgálatok látókörébe került egyik gyanúsítottal szemben nem szüntetik meg a megfigyelést. Vajon melyik eset lett volna megelőzhető, tisztelt Országgyűlés? Vagy akár mindegyik? Ficsor Ádám ennek ellenére tisztának érzi magát az ügyben, és természetesen nem ezért mondott le miniszteri tisztségéről. A titkosszolgálatok vezetője, Laborc Sándor már a nyáron lemondott; mint tudjuk, ő sem a sikertelenül vizsgált sorozatgyilkosságok miatt. A belső vizsgálat megállapította, hogy súlyos rendszerbeli hibák voltak a titkosszolgálatok működésében. Néhány alacsonyabb beosztású felelőst találtak is. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az ügyet a felelősök nem úgy tekintik és kezelik, mint amikor magyar állampolgárokat végeznek ki. Pedig a cigányok is azok, csak cigány származású magyar állampolgárok.

Tisztelt Országgyűlés! Tételezzük fel, hogy az elfogott és előzetes letartóztatásba helyezett személyek a valódi tettesek. Tételezzük fel azt is, és reméljük, joggal, hogy a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. Azonban mégsem lehetünk nyugodtak. Nem lehetünk nyugodtak ugyanis mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy kinek vagy kiknek a hibái, mulasztásai vezettek oda, hogy 14 hónapig rettegésben lehetett tartani egy országot, közülük is, közülünk is a legvédtelenebbeket.

Kérdezem tehát mindazokat, akiknek törvényes felelősségük van akár kormánytagként, akár vizsgálóbizottság tagjaként, vagy a rendészeti, illetve a titkosszolgálati szervek vezetőjeként: mikor lesz végre őszinte beszéd? Mikor tudunk meg mindent, tisztelt Országgyűlés, amihez jogunk van? Mikor nevezik meg a súlyosan vétő felelőst vagy felelősöket? Mikor mondhatjuk, hogy nem félünk, mert jó kezek vigyázzák biztonságunkat?

Erre vár választ az egész ország, közöttük a még mindig rettegésben élő több százezer cigány származású magyar állampolgár.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az SZDSZ soraiban.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Fél évvel a választások előtt a miniszterelnök és kormánya ígéretekkel, vonzó ötletekkel igyekszik megnyerni a magyarországi cigányság szimpátiáját. PR-fogásként használja a cigánytelepek felszámolását, cigány diplomás fiatalok foglalkoztatását, amely önmagában nem is lenne baj. Nem lenne baj, ha a felvetett és hangoztatott ötleteknek valóságalapja is lenne, pénzügyi háttérrel, konkrét programokkal, őszinte elhatározással párosulna. Ez nincs meg.

A baj ott van, hogy a kormány etnikai kérdést csinál közel három és félmillió nyomorban élő ember sorsából, pedig ez már nem cigánykérdés, hanem nyomorkérdés. Nyomorkérdés, tisztelt képviselőtársaim, amelynek megoldására a kormány az elmúlt hét és fél évben semmit nem tett. Éppen ezért is álságos ez az ígérgetés, amely most a cigányok felé szól. Hiszen ha áttekintjük a 2010. évi költségvetés tervezetét, megállapíthatjuk, hogy a legnincstelenebbek csak kampánycélok eszközei, és egyúttal a költségvetés megszorító kényszerének az áldozatai lesznek.

Évek óta egyre mohóbb a büdzsétervező kormány, de a 2010. évi költségvetés még gátlástalanabbul von el egyre többet az elesettektől, a szegényektől, akiknek már semmijük sincs, és akik védekezni sem tudnak. A kormány visszaél az ő kiszolgáltatott helyzetükkel. 2010-ben az állam nem fogja támogatni a közmunkaprogramokat, a szociális alapellátás fejlesztését, a szociális földprogramot, a családsegítő és gyermekvédelmi intézmények fejlesztését, a cigányság társadalmi integrációját elősegítő feladatokat és a diszkriminációellenes programokat sem. Lehet majd tüntetni, felvonulni. Nem lesz pénz a roma oktatási alapra, a felnőttképzésre, a magyarországi roma tanulók tanulmányi támogatására. Ez azért is nagyon súlyos, mert a jövő generáció lehetőségeit veszi el, predesztinálva ezzel a fiatalokat is a kiszolgáltatottságra, a nyomorra.

Bajnai Gordon miniszterelnök úr a cigánytelepek felszámolásáról szóvirágokat hangoztat. Jó lenne természetesen, ha a telepek megszűnnének, de ennek a bekerülési költsége, tisztelt képviselőtársaim, 100 milliárd forintba kerülne, arról nem is szólva, hogy csupán egy komplex integrációs program részeként valósulhat meg egy telepfelszámolás.

A cigánytelepek felszámolására 2009-ben 1 milliárd forint jutott volna, ha nem zárolják ezt az összeget a költségvetés elfogadása után két héttel. A 2010. évi költségvetésben is ugyanennyit irányoztak elő. Most már arra leszek kíváncsi, hogy azt vajon mikor fogják zárolni.

Az önkormányzatok további elszegényítése elsősorban a támogatásra szorulókat, az öregeket, a gyerekeket, a munkanélkülieket sújtja. A 85 milliárd forint elvonás lehetetlenné fogja tenni az iskolák működtetését, az "Út a munkához" program önkormányzati feladatainak teljesítését.

Az is súlyos probléma, hogy éppen azok az önkormányzatok a legszegényebbek, amelyeknek a működési területén nagyszámú halmozottan hátrányos helyzetű állampolgár él, közöttük túlnyomóan cigány származású állampolgárok. Velük kapcsolatban van az önkormányzatoknak a legtöbb szociális gondoskodást igénylő feladata, amelynek ellátása ezután igencsak kétségessé válik. A gyes két évre csökkentése a minimális anyagiakat is elveszi a kisgyermekeket nevelőktől, hiszen a munkába állásra lehetőség sincs a hátrányos helyzetű térségekben. Kifejezetten emberellenes terv az állami gondoskodás idejének megrövidítése és az életkezdéshez összegyűjthető családi pótlék megkurtítása.

A rendőrség létszámának jelentős csökkentése, eszközeinek hiánya továbbra sem teszi biztonságossá a települések életét, és ezen nem segít az a látványos ötlet sem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendőrök munkáját a városőrség megszervezése fogja átvenni, segíteni.

Szomorú és az ország állapotának kilátástalanságát jelenti, hogy Ferge Zsuzsa professzor asszony érezte kötelességének, hogy kormányzati szinten ébressze fel a felelősséget, a felelősségérzetet e brutális törvény emberibbé tétele érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! A 2010. évi költségvetés tovább mélyíti a már egyébként is elviselhetetlen élethelyzetben lévő cigányság helyzetét. Nem kezeli a súlyos, ma már 95, helyenként 100 százalékos munkanélküliséget. Bekövetkezhet - többször elhangzott már a parlamentben - a totális munkanélküliség, és ez társadalmi robbanáshoz vezethet. Ez a költségvetés, tisztelt Országgyűlés, a cigányságra vonatkozóan a nyomor költségvetése. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is örülök annak, hogy Göndör István képviselőtársam maradt, így van módom és lehetőségem néhány dolgot tisztába tenni.

Azzal egyetértek, és tudomásul veszem - bár nem fogadom el -, hogy 7,5 százalékkal csökken a GDP, de a Jóisten áldja meg önt, a rendszerváltás óta mégiscsak parlamentáris kormányzásról beszélünk, és azóta ez szakma! Hát, a helytelen kormányzásnak vannak ilyen hatásai, és akkor, amikor a családoknál kevesebb a bevétel, azt képzelje el, tisztelt képviselőtársam, hogy mi van azoknál a családoknál, akiknél semmilyen bevétel nincs. Mert nem dolgozik, mondjuk, egyik fél sem már, és ez hosszú ideig tart.

A telepfelszámolással kapcsolatban, hogy fogunk-e telepfelszámolást végezni: igen. Nem ez a bajom, lehet, hogy önöknek a szándéka nem is rossz, de azért csináljunk már egy lelkiismereti vizsgát is! Minden telepfelszámolási programjuk megbukott. Ha visszanézi, Göndör képviselőtársam, hogy amióta önök kormányoznak, mennyi pénzt vontak el, milyen programokat szüntettek meg, amelyek a cigányság élethelyzetének a javítását kellett volna hogy szolgálják, akkor ön meg fogja látni, hogy soha ennyi pénzt nem vontak vissza egyetlen kormányzás ideje alatt sem, mint önök. Nem nagy pénzekről van szó, milliárdos nagyságrendű, de rengeteget tudna segíteni a cigányság élethelyzetének a javításán.

A telepfelszámolással nincs probléma. Nem az a kérdés, hogy nem kell csinálni, és higgye el nekem, hogy Varga József képviselőtársam, illetve a Fidesz-frakció nevében is mondhatom, mindannyian teljes mellszélességgel melléállunk, és azt mondjuk, hogy támogatunk egy tisztességes, reális alapokra helyezett telepfelszámolási programot. De Szűcs Erika képviselő asszony elmondta ennek a varázsigéjét, hogy fordítva kell csinálni: előbb adjunk munkalehetőséget az embernek, hogy majd tartsa fenn a házát, a lakását, mert ha nem fizeti a rezsit, akkor kirakják az utcára, és hajléktalanná válik.

Tehát ne PR-fogásként fogjuk ezt fel, hanem tényleg szülessen ebben egy konszenzus, és akkor ezt támogatni tudjuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát nem az a probléma, hogy a telepfelszámolást nem támogatjuk. Támogatjuk, mellette vagyunk, de ez látszik, hogy PR-fogás.