Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kicsit bővebben beszéljünk a taóról, már csak azért is, mert a jelenlegi törvényjavaslat talán a tao egyik legnagyobb átalakítását eredményezi, hiszen bevonunk egy új sportágat, a tao létezése óta ilyen nem történt meg. Éppen ezért lehetne értékelni egészében véve a törvényt és az eddigi tapasztalatokat.

Egy-két reakció, most Hollik Istvánt hallgattam, felolvasta a dolgokat, és tényleg a sportról beszélt, de ezt akár úgy is vehettük volna ‑ mint ahogy a családban is sokszor beszélnek a sportról ‑, mintha a családi asztalnál ült volna a sógorával, Dömötör Csabával, és éppen vitatkoztak volna, hogy a tao jó vagy nem jó az ország számára, hiszen olyan alapvető dolgok és szakmaiatlanságok hangzottak el az ő felszólalásában, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Például hivatkozik nemzetközi amerikai példákra, és még azt is rosszul idézi.

Ön azt mondja, hogy Amerikában olyan sportközgazdasági kimutatások vannak, hogy egy dollár két dollár hasznot hoz. Ez nem igaz, ezek a kimutatások. Egy dollár négy dollárt hoz, tudja?! Abban az országban, ahol valóban a sportra költik ezeket a pénzeket, négyszeres pénzt hoz az országnak haszonba az, amit a sportra költenek. És evvel nincs is gond, ez így van. Ez így van! Az a probléma, hogy nálunk az az egy forint, amit ráköltünk a sportra, az nem négy forintot hoz, hiszen azt az egy forintot nem a sportra költjük, hanem jó, ha 20-30 fillért költünk abból az egy forintból, a többi pedig eltűnik kézen-közön a barátaiknál, a haverjaiknál vagy a rokonaiknál.

Na, akkor térjünk vissza a taóval kapcsolatos dolgokra! Az a baj, hogy eléggé nagy a szórás azzal kapcsolatban, hogy ki milyen következtetéseket von le; milyen az ellenőrzési rendszer, mennyi taopénz folyt be és hasonló. Itt látszik a számokból is, hiszen közelítő számokat mondott egyébként Bánki Erik is és Józsa István is, de mégis milliárdos nagyságrendekkel térnek el a számok, hiszen Bánki Erik azt mondta, hogy 405 milliárd volt az, amit pályáztak, tehát ez nem az volt, amit elköltöttek, hanem amit pályáztak. Józsa István pedig 436 milliárdról beszél, amit elköltöttek.

(11.30)

A kettő között óriási különbségek vannak, tehát azért mondom, hogy a taónál eléggé összetett ez a dolog. Őszintén kellene beszélni a taóról, és le kellene vonni azokat a következtetéseket, amelyek az elmúlt hét évben voltak.

Fel kell tenni azokat a jogos kérdéseket, és meg kellene vitatnunk azokat a jogos kérdéseket őszintén, hogy például a tao jó vagy nem jó, hiszen erre nincs egyértelmű válasz. A taónak vannak nagyon jó elemei, és a taónak vannak nagyon rossz elemei. Jelen pillanatban, ha azt nézzük, hogy a jelenlegi helyzetben a sportnak a tao jó vagy nem jó, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy jó. A taorendszer bevezetése rövid távon használt a magyar sportnak, sőt, nemhogy használt, jelen pillanatban már olyan helyzetet alakítottak ki önök ‑ és ez egyébként az egyik rossz példája a taónak ‑, hogy tao nélkül ma a magyar sport szinte nem tudna létezni.

Megint az a kérdés, hogy ezt hová tesszük, a jóhoz vagy a rosszhoz. Én azt mondom, hogy ez az egyik rossz példája a taónak, hogy a magyar sport nem tud létezni. Működhetne normálisan a tao egyéb­ként? Igen, működhetne, csak még egyszer mondom, őszintén kellene beszélni. És rögtön az első kérdés, amit egyébként jogosan vetettek fel képviselőtársaim, hogy a tao közpénz, vagy nem közpénz. Ezt a vitát Orbán Viktor robbantotta ki akkor, amikor a felcsúti stadionnál ő azt mondta először, hogy ez nem közpénz, ezt a cégek adták össze, aztán utána több fórum megvitatta ezt, bíróságok is, és kimondták, hogy ez közpénz. Valóban, szerintem is közpénz. A tao viszont nem folyik be az államháztartásba, innentől kezdve, ha befolyna, akkor onnan fizetnék ki.

Amit önök a taónál az én véleményem szerint… ‑ és akkor még vegyük azt, hogy miért jó a tao. Jó a tao, csak a látvány-csapatsportágaknak jó a tao vagy a sport egészének? Véleményem szerint a sport egészének, hiszen a többi sportágra is több pénz juthat elvileg, hiszen amit a látvány-csapat­sport­ágaknak nem adunk oda, azt oda tudjuk adni a többi sportágnak.

Tehát mondom még egyszer: vannak nagyon jó elemei. Nekem a legnagyobb problémám a taóval az, hogy ez egy valóban történelmi lehetőség volt az egész magyar sportrendszer és az egész magyar sportfinanszírozási rendszer megváltoztatására, hiszen hogyha úgy indultunk volna neki a taónak, hogy azt mondjuk, hogy ezeknek a látvány-csapat­sport­ágaknak ‑ amelyek egyébként piacképes sportágak, tehát olyan sportágakról beszélünk, amelyek megjelenhetnének a piacon ‑ az lett volna meghatározva, hogy bizonyos évekig támogatjuk a fejlődésedet, de neked, sportági szakszövetség, neked, egyesületek, el kell kezdened kilépni a piacra, el kell kezdened támogatókat keresni, el kell kezdened foglalkozni a merchandisingjogokkal, el kell kezdened foglalkozni a bevételeiddel, akkor egy idő után elérhettünk volna oda, hogy ezeknek a látvány-csapatsportágaknak nem lenne szükségük a taóra. De nálunk nem ez történt.

Nálunk az történt, hogy sajnos a látvány-csa­pat­sportágakban részt vevő vezetők elkényelmesedtek, hátradőltek, és mindent a taopénzből kívánnak majd megoldani, és nem a piacra lépésen gondolkoztak. Látnék egyszer szívesen arról egy kimutatást, hogy vajon ezeknél az egyesületeknél, ezeknél a sportági szakszövetségeknél a taorendszer bevezetése óta hogyan változott a bevételi oldaluk, a saját bevételi oldaluk, milyen reklámszerződéseket tudtak kötni, milyen más bevételeket tudtak generálni a taón kívül saját maguknak az állami pénzeken kívül.

A másik, ami negatív hatása a taónak, az a politikai függés. Tehát egyértelműen kimondhatjuk, hogy a tao bevezetése óta még nagyobb politikai függésben annak az egyesületek, még nagyobb politikai függésben vannak a sportági szakszövetségek. Ez abból is látszik egyébként, hogy ma már szinte nincs olyan sportági szakszövetség, nincs olyan nagyobb sportegyesület, ahol ne egy fideszes potentát lenne a vezető, ahová ne azokat a fideszes embereket ültették volna be. Sőt, az egész magyar sportnál ez tapasztalható, mert már azt is megértük, hogy egy olyan, a társadalom által abszolút tisztelt és megbecsült embert, mint Hegedűs Csabát, egy puccsal el lehetett távolítani a Birkózó Szövetség éléről, hogy a nagy birkózómúlttal rendelkező Németh Szilárd üljön be a helyére. Tehát a politikai függés is megnőtt az önök regnálása alatt.

A másik, amit nem szabad elhallgatni a taóval kapcsolatban, hogy óriási korrupciós kockázat. Nincs normális ellenőrzés a taónál, nem volt az elmúlt időszakban normális ellenőrzés, és ezért mondom azt, hogy az az 1 forint, amire mi azt mondjuk, hogy ráköltöttük a sportra, az jó esetben 20-30 fillér, mert a többit korrupciós kockázatokkal és a korrupcióval önök szépen ebből a rendszerből kivették, és hagyták, hogy kivegyék. Tehát még azt mondom, hogy nem is biztos, hogy itt most csak politikusokról beszélünk vagy csak önökhöz közel állókról, igen, az egyesületek sem jó gazdaként viselkednek, hanem most akkor habzsidőzsi van, és vásárolgatunk olyan dolgokat, amelyek megfelelőek.

Tehát államtitkár asszony azt mondta, hogy most már lesz ellenőrzés, én ezt kíváncsian várom. Kíváncsian várom az ügyeket is, hogy hány ügyet fognak feltárni, hiszen csak akkor lehetne a taorendszer jó és akkor működhetne normálisan, hogyha valóban fel lennének tárva ügyek, és az egyesületek, a sportági szakszövetségek és mindenki tudná azt, hogy a taóból nem lehet elvenni egyetlenegy forintot sem, mert azt a sportra kell fordítani. Ez lenne a cél, énszerintem ez jó lenne.

És akkor, ami kérdést most a törvénnyel kapcsolatban még fel kell tenni, hogy a röplabda megérdemli-e, hogy bekerüljön a taotámogatotti körbe, és hogy kell‑e a sportot támogatni. Mind a két kérdésre egyértelműen igen a válasz. Igen, megérdemli a röplabda, hogy támogassák, hogy bekerüljön ebbe a körbe. Igen, a sportnak szüksége van arra, hogy állami pénzekkel támogassák a sportot. A probléma csak ott van, hogy önök általában ezt a két alapvető tényt, hogy erre igent mond minden sportszerető ember, önök ezt zsarolásra is használják nagyon sokszor. Hiszen ha mi most azt mondanánk, hogy ebben a törvényben vannak olyan dolgok, amelyek miatt mi nem támogatnánk ezt a törvényt, akkor önök holnap már azt nyilatkoznák, hogy a Jobbik nem támogatja a magyar röplabdát. Dehogynem!

Tehát hozzáteszem: támogatni fogjuk ezt a törvényt, tehát nincsenek benne most olyan dolgok, és ezért is hoztam föl, ami miatt ne lehetne támogatni ezt a törvényt. Lesz egy módosító javaslatunk, ami szerintem jobbá teszi, majd kérem, hogy fontolják meg, de valahol ez a potenciális zsarolás mindig benne van a sporttal kapcsolatos dolgokban, hogy ha valamit nem támogatunk, akkor mi nem szeretjük a sportot. Dehogynem szeretjük!

És akkor egyetlenegy megjegyzés még, ami itt a felszólalásokban elhangzott, Bánki Eriknek egy kicsit csúsztatás volt a strandröplabda. Én is szeretem egyébként a strandröplabdát, Magyarországon vagyunk. Magyarországon a strandröplabda még nem annyira népszerű, mint Brazíliában. Az, hogy Brazíliában elfogytak a jegyek, persze, szinte népi sportágról beszélünk, a brazilok nagyon szeretik, lent volt a tengerparton, és azonnal ‑ valóban így van ‑ nem lehetett jegyhez hozzájutni, de azért teljesen más a strandröplabdához a hozzáállásuk. Én szeretném egyébként, hogy olyan láz legyen egyszer Magyarországon is a strandröplabdával kapcsolatosan, mint amilyen Brazíliában van, hiszen annak van egy hangulata, és valóban egy olyan sportágról beszélünk, ami nagyon látványos, szórakoztató és gyors sportág. Tehát ez is hozzátartozik.

Akkor most térjünk rá a törvényre. Vannak benne olyanok, amelyek az uniós jogszabályokkal történő összehangolásukat jelentik, van olyan, a 22/C.-nél a 4/a, ami az összeszámítás szabályát határozza meg, véleményünk szerint ez is megfelelő változtatás. Aztán meghatározzák, hogy ki a hivatásos sportoló, ki minősül hivatásos sportolónak. Valóban ezzel sincs problémánk, és ami még itt lényeges, hogy az uniós joggal való összhangot próbálja meg biztosítani, tekintettel arra, hogy amennyiben a támogatás kedvezményezettje uniós versenyjogi értelemben vett vállalkozásnak minősül, az állami támogatási szabályokat kell alkalmazni. Véleményünk szerint ez is elfogadható és megfelelő, és az is, hogy itt meghatározzuk azt, hogy mi számít gazdasági tevékenységnek, mert itt nem az adott országnak a dolgait kell figyelembe venni.

Amiről részletesebben szeretnék beszélni, az viszont a beruházások és a felújítások területe, vagyis a beruházások területe. A 22/C. § (5) bekezdésében sok esetben a beruházások és felújítások önkormányzati tulajdonban lévő területeken valósulnak meg, így véleményünk szerint szükséges ezt is szabályozni. Az új szabályozás alapján az önkormányzati tulajdon beruházás úgy történhet, ha a tulajdonosok az önkormányzattal a megállapodást benyújtják és megkötik.

A 22/C. 6/a-ban általános problémát old meg a módosítás azzal, hogy az egyébként a főszabály szerint a támogatáshoz kapcsolódó tulajdonon a magyar állam javára szóló jelzálogjog-bejegyzés jön létre, ez azonban az önkormányzati tulajdon esetében nem tud megvalósulni. Ez egyébként rendszeres problémát jelentett az elmúlt években, hozzá kell valóban nyúlni. A módosítás orvosolja ezt. A garancia itt az egyébként, hogy az önkormányzati vagyon forgalomképtelen, így az elidegenítés nem lehet, tehát a cél a jelzálogjog bejegyzése nélkül is megvalósul.

(11.40)

Amivel viszont van egy kis problémám, és erre nyújtottam be módosító javaslatot, az a 22/C. § (8) bekezdés. Ez a módosítás véleményem szerint egy kicsit veszélyes az önkormányzatokra nézve: a támogatást nem ők veszik igénybe, bár tény, hogy az ő tulajdonukban történik majd értéknövekedés, de amennyiben nem sikerül üzembe helyezni a tárgyi eszközt a meghatározott időre, a szabályozás alapján nem a támogatott szervezetnek, hanem az önkormányzatnak kell visszafizetnie a támogatást. Véleményem szerint ez itt veszélyes.

Mi azt szeretnénk, és erre is nyújtottunk be módosító javaslatot, egyértelműsíteni kell, hogy ki milyen arányban kötelezhető visszafizetésre. Amennyiben a beruházás önkormányzati tulajdonon történik, a támogatott szervezet és a tulajdonos önkormányzat felelősségük arányában legyen kötelezhető a visszafizetésre; érdemes a felelősség arányában megállapítani a visszafizetési kötelezettséget, és amennyiben a felelősség vagy annak aránya nem állapítható meg, úgy pedig egyetemleges felelősség legyen. Tehát először vizsgáljuk meg, hogy kinek a felelőssége, annak, aki igénybe vette a taotámogatást, vagy az önkormányzat felelőssége, hogy ne lehessen az, hogy ha valaki igénybe veszi a taotámogatást, azt önkormányzati területen valósítja meg ‑ igaz, hogy lesz értéknövekedés, de onnantól kezdve az önkormányzatnak lesz a felelőssége, mert mondjuk, nem tudják üzembe helyezni az adott létesítményt vagy valamilyen gond van ‑, akkor onnantól kezdve az önkormányzatnak kell visszafizetnie. Ez súlyos problémát okozhat egyes önkormányzatoknál.

Tehát arra kérem önöket, hogy a benyújtott módosító javaslatunknál ezt vegyék figyelembe, és támogassák azt, hogy legyen meghatározva, kinek a felelőssége. Természetesen vissza kell fizetni abban az esetben, ha nem normálisan valósul meg, de ne az önkormányzatnak, hanem legyen egyetemleges a felelősség, vagy ha meg lehet állapítani, akkor az fizesse vissza, akinek ez a hibája volt. Ennyit szerettem volna elmondani.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom, mint mondtam, támogatni fogja ezt a törvényt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)