Felszólalás adatai

Az egyik nagyon ügyes trükk. Akkor azt mondták, azért kell a Házszabály, mert összhangba kell hozni a gazdasági stabilitásról szóló törvénnyel. És íme, akkor mi elmondtuk, hogy baj van, van további ellentmondás a jogalkotásban, és íme, nem kellett egy hetet várnunk. A döntés estéjén meg kell vitatnunk az államháztartásról szóló, önök által alkotott törvényt.

Mondhatnám azt is, hogy ez, ami most előttünk zajlik, ez nem más, mint ékes bizonyítéka egy nem demokratikusan működő kormánynak, egy diktatórikus kormányfőnek a tevékenységére.

(23.30)

Megmondom, miért, képviselő úr. A kormány állította elő ezt a buta és szerencsétlen helyzetet az önök asszisztálásával, és azért mondtam, hogy diktátor, mert önök közül senki nem volt - holott én minimum öt embert fel tudnék sorolni, aki tökéletesen ismeri a Házszabályt -, aki meg merte volna mondani, hogy milyen következménye van annak, ha ebben az eszeveszett tempóban tavasszal eljutnak odáig, hogy a fejezeti összegekről zárószavazás lesz. Nem figyelmeztették sem a kormányon belül, sem az önök részéről. Elkövették a hibát, és azóta egyfolytában folyik a szerecsen mosdatása. Tehát lehet nagyon egyszerűen azt mondani, hogy most nem történik más, mint a házszabályi rendelkezés után újabb összhangot fognak teremteni.

Képviselő úr, hadd mondjam önnek, itt mindegyik előttem szóló végigment a négy tételen, amit módosítanak. De gondoljuk végig: mi a nóvum ebben a rendszerben? Egyetlenegy tétel; egyetlenegy tétel, ami a túlzotthiány-eljárás megszüntetése érdekében történt, mert az összes többi adott.

Én a következőt mondanám. Játsszunk egy kicsit a dolgokkal. Mi történt? Abban a kapkodásban egy előkészítetlenül benyújtott költségvetéssel nyilván az volt a célja, hogy nemcsak minket akart átverni és önöket, hanem az Európai Uniót és az IMF-et, a tárgyalópartnereit. Ezért benyújtottak gyorsan egy javaslatot, és ahelyett, hogy megálltak volna, zárószavazással le is zárták.

Szeretném önnek elmondani, hogy gondolja végig, nem kellett hozzá egy hónap sem, és Matolcsy miniszter úr már bejelentette a munkahelyvédelmi programját 300 milliárd forinttal. Mi ezt akkor tudtuk, hogy valahol ezt majd át kell vezetni, mert 300 milliárdot nem lehet anélkül, főleg, ha munkahelyekről van szó, a járulék, amit már adónak átkereszteltek, tehát érint bevételeket és érint kiadásokat, tehát ezt nem lehetett volna már átvezetni a rendszeren. Tehát önök már akkor szembesültek ezzel a problémával, és vergődtek több hónapon keresztül, hogy hogyan fognak tudni ebből a saját maguk által előállított csapdából kilépni.

De hadd mondjam azt, amiért azt mondom, hogy egy kapkodott vagy előkészítetlen költségvetést nyújtottak be, az akkori vitából csak így kiemelek gondolatjellel: a gazdaság zsugorodik, a fogyasztás csökken, a reáljövedelem csökken. Tehát egy tucatnyi olyan esemény van, amit már akkor lehetett látni, de ez az átverési folyamat, amit akkori benyújtással tettek, úgy tettek, mintha ez nem létezne, vagy hogy majd a valóság Matolcsy úr meséihez fog igazodni.

Ez nem lett igaz, tehát mára tökéletesen kiderült, hogy létezik egy olyan új kockázat... - erre hadd mondjam azt, akkor önök azt gondolták, hogy a nemzetközi szervezettel megkötésre kerülő szerződés egy jó hivatkozási alap lesz. Nem újdonság, keressék vissza a parlamenti jegyzőkönyveket, erről még Cséfalvay államtitkár úr is beszélt itt, a Ház falai között. De ma már fönnáll az a kockázat, hogy nem lesz ilyen megállapodás. Tehát ettől lett a dolog ilyen sietős, hogy nincs megállapodás, de mégis módosítani kell a fejezeti összegeket. Tehát mi legyen? Akkor most emeljük be a túlzott hiány elkerülését.

Még tovább megyek: miért van új kockázat? Azért, képviselő úr, mert már nincs magán-nyugdíjpénztári 3000 milliárd, és a helyzet, a szituáció egyre rosszabb. Mondhatnám azt, hogy a 2012. évi költségvetésük alig élt egy hónapot; a '13-as - igaz, hogy még nincs elfogadva, de végül is a hiányt és a főösszegeket megszavazták - egy hónapot sem élt. Hadd mondjam önnek, ön ugyanúgy tudja, mint én, hogy az azóta ismertté tett három Matolcsy-csomag meghaladja az 500 milliárd forintot. Ha ehhez még hozzáveszem a 600 milliárdot meghaladó önkormányzati adósságátvállalást, amiről ma senki nem tudja megmondani, hogy mekkora kötelezettséget jelent, igaz, hogy a hiányt összességében nem érinti, de kormányzati cashkötelezettséget bizony jelenthet a kiadási oldalon, attól függően, mert hiszem, hogy erre nem készült felmérés, hogy milyen kötelezettségei lehetnek a kormánynak ebből a 600 milliárdot meghaladó átvállalásból, amit bizony nekünk, az adófizetőknek valahogy majd ki kell fizetni. Tehát ezért volt muszáj a túlzottdeficit-eljárásra való hivatkozás.

Azzal a gondolattal még foglalkoznék, amire képviselő úr azt mondta, hogy a visszavonás kockázata. Képviselő úr, nem kellett volna más, és ebben erősítem Nyikos László bizottsági elnök urat, miután tudták már júliusban, hogy nem tartható ez a költségvetés, lett volna lehetőségük szeptember elejére benyújtani egy új költségvetést. Úgy, ahogy Józsa képviselő úr elmondta, az érvényes Házszabály, az önök által elfogadott Házszabály szerint is meg lehetett volna teremteni minden feltételt egy jobb, a valósághoz jobban igazodó költségvetés elkészítésére úgy, hogy még november végéig el is fogadjuk a fejezeti főösszegeket, és úgy, ahogy ön mondta, még december előtt lehessen végszavazást tartani a fejezeten belüli tételekről.

Tehát lehet ezzel így játszani, képviselő úr, hogy ha visszavonnák, túl hosszú. Nem! Joggal követeljük azt, hogy miért nem tették meg, és amiért ennek olyan nagy hangsúlyt adok, az az, gondolja végig, a házszabályi rendelkezésben benne van az a pont, amit már elfogadtunk, hogy egyébként a záróvitára érvényes szabályok lesznek érvényesek a Házszabály szerint.

Most elnézést kérek, mert nem az elnök urat cikizem, hanem általában mondom. Mit tehet akkor majd az ülésvezető elnök? Közli, hogy frakciónként öt perc áll az önök rendelkezésére, hogy mondjuk 500 vagy 600 milliárd forintról itt a Házban vitatkozzunk, annak a valóságtartalmáról, a mögöttes tartalmáról vagy a terhek eloszlásáról.

Tehát teljesen komolytalanná vált a rendszer abban a pillanatban, amikor önök megszavazták júliusban ezt a költségvetést, attól kezdve megy ez a pofozgatás, úgy, ahogy Józsa képviselő úr elmondta. Képviselő úr, ez nem más, a kormány, a Matolcsy-Orbán-páros hiteltelensége, a további bizalmatlanság erősítése a gazdaság minden szereplőjében és a magánemberekben is, mert ők is tudják már, hogy a benyújtott csomagokat, mint ahogy eddig is, és ma egy másik törvény kapcsán erről már esett szó, bizony így vagy úgy, ilyen vagy olyan formában áthárítják. Lehet arról beszélni, hogy befagyasztják önök a rezsiköltségeket, de más csatornákon ennek a többszörösét veszik el.

Nem véletlenül az infláció lényegesen magasabb a tervezettnél, a vártnál. Ennek is a kormány a nyertese. Azt gondolom, hogy egy új változatban erről is el kellett volna számolni vagy el kellene számolni.

Tehát nem tudok mást, mint azt, hogy most megpróbálják megteremteni a feltételt, hogy a kormány benyújtson egy új változatot, és pont ez, hogy a túlzottdeficit-eljárásra hivatkoznak, egy újabb módszer arra, hogy megpróbálják saját maguktól eltolni a felelősséget. És hogy ez mennyire így van, én szeretném befejező mondatnak azt mondani nagy nyomatékkal: képviselő úr, milyen célt szolgál a holnapi vitanap? Pont ezt, hogy megpróbálják eltolni maguktól a politikai felelősséget az elmúlt két év szerencsétlenkedéseiről.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)