Felszólalás adatai

Ugyanakkor azt elismerjük, hogy valóban szükség volt ennek a törvényjavaslatnak a megszületésére, hiszen összhangba kellett hozni az egy szervezeten belüli két különböző jogállásból adódó különbségeket.

(20.40)

Itt gondoljunk például arra, hogy a kártérítési felelősség a kormánytisztviselőkre egyértelműen hátrányosabban volt szabályozva, ezt is valamilyen szinten orvosolta ez a törvényjavaslat.

Létrehozták új típusú szervként a középfokú adó- és vámszervezetet. Érdekes, hogy már a második szakaszban egy olyan jogorvoslati formát hoztak be, ami véleményünk szerint jogilag nem teljesen megalapozott, de erre is ki fogok térni a későbbiek során.

Alapvetően és összességében ez a törvény véleményünk szerint szükséges volt, és mindenképpen a NAV működésének a javítását szolgálja, ugyanakkor számos olyan hibában szenved, amit mindenképpen szeretnék megjegyezni, és felhívni erre kormánypárti képviselőtársaink figyelmét. Úgy gondoljuk, hogy ez az új típusú középszint, amit most ebben a törvényjavaslatban létrehoztak, egyelőre elég bizonytalan lábakon áll. Gondoljunk például az illetménykiegészítésre, aminek véleményünk szerint indokolatlan az a rendelkezése, hogy a központi szervekkel azonos mértékű, szemben a normál középszinttel.

Már a NAV megszületésekor, a NAV-ot létrehozó törvény vitájában kifogásoltuk a személyi illetményrendszerét. Ez egy olyan intézmény, ami lehetővé teszi, hogy 2 millió forinton felüli bért lehessen egyes kiemelt kormánytisztviselőknek vagy pénzügyőröknek a NAV elnökének egy teljesen diszkrecionális jogkörben adni, és sajnos nem került orvoslásra ez az anomália ebben a törvényjavaslatban.

De ami a legaggályosabb, és egyben talán a törvénynek ez egy olyan pontja, ami talán arra mutat, hogy a törvényjavaslat korábbi módosításai során önök nem hallgattak sem az ellenzéki képviselőkre, sem pedig a szakszervezetekre, hiszen 2011 októberében a vám- és pénzügyi dolgozók szakszervezetei már felhívták a figyelmet arra, hogy a vezénylésre vonatkozó szabályozással nem tudnak egyetérteni. Akkor még háromévenként összesen 12 hónapra volt lehetséges, ami ellen ők tiltakozó közleményt is adtak ki, amit a NAV közleményében elég cinikus módon utasított vissza. Arra hivatkoztak, hogy a szakszervezet nem hajlandó tudomásul venni a társadalmi-gazdasági változásokat. Önök most felismerték ennek a szabályozásnak a tarthatatlanságát, és orvosolták ezt a problémát, ennek csak örülni tudunk.

A javaslat azonban számos jogi és kodifikációs furcsaságtól, talán hibától is szenved. Hogy kezdjem a súlyosabbal: ahogy már említettem, a 2. §-ban egy olyan rendelkezést hoznak be, hogy a középfokú adó- és vámszerv által hozott elsőfokú döntéssel szemben más középfokú adóztatási szervhez lehet fellebbezni. Ez, úgy gondoljuk, alapvető jogi alapelvvel áll szemben, hiszen a jogorvoslati eljárás alapvető garanciális szabálya az, hogy a másodfokon eljáró hatóság az elsőfokú hatóság felettes szerve legyen, hiszen egy döntés felülvizsgálatáról van szó. Ebben az esetben ez nem valósul meg, ennek érdekében még módosító indítványt is nyújtottunk be.

Szintén egyébként némiképp a törvényjavaslat utánlövésének tűnik, ami talán apró kodifikációs hibának tűnik, de mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy majdnem egy kodifikációs bravúrt értek el ebben a törvényben, hiszen a 32. § módosítása során a 32/Z. pontig módosították azt a szakaszt, tehát már majdnem körbeért az ábécé ennek a módosítása során. Ez mintegy jelzi azt, hogy a NAV-val kapcsolatos törvények meghozatala milyen kaotikus módon, illetve mennyire kapkodva zajlott le.

Összességében a törvényjavaslatot elfogadhatónak tartjuk, szükségesnek tartjuk ahhoz, hogy a NAV működésében bizonyos anomáliák megszűnjenek, azonban számos újabb problémák keletkezhetnek. Mindenesetre a végső szavazatunkat attól tesszük függővé, hogy a módosító javaslatoknak mi lesz a sorsa.

Köszönöm a figyelmüket.