Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szé­pen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Állam­titkár Urak! Gelencsér Attila képviselőtársamnak üzenném, hogy tekintettel a késői órára, igencsak próbálok én is a lényegre szorítkozni az offshore probléma kitárgyalása ügyében.

Kezdjük mindjárt ott, ami itt többször is elhangzott a Ház falai között most az elmúlt pár órában az offshore problémáról tárgyalva, hogy ha látunk valamilyen problémát, ami visszaélésgyanús, akkor ezzel a problémával mit kezdünk. Sokszor fel­szólított minket a kormánypárt, minket, ellenzéket, hogy akkor tegyünk büntetőfeljelentést. Hadd mondjak egy konkrét példát, mi történt nemrégiben pontosan egy ilyen ügyben; mit ér tehát a bün­te­tő­feljelentés, erre lesz példa ez a kis történet.

Budapesten a Bérc utcában, tehát a Gellért­hegynek abban az utcájában, ami a legmagasabban fekszik a Citadellához képest, volt egy beépítetlen, igen nagy és ezért tehát igen értékes telek. Ezt a tel­ket megvette az egyik fideszes polgármester lánya, illetve egy Fidesz-közeli nagyvállalkozó fia, akik összeházasodtak, és azon melegében alakítottak is egy offshore céget. No, ez az offshore cég vette meg ezt a bizonyos nagy telket, ami a nemzeti vagyon­törvény szerint egyértelműen nem átlátható cég. Ha megnézzük, hogy hova van bejegyezve, nem kell túl sokáig kutakodni, teljesen egyértelmű a képlet.

Mikor ez a mi tudomásunkra jutott, akkor leve­let írtunk a telket eladó I. kerületi önkormányzatnak, az elővásárlási joggal bíró Fővárosi Önkor­mány­zatnak, a mind a kettő törvényességi felügyeletét gyakorló Fővárosi Kormányhivatalnak, valamint az ügyészségnek. Rövidre fogva a lényeget, mi lett a történet vége? Az, hogy megkaptuk az ügyészségtől a papirost, tekintettel arra, hogy ez a cég nyilatkozott arról, hogy ő magát átláthatónak érzi, ezért a törvény szerint a minimális kötelezettségének eleget tett, és az ügyészség azt állítja, hogy ma Magyarországon nincs semmilyen olyan hatóság vagy szerv, ami jo­gosult vizsgálni ennek a nyilatkozatnak a tartalmát, egyedül csak azt vizsgálja, van‑e nyilatkozat vagy nincs. És ha egyébként egy offshore cég magát át­lát­hatónak érzi, akkor egyébként ezt elegendőnek kell tekinteni.

Botrányos ez a hozzáállás, már csak azért is, mert maga az adásvételi szerződés is számtalan továb­bi kérdőjelet tartalmazott számunkra, például azt, hogy a vételárban az előzetes ingatlan-érték­becs­léshez képest 25 százalék engedményt tettek, mert­hogy a telek lejtős. Tetszik érteni, tehát a Gellért­hegyen értékcsökkentő tényező az, hogy a telek maga lejtős. Hát, akkor felmerül az emberben, hogy miért nem vajon a Hortobágyon vásárolnak telket, ha nekik annyira fáj, hogy egy telek lejtős, miért kell nekik feltétlenül egy Bérc utcai ingatlan? Ebből a történetből is láthatjuk, hogy igen, a nemzeti vagyontörvény lábbal tiprásával jöhetett létre egy ilyen jogsértő szerződés, de a magyar ügyészség semmit nem tesz ebben az ügyben. Tehát hiába tesszük a büntetőfeljelentéseket egymás után, sajnos a végeredmény majd’ minden esetben ugyanez.

Nagyon fontos beszélnünk arról a típusú ma­ga­tartásról, ami ebben a történetben is tükröződik, és sajnos sok igen gazdag, igen nagy önkormányzat éle­té­ben jellemző volt az elmúlt években; például az, hogy hogyan üzleteltek offshore céggel egyes ön­kor­mányzatok. Tudjuk, hogy e tekintetben az alapminta Hunvald György, akit nemrégiben mentettek fel teljes egészében, sőt még a magyar államnak kell számára kártérítést fizetni azért, mert egypár hó­na­pig börtönben kellett ülnie. De mi is ez a minta, amit Hunvald György megteremtett az önkormányzatok szá­mára, illetve egyes korrupt önkormányzati veze­tők számára?

Jellemzőket fogok felsorolni: önkényes jog­gya­kor­lás, az önkormányzati bérlők ‑ ha egy olyan típu­sú ingatlaneladásról van szó ‑ becsapása, például hogy egyben adják el, és ezért nem tudnak az egyes bér­lők, az egyes lakásbérlők az elővásárlási joggal élni. Nagyon jellemző, hogy az ilyen típusú szer­ző­dé­se­ket zárt ülésen hozzák meg, és a pályáztatást, ami egyébként kötelező lenne a törvény szerint, kikerülik. Feltűnő értékaránytalansággal történik minden eset­ben az ingatlanpanamáknál az egyes önkormányzati vagyontárgyak értékesítése. Ezért tehát jelentős az a kárérték, ami az önkormányzatokat éri.

A szereplők, azok is mindig jellemzőek az egyes történetekre. Egyik oldalon természetesen ott van­nak az önkormányzati döntéshozók és az általuk uta­sí­tott munkatársak, de a másik oldalon az a hár­mas­ság van, ami Hunvaldéknál minden esetben megvolt: van egy projektcég minimális törzstőkével, tehát sem­mifajta felelősséget igazából nem lehet tőle el­vár­ni, vele köt szerződést az önkormányzat, de a pro­jekt­cég mögött rögtön ott van egy offshore cég. Itt különböző adóparadicsomokra kell gondolni, Hun­val­déknál bőven volt ilyen, és ezen offshore cég val­ó­di tulajdonosa az a befektető, aki igazából ezeket a nem­zeti vagyontárgyakat meg akarja szerezni, pél­dá­ul Hunvaldék esetén Arie Jom Tov volt vagy Tordai Péter és így tovább. Igen sokakat tudnánk még föl­so­rolni, de hogy a mintát ki vette át hűen, ki másolta le, erre vonatkozólag egy konkrét esetet hadd mondjak el! Hát, Rogániában Rogán Antal volt az, aki annak idején betűre pontosan a hunvaldi mintát követve adott el önkormányzati ingatlanokat, például az egyik esetben nemcsak hogy egy teljes épületet adott el, hanem egy épületcsomagot kínált fel.

E tekintetben is engedjenek nekem meg egy rövid kis történetet! Még a 2010‑es választások idején keresett meg engem egy idős bácsi, aki a Matild-palotában lakik. Tudjuk, hogy az Erzsébet híd pesti hídfőjénél két ikerpalota áll, az egyik a Klotild-palota, a másik a Matild-palota. A korábbiakban mind a kettő a belvárosi önkormányzat tulajdonában volt, ez már a múlt.

(21.30)

A Matild-palotában lakó idős úr, aki egyébként a Matild-palota építtetőjének a leszármazottja volt ‑ csak miután fölépítették, és a kommunizmus ránk szakadt, a bácsit családostul kiköltöztették a Hortobágyra, majd a sors furcsa fintora kapcsán pont a Matild-palotában kaphatott a későbbiek során egy kis szükséglakást ‑, mutatott nekem egy papirost, ami Rogán Antal tollából származott, és amiben ennek a bácsinak fölajánlják megvételre az ingatlant, méghozzá olyaténképpen, hogy megveheti a Matild-palotát, a Párizsi udvart és a Szent István téren álló egyik ingatlant laza 5,5 milliárd forintért. A bácsi egyébként szívbeteg volt, de ennek ellenére túlélte ennek a levélnek az elolvasását, ami megint csak egy pofátlan, önkényes joggyakorlás a tekintetben, hogy gyakorlatilag megtagadja azt a lehetőséget, hogy a bent lakó kisember, keményen dolgozó kisember megvehesse az általa birtokolt önkormányzati lakást, tehát a tulajdonába is kerülhessen.

Persze még nagyon sok példát tudnék mondani, egyet még engedjenek meg, az SCD Holding zűrös ügyleteit, ami egyébként szintén valamilyen furcsa és megfoghatatlan okból kifolyólag a Fidesz-kor­mány­zathoz kötődik, csak nem ehhez a ciklushoz, hanem még a ’98-2002‑es ciklushoz, merthogy Fidesz-közeli vállalkozóknak adták el a Siótour, Zalatour, illetve a Balatontourist összes Balaton-parti kempingjét, amely SCD Holding egyébként egy postafiókcégbe van valahol Londonban bejelentve, máig nem tudjuk, hogy ki volt a valódi és igazi tulajdonos.

Még egy gondolatot engedjenek meg nekem! Azt is mondták, hogy mondjunk megoldásokat. Mondtunk megoldásokat. Ott van az Áht., annak a módosítása, ami azt jelentené, hogy megtiltjuk államnak és önkormányzatnak egyaránt, hogy szerződést kössön offshore céggel. E tekintetben adtunk be módosító indítványt, vita nélkül leszavazta a Ház, még egy érdemi ellenvetésre sem voltak képesek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szilágyi György tapsol.)